HTML

Hit: a reménylett dolgok valósága

"[A béreaiak] napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok." (ApCsel 17,11) _________________ "Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek." (1Kor 14,20)

Címkék

2Korinthus (1) abortusz (3) antiszemitizmus (3) átadott élet (1) ateizmus (3) az élet fája (1) az ember felépítése (1) az én megfeszítése (1) a halál és ami utána van (2) a hit fegyvere (1) a hívő jutalma (1) a kereszt munkája (3) a szenvedés értelme (1) a tíz leprás (1) a viskó kritika (2) Betánia (1) biblia (5) bibliai próféciák (4) biblikus gyereknevelés (3) biblikus kereszténység (28) biblikus lelkigondozás (2) buddhizmus (2) bűn (5) c.s. lewis (1) cursillo (3) D.M. Panton (1) dalai láma (2) dave hunt (8) dicsőítés (1) dinoszauruszok (1) diszpenzácionalizmus (1) diszpenzacionalizmus cáfolata (1) egység krisztusban (2) Egyszerű fordítású Biblia (2) eleve elrendelés (1) élő áldozat (1) elragadtatás (1) első feltámadás (1) elveszíthető-e az üdvösség (8) emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház (13) én halála (2) én megtagadása (2) Eszménykép és valóság (3) evangélium (15) evangelizáció (7) evolúció-teremtés (15) Ezeréves Királyság (7) ezotéria (1) felkenés (1) féloldalas tanítások (1) feltételek az Igében (1) fiúság (1) G.H. Lang (4) győzelmes keresztény élet (11) gyülekezet (17) gyülekezeti élet (2) hegyi beszéd (1) hinduizmus (1) hit (6) hitélet problémái (1) hitvédelem (6) hit és cselekedetek (2) hívő élet nehézségei (9) hívő jutalma (1) homoszexualitás (3) hústest (2) húsvét jelentése (1) igazság (1) igaz és hamis megtérés (8) igehirdetés (1) ige szolgálata (1) imádság-imádkozás (4) Istennel járni (1) istentisztelet (13) isten imádása (9) Isten munkája (1) ítélet (1) ítélkezés (2) izrael (2) jézus (13) Jézus tanítása (1) Jób magyarázata (1) john macarthur (2) John Saunders (1) judaizálók (1) jutalom (3) karizmatikusság (3) katolicizmus (5) katolikus pap (4) kegyelem (2) kegyelem korszaka (1) kenet (1) kereszt (2) kereszténység (2) keresztényüldözés (1) keresztény filmek (1) keresztség-bemerítés (2) királyság (1) kiválasztás (1) ki prédikálhat (1) korinthusi gyülekezet (1) közösség (1) Krisztus a hívőben (1) Krisztus a mennyben (1) Krisztus bennünk (1) Krisztus és a Gyülekezet egysége (1) Krisztus ítélőszéke (5) Krisztus képére formálódás (1) Krisztus Teste (2) kritika (5) különbségtétel (1) külső sötétség (1) Lance Lambert (1) laodicea (1) lélek üdvössége (1) lelkigondozás (1) Mária (1) Márta (1) Máté evangéliuma magyarázat (1) meditáció (1) megagyülekezetek (2) megszentelődés (3) megtérés (9) megtéréstörténet (5) megváltás (1) méltónak lenni a jutalomra (2) mennyek királysága (2) menyegző (2) miért teremtett az Isten embert (1) misztikus-kontemplatív-spirituális (13) müller györgy (1) new age-okkultizmus-ezotéria (8) növekedés (5) óember (1) őrállók (1) ortodox kereszténység (1) pészach (1) Philip Mauro (1) posztmodern egyház (4) prédikáció (3) pszichológia az egyházban (2) ray comfort (3) Rick Warren-céltudatos (2) rick warren-céltudatos (1) segítség (1) segítség a szenvedésben (1) spirituális útkeresés (1) Stephen Kaung (2) szabadság (1) szabad akarat (1) szellem lélek test (3) szellem üdvössége (1) Szent Szellembe merülés (2) Szent Szellem munkája (4) Szent Szellem teljessége (1) szenvedés (1) szivárványszínű szvasztika (2) szolgálat (1) T. Austin-Sparks (4) tanítvánnyá tétel (1) teológiai különbségek oka (1) teremtés (1) tévtanítások az utolsó időkben (12) tévtanítók (9) the berean call (1) the shack (1) tíz szűz példázata (1) törvény korszaka (1) tozer (1) üdvösség (19) üdvösség kimunkálása (1) újonnan születés (2) új ember (1) Új és és új föld (1) Új Jeruzsálem (1) új reformáció (2) univerzalizmus (1) uralkodás Krisztussal (3) úrvacsora (1) vallás (2) véghezvinni az üdvösséget (1) végidők (1) watchman nee magyarul (1) william paul young (1) Címkefelhő

Egy volt katolikus pap, Simon Kottoor története

2010.09.06. 00:03 Kéry Zsuzsanna

 (Részlet a Far from Rome, Near to God c. könyvből, amely 50 megtért katolikus pap bizonyságtételét tartalmazza, Richard Bennett és Martin Buckingham szerkesztésében.)

 Krisztus szeretete indít arra, hogy bizonyságot tegyek róla, hogyan lettem római katolikus papból Jézus Krisztusban újjászületett keresztény. Huszonöt éven keresztül voltam pap, és követtem hűségesen egy olyan szervezet előírásait, ami a sötétség és az Isten írott Igéjével szembeni közöny hatalmas és megdönthetetlen erődjeként vett körül engem.

 
Az Úr tanít
 
 Számtalan csecsemőnek öntöttem vizet a fejére keresztelés gyanánt. Halott „szentek” tiszteletére rendezett nyilvános körmeneteken végeztem szolgálatot, tartottam a fából készült képmásaikat, pedig a második parancsolatban Isten szigorúan megtiltja a faragott képeknek még a készítését is. Naponta felajánlottam a miseáldozatot, amiről tévesen azt gondoltam, hogy Jézus Krisztus Golgotán elvégzett áldozatának a folytatása, és hittem azt, hogy a kenyér és a bor valóságosan is Jézus testévé és vérévé változhatott. Csak később nyílt meg a szemem, amikor Jézusnak a Bibliában leírt szavait tanulmányoztam, és kértem Istent, hogy segítsen tisztán látnom a jelentésüket. Az Úr pedig megértette velem, hogy Jézusnak a kereszten véghezvitt tökéletes áldozatát nem lehet megismételni (Krisztus pedig „nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett” - Zsid 9,12), és azt is megértettem, hogy az utolsó vacsorán Jézus nem változtatta a kenyeret és a bort a saját testévé és vérévé, hanem jelképként használta ezeket.
 
 Komolyan, állhatatosan, és őszintén kerestem az elhunyt „szentek” közbenjárását, és imádkoztam a purgatóriumban lévő lelkekért, mert nem ismertem a Biblia tanítását, miszerint „egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus” (1Tim 2,5). Csakis Ő halt meg helyettünk, és fizette meg a bűneinkért a teljes adósságot. Így már megértjük azt is, miért nincs a Bibliában említés a purgatóriumnak nevezett bűnhődés helyéről, ahonnan a lelkek szenvedés, és a földön értük mondott imádságok révén szabadulhatnak meg. Ezen kívül nagyon bíztam és hittem az isteni erővel felruházott ereklyék és szentségek tiszteletében is. 
 
Egyedül Isten bocsáthatja meg a bűnt
 
 Amíg pap voltam, számos gyónást hallgattam végig, és oldoztam föl az embereket a bűneik alól – holott a Biblia világosan tanítja, hogy egyedül Isten bocsáthatja meg a bűnöket. A Szentírás azt mondja: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,9)
 Nem csak azért ragaszkodtam ezekhez és még sok más hiedelemhez és gyakorlathoz, mert ebben a tradicionális rendszerben születtem, és nőttem fel, hanem legfőképpen azért, mert az engedelmességre köteleztem el magamat. Elhittem ugyanis azt a hazugságot, hogy „a Római Katolikus Anyaszentegyházon kívül nincsen üdvösség”. Az egyházban a Tanítóhivatal volt az általánosan elfogadott végső tekintély, és nem Isten írott Igéje, a Biblia (ami gyakorlatilag csukott könyv maradt még azok számára is, akik papnak készültek).
 
Istentől távol nincsen békesség
 
 A tanulmányaimat Rómában végeztem; 1954-ben doktoráltam teológiából, ezek után Kanadában posztgraduálisan közgazdasági tanulmányokat folytattam. Nyolc éven keresztül voltam a BCM College közgazdaságtan-professzora az indiai Kottayamban. Kilenc évig voltam a St. Stephen's College igazgatója Uzhavoorban, szintén Indiában. Habár ezek a felelősségteljes pozíciók társadalmi elismertséget és anyagi jólétet hoztak a számomra, azalatt a huszonöt év alatt, míg papként szolgáltam, nem volt meg sem a szellemi örömöm, sem a lelki békém, még akkor sem, amikor az egyházi liturgiát végeztem. Egyre inkább elhatalmasodott a lelkemben a sötétség és az üresség érzése, mígnem úgy éreztem, nincs semmi értelme és semmilyen szellemi valósága sem a gyermekkeresztségnek, sem a szentgyónásnak, sem Krisztus valóságos jelenlétének a Miseáldozatban, vagy bármelyik egyéb liturgikus cselekedetnek sem. Fogalmam sem volt, mihez kezdhetnék, hogy végre elérjem a hőn áhított boldogságot, és békességem legyen. A dohányzásba, alkoholba, mértéktelen evésbe, majd színházba járásba és egyéb világi tevékenységekbe menekültem – ám egyik sem tudta megadni, amire a lelkemnek szüksége volt. Ezek a lelki gyötrelem és nyugtalanság évei voltak – és most már tudom, hogy amire vágytam, amit kerestem, az az üdvösség bizonyossága volt.
 
