Kedves Olvasóim,

előrebocsátom, hogy nem vagyok teológus (szociális munkás vagyok egyébiránt), és a Biblia egyik eredeti nyelvét sem ismerem. Erre vonatkozó szellemi ajándék és felhatalmazás hiányában azt sem fogom tudni megtenni, hogy olyan színvonalas bejegyzéssel (tanítással) álljak elő, mint sok más keresztény blogger-testvérem. Nem is ez az én feladatom, azt hiszem. Hogy miért írok mégis bejegyzést ezzel a címmel? Hát azért, mert baromira belelkesültem ettől a felfedezésemtől, és most kezdem jobban beleásni magamat a témába (azaz tanításokat keresgélek erre vonatkozólag). Ez a poszt tehát amolyan útjelző szeretne lenni, hogy ha más is nagyot nézett a cím kapcsán, és érdekli a dolog, akkor célzatosan tudjon ennek utána járni (és mondjuk kommentben a forrást be is linkelheti majd ide :) ).

Azt tapasztaltam az évek során (és tudtommal ez minden hívő közös tapasztalata), hogy minél többet olvasom az Igét, annál több minden tárul fel belőle számomra, egyre mélyebb összefüggéseket értek meg, és ezekre valami hihetetlen döbbenettel tudok rácsodálkozni. Tényleg olyan érzés, mint amikor kincset lel az ember, és van, hogy az efelett való öröm szinte szétfeszít belülről, úgy repes a szív a ráeszmélés és a megértés bolodgságától. Ezek az Úrral való találkozás különleges pillanatai, hiszen a Szent Szellem megvilágosító ereje nélkül aligha lennének lehetségesek ezek – amikor egyre újabb és újabb kirakódarabkák kerülnek a helyükre. „Mekkora flash!” – szoktuk mondani ezekre a mi „neo-kánaáni” nyelvünkön, hihi.

Vankó Zsuzsa mondta az egyik előadásában, hogy a Biblia az összefüggések könyve, és ezt nagyon igaznak találom. Egy korábbi posztban lelkesen regéltem az új, EFO, azaz egyszerű fordítású Bibliámról, amit tényleg nagyon jó szívvel ajánlok mindenkinek; számomra áldások tárházává vált az elmúlt kb. négy hónap során, amióta olvasni kezdtem (bár ne legyek igazságtalan a korábbi fordításokkal szemben sem: a Károlyi Biblia olvasása közben születtem újonnan; az volt az első Bibliám, amit olvasni kezdtem - és a protestáns újfordításom is elég tiri-tarka a sok aláhúzástól, és otthonosan kopottak a lapjai a sok használattól. Akárhányszor vettem kézbe ezeket, Isten mindig szólt hozzám, és mindig új dolgokat értettem meg az Igéjéből).

Hogy végre a tárgyra térjek, a legújabb flash-em ráeszmélésem az volt, amikor a gyerekeimnek éppen a Bírák könyvéből olvastam föl Gedeon történetét, ahol is Gedeon az Örökkévaló angyalával találkozik. Ez a rész nagyon ütős szerintem, bemásolom (Bírák 6, 15-18, EFO):

"Akkor az Örökkévaló odafordult Gedeonhoz, és ezt mondta neki: „Én téged küldelek, hogy szabadítsd meg Izráelt a midjániaktól! Indulj el így, ahogy vagy, amennyi erőd van, azzal!”

„Ó Uram! Én szabadítsam meg Izráelt? De hogyan, mikor Manassé egész törzsében a mi családunk a legszegényebb, és apám családjában én vagyok a legfiatalabb?” — szabadkozott Gedeon.

„Én veled leszek — felelte az Örökkévaló —, ezért le fogod győzni a midjániakat, mintha csak egyetlen embert kellene megverned.”

Erre Gedeon így felelt: „Uram, ha kedves vagyok neked, kérlek, erősítsd meg, hogy valóban te vagy az, aki beszélsz velem! Most hazamegyek, és áldozatot készítek a számodra. Kérlek, várj meg, amíg visszajövök, és eléd teszem az áldozatot!”

„Megvárom, amíg visszajössz” — válaszolta.”

Gedeon szemtől szemben látott valakit, aki E/1 személyben beszélt az Örökkévaló nevében. Isten viszont Szellem, Ő láthatatlan; Izráel népe is füst- és tűzoszlop formájában láthatta csak. Számomra teljesen mellbevágó volt a felismerés, hogy ez csakis az Úr Jézus lehetett – abban a formájában, amelyben Dániel látta Őt a Tigris folyó partján (Dániel 10), vagy az átváltozásakor Péter, János és Jakab a hegyen, valamint amelyben János apostol később a Patmosz-szigeti látomásában szemlélhette.

Angyal azért nem lehetett, mert bármikor, amikor angyalok jelentek az embereknek akár az Ó-, akár az Újszövetségben, nem engedték, hogy imádják őket, nem fogadták el az imádatot, ami csakis Istent illeti. Lásd pl. ezt a részt: 

"Ekkor én, János, az angyal lába elé borultam, hogy imádjam őt, de ő visszatartott: „Vigyázz, ne tedd, mert én csak szolgatársad vagyok neked is, meg a testvéreidnek is — mindazoknak, akik Jézus tanúságtételét hordozzák. Istent imádd!" (Jel 19,10)

A Gedeonnak megjelenő "Örökkévaló angyala" viszont elfogadja az imádatot, sőt a neki való áldozatbemutatást is, és E/1 személyben, Isten nevében beszél!

