HTML

Hit: a reménylett dolgok valósága

"[A béreaiak] napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok." (ApCsel 17,11) _________________ "Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek." (1Kor 14,20)

Címkék

2Korinthus (1) abortusz (3) antiszemitizmus (3) átadott élet (1) ateizmus (3) az élet fája (1) az ember felépítése (1) az én megfeszítése (1) a halál és ami utána van (2) a hit fegyvere (1) a hívő jutalma (1) a kereszt munkája (3) a szenvedés értelme (1) a tíz leprás (1) a viskó kritika (2) Betánia (1) biblia (5) bibliai próféciák (4) biblikus gyereknevelés (3) biblikus kereszténység (28) biblikus lelkigondozás (2) buddhizmus (2) bűn (5) c.s. lewis (1) cursillo (3) D.M. Panton (1) dalai láma (2) dave hunt (8) dicsőítés (1) dinoszauruszok (1) diszpenzácionalizmus (1) diszpenzacionalizmus cáfolata (1) egység krisztusban (2) Egyszerű fordítású Biblia (2) eleve elrendelés (1) élő áldozat (1) elragadtatás (1) első feltámadás (1) elveszíthető-e az üdvösség (8) emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház (13) én halála (2) én megtagadása (2) Eszménykép és valóság (3) evangélium (15) evangelizáció (7) evolúció-teremtés (15) Ezeréves Királyság (7) ezotéria (1) felkenés (1) féloldalas tanítások (1) feltételek az Igében (1) fiúság (1) G.H. Lang (4) győzelmes keresztény élet (11) gyülekezet (17) gyülekezeti élet (2) hegyi beszéd (1) hinduizmus (1) hit (6) hitélet problémái (1) hitvédelem (6) hit és cselekedetek (2) hívő élet nehézségei (9) hívő jutalma (1) homoszexualitás (3) hústest (2) húsvét jelentése (1) igazság (1) igaz és hamis megtérés (8) igehirdetés (1) ige szolgálata (1) imádság-imádkozás (4) Istennel járni (1) istentisztelet (13) isten imádása (9) Isten munkája (1) ítélet (1) ítélkezés (2) izrael (2) jézus (13) Jézus tanítása (1) Jób magyarázata (1) john macarthur (2) John Saunders (1) judaizálók (1) jutalom (3) karizmatikusság (3) katolicizmus (5) katolikus pap (4) kegyelem (2) kegyelem korszaka (1) kenet (1) kereszt (2) kereszténység (2) keresztényüldözés (1) keresztény filmek (1) keresztség-bemerítés (2) királyság (1) kiválasztás (1) ki prédikálhat (1) korinthusi gyülekezet (1) közösség (1) Krisztus a hívőben (1) Krisztus a mennyben (1) Krisztus bennünk (1) Krisztus és a Gyülekezet egysége (1) Krisztus ítélőszéke (5) Krisztus képére formálódás (1) Krisztus Teste (2) kritika (5) különbségtétel (1) külső sötétség (1) Lance Lambert (1) laodicea (1) lélek üdvössége (1) lelkigondozás (1) Mária (1) Márta (1) Máté evangéliuma magyarázat (1) meditáció (1) megagyülekezetek (2) megszentelődés (3) megtérés (9) megtéréstörténet (5) megváltás (1) méltónak lenni a jutalomra (2) mennyek királysága (2) menyegző (2) miért teremtett az Isten embert (1) misztikus-kontemplatív-spirituális (13) müller györgy (1) new age-okkultizmus-ezotéria (8) növekedés (5) óember (1) őrállók (1) ortodox kereszténység (1) pészach (1) Philip Mauro (1) posztmodern egyház (4) prédikáció (3) pszichológia az egyházban (2) ray comfort (3) Rick Warren-céltudatos (2) rick warren-céltudatos (1) segítség (1) segítség a szenvedésben (1) spirituális útkeresés (1) Stephen Kaung (2) szabadság (1) szabad akarat (1) szellem lélek test (3) szellem üdvössége (1) Szent Szellembe merülés (2) Szent Szellem munkája (4) Szent Szellem teljessége (1) szenvedés (1) szivárványszínű szvasztika (2) szolgálat (1) T. Austin-Sparks (4) tanítvánnyá tétel (1) teológiai különbségek oka (1) teremtés (1) tévtanítások az utolsó időkben (12) tévtanítók (9) the berean call (1) the shack (1) tíz szűz példázata (1) törvény korszaka (1) tozer (1) üdvösség (19) üdvösség kimunkálása (1) újonnan születés (2) új ember (1) Új és és új föld (1) Új Jeruzsálem (1) új reformáció (2) univerzalizmus (1) uralkodás Krisztussal (3) úrvacsora (1) vallás (2) véghezvinni az üdvösséget (1) végidők (1) watchman nee magyarul (1) william paul young (1) Címkefelhő

Régi-új eretnekségek, 3. rész – Spirituális élménykeresés: Klaus Douglass és a megalapozatlan hit

2010.02.12. 15:05 Kéry Zsuzsanna

„Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek.” (2Kor 11,3-4)

Nézzük tehát tovább Herr Douglass evangéliumát, mi az, amit mi, protestánsok teljes felekezetközi egyetértésben bevettünk tőle. (Annyira, hogy egy vele készült interjú szerint a debreceni református teológián is felmerült, hogy kurzusokat tartson a lelkész úr.) Mi tehát az, ami NEM szúrta a sok jeles teológus szemét? Például a könyveiben ajánlott, és részletesen leírt 
 
meditációs gyakorlatok. 
 
