HTML

Hitről szóló blog

"[A béreaiak] napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok." (ApCsel 17,11) _________________ "Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek." (1Kor 14,20)

Utolsó kommentek

Címkék

abortusz (3) antiszemitizmus (3) ateizmus (4) Atya (1) az ember felépítése (1) a halál és ami utána van (2) a hit fegyvere (1) a hívő jutalma (1) a kereszt munkája (2) a szenvedés értelme (1) a viskó kritika (1) biblia (5) bibliai próféciák (4) biblikus gyereknevelés (3) biblikus kereszténység (29) biblikus lelkigondozás (2) buddhizmus (2) bűn (5) c.s. lewis (1) cursillo (3) D.M. Panton (1) dalai láma (2) dave hunt (8) dinoszauruszok (1) egység krisztusban (3) Egyszerű fordítású Biblia (2) elragadtatás (1) első feltámadás (1) elveszíthető-e az üdvösség (8) emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház (13) én halála (2) én megtagadása (2) Eszménykép és valóság (3) evangélium (15) evangelizáció (7) evolúció-teremtés (16) Ezeréves Királyság (7) féloldalas tanítások (1) feltételek az Igében (1) fiúság (1) G.H. Lang (4) győzelmes keresztény élet (11) gyülekezet (17) gyülekezeti élet (2) hinduizmus (1) hit (6) hitélet problémái (1) hitvédelem (6) hit és cselekedetek (2) hívő élet nehézségei (9) homoszexualitás (2) hústest (2) húsvét jelentése (1) igazság (1) igaz és hamis megtérés (8) imádság-imádkozás (4) Istennel járni (1) istentisztelet (12) isten imádása (8) Isten munkája (1) ítélet (1) ítélkezés (1) izrael (2) jézus (11) Jób magyarázata (1) john macarthur (2) jutalom (3) Kánaán (1) karizmatikusság (3) katolicizmus (5) katolikus pap (4) kegyelem (2) kereszt (1) kereszténység (3) keresztényüldözés (1) keresztény filmek (1) keresztség-bemerítés (2) királyság (1) közösség (1) Krisztus a hívőben (1) Krisztus a mennyben (1) Krisztus bennünk (1) Krisztus és a Gyülekezet egysége (1) Krisztus ítélőszéke (5) Krisztus teljessége (1) Krisztus Teste (2) kritika (6) különbségtétel (1) külső sötétség (1) laodicea (1) lelkigondozás (1) megagyülekezetek (2) megszentelődés (1) megtérés (9) megtéréstörténet (5) méltónak lenni a jutalomra (2) mennyek királysága (2) menyegző (2) miért teremtett az Isten embert (1) misztikus-kontemplatív-spirituális (14) müller györgy (1) new age-okkultizmus-ezotéria (9) nincsrecept (3) növekedés (6) óember (1) őrállók (1) ortodox kereszténység (2) pészach (1) posztmodern egyház (4) prédikáció (3) pszichológia az egyházban (2) ray comfort (3) Rick Warren-céltudatos (2) rick warren-céltudatos (1) segítség (1) segítség a szenvedésben (1) Stephen Kaung (2) szabadítás (1) szabadság (3) szellem lélek test (2) Szent Szellem munkája (2) szenvedés (1) szivárványszínű szvasztika (2) T. Austin-Sparks (3) tanítvánnyá tétel (2) teológiai különbségek oka (1) teremtés (1) tévtanítások az utolsó időkben (12) tévtanítók (9) the berean call (1) tíz szűz példázata (1) tozer (1) üdvösség (16) új ember (1) Új és és új föld (1) Új Jeruzsálem (1) új reformáció (2) univerzalizmus (1) uralkodás Krisztussal (3) úrvacsora (1) vallás (2) végidők (1) william paul young (1) Címkefelhő

Egy volt katolikus pap, Celso Muñiz története

2010.09.17. 15:20 Kéry Zsuzsanna

   Gyerekkoromtól kezdve nyughatatlanul kerestem az igazságot és vágytam arra, hogy bizonyosságom legyen. Fiatalkori meggyőződésem szerint a papság volt az igazság megtapasztalásának és a lélek üdvösségének a legbiztosabb útja. Egyik tanárom mondta nekem egyszer: „Nehezebb egy papnak elvesznie, mint a kőnek úszni a vízen.”
 
