HTML

Hitről szóló blog

"[A béreaiak] napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok." (ApCsel 17,11) _________________ "Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek." (1Kor 14,20)

Utolsó kommentek

Címkék

abortusz (3) antiszemitizmus (3) ateizmus (4) Atya (1) az ember felépítése (1) a halál és ami utána van (2) a hit fegyvere (1) a hívő jutalma (1) a kereszt munkája (2) a szenvedés értelme (1) a viskó kritika (1) biblia (5) bibliai próféciák (4) biblikus gyereknevelés (3) biblikus kereszténység (29) biblikus lelkigondozás (2) buddhizmus (2) bűn (5) c.s. lewis (1) cursillo (3) D.M. Panton (1) dalai láma (2) dave hunt (8) dinoszauruszok (1) egység krisztusban (3) Egyszerű fordítású Biblia (2) elragadtatás (1) első feltámadás (1) elveszíthető-e az üdvösség (8) emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház (13) én halála (2) én megtagadása (2) Eszménykép és valóság (3) evangélium (15) evangelizáció (7) evolúció-teremtés (16) Ezeréves Királyság (7) féloldalas tanítások (1) feltételek az Igében (1) fiúság (1) G.H. Lang (4) győzelmes keresztény élet (11) gyülekezet (17) gyülekezeti élet (2) hinduizmus (1) hit (6) hitélet problémái (1) hitvédelem (6) hit és cselekedetek (2) hívő élet nehézségei (9) homoszexualitás (2) hústest (2) húsvét jelentése (1) igazság (1) igaz és hamis megtérés (8) imádság-imádkozás (4) Istennel járni (1) istentisztelet (12) isten imádása (8) Isten munkája (1) ítélet (1) ítélkezés (1) izrael (2) jézus (11) Jób magyarázata (1) john macarthur (2) jutalom (3) Kánaán (1) karizmatikusság (3) katolicizmus (5) katolikus pap (4) kegyelem (2) kereszt (1) kereszténység (3) keresztényüldözés (1) keresztény filmek (1) keresztség-bemerítés (2) királyság (1) közösség (1) Krisztus a hívőben (1) Krisztus a mennyben (1) Krisztus bennünk (1) Krisztus és a Gyülekezet egysége (1) Krisztus ítélőszéke (5) Krisztus teljessége (1) Krisztus Teste (2) kritika (6) különbségtétel (1) külső sötétség (1) laodicea (1) lelkigondozás (1) megagyülekezetek (2) megszentelődés (1) megtérés (9) megtéréstörténet (5) méltónak lenni a jutalomra (2) mennyek királysága (2) menyegző (2) miért teremtett az Isten embert (1) misztikus-kontemplatív-spirituális (14) müller györgy (1) new age-okkultizmus-ezotéria (9) nincsrecept (3) növekedés (6) óember (1) őrállók (1) ortodox kereszténység (2) pészach (1) posztmodern egyház (4) prédikáció (3) pszichológia az egyházban (2) ray comfort (3) Rick Warren-céltudatos (2) rick warren-céltudatos (1) segítség (1) segítség a szenvedésben (1) Stephen Kaung (2) szabadítás (1) szabadság (3) szellem lélek test (2) Szent Szellem munkája (2) szenvedés (1) szivárványszínű szvasztika (2) T. Austin-Sparks (3) tanítvánnyá tétel (2) teológiai különbségek oka (1) teremtés (1) tévtanítások az utolsó időkben (12) tévtanítók (9) the berean call (1) tíz szűz példázata (1) tozer (1) üdvösség (16) új ember (1) Új és és új föld (1) Új Jeruzsálem (1) új reformáció (2) univerzalizmus (1) uralkodás Krisztussal (3) úrvacsora (1) vallás (2) végidők (1) william paul young (1) Címkefelhő

Kertész Zsuzsanna: A posztmodern egyház - 2. rész: Prédikáció

2009.10.13. 20:58 Kéry Zsuzsanna

A következő fejezetben, melyben Rick Warren könyveiről lesz szó, részletesebben kifejtem majd az igaz evangélium elferdítését, mely napjainkban annyira jellemző. Most a pszichológiai oldaláról szeretnék beszélni ennek a hamis evangéliumnak. Az üzenet lényege az, hogy jó érzéseket keltsünk az emberekben, ne beszéljünk kellemetlen dolgokról, mint: bűn, pokol, büntetés, óember. A szentség szó is ritkán fordul elő, habár az Úr ezt mondja: „Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.” 3.Móz.19,2. Ők azonban ezt mondják: „Senki sem lehet tökéletes, ne ítélkezzünk, az Úr kegyelmes.”

 

