HTML

Hitről szóló blog

"[A béreaiak] napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok." (ApCsel 17,11) _________________ "Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek." (1Kor 14,20)

Utolsó kommentek

Címkék

abortusz (3) antiszemitizmus (3) ateizmus (4) Atya (1) az ember felépítése (1) a halál és ami utána van (2) a hit fegyvere (1) a hívő jutalma (1) a kereszt munkája (2) a szenvedés értelme (1) a viskó kritika (1) biblia (5) bibliai próféciák (4) biblikus gyereknevelés (3) biblikus kereszténység (29) biblikus lelkigondozás (2) buddhizmus (2) bűn (5) c.s. lewis (1) cursillo (3) D.M. Panton (1) dalai láma (2) dave hunt (8) dinoszauruszok (1) egység krisztusban (3) Egyszerű fordítású Biblia (2) elragadtatás (1) első feltámadás (1) elveszíthető-e az üdvösség (8) emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház (13) én halála (2) én megtagadása (2) Eszménykép és valóság (3) evangélium (15) evangelizáció (7) evolúció-teremtés (16) Ezeréves Királyság (7) féloldalas tanítások (1) feltételek az Igében (1) fiúság (1) G.H. Lang (4) győzelmes keresztény élet (11) gyülekezet (17) gyülekezeti élet (2) hinduizmus (1) hit (6) hitélet problémái (1) hitvédelem (6) hit és cselekedetek (2) hívő élet nehézségei (9) homoszexualitás (2) hústest (2) húsvét jelentése (1) igazság (1) igaz és hamis megtérés (8) imádság-imádkozás (4) Istennel járni (1) istentisztelet (12) isten imádása (8) Isten munkája (1) ítélet (1) ítélkezés (1) izrael (2) jézus (11) Jób magyarázata (1) john macarthur (2) jutalom (3) Kánaán (1) karizmatikusság (3) katolicizmus (5) katolikus pap (4) kegyelem (2) kereszt (1) kereszténység (3) keresztényüldözés (1) keresztény filmek (1) keresztség-bemerítés (2) királyság (1) közösség (1) Krisztus a hívőben (1) Krisztus a mennyben (1) Krisztus bennünk (1) Krisztus és a Gyülekezet egysége (1) Krisztus ítélőszéke (5) Krisztus teljessége (1) Krisztus Teste (2) kritika (6) különbségtétel (1) külső sötétség (1) laodicea (1) lelkigondozás (1) megagyülekezetek (2) megszentelődés (1) megtérés (9) megtéréstörténet (5) méltónak lenni a jutalomra (2) mennyek királysága (2) menyegző (2) miért teremtett az Isten embert (1) misztikus-kontemplatív-spirituális (14) müller györgy (1) new age-okkultizmus-ezotéria (9) nincsrecept (3) növekedés (6) óember (1) őrállók (1) ortodox kereszténység (2) pészach (1) posztmodern egyház (4) prédikáció (3) pszichológia az egyházban (2) ray comfort (3) Rick Warren-céltudatos (2) rick warren-céltudatos (1) segítség (1) segítség a szenvedésben (1) Stephen Kaung (2) szabadítás (1) szabadság (3) szellem lélek test (2) Szent Szellem munkája (2) szenvedés (1) szivárványszínű szvasztika (2) T. Austin-Sparks (3) tanítvánnyá tétel (2) teológiai különbségek oka (1) teremtés (1) tévtanítások az utolsó időkben (12) tévtanítók (9) the berean call (1) tíz szűz példázata (1) tozer (1) üdvösség (16) új ember (1) Új és és új föld (1) Új Jeruzsálem (1) új reformáció (2) univerzalizmus (1) uralkodás Krisztussal (3) úrvacsora (1) vallás (2) végidők (1) william paul young (1) Címkefelhő

Kertész Zsuzsanna: A posztmodern egyház - 6. rész: "Keresztény" filmek

2009.10.19. 23:18 Kéry Zsuzsanna

Egy testvérnő meghívott hogy DVD-n megnézzek egy filmet, melyen Pál apostol a börtönből prédikálja az egyik levelet szóról-szóra. A végén megkérdezte hogy tetszett, mire azt mondtam, hogy nem tetszett, az ahogy a színész ordítozik, mint egy őrült. Erre meglepődött és azt mondta, hogy nem a színész alakítását kell nézni, hanem az üzenetet. Kérdem én, ha ugyanaz az üzenet benne van a Bibliában, akkor miért kell nekem egy ripacskodó, valószínűleg megtéretlen színész szájából hallgatnom Isten Igéjét?

