HTML

Hitről szóló blog

"[A béreaiak] napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok." (ApCsel 17,11) _________________ "Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek." (1Kor 14,20)

Utolsó kommentek

Címkék

abortusz (3) antiszemitizmus (3) ateizmus (4) Atya (1) az ember felépítése (1) a halál és ami utána van (2) a hit fegyvere (1) a hívő jutalma (1) a kereszt munkája (2) a szenvedés értelme (1) a viskó kritika (1) biblia (5) bibliai próféciák (4) biblikus gyereknevelés (3) biblikus kereszténység (29) biblikus lelkigondozás (2) buddhizmus (2) bűn (5) c.s. lewis (1) cursillo (3) D.M. Panton (1) dalai láma (2) dave hunt (8) dinoszauruszok (1) egység krisztusban (3) Egyszerű fordítású Biblia (2) elragadtatás (1) első feltámadás (1) elveszíthető-e az üdvösség (8) emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház (13) én halála (2) én megtagadása (2) Eszménykép és valóság (3) evangélium (15) evangelizáció (7) evolúció-teremtés (16) Ezeréves Királyság (7) féloldalas tanítások (1) feltételek az Igében (1) fiúság (1) G.H. Lang (4) győzelmes keresztény élet (11) gyülekezet (17) gyülekezeti élet (2) hinduizmus (1) hit (6) hitélet problémái (1) hitvédelem (6) hit és cselekedetek (2) hívő élet nehézségei (9) homoszexualitás (2) hústest (2) húsvét jelentése (1) igazság (1) igaz és hamis megtérés (8) imádság-imádkozás (4) Istennel járni (1) istentisztelet (12) isten imádása (8) Isten munkája (1) ítélet (1) ítélkezés (1) izrael (2) jézus (11) Jób magyarázata (1) john macarthur (2) jutalom (3) Kánaán (1) karizmatikusság (3) katolicizmus (5) katolikus pap (4) kegyelem (2) kereszt (1) kereszténység (3) keresztényüldözés (1) keresztény filmek (1) keresztség-bemerítés (2) királyság (1) közösség (1) Krisztus a hívőben (1) Krisztus a mennyben (1) Krisztus bennünk (1) Krisztus és a Gyülekezet egysége (1) Krisztus ítélőszéke (5) Krisztus teljessége (1) Krisztus Teste (2) kritika (6) különbségtétel (1) külső sötétség (1) laodicea (1) lelkigondozás (1) megagyülekezetek (2) megszentelődés (1) megtérés (9) megtéréstörténet (5) méltónak lenni a jutalomra (2) mennyek királysága (2) menyegző (2) miért teremtett az Isten embert (1) misztikus-kontemplatív-spirituális (14) müller györgy (1) new age-okkultizmus-ezotéria (9) nincsrecept (3) növekedés (6) óember (1) őrállók (1) ortodox kereszténység (2) pészach (1) posztmodern egyház (4) prédikáció (3) pszichológia az egyházban (2) ray comfort (3) Rick Warren-céltudatos (2) rick warren-céltudatos (1) segítség (1) segítség a szenvedésben (1) Stephen Kaung (2) szabadítás (1) szabadság (3) szellem lélek test (2) Szent Szellem munkája (2) szenvedés (1) szivárványszínű szvasztika (2) T. Austin-Sparks (3) tanítvánnyá tétel (2) teológiai különbségek oka (1) teremtés (1) tévtanítások az utolsó időkben (12) tévtanítók (9) the berean call (1) tíz szűz példázata (1) tozer (1) üdvösség (16) új ember (1) Új és és új föld (1) Új Jeruzsálem (1) új reformáció (2) univerzalizmus (1) uralkodás Krisztussal (3) úrvacsora (1) vallás (2) végidők (1) william paul young (1) Címkefelhő

Egy volt katolikus pap, Luis Padrosa története

2010.10.19. 11:40 Kéry Zsuzsanna

  „Rájöttem, hogy a Római Katolikus Egyház tanításainak nincs evangéliumi megalapozottságuk – közöltem Samuel Vila lelkipásztorral, aki teljesen elhűlve hallgatta ezt egy római katolikus pap szájából (akit ugyan már jóval korábban meggyőzött az Igazság ereje). Égtem a vágytól, hogy végre valakivel megoszthassam, amit a Szent Írások, azaz a Biblia lapjain fedeztem föl, ezért eljöttem, hogy beszélhessek vele.