Ezek igaz szavak, de rossz értelmezésben. Igaz hogy csak Urunk Jézus volt tökéletes és teljesen bűntelen, de nekünk ez mindig elérendő cél kell legyen. Nem a perfekcionizmus, hanem az hogy az Atya minél inkább kedvét lelje bennünk, és jó bizonyság lehessen életünk a hitetlenek és hívők előtt egyaránt. Igaz hogy nem könnyű mindig engedelmességben járni, de a Szent Szellem, aki az igaz hívőkben lakik, segít a küzdelemben és természetfeletti segítséget kapunk Tőle, így aki azt mondja, hogy lehetetlen az Úr parancsolatait megtartani az téved, hiszen miért parancsolna nekünk az Úr olyasvalamit, amit nem tudunk megtartani? Sőt, Jézus azt mondja, hogy az Ő igája gyönyörűséges és az Ő terhe könnyű (Máté 11,30). Aki őszintén szeretné az Urat követni, azt az Úr megsegíti ebben. Jézus azt mondja, hogy igaz ítélettel kell ítélnünk (János 7,24) és nem a látszat után. Tehát ítélnünk kell, mégpedig az Ige alapján. Nem szeretetlen ítélkezésről van szó, hanem a hamisság gyűlöletéről és az igazság szeretetéről. Sokan Isten kegyelmét úgy értelmezik, hogy bármit csinálhatnak Isten szó nélkül fogja tűrni és megbocsát, bocsánatkérés és megtérés nélkül is, hiszen Isten a szeretet és nagyon kegyelmes. Az igaz hogy Isten szeret és kegyelmes, de Ő szent is és igazságos is! Ő meg akar bocsátani, de ahhoz megtérés és bűnbánat szükséges a mi részünkről.

 

Ezekben a kellemes prédikációkban soha sem említik Jézus azon mondásait, hogy: „Mondja pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.” (Lukács 9,23) Inkább hízelegnek az embereknek és manipulálják őket, hiszen ha jól érzik magukat, akkor visszajönnek a gyülekezetbe. Kérdezem én, mi értelme visszajönniük, ha soha nem hallják meg az igazi evangéliumot, mely leleplezi az ember eredendően bűnös és elveszett állapotát és beszámol az egyedüli segítségről, mely a megváltás Jézus Krisztus keresztáldozata által azoknak, akik hisznek és újonnan születnek. A prédikációk többnyire arról szólnak, hogy mi milyen fontosak vagyunk Isten szemében, és többnyire a saját értékünkre van fektetve a hangsúly. Sok olyan prédikációt is hallhatunk melynek lényege, éljünk a tehetségünkkel, a lehetőségeinkkel, legyünk pozitívak önmagunkat illetően, Isten azt akarja, hogy nekünk minden sikerüljön. Az ilyen prédikációk nagyon népszerűek a „viszkető fülűeknek” (2.Timóteus 4,3), akiknek minden gondolatuk saját maguk körül forog.

 

Most nézzük a manipulációt, mit is jelent ez a gyülekezetekben? A pszichológiai eszközök felhasználása hogy elérjünk bizonyos (akár szellemi) célokat és az emberek érzéseire való szándékos befolyásoló hatást.

 

Pszicho-dráma jellegű játékok:

A csoportterápiákon sokszor játszanak ismerkedési játékokat, hogy megismerjék egymást és önmagunkat. Sok gyülekezetben megtalálhatjuk ugyanezt a tevékenységet. Nem gondolom hogy a játék önmagában rossz, főleg ha fiatalabbakról van szó, de valahogy én sehol nem látok a Bibliában példákat ilyen gyakorlatokra. A félreértés elkerülése végett megemlítek egy példát, hogy milyen jellegű játékokra gondolok. A résztvevők nevéről mindenki kap egy listát, majd minden név mellé egy pozitív jelzőt kell írnia, ami az illetőt jellemzi. A végén összegyűjtik és kiosztják a hívőknek, hogy lássák mennyi jó dolgot gondolnak róla, és ez jó érzéssel töltse el önmagát illetően.

 

Az ilyen típusú játékok csak az énünket hizlalják, semmi építő nincs bennük és az összejövetelből, az értékesebb dolgoktól veszi el az időt, holott Pál apostol mondta, hogy az összejöveteleken minden épülésünkre legyen (1.Korintus 14,26).

 

Az én-központú, és a szórakoztató, de egyben gyermeteg játékok még nem olyan vészesek, mert vannak gyülekezetek, ahol meditatív, sőt, jóga programok is vannak. A résztvevők lefekszenek, elengedik magukat és a zene hallgatása közben „Istenre koncentrálnak”. Sokan a koncentráció alatt vizionálnak és passzívan hagyják hogy az ördög mindenféle érzéseket keltsen bennük.

 

Kis-csoportok:

Elterjedtek Amerikában a kis-csoportos Bibliaórák, amit nem tartok rossz dolognak, de a probléma az hogy egyes gyülekezetek azért alkalmazzák ezt a módszert, mert kis csoportokban jobban lehet befolyásolni az embereket. A marxista Hegel módszerére emlékeztet, ahogy manipulálják a csoportot. Annak érdekében, hogy beilleszkedjen az ember a csoportba és elfogadják őt, el kell fogadnia, amit hirdetnek. A biblikus gondolkodásmód szerint, ami meg van írva, ahhoz kell tartanunk magunkat, és mást nem fogadhatunk el. A csoport-dinamikában pedig nem az a döntő, hogy mi mit hiszünk helyesnek, hanem az hogy elkerüljük a konfliktust a csoportban és elfogadjuk egymás nézeteit, még ha nem is értünk egyet vele. Ha nem fogadjuk el, akkor a csoport nem fogad el, esetleg kirekeszt. A csoportokban rendszerint kialakul egyfajta érzelmi kötődés is a tagok között és ez még nehezebbé teszi az ellenállást a hamis tanokkal szemben.

 

Ezt a fajta módszert Dean Gotcher, az Authority Kutatóintézet alapítója megfigyelte a gyülekezetekben is az utóbbi időkben. Nem minden csoportos találkozó ilyen, de van egy-kettő, és én ezekről beszélek, hogy ha valaki ilyen helyzetbe kerül, meg tudja ítélni, hogy mi történik körülötte.