De én most főként a legújabb őrületről szeretnék beszélni, mely a Narnia sorozat első részének megfilmesítése, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény. A könyvet C.S. Lewis írta (saját bevallása szerint nem evangélizációs szándékkal). Őszintén bevallom, hogy nem láttam a filmet és a könyvet sem olvastam, ezért azoktól fogok idézni, akik látták és rendelkeznek kellő szellemi ismerettel. De beszéljünk egy kicsit magáról C.S. Lewisról. C.S. Lewis mindig is szerette a misztikus, okkult könyveket, Wagner zenéjét, a kelta mitológiát. Tolkiennal (A gyűrűk ura írója) közeli kapcsolatban állt. Lewis hitt a purgatórium létezésében. Katolikus papokhoz járt gyónni. Elfogadta az evolúciós elméletet. Szerinte vannak hibák a Bibliában (C.S. Lewis: Reflections on the psalms). Lewis mondja: „Vannak emberek más vallásokból, akiket Isten vezérel abban, hogy vallásaik azon részére koncentráljanak, amelyek egybevágnak a kereszténységgel és ily módon ők is Krisztushoz tartoznak anélkül hogy tudnák.” Sőt, ezt is ő mondja: „A legmélyebben tisztelem a pogány mitológiákat, de leginkább azokat a mitológiákat, melyek a Szentírásban tálalhatók.” Ezt a The problem of pain című könyvében olvashatjuk. Láthatjuk tehát hogy C.S. Lewis sem tiszta forrás, melyből meríthetnénk. Habár kereszténynek vallja magát, de ilyen és hasonló megjegyzéseiből kiderül, hogy nem követte az igazságot.

Most térjünk rá a filmre. Sokan azt mondják, hogy ez egy keresztény film. Hááát, nézzük csak meg a szereplőket. Narniát a főszereplő oroszlán (mely állítólag Krisztust akarja megjeleníteni) mindenféle misztikus lényekkel, törpékkel, nimfákkal, boszorkányokkal, szörnyekkel és egyéb okkult lényekkel népesíti be, sőt ő is teremtette őket. Ez nem Biblikus. Ez okkult.

A Narnia sorozat egy másik könyvében (The last battle) valaki az oroszlán (állítólag Jézus) előtt áll és megvallja, hogy egész életében a gonosz lényt szolgálta de az oroszlán befogadja őt és azt mondja hogy mindent, amit a gonosz lényért tett tulajdonképpen neki, az oroszlánnak tette. Ez sem biblikus és van egy olyan érzésem, hogy Lewis nem is szánta annak. Nem lehet egyszerre az Úrnak és az ördögnek szolgálni. Elképesztő hogy keresztények tömkelege meg sem kérdőjelezi hogy ez „keresztény” film. Ügyes üzletemberek rárakják a címkét, hogy keresztény, és a keresztények már tódulnak is a moziba, kisgyermekeikkel együtt hogy egy okkult filmet nézzenek. Állítólag evangélizációra is használják ezt a filmet. Nem tudom hogy miért kell mindenféle boszorkányságot hozzáadni az evangélium üzenetéhez, és miért kell Jézust egy vadállatként bemutatni. Nem tudom elképzelni, hogy ez a film bárkinél is biblikus megtérést eredményezne. Miért kell mindenáron a tiszta evangéliumi üzenetet „vonzóbbá” és „korszerűbbé” tenni? Isten Igéje megáll önmagában, nincs szükség a mi „segítségünkre”. „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszédén (rhéma) keresztül.” (Róma 10,17). Ha valakinek a megtérés üzenete nem elég vonzó, annak akármilyen mesét beadhatnak, megtérése nem lesz valódi, mert hamis evangéliumot hallott. Zsidókhoz írt levél 13,8: „Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz.”. Nem kell tehát Őt korszerűsíteni, sem semmit a Bibliából. Ahogy Krisztus és az apostolok hirdették az Igét, úgy kell nekünk is hirdetni. A megtérés evangéliumát hirdették szeretettel és jócselekedetekkel, szent élettel. 

