Az 1. rész ide kattintva olvasható.
Nem is kell olyan messzire mennünk, hogy példákat találjunk az Istenről alkotott hamis elképzelésekre. Számos olyan megtért exkatolikusról tudok, akiket akár évtizedeken keresztül is távol tartottak az üdvbizonyosságtól az emberi spekuláción és tévelygésen alapuló katolikus egyházi tanítások. Hányakat tartott vissza az Úr Jézus igazi megismerésétől az, hogy Őt, aki dicsőséges Úr és Király szánalomra méltó mártírként, vagy anyja karján ülő csecsemőként ábrázolták, és ábrázolják ma is! Az ajándékot hozó Jézuska elképzelése bájos ugyan, de örökkévaló negatív következményei lehetnek. A csecsemő Jézus senkit nem ment meg. A hosszú hajjal ábrázolt, szőke, kék szemű, bárgyú arcú Jézus sem ment meg senkit. A bármilyen módon elképzelt és vizualizált Jézus, a Biblián kívüli forrásokban megszólaló Jézus sem ment meg senkit. Egyedül a Biblia által kijelentett, megtestesült Isten képes erre, aki meghalt, feltámadt, és most fenn ül a mennyben, az Atya jobbján.
Természetes, hogy időről időre mindnyájunkban felmerülnek olyan gondolatok Istennel kapcsolatban, amik nem igazán vágnak egybe azzal, amit Ő a Szentírásban kijelentett Magáról. Azonban a szándékos megtévesztés és a félrevezetés mára aggasztó méreteket öltött az evangéliumi keresztények körében. A jelenség elsődleges hajtóereje az Emerging Church mozgalom, amely állítólag a posztmodern kultúrát, illetve az ebben élő posztmodern embereket szeretné megnyerni Krisztusnak. Jézus és a kereszténység fogalmának újraalkotása (annak érdekében, hogy elfogadhatóbb legyen a még meg nem mentett tömegek számára) egyaránt a módszer és a cél. Újraalkotják Istent az ember bukott képmására. Akármennyire hihetetlennek is tűnik, hogy ez működőképes metódus lenne az elveszettek megnyerésére, meglepő módon gyakorló keresztények milliói estek a megtévesztés ezen hálójába.
Jelenleg a módszer legnépszerűbb hordozója egy fikciós regény, amely vagy 60 hétig volt a New York Times bestseller listájának élén. Közel 40 nyelvre lefordították, és elérte a tízmilliós eladott példányszámot. William Paul Young A Viskó c. könyvéről van szó. Olvasók tömegei állítják, hogy a könyv megváltoztatta az életüket, mert olyan „új és csodálatos tudatosságot szereztek Istenről, amilyet soha nem értettek meg a Bibliából”.
A történet középpontjában egy Mack Philips nevű férfi áll, akinek a kislányát elrabolták egy családi nyaralás során. Habár a holttestét nem találják meg, a gyilkosságra utaló nyomokat egy elhagyatott kunyhóban (a Viskóban) fedezik fel az USA-beli Kelet-Oregon erdőségeiben. Érzelmi viharokkal terhelt évek (a Nagy Szomorúság) után Mack egy levelet talál a postaládájában, melyben ugyanabba a viskóba hívja őt az aláíró, „Papa”. (Papának Mack felesége szólítja Istent.) Mack belső küzdelmek árán ugyan, de eljut a viskóba, ahol a Szentháromság Istennel (Atya, Fiú, Szentlélek) találkozik. A három Isteni Személy megjelenítése egyáltalán nem biblikus és kifejezetten bizarr. Az Atya egy sztereotip, túlsúlyos, színesbőrű asszony, akit egyébként Papának hívnak. Néha kicsit közönséges, szereti a funkzenére rázni a fenekét, és olykor nyelvtanilag hibásan beszél. A Szentlélek egy Sarayu nevű ázsiai nő.