„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága”
 
 Azután egyszer csak azt vettem észre, hogy a Biblia elkezdett egyre jobban érdekelni. Egy-egy vers megragadta a figyelmemet. Például: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el” (Márk 13,31). Rájöttem, hogy ez azért van, mert „a teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített (2Tim 3,16-17).
 
 Hálát adok Istennek, hogy az utamba adott néhány újjászületett hívőt, akik segítettek az Ige tanulmányozásában. Isten Igéje lett „mécses a lábam előtt”, és az „ösvényem világossága”. Megtudtam végre a lelki-szellemi szomjúságomnak és a lelki ürességemnek az okát. „Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne van az Atya is, meg a Fiú is.” (2Jn 9). Hiába voltam tehát mélyen vallásos, nem maradtam meg a Krisztus tanításában. A szemeim azonban megnyíltak rá, és megértettem, mi a biblikus tanítás: „hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére”. A Máté 16,26 visszhangzott a fülemben: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?
 
 Isten Igéjén keresztül bizonyossá vált előttem, hogy a megkeresztelésnél többre van szükség ahhoz, hogy valaki kereszténnyé váljon. A csecsemőkeresztség bizonyosan nem képes erre. Egy csecsemő nem tud hinni, nem tudja átélni a bizonyosságot, nem tud bűnt megvallani, nem tudja a bizalmát Jézusba helyezni, és Benne, mint személyes Megváltójában hinni. Hamarosan magam is teljes bizonyosságot nyertem a saját szellemi szükségemről, arról, hogy bűnös vagyok, és arról is, hogy az igazságos Isten elkészítette rá a megoldást.
 
Új teremtés
 
 Dicsérem és áldom az Urat, hogy megadta az erőt és a bátorságot, hogy mindent magam mögött hagyva Jézusra, mint személyes Megváltómra és Uramra bízzam magamat. Ez 1980. április 5-én történt. Az Ő Szentlelke általi újjászületésem, és vízbe való bemerítkezésem után az Úr megtöltött engem az Ő békességével, az oly régen vágyott szívbéli örömmel, és új értelmet adott az életemnek. Eltűnt az a belső üresség, ami oly sokáig kínzott, és azóta már tudom, milyen új teremtésnek lenni. A régi elmúlt, és íme: új jött létre (2Kor 5,17). 
 
 A Sátán azonban nem hagyott nyugtot nekem; ordító oroszlánként járt körül, és ellenem kezdte használni az ügynökeit, akik fizikailag bántalmaztak, elszigeteltek, kiközösítettek, hamis vádakkal illettek. Az üldöztetés minden formáját elszenvedtem, ami a Zsoltárok 69,5-9-13-ban le van írva. De az Úr maradt végig a vigasztalásom és az erőm. Nem csalódtam benne, és soha nem hagyott el; a Zsoltárok 27,10-ben és a Lukács 6,22-23-ban leírt szavaival erősített meg, bátorított, sőt, adott örömöt nekem.
 
 Az Úr később keresztény feleséggel áldott meg, aki korábban tizenkét évig apáca volt, és azóta élünk együtt hitből, az Urat szolgálva. Indiában és külföldön is számos helyet bejártam, hogy Jézus Krisztus megváltó hatalmát hirdessem, és tanúbizonyságot tegyek a megtérésemről. Sok-sok családot és egyént meglátogattam, hogy az Úrhoz vezethessem őket. Csodálatosnak tűnik, ha számba veszem, hogy üldöztetés ellenére az Úr hogyan vezetett minket egyik helyről a másikra Indiában. Végül 1987-ben utat nyitott, hogy a családommal Amerikába költözhessünk. Dr Bart Breweren, a Nemzetközi Misszió a Katolikusokért (Mission to Catholics International) igazgatójának révén bemutattak minket Ted Duncannek, aki a kaliforniai San José egyik baptista gyülekezetének a lelkipásztora. Mindig is hálás leszek ezeknek az embereknek a jóindulatukért és lelki-szellemi segítségükért; ők valóban jó szamaritánusok voltak.
Isten két gyermekkel, egy fiúval és egy kislánnyal áldott meg bennünket. Jelenleg San Joséban élünk, és a „Liberty” baptista gyülekezetben dicsérjük az Urat.
 
 Kedves Olvasó, nézz fel Jézus Krisztusra! Az Ő kiontott vérének hatalma van arra, hogy lemossa a bűneidet, ahogyan lemosta az enyémeket is. Senki sem korlátozhatja Jézus Krisztus drága vérének a hatását. Egyedül Őbenne bízz, és Isten ingyen fog megigazítani az Ő kegyelméből, miután megváltott téged a Krisztus Jézus által (Róma 3,24).  

58 komment

Címkék: katolikus pap megtéréstörténet

A bejegyzés trackback címe:

https://hitvedelem.blog.hu/api/trackback/id/tr902274199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ráczné 2010.09.06. 19:17:50

"Aki ismeri az én parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak." (Jn 14:21)

Ráczné 2010.09.06. 19:22:03

„A kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak!” Példabeszédek 8, 17.

Ráczné 2010.09.06. 19:56:45

Füle Lajos:
AZ ELTEMETHETETLEN

Temették ólom-csüggedésbe,
hitetlenség rongyába rakva
a félelem sivatagába.
Harmadnapon feltámadott!

Temették tornyos templomokba,
szertartások gyolcsai közé,
imákból készült szemfedöje.
Harmadnapon feltámadott!

Temették ideológiákba,
tagadás útszéli árkába,
tudomány sziklái alá.
Harmadnapon feltámadott!

Temették gyilkos hitvitákba,
szent háborúk szennyes vizébe,
sötét élet-cáfolatokba.
Harmadnapon feltámadott!

Temetgetik ma is... H i á b a.
Nem rejti el se föld, se ég már,
szív büne, vagy ész érve, semmi,
mert Ö MAGA AZ ÉLET!

Julius Confessor 2010.09.06. 21:09:43

Nagyon szomorú, hogy pap létére nem volt személyes Isten-kapcsolata, és hogy nem találta a helyét ott, ahol volt, illetve egyes szűk látókörű emberek nem értették meg a döntését. Annak örülök, hogy végre helyre jött az élete, bizonyára boldog családja van és Isten felé törekszik.

Viszont az a véleményem, hogy egy teljes rendszert, egy gyülekezetet nem kellene elítélni, főleg akkor nem, ha nagyon sok embert megszólít Isten ott (akik nem feltétlenül érzik úgy, hogy el kellene hagyni a katolikus egyházat), és megtért emberek a példák, hogy Isten munkálkodik.

Szerintem tagadhatatlan, hogy a hibái mellett Isten felhasználja ezt a gyülekezetet életek mentésére. És ki vagyok én, hogy elítéljem, nem az én feladatom a konkojt kitépni (a búzával együtt). Isten fogja majd megítélni.

Ha segíteni szeretnél, építő módon, szeretettel, megértéssel, személyes kapcsolatokon keresztül és az életpéldáddal Isten bizonyára megáldja majd a munkád.
De azt hiszem nagyon fontos, hogy ne ellenséget láss benne, és ne is az előítéleteid vezessenek, hanem törekedj megismerni, hiteles tanúkon keresztül, hogy mit milyért csinálnak a katolikus egyházban, és miért olyan, amilyen.

Minden jót! :)

Ráczné 2010.09.06. 22:05:32

Cselekedetekből nem igazul meg az ember, ahogy azt az írás is mondja.

Róm. 3;28. Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül

Gal. 2;16. Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.

Ef. 2;8. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;

Ef. 2;9. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.

Róm. 3;23. Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.

I. Ján. 1;8. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mibennünk.

I. Ján. 1;10. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük Őt, és az Ő igéje nincsen mibennünk.

Láthatjuk tehát, hogy az Isten kegyelmét nem lehet cselekedetek által elnyerni, hanem csak is őszinte bűnbánattal.

Akik üdvözülni akarnak, azoknak magára Jézusra van szükségük. Ő az igazság, az örök élet a hitéletünk alapköve. Sajnos a Katolikus vallásnál ennek az alapnak csak a látszata van meg. E vallásnak a tényleges és valóságos alapját már régóta más tényezők alkotják. Olyanok melyek csak jobban elszigetelik az embert Istentől. Ezért nem tud a Szentlélek igazán működni és kiáradni ezekben a közösségekben. Persze vannak kisebb csoportok, akik eme hiányt már felismerték e valláson belül és tettek is ellene, de sajnos bizonyos Katolikus alaptanoktól nem tudtak elszakadni. Ezek a tanok pedig, igen nagy visszahúzó erőt alkotnak. Akik ezekkel is szakítani akartak, hogy hitbeli tisztánlátásuk szabadon kiszélesedjen, papi állásuk jövőjét kockáztatták ennél a vallásnál. Amíg ezek az előírt dogmák diktálják a Katolikus menetrendet, addig a Szentlélek nem tud kiteljesedni. Szentlélek nélkül pedig az ember nem ismerheti Istent sem az Ő igazságát, ugyanis Ő az Istennek lelke. Akiben nincs meg az Istennek Lelke az nem az Istené. Az előzően vázoltakból rájöhettünk, hogy a két kifejezés: – Krisztus bennünk. Ill. – a Szentlélek bennünk, ugyanazt jelenti. Az Isten Szentlélek által lakik bennünk Jézus, és Ő általa vagyunk Istenben.