Rejtély számomra hogy Mel Gibson Passió című filmje is miért varázsolt el annyi keresztényt. Mi jót várhatunk Mel Gibsontól? Ő egy katolikus színész. Ráadásul beleszőtt a filmbe a Bibliában nem szereplő dolgokat is. Ő nem volt ott Krisztus keresztjénél és nem tudhatja, hogyan is nézett ki mindez, így csak az ő fantáziájára kell hagyatkoznunk. Én ilyen fontos kérdésben nem akarok Mel Gibson fantáziájára hagyatkozni, sem semmilyen hollywoodi rendezőjére. [A Passió forgatókönyve egy 17. században élt katolikus apáca látomásai alapján készült, számos, Bibliában nem szereplő részlettel (pl. Veronika kendője, amivel Jézus arcát megtörölte, és rajta maradt a képmása), ezen kívül pedig beteges sebfétisizmus szerintem - Kéry Zs.]

 

Sokakat vonz a Bibliai történetek vizuális megjelenítése, hogy így jobban el tudják képzelni. Sajnos ez valóban csak képzelgés marad, mert a film az nem valóság. A filmet emberek rendezik, színészek alakítják Jézust és nem a valódi Jézust látjuk. A filmekben nem tudják részleteiben visszaadni a teljes valóságot, mert a rendezők, színészek, stb. nem voltak ott. Személy szerint én csak a teljes valóságot akarom tudni, meg ha sok részlet homályban is marad, mert nincs feljegyezve a Bibliában. Én is tudni akarom hogy hogyan történtek a dolgok részleteiben, és jó lenne látni is, de egyenlőre erre nincs mód, és ez valószínűleg azért van, mert nincs rá igazán szükség, amíg e földön élünk. Nem bűn megnézni ezeket a filmeket és nem akarok senkit kárhoztatni, aki szereti, sok keresztény testvérem is szereti ezeket a filmeket. Csak ugyanazt szeretném mondani, amit Pál apostol mondott: „Mindent (szellemileg) vizsgáljatok meg és ami jó, csak azt tartsátok meg!” (1.Thesszalonika 5,21). És hogy ne fogadjunk el vakon mindent, amit kereszténynek bélyegeznek, megkérdőjelezés nélkül, és hogy megemlékezzünk: „Vajon a forrás ugyanabból az egy nyílásból bugyogtatja elő az édeset és a keserűt? Vajon teremhet-e a fügefa olajbogyókat és a szőlőtőke fügét? A sós forrás nem adhat édes vizet.” (Jakab 3,11-12)
 

Sok filozófiában és vallásban lehet találni igaz mondásokat, de mivel hamis dolgokat is tartalmaznak, az egészet el kell vetnünk. Nem tiszta forrásból származnak, nem az Igéből és nem Isten szent embereitől.


(utolsó rész következik)

14 komment

Címkék: kritika keresztény filmek c.s. lewis

A bejegyzés trackback címe:

https://hitvedelem.blog.hu/api/trackback/id/tr941457053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rettentó 2010.04.19. 14:35:18

" Mi jót várhatunk Mel Gibsontól? Ő egy katolikus színész."

Kedves Zsuzsanna! Azért ide egy ":-)" zárójelbe elkélt volna.

Más: C. S. Lewis ellene volt az okkultizmusnak. A varázsló unokaöccse című Narnia-könyv pont erről szól.

rettentó 2010.04.19. 14:36:05

" Mi jót várhatunk Mel Gibsontól? Ő egy katolikus színész."

Kedves Zsuzsanna! Azért ide egy ":-)" zárójelbe elkélt volna.

Más: C. S. Lewis ellene volt az okkultizmusnak. A varázsló unokaöccse című Narnia-könyv pont erről szól.

Bella Péter · http://reposzt.hu/ 2010.04.29. 12:11:53

"Őszintén bevallom, hogy nem láttam a filmet és a könyvet sem olvastam" - innentől bukik az egész...
Érdemes tőle olvasni, és ajánlom, próbáld meg előítéletek nélkül olvasni.
Egyébként C.S. Lewis ilyen bírálatát egy hitvédelmi oldalon fura olvasni, tudva azt, hogy a huszadik század egyik legnagyobb apologétája volt, akinek könyvei, rádiós műsorai rengeteg megtérést gyümölcsöztek. Ajánlom a "Keresztény vagyok" című könyvet, ami az egyik legjobb evangélizációs anyag, vagy az "Öröm vonzásában", ami a megtéréséről szól.
A Narniában pedig semmi okkult sincs, és hasonlatokkal, képekkel mutatja be Krisztus megváltását, kereszthalálát, feltámadását. Pl.: Aslan oroszlán, Jézus Krisztus (v.ö.: Júda oroszlánja).
Még egy kérdés: miért gyűlölöd a katolikusokat? (szerintem a :) elmaradása a "Mi jót várhatunk Mel Gibsontól? Ő egy katolikus színész." mondatnál nem volt véletlen).

