HTML

Hitről szóló blog

"[A béreaiak] napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok." (ApCsel 17,11) _________________ "Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek." (1Kor 14,20)

Utolsó kommentek

Címkék

abortusz (3) antiszemitizmus (3) ateizmus (4) Atya (1) az ember felépítése (1) a halál és ami utána van (2) a hit fegyvere (1) a hívő jutalma (1) a kereszt munkája (2) a szenvedés értelme (1) a viskó kritika (1) biblia (5) bibliai próféciák (4) biblikus gyereknevelés (3) biblikus kereszténység (29) biblikus lelkigondozás (2) buddhizmus (2) bűn (5) c.s. lewis (1) cursillo (3) D.M. Panton (1) dalai láma (2) dave hunt (8) dinoszauruszok (1) egység krisztusban (3) Egyszerű fordítású Biblia (2) elragadtatás (1) első feltámadás (1) elveszíthető-e az üdvösség (8) emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház (13) én halála (2) én megtagadása (2) Eszménykép és valóság (3) evangélium (15) evangelizáció (7) evolúció-teremtés (16) Ezeréves Királyság (7) féloldalas tanítások (1) feltételek az Igében (1) fiúság (1) G.H. Lang (4) győzelmes keresztény élet (11) gyülekezet (17) gyülekezeti élet (2) hinduizmus (1) hit (6) hitélet problémái (1) hitvédelem (6) hit és cselekedetek (2) hívő élet nehézségei (9) homoszexualitás (2) hústest (2) húsvét jelentése (1) igazság (1) igaz és hamis megtérés (8) imádság-imádkozás (4) Istennel járni (1) istentisztelet (12) isten imádása (8) Isten munkája (1) ítélet (1) ítélkezés (1) izrael (2) jézus (11) Jób magyarázata (1) john macarthur (2) jutalom (3) Kánaán (1) karizmatikusság (3) katolicizmus (5) katolikus pap (4) kegyelem (2) kereszt (1) kereszténység (3) keresztényüldözés (1) keresztény filmek (1) keresztség-bemerítés (2) királyság (1) közösség (1) Krisztus a hívőben (1) Krisztus a mennyben (1) Krisztus bennünk (1) Krisztus és a Gyülekezet egysége (1) Krisztus ítélőszéke (5) Krisztus teljessége (1) Krisztus Teste (2) kritika (6) különbségtétel (1) külső sötétség (1) laodicea (1) lelkigondozás (1) megagyülekezetek (2) megszentelődés (1) megtérés (9) megtéréstörténet (5) méltónak lenni a jutalomra (2) mennyek királysága (2) menyegző (2) miért teremtett az Isten embert (1) misztikus-kontemplatív-spirituális (14) müller györgy (1) new age-okkultizmus-ezotéria (9) nincsrecept (3) növekedés (6) óember (1) őrállók (1) ortodox kereszténység (2) pészach (1) posztmodern egyház (4) prédikáció (3) pszichológia az egyházban (2) ray comfort (3) Rick Warren-céltudatos (2) rick warren-céltudatos (1) segítség (1) segítség a szenvedésben (1) Stephen Kaung (2) szabadítás (1) szabadság (3) szellem lélek test (2) Szent Szellem munkája (2) szenvedés (1) szivárványszínű szvasztika (2) T. Austin-Sparks (3) tanítvánnyá tétel (2) teológiai különbségek oka (1) teremtés (1) tévtanítások az utolsó időkben (12) tévtanítók (9) the berean call (1) tíz szűz példázata (1) tozer (1) üdvösség (16) új ember (1) Új és és új föld (1) Új Jeruzsálem (1) új reformáció (2) univerzalizmus (1) uralkodás Krisztussal (3) úrvacsora (1) vallás (2) végidők (1) william paul young (1) Címkefelhő

Régi-új eretnekségek: Klaus Douglass és az új reformáció – 1. rész

2010.02.04. 23:31 Kéry Zsuzsanna

Egyszerűen hihetetlen, de nem találtam a neten Klaus Douglass-kritikát. (Németül is próbáltam, pedig abban elég gyenge vagyok. De meglehet, hogy csak bénán guglizok, keryzsu kukac gmail pont com-ra írhat, aki birtokában van ilyennek.) A legváltozatosabb keresőkifejezéseket használtam pedig (Douglass+meditáció; Douglass+imádkozás formái; Douglass+New Age stb.), de semmi-semmi kritika.

--- update: tényleg béna vagyok. Találtam!!!

Viszont az evangélikusoktól a reformátusokon keresztül a baptistákig idézik Douglasst, példaként hozzák fel a németországi gyülekezetét, bibliaórákon és felnőtt konfirmációi előkészítőn olvassák a könyveit, kötelező olvasmány a teológián, tanulmányokat írnak róla a különböző egyházi lapokba, blogokba... és folytathatnám. Igaz, könyvei megkapták a leginkább reklámcélokat szolgáló, eposzi „nagy_vitákat_kiváltott” jelzőt, de én ennek a vitának nyomát sem találtam a neten (volt valami ugyan a parókia.hu-n az egyházzene megújításával kapcsolatban, de kéremszépen, mi az az imádkozás távol-keleti formáihoz képest?).

Azt mondja az Ige, hogy „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok.” (1Thessz 5,21-22) Elvégezte valaki ezt a vizsgálatot azok közül, akik mondjuk az Evangélikus Életet írják, szerkesztik és kiadják? És megvizsgálták-e vajon Herr Douglass állításait, tanácsait az Ige mérlegén a reformátusok, a Kálvin Kiadó munkatársai? Aligha. A nyakas kálvinisták simán lenyelték a szépen becsomagolt spiritizmust, a keresztény köntösbe öltöztetett transzcendentális meditációt és a jógából ismert légzőgyakorlatokat. De nem csak ők, a jelek szerint a legkülönfélébb evangéliumi, protestáns kisegyházak gyülekezetei közül is sokan vakon bedőltek a Sátán eme legújabb szemfényvesztésének (személyes tapasztalat is, sajnos).

„Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; pedig nincsen más. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen! Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” Mondja Pál apostol a Galata 1,6-9-ben.

Kemény szavak, mert az Úr Jézus Krisztus Gyülekezetét félrevinni nem vicc. Nézzük tehát pontokba szedve Douglass úr eretnekségeit:


Az egyház jövőképe 

Idézet az Evangélikus Élet-ből:

„Minden esztendőnek van egy mottója, amelyet igyekszünk szem előtt tartani. Az idei évé [2007] Klaus Douglass Az új reformáció – 96 tétel az egyház jövőjéről című könyvéből való: „A jövő egyházáról álmodni annyi, mint Isten álmainak nyomába szegődni.” 

Amellett, hogy a Douglass-idézet második tagmondata istenkáromlásnak is beillene, milyen jövőről beszélnek ezek itt? Milyen jövője van az egyháznak? A posztmodern (emergent) szemléletmód egyik jellemzője, hogy felhagytak a Jézus-várással. Az Úr Jézus visszajövetelét vagy a távoli jövőbe helyezik, vagy szimbolikusan értelmezik. Ehelyett inkább ők maguk akarják megvalósítani a földön a békét – erre valók a szociális hitvallások (az Ön gyülekezetének van ilyen?). Említhetjük Rick Warren P.E.A.C.E. tervét, amelyben ökumenikusan fog össze bolygónkért. A Biblia azonban ebben is egyértelmű: nem lesz igazi béke a földön, csak Jézus Krisztus ezeréves királysága alatt. Persze lesz egy rövid életű világbéke, ez is meg van írva, csakhogy ezt az Antikrisztus fogja megvalósítani (ezért is fogják Megváltóként – Krisztusként – tisztelni).

Csak körül kell nézni a világban, hogy meglássuk, mennyire az idők végén járunk. A Biblia próféciái sorra teljesednek be. Izrael helyreállítása az egyik, ami magáért beszél, a másik pedig szintén a szemünk előtt zajlik, ez pedig a hittől való elszakadás, az aposztázia. 

„A Lélek [Szellem] pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre [szellemekre] és ördögi tanításokra hallgatnak” (1Tim 4,1).

Nincs tehát semmi meglepő és váratlan az Emerging Church térhódításában, és a posztmodernizálás iszonyatos, világméretű népszerűségében. 

„Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.” (2Tim 4,3-4)

Növekedés Douglass-posztmodern-emergent (sőt Mátrix, de erről majd később) – módra

Szintén az Evangélikus Életből:

„Egy álom az egyházról” (Ein Traum von Kirche). Mielõtt arra gondolnánk, hogy mindez csupán álmodozás, amelynek semmi gyakorlati értelme nincs, lássuk a tényeket! Tizenhét évvel ezelõtt, mielõtt Klaus [Douglass] lett a lelkész, az istentiszteletet húsz-harminc idõs ember látogatta. Ma kétezer-négyszáz az aktív tagok száma, és körülbelül kétszáznyolcvan-háromszáz önkéntes segíti a négy lelkész és a négy-öt fizetett munkatárs szolgálatát…”  

Hűha! Milyen sok ember. Amerikában is van ilyen, pl. Bill Hybels Willow Creek nevű, vagy Rick Warren Saddleback nevű csoportterápiás központja megagyülekezete (tízezres lélekszámmal). Remekül hangzik, de csak egy kis utánajárásba kerül kideríteni, hogy egyrészt ezek a gyülekezetek 80-90%-ban más, kisebb gyülekezetekből szipkáztak el hívőket; tehát kb. 10-20% csak a keresők vagy az újonnan megtértek száma (külön poszt témája lehetne, hogy milyen evangéliumot fogadtak el ezek), másrészt ha beleolvasunk amerikai keresztény fórumokba, az is kiderül, hogy az érett hívők szép sorban el is hagyják ezeket a gyülekezeteket! (Könyv is van erről; Julia Duin: Quitting Church: Why the Faithful are Fleeing and What to Do about It, azaz Miért lépnek ki a[z érett] hívek a gyülekezetből, és mit tegyünk ellene)  

A fiatalok és a szellemileg kiskorúak maradnak csak meg az ilyen helyeken, nekik vonzó a sok színes program, meg rockos dicsőítés, és az igényeik is csak eddig terjednek, hogy szép legyen a körítés, és legfőképpen, hogy jó legyen a közösség (a közösség kulcsszó és adu ász posztmoderniában, mindent visz). 

A posztmodern gyülekezetben nem lehet hitben növekedni, maga a növekedés fogalma is a létszámbeli növekedést jelenti a szótárukban. Mivel az istentisztelet lett a misszió elsődleges terepe, így azt kereső-érzékenyre kell szabni, tehát olyasmit kell kínálni, amit az utcáról beeső szívesen fogad. Douglass kifejti ennek a szempontjait, például a kellemes hangulatot, meleg légkört, színvonalas és modern dicsőítő zenét, interaktív prédikációt, istentisztelet után teázást és kötetlen beszélgetéseket, tehát mindent, ami találkozik a kereső életérzéseivel (Douglass szava). Szerintem is nagyon jól hangzik mindez, olyan klub-hangulata van, az ember csupa kedves emberrel találkozik, süti-tea-dumcsizás, van minden. Csak a lényeg vész el. A prédikációnak meg persze muszáj érdekesen semmitmondónak lennie, a bűnbánat és bűnbocsánat evangéliuma nem pc a posztmodern füleknek (pedig ez az egyetlen, ami megment!).

A folytatásban szó lesz a meditációról és a légzéstechnikás imádságról. Izgi lesz! Addig is hadd ajánljam kedves olvasóim figyelmébe a blog legelső bejegyzését, amelyből kiderülhet, betette-e már Herr Douglass a lábát az Ön gyülekezetébe?

 

40 komment

Címkék: tévtanítók új reformáció rick warren-céltudatos emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház

A bejegyzés trackback címe:

https://hitvedelem.blog.hu/api/trackback/id/tr691730731

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kereso · http://kereses.blog.hu 2010.04.21. 14:42:05

Kedves Zsuzsa! Irigylem a magabiztosságot, ahogy kiosztod ezeket az embereket.
Megkérdezhetem, hogy hol és mit tanultál és milyen szolgálatod van most a gyülekezetedben?

A Saddleback gyülekezettel kapcsolatban nincs saját tapasztalatom, így nem minősíteném. Egy másik viszonylag nagy gyülekezet prásztorát ismerem, ők úgy n9vekedtek 200-ról 4000-re, hogy annak a felét ők merítették be, a másik fele valóban más gyülekezetekből jött át. Nyilván ez helyfüggő is, mert ők is olyan helyen élnek, ahol egyébként is a 3-szorosára nőtt a lakosok létszáma.

Ezzel együtt is elég furcsának tartom, hogy magyarországon vegetáló gyülekezetek vezetői - akik persze magukat rendkívül bibliahűnek gondolják - osztanak ki másokat az igazi kereszténységről.

Megvethetsz érte, de bizony én sokat tanultam az Új reformáció könyvből. A kontemplatív jellegű "istentiszteleti technikákat" ettől függetlenül magam sem tartom jónak és nem is tanítom.

Ráczné 2010.06.05. 02:50:54

Sajnos nagyon elterjedt a protestáns népegyházak körében is az a szemlélet, hogy nyissunk a világ felé, gyűjtsünk "híveket", nyerjünk meg Lelkeket az Istennek. Legalábbis, ha a létszám növekedését elértük számszerűleg, akkor bizonyosan jó úton haladunk. Ehhez viszont úgy gondoljuk, hogy az kell, hogy a világ elfogadjon minket és Istent, hogy hasonlóvá, azaz hasonló módszerekkel kell ezt megtennünk! Tehát igazodnunk kell a "modern kor elvárásaihoz", de ezt úgyis megfogalmazhatnánk kedves Testvérek, hogy e világ Fejedelméhez! Pál világosan megírta amit Isten mondott: "Nem koronáztatik meg az aki nem szabályszerűen küzd!" Érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy mit is jelent az a szó, hogy reformáció! Úgy gondolom, azt jelenti, hogy vissza az alapokhoz! Vissza Krisztushoz! Vissza a Bibliához! Luther idejében ezt jelentette! Ez a divatos "új reformáció", hogy újra reformáljuk az egyházat, ebből nem reformáció lesz, hanem Deformáció! Mi ugyan a világban evezünk, megy a csónakunk a vizen, de ugye a víz nincs benne a csónakunkban?! Mi történik ha a hajóba belekerül a víz? Vajon nem elsüllyed-e a hajónk?

grafomann 2010.10.17. 22:17:50

Ha mindenki tévtanító lett és okkultista, akkor mostmár csak eme blog szerlesztői üdvözülnek? Nembaj, tágas lesz a tér a mennyben!

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.10.18. 10:10:04

@grafomann: Mennyire szeretnénk pedig, ha minél többen lennénk ott - de hiszen ezért csináljuk ezt a blogot is :))

grafomann 2010.10.19. 15:20:04

@Kéry Zsuzsanna: Nekem úgy tetszik, hogy az ellenkezője igaz. Tudja, az a benyomásom hogy az ön gondolkodása ahhoz a szülőhöz hasonlít aki gyermekeire míg fel nem nőnek rá szeretné erőszakolni a saját gondolkodását, magatartását, viselkedési normáit, és folyamatosan kritizál minden olyan eredeti megnyilvánulást, ami a gyerekek ÖNÁLLÓ személyiségéből fakad. A gyerekek felnőnek, és a lehető legmesszebbre költöznek a szülőktől, hogy SZABADOK lehessenek. Kérem ne válaszolja nekem azt, hogy "az emberek nem kíváncsiak az igazságra, ezért nem hallgatják meg" meg a klasszikus idézet "viszket a fülök"... Mi az igazság? A kérdés költői volt akkor és költői ma is --- de mi tudjuk: Jézus. Jézus LÉTEZETT, amiket a Bibliában olvasunk MEGTÖRTÉNTEK és az evangéliumokból nem azt olvassuk ki, hogy Jézus folyamtosan vitatkozott mindenkivel. Azokkal vitatkozott, akik "el akarták veszejteni őt" -- de azt is próbálta kerülni. Azokat az alkalmakat ragadta meg viszont, amikor az emberek kíváncsiak voltak a szavaira, és ott sem győzködött, hanem mindnet megtett annak érdekében, hogy az általa elmondott igazság a lehető legérthetőbb legyen. Ezért használt sokszor egészen triviális példákat és mai értelemben vett meséket (hiperbolák) szemléltetésnek. Az ő célja az egy megtalálása volt, nem a 99 elűzése. Köszönöm, hogy elolvasott!
Grafomann

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.10.19. 18:00:24

@grafomann: Tisztelem az Ön gondolatait, de az a véleményem, hogy a szülő-gyermek párhuzam ebben az esetben nem áll fönn. A tevékenységemet (a hozzáállásomat) sokkal inkább ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a testvérek egymás között arról beszélgetnek, hogy mit kell tenniük ahhoz, hogy a legteljesebben követhessék a szüleik normáit és elvárásait. (A párhuzam persze sántít, hiszen tökéletes szülő nincs, de gondolom, érthető, mit szeretnék illusztrálni ezzel.)

Nagyon sokan pedig valóban az igazságra kíváncsiak, és az Isten ígérete a számukra, hogy ők meg is fogják találni, mert az Úr kijelenti nekik.

"Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek" (Mt 5,6), de a Mt 7,7-11 is erről szól. Emellett személyesen ismerek valakit, aki úgy találta meg Jézust (és a lelke üdvösségét), hogy ő tényleg az igazságot kereste. Próbálkozott a buddhizmussal sokáig, és még sok egyébbel, de bizonyosságot az Úrtól kapott.