Lehet, hogy a könyv fikció, de Isten nem az. Ha az Atya Isten, a Fiú Isten vagy a Szentlélek Isten olyasmit tesz és mond ebben a könyvben, ami nem egyezik a Szentírásban feltáruló isteni karakterrel, akkor az ábrázolás nyilvánvalóan hamis. Az Istenről való értekezés és magyarázat nem más, mint tanítás. Ez pedig vagy egészséges tanítás, ami hű az Isten Igéjéhez – vagy pedig hazugság; emberek által kitalált mese. Pál figyelmeztető prófétai szavai a 2 Timóteus 4,3-4-ben jól alátámasztják, miért is olyan népszerű A Viskó:
„Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.”
A Jézus-figura egy kacarászó idióta, aki szerelemes a saját teremtésébe. Kissé ügyefogyott, elejti a paradicsomszószt, amivel jól leönti Papa szoknyáját, de a „Szentháromság” csak jót nevet ezen. (A történetben Jézus végig kacarászik és röhögcsél - sőt, a magyar fordításban "kuncog".) Ő és a Szentháromság másik két tagja annyira hozzánk hasonló karakterek, hogy sok olvasó állítja: sokkal megnyugtatóbb istenképük lett tőle. Elképesztő, hogy milyen mértékű sértésekkel kell a szent Isten tulajdonságait lebutítani, hogy egy hívő keresztény megnyugodjon tőle.
A könyv irodalmi eszköztára gyakorlatilag nem áll másból, mint érzelmekre ható vagy pszichológiai hívószavak sorozatából. A csali pedig az olvasói igények kiszolgálása. Jézus, az ács például egy koporsót készít Mack kislányának, akinek a holttestét végül megtalálták. A kislány – apja fájdalmán enyhítendő – a mennyből üzeni neki (halottidézés?), hogy mennyire boldog most. Másik példaként említhetjük, hogy Isten, az Atya nőként jelenik meg Macknek, akinek nem volt túl pozitív hozzáállása saját erőszakos és alkoholista apjához (aki amúgy szintén a mennybe jutott, a regény ideológiai hátterét adó univerzalista – a végén Isten mindenkit megbékéltet magával – felfogásnak megfelelően). Tévtanítások és a bibliai igazságok elferdítése jellemzik A Viskót gyakorlatilag az elejétől a végéig (külön poszt lesz erről, konkrétumokkal).
Ha felidézzük Jézus szavait a Máté 24-ből, miszerint hamis Krisztusok támadnak majd, hogy megtévesszék, ha lehet, a választottakat is, akkor láthatjuk, hogy A Viskó Jézusa világosan betölti ezt a próféciát. Vagy tízmillió ember ismerhette meg eddig ezt a hamis Jézust, és vannak közöttük olyanok, akiknek ez az egyetlen képük Róla. Ez az, ami mélységesen elszomorít: egy hamis Jézus ugyanis nem ment meg senkit. A Jézusról alkotott téves elképzelések a reményét is megölik annak, hogy valóban gyümölcsöző kapcsolatban élhessünk Vele. Jézus valóságos ember volt, és most is az. De Ő Isten is, és az ember-léte is tökéletes minden tekintetben. Ennek fényében minden arra vonatkozó kísérlet, hogy akár egy könyvben, vagy akár csak a gondolatainkban, de hozzánk (a bűnös és esendő emberiséghez) hasonlóvá tegyük, nem más, mint istenkáromlás. Az istenkáromlás nem csak azt jelenti, hogy Isten nevét használva káromkodunk, hanem azt is, hogy olyan személyiségjegyet tulajdonítunk Neki, ami hamis – bármi is legyen ez. Így készül a „másik Jézus”, amiről a Szentírás beszél.
„Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük.” (Efezus 4,17-18)
A Viskó népszerűsége a magukat hívő kereszténynek vallók között legalább annyira szégyenletes, mint amennyire pusztító, és azt is jelzi, hogy a hiábavaló gondolkodás és a tudatlanság (Károli ford.) a hívők számára sem ismeretlen terület. Csakis az igazság iránti szeretet, valamint az elhatározás az Isten akaratának cselekvésére őriz meg minket a hittől való elszakadástól, ami az Ige szerint végig fog söpörni a világon.
Urunk, segíts, hogy szilárdan megálljunk a hitben, hogy alávessük magunkat Neked minden dologban, és hogy Szellemben és igazságban imádhassunk Téged. Marana tha!
A cikk alapjául szolgált T.A. McMahon: Refashioning God c. írása.