Bella Péter · http://reposzt.hu/ 2010.04.29. 12:13:04

Uhh, bocs, most látom, ez nem a te írásod, hanem átvetted. Akkor a szerzőnek címzem.

grafomann 2010.10.17. 21:53:43

Legalább olyasmiről ne írnának a kedves apologéták kritikát amit nem olvastak, nem láttak!

"Őszintén bevallom, hogy nem láttam a filmet és a könyvet sem olvastam, ezért azoktól fogok idézni, akik látták és rendelkeznek kellő szellemi ismerettel."

Kedves hölgyem, nem ártana utána nézni annak, hogy mit jelent az apológia szó, és azt is megnézni, hogy mit takar. Egy alapelvre felhívnám a figyelmét: Nem kritizálunk olyan könyvet, filmet, verset, festményt etc. amit nem ismerünk, magunk nem tanulmányoztunk át, nem jártunk utána tüzetesen a tartalmát illetően. Szerintem felháborító, hogy egy olyan 'apologéta' kritizálja C. S. Lewist, aki saját bevallása szerint sem olvasta a könyveit (és a filmet sem látta). Ha egy ateista úgy kritizálná a Bibliát, hogy helytelenül idézne belőle, vagy azt mondaná, hogy nem olvasta, mit válaszolna neki Hölgyem?

Én Lewis minden magyar nyelven megjelent könyvét olvastam, és egyet értek bellajazz-el:

"C.S. Lewis ilyen bírálatát egy hitvédelmi oldalon fura olvasni, tudva azt, hogy a huszadik század egyik legnagyobb apologétája volt, akinek könyvei, rádiós műsorai rengeteg megtérést gyümölcsöztek. Ajánlom a "Keresztény vagyok" című könyvet, ami az egyik legjobb evangélizációs anyag, vagy az "Öröm vonzásában", ami a megtéréséről szól."

Az aplogetika alapszabálya: ismerd az ellenséget!, amennyiben ez a feltétel nem tejesül, nem beszélhetünk apologetikáról, csak támadásról, vagy lejáratásról.

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.10.18. 10:07:28

@grafomann: Kedves grafomann! Engedd meg, hogy Kertész Zsuzsa helyett tegyek fel egy kérdést:

A drogfogyasztást sem ítélhetem el, és nem hívhatom fel a figyelmet a veszélyeire anélkül, hogy előtte ne próbáltam volna ki?
Nem bízhatok meg azokban az orvosokban, tudósokban, sőt, a szerről lejött drogosokban, akik már felmérték és ismerik a drogok káros hatásait; nem idézhetek tőlük, nem hivatkozhatok rájuk, és nem fogadhatom el a véleményüket?