A 2. rész végén említettük a kontemplációt, azaz a szemlélődést. A szemlélődő gyakorlatoknak nem az a célja, hogy megértsünk valamit, vagy rájöjjünk valamire, hanem éppen ellenkezőleg: a cél az, hogy az értelem kikapcsolásával az érzéki élmények felé nyíljunk meg. Istent ugyanis igazán csak az érzékek közvetítette tapasztalat útján lehet teljesen megismerni (eszerint a megközelítés szerint). 
A Biblia azonban teljesen mást mond az értelemről és a gondolkodásról, és teljesen mást a Jézussal való személyes kapcsolatról. Az ilyen gyakorlatok ahhoz a téves, távol-keleti hiedelemhez vezethetnek, hogy az ember egyesülni tud Istennel, fel tud oldódni benne.
 
Az egyik ilyen, Douglass által is ismertetett gyakorlat a már említett Jézus-ima, amikor a ki-be légzés ütemére ismételgetik Jézus nevét perceken át. Ezt egyébként a hinduizmusban és a buddhizmusban mantrázásnak hívják, a célja pedig az istenség (ne szépítsük, démonok) beinvitálása. 
 
A mantra használata befolyásolja a lélegzetet, megnyugtatja a szívet, tisztítja az elmét.  A jóginak így lehetősége nyílik, hogy (...) ezáltal megszabaduljon, minden a lelkét megbéklyozó köteléktől. Saját lényének lélegzetét ajánlja fel áldozataképpen a Teremtőnek, és az élet lélegzetét kapja a Teremtőtől, annak áldása képpen.”  
 
Vagy: „Mantrák: A keleti vallások imái, énekei, gyakori ismétlésekkel, melyeket recitálásnak hívnak. A szavak rezgése, dallama különleges tudatállapotot vált ki a hallgatóban, így nem csak mantrázni, hanem mantrát hallgatni is jó.”
 
Katolikus mantrák is vannak, nem meglepő módon posztmoderniában ezek nagyon népszerűek. Douglass az ortodox Jézus-ima mellett pl. a rózsafüzérezést ajánlja, a hangos szűzmáriázással kapcsolatban azért óvatosságra int, mert egyes protestánsokat azért ez még idegenül érinthet.
 
Nem tudhatom, amíg ki nem próbáltam?
 
Klaus Douglass egyébként ügyesen vezeti rá olvasóit misztikus gyakorlatainak a kipróbálására. A Megalapozott hit c. könyvében így ír:
 
„Az embernek nem kell mindent megértenie ahhoz, hogy használni tudja a dolgokat, vagy élni tudjon belőlük. Nem tudom például, hogyan működik a televízió, vagy hogyan készítik a lekvárt. A hit területén sem kell mindent megérteni, sőt, bizonyos dolgokat előbb hosszasan ki kell próbálni ahhoz, hogy felfedezzük valódi értéküket.” (29. old., kiemelés tőlem)
 
A Biblia azonban mást mond:
 
„[M]indent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok.”(1Thessz 5,21-22)
Vagy a Károli-fordítás szerint: „mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!” 
 
Remélem, megbocsátja nekem Herr Douglass, de az általa ajánlott légzés- és meditatív, elmekiüresítő gyakorlatok nekem ugyancsak gonosznak látszanak, és eszem ágában sincs kipróbálni őket. Ha a kedves Olvasó nem hisz nekem, nézze meg, a hindu vallás mit ajánl az istennel való egyesülésre: légzőgyakorlatokat, jógát  (testtartások, imádkozás formái Douglassnél) és meditációt, hogy az ezek által kiváltott megváltozott tudatállapotban fel lehessen venni a kapcsolatot istennel (démonokkal).
Hogyan lehetséges ez? 
 
Lehet egyszerre Istent imádni, és közben magunkba démonokat invitálni? 
 
A 2Királyok 17,24-41-et keresse ki a kedves Olvasó. A lényege itt van:
 
„Így történt, hogy bár félték az Urat, de az áldozóhalmokon is alkalmaztak maguk közül való papokat, akik az áldozóhalmokon levő templomokban tevékenykedtek. Félték tehát az Urat is, de tisztelték a maguk isteneit is, azoknak a pogány népeknek az istentiszteleti módja szerint, akik közül elhurcolták őket.” (2Kir 17,32-33)
 
Jézus pedig megmondja, hogy ez nem lehetséges, nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni, mert valaki vagy az egyiket szereti és a másikat gyűlöli, vagy fordítva (Mt 6,24-ben).
 