 

Zene:

A „dicséret” ezekben a gyülekezetekben azt a célt szolgálja, hogy feldobja, belelkesítse az embereket, és az érzelmeikre hasson, nem pedig azt a szent célt, hogy az Úr előtt hódoljunk, szentségben és Istenfélelemmel.

 

Beszédstílus:

A prédikátor gyakorlott színész, tudja mikor kell ordítoznia és mikor szelíd csendességben érzelgősködnie. A prédikáció már rég nem Isten üzenetének a Szent Szellem kenete alatt történő közvetítése, hanem érzelmes, vagy üres, okoskodó, esetleg hatásvadász információközlés.

 

Díszletek:

Gyönyörű virágcsokrok, extravagáns pulpitus, lézer, csicsás háttér-dekoráció. Ez mind a „szemek kívánsága, az élet kérkedése” (1.János 2,16).

 

Ezeknek a fentebb említett dolgoknak a tiltása nincs benne a Bibliában, de a bátorítása sincs. Ilyen esetekben azt kell figyelembe vennünk, hogy hogyan is zajlottak az összejövetelek az apostolok idejében és mi volt a fő céljuk ezeknek az összejöveteleknek. A minta az Apostolok cselekedetei könyvében található, és Pál leveleiben. Figyelembe kell vennünk továbbá a Szent Szellem vezetését, mert a mi emberi jószándékunk is gyakran kudarcra van ítélve szellemi dolgokban, hiszen a testi ember nem tudja megragadni Isten dolgait (1.Korintus 2,14) Kérdezzük meg magunkat: milyen volt Jézus? Egyszerű vagy csicsás? (helyes válasz: egyszerű) Hízelkedő vagy egyenes beszédű (helyes válasz: egyenes beszédű). Továbbá: mi a célunk az összejövetelekkel? Krisztus testének építése, Isten igazságainak hirdetése, Isten imádása, vagy szórakozás? Azért is veszélyes a pszichológiai hitetés, mert nincs benne könnyen felfedezhető eretnekség és azt állítják, hogy Isten dicsőségére teszik amit tesznek. A probléma azonban az, hogy míg bizonyos igazságokat túlhangsúlyoznak (pl. Isten szeretete) és gyakran kiemelnek a szövegkörnyezetből, addig más ugyanolyan fontos igazságokról hallgatnak, így torzítva el a teljes evangéliumot. Az egyértelmű eretnekség nyilvánvaló minden keresztény számára, de a bújtatott, 99% igaz - 1% hamis üzenetben nehéz felismerni a hitetést. Az az 1 százalék olyan veszélyes lehet, mint a levesbe csepegtetett egy csepp méreg.

 

Napjainkban sok az a keresztény, akik csak név szerint keresztények, a Szent Szellem gyümölcsei nincsenek meg az életükben, mert nem tudják mi az igazi kereszténység, talán soha sem látták és hallottak róla tanítást. Ezért fontos hogy olvassuk a Bibliát, mert abban található az igazság, Isten kijelentése és útmutatása számunkra. Ne hagyjuk el tehát az élő vizek forrását és ne ássunk repedezett kutakat magunknak (Jeremiás 2,13). Ne tévesszen meg minket a kegyes beszéd, mert szépen beszélni az Úrról mindenki tud. Hanem figyeljünk a gyümölcsökre a beszélő életében és viselkedésében. Szent-e, tiszta-e, alázatos-e? „Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével.” (Jakab 3,13)

 

A pszichológia lélektan, vagyis az emberi lélekkel foglalkozik. Isten dolgai azonban szellemiek és nem lehet lelki eszközökkel megragadni. „Mi pedig nem a világ (koszmosz) szellemét kaptuk, hanem az Istenből kiáramló Szellemet, hogy tudjuk (felismerjük) azt, amivel Isten kegyelme ajándékozott meg bennünket. Amit szólunk is, nem emberi bölcsesség tanította szavakkal szóljuk, szellemi dolgokkal mérve össze a szellemi dolgokat. (hanem a Szellemtől tanultakkal szóljuk, szellemieket szellemiekhez mérve)” (1.Korintus 2,12-13) A pszichológia emberek bölcsessége. Az emberek bölcsessége az Ige szerint bolondság Isten előtt. (1.Korintus 3,19)

 

Bizonyságok:

Ismerőseim közül többen szenvedtek a szüleiktől gyermekkorukban és most vagy pszichológiát tanulnak, vagy már gyakorló pszichológusok, de sajnos még mindig gyakran felemlegetik gyermekkori fájdalmaikat, és nem gyógyultak meg lelkükben. A pszichológia a statisztika szerint sem a legjobb gyógyszer a lelki fájdalmak kezelésére. Nekem mindig problémám volt a beilleszkedéssel, akárhol voltam, mindig kilógtam a sorból és senkivel sem tudtam egy hullámhosszra kerülni. Olvastam megtérésem előtt művészekről, akik hasonlóak voltak hozzám és pszichológiai könyveket is. Habár többet megtudtam erről a problémáról, de mégsem változtam meg, a probléma megmaradt. Miután megtértem és hívő közösségbe kerültem már nem állt fenn ez a probléma, mert a testvéreknél nem a személyiségbeli különbözőségek számítanak, hanem az, hogy egy Szellem van bennünk, amely egy Testté tesz minket és az Úrban „új teremtéssé” leszünk (2.Korintus 5,17).