 Ekkorra végre meghoztam azt a fájdalmas és veszélyes döntést is (különösen Spanyolországban veszélyes), hogy feladom a hivatásomat és a Barcelonai Loyola Intézet igazgatói és óraadói posztját, hogy hű lehessek ahhoz a világossághoz, amelyet befogadtam.
 
Róma nem az igaz egyház
 
 A döntésem hátterében számos ok húzódott. Negyvenhárom évnyi mélyen vallásos katolikusság, tizenöt évig tartó egyházi oktatás, tíz évnyi, papként és népszerű igehirdetőként való szolgálat, ezen kívül összesen huszonhárom évnyi jezsuita rendtagság után arra a meggyőződésre jutottam, hogy a Római Katolikus Egyház nem Jézus Krisztus igaz Egyháza. Tizenhárom évnyi intenzív apologetika-tanulmányozás után megdönthetetlen bizonyosságra jutottam. Jól ismerem mindkét oldal érveit. Gondosan elemeztem mindet.
 
 Kézbe vettem a Szentírást, és keresni kezdtem benne – de hol volt a pápai tévedhetetlenség? Sehol nem találtam benne ilyesmit. Hol van az eucharisztia, az oltáriszentség imádása, a mise? Hol van az összes többi? Nem találtam sehol. Minél többet tanulmányoztam a Bibliát, annál inkább rá kellett jönnöm, hogy a kereszténység egy dolog, és a római katolicizmus meg egy másik; teljesen különböznek egymástól. A római katolicizmusban Jézus Krisztust egy keresztre szegezett testként, és nem élőként állítják be. Így az egyház nem is tudja elérni a híveknél, hogy őszintén és teljes szívből szeressék az Urat – ha pedig nincs szeretet, az üdvösségre sincs esély, legyen bármennyi mise, szentkép, skapuláré, csodás érme, rózsafüzér és egyebek. Mind hasztalan, ha nincs belülről jövő, őszinte szeretet és hit, s ilyen szeretet nem lehetséges, csak ha meg vagyok győződve róla, hogy Krisztus él, az áldozata befejezett. 
 
 A római katolicizmusban az ember megváltása, azaz az üdvössége saját magán múlik, a sok imádságon, a skapulárék használatán, a Szent Szűz iránti odaadáson, az áldozáson. Ezekből, és még sok egyéb dologból arra a meggyőződésre jutottam, hogy a római katolikus tanítás nem lehet az igazság. Bárcsak le tudnám, írni, min mentem keresztül! Nagyon súlyos és komoly következtetés volt ez számomra.
 
Lelki gyötrelem
 
 Ebben a helyzetben ugyanis az ember egy élethossznyi hagyománnyal találja magát szemben, a megszokott és ismerős légkörrel, a családjával, a rokonaival és minden barátjával. Két dolgot mondhatnak, akár mindkettőt egyszerre, mert nincsen más érvük, ha valaki elhagyja a Római Katolikus Egyházat a kereszténységért: vagy megőrültél, vagy szerelmes lettél.
 
 Kevesen vannak tisztában azzal a lelki gyötrelemmel, amit a katolikusok elszenvednek. Azok az emberek, akik minden nap misére járnak, és folyamatosan látogatják a katolikus szertartásokat, lelki gyötrelemben élnek, mert folyton azt kérdezik maguktól: „Üdvözülni fogok vagy elkárhozom? Helyesen gyóntam meg a bűneimet vagy sem?” Nincs békességük. Ez lenne az igaz vallás? Mi ez az egész egyáltalán? Az evangéliumokban hol találunk arra példát, hogy gyötörték a bűnösöket? Mikor gyötörték Jézus vagy az apostolok a bűnösöket a kérdéseikkel?
 
 Mennyire csodálatos tudni a szívünkben, hogy Jézus Krisztus, a mi Urunk megváltott bennünket, hogy kegyelemből üdvösségünk lett! Nem azt mondja Pál, hogy „Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg” (Gal 2,21)? Az ember üdvössége egyedül Jézus Krisztuson, a mi isteni Megváltónkon múlik.
 
