Miszticizmust és okkult spiritualitást az egyházba!
„Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik.” (Kol 2,8)
Minél többet olvasok Herr Douglass-től, annál világosabban bontakozik ki előttem, milyen képet nyújt ez a lelkész úr az Isten és ember kapcsolatáról, és milyen evangélium az, amit hirdet. Ami saját magának nincs meg, azt persze nyilvánvalóan nem is fogja tudni tovább adni; ő arra törekszik, hogy más is azt élje át (figyelem, kulcsszó), amit ő is átélt. A szándékai kétségtelenül emberbarátiak, szeretné, ha más is olyan fantasztikus és közvetlen tapasztalatokat (kulcsszó!), szerezzen Istenről, mint ő. És hogy ez milyen egyszerű, még a Bibliát sem kell kinyitni hozzá (illetve van olyan gyakorlat, amihez igen, de majd arra is kitérek). És teszi mindezt persze a spiritualitás felszabadítása jelszó alatt. Nézzük meg, mit jelent ez!
Nulladik típusú találkozások
Ha azt mondanám a kedves Olvasónak, hogy tudok egy módszert arra, hogy közvetlenül kapcsolatba kerülhessen Istennel, érdekelné a dolog? Gondolom, először kételkedne egy picit, de vallja be, kecsegtető a gondolat, hogy úgy kommunikálhatna Istennel, mintha csak felhívná mobilon, nem igaz? De amikor utánanézne az ajánlatomnak, és kiderülne, hogy a kommunikáció eszköze egy pohártologatós tábla (tudja, amin betűk vannak, és a pohár megy fölöttük ide-oda), akkor egyből visszakozna. Így tenne legalábbis minden hívő keresztény, főleg, ha tudja, hogy az ilyen betűkkel ellátott, pohártologatós tábla (amerikában külön gyártanak ilyet, Ouija-board a neve) nem más, mint divinációs eszköz, ami azt jelenti, hogy ez egy olyan dolog, aminek a segítségével kapcsolatba lehet kerülni odaátról valakivel (aki minden esetben démoni szellem). Isten ezt tiltja, és nyilván nem véletlenül.
„Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik.” (5Móz 18,10-12)
Az tehát a probléma a divinációval, azaz a kapcsolatfelvételi próbálkozással, hogy hiába Istennel szeretne a gyakorlatot végző találkozni, hiába hívő, és teljesen őszintén Istent keresi a gyakorlat során, nem Ővele fog kapcsolatba kerülni, hanem Istent, Jézust, angyalokat, ufókat, elhunyt szeretteket megszemélyesítő és utánzó démoni szellemekkel.
A legtöbb esetben nagyon könnyen észre is vesszük az ilyen gyakorlatokat és helyzeteket, és nyilván nem az Elixír magazinból fogunk Istenről tudakozódni a Biblia helyett. A keresztény spriritualitás piacán azonban már távolról sem ez a helyzet. Ha valamire rásütik a keresztény jelzőt, gyakorlatilag válogatás nélkül bevesszük (tudok olyan gyülekezetet, ahol Mel Gibson Passióját a gyerekeknek levetítették! Az a film, a rendezőjével meg a szereplőivel együtt mióta keresztény, könyörgöm...!). És Klaus Douglass – de a Mátrix-beszélgetéses Kerekes Szabolcs is – ezt a vonalat erősíti. A jelszavuk: új spiritualitást az egyházba! Előkotorják az első évezred katolikus szerzeteseit, leporolják a misztikus gyakorlataikat, és van képük újként – és keresztényiként! - hirdetni. Amerikában Brian McLaren (ő Kerekes Szabolcs ihletője), Richard Foster (ő Douglass kedvence) viszik ezt az irányt, és onnan csöpög át hozzánk is. (Én meg legtöbbször az ottani őrállóktól merítek, így megy ez...)