Ráczné 2010.09.06. 22:13:10

Kik a Szentek egyáltalán és van-e hatalmuk befolyásolni egy-egy ember üdvösségét? Mindjárt kiderül, ha megvizsgálunk egy-két idevonatkozó Ige helyet. Köztudott, hogy ebben a vallásban már nagyon sok személyt Szentté avattak. Köztük olyanokat is, akiket e vallás ítélt halálra vagy végeztetett ki a múlt századokban. Ez már önmagában is egy meghasonlás. Valójában e világi Szentté avatás nem több egy elismerésnél. Már jóval a katolikus vallás kialakulása előtt számtalan Szent ember élt és halt meg ebben a világban, akik nem más emberektől vagy vallástól nyerték el a megszentelődésüket. Számtalan olyan ember van a világban és volt is, akiknek szent élete egyáltalán nem volt nagydobra verve, holott lehet, hogy sokkal nagyobb és több dolgot vitt véghez, mint némelyik a Katolikus vallás által Szentté avatott embernek. Isten, ismeri az övéit és ennyi elég. Egy ember nem attól válik szentté, hogy ez a vallás nyilvánosan azzá avatja. Ezt ugye őszintén beláthatjuk. Vagy a katolikus vallás úgy gondolja, hogy átveheti Isten szerepét? Minden esetre a valóságban ez nem így van. Isten szerint mindenki Szent, akik megtértek, újjászülettek, és befogatták Jézust a szívükbe. Így ez által, hálából megváltoztatták az életmódjukat és elfordultak a bűnös élettől. Erről tájékoztat minket az Isten Igéje.

I. Kor. 1;2. Az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a mienken.

II. Kor. 7;1. Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.

Láthatjuk, és most már biztosak lehetünk abban, hogy nem csak azok az emberek Szentek, akiket e vallás szentté avatott, hanem akik Isten előtt szentek, akiket Ő pecsételt meg a szívükben. Nem emberek hatalmába adatott a szentek felöli döntés és bíráskodás. Mivel a "Szentek", beleértve Máriát és az Apostolokat is, ugyanolyan emberek voltak, mint mi, ezért teljesen ésszerűtlen és hiába való hozzájuk imádkozni közbenjárásért vagy bármi másért, hiszen ők is csak Jézus által üdvözülhetnek. Gondolom te sem imádkoznál egy közeli elhunyt rokonodhoz, még ha keresztény életet élt is az illető. A nagymamádhoz vagy a szüleidhez sem imádkoznál haláluk után, hiszen ismerted őt, együtt éltétek a mindennapokat. Előbb kezdenél el aggodalmaskodni a holléte felől vagy a sorsáról, keresve a dolgok miértjét és a válaszokat a sok kérdésedre, melyek akkor keringenek a fejedben, háborgatva lelkedet.

I. Tim. 2;5. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.

Ján. 14;6. Monda néki Jézus: Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

Ráczné 2010.09.06. 22:55:08

A katolikus vallásnak már rég ideje lenne jobban odafigyelni arra, amit Isten mond. Oda fordulni az élő Jézushoz és elhagyni az emberek alkotta törvénykezéseket, melyek nem Istentől vannak. Meg kellene hallaniuk Jézus hívó szavát, de ameddig Egyházi, emberi rendeleteknek szolgálnak, nem fogják meghallani. Homályban tapogatózva, gépezetként szolgálnak a perselynek, szobroknak, képeknek, gyónásnak, keresztelésnek, Szenteknek, vasárnapi üres tartalmú misézésnek, Egyházi ünnepeknek és még sok egyébnek, csak éppen az Élő Istennek, Jézus Krisztusnak nem szolgálnak!

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.09.06. 23:05:50

@Julius Confessor: Kedves Julius Confessor!

Egyetértek veled, hogy a búza és a konkoly szétválogatása Isten dolga lesz, és a szívek állapotát is egyedül Ő hivatott vizsgálni. Amit azonban mi is láthatunk, arról azért alkothatunk véleményt, nem? Hiszen az Ige is rendre arra buzdít, hogy mindent mindig vizsgáljunk meg, ne fogadjunk el semmit senkitől igaznak addig, amíg a Szentírással össze nem vetettük (pl. ApCsel 17,11; 1Thessz 5,21; 1Jn 4,1).

Egy mondatot ragadnék ki a hozzászólásodból:

"Annak örülök, hogy végre helyre jött az élete, bizonyára boldog családja van és Isten felé törekszik."

A jó hír az, hogy nem kell egész életünkben Isten _felé_ törekednünk, hanem Istenhez már itt a földön el lehet jutni! És ehhez még erőfeszítés sem kell, mert nincs semmi, amit mi tehetnénk ezügyben - Jézus Krisztus ugyanis megtette helyettünk! Ő maga az út az Atyához, Ő elvégezte a megváltás művét ("Elvégeztetett!" - mondta a kereszten), és ingyen, ajándékba adja nekünk - mindössze el kell fogadnunk. Kifizette értünk a teljes váltságdíjat, egyszer és mindenkorra bemutatta a tökéletes áldozatot. Az Atya pedig elfogadta ezt.

Ezért "akik pedig befogadták [Jézust], azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek."

Ráczné 2010.09.07. 00:50:43

Egyedül Isten bocsáthatja meg a bűnöket, ha nekem nincsen élő Jézusom, akihez fordulhatnék napi bűneimmel, bizonyára a paphoz mennék feloldozásért, akkor viszont tagadnám Jézus Krisztus feltámadását. A mai időnkben, hogyan lehet nekem élő kapcsolatom Jézussal, amikor Ő a mennyben van? A Szentlélek által, akit küldött Maga helyett, ide közénk. Azaz a "földi helytartója".:) Ki a Szentlélek? Az Isteni Szentháromság szintén élő Személye, mégpedig a harmadik Személye. Atya, Fiú, Szentlélek és ez a három egy.:) Tehát, Jézus közöttünk van. /Ha megjöttek a szüleim, akkor a dadus hazamehet. Lejárt a műszak/:)

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.09.07. 12:34:09

@Ráczné: Ne haragudj, de én nem tartom biblikusnak Jézus képi megjelenítését, sőt Isten kifejezetten tiltja is ezt. Kérlek, hogy a releváns igehelyet inkább szövegben tedd be, köszönöm.

Ráczné 2010.09.08. 11:44:26

Rendben. Valóban nem Biblikus a képi kivetítése a mi Urunknak de a beszéde annál inkább.:)

Ráczné 2010.09.09. 17:36:53

"Az ég és a föld elmúlik,
de az én beszédeim nem múlnak el."
(Máté 24:35)

Julius Confessor 2010.09.11. 20:12:13

@Kéry Zsuzsanna: Kedves Zsuzsanna!
Istenhez már eljutottam és megélem az Ő kegyelmét, de még nem vagyok olyan, mint Jézus. Isten kegyelme formál engem olyanná, de addig az esendőségeim miatt csak botladozom, és ezt nevezem én törekvésnek.

A keresztény élet számomra aktív befogadást jelent, Isten kegyelme csak úgy tud formálni, ha hagyom; ez, és az emberi természet okozza a botladozást.

Személyes tapasztalatom, hogy nehéz hagyni, hogy az legyen, amit ő akar és ne az én görcsös ragaszkodásom az elképzeléseimhez a dolgokról. Meg kell halnom önmagamnak, hogy neki élhessek, nap, mint nap lemondani az önzőségemről, hogy az ő kegyelme akadálytalanul működhessen, de valahogy mindig könnyebb, ha elég időt töltök vele.

Ebben az esetben az, hogy imádkozom, vele töltöm az időmet, és az, hogy lemondok azokról a dolgokról, amik gátolják a nyitottságomat felé, mind olyan dolgok, amit helyettem nem tesz meg az Úr, de ez mind olyan, amelyeknek forrása az ő kegyelme.

Tehát az ő kegyelméből eltakarítok mindent, ami közte (az ő kegyelme) és köztem van.
Azt hiszem, ez az aktív befogadás.

És a végére eszembe jutott, hogy csak fogalmi kérdés volt talán, de nem volt kétséges számomra az üdvössége; Viszont az életünknek, mint megváltottaknak, nem az a célja, hogy folyamatosan közeledjünk Istenhez? Nem az, hogy hiteles keresztény életet éljünk? Ez Isten kegyelme nélkül lehetetlen. Pál hasonlatával élve futni a kitűzött cél felé.

Huh, nem akartam ilyen hosszú postot írni!

Bocsi, hogy ha túl ragoztam, remélem nem értettelek félre.

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.09.11. 21:57:51

@Julius Confessor: Ámen, teljesen egyetértek azokkal, amiket írsz. És egyáltalán nem baj, ha hosszú :)
A hívő ember lelki (szellemi) harca a test törekvésével szemben, amiről írtál, és szerintem mindannyian napról napra megéljük ezt. Csakis akarattal és szilárd elhatározással, valamint az Isten szeretetébe és gondviselésébe vetett gyermeki hittel tudjuk letenni az oly természetes "én, én, én" törekvéseinket, és tudjuk azt mondani: Legyen meg a Te akaratod.