Jézus az egyetlen és igaz Út
 
 Ő az út. Soha nem mondta, hogy az Egyház lenne az út. „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,6). Másfelől, a Római Katolikus Egyház maga akar lenni az út, és az Igazság egyedüli és kizárólagos birtokosa, azért, hogy a saját akarata szerint módosíthassa. Ennek érdekében a papságot helyezte Krisztus helyére, és az egyházat a Biblia helyére.
 Egyetlen tanácsom van annak, aki az igazságot akarja megismerni: olvassa az Újszövetségben az evangéliumokat és az apostoli leveleket olyan gyakran, amilyen gyakran csak tudja. Ott megláthatja, hogy aki keresztényként szeretne élni, annak mit kell hinnie és tennie.
 
 Soha nem leszek képes eléggé megköszönni az Úrnak, hogy Magához és az igazsághoz vont engem. Az apám és a többi rokonaim nagyon szomorúak, mert azt gondolják, hogy elszakadtam a hittől. De a maga teljes tisztaságában követni Jézust és olvasni az Isten Igéjét, azoktól a torzításoktól és hozzáadásoktól mentesen, amik a római katolicizmus révén rárakódtak, semmiképpen sem nevezhető a hittől való elszakadásnak szerintem.

22 komment

Címkék: katolicizmus katolikus pap megtéréstörténet

A bejegyzés trackback címe:

https://hitvedelem.blog.hu/api/trackback/id/tr372383161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt) · http://zsotza.blogspot.com 2010.10.19. 16:05:29

Nagyon erős tanúságtétel,köszönöm! Vajon talált-e gyülekezetet Luis Padrosa?

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.10.19. 18:59:18

@Zsolt520: Az Úr csak elvezette valahova :) (Annyit találtam róla a neten, hogy írt egy könyvet arról, miért lett jezsuitából protestáns.)

-JzK- 2010.10.21. 11:44:58

Grafománkám, ilyeneket én is tudok. Ilyen könyv fordítva is van. Talán érdemes lenne átlapoznod néhányt:

* books.google.hu/books?id=3ZrST4Em80UC
* books.google.com/books?id=Pk8PAAAACAAJ
* books.google.com/books?id=c44IAAAACAAJ
* books.google.com/books?id=b2vKKV_P3IUC
* books.google.com/books?id=xpLJMH8s3n4C
* books.google.com/books?id=KAR_-rRWOV4C
* books.google.com/books?id=R5EDLgXR4OAC

"Az Egyesült Államokban nincs több száz embernél, aki gyűlöli a Római Katolikus Egyházat; viszont több millióan vannak, akik gyűlölik azt, amit tévesen a Katolikus Egyháznak hisznek." (Fulton Sheen érsek)

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.10.21. 11:47:56

@-JzK-: Mindig csak ez a gyűlölet...
Ti gyűlölettel fordultok talán az evangéliumiak felé, hogy rólunk is ezt feltételezitek?

grafomann 2010.10.21. 14:21:43

@-JzK-: Hééééééééééééééééééé
Én nem mondtam semmit a Római Katolikus Egyházra. Semmi bajom velük, Kiválló kommentárjaik vannak, haqsználom is őket, és nagyon jó könyveket adnak ki. Bocsánat, csak megtalátam a könyvet a Books-on és ide tettem, de nem volt vele semmilyen negatív célom.
Leheg véleménye egy keresztyénnek egy másik egyházról, kimondhatja, hogy SZERINTE ez a Szentirás összefüggésében tévtanító... de azért álljon meg a nászmenet, azt kijelenteni, hogy Babilon, meg sátán trónja meg hasonlók, az azért már több a soknál. Meg fogunk lepódni, hogy mennyi katolikus lesz ott a mennyben. Egyébként ha nem így lenne, akkor kb. 400-1531-ig senki nem üdvözült? Aztán Zwingli Urlich jó Svájci atyafi rendesen meglepődött, hogy milyen magas az átlagéletkor odafenn :D. Ez komikus!

Nem kell mindjárt azt gondolni, hogy minden protestáns degenerált fumdamentalista. HálIsennek kevesen vagyunk így ezzel:)

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.10.23. 19:30:44

@grafomann: "Egyébként ha nem így lenne, akkor kb. 400-1531-ig senki nem üdvözült?"