A már idézett részlet ennek megfelelően így folytatódik:
 
„Nem félik az Urat, és nem követik az ő rendelkezéseit és tisztelete módját a szerint a törvény és parancsolat szerint, amelyet az Úr parancsolt Jákób fiainak; Jákóbnak az Izráel nevet adta. Mert velük szövetséget kötött az Úr, és ezt parancsolta nekik: Ne féljetek más isteneket, és ne imádjátok azokat, ne tiszteljétek őket, és ne áldozzatok nekik!” (2Kir 17,34-35)
 
Aki tehát imádja ugyan az Urat, de mellette más istenekkel (démonokkal) kommunikál különböző technikák révén, és hagyja, hogy ezek mindenféle élményeket és megtapasztalásokat keltsenek benne, az valójában nem féli az Istent, nem tiszteli Őt, nem engedelmeskedik Neki.
 
Mi van, ha belekeveredtem?
 
A legtöbb ember persze gyanútlanul, és őszinte, Istent kereső szívvel fog bele ezekbe a gyakorlatokba. Sokan nem ismerik a keleti vallásokat, és nem tudják, mire valók a posztmodern/emergent alakok által ajánlott technikák, amiket gyakorlatilag ugyanebben a formában alkalmaznak a sámánvallásoktól kezdve a misztikus katolicizmusig (lásd pl. Avilai „Szent” Terézt vagy Henri Nouwent. Mondanom sem kell, mennyire népszerűek ezek posztmodern/emergent körökben.) Bizonyos vagyok benne, hogy ha valaki ártatlanul keveredne ilyesmibe, Isten képes rá, hogy megóvja Őt, és rávezesse az igazságra. Aki viszont szándékosan műveli ezeket, tudván mindazt, amit itt leírtunk, az vétkezik az Úr ellen, nem féli és nem tiszteli Őt.
 
„A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.” (ApCsel 17,30)
 
Soha nem késő megtérni ezekből, és bűnbánattal az Úr felé fordulni. Isten kegyelmes, és megbocsát az összetört szívűeknek minden gonoszságot. Jézus vére ezekért a bűnökért is folyt, nincs olyan vétek, amit ne lenne képes elfedezni. Ha kedves Olvasóm rádöbbent, hogy mivel szennyezte magát, hogy hogyan bosszantotta az Urat; és szeretne megszabadulni ezekből, keresse ki az 51. Zsoltárt, és kérjen bocsánatot az Úrtól. Ez az Istennel való biblikus kapcsolat alapja, nem a fizikai megtapasztalás. 
(Nem a levegőbe beszélek, én az újjászületésem után még hét éven keresztül tettem azt, amit rossznak lát az Úr.)
 
 
Élmények, spiritualitás
 
Az élményekkel és megtapasztalásokkal tehát több baj is van. Egyik, hogy szubjektívek – ki dönti el, hogy valami tényleg Istentől volt-e vagy sem? Maga Douglass említ a könyvében egy brutális példát, amikor egy háborús bűnös szavait idézi, miszerint azokban a pillanatokban, amikor az nőket és gyerekeket mészárolt le, „megélte Istent” (261. old.). Douglass szerint ez nyilvánvalóan hamis; és hogy eldönthessük, igaz-e ez az állítás, a Biblia történeteiben leírt istentapasztalatokat kell figyelembe vennük.
 
Ez azonban nem konzekvens gondolkodás. A korábbi oldalakon (20-30.) éppen azt taglalja szerzőnk, hogy Isten szavakkal nem ragadható meg (holott Ő a Logosz, az Ige...), és a Biblia történeteiben pedig más emberek istentapasztalatait olvashatjuk. Nincs tehát kinyilatkoztatás, nincsen tanítás, csak tapasztalat. Most mégis valamilyen elvet próbál segítségül hívni Douglass, ami alapján eldönti: öldöklés közben nem lehet megtapasztalni Istent. Miért nem? Hiszen az illető ezt tapasztalta. Ezt élte át. Ez az élménye volt. 
 
A posztmodern gondolkodás credója szerint egyedül az az érvényes, egyedül az az igaz, amit átélünk! Hogyan vonhatja kétségbe bárki is a gyilkos tapasztalatainak valódiságát? Douglass érvelése szerint azt lehetne mondani, hogy a Bibliában a gyilkosok pórul jártak, akkor tehát ha valaki öl, akkor valószínű, hogy Isten nem lesz benne ebben a cselekedetben. (Jellemző módon nem arra hivatkozik, hogy Isten azt parancsolta: Ne ölj!) 
Csakhogy Isten azt is mondta [Izraelnek, de ez nekünk is szól!], hogy ne legyen közöttünk varázslást űző, ne tiszteljünk más isteneket, és Jézus hozzá teszi: ne imádkozzunk úgy, mint a pogányok a sok ismételgetésükkel (Mt 6,7)! Az értelmünket, a szellemünket használjuk a Vele való kommunikációban (Jn 4,24) – ami pedig csak és kizárólag az Úr Jézus Krisztuson keresztül lehetséges (Jn 14,6), nem pedig tárgyak nézegetése és meditáció által! Hogyan lehet akkor elképzelni, hogy valóban Istent tapasztalja meg valaki ezekben a gyakorlatokban? 
 
Csak éppen annyira, mint egy felfokozott hangulatú koncerten vagy focimeccsen. Sehogyan.
 