 

Ezen a honlapon www.the-highway.com olvashatunk egy keresztény prédikátorról, aki gyakran beleszőtte prédikációjába a pszichológia tanait és prédikált arról, hogy hogyan becsüljük meg önmagunkat, és hogyan lehet nagyobb önbizalmunk. Ez a prédikátor azonban Kálvin egyik könyvét olvasva rádöbbent, hogy a keresztény élet nem erről szól, hanem arról, hogy teljesen átadjuk magunkat Krisztusnak, és Őt szolgáljuk. Megtért és nem prédikált több pszichológiai zagyvaságot.

 

„Meglássátok, hogy senki ne legyen, a ki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem Krisztus szerint való” (Kolossé 2,8)

 

(folyt. köv.)

12 komment

Címkék: prédikáció posztmodern egyház pszichológia az egyházban

A bejegyzés trackback címe:

https://hitvedelem.blog.hu/api/trackback/id/tr891448361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Holleapo 2010.06.18. 08:06:10

Kedves Zuszsa!
Örömmel olvastam bejegyzésed, ám olyan benyomást tett, hogy abszolút nem tartod helyesnek a pszichológiát, így ami alá tartozik, elutasítod - függetlenül attól, hogy van-e benne hasznos és helyes dolog. Pál apostol szintén használt fel ókori szerzők írásából, az adott kor gondolkodását, bölcsességét beleszőtte írásaiba. Ennek értelmében lehet jó abban, ami szerinted elképzelhetetlen.

Pszichodráma:
"Az ilyen típusú játékok csak az énünket hizlalják, semmi építő nincs bennük és az összejövetelből, az értékesebb dolgoktól veszi el az időt..."
Kinek mi számít értékes időnek. A pszichológia segítségével is rájöhetünk arra, mennyire különbözőek vagyunk. Mivel valóban sok sérülést szenvedtünk gyermekkorunkban, így a hozott anyagból éljük meg hétköznapjainkat. Van, amit kereknek látunk, holott az szögletes, stb. Egy jól irányított pszichodráma-csoport segíthet emberek gondolkodásában, élethez való hozzáállásukban. (Mindent megpróbáljtaok, ami jó azt megtartsátok - kinek mi a jó, ez valóban emberfüggő. Ha pl. te nem szereted a paradicsomot, de én igen, pontosan ezért nem írhatod általánosságban, mennyire rossz. Korrekten így fogalmazhatsz: nekem nem ízlik.)

Zene
"...az Úr előtt hódoljunk, szentségben és Istenfélelemmel."
Kifejezetten nem bírom a túlfűtött hangulatú, karizmatikus zenét. De nekem az sem tetszik, amikor egy protestáns templomban olyan vontatottan éneklik az "Itt van Isten köztünk..." éneket, hogy azonnal arra kell gondolnom: "Sírva vígad a magyar"

Beszédstílus
Vajon felemelőbb a katolikus liturgia félig énekelt monoton zsolozsmája, prédikációja, az unott arcok bibliafelolvasása, a protestáns hazafi szónoklatok? Az arányokat nem érzékeltem írásodban, hanem kifejezetten valami ellen, és nem valami építő érdekében álltál ki.

Díszletek
"Gyönyörű virágcsokrok, extravagáns pulpitus, lézer, csicsás háttér-dekoráció. Ez mind a „szemek kívánsága, az élet kérkedése”
Eltúloztad. Szerinted mi lenne a leghelyesebb? Barlangszerű építményekben, vagy katakombákban összejönni? Vagy keresni egy felházat? Vagy igénytelen környezetben imádkozni a kettős tüzes nyelvekért? Esetleg hófehér csupasz falak között? Szerintem a szép környezetben nincs semmi rossz, és gondolom, a saját otthonodban te is a szépségre, harmóniára törekszel.

"Ilyen esetekben azt kell figyelembe vennünk, hogy hogyan is zajlottak az összejövetelek az apostolok idejében"
Nagyon kevés helyzetjelentés van a Bibliában, és szerintem nem is ez a célja. hanem az, hogy a belsődben megszületett Krisztust hogyan tudod belevinni abba a közösségbe, családba, társadalomba, ahová tartozol. A kölcsönös elfogadás, szeretet nem kritikussá, hanem elfogadóvá, megértővé tesz! Elfogadja a másként gondolkodókat, és nem a saját írásmagyarázó elképzelései, mércéje szerint tart valamit helyesnek, helytelennek.

"A probléma azonban az, hogy míg bizonyos igazságokat túlhangsúlyoznak (pl. Isten szeretete) és gyakran kiemelnek a szövegkörnyezetből, addig más ugyanolyan fontos igazságokról hallgatnak, így torzítva el a teljes evangéliumot. "
Azért ne feledd kérlek, hogy mai társadalmunkban a szeretetre van a legnagyobb szükség. Százezrek soha nem is tapasztalták meg mi az, hogy szeretet, elfogadás feltétel nélkül, hanem gyermekkoruktól botot és pofonokat kaptak! Nekik nem evangélium a bűnösség tudata, hiszen azt nagyon is ismerik, mert átitatta gondolkodásukat, ettől szoronganak, félnek, mert mindig úgy tekintettek rájuk, milyen rosszak, semmirevalók, bűnösök.