Dehogynem, ajánlom ezzel kapcsolatban E.H. Broadbent-től a Zarándok gyülekezetet. Általában azok voltak ezek az emberek, akik a hitükért a mártírhalált is vállalták - egy kevésbé toleráns, viszont nagy hatalmú intézményrendszer aktív segédletével.

grafomann 2010.10.23. 20:58:12

@Kéry Zsuzsanna: Bocsánat, ez enyhén szólva beképzeltség (azok részéről, akik ezt állítják). A Kommunizmus évei alatt Magyarországon CSAK az tartotta meg a magyarságtudatát, aki mártírhalált halt? Minden tiszteletem a mártíroké, de nem csak az maradt magyar, aki meghalt... Azt állítani, hogy az ősgyülekezet és a reformáció között csak a mártirok üdvözültek ugyanolyan nevetséges megállapítás, mintha azt mondanánk, hogy 'és a reformációt követően MINDENKI üdvözült, aki a valamelyik protestáns egyházba tartozott'... ezzel már vitázni sincsen kedvem.

Broadbent is Evangéliumi Kiadó... egy tudós nem tájékozódhat a ponyvaregényekből... sem a bulvárlapokból, nem mindegy, hogy milyen munkákból tájékozódsz. Gondolkozz, tusakodj, érts, és ne tedd magadévá a KÉSZ teóriát!!!

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2010.10.23. 22:09:35

@grafomann: Kedves Grafomann, félreértett, kérem, olvassa el mégeygszer, mit írtam. A mártírok többnyire azok közül a csoportok közül kerültek ki, akik Rómával párhuzamosan evangéliumi hittel ragaszkodtak Krisztushoz.

Nem tudom, hogyan kapcsolódik a kérdéshez a magyarságtudat kérdése a kommunizmus évei alatt; hacsak magyarságtudaton nem valami magasztos és üldözött eszmét ért.

Az Evangéliumi Kiadó pedig színvonalas, valóban evangéliumi tartalmú könyveket ad ki, néhány kivételtől eltekintve még nem csalódtam bennük.

grafomann 2010.10.24. 11:44:23

@Kéry Zsuzsanna: Nehéz beszédek ezek, kicsoda értheti meg. Túloztam, természetesen, de értettem, hogy mire gondol. Ön olvassa el mégegyszer, amit írtam és talán megérti a 'párhuzamot' is a magyarságtudat, meg a hit mártirjai között.

Az Evangéliumi Kiadó meg... Inkább nem részletezem. Egyszer azért tegye meg, ha lesz ideje, hogy ugyanannak a bibliai könyvnek a kommentárját elolvassa az Evagéliumi kiadó által kiadottból, meg mondjuk egy Harmat kiadó által kiadottból. Állítom, hogy megdöbbenne, és talán maga is rájönne, hogy milyen sületlenségeket állítanak egyes 'keresztyének'.

Ráczné 2010.11.28. 12:34:13

Ezért ragaszkodjunk a Szentíráshoz fundamentalista módon de nem degeneráltan:).
Vegyük úgy a Bibliában foglaltakat, ahogy az írva van.:)

Alex ) 2010.12.22. 19:30:48

Ha az utca emberének tennénk fel ma ezt a kérdést, tapasztalataink alapján állí­thatjuk, hogy kérdésünkre azt a választ kapnánk, hogy egy. De ha a kérdést úgy folytatjuk, hogy "melyik ez az egy?", akkor már többféle választ hallhatunk.
Az emberek egyik csoportja azt feleli, hogy Isten egyetlen választott népe Izrael, mí­g mások szerint az egyház, újabban azonban még olyanok vannak is, akik szerint Isten választott népe a magyar. A válaszoknak ez a különbözősége többnyire a megkérdezettek érzelmi hozzáállásával hozható összefüggésbe. Mivel a háromféle válasz még a Bibliát ismerők között is megoszlik, ezért tartottuk fontosnak azt, hogy ezt a kérdést minden elfogultság nélkül, kizárólag teológiai alapon járjuk körül. Számunkra ugyanis az a perdöntő, amit a Biblia mond erről a témáról.

1.) Első feladatunk tartjuk annak tisztázását, hogy milyen összefüggésben használja a Biblia a "választott", vagy a "kiválasztott" nép, ill. a "kiválasztott ember" fogalmait. Röviden szólva, három összefüggésben. Tehát a Biblia szerint,
a) Isten kiválaszthat egyéneket vagy népeket csupán bizonyos földi feladatra, földi, evilági feladatok elvégezésére.
b) Isten kiválaszthat egyéneket, vagy közösségét, más szóval egy népet, mennyei üdvösségre - örökéletre
c) Isten kiválaszthat egyéneket és népet mennyei üdvösségre és egyúttal földi feladatokra is.
A kiválasztás témájával kapcsolatos sokféle félreértés, szinte minden esetben abból ered, hogy sokan nem ismerik, s ezért nem tudják megkülönböztetni a kiválasztásnak ezt a három fajtáját és összekeverik őket. Ezért gondolják sokan pl. azt, hogy Istennek egy választott népe van, és ez Izrael. Ebben az előadásban tehát, szeretnénk segí­tséget adni mindazoknak, akiket komolyan érdekel, hogy mit taní­t erről a kérdésről a Biblia, és szeretnének bepillantást nyerni Isten csodálatos terveibe.