(Kéry Zs.)
Folytatjuk.
 

23 komment

Címkék: tévtanítók emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház misztikus-kontemplatív-spirituális

A bejegyzés trackback címe:

https://hitvedelem.blog.hu/api/trackback/id/tr401752274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Phero 2011.12.09. 17:47:14

Kedves Zsuzsanna,

Sehogy sem bírom felfogni, miért azonosítja folyton a kelet embereinek (akik természetesen keleti vallást gyakorolnak) Isten-megtapasztalását, démonok megtapasztalásásval. Számomra ez érthetetlen, és - valljuk be - nevetséges.

"Ezt egyébként a hinduizmusban és a buddhizmusban mantrázásnak hívják, a célja pedig az istenség (ne szépítsük, démonok) beinvitálása."

"... hogy az ezek által kiváltott megváltozott tudatállapotban fel lehessen venni a kapcsolatot istennel (démonokkal)."

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2011.12.09. 20:16:14

@Phero: Kedves Phero,

több okom is van erre. Az egyik, hogy a keleti vallásokban valóban léteznek démonikus lények, akiket istenként tisztelnek. Ezek az istenségek tulajdonságaikban, megjelenési módjaikban, kijelentéseikben annyira eltérnek a bibliában önmagát kijelentő Istentől, hogy nem lehetnek vele azonosak.

A másik, hogy a teremtő Istennel nem lehet azokon a módokon kapcsolatba kerülni, ahogyan a keleti vallásokban (és tegyük hozzá, a kereszténység misztikus irányzataiban) azt gyakorolják. Ha a gyakorlatok révén kapcsolatfelvétel történik, a "vonal végén" sajnos nem Isten, hanem egy adott istenséget megszemélyesítő démon van. Akár magát Jézusnak kiadva is megjelenhet egy ilyen; a 2Korinthus 11,14 szerint a Sátán magát a világosság angyalának álcázza, és egyetlen célja a megtévesztés. "A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én [Jézus] azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." (János ev. 10,10)

A harmadik, hogy a népek isteneit a Biblia bálványoknak nevezi. A 106. Zsoltár pl. megrója Izrael fiait, mert "összekeveredtek a pogányokkal, és eltanulták tetteiket. Bálványaikat tisztelték, amelyek csapdába ejtették őket.
Feláldozták fiaikat és leányaikat a szellemeknek. Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket a kánaáni bálványoknak áldoztak, vérontással gyalázták meg az országot."

Az 5Móz 32,16 így folytatja: "Idegen istenekkel ingerelték [az Urat], utálatosságokkal bosszantották.
Szellemeknek áldoztak, nem Istennek, isteneknek, akiket nem ismertek, újaknak, kik nemrég jöttek, akiket az atyák még nem féltek."

Az 1Korinthus 10,20 szerint pedig: "amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek".

Remélem, még ha esetleg nem is fogadja el, de logikus magyarázatot tudtam adni a kérdésére.

Phero 2011.12.09. 21:34:52

@Kéry Zsuzsanna: Kedves Zsuzsanna,

Valóban vannak olyan primitív vallások, ahol démonokat - mondjuk ki - imádnak, meg akár arra is képesek, hogy emberáldozatokat mutassanak be nekik, stb. és igen mondhatjuk úgy is, hogy az "ördögöknek áldozzák". De én ezt nem vagyok képes elfogadni például a buddhizmussal szemben. Féltételezem hogy ön rendelkezik ismeretekkel a buddhizmusról. Ha megfigyelem azt az életmódot, ami őket jellemzi, képtelen vagyok nem arra gondolni, hogy mennyire csodálatosak. Véleményem szerint az olyan emberek, akik hatalmas tisztelettel és szeretettel viszonyulnak minden élőlényhez, még hírből sem ismerik a kegyetlenséget (most a buddhista szerzetesekre gondolok), életük céljának a megvilágosodást (Istenhez a lehető legközelebb kerülést) és a másokon való segítést tartják, semmi esetre sem mondhatók ördögimádónak. És amit még nagyon tisztelek bennük, soha nem jelentették ki azt, hogy csak az lehet közösségben Istennel, aki az ő vallásukat gyakorolja, vagy az ő nézeteiket vallja. Nem vagyok buddhista. Nem vagyok keresztény. Én csak megfigyelem a különböző nézeteket. Egy jó darabig a keresztény nézeteket vallottam, de többször belegondoltam olyan dolgokba, amik mélyen belül nem hagytak nyugodni a kereszténységgel kapcsolatban. (Ezzel természetesen nem szeretném a nézeteit megsérteni, de muszály megkérdeznem róla, mert nagyon érdekel az ön véleménye.) A(z evangelista) keresztények lépten-nyomon azt állítják hogy aki akár a legapróbb dologban is más nézetet vall, mint ők, az eretnek, az ördögnek szolgál, elkárhozik, stb. Ha kérdek egy kereszténytől ezzel kapcsolatban akármit is (sok keresztény ismerősöm van) kapok egy nagy halom idézetet a Bibliából. Senkit nem akarok megsérteni, de ez számomra nevetséges. Ha meg nem értek vele egyet, akkor nekem nincs hitem, és az ördögöt szolgálom. (Azt kijelentem: hiszek Istenben.) Kérem, valaki adjon erre valami értelmes magyarázatot. A buddhisták egy körülbelül 4000 éven keresztül fejlődő élettapasztalatra és spirituális gyakorlatokra építik az egész vallásukat és életüket. A keresztények egy könyvre ami - akármit is mondunk - egy könyv. Egy könyvben akárki írhat akármit. Szerintem a forrás, amiből 'inspirálódott', vagyis az eredeti szent iratok valóban Isten sugallatai és Jézus élete alapján íródtak, de a fordítások során nagyon sok mindent úgymond kihagytak, vagy átírtak. Ezt nem én találom ki, emberek (pl. Newton) tanulmányozták a fellelhető legrégebbi változatokat és fedezték fel a ferdítéseket. Én teljességgel hiszek nekik. Ezek a kereszténységgel kapcsolatos "belső rágódások" eredményezték azt, hogy úgymond szélesre tártam a keresztény nézetek által eredményezett korlátozó kapukat más világnézetek számára is. Node sok gondolatot összefecsegek itt - ezért elnézést kérek - csak muszály megkérdeznem az ön véleményét is a dologról :)