A folyamatos törekvést (mert most már értem, hogy mire gondoltál) Wesley így fogalmazta meg: A megigazulás egy pillanat műve, a megszentelődés egy életen át tart.

Tehát, amikor Isten Szentlelke által újjászületünk, az egy pillanat alatt megtörténik, de a Krisztushoz hasonlóvá válás folyamata, amire te is utalsz, az élethosszig tart. (Sokan félvállról veszik ezt - lásd pl. a korintusi gyülekezet példáját, akik azt gondolták, hogy ha már megváltottak, akkor nekik már mindent szabad -, pedig Pál szerintem erre mondja, hogy "félelemmel és rettegéssel munkáljátok az üdvösségeteket".)

De inkább azzal zárom, hogy a boldog bizonyosság és a belső derű azért nagy felfrissülést ad a cél felé futás közben! :)

Ráczné 2010.09.11. 23:32:01

@Julius Confessor: :) Ha szabad megjegyeznem, mi nem leszünk olyanok mint Jézus csak hozzá hasonlóvá lehetünk. "Az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon
ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől."
2Korinthus 3,18
A Megváltottak nem folyamatosan közelednek Istenhez, hanem folyamatosan Őbenne maradnak.
Az életünk célja, mint Megváltottaknak pedig az, hogy ezt a nagy kegyelmet, amit az Úr Jézustól kaptunk, tovább "adjuk", azaz vigyük az Evangélium örömhírét az elveszettek felé. Ahogy egyik kedves lelkész testvérem mondta: "Az egyik koldus megmutatja a másiknak, hogy hol lehet kenyeret kapni." Pál is ezért futott a kitűzött cél felé.

Ráczné 2010.09.11. 23:54:43

A megszentelődés útjához Isten Lelke adja az erőt, de Pál apostol szerint az akaratunkra mindenképpen szükség van. Ezért kéri a levél címzettjeit, hogy tisztítsák meg magukat és féljék az Istent. A megszentelődés útja az egyháztörténelemben minden bizonnyal Kálvinnál kapta a legnagyobb hangsúlyt. Ő ezt az áldozatkészségben látta megvalósulni, amikor az ember az életét adja oda, ajánlja fel Istennek hálából. Ezt saját szabad döntése alapján teheti meg mindenki. Arra bíztat Pál is, hogy akarjunk a megszentelődés útján járni.

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.09.12. 22:09:22

@Ráczné: Nem volt ez a Kálvin álszent kissé? Genfben, ahol akkora hatalma volt, hogy kiérdemelte a "protestáns pápa" nevet, simán máglyára küldte, aki egy rossz szót mert szólni rá. 64 embert égettek meg az uralkodása idején, amíg ki nem dobták Genfből.

Ha választanunk kell az egyháztörténelem ismert alakjai közül, szerintem John Wesley volt az egyik, aki valóban evangéliumi módon törekedett a megszentelődésre, és ezt a gyülekezetének tagjaitól is elvárta (ezért is ragasztották rájuk a metodista-módszereskedő gúnynevet).

Ráczné 2010.09.13. 18:52:05

Jézus Krisztus nem egy vallást adott nekünk, nem egy módszert amit meg kellene tanulnunk, hanem Önmagát adta. Ezért ha választanunk kell az egyháztörténelem ismert alakjai közül, Őt kell választanunk, Őreá kell néznünk szüntelenül és akkor a hatalom is az Ő kezében maradhat saját életünkre nézve. Mivel Jézus Krisztus egyháza nem földi egyház, hanem mennyei, így azok az emberek tartoznak bele, akiket újjászülhetett az Ő Szentlelke az üdvösségre, azaz akik ezáltal már itt a földön beléphetnek az Ő országába mert az Ő országa az Egyház.

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.09.13. 21:19:54

@Ráczné: Stimmt, de hát Te jöttél Kálvinnal... ;)

Ráczné 2010.09.13. 22:16:00

@Kéry Zsuzsanna: Azzal jöttem volna?:) Bocsi, elfelejtettem, hogy nem végeztem teológiát, így Krisztustól tanulok.:)

Ráczné 2010.09.14. 00:04:01

Párbaj

Egyszer a pápa elhatározta, hogy kitiltja a zsidókat a Vatikánból. A zsidók felháborodtak, ezért a pápa beleegyezett, hogy ha egy zsidó le tudja gyozni teológiai vitában, maradhatnak. A zsidók egy bölcsességérol ismert rabbit választanak, hogy kiálljon a pápával a "párbajra". A rabbi azt mondja, hogy tegyék érdekesebbé a vitát és egyiküknek se legyen szabad beszélni. A pápa beleegyezett. A vita napján a pápa és a rabbi leültek egymással szemben, a hívek köréjük gyűltek. A pápa felemelte három ujját. A rabbi felmutatta egy ujját. A pápa egy kört rajzolt a levegobe. A rabbi a földre mutatott. A pápa elovett egy ostyát és egy pohár bort. A rabbi elovett egy almát. A pápa ekkor felállt:
- Feladom - mondta. - Te túl bölcs vagy, rabbi. Maradhattok. Később megkérdezik a pápát a bíborosok:
- Mit beszélt a rabbival?
- Először felmutattam három ujjamat, hogy a Szentháromságra emlékeztessem. Ő felmutatta egy ujját jelezve, hogy egy Isten van mindkét vallásban. Ezután rajzoltam egy kört a levegobe, mutatva, hogy Isten mindenhol ott van körülöttünk. Erre a földre mutatott, jelezve, hogy Isten itt is van, velünk. Ekkor elovettem egy ostyát és egy pohár bort, megmutatva, hogy Isten feloldoz a buneink alól. Ő elővett egy almát, hogy az eredendő bűnre emlékeztessen. Mindenre volt válasza. Mit tehettem volna?
Közben a zsidók is körbeveszik a rabbit:
- Mi történt, rabbi?
- Eloször azt mutatta, hogy három napunk van elhagyni a várost. Mutattam, hogy EGY zsidó sem fog elmenni. Ezután körbemutatott, jelezve, hogy az egész várost megtisztítja a zsidóktól. A földre mutattam, jelezve, hogy mind itt maradunk.
- És utána?
A rabbi vállat vont:
- Nem tudom. Elővette az ebédjét, mire én is

Julius Confessor 2010.09.17. 10:46:49

Á, igen! A megigazulás és a megszentelődés! Ha eszembe jutottak volna a szavak, egyszerűbben fogalmazok :) . Igen, Wesleynek igaza volt.

@Ráczné: Jó vicc. ;) Picit a székely-viccekre emlékeztet...

Ráczné 2010.09.17. 11:17:25

Olyan szomorú, hogy ezt a kifejezést, hogy szent, mindenféle ehhez nem illő dologra szokták használni. Sokan azt hiszik, hogy szentek azok, akik sápadt arccal az égre meresztik a szemüket, és nem csinálnak semmit, ezért nem követhetnek el bűnöket, holott a Biblia világosan megmondja kik a szentek.

Szentek azok, akik Jézus Krisztust hittel az életük Urává fogadták, és ezért Jézus bennük a szent. "Jézus adatott nékünk Istentől szentségül, igazságul, bölcsességül és váltságul." (1Kor 1,30). Olyan szépen mondja az egyik lelki ének: nincsen bennem semmi szentség, csak a Jézus szent neve. Akiben Jézus Krisztus valóban él a hit által, az szent.

Ráczné 2010.09.17. 12:46:23

. John Wesley az általa képviselt teológiai látásmódban külön hangsúlyt fektetett a teljes megszentelődésre, mely Isten kegyelméből még ebben az életben lehetséges. Valóban igaza volt.:)
"Jézus adatott nékünk Istentől szentségül, igazságul, bölcsességül és váltságul." (1Kor 1,30).

Ráczné 2010.09.17. 13:59:32

1.

Megtérésekor, minden megtért ember megszentelődött Krisztus halála által, (Zsidók 10:10)
2.

Folyamatosan megszentelődik a Szent Lélek által, (Efézus 5:25-28)
3.

Teljesen meg fog szentelődni a megdicsőüléskor. (I Thess.5:23-24)

A Szentlélek ma az ő megszentelő munkáját úgy végzi, hogy az Ő Igéjén keresztül szól hozzánk és mi engedelmeskedünk Neki. (János 15:3, Róma 8:13, János 17:17)

A hívők úgy tudnak együttműködni a Szentlélekkel, hogy folyamatosan levetkőzi az óemberi cselekedeteket és felöltözi az újat (Róma 8:13, Efézus 4:22-24, Kol.3:10).

A megszentelődés célja, hogy egyre jobban Krisztushoz hasonlóvá váljunk. (Róma 8:28-29).

Minden keresztény két természettel rendelkezik, egy ó és egy új természettel. Az ó ember nem fog ebbe az életben megszűnni.(Gal. 5:17, Róma 7:18-25).