2.) Nézzük hát meg közelebbről, mit is jelent az, hogy Isten földi feladatokra, evilági küldetésre választ ki embereket? Ezzel kapcsolatban érdemes külön is felfigyelnünk arra, hogy Isten fontos földi, evilági feladatok elvégzésére nemcsak olyan embereket hí­vott el, akik hí­vők voltak, hanem olykor pogány embereket, sőt pogány népeket is. Csak néhány példát hadd emlí­tsünk. Isten elhí­vta a hí­vők közül Nóét a bárka épí­tésére: 1Móz 6, 8-18. Ábrahámot, hogy hagyja ott a várost, ahol lakott, költözzön sátorba és menjen el az Isten által neki í­gért földre: 1Móz 12, 1-3.
Isten kiválasztotta Mózest, hogy vezesse ki Izraelt Egyiptomból: 2Móz 3,9-10. Áront és fiait a papságra: 2Móz 28,1. Sault a királyságra: 1Sám 9,17 a nem hí­vő Cí­rusz perzsa királyt, hogy hazaengedje a fogságban levő zsidókat: 2Krón 36,22; Ésa 45,1;
Pogány népeket, hogy megkí­sértsék Izrael fiait, Bí­rák 3,1-4. Jer 50,9;
A népek közül Isten nagy feladatra választotta ki Izraelt. Azt olvassuk róluk, hogy ők kapták Isten törvényét azért, hogy megismertessék azt a világgal. Kapták az Istennel való szövetséget, hogy bemutassák a világtörténelem szí­npadán, milyen áldás van azon a népen, mely megtartja Isten szövetségét, és milyen átok azon, ha megtöri azt, 5Móz 4,37-40. 5Móz 7,7-10; 5Móz 28. Kiválasztotta Isten őket arra is, hogy közülük szülessen test szerint a világ megváltója: a Messiás-Krisztus. Izraelnek a földi feladatra történő kiválasztását dicsőségesnek nevezi a Biblia: "akik izraeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet, és akik közül való test szerint a Krisztus" (Róma 9,4-5;)
A kiválasztás fajtái közül utoljára hagytuk a legelső és legdicsőségesebb kiválasztást: Krisztus kiválasztását: Ésa 42,1; akit Isten kiválasztott a testtélételre és kereszthalál útján a megváltás végbevitelére. Ő az, "Aki eleve el volt ugyan rendelve a világ megalapí­tása előtt, megjelent pedig az idők végén tiérettetek." (1Pét 1,18-20.)
A Bibliában azt látjuk, hogy az emlí­tettek közül voltak, akik küldetésüknek eleget tettek és voltak, akik méltatlanná váltak a földi küldetésre.