grafomann 2010.10.19. 15:38:47

Kedves Zsuzsanna! Köszönöm a válaszát, bár már számtalanszor hallottam ezt az érvet, de hadd mondjak egy példát. A Szovjet időkben Oroszországban az orvosképzés és ápolóképzés része volt (nem tudom, hogy Magyarországon része-e), hogy egyszer az egyetem, az iskola évei alatt az osztályban mindenkit megmosott valaki (egy diáktársa) teljesen meztelenre öltözve, ahogyan az egy beteggel, vagy magatehetetlennel van...
Nem kell drogozni, de igazán hiteles az lesz, aki drogozott, mielőtt megtért volna. Én történetesen hallottam olyan drogmisszióban dolgozó misszionáriust beszélni, aki megjárta hitetlenként a legmélyebb élethelyzeteket, a halálközeliséget is, most Isten munkájában áll, hogy azokat szólítsa meg, akik között ő is élt.
Továbbá: azt is szokás mondani itt, hogy ha tudom, hogy a vonat és a kamion alá feküdni halálosan veszélyes, akkor nem teszem. Nos, az óvatosság, amit Ön gyakorol inkább ahhoz hasonlít, mint amikor valaki azért nem ül soha kocsiba, nem vezet autót, mert az veszélyes. Nem megy ki a házából, mert bárki elütheti, ráeshet egy öngyilkos a 10-ik emeletről. Persze ezek a veszélyek fennállnak, de azt gondolom, hogy nem lehet így élni. Ha valaki mégis képtelen leküzdeni ezeket az IRREÁLIS félelmeit, annak komoly lelki betegsége lehet (itt semmiképpen sem önre utaltam, kérem ne értsen félre). Isten megőriz bennünket ebben a világban, vigyáznunk kell, persze nem vezethetünk 220-szal mert akkor elhagyjuk a valóságot.. Istent nem szabad kísérteni sem, de ha biztonságosan vezetünk és mindnet megteszünk annak érdekében, hogy mi ne legyünk balasetünk okozói, onnatól kedve Isten kezében van a dolog, és ha ennek ellenére baleset törtlénik annak bizonyosan oka van! Nem olvasni el egy könyvet azért, mert 'megfertőzhet' pontosan ilyen dolog. Vajon Kálvin János első könyve ki művének a fordítása volt? A lábjegyzetekből kiderül, hogy kiket olvasott Kálvin, és azt gondolom, hogy megszágyenítően "képben" volt kora műveltségében. Ő eléggé jó apologéta volt (másokkal egyetemben, csak mert most a csapból is Kálvin folyaik, mégsem érti senki, gondoltam róla írok).
Üdvözlettel: Grafomann

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.10.19. 16:10:55

@grafomann: Köszönöm a válaszát, kedves Grafomann!

Azt hiszem, kicsit eltértünk attól, hogy feltétlenül mindent el kell-e olvasnunk, és olykor-olykor nem hivatkozhatunk-e más érett hívők meglátásaira (amit szintén meg kell vizsgálnunk az Ige mérlegén).

Ha nem olvasok el valamit, nálam leginkább időhiányból fakad, nem pedig abbéli félelemből, hogy valami gonosz ragad rám.

Ha az életből merítünk példát, el kell mondanom, hogy a megtérésem előtti években masszívan alkoholizáltam, skinhead társaságban (is) mozogtam, ezen kívül aurát láttam, és mindenféle ezoterikus dologban részt vettem, és úgy összevetve gyűlöltem mindenkit magam körül. Drogok területén, hála az Úrnak, csak a legenyhébb változatokig jutottam.

13 éve, 20 évesen szólított meg az Úr, azóta igyekszem az Ő akarata szerint élni, és az Ő Igazságát minél jobban megismerni, és ezeket minél több embernek átadni. Nem vagyok tanító, arra nincs felhatalmazásom, én azt tudom tenni, hogy általam hitelesnek bemért tanításokat fordítok és teszek közzé.

Persze én is tévedhetek (volt már rá példa jócskán), ezért köszönök minden testvéri kiigazítást, intést.