 Tizenkét éven keresztül tanultam a papi szemináriumban, ahol teljesen átadtam magamat a Római Katolikus Egyház előírásaival megegyező életnek. Különféle aszketikus gyakorlatokat végeztem, és oktattam is az aszketizmust, amikor a Metropolitan papnevelde igazgatója, valamint az aszketikus és misztikus teológia professzora voltam a Spanyolországbeli Oviedóban. (Az aszketizmus az én leküzdésének művészete, az érzelmek, kívánságok és vágyak erős kontrollja által, amelynek eszköze a komoly önfegyelem, az önmegtartóztatás és a test fenyítése.)
 Mégis, soha nem tudtam megtalálni sem azt az önuralmat, sem azt a békességet és bizonyosságot, aminek az elérésére másokat tanítottam. A belső nyugtalanságom, amihez hozzájárult a számos csalódás, ami a Római Katolikus Egyház részéről ért, amikor a tanításait a Bibliával összehasonlítottam, egyre növekvő belső küzdelemhez vezettett. Ebben a szellemi zaklatottságomban ragadták meg a figyelmemet a külföldről sugárzott protestáns rádióadások. Ezek felébresztették bennem az éhséget Isten valódi üzenete iránt, és hamarosan a Biblia lett világosság és táplálék a lelkemnek.
 
A Biblia, mint az igazság forrása
 
 Annyira szerettem volna tisztán és pontosan megérteni, hogy mi volt valójában Jézus tanításainak a lényege, hogy felvettem a kapcsolatot egy gyülekezettel, akikről azt hallottam, hogy egyedül a Biblia az útmutatójuk a hit kérdéseiben. Saját bibliatanulmányozásaim és az újonnan megismert keresztényekkel történő beszélgetéseim révén teljesen újszerűen kezdtem látni Jézus Krisztust: tökéletes Megváltóként, akit közvetlenül és személyesen szólíthatok meg - egyedül hit által.
 
 Minél többet kutattam a Bibliát, annál világosabban láttam a római katolicizmus tévedéseit, és meg akartam tapasztalni azt a fajta megtérést, amiről a Biblia beszél. Másfelől, mivel szorosan kötődtem az egyházamhoz, ezt anélkül szerettem volna átélni, hogy elhagytam volna azt.
 Mindazonáltal fokozatosan rá kellett jöjjek, hogy a Római Katolikus Egyház téves tanításaival és bonyolult egyházszervezetével félretolta Jézust a középpontból. Nagyon fájdalmas volt számomra ez a végkövetkeztetés.
 
Jézus az út és az igazság
 
 Soha nem fogom elfelejteni a megtérésem éjszakáját. Komoly belső küzdelemmel teli újabb nap előzte meg, ami az Úrhoz és az Ő Igéjéhez, a Bibliához való menekülésemmel végződött. Képtelen voltam elaludni.
 Nem is annyira próbáltam imádkozni, hanem egyszer csak imádság fakadt fel a szívemből, amit nem tudtam visszatartani. Addigi életem bűneinek súlya és gyötrelme jobban rám nehezedett, mint korábban valaha is. Tudtam, hogy teljes mértékben bűnös vagyok. Nem tudom megszabadítani magamat, és Isten szemében hasznavehetetlen és semmire se jó vagyok. Soha korábban nem éreztem, hogy ennyire képtelen lennék bármi jót is cselekedni. Azután eszembe jutott, hogy a Bibliában hányszor hívta az Úr Jézus Krisztus az elveszetteket, hogy jöjjenek Őhozzá. Erős vonzást éreztem felé, mert ingyenes, és ki nem érdemelhető megbocsátást kínált nekem. Valóban, Jézus nem vonakodott jönni, hogy elszenvedje a jogosan nekünk járó büntetést.
 
 Végül anélkül, hogy magamtól tenni akartam volna bármit is, Isten, az én Atyám karjaiba vetettem magam, aki Jézus Krisztust adta az én megváltásomért. „Jöjj hozzám, Úr Jézus” imádkoztam, „átadom magamat Neked, mint egyetlen, személyes és mindenre elegendő Megváltómnak.” Az órák percekként röpültek. Soha nem éreztem még ennyire, teljesen egynek magamat az én Istenemmel, az Úrral. Azt mondtam magamban, mélyen, legbelül: „Enyém vagy, ó Uram, és én a Tiéd vagyok, a te tulajdonod vagyok most és az örökkévalóságban.” Nem tudom, hogyan történt, de tény, hogy minden ingadozásom, kétségem és tétovázásom eltűnt, és kiteljesedett bennem az öröm.
 