Ez működik! :)

Non est volentis, neque currentis 2010.10.31. 23:13:03

Kedves Zsuzsanna!
Nem szeretném megbántani, hiszen Atyánk Önt is "különösképpen kedveli", meg semmi jogom sincsen az ítélkezésre!
Ebből a szóösszetételből talán kitűnt, hogy A Viskó könyv olvasása kapcsán jutottam el a blogjára, és akadtam pár figyelemre méltó írásra.
Szívesen beszélgetnék Önnel, vagy az itt kommentezőkkel arról, hogy a szívükben hogy él az Isten, akit leginkább Atyánknak szoktam magamban, vagy néha nyilvánosan is hívni.
Számomra Ő ott van mindenhol, és mindenkire mindig gondot visel, mindenkit megszólít és mindenkit egyformán szeret. És csak Szeretet. Egyetértek Jálics atyával, aki azt írja, hogy Jézus megmutatta az utolsó ítéletről szóló példázatában, hogy Isten annyira szeretjük, amennyire felebarátainkat. Ha az emberek 10%-át szeretem, akkor nem mondhatom, hogy Istent szeretem, ez csak 10%-os szeretet.
Mivel Isten mindig megszólít bennünket, számunkra az a feladat, hogy meghalljuk, megértsük hangját. Ennek valóban ragyogó eszköze az IGE, Isten Igéje élő és ható, ahogyan ezt olvassuk a Szentírásban.
Nekem azonban sokszor az a meglátásom sok testvéremmel kapcsolatosan, és meg kell mondanom, kicsit féltem Zsuzsannát és néhány lelkes kommentezőt, hogy még mintha nem lenne élő ez a kapcsolat. Szeretném elkerülni még a látszatát is, hogy ez ítélkezésnek tűnjön, mert semmi jogom erre, cselekedeteink majd megítélnek bennünket, s végső soron majd a mi Szerető Mennyei Atyánk is!
Ha tehát véleményt mondunk valamiről, vagy valakiről, akkor azt érdemes nagyon óvatosan tenni.
Most nem szeretnék a Viskóval kapcsolatosan belemenni értekezésbe, olvasva a művet számomra féltő-szerető-gondoskodó Atya képe volt benne fontos, nem pedig az, hogy Mack álomképében-látomásában az először egy túlsúlyos fekete hölgyként jelenik meg. Megbotránkoztató ez a kép? Csak annyira, mint amennyire Jézus volt, amikor mondjuk Zákeus házában szállt meg! Akkoriban is mennyire megbotránkoztak az írástudók! Egy regényben, amelyikben ez tudatos választás, hiszen az amerikai kultúrában azért egy ilyen személynél egy kicsit a néger rabszolgákra is asszociálhatnak, azaz megintcsak Jézus azon mondásához lyukadunk ki, hogy aki megalázza magát, az felmagasztaltatik, nem hinném, hogy elvetemült választás lenne ez.
De mint mondottam, egy Klaus Douglass bejegyzésnél nem a Viskó regényt akarom a kommentem közepébe helyezni.
Csupán arra szeretném felhívni testvérem, testvéreim figyelmét, hogy érdemes nagyon alaposan megismerni valakit, vagy egy jelenséget, és akkor talán lehet, akkor talán már érdemes félteni azt akiről véleményt alkotunk, vagy azokat félteni, akik a hatása alá kerülnek. Mert úgy fogom fel testvéreim szándékát, mint féltés, nem pedig elítélésnek. (Ahogyan feljebb írtam)
Nos Klaus Douglassról testvérem sok érdekeset leírt, bizonyára több könyvét is elolvasta. Csak azért szólok hozzá, mert volt szerencsém a gyülekezetében találkozni Douglasszal. Beszélgetni vele, és aztán egy napot élni és beszélgetni a gyülekezete tagjaival. És ezt tartom nagyon fontosnak! Ugyanis lehet, hogy van az írásaiban, ami testvéreimnek ellenszenves, ellentétesnek tűnik az Írással (újfent megjegyzem, Jézust, meg nem kevés szentet, vagy például Luther Mártont is evvel a kritikával illették), de gyümölcséről ismerni meg a fát! És a gyülekezetében a 80 éves idős hölgytől elkezdve a fiatalokig éppen az élő Jézusról, az új élettel megtelt gyülekezetről beszéltek. Arról, hogy vissza kell térni az eredeti jézusi alapokra, az ősgyülekezetek közösségéhez, ahhoz, amihez Luther is megpróbálta visszatéríteni az Egyházat. És ebben a Frankfurt melletti gyülekezetben valóban élettel és hittel teli közösségek vannak!
És úgy vélem, mindig a legfontosabb kritérium, hogy mi a célunk, és mi van a látásunk középpontjában. Ha a célunk Atyánk és Ő van a fókuszban, akkor jó úton járunk, akkor a keskeny ösvényen vagyunk (persze nem elfeledkezve, hogy a Diabolosz arról nap-mint-nap megpróbál lelökni, lehúzni, lecsábítani). És ennek a legfontosabb ismérve, hogy mennyire szeretünk.
Klaus Douglass pedig biztos vagyok benne, hogy ezért a célért tevékenykedik. És nem a kor emberéhez alakítja Atyánk képét, hanem a kor eszközeivel mutatja meg Jézust.
Csak arra vigyázzunk, hogy a Jézus-kép nem külső kép! Teljesen mindegy, hogy Jézust milyennek festik le, szépnek, csúnyának, kisbabának, vagy szenvedő, haldokló, fájdalmaktól megtörtnek, fehérnek vagy feketének! Mert a belső kép a fontos. Jézus, a megtestesült Szeretet, a megtestesült Ige, aki által megérthetjük Atyánkat is!
Kívánom, hogy írásaikban, kritikáikban mindig a farizeusok által megítélt, a bűnt elítélő, de a bűnöst felemelő Jézus szólaljon meg!

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.11.01. 10:41:20

Köszönöm szépen a hozzászólást!
Megpróbálok sorban válaszolni.

Az én szívemben a Szentlélek által él az Isten; Krisztus bennem van és én Őbenne. Erről teljes bizonyosságom lett abban a pillanatban, amikor átmentem a halálból az életbe, amikor megváltott lettem, és amettől a ponttól az életem kívül-belül gyökeresen megváltozott. Habár voltak hullámhegyeim és -völgyeim a lelki-szellemi életemben, ez a biztos meggyőződés, hogy én az Úr Jézusé vagyok, soha nem hagyott el, mert ez tény, megváltoztathatatlan.
"Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből." (Jn 10,28)

Szóval élő a kapcsolat, efelől biztosíthatom :)

Azt sem szabad azonban elfelejteni szerintem, hogy Isten nem csak maga a Szeretet, hanem az Igazságosság és a Kegyelem is ugyanilyen fontos attribútumai. A Viskó üzenete éppen ebben téved: nem fog mindenki üdvözülni, hiszen azt mondja az Ige, hogy nem mindenkié a hit (2Thessz 3,2), bár Isten azt szeretné, ha minden ember eljutna az igazság ismeretére, megtérne, és üdvözülne (Kol 2,2 és Ez 33,11). Szeretet, igazságosság, kegyelem - ennek mind egyszerre kell teljesülnie. (Kegyelem az Úr Jézus helyettes áldozatával adatott.)

Klaus Douglasszel kapcsolatban:
elismerem, hogy nagyon jó, amit az újszövetségi gyülekezetmintáról ír, és én is azt gondolom, hogy így kellene felépülnie a mai gyülekezeteknek is. Sokkal nagyobb örömmel és a hívők részvételével, nem csak nézőközönségével kellene zajlania a vasárnapi istentiszteleteknek. Eddig ez teljesen rendben van, sőt, kifejezetten én is ezen a véleményen vagyok. Amit nem értek, az a miszticizmus, a misztikus gyakorlatok beemelése az istentiszteletbe.

Az istenélmények ilyen, embertől kiinduló keresése számomra pont azt sugallja, amit Ön is érzett velem kapcsolatban: hogy valódi kapcsolat, valódi istenélmény híján a misztikus gyakorlatok révén élnek át valamit, ami a megtérésélményre, és az Istennel való kommunikációra hasonlít. Ez azonban hamis, és én ezt tartom veszélyesnek, és igen, pontosan a féltés szól belőlem: a legjobban úgy vághat el a Sátán az üdvösségtől, ha elhiteti velem egy ilyen élmény kapcsán, hogy már megtértem. Nincs békességem, ide-oda hányódom, nincs bizonyosságom se - csak egy élménybe kapaszkodom, és igyekszem ugyanazt újra és újra átélni a Jézus-imával, a különböző kontemplatív gyakorlatokkal.

A biblia szerint azonban nem ez az Istenhez való közeledés módja.

Kíváncsian várom a véleményét ezekről.