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.09.17. 14:29:17

Köszönöm mindkettőtöknek a hozzászólásokat!(sajnos pár napig vacakolt a netem)

-JzK- 2010.10.17. 10:46:42

Az 1Tim 2,5 nem a közbenjáró ima lehetőségét zárja ki, hiszen mi nem abban az értelemben nevezzük a szenteket közbenjárónak, amely értelemben Jézus egyedül közbenjáró.
„[Jézus] egy új szövetség közvetítője” (Zsid 9,15).
Amikor valaki imádkozik értünk, akkor ő nem egy új szövetség közvetítője. (vö. Zsid 8,6)
Mt 19,17; Mk 10,18; Lk 18,19 – „Senki sem jó, csak egy, az Isten.” Az „egy” vagy „egyetlen” nem mindig kizárólagosságot jelent, hanem magasabbrendűséget, valami kiemelkedőt (vö. Mt 5,45; 7,17-19; 12,35; 22,10)
Vagyis nem kell más, mint egy fogalmi tisztázást tenni: A közbenjárásnak két értelmét használjuk. Az egyik jelentése csak Jézus Krisztusra vonatkozik. A szó teljes értelmében Ő az egyetlen közbenjáró Isten és ember között. Vagyis csak az Ő istenemberi mivolta a kapocs az ember és a felfoghatatlan isteni Lét között. Az Ő kereszthalála hozta meg az embernek a megváltást, és ez hathatós lesz az üdvösségre, amíg csak ez a világ fennáll.
Azonban a közbenjárásnak használjuk egy másik, hétköznapi értelmét: valakinek puszta imádsággal, kéréssel segítséget nyújtani, más helyett vagy más mellett tanúskodni, Isten vagy ember előtt közbenjárni. Bizonyos, hogy egymásért imádkozhatunk és imádkoznunk is kell, tehát a közbenjárásnak ezt a fajtáját nem tagadhatjuk.
Nem szabad tehát fogalmi kérdést csinálni a dologból, és az alapján elvitatni az emberi közbenjárás lehetőségét, hogy csak Jézus a közbenjáró. Itt ugyanis nyilvánvaló, hogy a közbenjárásnak két teljesen más minőségű módjáról van szó. Jézus közbenjárása feltétlen, a szenteké feltételes. Jézus közbenjárása végtelen erejű, a szenteké mindig véges, és mindig csak a jézusi művön keresztül aktualizálódó. A szó két értelmének egymás elleni kijátszása könnyen elvezethet egy egyértelműen abszurd állításhoz, mely lényegében ehhez hasonló: „Minden levél része valamely növénynek. A postai levél is levél. Tehát a postai levél is része valamilyen növénynek.”

Itt találhatsz angol nyelven erről egy jó elemzést:
socrates58.blogspot.com/2008/10/there-is-one-mediator-1-timothy-25-does.html - "There is One Mediator" (1 Timothy 2:5): Does This Rule Out "Mini-Mediators"?

Tágabb értelemben szentek azok az emberek, akik Isten barátságában haltak meg és üdvözültek. Kifejezetten szentként tiszteli (szentté avatja) az Egyház azokat, akik minden keresztény erényt birtokoltak, és legalább egyet hősies fokban gyakoroltak.

A szentség emberre is alkalmazható fogalom, s ez a teremtő Isten szentségét nem sérti. A szent emberek nyilvános tisztelete helyes, mindamellett, hogy az imádat tárgya kizárólagosan, a vallási kultusz tárgya elsődlegesen az Isten. Vagyis úgy tisztelni és szeretni egy teremtményt, a hódolat és alávetettség olyan fokával közelíteni egy emberhez, mint a teremtő Istenhez, súlyos bűn, szentségtörés és bálványimádás.
Azonban minden embernek kijár a tisztelet, éppen azért, mert az ember „Isten képmása”. Azoknak az embereknek, akik sokakat Istenhez vezettek, és írásaik, életük (imáik) által ma is vezetnek, vallásos tiszteletet adunk. Ennek indoka, hogy Istenhez fokozottan kapcsolódnak. Őket szenteknek nevezzük, mert Isten szentségét megragadhatóvá teszik. Abszolút értelemben csak Isten szent. Minden más valami és valaki annyiban szent, amennyiben hozzá tartozik (Biblia, Egyház, szentek). Tiszteletet is annyiban adunk nekik, amennyiben az Isten világával összefonódtak, vagyis leszűkített értelemben „szentek.” (A Bibliát is megcsókoljuk és a szentek ereklyéit is, s tesszük ezt anélkül, hogy Istennek hinnénk akár a papírt, akár a csontot. A tisztelet jelét adjuk mégis, mert ezek a dolgok intenzíven Istenre és az Ő parancsaira emlékeztetnek, és a természetfeletti miliőbe kapcsolnak bennünket.)
Ezek alapján tehát összefoglalóan: Istennek imádat (cultus latriæ) jár. A szenteknek tisztelet (cultus duliæ) illeti. Az Egyház ui. éppen azért avat szentté valakit (kanonizál - „oltárra emel”), mert életének példája másokat is Krisztus komolyabb követésére sarkall. Egy szent élete ui. nem más, mint aktualizált evangélium. Minden szent egy-egy sajátos helyzetben, korban és életállapotban mutatta meg mit is jelent az Evangélium a maga teljes erejében, s ez igaz akkor is, ha olykor emberi gyengeségeket is felfedezhetünk a szentekben. (Ez még inkább bátorító: „Ha ők szentek, Isten barátai lehettek, mi azok lehetünk.”) Ezért állítjuk, hogy minden szentben a Szentháromság egy Istent tiszteljük, s így minden vallásos jellegű kultusz, közvetlenül vagy közvetve Istennek szól.
Az imádság szó, melyet a szentekkel kapcsolatban használunk, valóban félrevezető lehet. Azonban tudni kell, hogy a szentekhez intézett imák csak analóg értelemben vett imák. Annyiban imák, hogy a természetfeletti világhoz címzett üzenetek. Módjuk, jellegük, módszerük az Istenhez intézett imához hasonló, de mondanivalójuk, megfogalmazásuk és különösen is a hódoló alázat foka felismerhetően különbözik tőle.

A Szentírás is ismeri a szentség emberre való alkalmazását: „Bár csak egy (ti. Isten), mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így formálja meg Isten barátait és a prófétákat” (Bölcs 7,27).
Szt. Pál apostol is szenteknek nevezi azokat, akik teljesen átadták magukat a jézusi tanításnak, vagyis bűnbánatot tartva komoly keresztények: „Néhányan bizony ilyenek (ti. a szentpáli bűnkatalógust kimerítő bűnösök) voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által” (1 Kor 6,11).
Az Ó- és az Újszövetség összesen nyolcvannégy helyen alkalmazza a szent szót emberekre. Ez túl sok a véletlen elszólás, a rossz fordítás, a későbbi betoldás vagy a téves értelmezés feltételezéséhez.
A Biblia szintén ismeri a „szent” szó sokrétű (analóg) felhasználást, vagyis a szentség olyan értelmét, hogy szent az, ami a Szenthez kapcsolódik, akár áttételesen is: „Köszöntsétek egymást szent csókkal! A szentek mind köszöntenek titeket” (2 Kor 13,12).

-JzK- 2010.10.17. 10:51:49

A bűnt ténylegesen mindig Isten bocsátja meg, de ehhez a bocsánathoz szentségi jelet rendelt.
A bűnbocsánat elengedhetetlen része a bűnbánat. Ha nincs bűnbánat, akkor nem érvényes még a feloldozás sem. A katolikus teológiában kétféle bűnbánatról beszélnek: a tökéletes bánatról, és az egyszerű bánatról. A tökéletes bánat az, amikor a bánat indítéka a szeretet Isten iránt. Ha a bánat csak ebből fakad (és nem pl. félelemből, vagy a bűn undorától), akkor bűnbánatunk tökéletes, és ez eltörli a keresztség után elkövetett bűnöket. Ám csak akkor, ha ez a szentgyónás elhatározásával jár együtt. Egyrészről azért, mert senki sem lehet biztos abban, hogy bűnbánata tökéletes (vö. pl. Péter 3-szori szeretetvallomását a Jn 21,15-17-ben, ahol nem mondja ki az „agapaó” szót).
Másrészről pedig az Istennel való kiengesztelődésnek szükségképpen együtt kell járnia az Ő Egyházával, Krisztus Testével való kiengesztelődéssel, amit Jézus az „oldás és kötés” rabbinikus formulájával fejezett ki.

A Péld 28,13 és az 1Jn 1,9 mit mond, hogy mit kell tennünk bűneinkkel kapcsolatban? Ha csak Istennek vallhatjuk meg bűneinket, és csak Ő bocsáthatja azokat meg, akkor Máté miért mondja, hogy ez a hatalom az „embereknek” (többes számban) adatott meg (Mt 9,6-8)? Milyen hatalom adatott a tizenkettőnek, amikor Jézussal a felső teremben voltak (Jn 20,21-23)? Milyen hatalmat kapott kifejezetten Simon Péter a Mt 16,19-ben? Milyen szolgálatról beszél Pál a 2Kor 5,18-ban?

