Az erdeti cikk itt: Parents try to force surrogate mother to abort their disabled baby - a CNN videót is érdemes megnézni ugyanitt.

Crystal Kelley szeretett volna kisbabával megajándékozni egy családot, amelynek nem lehetett természetes úton gyermeke, emellett szüksége is volt arra a pénzre, amelyhez a béranyaság révén juthatott. Így lett béranya egy szintén Connecticutban élő házaspár számára - akiknek már volt három gyermekük, de szerettek volna még egyet. A terhesség első félideje nyugodtan és barátságosan telt: Kelley és a házaspár rendszeres kapcsolatban volt egymással.

Az egyik ultrahang azonban rendellenességet mutatott ki. Még több ultrahangvizsgálat után egyértelmű volt a helyzet: a baba bizonyos fogyatékosságokkal jön majd a világra. Ajak- és szájpad-hasadéka volt, szívfejlődési rendellenessége, valamint egy ciszta az agyában. A gyermek szülei rögtön nyomást gyakoroltak Kelleyre, hogy szakíttassa meg a terhességet, mondván, ez a „humánusabb” megoldás. Nos, a legtöbb tisztességes ember nem tartaná éppen humánusnak azt, hogy megfosszanak egy gyermeket az életétől pusztán azért, mert esetleg valamilyen fogyatéka van. Ezzel Kelley is így volt, ezért megtagadta, hogy elvetesse a babát.

A házaspár először csak kérlelte, hogy menjen abortuszra. A CNN szerint:

„Mindketten láthatóan ki voltak borulva. Az anya sírt” – idézi fel Kelley. „Azt mondták, nem akarnak egy kisbabát a világra hozni, csak azért, hogy szenvedjen... Azt mondták, hogy próbáljak meg könyörületes lenni, mint Isten, kegyelmezzek meg a gyermeknek, és hagyjam elmenni.”

„Azt feleltem, hogy ők arra választottak ki engem, hogy kihordjam és megvédelmezzem ezt a gyermeket, és pontosan ezt is fogom tenni” – mondta Kelley. „Megmondtam nekik, hogy nem az ő döntésük Istent játszani.”

Majd távozott.”

Ezután megpróbálták megzsarolni, és 10 000 dollárt ajánlottak neki az abortuszért. Valakit megbíztak, hogy találkozzon vele, és ecsetelje neki, mennyire szörnyűséges lesz majd a baba élete. Azt is közölték vele, hogy ha megszüli, a szülők megtagadják, hogy jogilag vállalják a gyermeket.

„Az anya elmondta, hogy a béranya-ügynökség is kapcsolatba lépett Kelleyvel. Néhány nappal később kapott is egy e-mailt Rita Krontól (Surrogacy International), aki közölte, hogy ha megtartja a gyermeket, a házaspár nem egyezik bele, hogy jogilag a szülei legyenek.

„Maga lesz az egyetlen, aki döntést hozhat a gyerek ügyében, ha megszületik” – írta Kron.

Majd elvitte Kelleyt ebédelni.

„Részletesen ecsetelte a speciális igényű gyermekkel rendelkezők életét. Elmondta, mennyire fájdalmas lesz, kiborító, fárasztó és stresszes. Hogy anyagilag tönkretesz, és hogy a gyerekeim isszák meg a levét” – emlékezett vissza Kelley.”

Amikor a pénz nem jött be, fenyegetésekkel próbálkoztak. Felbéreltek egy ügyvédet, aki megmondta neki, hogy nincs más választása, mint hogy engedjen a követeléseknek.

„2012. február 22-én, hat nappal a végzetes ultrahang után, Kelley levelet kapott. A szülők ügyvédet béreltek.

„Köteles azonnali hatállyal megszakítani a terhességet” – írta Douglas Fishman, egy West Hartford-i (Connecticut) ügyvéd. „Már így is értékes időt vesztegetett el.”

Március 5-én Kelley 24 hetes terhes lesz, és azután nem szakíttathatja meg legálisan a terhességet, állította az ügyvéd.
„A határidő nem járhat le!” – tette hozzá.

Majd emlékeztette Kelleyt, hogy aláírt egy szerződést, amelyben beleegyezett, hogy „súlyos magzati rendellenesség esetén megszakíttatja a terhességet”. A szerződés azonban nem részletezte, hogy mi számít ilyen rendellenességnek.

Kelley szerződésszegésben van, írta, és ha nem megy abortuszra, a szülők vissza fogják perelni tőle azt a pénzt, amit eddig fizettek neki – kb 8 000 dollárt – plusz az orvosi és jogi költségeket is megfizettetik vele.”

Ezen a ponton Kelley is felbérelte a maga ügyvédjét, aki pro bono vállalta az ügyet. Héthónapos terhesen Kelley Michiganbe költözött, ahol [- más állam, más törvények - a biológiai anya helyett] őt jelölhették meg a gyermek anyjaként. Talált egy örökbefogadó családot, akik szívesen vállalták a babát. A biológiai szülők ezt is megpróbálták megakadályozni. Végül az örökbefogadás végbement, és a biológai szülők is meglátogatták a kicsit.

A történet több ponton aggasztó. Van egy gyermek, akinek bizonyos egészségügyi problémái vannak, és lehetséges, hogy valamilyen fogyatéka lesz. Az azonnali reakció azok részéről, akik akarták a gyereket, és akiknek szeretni és védelmezni kellene őt, az volt, hogy azonnal megpróbáltak megtenni mindent, hogy elvegyék az életét. Amikor ez nem jött be, megpróbálták elérni, hogy ne legyen ígéretes élete, hogy nevelőszülőknél lakjon, és megpróbálták távoltartani attól a családtól, akik tudtak az egészségügyi problémáiról, és ezzel együtt hajlandók voltak szeretni és gondozni őt.

Egyszer sem gondoltak rá emberi lényként. Nem gondolták az életre érdemesnek, és, ahogyan Kelley mondta, úgy döntöttek, hogy Istent akarnak játszani. Maga a tény, hogy emberek dönthetnek úgy, hogy megölnek egy gyermeket, csak azért, mert fogyatéka van, iszonyatos. Ki dönti el, hogy valaki mennyire lesz életképes? Ki dönti el, hogy milyen lesz egy ember életminősége?

Nem tudjuk, mi lesz ennek a kisbabának a sorsa. Jónéhány kockázatos műtét előtt áll. Lehet, hogy nem fog tudni járni vagy beszélni. De mosolyog, nevet, játszik a játékaival. Lehet, hogy nem lesz hosszú élete, vagy olyan élete, amit az emberek kiteljesedett életnek tartanak. De miért van az, hogy mi mondjuk ezt meg mások helyett? Miért érzik az emberek felhatalmazva magukat, hogy más helyett döntsék el ezt? Szemmel láthatóan, ha egy kisbabánál bármilyen egészségügyi problémát fedeznek fel magzati korban, az a „helyes”, ha automatikusan megfosztjuk az esélyétől is annak, hogy élhessen.

Milyen feje tetejére állt világban élünk, amikor valakinek a megölése humánusabbnak számít annál, minth hogy élni hagyjuk? Ahol a kisbabákat csak akkor engedik élni, ha tökéletesek?

Írta: Cassy Fiano, aki jelenleg Észak-Carolinában él a férjével, aki tengerészgyalogos. Van egy kisfiuk, Ben, és egy másik fiuk, Wyatt, aki Down szindrómás.