Non est volentis, neque currentis 2010.11.01. 22:55:08

Kedves Zsuzsanna!
Igen érzem, és ezért sem tartom ítélkezésnek azokat az írásokat, amelyeket közöl tstvérem.
Viszont szeretném, ha egy kicsit átértékelné magában mindazt a tudást, amelyet már felhalmozott, és szerezne mellé még sokat (ahogyan ez mindannyiunk számára fontos). Mert minél több tudást szerzünk meg, annál inkább értjük, mennyire kevés az a tudás melynek birtokosai vagyunk. Kevés arra, hogy pontos képet alkossunk.
De! Itt jön a mi csodálatosan Szerető Mennyei Atyánk! Aki mindent átfordít! És mindent kiegészít! Aki mindig megnyugtat: elég neked csak az én kegyelmem!
Tehát az egyik kérdés, amely szerintem testvéremet nyugtalanítja, ki merem mondani, érzésem szerint, amitől fél: a Gonosz, a Diabolosz, mindegy, hogy milyen néven nevezzük, az, aki ordító oroszlánként próbál elragadni bennünket, ahogyan Péter apostol írja.
Igen ám, de ahhoz nem kell semmilyen imamódozatba kerülni, hogy megtapasztaljuk ezt a lényt! Egészen egyszerűen mindenütt ott van. Minden kapcsolatunkban. És pontosan ez az egyik eszköze: félelmet kelteni. A bűn nem csupán azért rossz, mert avval a lelkünket beszennyezzük, és olyanná lesz, ahogyan Avilai Szent Teréz leírja a Belső várkastélyban: olyan sötétté, hogy nem tud Atyánk lelkével, az igazi Tiszta Fénnyel egyesülni, hanem azért is, mert a bűn után elkezdi a Gonosz az aknamunkát, és lelkiismeret-furdalást csihol. És ezáltal tovább mélyíti az árkot afelé a testvérünk felé, aki felé a bűnt elkövettük, amely aztán tovább mélyíti a szakadékot köztünk és Atyánk között.
De! És ismét csak Atyánk csodás szeretetére apellálok! Aki Őfelé fordul, csak addig engedi kísérteni, amíg az a javára van az illetőnek. Hangsúlyozom, aki Atyánk felé fordul! Ahogyan Gyökössy Bandi bácsi, az Ő csodásan fogalmazó bojtára leírta, nem az a lényeg, hogy elesünk, hanem hogy ez az esés is Jézus felé vigyen!
Tehát nem kell ahhoz semmilyen kontempláció, vagy meditáció, hogy letérjünk a szűk ösvényről. Sőt, mihelyst úgy érezzük, na most egy a szűk ösvény egy csodaszép tisztásán gondtalanul elidőzhetünk, hiszen abszolút biztonságban vagyunk, azonnal lecsúsztunk egy szakadékba.
És sajnos, sokan, akik amiatt féltették az Anyaszentegyházat, hogy az Antikrisztus nehogy eljöjjön, akik eretnekeknek neveztek annyi mindenkit, és átvették az ítélkező szerepét Atyánktól, úgy vélem, leginkább azt szolgálták, akitől védeni akarták az Egyházat. Ezért nagyon alázatosnak, nagyon élő hitűnek kell szüntelenül lennünk. Ne ítélkezz, hogy ne ítéltess! Avagy más szemében a szálkát, magaméban meg a gerendát sem!
Tehát ezt az egyik oldalról szerettem volna bevezetőnek leszögezni.
A másik oldala, amit testvérem leírt, a kontempláció, a misztikum, a meditáció oldala.
Nos, bevezetőben annyit, hogy nálamnál sokkal jobban megfogalmazták ezt a kérdést olyan nagytiszteletű írók, mint Gyökössy Bandi bácsi a Meditáció a meditációról könyvében (Gellért kiadó), vagy az általam már tegnap említett Jálics Ferenc atya a Tanuljunk imádkozni könyvében (Korda kiadó), de említhetném Gyula Endre püspök urat is az Utadat keresem Uram! művével (szintén Korda kiadó). Szándékosan említettem mindkét felekezet képviselőjét, mutatva, hogy ez sem nem katolikus, sem nem protestáns sajátosság.
Tehát a kontemplatív ima - kontempláció.
Nem tudom, testvérem hogy van evvel, de a mostani világunkban sajnos egy dologról leszoktatnak bennünket, és ez a csend. És jómagam gyakorló tanárként fájdalmasan szoktam tapasztalni, hogy ez a leszoktatás annyira tökéletes, hogy most már akkor is kell az új nemzedéknek zaj, ha egymással beszélgetnek, vagy ha pihennek. Zajnak mondom, mert mindegy, hogy mi szól a háttérben, lehet az Bach oratórium is, vagy egy Liszt rapszódia, de még Kodály Este a székelyeknél műve, bizony néha kell a csend!
És legfőképpen azért kell a csend, mert a csend egy idő után beszédessé válik. Megszólal benne Atyánk. És ez az, amit a misztikusok megéltek-megélnek.
A meditációról írja azt Bandi bácsi, hogy Jézus imája is sokszor meditáció volt. Meditáció, amelyben átengedte magát Atyánknak, azzal akivel mindig egy volt. De meditált Luther vagy Kálvin is. És ha már a misztikusokat emlegetjük, ki tudná kétségbe vonni, hogy Avilai Szent Teréz, vagy Keresztes Szent János, a nagy misztikusok Istenhez vezettek bennünket? Vagy hogy a modern kort vegyem alapul, és hogy legyen a képben evangélikus is: Dag Hammarskjöldöt említem, akinek csak a halála után derült ki: imáival mennyit tett azért, hogy Földünk ne boruljon lángba? De nem hagyhatom ki II. János Pált, aki doktoriját írta Keresztes Szent Jánosból, vagy a szombaton boldoggá avatott Bogdánffy Szilárd egykori vértanú püspököt, akinek Avilai Szent Teréz útmutatása volt a támpont?
De lehetek profánabb is! Beszélgettem többször is Willigis Jäger bencés atyával és vettem részt két napot zen-meditációs gyakorlatán. -Csak hogy keményen kicsapjam a biztosítékot! És emellett pedig megtapasztaltam a transzcendentális meditációt is!
Igen! Lehet mindegyik út az Ördöghöz! De ez csak abban a relációban igaz, ahogyan egy valótlan, hiteltelen vitában azt emlegetik, hogyan lehet az Krisztus Egyháza, amelyben amelynek papjai gyermekeket rontanak meg, vagy egyneműek együttélésére próbálják Atyánk áldását ráhúzni!
Remélem, érzi testvérem, hogy csupán példának hoztam fel a manapság olyan divatos érvek közül ezeket, és távol álljon tőlem, hogy ezeket magaménak valljam!
Igen lehetséges kontemplatív úton is félremenni, ahogyan transzcendentális vagy zen, vagy bármilyen meditációval is, de ugyanúgy félresiklik az életünk mise, vagy ima, vagy zsolozsma vagy zsoltáréneklés közben is, ha nem figyelünk Őrá.
Egészen egyszerűen csak ennyi! Ha bármilyen cselekedetünk közben a szívünk közepében Atyánk van, és hisszük, hogy Ő szólal meg, ha látjuk magunk mellett az értünk keresztre önként ment Szent Fiát, akkor jó úton járunk. Akkor csendünkben, amit kontemplatív vagy Igén elmélkedő módon mi teremtettünk meg, valóban Ő szólal meg!
Igen, bennünk van a félelem, hogy nem Ő szól! Csakhogy a félelem érzése az nem az Ő érzése. Ne feledje kedves testvérem, hogy a félelem ellentéte nem a bátorság, hanem a hit! Ha a hitünk erős, akkor az Atya hangját halljuk meg. A csendben. Egy testvérünk mondataiban. Néha az ellenségünk korholásában...
És ha véletlenül éppen mégis egy fals hang, a Gonoszé tört be, akkor Atyánk nem rest azonnal majd visszatéríteni bennünket!
Ne félj, csak higgy!
És az utolsó kérdés az ítélet kérdése.
Igen, Jézus pontosan leírja, van ítélet. Csakhogy ez megint gyorsan adhat számunkra tévutakat. Az ítélet nem olyanfajta ítélet, mint azt mi várjuk! És erre több példabeszéde is utal Jézusnak, azon kívül, ahogyan élt, de talán kereszthalála előtti utolsó ítéletét helyezem a szívére testvéremnek. Hiszen abban a pillanatban Jézus maga mellé emel egy rongy embert. Ha filmesként gondolnám végig, egyszercsak a döntő pillanatban, amikor minden kamera Őt veszi, amikor a reflektorok kereszttüzében Ő áll, amikor az egész emberiség figyelme így vagy úgy, Őrá irányul, egyszercsak átirányítja ezeket magáról egy rongy emberre. Egy gyilkosra. És ezt az embert viszi egyenes adásban át magával! Érti ezt a csodát kedves testvérem?! Nem Pétert, nem Máriát, nem is a kedves tanítványát, vagy ha már valaki újat említsünk, Cirenei Simont, aki cipelte a keresztet vele! Ezt a latrot. "Még ma velem leszel a Paradicsomban".
Ez az Atyánk szeretete! Emiatt senkinek nincs ezen a Földön jussa megítélni bármelyik felebarátjának az útját!
És ne feledjük! Ez a MI EGYETLEN REMÉNYÜNK!
Az egyetlen!
reményünk abban, hogy a mi drága Jézusunk azon a napon majd kézen fog, azt mondja, gyere, hű szolgám, a kicsiben hű voltál, most a nagyot is rád bízom, bár már magunk mondanánk neki, szembesülve az összes cselekedetünkkel, Jézusom tudjuk, melyik az út a pokolba!
És amikor ezeket írom, azt tudom csak mondani, biztos vagyok benne, hogy Atyánk szeretete ez az ítélet is. Mert addigra, mire odakerülünk, ha a hitünk csak egy kicsit is meggyengül és mivel emberek vagyunk, kétségem sincsen, hogy meggyengül, könyörögve fogjuk kérni Őt, hogy ítéljen el bennünket, mert annyira fog bennünket mardosni az önítélkezés.
És ez az a szeretet, amelyet olyan szépen leír a Tékozló fiúban Jézus, amellyel hitem szerint Atyánk fel fog bennünket emelni, és azt mondja majd nekünk:
Ez az én szeretett fiam, aki meghalt, de újra él!
Ezt a reménységet kívánom Zsuzsanna testvéremnek is és minden blogolvasónak!