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2011.12.09. 22:02:13

Kedves Phero,

igen, vannak természetesen kifejezetten sátánista vallások, de ha megpróbálunk kicsit az ördög fejével gondolkodni, valószínűleg célravezetőbbnek tűnne valami kecsegtetővel, valami széppel látni hozzá a lélekvadászatnak, nemdebár? Nem mind arany, ami fénylik, hogy egy nem bibliai mondást is idézzek :)

A buddhizmusról mindannyian sokat hallunk, olvasunk, de nem biztos, hogy itt nyugaton a teljes képet ismerjük. Lefordítottam egy cikket ezzel kapcsolatban, ha érdekli, itt olvasható: hitvedelem.blog.hu/2010/09/25/hello_dalai

Ennél lényegesebb szerintem a második kérdése.

Mindenféle ember létezik, aki kereszténynek vallja magát, és ezeknek mindenféle véleménye is lehet, ám sajnos még a legjobb szándék mellett is tévedhetünk mindannyian. Nagyon megtisztel vele, hogy a véleményemre kíváncsi, de én azt gondolom, hogy Ön annyi véleményt hallott már (amiből gondolom, elege is van), hogy valójában nem is az én szubjektív nézeteim érdeklik, hanem most már az igazságra kíváncsi.

Ha Newtonnak elhitte a "ferdítéseket", nekem kérem, hogy higgye el, hogy engem ennek a mai Bibliának a lapjain keresztül szólított meg Isten, és ma is szól hozzám, ha olvasom. (Talán János evangéliumával kezdve Ön is tehet egy próbát - adjon egy esélyt Istennek, ennyit mindenképpen megér szerintem.)

Na, de, hogy mégiscsak mutassak valamit, ami esetleg cáfolja az Önnek nyilatkozó keresztényeket az eltérő véleményekkel kapcsolatban, hadd másoljam be Pál apostol intését: "A hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok." (Róma 14,1)

Úgyhogy igyekszem én is ezen a véleményen lenni.

Phero 2011.12.09. 22:33:01

Kedves Zsuzsanna,

Nagyon szépen köszönöm hogy nem úgy áll hozzá az egész dologhoz, mint azok a keresztények, akkikkel eddig beszélgettem. (Nagyon tetszik a Róma 14,1 idézet, köszönöm, hogy leírta :) ) Teljes mértékben elhiszem, hogy Önt a Biblia lapjain keresztül szólítja meg Isten. Úgy gondolom, hogy Isten annyira hatalmas, és annyira szeret minket, hogy Őt nem akadályozza meg semmilyen ferdítés abban, hogy szóljon hozzánk akár a Biblia sorain keresztül, akár csak egy zeneszámon keresztül, amit a rádióban hallunk, és megérinti a lelkünket, akár egy versen keresztül, stb. Szerintem mindig azon keresztül szól hozzánk, amivel szemben nyitottak vagyunk. De ez csak az én véleményem :)

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2011.12.10. 08:01:10

@Phero: Így igaz, hiszen valahogyan azokat az embereket is meg kell szólítania, akik soha nem olvasták a Bibliát :)
Máshol is írtam már itt a blogban, hogy az én lelkemet a Quo Vadis? c. könyv olvasása közben érintette meg; én annak a történetnek a kapcsán értettem meg, hogy Isten mi mindent képes megtenni a benne hívőkért, és hogy még a legsúlyosabb, elkövetett bűnökre is van bocsánat, ha valaki kéri.

