Egyszerűen hihetetlen, de nem találtam a neten Klaus Douglass-kritikát. (Németül is próbáltam, pedig abban elég gyenge vagyok. De meglehet, hogy csak bénán guglizok, keryzsu kukac gmail pont com-ra írhat, aki birtokában van ilyennek.) A legváltozatosabb keresőkifejezéseket használtam pedig (Douglass+meditáció; Douglass+imádkozás formái; Douglass+New Age stb.), de semmi-semmi kritika.
--- update: tényleg béna vagyok. Találtam!!!
Viszont az evangélikusoktól a reformátusokon keresztül a baptistákig idézik Douglasst, példaként hozzák fel a németországi gyülekezetét, bibliaórákon és felnőtt konfirmációi előkészítőn olvassák a könyveit, kötelező olvasmány a teológián, tanulmányokat írnak róla a különböző egyházi lapokba, blogokba... és folytathatnám. Igaz, könyvei megkapták a leginkább reklámcélokat szolgáló, eposzi „nagy_vitákat_kiváltott” jelzőt, de én ennek a vitának nyomát sem találtam a neten (volt valami ugyan a parókia.hu-n az egyházzene megújításával kapcsolatban, de kéremszépen, mi az az imádkozás távol-keleti formáihoz képest?).
Azt mondja az Ige, hogy „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok.” (1Thessz 5,21-22) Elvégezte valaki ezt a vizsgálatot azok közül, akik mondjuk az Evangélikus Életet írják, szerkesztik és kiadják? És megvizsgálták-e vajon Herr Douglass állításait, tanácsait az Ige mérlegén a reformátusok, a Kálvin Kiadó munkatársai? Aligha. A nyakas kálvinisták simán lenyelték a szépen becsomagolt spiritizmust, a keresztény köntösbe öltöztetett transzcendentális meditációt és a jógából ismert légzőgyakorlatokat. De nem csak ők, a jelek szerint a legkülönfélébb evangéliumi, protestáns kisegyházak gyülekezetei közül is sokan vakon bedőltek a Sátán eme legújabb szemfényvesztésének (személyes tapasztalat is, sajnos).
„Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; pedig nincsen más. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen! Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” Mondja Pál apostol a Galata 1,6-9-ben.
Kemény szavak, mert az Úr Jézus Krisztus Gyülekezetét félrevinni nem vicc. Nézzük tehát pontokba szedve Douglass úr eretnekségeit:
Az egyház jövőképe
Idézet az Evangélikus Élet-ből:
„Minden esztendőnek van egy mottója, amelyet igyekszünk szem előtt tartani. Az idei évé [2007] Klaus Douglass Az új reformáció – 96 tétel az egyház jövőjéről című könyvéből való: „A jövő egyházáról álmodni annyi, mint Isten álmainak nyomába szegődni.”
Amellett, hogy a Douglass-idézet második tagmondata istenkáromlásnak is beillene, milyen jövőről beszélnek ezek itt? Milyen jövője van az egyháznak? A posztmodern (emergent) szemléletmód egyik jellemzője, hogy felhagytak a Jézus-várással. Az Úr Jézus visszajövetelét vagy a távoli jövőbe helyezik, vagy szimbolikusan értelmezik. Ehelyett inkább ők maguk akarják megvalósítani a földön a békét – erre valók a szociális hitvallások (az Ön gyülekezetének van ilyen?). Említhetjük Rick Warren P.E.A.C.E. tervét, amelyben ökumenikusan fog össze bolygónkért. A Biblia azonban ebben is egyértelmű: nem lesz igazi béke a földön, csak Jézus Krisztus ezeréves királysága alatt. Persze lesz egy rövid életű világbéke, ez is meg van írva, csakhogy ezt az Antikrisztus fogja megvalósítani (ezért is fogják Megváltóként – Krisztusként – tisztelni).