A papi megbocsátás az Ószövetségben
Lev 4,13-21 – „miután a pap a közösség tagjain elvégezte az engesztelés szertartását, vétkük bocsánatot nyer.”
Lev 5,14-26 – A bűn jóvátételéhez a papokhoz kellett fordulni, akik elvégezték az engesztelés szertartását, hogy a bűnös megkapja a bocsánatot. (vö. Lev 4,27-33; Szám 5,8)

A bűnvallomást mások előtt mondják el a Bibliában
Lev 5,5-6; Szám 5,6-7 – A papok előtt tett bűnvallomás.
Szám 21,7 – A nép megvallotta Mózesnek bűneit, és közbenjárását kérte.
Neh 9,2-3 – Az izraeliták közösségi bűnvallomást tartotta.
Mt 3,6 – „Megvallották bűneiket, s ő megkeresztelte őket” (vö. Mk 1,5)
ApCsel 19,18 – „Sok hívő is előállt, beismerték és elmondták saját mesterkedéseiket.”
Jak 5,14.16 – „Hívassa el az Egyház elöljáróit… Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket”

Jézusnak hatalma van megbocsátani a bűnt
Mt 9,1-8 – A béna meggyógyítása: „az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” (vö. Mk 2,10)
Lk 7,48 – „Bűneid bocsánatot nyernek.”
ApCsel 2,38 – „keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára.”
1Jn 1,9 – „Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket.”

Jézus ezt a bűnmegbocsátó hatalmát átadja papjainak
Mt 16,19 – Jézus Péternek adja a bűnök felett is érvényes „oldó-kötő” hatalmát.
Mt 18,18 – Jézus átadja a többi apostolnak is az oldás-kötés hatalmát.
Jn 20,21 – „Jézus megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket."”
Jn 20,23 – „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.”
Jn 20,22 – „rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket!” (vö. Ter 2,7)

2Kor 5,17-20 – „Isten… akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott… ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel!”
Jak 5,14-15 – „Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte… ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer.”

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.10.17. 16:15:23

@-JzK-: lényegesen egyszerűbb lenne, ha linkeket adnál meg. A bemásolt mennyiség lehengerlő volta azt sugallja, nem párbeszédre, megvitatásra szánod ezeket. Bocsánat, ha tévedtem; ha nem így lenne, kérlek, hogy kisebb adagokban szólj hozzá, hogy érdemben tudjak (vagy tudjon más is) válaszolni. Köszönöm.

-JzK- 2010.10.17. 17:56:54

Ahol van link, ott azt adok. Kár, hogy nem nézed meg őket. Ezekről azonban nem volt link, mivel ezen munkák nagy részt saját gyűjteményt képeznek.

Akkora mennyiségű választ adok, amekkorát a téma igényel: se többet, se kevesebbet.

A legtöbb esetben itt elégséges tisztázni a _valódi_ katolikus tanítást, és rávilágítani arra, hogy szalmabáb érvelsz.

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.10.17. 18:23:31

@-JzK-: Úgy vettem észre, a szalmabáb-érvelés tőled sem áll messze, amikor különböző protestáns elgondolásokra hivatkozol ;))

Nincs egységes protestantizmus. Igen, vannak felekezetek, akik egy-egy személy neve mögé tömörülnek, és kritika nélkül átveszik annak tanításait (kálvinisták pl.), de ha megnézed, mit mond erről az Ige, kiderül, hogy ez sem biblikus.

"A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz. Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek.
Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: "Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé."
Hát részekre szakítható-e Krisztus?"
(1Kor 1,10-12)

-JzK- 2010.10.17. 18:28:12

Nem szalmabáb érvelés az, ha a protestantizmus alapító atyáit idézem. Azt, hogy "vétkezz bátran, csak higgy erősen" egy dokumentálható lutheri mondás. Ha kicsit sarkítva is, kifejezi azt, ami következik a szélsőséges sola fide elvből.

Arról pedig nem én tehetek, hogy a protestánsoknál semmiféle egység nincs (holott ez lenne a jézusi modell), ennyi erővel semmiről sem lehetne vitázni.

A protestánsok gyakran magyarázzák úgy a közöttük fennálló számtalan felekezeti különbözőséget, hogy az egyetértés hiánya csak „lényegtelen” dolgokban áll fenn, ám a hit „lényeges” pontjaiban egyetértés van közöttük, azaz megvalósul az Egy Egyház elve. Ez természetesen távolról sincs így, és ezt akár hogyan is vesszük, csak egy protestáns ábrándkép kergetése. A protestantizmuson belül ugyanis csakis azon teológiai pontokban van viszonylagos egység, amelyeket a katolicizmusból vettek át, azaz amely pontokban a katolikusokkal is egységben vannak (pl. egy Isten van; Jézus a Megváltó; stb). Ezeken felül még az üdvözülés mikéntjében sem tudnak megegyezésre jutni, és teljesen másként magyaráznak olyan komoly bibliai fogalmakat, mint pl. a keresztség, az Úrvacsora, az Egyház, stb. De hogy mennyire nincs „egység a lényegben”, azt a legjobban azzal lehet demonstrálni, hogy még a protestantizmus úgymond két alaptézisében, a sola Fide, és a sola Scriptura elvében is komoly eltérések vannak az egyes felekezetek között. Tehát az „egység a lényegben” hangoztatása igencsak komolytalan.

Sola Fide
Az evangélikusok a sola Fide (csak a hit) elvet, ami szerint az üdvösséget csakis egyedül a hit által lehet elnyerni, úgy magyarázzák, hogy ez nem zárja ki a keresztséget, mivel az a megigazulás útja. Ugyanezt mondják az anglikánok, néhány presbiteriánus, illetve az ún. Krisztus Egyháza mozgalom tagjai is. Ezzel szemben számos protestáns az üdvösség útját jelentő keresztséget teljesen összeegyeztethetetlennek tartja a sola Fide elvvel. Ez a nézeteltérés egészen a protestantizmus kezdetére visszavezethető, mint azt Luther már a Nagy katekizmusában is megemlítette, ahol kritizálja az anabaptistákat, hogy ők egy új, keresztségellenes magyarázatot adtak a sola Fide elvhez.

Ugyancsak az evangélikusok, Luther magyarázatát követve, vallják, hogy a megigazulás elveszthető, s ugyanígy a methodisták, a wesleyánusok, a pünkösdiek, a protestáns karizmatikusok, és sok anglikán is ugyanezt vallja. Ezzel szemben a kálvinisták, a baptisták, és sok felekezeten kívüli evangelikál azt tartja, hogy ha az üdvösség elveszthető, akkor a megigazulás megvalósulását részben az ember „munkájának” is tekintenünk kell, és ez ellentétben áll a sola Fide elvvel.

ám a legvitásabb kérdés a protestantizmuson belül maga a hit kifejezés magyarázata a sola Fide terminusban. A legelfogadottabb magyarázat szerint, a Jak 2,14-26 alapján a hit nem minden egyes formája igazít meg. Azonban az „üdvözítő hit” vagy a „megigazító hit” természetét illetően már hatalmas nézeteltérések vannak. Néhány protestáns (pl. Z. Hodges és C. C. Ryrie) szerint az üdvözítő hit a Krisztus értünk való halálának felismerését és elfogadását jelenti (amit a katolikusok a hit erényének neveznek). Mások azt tartják (pl. R. C. Sproul), hogy a hit egy tudatos döntést jelent, amellyel bizalmunkat Krisztus üdvözítésébe vetjük (amit a katolikusok a remény erényének neveznek); míg megint mások, a Gal 5,6-tal összhangban, ahhoz ragaszkodnak, hogy a hit a reményt foglalja magában, és ami jócselekedetekben való életet eredményez, amit a természetfeletti szeretet ösztönöz (amit a katolikusok a szeretet erényének neveznek).

Számos protestáns a hit fogalmához hozzáteszi annak szükségét, hogy a hitet ki kell fejezni a keresztségben, vagy, hogy a hitet ki kell fejezni a bűnbánatban, vagy a jócselekedetekben, vagy az érzelmi bizonyosság különféle formáiban, vagy az Istenben való hitben, szemben a „saját hitünkben való hitben”, és sok más hasonló módosítások vannak.Azokra, akik az üdvözítő hit nem ugyanazon értelmezését vallják, szükségszerűen úgy néznek, mint akik tévesen magyarázzák a sola Fide elvet. Ennek megfelelően több tucatnyi „sola Fide” elv és magyarázat van.

Sola Scriptura

A protestánsok a sola Scriptura elvében sem értenek egyet. Már ott kezdődik, hogy néhány protestáns (pl. néhány evangelikál) hajlandó beismerni, hogy bizonyos könyveket nem tart a Szentírás kánonjába illőnek – és így ellentétben állnak protestáns társaikkal, akik az egész újszövetségi Szentírást egyformán kánoninak vallanak. De ezen kívül számos kifogás és fenntartás létezik a felekezetekben a Szentírást illetően.

Sok anglikán, és számos evangélikus és református a szentírás-magyarázatnál az ókeresztény Egyházatyáknak egy bizonyos – azaz nem kötelező - tekintélyt ad. Ők ugyanígy figyelembe veszik a korai ökumenikus zsinatokat, illetve néhány jelentősebb hitvallást (pl. az apostoli, niceai és az athanaszioszi hitvallást). Mások ezeket teljesen figyelmen kívül hagyják.

Sok protestáns (pl. evangélikusok, reformátusok, anglikánok) a felekezeti hagyományokra is nagy súlyt fektetnek a Szentírás magyarázatánál.

Sok protestáns alapnak fogadja el azt, hogy a Szentírás magyarázatánál figyelembe kell és lehet venni a tudományos tanulmányokat, eredményeket, eszközöket és technikákat, mint pl. a nyelvi, az irodalmi, a régészeti, a kulturális, a történelmi és a kritikai tanulmányokat. Más protestánsok elvetik ezeket, vagy részben vagy egészben. Néhányan pedig már odáig mennek, hogy a hiteles magyarázathoz csak egyetlen fordítást ismernek el (pl. angolszász területen a King James Versiont, vagy nálunk a Károlyi-félét), és mindenféle tudományos alapot vagy forrást elvetnek.