Végezetül: voltál-e valaha olyan csoportban, ahol istent nem kereső, de megértésre és gyógyulásra vágyó emberek vannak? Olyanok, akik Istenben csalódtak, így nem érdekli őket az evangélium? Nekik hogyan magyarázod el, mennyire értékesek? A bibliában is vannak ilyen emberek, és Jézus - véleményem szerint a legnagyobb pszichológus - sikeresen meggyógyította őket. Ha tudjuk értelmesen és keresztény módon használni a pszichológiát, akkor értékes eszköz lehet a kezünkben. Akik ezzel nem szereztek jó tapasztalatot, az nem jelenti azt, hogy nem működik!

Azoknak a véleménye már nem is számít, akik pont az ellenkezőjét állítják, mint amiket blogodba jegyeztél? Kicsit babonás félelemnek látom az ettől való teljes tartózkodást. Inkább úgy gondolom: neked nem vált be. Mint ahogyan régen a Maripen sem volt jó mindenkinek, hanem helyette Sumetrolimot kellett szednie – penicillin érzékenység miatt!

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.06.18. 11:51:23

@Holleapo: Kedves Holleapó!

Köszönöm a hozzászólásodat! Kertész Zsuzsa sajnos nem fog tudni válaszolni a felvetéseidre, mert nekem sem sikerült a nyomára akadnom, hogy engedélyt kérjek tőle az írása közzétételéhez. Mivel azonban szabadon letölthető formában több helyen is megtaláltam ezt a sorozatot, úgy gondoltam, a szerzői jogok megsértése nélkül én is utánközölhetem.

Megpróbálok tehát én válaszolni helyette, hiszen szinte mindennel egyetértek, amit írt.

Azt mondod: "Pál apostol szintén használt fel ókori szerzők írásából, az adott kor gondolkodását, bölcsességét beleszőtte írásaiba."

Ismereteim szerint Pál apostol olyan közkeletű hasonlatokat, idézeteket vett át ókori szerzőktől, akik akkor aktuálisnak számítottak, szállóigévé váltak, és a köznyelvbe beépültek. Ezek azonban csak az illusztrálációt szolgálták, semmiképpen nem alkották a tanítás alapját. Hogy úgy általában mire tartotta Pál az emberi bölcsességet, arról pl így tesz bizonyságot:

"Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék." (1Kor 2,4-5)

illetve:

"Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik." (Kol 2,8)

A pszichológia ebbe az utóbbi kategóriába tartozik. Nekem annyi lövésem van hozzá, hogy négy féléven keresztül tanultam, és a múlt héten szigorlatoztam belőle. Általános pszichológia, fejlődéslélektan, személyiséglélektan, szociálpszichológia oda-vissza. Atkins, Aronson, Forgas, Rogers könyveit kellett megtanulni. A keresztény kritika oldaláról pedig olvastam Dave Hunt és T.A. McMahon Psychology and the Church c. könyvét (még több tőlük itt: www.thebereancall.org/topic/psychology), valamint érdeklődéssel olvasom Martin és Deidre Bobgan pszichoterapeuta házaspár írásait is (www.psychoheresy-aware.org/bksonline.html).

Egy kis kutatást ajánlok: nézd meg a különböző pszichológiai elméletek kiötlőinek életrajzát, és hogy honnan származnak az elképzeléseik! Freud, Jung, Adler, Maslow, Murray, Skinner, Rogers... Jung pl. spiritiszta volt, és egy Filemon nevű démonnal beszélgetett; az extraverzió-introverzió gondolata, a kollektív tudattalan elképzelése nem a saját ötlete volt. Rogers megtagadta az Urat, megcsalta a rákbeteg feleségét, aki halála után állítólagosan egy szeánszon megbocsátott Rogersnek. Murray szintén házasságtörő kapcsolatban élt, és erre személyesen Jung adta áldását, mondván, ő is ezt teszi, és nincs lelkiismeret-furdalása (forrás: Atkins-könyv). A modern pszichológia ezeknek az embereknek a bölcselkedésén nyugszik, amely bölcselkedés éles ellentétben áll Isten kinyilatkoztatott igéjével, és lázadás azzal szemben.

Egy hívő számára a Biblia útmutatásul szolgál mindenben (ha a gyakorlati dolgokat illetően nem is tételesen, de irányelvekben mindenképpen), a lelki dolgokban pedig különösen.

A gyermekkori sérülésekkel kapcsolatban például a következő ige jut az eszembe: „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Kor 5,17), valamint: „ ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé” (Fil 3,14). Azaz nem a múlton kell rágódni, mert ha ezt teszem, lázadásban vagyok Istennel szemben, és nem engedelmeskedem Neki. (Egyébként a szakdolgozatom témája is a hívőknek szóló tanácsadás lesz; szociális munka szakra járok.)

Zene, beszédstílus, díszletek – ebben egyetértünk; szerintem Kertész Zsuzsa arra gondolt, hogy az a baj, amikor ezek lesznek az elsődlegesek, és nem háttérként szolgálnak, illetve amikor ezeken a segédeszközökön keresztül akarnak eljutni Istenhez (megváltozott tudatállapotban valamiféle spirituális élményt Istennel való találkozásnak gondolva).

Azt írod: „Azért ne feledd kérlek, hogy mai társadalmunkban a szeretetre van a legnagyobb szükség. Százezrek soha nem is tapasztalták meg mi az, hogy szeretet, elfogadás feltétel nélkül, hanem gyermekkoruktól botot és pofonokat kaptak! Nekik nem evangélium a bűnösség tudata, hiszen azt nagyon is ismerik, mert átitatta gondolkodásukat, ettől szoronganak, félnek, mert mindig úgy tekintettek rájuk, milyen rosszak, semmirevalók, bűnösök.”