Csak körül kell nézni a világban, hogy meglássuk, mennyire az idők végén járunk. A Biblia próféciái sorra teljesednek be. Izrael helyreállítása az egyik, ami magáért beszél, a másik pedig szintén a szemünk előtt zajlik, ez pedig a hittől való elszakadás, az aposztázia.
„A Lélek [Szellem] pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre [szellemekre] és ördögi tanításokra hallgatnak” (1Tim 4,1).
Nincs tehát semmi meglepő és váratlan az Emerging Church térhódításában, és a posztmodernizálás iszonyatos, világméretű népszerűségében.
„Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.” (2Tim 4,3-4)
Növekedés Douglass-posztmodern-emergent (sőt Mátrix, de erről majd később) – módra
Szintén az Evangélikus Életből:
„Egy álom az egyházról” (Ein Traum von Kirche). Mielõtt arra gondolnánk, hogy mindez csupán álmodozás, amelynek semmi gyakorlati értelme nincs, lássuk a tényeket! Tizenhét évvel ezelõtt, mielõtt Klaus [Douglass] lett a lelkész, az istentiszteletet húsz-harminc idõs ember látogatta. Ma kétezer-négyszáz az aktív tagok száma, és körülbelül kétszáznyolcvan-háromszáz önkéntes segíti a négy lelkész és a négy-öt fizetett munkatárs szolgálatát…”
Hűha! Milyen sok ember. Amerikában is van ilyen, pl. Bill Hybels Willow Creek nevű, vagy Rick Warren Saddleback nevű csoportterápiás központja megagyülekezete (tízezres lélekszámmal). Remekül hangzik, de csak egy kis utánajárásba kerül kideríteni, hogy egyrészt ezek a gyülekezetek 80-90%-ban más, kisebb gyülekezetekből szipkáztak el hívőket; tehát kb. 10-20% csak a keresők vagy az újonnan megtértek száma (külön poszt témája lehetne, hogy milyen evangéliumot fogadtak el ezek), másrészt ha beleolvasunk amerikai keresztény fórumokba, az is kiderül, hogy az érett hívők szép sorban el is hagyják ezeket a gyülekezeteket! (Könyv is van erről; Julia Duin: Quitting Church: Why the Faithful are Fleeing and What to Do about It, azaz Miért lépnek ki a[z érett] hívek a gyülekezetből, és mit tegyünk ellene)
A fiatalok és a szellemileg kiskorúak maradnak csak meg az ilyen helyeken, nekik vonzó a sok színes program, meg rockos dicsőítés, és az igényeik is csak eddig terjednek, hogy szép legyen a körítés, és legfőképpen, hogy jó legyen a közösség (a közösség kulcsszó és adu ász posztmoderniában, mindent visz).
A posztmodern gyülekezetben nem lehet hitben növekedni, maga a növekedés fogalma is a létszámbeli növekedést jelenti a szótárukban. Mivel az istentisztelet lett a misszió elsődleges terepe, így azt kereső-érzékenyre kell szabni, tehát olyasmit kell kínálni, amit az utcáról beeső szívesen fogad. Douglass kifejti ennek a szempontjait, például a kellemes hangulatot, meleg légkört, színvonalas és modern dicsőítő zenét, interaktív prédikációt, istentisztelet után teázást és kötetlen beszélgetéseket, tehát mindent, ami találkozik a kereső életérzéseivel (Douglass szava). Szerintem is nagyon jól hangzik mindez, olyan klub-hangulata van, az ember csupa kedves emberrel találkozik, süti-tea-dumcsizás, van minden. Csak a lényeg vész el. A prédikációnak meg persze muszáj érdekesen semmitmondónak lennie, a bűnbánat és bűnbocsánat evangéliuma nem pc a posztmodern füleknek (pedig ez az egyetlen, ami megment!).
A folytatásban szó lesz a meditációról és a légzéstechnikás imádságról. Izgi lesz! Addig is hadd ajánljam kedves olvasóim figyelmébe a blog legelső bejegyzését, amelyből kiderülhet, betette-e már Herr Douglass a lábát az Ön gyülekezetébe?