grafomann 2010.10.19. 17:32:02

@Kéry Zsuzsanna: Kedves Zsuzsanna!
Köszönöm, hogy kommunikáció-kész, nem jellemző. Szóval köszönöm. Ha elfogad egy tanácsot (magam is szeretem az apologetika műfaját) csak olyan dolgokhoz írjon kritikát, amit maga is olvasott, ismer. Amire nincsen ideje, azt hagyja másra. Igazán ez Kertész Zsuzsannának szólna ugye, szóval bocsánat, ha Önre nem jellemző!
Végtelenül tudom tisztelni azokat az embereket, akiknek van önkritikájuk, és pontot tudnak tenni egy beszélgetés végére úgy, hogy nem akarják végsőkig a maguk igazát védeni. Kellemes tapasztalat.
Jó a Blog, kell ilyen is, csak igyekezzenek egy adott témában azt is leírni, hogy mi jó és használható abból, amit ez a téma érint. Itt konkrétan Warren Céltudatos gyülekezet c. könyvére gondolok. Én is olvastam és bizony vannak dolgok, amiket nem tudok elfogadni, de tudomásul kell vennünk, hogy az USA egy végtelenül más kulturális közeg, mint a mi 'kis' magyarországunk itt a félperiférián. Ettől függetlenül sok használható dolog van benne, amit nem lenne rossz megszívlelni. Én úgy látom, hogy Warren egy olyan ember, akinek teljes mértékben szívügye, hogy minél több ember megismerje Jézust. Azt gondolom ez dicséretes egy Pásztorra nézve. Ne csak annyit írjon, hogy sok jó dolog volt benne (egy mondatban) aztán 3 oldalon keresztül azt, hogy mi az ami rossz, hanem legyen egyensúly. Még Nietzsche-nél is van, ami jó (!), mert ha elgondolkodunk rajta, akkor rájövünk, hogy milyen igaza van. Ha bemegyek egy átlag református istentiszteletre, nekem is az a benyomásom támad "Isten halott", még jó, hogy nem azért hiszek benne, mert az egyház példát mutat!
Douglass könyvét is olvastam, hasnlóan Warrenhez ő is egy elkötelezett keresztyén pásztor, csak az a társadalmi attitűd amiben ő él sokkal közelebb áll hozzánk.
Egyébként két apologetikai irányultság van. Az egyik a tévtanítókkal szemben védi az igaz hitet (ami klasszikusan egybe kellene csengjen az egyház hitvallásával), a másik irányultságban az a fontos, hogy a hitetlenek mit mondanak Isteről, Bibliáról, keresztyénségről és velük szemben védi a keresztyén hitet. Mind a kettő fontos. Úgy látom, hogy az Önök olvasóközönsége inkább keresztyén ember (én azt gondolom, hogy teljes értékü keresztyén a karizmatikus is meg a nem karizmatikus is, én is megjártam már egysmást).
Elmondása alapján azt gondolom, hogy ezek a gondolatok Önnek nagyon sokat segítenek, mert meg kell, hogy húzza a határt az ige mérlegén aközött, amit a múltjában tapasztalt és a hívő élet helyes módja között, de nem biztos, hogy aki nem az Önéhez hasonló múlttal rendelkezik annak használ az, ha a dolgok negatívumát emeli csak ki. Egy negatív, elutasító, mindennel szemben bizalmatlan keresztyénné válik az, aki úgy teszi magáévá a Blog tartalmát, hogy nincsenek mögötte azok a tapasztalatok, amelyek Ön mögött. Remélem érti, mire gondolok (bocsánat, ha zavarosan fogalmaztam).
Munkája iránti megbecsüléssel:
Grafomann

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.10.19. 18:20:26

@grafomann: Kedves Grafomann!
Nagyon köszönöm a meglátásait, javaslatait, annál is inkább, mert megválaszolta egy kimondatlan kérdésemet, valamit, amit sosem értettem. Például azt, hogy miért vádoltak valóban újjászületett emberek is ítélkezéssel, szeretetlenséggel (távol álljon tőlem mindkettő; csak gyakran írásban a tárgyilagos stílus valóban nagyon negatívan hangzik), miközben szintén újjászületett emberek meg teljes szívvel buzdítottak, hogy csak így tovább.

Most, hogy mondta ezt a múlt dolgot, rémlik fel bennem, hogy azok, akiknek tetszett (tetszik) az írásaim stílusa, mind-mind zűrös háttérből tértek meg, és aki rajtam kiakad, az rendszerint eleve hívő családba született, "megkímélt" keresztény.

Pedig én éppen hozzájuk szeretnék leginkább szólni, mert mivel én megjártam a New Age mélységeit, felismerem azonnal egy tanításban az ilyen vonulatokat, de ha szóvá teszem, csak azt kapom meg (és a hozzám hasonló testvéreim is), hogy mi "minden bokorban ördögöt látunk". Inkább úgy mondanám, hogy észrevesszük ott, ahol ők esetleg nem.

Szóval mégegyszer köszönöm; nekem eddig időpocsékolásnak tűnt a pozitívumokat kiemelni (tény, hogy Douglass könyve 75%-ban szerintem is megszívlelendő), csak én úgy voltam vele, hogy mivel a környezetemben érett keresztények is gyanútlanul elkezdték az imaformákat és a Jézus-imát gyakorolni (gyanútlanul, mert amit Douglass korábban írt, az biblikus és hasznos volt), nekem akkor inkább a negatívumokra kell koncentrálnom.

Pedig Pál figyelmezetése valóban az, hogy a jót tartsuk meg, csak attól tartózkodjunk, ami gonosznak látszik...

grafomann 2010.10.19. 18:28:32

Kedves Zsuzsanna!

Köszönöm! Megtapasztaltam most (ha használhatom ezt a szót), hogy mit jelent a LÉLEK EGYSÉGE. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy részese lehettem egy ilyen felismerésnek!
További jó munkát!
Grafomann

grafomann 2010.10.19. 18:59:10

Kedves Zsuzsanna!