Ebben is igazad van, de ha jobban megnézzük, mindannyian rosszak, semmirevalók és bűnösök vagyunk (lásd pl. Róma 7,18, Róma 3,10, 1Tim 1,15). Az a különbség, hogy van, aki tisztában van ezzel, és van, aki nincsen. Jézus az önigaz embernek mindig a törvényt hirdette, hogy abból jöjjön rá a saját bűnösségére – azokat azonban, akik ezzel tisztában voltak, nem nyomta a porba, hanem a kegyelmet hirdette nekik!

Írod: „A bibliában is vannak ilyen emberek, és Jézus - véleményem szerint a legnagyobb pszichológus - sikeresen meggyógyította őket. Ha tudjuk értelmesen és keresztény módon használni a pszichológiát, akkor értékes eszköz lehet a kezünkben.”

Szerintem ez fogalmi keveredés, mert itt te nem a pszichológiára, hanem a biblikus lelkigondozásra gondolsz. Jézusnak nem volt szüksége arra, hogy jó esetben emberi, rosszabb esetben ördögi tanításokra és elméletekre alapozott bölcsességgel gyógyítsa meg az embereket – és nekünk sem lehet szükségünk erre, ha követni akarjuk Őt.

„Azoknak a véleménye már nem is számít, akik pont az ellenkezőjét állítják, mint amiket blogodba jegyeztél?”
Dehogynem számít, nekik írom a blogot! ;-)
A pszichológiával kapcsolatban megfontolandó azonban szerintem a következő: „Nem használ a bölcsesség és az értelem, sem a tanács az Úrral szemben.” (Péld 21,30)

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.06.18. 12:08:39

@Kéry Zsuzsanna: (rosszul írtam, Murray sztorija Aronson: A társas lény c. könyvében olvasható.)

Holleapo 2010.06.18. 19:16:29

Kedves Zsuzsa! Sokat tanultam tőled, köszönöm a válaszod. A szakdolgozatod esetleg én is elolvashatom, ha elkészül? Érdekfeszítőnek ígérkezik.

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.06.19. 00:39:40

@Holleapo: Nagyon örülök, ha szolgálatodra lehettem, a dicsőség az Úré.
A szakdolgozatot nagyon szívesen megmutatom majd; egyelőre még csak az anyagot gyűjtöm hozzá.

grafomann 2010.10.19. 22:15:57

Bocsánat, hogy így utólag ide tolakszom, de nekem is lenne ehhez a bejegyzéshez néhány gondolatom.
Feleségem pszichológia szakot végez az ELTE-n. Abban van igazság, hogy pszichológia szakra azok mennek, akiknek valami bajuk van magukkal, mert rossz volt a gyerekkoruk, vagy hasonló gondok miatt. Ugyanezt tapasztaltam a teológián is, azaz: az megy teológiát tanulni, aki szeretne meggyógyulni. A feleségem hivő nő, ebben biztos vagyok, de azt is látom, hogy az ő életében a 'vaskesztyüs' keresztyén nevelés többet ártott, mint bármilyen pszichológus. Attól, hogy valaki pszichológiát tanul még nem az ördög szolgája, azért ezt leszögezném minden pszichológiát kritizáló keresztyén iratban - ha ezzel valaki nem ért egyet az valószínüleg nem vitaképes.
A FOGALMAK nagyon sokat számítanak. Mit értünk a fogalmak alatt. Nos, Pál apostol példája nagyon jó (!), engem is foglalkoztat már egy ideje, ill. az Újszövetségben használatos görög fogalmak kérdése. Náhány példa: logos - az ige testté lett, itt a logos szó szerepel, amit egyértelműen a görög filozófiából kölcsönzött a Szentíró DE EGÉSZEN MÁST ÉRTETT A FOGALOM alatt. (a hely szűke miatt csak felsorolás szintjén említek fogalmakat példa gyanánt). A glosszália ismert fogalom volt, a keleti misztérium-vallásokban a nyelveken szóláshoz hasonló megnyilvánulásokat jelentett az ókori társadalom számára. A nyelvekenszólás ugyanúgy glosszália, csak nem 'ugyanattól' a LÉLEKTŐL! Ezért olyan fontos kérdés, hogy honnan tudjuk, hogy valaki Isten lelke által szól-e vagy sem. Pál egy nagyon egyszerű mércét állít: Ha Krisztust Úrnak vallja, csak a Szentlélek által teheti etc. A szeretetre használt három görög fogalmat is ugyanúgy használták a görög kultúrkörben, de az újszövetség új tartalommal tölti meg. agape - eros - filia. Nagyon-nagyon fontos momentum ennek kapcsán: Jézus háromszor kérdezi Péteről: szeretsz-e engem, kétszer szeretsz-e engem agapéval? Péter szeretlek Filiával... harmadszor Jézus: szeretsz-e engem Péter filiával... filiával szeretlek. Ho teosz agapate esztin - az Isten szetetet. A filia az ember saját erejéből nyújtható szeretet, arisztotelésznél a barátság! Péter csak barátként tekintett ekkor még Jézusra! Ugyanazok a fogalmak csak más tartalommal megtöltve. A megigazulás - dikaioszüne - jogi fogalom, mint ahogyan a bűn (egyik fogalma, ez is egy érdekes kérdés de majd máskor, máshol) anomia - jogi fogalom. Az afiémi, a megbocsátás jogi aktus, amikor elengedik az adósságát egy adósnak. Mind olyan fogalmak, amiket a Szentírók keresztyén tartalommal töltöttek meg.
Meg vagyok győződve arról nagyon szilárdan, hogy jelen korunk félelmetesen hasonlít Jézus korára. A keresztyénség perifériára szorult, és már az emberek nem értik azokat a szavakat, amiket mi használunk. Elavult a keresztyén szókincsünk. A pszichológia tudománya elférne egy sms-ben, ha kivennénk belőle azt, amit a Bibiában is megtalálunk, és kivennénk belőle az orvostudományt. DE a pszichológia alkotott olyan fogalmakat amiket a ma embere ÉRT, és nekünk igenis használni kell ezeket a fogalmakat és KERESZTYÉN TARTALOMMAL MEGTÖLTENI.
Vitára bocsátva:)
Vagy annyiban hagyva.
Üdvözlettel:
Grafomann