 A döntésem révén válaszút elé kerültem: Jézus Krisztus vagy a Római Katolikus Egyház – és én Krisztus követését választottam, bármilyen következménnyel járjon is ez.
 Felfedeztem, hogy Jézus átvette az irányítást az életem felett, és eggyé vált velem, pusztán azért, mert rábíztam a lelkemet.
 
 Az Úr nem pusztán egy jó ember, aki megmutatja nekünk az utat, hanem Ő maga az út. Az Úr nem csak nagy igazságok tanítója, hanem Ő maga az igazság. Az Úr nem egy hős, aki az életét adta az emberek ügyéért, hanem Ő az egyetlen Megváltó, aki maga az élet mindazoknak, akik Őhozzá fordulnak. 
 
 Soha nem lelhetjük meg az üdvösséget, amíg az egyik részünk abban bízik, amit Jézus tett, hogy elvegye a bűn büntetését, ám a másik felünk még mindig a szentségekben, a búcsúkban, és a saját jó cselekedeteinkben bízik. Az igazi megváltás csak akkor lehet a miénk, ha teljesen az Úr Jézusra bízzuk magunkat.

15 komment

Címkék: katolikus pap megtéréstörténet

A bejegyzés trackback címe:

https://hitvedelem.blog.hu/api/trackback/id/tr912303355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ráczné 2010.09.17. 16:09:05

A döntésem révén válaszút elé kerültem: Jézus Krisztus vagy a Római Katolikus Egyház – és én Krisztus követését választottam, bármilyen következménnyel járjon is ez.
SIESSETEK, HAMAR LEJÁR!

Siessetek, hamar lejár!
Kegyelme már régóta vár.
Ma még lehet, ma még szabad,
borulj le a kereszt alatt!

Elszáll a perc, az életed.
Ma még, ha jössz, elérheted.
Ne késs tovább, ne várj tovább,
ma kérd ATYÁD bocsánatát!

Julius Confessor 2010.09.17. 22:51:05

@Ráczné: Tetszik a vers!:)

Lehet, nem hétköznapi környezetben vagyok, de katolikusok, akiket korábban megkérdeztem, nem a jó és rossz cselekedetek arányát mondták, ami az üdvösséghez számít.;) A válaszok között előkerült:
-Jézus segítségül hívása,
-Elfogadni az akaratát, segítségét, megbocsátását, amit célszerű itt a földön begyakorolni, mert ha itt nem megy, az ítéletnél sem fog...
-Az a szeret, amiről Pál ír, meg van-e bennünk?(1Kor13; a törvény teljesítése a szeretet)
-Elfogadom-e Jézus megváltó áldozatát, hogy a bűneim meg vannak bocsátva?

Nem állítom, hogy minden katolikus így gondolja, de szerintem a hívő katolikusok (akik komolyan veszik) nagy részének gondolkodás módja nem áll távol a Biblia nézőpontjától.

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.09.17. 23:10:06

Nekem épp ma este volt egy kellemes beszélgetésem az egyik hívő katolikus szomszédommal (egy pohár bor mellett, talán ez is dobott a hangulaton :), és a mennybe jutás feltételeinél ő a jó cselekedetekre szavazott. Megkérdeztem, hogy és akkor Jézus hol jön a képbe?

Mert én úgy gondolom, hogy ha valamit kiérdemelhetek, az már nem ingyen, kegyelemből van, ahogyan azt pl. a Róm 3,24-ben, és Ef 2,8 pedig állítja.
Mert a cselekedeteinknek meglesz a jutalma a mennyBEN, de oda nem a saját érdemünkért, hanem Jézusnak a Golgotán elvégzett áldozatáért kerülhetünk. (Tehát nem a menny a jutalom, hanem a jutalmat ott kapjuk.)

A kereszténység éppen ebben különbözik a világ összes vallásától, az én meglátásom szerint, hogy mindegyik megmondja, hogy ezt és ezt kell _tenned_, hogy eljuss Istenhez, Allahhoz, a nirvánába, stb. A Biblia meg azt mondja, hogy semmit sem tudsz tenni, mert Jézus már megtette helyetted.

Tehát ez alapján én a negyedik pontoddal tudok azonosulni, de a többi is nagyon fontos, de azok inkább ebből következnek (a megváltott élet gyümölcsei).