Ráczné 2010.11.04. 21:42:50

Kedves Non est volentis, neque currentis, valószínűsíthetően katolikus Testvérem!:)
Az írása, felemelő és "csodálatos", már-már meditációba ejtő, kifinomultan érzékeny, bár harmóniájában tömény. Mindazáltal, szép példája az emberi elme "végtelenjének".:)Írásából, pozitív értelemben szólva, akár egy új Viskót is lehetne kiadni. Viszont úgy gondolom, nem érdemes, hiszen mint tudjuk, akinek az Úr Jézus az őrállói feladatot adta, kritika alá fogja vonni, hacsak egy hajszálnyi eltérés is van a Szentírásban foglaltaktól. Márpedig sok esetben egy hajszál válassza el Isten országát e világ "fejedelmétől"! Mint tudjuk a Bibliából, nekünk nem fénnyel, fényekkel, fényességekkel kell egyesülnünk, hanem hitetlen életünkből meg kell térnünk az élő Istenhez. Mi pedig önmagunktól képtelenek vagyunk Isten felé fordulni, mivel háttal születünk Istennek, ezért küldte értünk Jézust a Jó Pásztort, aki meg is találja az övéit. Így aztán már meg is fogunk tudni fordulni, vissza Atyánk felé.:) Hiszen Ő az egyetlen út Istenhez. Nincs más út.
Másrészt, úgy gondolom, a meditáció az önmagunkkal való "társalgás", magunkban való kutatás, elmélyülés, meditálást jelenti. Tehát, nagy valószínűséggel nem egy és ugyanaz, mint az Istennel való kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás. Az Istennel való, ahogy Ön is említette és hangsúlyozta alázatos kapcsolat egyik legközismertebb formája az imádság.:) Én úgy olvastam a Bibliában, hogy a mi Urunk JÉZUS imádkozni ment a mi Atyánkhoz, amikor félrevonult és nem meditálni se nem töprengeni. Tehát ezt nagyon fontos tudnunk.:) Ez a sok szent ember akiket felsorolt, szerintem ugyanezt tette, bár ne ítéljük meg.:) Hiszen nem tudhatjuk kiben, milyen lélek lakozik.

Ráczné 2010.11.04. 21:57:03

Az önítélkezés pedig valóban gyötrelmes dolog. Azonban, szeretettel ajánlom figyelmébe Jézus Krisztust, Aki éppen ezért jött értünk, hogy még itt, földi életünkben Megváltott gyermekei lehessünk Istennek és ne odaát kelljen könyörögnünk, hogy ítéljen el, hanem még itt hagyjuk magunkat elítélni, hogy új életet nyerjünk Krisztusban és örökkévaló boldog életünk lehessen már itt a földön is és egyszer majd odaát Jézus Krisztus dicsőségében.

Non est volentis, neque currentis 2010.11.07. 23:16:10

Kedves Ráczné Testvérem!
A felekezet nem érdekes, bár az evangélikusokhoz tartozom, ahogyan Gyökössy Endrét is a Szent Gellért kiadó is kiadja...
Jézus szerepével kapcsolatosan teljesen egyetértek. Valóban az Ővele való élő kapcsolat segítség ahhoz, hogy már itt a Földön is boldog és teljes életet éljünk.
A fénnyel kapcsolatosan: Jézus mondja sajátmagát a Világ világosságának... de ezek annyira mély dolgok, hogy érteni lehet, megélni, de elmagyarázni nagyon nem lehet, gondoljunk csak a Jelenések könyvére...
Viszont a meditációval kapcsolatosan újból csak pontosítanom kell! A meditáció - kontemplatív ima nem elmélkedés és gondolkodás. De erről nem szeretnék most semmit írni, mert sok szerző írt nálam sokkal jobbat és bővebbet, de egy minden felekezet által elfogadott és nagyra becsült lelkészt mindenképpen olvasson el testvérem, hogy erről valós kép alakuljon ki:
Gyökössy E. / A HOGYAN-HÁROM MEDITÁCIÓ A MEDITÁCIÓRÓL
Magam részéről a meditációról azért írtam, mert valóban sokan nagyon negatívan állítják be, ahogyan Douglasszal kapcsolatosan Zsuzsanna testvérünk is. És csupán arra kértem őt is, és testvérem is, hogy mielőtt véleményt alakít ki erről, nagyon sok ismeretet szerezzen be, és ezek között azt a pár felsorolt könyvet mindenképpen és hiszem, hogy átalakul a kép, amit eddig kialakított.
Egy azonban teljesen bizonyos: a meditáció/kontemplációt talán legjobban a csenddel lehet megfogni. Éppen a csend az, amit ebben el akar érni a résztvevő, mégpedig az elméje fecsegését. Itt képletesen szükséges érteni a "csend megszólal" kifejezést. Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János is pontosan ezt a kontemplatív imát írja le...
Félreértés ne essék, nem rábeszélni akarom testvérem, hogy akkor most meditáljon, csak a kép árnyalása érdekében írom ezeket. Az ima önmagában már nagyon jó és nagyon hasznos. És az mindenkinél előjön, hogy most imádkozzon saját szavaival, kötött szöveggel, Igén elmélkedjen, vagy belső (kontemplatív, azaz meditatív) imát végezzen, de ahogyan írtam ezt meg sokkalta jobban leírta ezt Jálics atya...

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.11.08. 08:32:16

@Non est volentis, neque currentis:

Bocsánat, nem nekem írtál, de szabad kérdezni? Tudnál valami szubjektív élményt elmondani, arról, ami a szemlélődő imádság közben történik veled? (Előrebocsátom, nem azért, hogy utána ízekre szedjünk..!)
De azt is elmondom, hogy azért érdekel, mert én nem tartom ezt a fajta imát az Istennel való kommunikáció biblikus formájának, konkrétan azt gondolom, hogy istenélményt nem lehet ebből az irányból megtapasztalni. Ha mégis, az számomra inkább aggodalomra ad okot, hogy akkor vajon honnan származnak a meditáció közbeni élmények?

Én olvasgattam jezsuita lelkigyakorlatokról a neten, és meg kell mondjam, a technikák nagyon hasonlítottak ahhoz, amiket én a megtérésem előtt meditációban (ezoterikus) végeztem. Akkor én találkoztam a "belső szellemi vezetőmmel", belső utazásokat tettem, egynek éreztem magam az univerzummal és istennel (utólag szándékos a kis i), és megtapasztaltam ezeknek a dolgoknak a sötét oldalát. Ezért érdekelne, hogy a keresztény meditáció miben más vajon?

