Egy testvérnő meghívott hogy DVD-n megnézzek egy filmet, melyen Pál apostol a börtönből prédikálja az egyik levelet szóról-szóra. A végén megkérdezte hogy tetszett, mire azt mondtam, hogy nem tetszett, az ahogy a színész ordítozik, mint egy őrült. Erre meglepődött és azt mondta, hogy nem a színész alakítását kell nézni, hanem az üzenetet. Kérdem én, ha ugyanaz az üzenet benne van a Bibliában, akkor miért kell nekem egy ripacskodó, valószínűleg megtéretlen színész szájából hallgatnom Isten Igéjét?

De én most főként a legújabb őrületről szeretnék beszélni, mely a Narnia sorozat első részének megfilmesítése, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény. A könyvet C.S. Lewis írta (saját bevallása szerint nem evangélizációs szándékkal). Őszintén bevallom, hogy nem láttam a filmet és a könyvet sem olvastam, ezért azoktól fogok idézni, akik látták és rendelkeznek kellő szellemi ismerettel. De beszéljünk egy kicsit magáról C.S. Lewisról. C.S. Lewis mindig is szerette a misztikus, okkult könyveket, Wagner zenéjét, a kelta mitológiát. Tolkiennal (A gyűrűk ura írója) közeli kapcsolatban állt. Lewis hitt a purgatórium létezésében. Katolikus papokhoz járt gyónni. Elfogadta az evolúciós elméletet. Szerinte vannak hibák a Bibliában (C.S. Lewis: Reflections on the psalms). Lewis mondja: „Vannak emberek más vallásokból, akiket Isten vezérel abban, hogy vallásaik azon részére koncentráljanak, amelyek egybevágnak a kereszténységgel és ily módon ők is Krisztushoz tartoznak anélkül hogy tudnák.” Sőt, ezt is ő mondja: „A legmélyebben tisztelem a pogány mitológiákat, de leginkább azokat a mitológiákat, melyek a Szentírásban tálalhatók.” Ezt a The problem of pain című könyvében olvashatjuk. Láthatjuk tehát hogy C.S. Lewis sem tiszta forrás, melyből meríthetnénk. Habár kereszténynek vallja magát, de ilyen és hasonló megjegyzéseiből kiderül, hogy nem követte az igazságot.

Most térjünk rá a filmre. Sokan azt mondják, hogy ez egy keresztény film. Hááát, nézzük csak meg a szereplőket. Narniát a főszereplő oroszlán (mely állítólag Krisztust akarja megjeleníteni) mindenféle misztikus lényekkel, törpékkel, nimfákkal, boszorkányokkal, szörnyekkel és egyéb okkult lényekkel népesíti be, sőt ő is teremtette őket. Ez nem Biblikus. Ez okkult.

A Narnia sorozat egy másik könyvében (The last battle) valaki az oroszlán (állítólag Jézus) előtt áll és megvallja, hogy egész életében a gonosz lényt szolgálta de az oroszlán befogadja őt és azt mondja hogy mindent, amit a gonosz lényért tett tulajdonképpen neki, az oroszlánnak tette. Ez sem biblikus és van egy olyan érzésem, hogy Lewis nem is szánta annak. Nem lehet egyszerre az Úrnak és az ördögnek szolgálni. Elképesztő hogy keresztények tömkelege meg sem kérdőjelezi hogy ez „keresztény” film. Ügyes üzletemberek rárakják a címkét, hogy keresztény, és a keresztények már tódulnak is a moziba, kisgyermekeikkel együtt hogy egy okkult filmet nézzenek. Állítólag evangélizációra is használják ezt a filmet. Nem tudom hogy miért kell mindenféle boszorkányságot hozzáadni az evangélium üzenetéhez, és miért kell Jézust egy vadállatként bemutatni. Nem tudom elképzelni, hogy ez a film bárkinél is biblikus megtérést eredményezne. Miért kell mindenáron a tiszta evangéliumi üzenetet „vonzóbbá” és „korszerűbbé” tenni? Isten Igéje megáll önmagában, nincs szükség a mi „segítségünkre”. „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszédén (rhéma) keresztül.” (Róma 10,17). Ha valakinek a megtérés üzenete nem elég vonzó, annak akármilyen mesét beadhatnak, megtérése nem lesz valódi, mert hamis evangéliumot hallott. Zsidókhoz írt levél 13,8: „Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz.”. Nem kell tehát Őt korszerűsíteni, sem semmit a Bibliából. Ahogy Krisztus és az apostolok hirdették az Igét, úgy kell nekünk is hirdetni. A megtérés evangéliumát hirdették szeretettel és jócselekedetekkel, szent élettel. 

Rejtély számomra hogy Mel Gibson Passió című filmje is miért varázsolt el annyi keresztényt. Mi jót várhatunk Mel Gibsontól? Ő egy katolikus színész. Ráadásul beleszőtt a filmbe a Bibliában nem szereplő dolgokat is. Ő nem volt ott Krisztus keresztjénél és nem tudhatja, hogyan is nézett ki mindez, így csak az ő fantáziájára kell hagyatkoznunk. Én ilyen fontos kérdésben nem akarok Mel Gibson fantáziájára hagyatkozni, sem semmilyen hollywoodi rendezőjére. [A Passió forgatókönyve egy 17. században élt katolikus apáca látomásai alapján készült, számos, Bibliában nem szereplő részlettel (pl. Veronika kendője, amivel Jézus arcát megtörölte, és rajta maradt a képmása), ezen kívül pedig beteges sebfétisizmus szerintem - Kéry Zs.]

Sokakat vonz a Bibliai történetek vizuális megjelenítése, hogy így jobban el tudják képzelni. Sajnos ez valóban csak képzelgés marad, mert a film az nem valóság. A filmet emberek rendezik, színészek alakítják Jézust és nem a valódi Jézust látjuk. A filmekben nem tudják részleteiben visszaadni a teljes valóságot, mert a rendezők, színészek, stb. nem voltak ott. Személy szerint én csak a teljes valóságot akarom tudni, meg ha sok részlet homályban is marad, mert nincs feljegyezve a Bibliában. Én is tudni akarom hogy hogyan történtek a dolgok részleteiben, és jó lenne látni is, de egyenlőre erre nincs mód, és ez valószínűleg azért van, mert nincs rá igazán szükség, amíg e földön élünk. Nem bűn megnézni ezeket a filmeket és nem akarok senkit kárhoztatni, aki szereti, sok keresztény testvérem is szereti ezeket a filmeket. Csak ugyanazt szeretném mondani, amit Pál apostol mondott: „Mindent (szellemileg) vizsgáljatok meg és ami jó, csak azt tartsátok meg!” (1.Thesszalonika 5,21). És hogy ne fogadjunk el vakon mindent, amit kereszténynek bélyegeznek, megkérdőjelezés nélkül, és hogy megemlékezzünk: „Vajon a forrás ugyanabból az egy nyílásból bugyogtatja elő az édeset és a keserűt? Vajon teremhet-e a fügefa olajbogyókat és a szőlőtőke fügét? A sós forrás nem adhat édes vizet.” (Jakab 3,11-12)
 

Sok filozófiában és vallásban lehet találni igaz mondásokat, de mivel hamis dolgokat is tartalmaznak, az egészet el kell vetnünk. Nem tiszta forrásból származnak, nem az Igéből és nem Isten szent embereitől.

(utolsó rész következik)