Phero 2011.12.10. 15:15:14

Kedves Zsuzsanna,

Még régebben láttam egy rövid dokumentumfilmet a buddhizmussal kapcsolatban az interneten. Elküldeném a linkeket (3 részre van felosztva a film) és ha majd esetleg valamikor lenne egy kis ideje, nem nézné meg és írná le a véleményét? (Nagyon kíváncsi vagyok az Ön véleményére mindenféle dologgal kapcsolatban, mert azt hiszem Ön az egyetlen olyan keresztény nézeteket valló ember, akivel egyáltalán tudok beszélgetni ilyen dolgokról :) ) Egyébként olvastam a buddhizmusról szóló cikkét. Nagyon informatív volt számomra, de úgy tűnt, mintha egy kissé a rítusos oldalára koncentrált volna a buddhizmusnak. Tehát a rituálék, szokások, babonák. Én úgy gondolom, hogy azok a jó vagy rossz szellemek vagy szörnyetegek amiknek köze van a buddhista hagyományokhoz, a buddhisták számára csak jelképesek, motívumok, valaminek a megtestesítői, nem hiszem, hogy ök ezekben keresnék a megvilágosodást (üdvösséget). Node visszatérve a filmhez. Egy Wade Davis nevű kanadai felfedező készítette. Ő narrálja, elmeséli és bemutatja élményeit. Az egész film nem hosszú, körülbelül fél órás.

A linkek:

1. videó:
www.youtube.com/watch?v=gY7nWIO5f84&feature=related
2. videó:
www.youtube.com/watch?v=NZ3a5SYBlnc&feature=related
3. videó:
www.youtube.com/watch?v=htXxT10dWjs&feature=related

Szóval, ha majd lesz egy kis szabadideje, és úgy gondolja, hogy megnézi, nagyon kíváncsi vagyok a véleményére :)

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2011.12.10. 20:30:31

@Phero: Kedves Phero,

amint tudom, megnézem, és reagálok!
Van egy barátnőm, aki korábban buddhistának vallotta magát, lehet, hogy ő nálam jobban ismeri a buddhizmus nem rítusos oldalát. Na, majd megkérdezzük :)

Phero 2011.12.11. 17:58:52

Kedves Zsuzsanna,

Nagyon szépen köszönöm a kedvességét. :) Nagyon érdekel a barátnője véleménye is. Igazán köszönöm :)

Féltőn-szeretett 2011.12.11. 23:54:13

Itt a barátnő! Erős kezdésként annyi, hogy este a Nyugatinál egy krisnás fiú jött hozzám, üdvözöltük egymást, és lelkesen(!) újságoltam neki, hogy "advent 3.vasárnapja van, a Megváltó születését ünnepeljük, aki büneinkre bocsánatot szerzett Istennél. Maradéktalanul. Ehhez lehet hozzátenni bármit is?" Nem tudott. Kedvesen jelezte, hogy az életünket azért érdemes tisztán tartani, például hogy állatot ne öljünk- erre én Pétert idéztem, hogy neki Isten az üzente, hogy "Öld és egyél." Mondta, hogy ez nem az ő istenük. És hogy az "isten" megenged ilyen dolgokat, de inkább tartózkodjunk ettől. Mondtam, hogy "Jézus szerint minden az árnyékszékben landol." Nagy kék szemekkel nézett, én átöleltem, 2 puszit kapott, és hogy BOLDOG KARÁCSONYT! És biztattam, hogy tüntessenek kedden, mert az Isten-ember viszonyt ne államilag kelljen már beszabályozni. Hogy ebből mi jött le neki, azt nem tudom, de hogy ilyen nem gyakran éri, az valószínű. :)

Féltőn-szeretett 2011.12.12. 00:15:53

És akkor a távol-keleti vallások. Amik alapvetően gondolkodásmódok, s roppant érdekesek! A lényeg, hogy a megbomlott ősharmóniát valahogy aktívan helyrebillentsük. A hindu olyan szerteágazó, hogy abba inkább nem kontárkodnék, a Jógi halála című könyvet viszont tudom ajánlani.
Már a jóga is alapvetően EGYESÜLÉS ISTENNEL, de hogy MELYIK istennel, az jó kérdés. Mert ha A Teremtővel, akkor az a szandálos hippi teljesen hiábavalóan tépelődött a Getsemánéban, hogy "ha van más út"- 3x kérdezte, vért izzadva Atyját...és hiába halt volna meg, miértünk...
A buddhizmus számomra az 'állítsátok meg a világot, ki akarok szállni'-életérzés optimális útja volt, egészen addig, amíg egy olyan JELENLÉTTEL nem találkoztam, akit NEM TUDTAM KIÜRÍTENI. Mert nagyon úgy tűnt, hogy NEM a saját tudatom terméke. És a rémálmaimat, az egyre durvuló pánikrohamaimat sem tudtam "del" gombbal eltüntetni, sem ízekre szedve felszámolni. Lehet h bennem volt a hiba. Az érzelmi kötődést pedig 3 gyermek anyjaként (hogy a fiaim csak illúziók, és az irántuk érzett szeretet egyenértékű a gyűlölettel--- azaz: kukába való) sajnos nem tudtam elhinni, sem hogy 1x kész leszek átadni nekik ezen infókat...
Lassan kezdett összeállni a kép, hogy túl sok arrafelé az anomália. A lámák reinkarnációja nem egy esetben úgy történt, hogy egy szerzetes SUGALLATOT KAPOTT, hogy hová menjen és KIT ERŐSZAKOLJON MEG, hogy létrejöjjön a köv. inkarnáció. Nem túl elegáns. Ahogy a koponyából ivó szertartások sem. És a kínai elnyomást meg végképp nem tudtam értelmezni. Buddhista barátaimat (máig jó a kapcsolatunk!) is kérdezgettem, hogy mégis milyen karmáért szenved e tiszta nép? És ha van 1 évben 4 db "tízmilliószoros nap", mikor valóra válthatjuk amit AKARUNK- akkor ez hogyan lehetséges, hogy még mindig ott vannak a kínaiak. Választ máig nem kaptam.
Kedves Phero- szerinted ez hogyan lehet kerek, a buddhizmus felől?
A bibliai verzió megvan, több helyen is. Ézsaiást külön szeretem, főleg adventkor: 51,5 Közel van igazságom, jön már szabadításom, és karommal népeket ítélek. Bennem reménykednek a szigetek, és az én karomra várnak.
És Istentől az idevágó üzenet- Jánostól: 14,27 "Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ (KOZMOSZ, Om-mal vibráltatható univerzum!) adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen."