Innentől egyre-másra bukkantak fel előttem azok a részek, ahol az Ószövetségi Ige nagyon sok helyen, miközben Örökkévalót mond, valójában Jézusról beszél (és e ráeszméléstől rendszerint elementáris erővel tör rám a felismerés, hogy a kettő ugyanaz). Például amikor Zakariás könyvéhez értem, megdöbbenve tapasztaltam, hogy mintha a Jelenések könyvét, vagy mintha Jézus végidőkről szóló szavait olvastam volna. Pl. Zakariás 11,9-11; 13,1, kiemelések tőlem:

„Ezt mondja az Úr: „Akkor hozzálátok, hogy megsemmisítsem mindazokat a nemzeteket, akik Jeruzsálem ellen támadtak.

Dávid családjára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a kegyelem, a könyörület és az imádság szellemét. Bizakodva néznek rám, akit ők átszúrtak. Gyászolni fognak engem, ahogy siratják az egyetlen fiút. Sírnak miattam, mint az elsőszülött fiúért, aki meghalt. Akkor egész Jeruzsálemben olyan nagy gyászt tartanak, mint Hadad-Rimmón mellett, a meggidói síkságon.”

Azon a napon forrás fakad Dávid családja és Jeruzsálem lakosai számára, hogy megtisztítsa őket minden bűntől és tisztátalanságtól.”

A prófécia folytatódik, Zakariás 13,6:

„Ha pedig valaki megkérdezi tőle: »Akkor miféle sebhelyek ezek itt a melleden?« Erre így felel: »Ezeket a sebeket a barátaim házában kaptam.«”

Ez is eléggé magáért beszél szerintem, és abszolút megvan mindennek az Újszövetségi párhuzama, amikor Jézus az utolsó időkről és a második eljöveteléről beszél. Pl.:

Máté 24:30, Jézus mondja: "Akkor megjelenik az égen az Emberfiának a jele, és a világon minden ember gyászolni és sírni fog. Mindannyian meg fogják látni az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin hatalommal és nagy dicsőséggel."

De a legütősebb még hátra van, Zakariás 14 – olvassátok el az egészet, most én csak kivonatolom a lényeget:

„Nézzétek, eljön az Örökkévaló napja! Akkor ellenségeid kirabolnak, Jeruzsálem, és a zsákmányt szemed láttára osztják szét a város közepén. Ezt mondja az Úr: „Összegyűjtök minden nemzetet, hogy megostromolják Jeruzsálemet. El is foglalják a várost, kifosztják a házakat és megerőszakolják az asszonyokat. A város lakóinak felét fogságba hurcolják, de a többiek megmaradnak. Akkor az Örökkévaló kivonul, és harcba száll a Jeruzsálemet megtámadó nemzetekkel, mint ahogy régen, a csaták idején tette.” 4 Azon a napon az Olajfák hegyére lép, amely Jeruzsálemtől keletre emelkedik, és a hegy kettéhasad: egyik fele észak felé, a másik dél felé mozdul el. A hasadék pedig kelet-nyugati irányban igen nagy völggyé szélesedik. 5 Futva menekültök ebben a völgyben, mely Ácalig ér. Úgy fogtok futni, ahogy a nagy földrengés idején menekültek őseitek, amikor Júdában Uzzijjá király uralkodott. Eljön az Örökkévaló, az én Istenem, és vele együtt minden szentje is!"

Párhuzam a Jelenések 19,11-16-ból: 

"Ismét láttam: megnyílt a Menny, és egy fehér ló jelent meg. Lovasának neve „Hűséges és Igaz”, mert igazságosan ítél és harcol. 12 Tekintete, mint a tűz lángja, fején pedig sok koronát visel. Erre a lovasra olyan név van ráírva, amelyet rajta kívül senki sem ismer. 13 Vérbe mártott köpenyt visel, és így nevezik: „Isten Igéje” [Isten Igéje = Jézus]. 14 Mennyei seregek követik fehér lovakon, tiszta fehér, gyolcsvászon ruhákba öltözve [ezek pedig a szentek, azaz a megváltottak serege]. 15 Az elöl haladó lovas szájából éles kard jön ki, amellyel csapásokat mér a nemzetekre. Vaspálcával uralkodik fölöttük, és ő tapossa majd a szőlőt a Mindenható Isten szörnyű haragjának szőlőtaposó helyén. 16 A lovas derekánál, a köpenyére ez a név volt írva: KIRÁLYOK KIRÁLYA ÉS URAKNAK URA"

Zak 14,16 folyt.: "Ezek után azok, akik életben maradnak azokban a nemzetekben, amelyek Jeruzsálem ellen támadtak, évről-évre feljönnek Jeruzsálembe, hogy részt vegyenek a Sátorok ünnepén, és hogy a Királyt, az Örökkévalót, a Seregek Urát imádják." - Ez pedig az ezer éves királyságról szól! 

De menjünk vissza a próféciáktól az Örökkévaló angyaláig, ami Jézust jelöli. Rákerestem erre a szókapcsolatra, és a gotquestions oldalán megtaláltam kigyűjtve azokat az igehelyeket, ahol Jézus jelenik meg az Ószövetségben (ráadásul észrevettem, hogy a cikk magyarul is elérhető, ezért azt is linkeltem be). Íme a megadott helyek:

1 Mózes 16:7-12; 21:17-18; 22:11-18; 2 Mózes 3:2; Bírák 2:1-4; 5:23; 6:11-24; 13:3-22; 2 Sámuel 24:16; Zakariás 1:12; 3:1; 12:8 

Kellemes, elmélyült kutatómunkát kívánok minden kedves Olvasómnak!