Alex ) 2010.12.22. 19:34:35

3.) Ezután nézzük meg, mit is jelent az, hogy Isten kiválasztott egyéneket ill. egy népet a mennyei célra, az üdvösségre-örökéletre?
a) Az üdvösségre történő kiválasztásról Biblia kettős vonatkozásban beszél:
Egyrészt olvasunk arról, hogy Isten magának kiválasztott egy népet a Krisztusban már a világ teremtése előtt, azzal a céllal, hogy ezt a népet üdvözí­tse: "magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, eleve elhatározván, hogy a maga fiaivá fogad" (Ef 1,4-5;9-10.) Ez a lelki nép, mely évezredek folyamán, minden népből, ágazatból, nemzetből és nyelvből kerül ki, egyszer majd megjelenik együtt, látható módon, dicsőségben a mennyben, ahogy arról a Jel 5,9-ben olvashatunk: "És éneklének új éneket, mondván: méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecsétjeit: mert megölettél és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből."
b) Másrészt olvashatunk arról is, hogy mivel ez a lelki nép egyedekből, egyes emberekből áll, van Istennek egyéni kiválasztása is az üdvösségre. Ezt erősí­tik a Róma 8, 28-30. versei: "Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak"
Szeretném tehát nyomatékosí­tani, hogy most az egy népnek és egyéneknek az üdvösségre-örökéletre történt kiválasztásáról beszélek. Az üdvösségre történő kiválasztás vonatkozásában tehát Isten egy lelki népet választott ki magának minden népből, nemzetből és nyelvből, ami egyértelműen azt jelenti, hogy Istennek csak egy választott népe van!
További kérdésünk, hogy ez az egy választott lelki nép kikből áll? A Biblia szóhasználatával élve: zsidókból és görögökből, vagy ahogy más helyen olvassuk, zsidókból és pogányokból: "Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az minden hí­vőnek üdvösségére, zsidónak először, meg görögnek." (Róma 1,14-16.) Ez azt jelenti, hogy Isten üdvösségre-örökéletre kiválasztott egyetlen népének tagjai a zsidók és görögök ill. a pogányok, azaz a nem zsidók közül kerülnek ki. Krisztus ugyanis a kereszten lerontotta a két nemzetség (tehát a zsidók és pogányok) közötti válaszfalat és a két nemzetséget eggyé tette. "Mert Ő a mi békességünk, aki eggyé tette a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett válaszfalat." (Ef 2,13-15;) Ennek a Krisztus áldozata által eggyé tett lelki népnek neve a Bibliában: "egyház" vagy "gyülekezet", görögül : "ekklésia".
Az "egy nép"-ről szóló igazságot, vagy más szóval titkot, Isten Pálnak jelentette ki, ahogy erről az Ef 3,3-6-ban olvashatunk: "kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, hogy tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő igéretének a Krisztus Jézusban, az evangélium által." Ez azt is jelenti, hogy a földön nincs egyetlen olyan, akár földrajzilag, akár nyelvileg, akár genetikailag behatárolható, homogén etnikum, melyről azt állí­thatnánk, hogy Istennek üdvösségre kiválasztott népe, melynek minden tagja (en block) előbb vagy utóbb üdvözülni fog, legyen az akár zsidó, akár magyar! Lásd: Róma 2, 28-29: "Mert nem az a zsidó, aki külsőképen az, sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az, és a szí­vnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés".

Alex ) 2010.12.22. 19:35:15

4.) A kiválasztás harmadik esetének azt neveztük meg, amikor Isten kiválaszt egyéneket és népet mennyei üdvösségre és ugyanakkor földi feladatokra is, tehát, amikor a két célra történő kiválasztás egybeesik.
Egyének esetében megemlí­thetjük a számtalan bibliai példa közül Ábrahámot, akit földi célra is, (testi utódai közül támad a Krisztus, 1Móz 22,18;) és mennyei célra is kiválasztott (az üdvösségre, Máté 8,11;). Vagy megemlí­thetjük Mózest, akit Isten hatalmas földi feladatokra hí­vott el, de egyúttal az üdvösségre is. Vagy ilyen volt Jézus 11 taní­tványa is az Újszövetségben, akiket az evangélium hirdetésére és egyúttal az üdvösségre is kiválasztott: Ján 17,12;
Ugyanez a kettős elhí­vás figyelhető meg az üdvösségre kiválasztott egyház, vagy más szóval, Isten népe esetében is, amikor azt olvassuk, hogy ezt a népet Isten mennyei célra, az örökélet-üdvösségre, de egyúttal földi célra is kiválasztotta, ti. szent életre és "kegyelme dicsőségének magasztalására" (Efézus 1,4-6;), és e világban való bizonyságtételre, ahogy erről az 1 Péter 2,9-ben olvashatunk.