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2011.12.12. 08:00:39

@Féltőn-szeretett: Köszi :)

Kíváncsi vagyok Phero véleményére!

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2011.12.13. 08:48:06

@Phero: Végre el tudtam kezdeni nézni!

Az első videóról nekem az ugrott be, hogy mennyi közös van a buddhista vallásgyakorlatban és a katolicizmusban. Rózsafüzér (imagyöngyök), színes ruhákat viselő papok, központi vezető, akit szentként tisztelnek, meghajolnak előtte (imádják), és közös, mantrázós imákat mondanak stb. A rinpócsére azt mondják, ő a megtestesülés, a pápára meg, hogy Krisztus képviselője a földön. A rinpócse 33. reinkarnációja Buddha első tanítványának, a pápa is az első tanítvány közvetlen utódának tartja magát.

Együttérzővé kell válnunk - ez pozitív, ez tetszik.

Derű és megvilágosodás - ez is elérhető, de nem csak szellemi gyakorlat által ;)

"Valóban van egy út, ami az elme és a lélek átformálásához vezethet" - tanúsítom, én is megtaláltam, de lehet, hogy nem egyre gondolunk.

"Mindannyiunknak van egy eltemetett, tökéletes drágaköve, csak a szerszám kell hozzá, amivel rátalálhatunk" - ebben nem hiszek, hogy belül valódi buddha-természetünk lenne (illetve attól függ, mit definiálunk buddha-természet alatt: ha az önistenítésre való hajlamot, akkor ez kétségtelenül így van...).

hamarosan folytatom, csak felébredt a gyerek :)

Phero 2011.12.13. 16:15:48

@Féltőn-szeretett: Kedves Barátnő,

Nagyon érdekes és elgondolkodtató dolgokat írtál le, köszönöm szépen :) Még egyelőre az a véleményem hogy minden vallás ugyanazt próbálja elmondani, közvetíteni, csak a földrajzi és kulturális eltérések miatt másképpen és kisebb-nagyobb sikerrel. Node, hogy mégtöbbet megtudjak, megkérnélek, hogy ha majd lesz időd, fejtsd ki bővebben azzal a bizonyos jelenléttel kapcsolatos élményeidet, és az "irántuk érzett szeretet egyenértékű a gyűlölettel" kijelentést, mert sajnos nem nagyon értem.

Phero 2011.12.13. 16:21:15

@Kéry Zsuzsanna: Kedves Zsuzsanna,

Nagyon érdekes a meglátása a buddhista és a katolikus vallásgyakorlatok közti párhuzammal kapcsolatban. Igazán elgondolkodtató. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra :)

Phero 2011.12.13. 16:23:24

" "Valóban van egy út, ami az elme és a lélek átformálásához vezethet" - tanúsítom, én is megtaláltam, de lehet, hogy nem egyre gondolunk." - Szerintem akár több is van :)

Féltőn-szeretett 2011.12.13. 22:38:21

Phero- gondolkodtam, hogyan fogalmazhatnám meg saját szavaimmal, illetve ha beleásnám újra magam a dharma-guna-szamszára irodalomba (bár ahhoz képest hogy MINDEN =ILLÚZIÓ, elég sok szöveget termeltek és termelnek máig is a buddhista gondolkodók :-)... de ehelyett a neten néztem utána, mert buddhistából gyakran lesz keresztény (érdekes: kinél mi a PONT, ami ráébreszt). Ha fordítva is működik a dolog, vagy egyszerre "minden út" érvényes, akkor ott valószínűleg nem a "keskeny ösvény"-ről beszélünk, mert Jézus -ÁLLÍTÁSA SZERINT- elég konkrétan maga Az igazság, és közvetlenül ISTENTŐL jött.
"Aki keres, talál"-a neten is. "A buddhista szeretetben végső soron nincs személyes ragaszkodás, mert a hétköznapi értelemben vett én és te illúzió; így az emberekhez (vagy bármihez) való személyes kötődés karmikus terhet okoz, ami az evilági létbe kényszerít vissza, a cél pedig éppen ennek az elkerülése. Keresztény szempontból a szeretet egyik legnagyobb próbája éppen az az önfeledt ragaszkodás, amelyre a legszentebb példát Isten irántunk érzett, mindenhová utánunk jövő, keresztre is felfeszülni képes szeretete adja." thomaskavezoja.blog.hu/2010/05/07/buddhista_es_kereszteny_etika Ehhez annyit tennék hozzá- bár kár a szóért :) hogy ÖNFELEDT/ÖNFELETT- de nem Münchausen-módra; hanem hagyom, kérem, hívom az Urat, hogy Ő emeljen magához. Ézsaiás: "Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! 55,7 Hagyja el útját a bűnös*, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. 55,8 Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az Úr. 55,9 Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál." Szóval Ő NEM AZ ÉN SZÜRKEÁLLOMÁNYOM TEREMTMÉNYE. Hála Istennek :-)