Ráczné 2010.09.17. 23:53:05

@Julius Confessor: A vers szerzője: Füle Lajos
Még sok szép versei vannak.:)
Elfogadni Jézus akaratát, segítségét, begyakorolni nem lehet, a bocsánatát meg végképp ne akarjuk "begyakorolni":), mivel ez mind kegyelem.
Az a szeretet, amiről Pál ír, Maga Krisztus. Mivel a törvényt egyedül Ő töltötte be, így valóban fontos kérdés, hogy bennünk van-e ez a szeretet, azaz Krisztus.:)
Az pedig, hogy az igaz hittel kereső katolikus gondolkodás módja nem áll távol a Bibliától való igaz de édes-kevés. Nem közel kell állnia a Bibliához, hanem rajta kell állnia.:) "A majdnem, az még mindig nem"

Julius Confessor 2010.09.18. 15:18:52

@Kéry Zsuzsanna: Én is így látom. És akkor abban is egyetértünk, hogy erre nem árt felhívni embertársaink figyelmét;) .

@Ráczné: A "begyakorolni" alatt arra gondolok, hogy nagyon sokan vannak, akik az életükben elutasítják Istent. Meg vannak elégedve az életükkel, nincs szükségük Istenre. És van az a történet, hogy az utolsó ítéletkor lesznek, akik azt mondják Istennek, hogy legyen meg a te akaratod, és lesznek, akiknek Isten mondja majd, hogy legyen ahogy akarod... Isten nem erőszakolja rá magát senkire, de felajánlja, hogy kövessük Őt, felajánlja a segítségét. És nem csak azok imáját hallgatja meg, akik elfogadták Őt, vagy a Fiát, csak aztán ezek az emberek, ha az életük jobbra fordul, elfordulnak Istentől, saját lábra állnak és nezebben hallják meg a hangját. Azoknak viszont, akik Isten akaratát keresik, egyszerűbb lesz majd Lélekben és igazságban imádni az Atyát. Azt hiszem, amit gyakorolhatunk, az a mellette döntés.

Lehet, hogy nem tudok még eleget, de én úgy látom, hogy az, hogy valaki katolikus és az, hogy valaki a Bibliát követi, számomra nem ellentmondás.

A golgota gyülekezetnek jutott eszembe a mottója: "Lényeges dolgokban egység, egyebekben szabadság, de mindenben szeretet."
Szerintem ez is olyan, ami lehetővé teszi az együttgondolkodást.

Verit(t)as 2010.09.18. 15:20:53

"A majdnem, az még mindig nem" - azt hiszem ez igencsak a keskeny ösvény felé mutat.