Köszönöm ezt a megtapasztalást (ha használhatom ezt a szót). Ez a Lélek egysége, amikor a beszélgetőtársakban ugyanaz a lélek munkálkodik és ennek a munkának a terepe, az őszinteség is adott. Örülök, ha valamit jobban megértett a meglátásaim által. Nagyon fontos a Komminikáció, hogy tőlem telhetően a legegyértelműbben fogalmazzak és ehhez fontos az egyensúly a vélemény-nyilvánításomban.
Én is rájöttem egy fontos dologra az Önnel való 'beszélgetés' kapcsán. Vannak emberek, akiknek egyszerűen SZÜKSÉGÜK VAN arra, hogy egyértelműek legyenek a határok, hogy keményen meghúzzuk, hogy mi IGEN és mi NEM. És rájöttem, hogy ez összefügg azzal, hogy 'honnan jövünk'. Én is egy szigorú, mondhatni fundamentalista neveltetést kaptam gyerekként, fiatalként, de már tudom, hogy a fiatalokra 'ráerőszakolt' kegyességi formák szügségszerően szkepszisbe torkollnak, és Isten kegyelme, ha valaki nem Tőle távol éli le egész életét egy erőszakos 'nevelésből' kitörve.
Ezzel is jobban megértettem, hogy mennyire komplex módon teremtett meg Isten bennünket, és mennyire nem lehet általánosan kezelni a misszió kérdését (legyen az akár apologetikus), mert az adott ember életét, tapasztalatait, múltját kell megértenem ahhoz, hogy a neki megfelelő módon magyarázzam el, hogy Jézus mit tett érte. Valakinek az segít, ha rádöbbentem, hogy amit tesz az BŰN, valakit (akit folymatos bűntudat gyötör) úgy vezethetek Isten elé, hogy rámutatok, hogy Isten kegyelme olyan végtelen, hogy neki személyesen is megocsátott, hogy a 99-et otthagyva érte is utána jött.
Míg a folymatos negatív prédikációk szkepszist és ellenkezést váltottak ki belőlem, amikor egy olyan gyülekezetbe kerültem, ahol a prédikációk a kegyelemről szóltak, kezdtek leomlani a falak, mert akkor kezdtem rájönni, hogy Isten a hibáimmal is szeret. Rájöttem, hogy a múltammal le kell számolnom, mert Isten már olyan messze vetette azt, mint amilyen messze van napkelet napnyugadtól és nem emlékezik meg róla. Ez az én múltam, de mindenkinek van. Itt fontos az "ÉN" amiről Ön is írt (negatíve:)), lehet, hogy Isten megbocsátott nekem, de én még mai napig nem bocsátottam meg magamnak, mert még mindig a múltamban elkövetett bűneim, hibáim uralják az éjszakáimat.
Köszönöm én is a meglátásait és az őszinteségét! és mostmár tényleg nem írok több hozzászólást, mert magam ellen beszéltem akkor, hiszen azt mondtam, hogy tudni kell úgy pontot tenni, hogy nem próbálok mindig én lenni az utolsó. Bocsásson meg, ezt le kellett írnom.
Legyen Béke Önnel!
Grafomann

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.10.19. 19:33:45

@grafomann: Ezt megintcsak köszönöm, tudniillik három gyerekünk van, és szeretnék nekik hiteles istenképet továbbadni (nem az ítélőbírót, hanem a szerető Atyát). Mivel a férjem nem hívő (még!), rám hárul egyelőre ez a feladat. Én elég szabadon "gyakorlom a vallásomat" (brrr), nincs idehaza kötelező ájtatoskodás, és rendszeresen beismerem én is, ha hibáztam (nem vagyok szent, és nem is csinálok úgy, mintha az lennék). Viszont a gyerekek látják, hogy olvasom az Igét, és gyakran kérik, hogy nekik is olvassak. És azt is látják-hallják, hogy rendszeresen Isten elé viszem a dolgaimat. Szeretnek velem gyülekezetbe jönni - mert ez sem kötelező. Remélem, később sem vadítom el egyiket sem a hittől...

Látja, én is nehezen állom meg, hogy ne tegyek még hozzá :) És azért remélem, hogy a jövőben továbbra is számíthatok a meglátásaira!
Zsuzsa