ui. *Bűnös- héber vadászati kifejezés is- CÉLT TÉVESZTETT jelentéssel.

Phero 2011.12.31. 22:20:56

Boldog Új Évet Kívánok! :D

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2012.01.01. 11:11:40

@Phero: ELnézést, íme a jegyzeteim a 2. részhez:

Arról beszélnek, hogy a rinpócsének felajánlotta a tanítója, hogy menjen vele, de ő azt mondta, hogy nem mehet, mert enyhítenie kell az érző lények szenvedését.

Ez szerintem nagyon nemes dolog, és ha jól értem, a rinpócse minden egyes érző lény szenvedését enyhíti. Alapvető különbség eközött a gondolat és a Jézusról szóló tanítás között az, hogy az emberiség fő problémája nem a szenvedés, hanem a bűn, és ennek egyenes következménye a szenvedés. Ok-okozati összefüggés van tehát a kettő között. A szenvedést nem tudom úgy enyhíteni, hogy a kiváltó okot közben ugyanúgy hagyom.

Tovább haladva: "A szenvedés a tudatlanségban létezik (ignorance, ha jól hallom alatta), ami az ahhoz való ragaszkodás, hogy a világnak van egy kézzelfogható valósága és nem csak illúzió."

Tehát, ha erre rájövök, hogy a világ csak illúzió, akkor megszűnik a szenvedés? Ha a világ csak illúzió, akkor mi a valóság (az igazság)? Ha mindenki megtudhatná, megszűnne a szenvedés?

"A szenvedés szellemi gyakorlatokkal eloszlatható"
De akkor a szellemi gyakorlatok is, sőt magának a szellememnek a léte is csak illúzó, hogyan érhetek el ezáltal bármit?

"rá kell bíznod magadat egy tanítóra, másképp az emberek elkerülhetetlenül tévúton járnak, boldogságra vágynak, de a szenvedésbe rohannak"

A Jézusról szóló tanítás szerint ez a tanító maga Jézus, aki azt mondja az embernek: "Kövess engem!"

"A boldogság a belső szabadságból fakad" -ezzel teljesen egyetértek, de a folytatással nem, azaz, hogy azt mondja, nem abban rejlik a boldogság, hogy megpróbálunk mindenben örömöt találni. Szerintem éppen ellenkezőleg, pont az a boldogság, legalábbis számomra, hogy erre képessé váltam. Jézus nem a földi szenvedést veszi el, hanem meg tudja adni neked, hogy még a szenvedésben is örvendezni tudj, és derűs maradjál. Hiszen a felhők mögött mindig süt a nap :)

Folyt. köv. :)

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2012.01.01. 11:12:30

@Phero: BÚÉK Neked is! Örülök, hogy itt vagy :)

dzsaszper 2017.01.01. 14:23:26

Mint máshol írtam, sok év távolságából kapcsolódom be a diskurzusba.

Teljes félreértésnek tartom a szemlélődő bibliaolvasás és ima egy kalap alá vételét a mantrákkal és egyéb keleti vallási gyakorlatokkal. Az utóbbiakra nem is szeretném vesztegetni a szavakat.

A szemlélődő bibliaolvasás és ima egyáltalán nem kapcsolja ki az értelmet. Nem minden válik racionálisan megmagyarázhatóvá -- ahogy az élet sem teljesen tisztán racionális, egy barátság vagy egy házasság sem teljesen az -- de az értelem kontrollja nem sérül, értelemmel bármelyik pillanatban ki lehet szállni.

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2017.01.01. 14:48:18

@dzsaszper: Végül is a lényeg az szerintem, hogy ki és milyen szívbéli szándékkal csinálja. Ha nem újonnan született ember vallásos élménykeresésből merül bele az ilyesmibe, az aligha különbözik az ezotériától, ha viszont olyan, aki személyesen ismeri az Urat, azaz a szelleme élő Isten számára, és a célja az, hogy Krisztust mélyebben megismerje, ott nyilván más folyamatok fognak lejátszódni közben.

dzsaszper 2017.01.01. 23:38:06

@Kéry Zsuzsanna: erre külön is válaszolok.

Nem újonnan született embernek, embereknek a lectio divinát legfeljebb keresztény közösségben való kipróbálásra merném ajánlani. Egyénileg, vagy érdeklődők csoportjának semmiképp.
süti beállítások módosítása