Ráczné 2010.09.18. 18:36:59

@Julius Confessor: Igen, nem értettem félre az írást.:) Tudatosan írtam válaszomat a "begyakorlással" kapcsolatban. A mi Urunk akaratát és segítségét, ha őszinték akarunk lenni, olykor-olykor nem könnyű elfogadni, mivelhogy a mi bűnös természetünk ellenkezik az Isten akaratával és ez nem megy belső harcok nélkül. Tehát a begyakorlás képmutatást eredményezne, így kudarcra van ítélve. Viszont, ha már bennünk élhet Krisztus az Ő Szentlelke által, akkor győzhetünk és az igenünk őszinte lesz az Isten felé, viszont még ezt sem tulajdoníthatjuk magunknak, mivel csakis az Úr Jézus volt az egyedüli, aki kimondta, hogy "Atyám legyen meg a Te akaratod", így Ő az ma is aki kimondja , kimondatja velünk ezt a mondatot. Tehát Őnélküle semmik vagyunk.:)
A bocsánatra visszatérve, a bűneink bocsánatát már megszerezte a mi Urunk ott a Golgotai Kereszten, ezt a bocsánatot egyszer kell elfogadnunk hittel és üdvösségünkre fog válni.:) Azután a napi bűneink bocsánatát, már fogjuk tudni, hogy ki szerezte meg nekünk és kihez kell újra és újra odavinni bűneinket, amennyiben vétkezünk Isten ellen és megszomorítjuk az Ő Szentlelkét. Ezt viszont ne gyakoroljuk be, amennyiben csak lehet törekedjünk arra, hogy ne legyen rendszer belőle, ne okozzunk fájdalmat annak az Úrnak, aki életét adta értünk.
Viszont és most jön az "érdekesség":), vannak a katolikus egyházban olyanok, akik viszont úgy gyakorolják Jézus bocsánatát, hogy nem magukra nézve "gyakorolják be", hanem a híveikre nézve osztogatják azt a bocsánatot, amit már megkaptunk Jézus Krisztustól. Volt idő, amikor még én is odajárultam tudatlanul mert nem voltam tisztában azzal a ténnyel, hogy már az én bűneimet magára vette valaki.:) Valahogy takarva volt előttem Jézus Krisztus váltsághalála! Pedig a templomban hallani róla csak az a baj, hogy nem állnak el előle és eltakarják Őt az emberek "szeme" elől! Átvéve az Isten szerepét, Isten elé állnak és Önmagukhoz hívnak, mert úgy gondolják, hogy joguk van erre a "bocsánatra" és majd Ők eldöntik azt, hogy ki kapja meg és ki nem.:) Viszont ha valakinek adnak valamiféle bocsánatot, ami persze nem az igazi bocsánat, nem az "eredeti":), azzal is Önmagukhoz való függőségben tartják az embereket. Itt pedig döntés elé kényszerítik a hívőket. El kell döntenünk, hogy kinek engedelmeskedünk és kitől fogadjuk el magunk felett az Uralmat. Mint tudjuk, két Úrnak szolgálni nem lehet.
Az utolsó ítéletkor pedig tévedés azt hinni, hogy Isten majd azt mondja, hogy "legyen, ahogy akarod", mivel ott fog kiteljesedni és nyilvánvalóvá válni csak igazán az Ő akarata.:) Valóban nem kényszerít senkit sem elfogadni az Ő akaratát.
Isten mellett dönteni egyszer kellene, az viszont azt jelenti, hogy a "másikat" elhagyom mert mint írtam két Úrnak szolgálni nem lehet. Vagy az egyik, vagy a másik.
Az a mottó pedig, hogy lényeges dolgokban egység, az csak akkor lehetséges ha egy Úrnak szolgálunk mert ez a lényeg! Márpedig a katolicizmus szellemisége nem ugyanaz az Úr!
Az egyebekben szabadság pedig ebből következik, az Igazság megszabadít titeket.
A szeretet pedig ez:"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3,16)
"És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket." (Jn 8:32)
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek" (Jn 8: 34, 36).

Ráczné 2010.09.18. 21:25:44

@Verit(t)as:"A majdnem, az még mindig nem" - azt hiszem ez igencsak a keskeny ösvény felé mutat.
Igen, ezt olykor jó nekünk is figyelembe venni, azaz megállni mellette.:)

-JzK- 2010.10.17. 10:28:49

Jézus mondotta: "Ha bé akarsz menni az életbe, tartsd meg a parancsolatokat", valamint ezt is: "Nem mindenki, aki azt mondja nekem: Uram, Uram, megy be a mennyek országába, hanem csak aki megtartja Atyám akaratát, az megyen be a mennyek országába."

Világos tehát, hogy Jézus nem a puszta, elméleti hitet tekinti az üdvösség feltételének, hanem az élő hitet, vagyis azt, amely az összes parancsok megtartásában nyilatkozik meg, ideértve természetesen annak az Egyháznak törvényeit is, amelyet ő rendelt s amelynek teljhatalmat adott a hívek lelki kormányzására.

Aki tehát "hisz", de a mellett erkölcstelen életet él, elválik és új házasságot köt, misére nem jár, nem gyónik, nem áldozik, felebarátját gyűlöli és megkárosítja, vagy az Egyház iránt engedetlen, az nem üdvözül. "A hit, ha cselekedetei nincsenek, holt önmagában." (Jak. 2, 17.)

A protestantánsok szerint "a Szentírás szerint a jócselekedetek nem szükségesek az üdvösségre".