Több protestáns figyelembe veszi a Szentírás szimbolikus nyelvezetét, és allegóriáit, mások pedig (pl. a bibliafundamentalisták, vagy az evangelikálok közül) teljesen szó szerint értelmezik a szöveget.

A pünkösdiek, a protestáns karizmatikusok és a Word-Faith (a hit szava, vagy szó-hit, vagy pozitív megvallás) mozgalom követői amellett erősködnek, hogy a Szentírás értelmezéséhez egy különleges karizmatikus adomány szükséges, egy megvilágosodást adó kinyilatkoztatás-ismeret. Más protestánsok elvetnek minden ilyesmit.

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.10.18. 14:49:47

@-JzK-: És? És? És? Ha minden egyes ember, akire rá lehet húzni a "protestáns" jelzőt tévedett eddig, az sem jelentené azt, hogy a Szentlélek nem tudja ma is elvezetni a hívőket a teljes igazságra.
Mire kötelez engem (és bárkit), hogy a világ összes protestánsa, evangelikálja és összes egyéb magát kereszténynek mondó embere mit írt, mondott, tanított az üdvösség elnyerésének módjáról és a Szentírás tekintélyéről?

Nekem nagyon megfelelnek Jézus, az apostolok és a próféták szavai.

A "teljes Írás Istentől ihletett" - mondja Pál apostol. Nem az ő hibája, ha egyesek szó szerint vesznek metaforákat és hasonlatokat is (pl. olyanokról is hallottam, akik szó szerint veszik, hogy Jézus kenyérnek mondta magát.)

Szóval jó kis levezetés ez, arra biztosan jó, hogy azt a látszatot keltse, mennyire nem bírnak egyetérteni ezek a protestánsok. Ez utóbbi azonban nem létező kategória; illetve értem én, mindenki protestáns, aki a RK tanításokat nem tartja biblikusan megalapozottnak. Ha megbocsátasz, én azonban nem szeretném magamat valaki vagy valami _ellenében_ meghatározni.

Az Ige minden egyes hívőt a tanítások megvizsgálására hív fel (lásd a béreaiak példáját), nem pedig arra, hogy kritikátlanul fogadják el, amit mások (akár egy egyházszervezet tanítóhivatalaként) mondanak.

-JzK- 2010.10.19. 19:51:54

Mit 'és'? Prüszkölsz itt dühösen :-)
Semmiféle tekintélyt nem lobbantottam meg, egyszerűen csak rámutattam arra, hogy a protestantizmus még a legbelső magjában sem egységes. Ez alapján pedig kétségtelen, hogy a Szentlélek ezek szerint mégsem úgy működik, mint az egyszerű "evangelikálok" elképzelik: erre a rideg valóság cáfol rá.

"Jézus, az apostolok és a próféták szavai" meg még számodra sem úgy önmagában lebegnek az éterben, hanem egy "scripture sandwitchet" fogyasztasz, a magad ideológiájával megspékelve. Most erre rámondhatod, hogy ezt neked személyesen a Szentlélek sugallta (most őszintén, tedd a szívedre a kezed: komolyan?), erre meg éppen ugyanannyi erővel mondhatom, hogy nekem vagy a haveromnak meg mást mondott. Na hát, itt ki tud eldönteni bármit is? És akkor máris ott tartunk, mint a mormonos vitában.

Ld. depositum.hu/sola.html Egy képzeletbeli párbeszéd a "sola Scripturáról"

"A "teljes Írás Istentől ihletett" - mondja Pál apostol." - Hja, meg olyanokat is mond az Írás önmagáról, hogy "vannak benne nehezen érthető dolgok, ezeket a tanulatlan és állhatatlan emberek kicsavarják a saját vesztükre".

"Nem az ő hibája, ha egyesek szó szerint vesznek metaforákat és hasonlatokat is" - Az nem, hanem azoké, akik elhanyagolják a "kulcsot".

"pl. olyanokról is hallottam, akik szó szerint veszik, hogy Jézus kenyérnek mondta magát." - Ez most a transsubstantiationak akart lenni valamiféle torz karikatúrája gondolom. Azt javaslom ebbe a témába meg főleg ne menj bele bővebb utánajárás nélkül. Kiindulóalapnak pl. ezt: www.ppek.hu/k367.htm

Nem a levezetés hibája a mérleg szomorú képe, nem a hírvivírőre kell haragudni. Tény, hogy ez a modell nem felel meg azon kritériumnak, hogy Krisztus Egyháza egyetlen és egységes. Ez egy teológiai anarchia.

Nem én, és nem is Róma találta ki, hogy emez felekezetek protestánsok: ők magukat vallják annak, ill. minden lexikon. Általában véve protestánsnak tartják azokat a felekezeteket, amelyek a 16. század óta jöttek létre és vallják az 5 sola elvet.

Ha őket nem tartod protestánsnak, akkor ezt inkább sakkozd le velük.

Nem mindenki protestáns, aki nem katolikus: hiszen vannak keleti ortodoxok, ókeletiek, antikhalkedoniták, koptok mittomén - ezek nem protestánsok. Sokuk még az első évezredben szakadt ki: és érdekes módon a katolicizmusra emlékeztet mind hitéletük mind a teológájok: leszámítva persze éppen azokat a pontokat, amelyek elszakadásuk indokát képezte. Hehe, ezek szerint akkor már a kereszténység az ókorban is ilyen volt, és nem ilyen "gyülis"-óhjézusos izé?

"Ha megbocsátasz, én azonban nem szeretném magamat valaki vagy valami _ellenében_ meghatározni" - Nahát, ennek ellenére furcsa módon a blogod szinte egyesegyedül a katolicizmus elleni polémiáról szól. Most őszintén: semmi más nem lesz fenn azon túl, hogy valami kiugrott pap ódalog, hogy "óhjajj a gonosz egyház rideg hitéletet csinál" meg "VÁÁ megtaláltam Jézust, jajjdejómár" ? Hát ami teológiai érvkét kihámozható ezekből a "tanúságtételekből", azt korábban egy kisszeminarista röhögve megcáfolta volna. Mellesleg ez nem érv: eleve az illetőknek jól láthatóan torz képük élt az Egyházról, sose ismerték mi az _valójában_, és valószínűleg lebutított, modernista teológiaképzésen is vettek részt. Ez egy vicc. Ilyet gondolom te is tudod, hogy lehetne fordítva is, sőt. Több protestánsról katolikusra konvertált személy van, mint fordítva. Ezeknek is vannak tanúságtételei, néháhy a depositumon is elérhető... ;)

A béreaiak példájáról:
depositum.hu/berea.html A béreaiak és a sola Scriptura

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.10.19. 20:28:53

@-JzK-: Prüszkölök dühösen??? Csak értetlenkedtem :))

Indítékaimat illetően hadd válaszoljak egy idézettel, amit bizonyára te is jól ismersz, hiszen te küldted a postaládámba ;)

"A jólelkű protestáns azonban, akár vallásos (bibliás), akár nem, sohase katolikusellenes, mert a jólelkű ember nem tud gyűlölni. De azért ő is elítéli az olyan katolikust, aki hit dolgában kérlelhetetlen, s mással, mint fanatizmussal (azaz gyűlölettel) ő se tudja magyarázni." ** mellesleg ez nem igaz, mert ha magából indul ki ez a bibliás protestáns, nem fogja gyűlölködéssel magyarázni a katolikus hitvédő tevékenységét.

"Ezért az ilyen katolikust, mint gyűlölködőt, ő is elítéli. Ő ugyanis még sohase hallott arról, hogy csalhatatlan vallási igazság is van a világon, és hogy ha van, akkor nem is lehet belőle engedni. Se arról, hogy az igazságért nem azért küzd, aki küzd, mert gyűlöl, hanem azért, mert szeret, és hogy az igazság birtokosától éppen a szeretet kívánja azt, hogy kíméletlen legyen, s ha kell, még könnyeket is okozzon miatta."

** nem gonoszság azt feltételezni, hogy a protestánsoknak nem lehetnek ilyen indítékaik?

Ráczné 2010.12.17. 16:29:00

@Kéry Zsuzsanna: Zsuzsikám katolikus nyelven válszolj mert azt jobban megértik az írástudók:)
"Hogy másszorra is megtartassék az Úr vacsorájabéli kenyér, Innocentius tertius parancsolá. Honorius tertius gondolá, hogy az misében az ostya felmutattatnék; azután Innocentius quartus azt parancsolá, hogy az emberek akkor térdre esnének. Az hetedik Alexander gondolá, hogy az misében az borhoz vizet öntenének. Az papoktúl az házasságot Siricius, Pelagius secundus, Gregorius septimus tiltá meg. Az első Gergely pápa szerzé, hogy böjtnapokon húst és tejet ne egyenek az emberek, az apostol ellen, ki ezt ördögi tudománynak mondja lenni. Az harmadik Innocentius találá az súgva való gyónást, melyet Nectarius konstantinápolyi pátriárka megtilta. Az negyedik Félix szerzé az halálra betegülteknek olajjal való kenéseket. Ennek fölötte az lélekváltságot és halottakért való misét is az misefaragó papok szerzék, úgymond, hogy több pínzt nyerhetnének. Ezenkívül egyéb rendtartásokat és ájtatos szokásokat hoz elő, melyek az hitet nem illetik, tudniillik: az viaszbúl csinált bárányképeket, az szenteltvizet, az zsolozsmát; az Boldogasszony és több szentek innepe ülését; és ezeket mindennapi újságoknak mondja lenni.":)

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.12.17. 20:15:22

@Ráczné: A viccet félretéve, tudod, mi jutott erről eszembe? Hogy ha a halottakért mondott misével meg lehet rövidíteni a szenvedésüket a purgatóriumban, akkor miért csak akkor végzik ezt el a papok, ha a hozzátartozók pénzt adnak érte? Aki szegény, annak ez milyen óriási áldozatot jelent, és milyen óriási lelkiismeretfurdalást, ha nem tudja rászánni a pénzt? Ha ebben hisznek (tegyük most félre, hogy biblikus alátámasztása nincs a dolognak), akkor a papoknak nem az lenne a morális kötelessége, hogy ingyen is misézzenek a halottakért?
Szóval ez nagyon lelkiismeretlen dolog szerintem.