grafomann 2010.10.19. 22:19:34

@Kéry Zsuzsanna: Bocsánat, hogy így utólag ide tolakszom, de nekem is lenne ehhez a bejegyzéshez néhány gondolatom.
Feleségem pszichológia szakot végez az ELTE-n. Abban van igazság, hogy pszichológia szakra azok mennek, akiknek valami bajuk van magukkal, mert rossz volt a gyerekkoruk, vagy hasonló gondok miatt. Ugyanezt tapasztaltam a teológián is, azaz: az megy teológiát tanulni, aki szeretne meggyógyulni. A feleségem hivő nő, ebben biztos vagyok, de azt is látom, hogy az ő életében a 'vaskesztyüs' keresztyén nevelés többet ártott, mint bármilyen pszichológus. Attól, hogy valaki pszichológiát tanul még nem az ördög szolgája, azért ezt leszögezném minden pszichológiát kritizáló keresztyén iratban - ha ezzel valaki nem ért egyet az valószínüleg nem vitaképes.
A FOGALMAK nagyon sokat számítanak. Mit értünk a fogalmak alatt. Nos, Pál apostol példája nagyon jó (!), engem is foglalkoztat már egy ideje, ill. az Újszövetségben használatos görög fogalmak kérdése. Náhány példa: logos - az ige testté lett, itt a logos szó szerepel, amit egyértelműen a görög filozófiából kölcsönzött a Szentíró DE EGÉSZEN MÁST ÉRTETT A FOGALOM alatt. (a hely szűke miatt csak felsorolás szintjén említek fogalmakat példa gyanánt). A glosszália ismert fogalom volt, a keleti misztérium-vallásokban a nyelveken szóláshoz hasonló megnyilvánulásokat jelentett az ókori társadalom számára. A nyelvekenszólás ugyanúgy glosszália, csak nem 'ugyanattól' a LÉLEKTŐL! Ezért olyan fontos kérdés, hogy honnan tudjuk, hogy valaki Isten lelke által szól-e vagy sem. Pál egy nagyon egyszerű mércét állít: Ha Krisztust Úrnak vallja, csak a Szentlélek által teheti etc. A szeretetre használt három görög fogalmat is ugyanúgy használták a görög kultúrkörben, de az újszövetség új tartalommal tölti meg. agape - eros - filia. Nagyon-nagyon fontos momentum ennek kapcsán: Jézus háromszor kérdezi Péteről: szeretsz-e engem, kétszer szeretsz-e engem agapéval? Péter szeretlek Filiával... harmadszor Jézus: szeretsz-e engem Péter filiával... filiával szeretlek. Ho teosz agapate esztin - az Isten szetetet. A filia az ember saját erejéből nyújtható szeretet, arisztotelésznél a barátság! Péter csak barátként tekintett ekkor még Jézusra! Ugyanazok a fogalmak csak más tartalommal megtöltve. A megigazulás - dikaioszüne - jogi fogalom, mint ahogyan a bűn (egyik fogalma, ez is egy érdekes kérdés de majd máskor, máshol) anomia - jogi fogalom. Az afiémi, a megbocsátás jogi aktus, amikor elengedik az adósságát egy adósnak. Mind olyan fogalmak, amiket a Szentírók keresztyén tartalommal töltöttek meg.
Meg vagyok győződve arról nagyon szilárdan, hogy jelen korunk félelmetesen hasonlít Jézus korára. A keresztyénség perifériára szorult, és már az emberek nem értik azokat a szavakat, amiket mi használunk. Elavult a keresztyén szókincsünk. A pszichológia tudománya elférne egy sms-ben, ha kivennénk belőle azt, amit a Bibiában is megtalálunk, és kivennénk belőle az orvostudományt. DE a pszichológia alkotott olyan fogalmakat amiket a ma embere ÉRT, és nekünk igenis használni kell ezeket a fogalmakat és KERESZTYÉN TARTALOMMAL MEGTÖLTENI.
Vitára bocsátva:)
Vagy annyiban hagyva.
Üdvözlettel:
Grafomann

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.10.21. 11:57:42

@grafomann: Köszönöm a hozzászólást! Nem tudok belekötni :), sőt köszönöm az információt, nem is tudtam, hogy a "szeretsz-e engem" nem mindháromszor ugyanaz. Nagyon fontos valóban, és értelemzavaró is, ha nem tudjuk, mi áll az eredetiben (Balázs Károly Újszövetségi szómutató szótárát szoktam megnézni ilyen esetekben.)