Non est volentis, neque currentis 2010.11.08. 19:10:19

@Kéry Zsuzsanna:
Értem most már testvérem reakcióit...
Igen, amit ilyenkor csinál az ember, (már amire testvérem hivatkozott), az valóban nem több, mint egy virtuális valóság, és abszolút hamis forrás vetíti.
De mint mondtam, nem a technika más, hanem a figyelem.
Egészen profánan élve, tartok tőle, hogy a gonosz szolgálói sem másképpen szólítgatják gazdájukat, mint ahogyan mi szerető Mennyei Atyánkat.
A különbség azonban ég és föld!
A nézőpontod, amely Isten felé irányul, meghatározó. És az a szemlélet, hogy nem mi cselekszünk, hanem átadjuk magunkat Istennek. Ezt nagyon sok szentnél is leírják: amikor már nem volt részük "élményekben", és átkeltek a "lélek sötét sivatagán", akkor lettek valóban szentté.
Ha az imánkban már elhagyjuk gondolataink, és hűségesen átadjuk magunk Atyánknak, és várjuk az Ő közeledését, ahogy mások írják, "csendes szemlélődésben" vagyunk.
És ilyenkor nem egy élmény alakul ki. Sőt. Olyan, mintha kimaradt volna valami.
De közben meg olyan mintha szemüveget cserélnénk. Meglátjuk Atyánk érintésének ujjlenyomatait. Meglátjuk életünk azon íveit, amelyeket soha addig.
És észrevesszük Jézus lábnyomait. Amikor például minket cipelt egy ingoványos részen.
És tudunk Atyánknak folyton hálát adni.
Hálát, mert életünk legkisebb mozzanataiban is észrevesszük az Ő Gondoskodó Szeretetét. Akár abban is, amit addig számunkra nehézségnek tűntek.
És ez a szeretet járja át szívünket. És persze ettől önkéntelenül is további imádságra vágyunk, hálát adni neki...
Visszatérve: nem tudom, hogy annál nagyobb élmény, mint megtapasztalni a szeretet nyomait, lehet-e? A többit a káprázat szintjéhez sorolom.
Azaz ebből a szempontból szigorúbban viszonyulok ehhez a kérdéshez, mint testvérem.

Ráczné 2010.11.30. 00:18:56

Kontempláció

(lat.) a. m. szemlélődés, gondolkozás; belső, szemlélődő gondolkodás; innen kontemplativ szemlélődő, abból származó v. arra vezető: kontemplál, szemlélődik, gondolkozik, megfontol.
Véletlenül sem imádság és bocsánat érte de tisztelet Gyökössy Endrének is, azonban úgy gondolom erre a "meditációról" való írására nem lennék annyira kiváncsi, bármennyire is nagyrabecsült lelkész. Nekünk mint említettem, kizárólag az Úr Jézust kell követnünk, hiszen az ember nem tévedhetetlen. Jézus pedig a tiszta Ige által jelenti ki Önmagát és a tiszta Igehírdetéseken keresztül. Abba pedig, akárhogyis nézem, nem fér bele ez a meditációs kontemplatív ima.:)
Valóban a csendben lakik az Isten, ez igaz. Viszont összességében ezek csak féligazságok, tehát itt ilyenformában jól össze vannak "kutyulva" már a dolgok.:) /Azt meg tudjuk, ha összeöntjük a bablevest a krumplistésztával, akkor végeredményként moslékot kapunk./ Vagy egy ökumenikus ételt.:)
Másrészt az amikor az ember imádkozik, nem az a dolga, hogy elhagyja a gondolatait közben mert akkor el is hiszem, hogy elmaradt valami.:)
Ha más nem is de minimum az esze. Pedig az Úr azért adta, hogy használjuk.:)
Összefoglalva, ne élményeket keressünk, hanem lapozzuk gyakrabban a Bibliánkat!

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.11.30. 11:22:18

@Ráczné: Isten akaratának megértéséből fakadnak a valódi spirituális élmények - legalábbis én így tapasztaltam. Isten valódi odaszánást és aktív kommunikációt vár el tőlünk; szerintem érdemes azon elgondolkodni, hogy a keleti vallások meditációs gyakorlatainál miért alapfeltétel a gondolatok kiüresítése.

Ráczné 2010.11.30. 15:33:58

@Kéry Zsuzsanna: Szeretném megkérdezni mert tényleg érdekel, hogy pontosabban mit kell érteni a valódi spirituális élményen?
Isten akaratának megértése, kinyilatkoztatásának átélése?
Pontosabban mire gondolsz? Persze azt tudom, hogy Te is kizárólagosan az Ige által összefüggésben.

Non est volentis, neque currentis 2010.12.04. 22:39:03

@Ráczné:
A belső imát nevezik kontemplatív imának is, amely imamód. A lényege az pontosan, hogy az ember a saját elméjét a "szent szó" és a gondolatok elengedése segítségével engedje el. Kérem testvéremet, hogy ne a szavak jelentésénél ragadjon le, és ne abból általánosítson!
Még egyszer szeretném leszögezni, hogy untunk Atyánkhoz mindannyiunknak sokféle, éppen azért mert sokfélék vagyunk. És ebbe bele tartozik az IGE is, de beletartozik az is, hogy az ember teljesen átadja magát az Jézusnak, ahogyan Teréz anya írja.
Ahogyan olvassuk: éljetek immár, de ne ti, hanem a Krisztus éljen tibennetek.
Ehhez pedig jó út a meditáció/kontempláció.
Gyökössy Bandi bácsi bármelyik könyvét elvetni amúgy eléggé furcsának tartom, mert őt mindenki hitelesnek tartja, kevés olyan embert lehet találni, aki ennyire élő kapcsolatban lett volna Atyánkkal, és ráadásul ennyire szépen le is tudta ezt írni, tehát ha rá hivatkozom és nem magamra, az úgy vélem, hiteles! Amúgy pedig bármiről csak úgy jó véleményt alkotni, hogy ismerjük a tartalmát!
Visszatérve az ételes hasonlatára, ezt úgy kell inkább elképzelni, hogy van, akinek vegetáriánus ételre van szüksége, van akinek glükózmentesre, és így tovább.
Az "ökumenikus étel" kifejezéssel meg különösen nem tudok mit kezdeni. Nem is értem. Ez hogyan kerül ide? Az ökumenizmus azt jelenti, hogy el tudom fogadni másik felekezetbeli testvérem, el tudom fogadni a felekezetét, az értéket keresem ott is, az Atyát, Jézust és a Szentlelket. Ez a meditáció/kontemplációba hogyan kerül.
Végső soron pedig azt tudom csak mondani továbbra is: gyümölcséről ismerni meg a fát. Ha a szereteten alapuló, Atyánkra figyelő, Jézusra támaszkodó életet élünk, akkor jó úton haladunk. Ebben pedig helye van Isten Igéjének, amelyet Jézus hirdetett és az apostolok, helye van a cselekvő imának, de ugyanúgy helye van annak is, hogy visszavonuljunk a "legbelső szobába". Mert Atyánk ugyanúgy adhat választ testvéreink és felebarátainkon keresztül is, mint ahogyan Igéje megelevenedésével, és a belső csenden keresztül is.
És miért kell ehhez az elménket csapdába csalni?
Rendkívül egyszerű: Testvérem tud úgy beszélgetni, hogy a beszélgetőtársa állandóan beszél és oda sem figyel testvérem szavára?
A belsőre figyelés amúgy is fontos, mert nem csupán testvéreinkben kell Jézust meglátnunk, de ha befelé fordulunk, ott legbelülre fordulva találjuk meg az Atyánkat.
Amúgy pedig nem érvelni kell, és nem is lehet ezekben. Hogyan lehetne ezeket szavakba önteni? Hogyan tudná egy szerelmes elmesélni érzését?
Persze hogy féligazságok jönnek ki belőle! Tovább megyek: töredékek! Hiszen így csak "tükör által, homályosan" látunk, szavaink pedig nem nagyon vannak mindezekre!
Ezért újfent azt mondom és tudom tanácsolni: élni kell mindezt, tanulni mindazt azoktól, akik Jézus munkatársai voltak és akkor Jézus segít bennünket az Ő útján járni!

Ráczné 2010.12.04. 22:54:09

@Non est volentis, neque currentis: Úgy látom, nem igazán értjük egymást.:)
Számomra, egyértelmű és világos Jézus követésének mibenléte, főként saját életemre nézve. Ezért úgy érzem felesleges meggyőzni arról, amiről engem Maga az Úr győzött meg hitelesen és valóságosan. Az élő Úr Jézus Krisztus. Ebből adódóan és úgy gondolom ezzel mindketten egyetértünk, Jézusnál hitelesebb "tanú" nincsen.:)

Non est volentis, neque currentis 2010.12.04. 23:32:04

@Ráczné:
Igen, ezt leírtam, hogy nem érthető testvérem 2010.11.30. 00:18:56-i írása, és ebben kérem a segítségét és hogy világosabb legyen, most akkor leírom részletesen és megkérdezem, mit hogyan ért:
"Kontempláció