Ráczné 2010.12.17. 22:08:30

Szerinted miért nem házasodhatnak?:)
Ne hidd, hogy e szent hagyomány mögött is nem a pínz áll.

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.12.17. 22:16:59

@Ráczné:
"A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak;
és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben.
Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket az Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és az igazság ismerői."
(1Tim 4,1-3)

Ez is magáért beszél szerintem :(

Ráczné 2010.12.17. 22:21:21

@Kéry Zsuzsanna: Ha picit mélyebben mögé nézünk a dolognak még a tagadást is megláthatjuk, csak nem nyílt tagadásról van itt szó, hanem burkolt, rejtett de Isten szeme mindent lát.

Ráczné 2010.12.17. 22:24:36

@Kéry Zsuzsanna: ha nekem nincsen élő Jézusom, akihez fordulhatnék napi bűneimmel, bizonyára a paphoz mennék feloldozásért, akkor viszont tagadnám Jézus Krisztus feltámadását.

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.12.17. 22:29:20

@Ráczné: Azon gondolkoztam, hogy egy hívő katolikus számára tulajdonképpen nagyon nehéz lehet Jézust élőnek, sőt Úrnak és Királynak látni, amikor az ábrázolásokon vagy éppen a kereszten szenved/vagy már halott, vagy csecsemőként az anyja karján ül (vagy éppen szubsztanciálisan az ostyában van). Egyik se valós.

Ráczné 2010.12.17. 22:45:56

@Kéry Zsuzsanna: Senki nincs aki a katolikus egyház berkein belül, mint e tanokat gyakorló "hívő" megtérhetne és új életet kaphatna. Erre mondja Jézus:
ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak ....
Isten szeretete és kegyelme az, ha egy katolikusként felnőtt embert kiemel és elsegít Önmagához és az igaz hitre eljuttat.

Ráczné 2010.12.17. 23:09:35

@Ráczné: Pl-ul a Mária jelenések is csak arra valók, hogy Jézusról eltereljék a figyelmet, ördögi jelenések ezek, mivel tudjuk, hogy egyedül Jézus az út az Atyához és az ördög azt akarja, hogy nehogy meglássuk Őt. Erre az egyik legjobb elterelő hadművelete, hogy pont az Ő édesanyjának képében jelenik meg. Mindenkinek és egyes csoportoknak most így fejezem ki magam személyre szabott csalásai és megtévesztései vannak. A világi embereknek erre nincs szükségük mert velük nincs nagy gondja, ők megtalálják a módját, hogy elszórakoztassák magukat, erre segít rá az ördög egy kis zajjal, élvezetek csillogtatásával, stb, testnek kívánságaival. Viszont az egyházon belül már picit nehezebb dolga van mert aki, akár katolikusként is de elmegy a templomba, az már keresi Jézust de legalábbis a vonzáskörébe kerül. Itt ugyebár kereszténységről beszélünk, tehát annak megfelelő csalást kell bevigyen és erre Mária jelenés nagyon megfelel neki. A vatikán az meg egy darázsfészek, ahonnan adják a segítő kezet és a lovat az ördög alá.
Igen "ökumenikus" gondolatai vannak ám sátánnak is és úgy néz ki halad is ebben. A protestáns egyházakba is betette már a "patáját", összefogja mosni a világ vallásait, így elsöpri a reformációt és egy világvallást fog kitalálni, ha ez létrejött, akkor nyíltan színre léphet már az antikrisztus és Istenként tisztelteti majd magát, ez benne van a Bibliában is. A világ is imádni fogja majd mert mindezt pontosan az állszeretet nevében teszi és ezt azért tudja megtenni mert nincsen Istenről valós és hiteles ismeretünk. Ezért fontos, hogy amíg lehet még, olvassuk a Bibliát mert Isten ott ad valós képet Önmagáról.

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.12.17. 23:15:58

@Ráczné: Már kinéztem két (terjedelmesebb) cikket, amit, ha az Úr is akarja, le fogok fordítani ide a blogba, az egyik pont erről szól, hogy hogyan katolizálódik az evangéliumi/protestáns vonal, aminek a következtében létre fog jönni az egységes világvallás.
Hozzáteszem, az iszlám is be fog tagozódni ebbe - ami lehet, hogy elsőre hihetetlennek hangzik, de ha azt mondom, hogy rendszeresen vannak muzulmán országokban Mária-jelenések (és ennek nagy jelentőséget is tulajdonítanak!) akkor hamar kiderül, hogy mi is lesz a közös pont, ami ezt a két vallást majd összeköti.

Ráczné 2010.12.17. 23:38:58

@Kéry Zsuzsanna: Igen, azért csinálja így az ördög és viszi be az ezoterikus tanokat meg pszichológiát, stb, és gyúrja össze mert csak így fog tudni uralkodni a világi embereken is, Ő nemcsak a vallásos rétegeket akarja uralma alá hajtani, hanem az egész világot. A világi emberek nagy részét nem érdekli a vallás, viszont a szeretet után Ők is vágyakoznak, ahhoz pedig, hogy a sátán a bélyegét a világi emberre is rá tudja nyomni, ahhoz kell elvilágiasítani a vallásokat ezzel az ökumenikus mániával, amit a protestáns egyházaink vezetői be is vesznek, így isznak majd a harag poharából.
Azért egy esetben beletörik majd a foga!
Mégpedig azok a "csúnya" fundamentalistának csúfolt emberekbe, akik mindvégig kitartanak Krisztusban, ragaszkodva a Szentíráshoz.:)

Ráczné 2010.12.18. 02:05:14

@Kéry Zsuzsanna: Rosszul mondtam, mert a világi ember ugye eleve sátán uralma alatt születik, amíg Isten kegyelme utol nem éri Jézusunk által. Itt most a konkrét bélyegre értettem az utolsó időkben, amennyiben ez fizikális megbélyegzést fog jelenteni és nem lelki síkon történik. Mivel senki sem vehet, sem adhat el, akin nincs a fenevad bélyege vagy neve vagy nevének száma, így lehetséges, hogy valóban valami csiph féle lesz, bár ezt nem tudjuk. Isten a Szentlelke által pecsételi el az övéit és azon gondolkodtam, hogy mivel sátán előszeretettel utánozza le Istent, ezért nem-e ezt is koppintani fogja.

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.12.18. 12:49:12

@Ráczné: Az a jó, hogy mi már nem leszünk itt, amikor ez megtörténik.(A Gyülekezet elragadtatása után lép színre az Antikrisztus, és vezeti be ezt a globális ellenőrzési rendszert.)

Ráczné 2010.12.18. 15:08:57

@Kéry Zsuzsanna: Azért nem vagyok ebben annyira biztos mert azt írja a Biblia, hogy senki sem vehet, sem adhat el, akin nincs a fenevad bélyege vagy neve vagy nevének száma.

Ráczné 2010.12.18. 15:13:37

@Kéry Zsuzsanna: Még azt is, hogy ezek a napok meglesznek rövidítve a választottakért. Szóval, nem tudom de nem kizárt, hogy lesznek testvéreink még itt abban az időben is, lehet, hogy még mi is megéljük.:) Úgyhogy nem árt, ha egyik szemünk rajta van.:)

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.12.18. 18:51:35

@Ráczné: Igen, de ez azokra vonatkozik, akik ittmaradnak, a mi elragadtatásunk (amikor Krisztussal találkozunk a levegőégben) megelőzi ezt. De az antikrisztus 7 éve alatt is lesznek megtérők, ők lesznek azok, akik nyilván nem veszik fel a jelet - és nekik nagyon kemény lesz túlélni, az biztos.

Ráczné 2010.12.18. 21:35:14

@Kéry Zsuzsanna: Elég nehéz a Jelenések könyve, úgyhogy nem tudok ehhez hozzáfűzni de úgy is lehet, ahogy írod.

Ráczné 2010.12.30. 13:13:02

@Kéry Zsuzsanna: Nemrég hallottam, hogy már az egyik református templomban, "humor fesztivált" is felléptetnek.
Szerinted Jézus nem kezdené "fonni azt az ostort"?
"Ez itt az imádság háza!"

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.12.30. 23:25:37

@Ráczné: Én is hallottam. Szerintem örülnünk kellene, a hittől való elszakadás azt jelzi: az Úr közel!
süti beállítások módosítása