Ha már a fogalmaknál tartunk, most éppen ezt a könyvet olvasom: http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=81798&trackingCode=RELATED&type=22&_v=Fruchtenbaum_Arnold_G_A_Messias_elete_kozponti_esemenyek_zsido_szemszogbol

Az elején pont a Logosz eredetijével a mamréval foglalkozik; rámutatva, hogy János nem görög filozófus volt, hanem egy zsidó halász, ezért a fogalom megértéséhez is a zsidó teológiához kell fordulnunk. Tényleg érdekes.

grafomann 2010.10.21. 15:28:35

@Kéry Zsuzsanna: "A Messiás élete - központi események zsidó szemszögből" 144 oldal... kicsit kevés ehhez a témához nem? Egyébként Nagy Antal Mihány: Örök szövetség c. könyvet is ajnálom, az 500 oldal, a Kálvin Kiadó csak kivonatot adott ki belőle, a teljes kiadást csak Sárospatakon lehet megkapni (talán még van belőle). Érdekes szemszög az is, elolvastam, nagy hatást gyakorolt rám, csak az a baj az ilyen jellegű könyvekkel, hogy a szerző elvakult filoszemitizmusa gyakorol rád nagy hatást és nem a benne leírt dolgok igazságvolta. Egyébként ha hiteles teológiát szeretnél olvasni, akkor ne az evangéliumi Kiadó könyveit olvasd, hanem valami komolyabb szerző műveit. A kommentárjaik olyan égbekiáltóan félre magyarázzák a Bibliát (tisztelet a kivételnek, mert van. Pl. Jóbhoz), hogy azon is gondolkodtam, hogy ezek elolvasták-e a magyarázni kívánt részt vagy csak ami emlékezetből megmaradt azt magyarázták.

Ha hiteles ismereteket szeretnél szerezni a zsidóságról, kulturájukról, vallásukról, történetükről Európában, akkor a következő könyvet ajánlom, rendkívől izgalmas olvasmány, emlékszem alig tudtam félre tenni, hogy egyéb dolgokkal is foglalkozzam. A könyv a következő: www.kalligram.com/?cl=kniha&iid=712&PHPSESSID=f3103239f04b47078f80ee7128e5a8a7

Továbbá érdemes zsidó írók regényeit olvasni, abból is jobban megérted a zsidó-kérdést. Elie Weisel Hajnal c. könyvét is ajánlom, Jiddise mamme, Potok Chaim rabbijai, Amosz Óz, hasonlók. Ja, és nem utolsó sorban Wass Albert Elvész a nyom c. regényét, szerintem a zsidó identitás dillámáját magyar szerzők közül talán senki nem ragadta meg regény formájában olyan kifejezően mint ő. Hamarabb megérted a zsidó-kérdést, ha a Bibliát forgatod és ezeket a könyveket, majd összeteszed a kettőt, mintha Evangéliumi kiadós Ideológiát teszel magadévá. Egy ilyen értelmes, gondlokodó Nőnek nem lenne szabad 'gyorsételeket' enni, márpedig az evangéliumi kiadó egy 'gyorsétterem'.
Vitára bocsájtva!

kereso · http://kereses.blog.hu 2013.02.21. 17:53:33

Kedves Zsuzsa, A kiscsoportos bibliatanulmányozást, mint valami új amerikai módszert beállítani, elég komoly tudatlanságról árulkodik.
Az egyháztörténetet végigkísérték a kezdetektől máig a házigyülekezetek. Az újszövetségben megfogalmazott "egymás igék". Szeressétek, intsétek, bátorítsátok stb. egymást rendkívül sekélyesen élhetők meg egy csak a frontális istentiszteletre építő környezetben. Személyesen ismerek egy kelet ázsiai fiatalembert (országot annak iszlám volta miatt nem irhatok) ahol pl csak 3-5 fős kiscsoportokban működik a gyülekezet, istentiszteletek évente egyszer vannak. Ne magyarázzuk bele utólag az ÚSz-be a kialakult gyülekezeti kultúránkat.
Szerintem a kiscsoportok újrafelfedezése az egyik legjobb fejleménye a nyugati kereszténységnek. Nem túl sok van...

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2013.02.21. 21:54:53

@kereso: A hozzászólással maximálisan egyetértek, ezért gyorsan megnéztem, mit ír a szöveg. Ezt:

"a probléma az hogy egyes gyülekezetek azért alkalmazzák ezt a módszert, mert kis csoportokban jobban lehet befolyásolni az embereket. A marxista Hegel módszerére emlékeztet, ahogy manipulálják a csoportot. Annak érdekében, hogy beilleszkedjen az ember a csoportba és elfogadják őt, el kell fogadnia, amit hirdetnek. A biblikus gondolkodásmód szerint, ami meg van írva, ahhoz kell tartanunk magunkat, és mást nem fogadhatunk el. A csoport-dinamikában pedig nem az a döntő, hogy mi mit hiszünk helyesnek, hanem az hogy elkerüljük a konfliktust a csoportban és elfogadjuk egymás nézeteit, még ha nem is értünk egyet vele. Ha nem fogadjuk el, akkor a csoport nem fogad el, esetleg kirekeszt."

Magam is házigyülekezet-párti vagyok, de itt nem ezekről van szó, hanem a manipulatív céllal létrejött, valójában csoportdinamikai elveken működő, bizonyos felekezethez kötődő házicsoportokról.

kereso · http://kereses.blog.hu 2013.02.21. 22:02:34

@Kéry Zsuzsanna: Nem tudom, én nem ismerek egyetlen gyülekezetet sem, ahol az írásban említett céllal hoztak volna létre csoportokat. Íróasztal mellett született a cikk...