(lat.) a. m. szemlélődés, gondolkozás; belső, szemlélődő gondolkodás; innen kontemplativ szemlélődő, abból származó v. arra vezető: kontemplál, szemlélődik, gondolkozik, megfontol.
Véletlenül sem imádság"...
Erre válaszoltam azt, hogy ezt belső imának, meditációnak, kontemplációnak nevezik és rengeteg keresztény testvérünk -köztük nagy szentek, nagy protestáns atyák- számára fontos út az Atyánk felé - sokszor jómagam számára is! Az a kiragadott szómagyarázat egyszerűen semmilyen igazság sem evvel a belső imával kapcsolatosan, és erről régebbi kommentben nagyon részletesen írtam!
"és bocsánat érte de tisztelet Gyökössy Endrének is, azonban úgy gondolom erre a "meditációról" való írására nem lennék annyira kiváncsi, bármennyire is nagyrabecsült lelkész."
-Erre tudom azt mondani, hogy vagy ismerem valaminek a tartalmát és akkor még mindig el lehet vetni, vagy nem érdemes elvetni...
"Nekünk mint említettem, kizárólag az Úr Jézust kell követnünk, hiszen az ember nem tévedhetetlen. Jézus pedig a tiszta Ige által jelenti ki Önmagát és a tiszta Igehírdetéseken keresztül. Abba pedig, akárhogyis nézem, nem fér bele ez a meditációs kontemplatív ima.:)"
-Ez azonban, egy nagy félreértés, mert Atyánk a mai időkben is szól hozzánk, testvéreinken, és saját magunkon, életünkön keresztül!
És amúgy pedig hogyan tudja ezt testvérem kijelenteni, amikor rengetegen a kontemplációval IS közelebb jutnak Jézushoz és az Atyához? Testvérem nem ezen az úton halad, de kérem, fogadja el, hogy nagyon-nagyon sokan a belső imát Is (de az IGÉt is, és sokmindent) megélik!
"Valóban a csendben lakik az Isten, ez igaz. "
-Nem! A csendben halljuk meg a hangját! Mert ekkor figyelünk rá oda!
"Viszont összességében ezek csak féligazságok, tehát itt ilyenformában jól össze vannak "kutyulva" már a dolgok.:)"
- /Azt meg tudjuk, ha összeöntjük a bablevest a krumplistésztával, akkor végeredményként moslékot kapunk./"
-Szerintem ez egy felesleges hasonlat!
"Vagy egy ökumenikus ételt.:)"
-Hogy ezen testvérem mit ért, arra külön kíváncsi vagyok.
"Másrészt az amikor az ember imádkozik, nem az a dolga, hogy elhagyja a gondolatait közben mert akkor el is hiszem, hogy elmaradt valami.:)
Ha más nem is de minimum az esze. Pedig az Úr azért adta, hogy használjuk.:)"
-Ez ugye visszatérés arra, amit már egyszer érvelt, és megintcsak azt tudom mondani, hogy az elme sokszor megcsalhatja az embert!
"Összefoglalva, ne élményeket keressünk, hanem lapozzuk gyakrabban a Bibliánkat! "- Ez teljesen igaz, de ezt többször leírtam, hogy a kontempláció nem élmény. Éppen ennek a hiánya.
Egyébként pedig ehhez Teréz anya gondolatait hozom ide: "A Jóisten nekünk ajándékozta magát, hogy örömet vigyen lelkünk mélyére... Ez az öröm nem puszta kedélyállapot. Istent és a lelket szolgálva néha nehéz vidámnak lenni, ezért még jobban kell törekednünk arra, hogy szívünkben öröm fakadjon. Az öröm erősség. Az öröm imádság. Az öröm szeretet... Ha a munkád sorén felmerülő nehézségeket örömmel és mosolyogva fogadod, ez munkád jóságát és az Atya dicsőségét példázza a többi ember előtt. A legjobb módja, hogy Isten és ember iránti háládat kifejezd, hogy mindent örömmel fogadsz."
-Az öröm, az élmény éppen ez számomra és hiszem, testvéreim számára is: Atyánknak átadva magunkat Ő megcselekszi rajtunk akaratát, és ennél nagyobb élménye nem lehet embernek!
Mindazonáltal teljesen tiszteletben tartom testvérem hitét és életét, de a kommentemre válaszoló kommentjében ezeket valóban nem értettem és testvérem majd segít ezek megvilágításában!

Ráczné 2010.12.05. 16:10:04

@Non est volentis, neque currentis: Kedves Testvérem!
Hagyjuk már a "szenteket" mert komolyan elszaladok már.:)
Nézzünk fel Jézusra!
Szent, Szent, Szent a Seregek Ura, Dicsősége betölti az egész földet!

Ráczné 2010.12.05. 16:40:33

@Non est volentis, neque currentis: Az első felvetés amit írt válaszul írásomra, hogy nem szabad elvetnem, ebben az esetben Gyökössy Endre meditációról való írását, míg el nem olvastam. Azért nem vetettem el mert el sem olvastam, tehát elvetni sem vethettem el.:) Olyan egyszerű csak az egész, hogy nem kívánom elolvasni, magam részéről maradok az imádság "hagyományos" vonalán szemben a kontemplatív meg miegyebekkel.:)
Úgy gondolom nem szeretetlenség az, ha nem fogadunk el olyasmit amivel nem tudunk azonosulni de nem is kényszerítünk rá senkit, hogy bevegyék a mi beszédünket.
Másrészről pedig nekünk nem az a dolgunk, hogy egymást és egymás írásait magasztaljuk és reklámozzuk, hanem, hogy a Jézusi parancsot teljesítsük és az örömhírt hirdessük alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt. Az pedig így hangzik:
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16)

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.12.05. 17:08:21

@Non est volentis, neque currentis:

"A belsőre figyelés amúgy is fontos, mert nem csupán testvéreinkben kell Jézust meglátnunk, de ha befelé fordulunk, ott legbelülre fordulva találjuk meg az Atyánkat."

Ez kire vonatkozik? Azokra, akik már átmentek a halálból az életre, vagy azokra is, akik még nem?

Non est volentis, neque currentis 2010.12.06. 00:10:40

@Kéry Zsuzsanna:
Ezt már egyszer írtam részletesen, ez mindenkire vonatkozik.
@Ráczné:
Akkor az apostolokat is hagyjuk? Csak mert ők is szentek... És arra is buzdítanak, például Pál, hogy legyünk szentek...
Vagy hagyjuk Luthert, Kálvint? Vagy Dag Hammarskjöldöt?
Nem az a feladatunk, hogy egymás írásait reklámozzuk, de ha ők igazságot írnak és abban Jézust hirdetik, akkor igenis lehet tanulni tőlük.
Hiszen ha Krisztust hirdetik és elvetjük őket, akkor nem vagyunk különbek a farizeusoknál, akik Jézust ítélték el a törvény szerint. Jézussal viszont az Atyát ítélték el, ezáltal pedig saját magukat.
Nem nem az emberek fontosak, nem a név, hogy Gyökössy, vagy II. János Pál, vagy bárki! Jómagam is azért hoztam őket fel példának, mert nálam sokkal jobban írták le mindezt!
És egyikünk sem fontos! Ez a napnál világosabb, hiszen minden jó, amit írunk és beszélünk vagy cselekszünk, az Atyánktól való, minden rossz a sajátunk.
Ha tehát valaki igazságot mond, vagy ír, vagy cselekszik, akkor már nem saját maga, hanem az Atya. Ha pedig az Atya, akkor azt hogyan vethetnénk el?
Az Atya szerette a világot és eljött közénk, testté lett az Ige. De ez az Ige Pártfogóként most is közöttünk van. Hiszem, hogy Jézus hangját, az Atya hangját, a Pártfogó hangját meghallhatjuk testvéreinken keresztül is. (Ez persze nem jelenti azt, hogy az evangéliumokon keresztül nem! )
Vagy meghallhatjuk akkor is, ha csendet csinálunk magunkban és a csend megszólal.
Fontosabb az aktív ima? Dicsőíteni, hálát adni és kérni?
Fontosabb a belső ima, amelyben átadjuk Atyánknak magunk és hagyjuk, hogy Ő cselekedje meg velünk, amit ő akar?
Nem, egyik sem. De mindegyik fontos! Aki elveti a belső imát, vagy ahogyan ezt testvérem ismételgeti, a kontemplációt, az egészen egyszerűen nem érti, mi is az. Érteni pedig csak úgy lehet, ha cselekszünk, éljük az Igét. Ha befogadjuk a Világosságot. Ha tudjuk azt, hogy nem mi vagyunk a világosság, még csak kicsiny mécsesek sem, mert minden világosság Tőle származik.
Igen, lehet a rossznak is a forrása a meditáció/kontempláció/belső ima (ki hogyan nevezi). Ahogyan minden lehet rossz, ha nem Atyánkra figyelünk, ha magunknak akarunk hasznot húzni ebből. De ugyanez az imára is elmondható!
Részemről ezt a beszélgetés-sorozatot lezárom.
Majd Atyánk megcselekszi azt, amit meg kell és elveti azt, amit el kell, hála legyen ezért Neki!

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.12.06. 10:48:11

@Non est volentis, neque currentis:
Tehát a megtéretlen, helyre nem állított ember is megtalálhatja saját magában Istent ("ha befelé fordulunk, ott legbelülre fordulva találjuk meg az Atyánkat")?