Maharishi Douglash jógi tanácsai
Isten az Ő Igéjét és Szentlelkét adta, hogy meg tudjuk különböztetni, hogy mi az, ami Tőle, és mi az, ami nem Tőle van. Ijesztő méretekben öntötte el azonban főleg a fiatalokat a nem Tőle való spirituális áradat gyülekezeteinkben (a posztmodern emberek elérése címszó alatt). Az olyan spirituális, misztikus gyakorlatokkal, amelyeket Klaus Douglass is részletesen taglal pl. az Isten szeretetének ünnepe c. könyvében (111-118. old.) egyre növekvő számban vezetik be a mit sem sejtő fiatalokat az okkultizmusba. Íme egy példa Douglass említett könyvéből:
„Ha már megtalálta a megfelelő [légzés]ritmust, menjen egy lépéssel tovább: képzelje el, hogy fényt lélegzik befelé. Fogadja magába Krisztus fényét, ami körülveszi Önt, aztán fújja ki magából a sötét felhőket. (...) Próbálja ki először az ortodox egyház Jézus-imáját. A belégzésnél gondoljon erősen Jézus nevére. Könnyedén lélegezze be: „Úr Jézus Krisztus” A kilégzésnél pedig engedjen ki minden Önben lappangó sötétséget, és így folytassa a mondatot: „Könyörülj rajtam!”. Végezze a gyakorlatot néhány percen keresztül, és meg fogja látni, mennyire jóleső érzéssel fogja eltölteni.”
Ha a bíróságon lennénk, ezek után ennyit mondanék Douglass-nek: Nincs több kérdésem. Ha latinos műveltségű lennék, pedig ezt: Quod erat demonstrandum, angolul meg ezt: Thank you for proving my point. Kár, hogy németből, mint már említettem, gyenge vagyok, pedig az lenne csak igazán adekvát.
Isten van a vonalban?
De mégis mi ezzel a fő baj, hiszen Isten is azt akarja, hogy minél közelibb kapcsolatban legyünk vele, és minden, valóban újjászületett hívő is ismeri az újjászületés csodálatos élményét, amikor valóban kapcsolatba kerülünk Istennel - az Úr Jézus révén, a Szentlélek által. Hát az a baj vele, hogy az ember felcseréli az Isten által megszabott módot az ember – sőt rosszabb – által mutatott módszerért. Az okkult és misztikus módszerek már szerte az országban, a legkülönfélébb helyeken bukkantak fel. Legutóbbi döbbenetem, hogy a MEKDSZ-ben is, a bizonyíték ide kattintva látható.
Baptista gyülekezetekben kajálják Douglass és Kerekes Szabolcs könyveit, és ha belegondolunk, ez azért már valóban ijesztő. (Bizonyíték Douglass-szel kapcsolatban a gugli, Kerekessel kapcsolatban a Mátrix-beszélgetések hátsó borítója).
Az Ön gyülekezetében mi a helyzet? Csináltak-e már olyat, hogy imaséta, imalabirintus, szemlélődő imádság, ki-be légzés ütemére mondott imádság, Lectio Divina (igék monoton ismételgetése), képek használata az imádkozás elősegítésére, tárgyak használata imádkozáshoz, Taizé-i imádság, Jézus-ima, cursillo-hétvége, tudatos ülés, tudatos állás ima közben („képzelje el, hogy Ön egy fa” - Douglass)? Mind-mind kézzelfogható spriritualitás. Több, felekezetek közötti szervezet is propagál ilyen élményközpontú tréningeket, egyik pl. a gyülekezeti vezetők képzésével foglalkozó Barnabás csoport, a másik a gyülekezeti gyermekmunkásokat képző Reménység Magjai Alapítvány. Biztos van még több is ilyen, én ezekről hallottam. A szándékuk kétségkívül nemes, az eredmény, a lelkekben végzett rombolás viszont katasztrofális.
Kontemplatív, szemlélődő technikákat vezetnek be tehát a gyülekezetekbe, és az eredmény a misztikus katolicizmus felé való nagyobb nyitottság, ami a végidők forgatókönyvének ismeretében a Rómával való egyesülés felé vezet.
A szemlélődés szó jelentése elvileg az, hogy valaki valamit figyel, elgondolkodik rajta – a gyakorlatok lényege azonban éppen az elme kiüresítése. Ha kikapcsoltuk az elemző gondolkodást, eljutunk a gyakorlat céljához, ami a különféle élmények megtapasztalását jelenti. A gyakorlatok propagálói, így Klaus Douglass szerint is Isten igazi ismerete csak tapasztalat útján nyerhető el. Meg kell tapasztalni, meg kell érezni Istent. Érezni kell Isten jelenlétét. Ez a megközelítés azonban megcsúfolása annak, amit a Biblia az értelmes gondolkodásról, Isten megismeréséről, és a hívőnek az Úr Jézussal való kapcsolatáról mond.
„Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr” (Jer 9,23, kiemelés tőlem).
Folytatjuk!
Írta: Kéry Zs.
Felhasznált irodalom: T.A. McMahon: Please Contemplate This
