A fenti címet nem én találtam ki, hanem az origo szerkesztői. Az ide kattintva olvasható cikkből az derül ki, hogy Egyesült Államokbeli tudósok kiszámolták, hogy a Hold keletkezésével kapcsolatos eddigi elméletek mind olyan problémákat vetnek fel, amelyekből arra lehet következtetni, hogy valamennyi elmélet téves, és valami más magyarázatot kell találni "égi kísérőnk" (állandó közhely) ittlétére. 

"A legújabb geokémiai vizsgálatok, számítógépes modellek, elméleti kutatások és űreszközökkel végzett mérések több ponton megkérdőjelezik a becsapódásos hipotézist, vagyis azt, hogy a Hold anyaga közvetlenül a Föld testéből szakadt ki egy becsapódás után."

A széles körben elfogadott elmélett szerint "a Holdat kozmikus becsapódás szakíthatta ki a Föld testéből. Eszerint a becsapódó test akkora lehetett, mint a Mars (amelynek tömege tizede a Földének). A kozmikus katasztrófa 4,56 milliárd évvel ezelőtt következhetett be, bár a holdkőzetek legújabb geokémiai vizsgálata alapján a kutatók valamivel későbbi, 4,4-4,46 milliárd évvel ezelőtti időpontot valószínűsítenek. A különbség évmilliárdok távlatából nem nagy, de az égitestek korai geokémiai fejlődése szempontjából mégis jelentős."

"A Holdról hozott kőzetminták geokémiai elemzése szerint égi kísérőnk izotóp-összetétele nagyon hasonló a Földéhez. Ezt nehéz a becsapódásos elmélet korábbi változatával megmagyarázni. Az ugyanis nem tenné lehetővé az egykori Föld és Hold anyagának ilyen tökéletes keveredését."

További probléma, hogy:

"A Hold keletkezését magyarázni szándékozó elméleteknek mindenekelőtt kielégítő magyarázatot kell adniuk a Hold nagy méretére. (A Hold a bolygójához képest a legnagyobb tömegű kísérő az egész Naprendszerben. A Jupiter és a Szaturnusz nagy holdjai között vannak a Holdnál nagyobbak, ám az óriásbolygókhoz képest eltörpül a méretük.)"

A legújabb elmélet szerint a Hold eredetileg a Vénusz körül keringett (ha így maradt volna, Asimov sosem írhatta volna meg a Hold tragédiáját :) ), és valaminek a hatására került át a Föld mellé.

Csakhogy nincs meg a becsapódó test:

"A legnagyobb problémának azt tartják, hogy - akár a Földön, akár a Vénuszon történt az egykori óriás kozmikus katasztrófa - elképzelésünk sincs, honnan jöhetett a becsapódó test. Akár egy másik bolygó gravitációs teréből kiszabadult hold, akár egy óriás aszteroida is lehetetett."

Ez nagyon furcsa, ha valami ekkora erővel nekicsapódott mondjuk a Földnek, hogy-hogy nem lökte azt arrébb? Hiszen a naprendszer keletkezéséről épp azt írják, hogy az Uránusz és a Neptunusz (meg az újonnan felfedezett, rózsaszín exobolygó) is akkorák, hogy a jelenlegi ismeretek szerint nem keletkezhettek a jelenlegi helyükön, hanem minden bizonnyal közelebb voltak a Naphoz, és valami nekik ütődött, és így kerültek kijjebb. Namost ha a Földnek is megváltozott volna a Naptól való távolsága, annak minden bizonnyal lenne nyoma - de nincs.

A Hold ugyanis nem kialakult, és nem is a Vénusztól került ide, hanem a Teremtő Isten alkotta meg, hogy éjszaka világítson (1Mózes 1,14; Zsoltárok 136,9 - ez magyarázatot ad a méretére) és hogy jelül szolgáljon az idő számításának és az ünnepeknek (Zsoltárok 104,19 - ez pedig a forgási ciklust magyarázza meg).

A tudósok tehát nem tudnak felállítani egyetlen olyan hipotézist sem, amelyet saját maguk ne tudnának megcáfolni, a világnézetük azonban nem engedi számukra, hogy megtegyék a következő logikus lépést, és a tények vizsgálatából a teremtettségre következtessenek. EZ a Hold tragédiája (Asimov...), és nem az, hogy nem a Vénusz mellett keletkezett.