Ez nagyon érdekes gondolat, de bizonyosan nem a Bibliából származik; inkább a keleti vallások hirdetnek hasonló, panteisztikus (Isten mindenben és mindenkiben) elképzeléseket. Maga Pál apostol, aki pedig Szentlélekkel teljes ember volt, ebben nem kételkedhetünk, is azt mondta, hogy "tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó" (Rm 7,8). Akkor hogyan tudná a természeti ember magában megtalálni az Istent?

Sehogyan. Isten nem lakozik az emberekben, csak miután hívőkké lettünk a Szentlélek újjászülő fürdője által, akkor vesz lakozást bennünk. De akkor sem belső ima révén szólítom meg a bennem levő Szentlelket, hanem úgy imádkozom értelemmel, ahogyan azt az Úr Jézus nekünk tanította a hegyi beszédben.

Nem kétlem, hogy valódi kommunikációt folytatsz az ilyen belső ima során, de tudnod kell, hogy a "vonal végén" nem Isten van, hanem az, aki magát Istennek adja ki, hogy téged megtévesszen. Nagyon jó élményeket is tud adni, ebben is biztos vagyok, csakhogy a lelked is az övé, amíg nem fordulsz a kegyelem valódi forrásához.

Ha tanulmányozod kicsit a buddhista meditációt, a new age-es, ezoterikus belső utazásokat, spirituális élménykereséseket, az agykontrollt, rá fogsz jönni, hogy ezek is mind abból az alapfeltételezésből indulnak ki, amit te is írsz: a belső csendben megtalálni istent (a végtelen intelligenciát, a tudatalattidat, a felettes énedet, a belső szellemi vezetődet - sok neve van). De ez egyik sem a Biblia által kijelentett Isten.

Non est volentis, neque currentis 2010.12.06. 15:00:40

@Kéry Zsuzsanna:
Ha tanulmányozod egy kicsit a fentebb említetteket, elolvasol néhány misztikus szentet, akkor rájössz, hogy ezt, amit leírsz, hiába szajkózod, nincsen igazad. És még egyszer: a belső imában nincs párbeszéd, nincsen tapasztalás, de Atyánk magához ölel, és ezáltal lesz tudásunk. De nem magunkért!
Igaza van Pál apostolnak! Nincsen bennem SEMMI, ami jó, mert mindaz, ami jó, az már nem én vagyok!
Mindenünk, így én saját magam az Atyáé vagyok, és minden, ami a világon van, az Atya tulajdona, vagy káprázat, amely velünk együtt semmivé lesz!
Tehát evvel megintcsak semmi ellentmondás nem volt.
Viszont magam részéről lezártam a kommunikációt, ugyanis már ez a szavak szintjén történő leragadást sem gondolom, hogy jó irányba vinne. Ebből szép lassan ki fog kandikálni a Diabolosz valamelyik szarvacskája. És ezt pedig el fogom kerülni! (Nem testvéreim hibáztatom, a szituáció már ügyesen visz minket arra!)
Kívánom, hogy testvéreim hite is mindig erősödjön és evvel sok-sok testvérünk lelki gazdagodását tudják szolgálni!
Isten velük!

Non est volentis, neque currentis 2010.12.06. 15:06:33

És utoljára:
Nem mi találjuk meg az Atyát és Jézust, ne áltassuk magunkat! Csupán azt tehetjük, hogy elfogadjuk Őt, vagy kizárjuk (erre van szabad akaratunk).
Mindenünk a mi Atyánk kegyelméből van, ezt kell látni!
Amit kapunk sem magunkért kapjuk, csak mi már annyira elszakadtunk Jézustól, hogy ezért nehéz nekünk élni azt az életet, amely az Atya akarata szerinti.
De valóban részemről lezártam a gondolatsort, Isten áldja testvéreim!

Ráczné 2010.12.06. 16:51:59

Azt az életet nem nehéz élni, hanem lehetetlen, mivel ez egy új élet és az új élet az Úr Jézus Krisztus bennünk!
Senki sem tölt új bort régi tömlőbe, mert az új bor szétrepesztené a tömlőt, és elfolyna, sőt a tömlő is tönkremenne.
Ha valaki nem születik újra, nem láthatja az Isten országát. ....

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.12.07. 13:58:46

@Non est volentis, neque currentis:

Ha leellenőrizték volna az élményeiket a Bibliában, a misztikus szentek is rájöhettek volna, hogy a megtapasztalásaik forrása nem Isten, hanem Isten ellesége, a Sátán, aki minden mennyiségben prezentálja a hamis Krisztusokat az arra nyitottaknak.

Éppenséggel a misztikus szentek (és igen, Teréz anya) mondásainak tanulmányozása világít rá arra a szomorú tényre, hogy minden nemes cselekedetük ellenére aligha lehettek személyes kapcsolatban az Úr Jézussal. A maguk erejéből képzelték a megmenekülést (az üdvösséget), és a maguk erejéből képzelték az Istennel való kapcsolatot is. Ez az út azonban bármily egyenesnek látszik is az emberek előtt, végül a halálba vezet.

Rá kell jönnöm, hogy senki és semmi vagyok, és magamtól semmit sem tehetek, nincs igazságom önmagamban, és a halált érdemlem a bűneim miatt.

Az efezusi levél 1. és 2. részét ajánlom alapos tanulmányozásra mindannyiunknak!

Non est volentis, neque currentis 2011.01.02. 13:19:43

@Kéry Zsuzsanna:
„36Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas." 37"Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. 38Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek." 39Példázatot is mondott nekik: "A vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mind a ketten verembe? 40A tanítvány nem feljebb való mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere. 41Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát? 42Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szeméből." 43"Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. 44Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. 45A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. 46Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?" 47"Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló.” Lk 6.

31"Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. 32Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja." 34"Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. 35Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, 36mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. 37Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? 38Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? 39Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? 40A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." 41"Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. 42Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, 43jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. 44Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? 45Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. 46És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre." Mt 25.
Ígéretemhez híven nem szólok hozzá (mert magam mi okosat is tudnék), azt megteszi helyettem Jézus! Isten áldja mindnyájukat!

Ráczné 2011.01.08. 00:08:10

Jelenések 22: 5: Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké.

Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben;

19: ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben.

Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.
Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: „Bizony, hamar eljövök”. Ámen. Jöjj, Uram Jézus!

dzsaszper 2017.01.01. 14:17:57

Most bukkantam erre a blogra, egy másik blogon talált könyvajánló kapcsán guglizva. Így elnézést kérek, jó 6 év késéssel kapcsolódom a diksurzusba.

Sajnos a blog első bejegyzésére mutató link nem működik, pedig kiváncsi lettem volna a tartalmára.

Ide most két gondolatom kívánkozik, a többit a többi kapcsolódó poszthoz írom.

1. Először is, kiváncsi vagyok, hogy a blog szerzője, miután mindent megvizsgált, mi jót talált Douglass munkásságában, amit meg lehet tartani?

2. Ugyan másnak szólt a kérdés, de szeretnék válaszolni arra, mi történik velem szemlélődő imádság közben. Persze nem mindig, ahogy mondjuk olykor induktív bibliatanulmányozás sem mindig vezet valahova...

A szemlélődő bibliaolvasás és ima ha valahova vezet, akkor oda, hogy abban gyönyörködöm, milyen Isten, illetve milyen Krisztus, egy adott igerészlet kapcsán. Például olyasmiben, hogy a kevélyeknek ellen áll, míg az alázatosakat felmagasztalja... vagy: az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be őt; akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek... vagy épp azon, hogy igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak; kívánatosabbak az aranynál,
és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél...

Nehéz szavakkal leírni, milyen az, amikor az Istenben -- tetteiben, nem tudok jobb szót: Krisztus jellemében való gyönyörködés betölti az embert...

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2017.01.01. 14:38:02

@dzsaszper: Szia, először is tökre örülök, hogy idetaláltál! Viszont ez tényleg egy régi bejegyzés, és az a helyzet, hogy az elmúlt évek során annyit változott a látásom, hogy egy csomó régi bejegyzést levettem, többek közt azt is, amit nem találtál meg. Sőt, még a blog nevét is megváltoztattam.

Tehát bármennyire is szerettem vitatkozni régebben, most csak egyetérteni tudok azzal, amit írtál, és én is azt tartom a legfontosabbnak, hogy Magát Krisztust akarjuk megismerni, hiszen az Atya célja is ez. Sőt, nem csak, hogy megismerjük Őt, hanem Hozzá hasonlóvá váljunk jellemben, természetben - hogy teljesen betöltsön minket, mi meg egyre jobban kiábrázoljuk Őt.

dzsaszper 2017.01.01. 22:35:01

Kedves Zsuzsa,

köszönöm ezt a gyors választ!

Egyáltalán nem baj, ha idővel változik a meglátás -- a minden megvizsgálása és jó megtartása a saját gondolatainkra és elképzeléseinkre is vonatkozik :)