A reformátoroknak ez az alaptanítása abban a szörnyű tévedésben fogant, hogy nem vették észre, hogy amikor Szent Pál a "törvény cselekedeteivel" a hitet állítja szembe mint az üdvösség szerzőjét, a törvényen itt a Tórát, a zsidó körülmetélési és egyéb szertartásos törvényeket érti, amelyeknek értéktelenségét magyarázza azzal a hittel és új törvénnyel szemben, amelyet Jézus hozott. Képtelen elgondolás, ha valaki ebből Luther Mártonnal arra akar következtetni, hogy tehát az isteni és egyházi törvények elvesztették volna jelentőségüket s a jócselekedetekre, a parancsok megtartására, a szeretet és más erények gyakorlására a kereszténységben nincs többé szükség. Ez a rémületes tan okozhatta nagy részben azt az erkölcsi felfordulást, azt a rohamosan terjedő pusztulást, amelyről később Luther és reformátortársai maguk jajgatva panaszkodtak. A jócselekedetek annyira szükségesek az üdvösségre, hogy az újszövetségnek egy egész Könyve, Szent Jakab apostol levele, főképp csak erről tárgyal. "Mit használ, testvéreim, úgymond, ha valaki mondja, hogy hite van, de cselekedetei nincsenek? Vajon a hit üdvözítheti őt?" "Mert valamint a test lélek nélkül holt, úgy a hit is cselekedetek nélkül holt" (Jak. 2, 14. 26). Maga Krisztus Urunk is azt mondja, hogy az utolsó ítéleten az Emberfia "el fog jönni Atyja dicsőségében... és akkor majd megfizet mindenkinek cselekedetei szerint" (Máté 16, 27).

Nagyon is kényelmes evangélium volna az, amelynek az volna az elve, hogy nem kellenek a jócselekedetek s azért ez a helyes irányítás: "Vétkezzél bátran, csak higgy még bátrabban".

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.10.17. 15:36:29

@-JzK-: "A protestantánsok szerint "a Szentírás szerint a jócselekedetek nem szükségesek az üdvösségre"."

" "Vétkezzél bátran, csak higgy még bátrabban"."

Ez árnyékbokszolás. Ki mondott ilyet? A "protestánsoknál" nincs központi irányítás, az, hogy mit mondott Luther, Zwingli, Kálvin, Wesley és folytathatnánk a sort, senkit nem kötelez semmire. Ők is emberek voltak, akik az Igazság minél teljesebb ismeretére törekedtek, és közben olykor tévedtek (ki ebben, ki abban), egyik az egyik bibliai igazságot hangsúlyozta jobban a másik igazság rovására, egy másik pedig egy másikat.

Ezért vagyunk egy testnek a tagjai, hogy kiigazítsuk egymást a bennünk lévő Szentlélek világossága által. Olyan ember nincs, aki soha, semmiben ne tévedne, de ez még nem jelenti azt, hogy a Bibliából ne ismerhetnénk meg az üdvösséghez és az istenfélő élethez szükséges teljes igazságot.

Ráczné 2010.11.05. 18:30:54

Gal. 2;16. Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.

Ef. 2;8. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;

Ef. 2;9. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.

Róm. 3;23. Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.

Ráczné 2010.12.15. 23:23:23

Itt az eltérés nem a "jó cselekedetek", mint a gyakorlatba átvitelen van különbség a katolikus és protestáns egyházak között. Itt a különbség az, hogy míg a katolikusok úgy gondolják, hogy ezeknek a cselekedeteknek önerőből eleget tudnak tenni azáltal, hogy megpróbálják "leutánozni" Jézust az Ő szent életét, addig a protestánsok "kivétel itt is van", behívják az élő Krisztust a Szentlélek által az életükbe, szívükbe és átengedik Neki az irányítást életük felett. Ez azt is jelenti, hogy ezek a jó cselekedetek, Istentől előre elkészített jó cselekedetek és nem a saját fejük szerinti megkeresése a tettek mezejének. Egyrészt, ebből is kifolyólag nem saját maguknak tulajdonítják ezeket a jó cselekedeteket, hanem Istennek, mivel Jézus már ott élhet bennük a Szentlélek által, már akinél megtörténhetett ez. Azt is jelenti, hogy Istené a dicsőség. Ámbár, amíg a katolikus papok úgy gondolják, hogy belehet zárni bárkit is az "oltáriszentségbe", addig változás nem is következhet be. Ez csak egy a sok tévtanok között.
A másik pedig: Miért halt meg Krisztus? Mit vett Magára? Kikért halt kereszthalált? Magától jött és szolgáltatta ki Magát, vagy az emberektől függött?
Visszatérve a Szentlélekhez, Ő kiknek adatott? Őt azért elég nehéz lenne bezárni, nem?:) Még jelenésekben is nehéz elképzelni.:) Nem lehetséges, hogy Ő a Krisztusunk "földi helytartója"? Mondjuk egy halandó ember helyett?

Ráczné 2010.12.15. 23:50:21

Ef. 2;8. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Az üdvösség pedig egyedül hit által van, a jó cselekedetek, ami kedves is az Istennek, az az üdvözítő hit gyümölcse.