5.) Ahhoz tehát, hogy a cí­mben felvetett kérdésre megértsük Istennek a Bibliában kijelentett válaszát és ne legyünk semmiféle félreértés vagy elfogultság áldozatai, feltétlenül tisztáznunk kell azt, hogy Istennek tulajdonképpen egyetlen kiválasztottja van, Jézus Krisztus. Akár egyéneknek, akár népnek, közösségnek kiválasztásáról van szó, az a Biblia szerint, a Krisztusban történt: Efézus 1,4-5. 2,10; (Pálnak kulcsszava, amikor a kiválasztásról beszél, "Őbenne"!) Ez közelebbről azt jelenti, hogy Isten választott népe azokból az egyénekből áll, akik fajra, nemre és felekezetre való tekintet nélkül a Krisztushoz tartoznak, azaz a Krisztus-test tagjai. Pál í­gy í­r erről, "kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, hogy tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő í­géretének a Krisztus Jézusban." (Ef 3,3-11;) Akik tehát a kiválasztott Krisztushoz tartoznak, azok alkotják Isten lelki népét. Ezt maga Jézus is jelzi, amikor azt mondja: "Én vagyok az igazi szőlőtő, ti a szőlővesszők." (Ján 15,5.) Még világosabban érzékelteti ezt az igazságot a Szentlélek, amikor Pálon keresztül az olajfa hasonlatát használja a Róma 11,17-21-ben! Figyeljünk csak az egyértelmű fogalmazásra: "Ha pedig némely ágak kitörettek, ha pedig te vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsí­rjának" Sokan félreértik és félremagyarázzák ezt az igeszakaszt, s úgy értelmezik, hogy itt az olajfa Izrael népét jelenti, mintha a pogányok Izraelbe oltatnának be a történelem folyamán. Ez pedig súlyos teológiai tévedés! Ez az Ige Izraelt egyértelműen "csak" egy ágnak nevezi, mert az olajfa Krisztus és nem Izrael népe! Krisztus az Isten kiválasztottja, Ő belé oltatnak vagy belőle töretnek ki az ágak. Istennek Krisztusban lett "minden í­gérete igenné és ámenné" (2Kor 1,20;) Őbenne volt egy nép, az idők kezdetétől, és lesz az idők végezetéig a minden népből, nemzetből és nyelvből üdvösségre kiválasztottak megszámlálhatatlan serege. Istennek tehát nem két vagy három választott népe volt és van e világban, hanem csak egy. Ugyanakkor Pál, aki soha nem tagadta meg saját népét, kifejti hogy Isten azért oltotta be a szelí­d olajfába, Krisztusba a pogányokat, hogy Izrael fiai "felingereltessenek" a Krisztusban való hitre. Ezzel a megjegyzésével viszont a megtért pogányokat alázatra intette, hogy ne "kevélykedjenek" és fel ne fuvalkodjanak Izraellel szemben: Róma 11,18-21;

Alex ) 2010.12.22. 19:35:59

6.) Nem lehet tehát a választott nép kérdését úgy tárgyalni, hogy ne beszéljünk Izrael népének kiválasztásáról, és ne tisztázzuk Izrael üdvtörténeti szerepét. Erre azért is nagy szűkség van, mert a bibliai Izrael szerepével kapcsolatban többféle elmélet és félreértés van forgalomban, keresztyén körökben is. Különösképpen is fontosnak tartjuk azoknak a magyarázatoknak vizsgálatát, amit sokan a Bibliára, közelebbről a Jelenések 20,1-4; verseire hivatkozva, Izraelnek a történelem utolsó szakaszában betöltendő üdvtörténeti szerepéről taní­tanak. Itt elsősorban az ezeréves birodalom (millenium) tanára gondolunk. E tan szerint a földi történelem végén Izrael-népe Krisztushoz tér, és Krisztus királysága alatt Jeruzsálem, földünk gazdasági és lelki centruma lesz ezer éven át. Ez alatt a jeruzsálemi templom újra megépül, ahol a mózesi cerimóniális törvények előí­rása szerint, áldozatokat mutatnak be újra. A millenisták szerint Krisztusnak ezeréves földi királyságában viszont az egyháznak semmi szerepe nem lesz, mivel az egyház már korábban elragadtatik a földről. Ezután az "egész Izrael", mint Isten választott népe üdvözülni fog.
A mi kérdésünk ezzel az elmélettel kapcsolatban az, hogy aki mindezt í­gy vallja és taní­tja, jól értelmezi-e a Bibliát, illetve jól értelmezi-e Izraelnek, mint Isten földi feladatra kiválasztott népének szerepét?
Ha ugyanis Istennek egyetlen üdvösségre választott népe van és ez Izrael, akkor, akkor annak, aki üdvözülni akar, előbb zsidóvá kell lennie. Akkor, a pogányokból álló egyháznak is végül a zsidó valláshoz kell csatlakoznia! Ezt a logikát tovább folytatva, ha Izrael a szelí­d olajfa, akkor Isten minden üdvösségre kiválasztottat ebbe az olajfába (Izraelbe!) fog beoltani. Továbbá, ha Isten üdvösségre kiválasztott népe Izrael, akkor minden zsidó ember üdvözülni fog, hiszen a Biblia minden kiválasztott üdvösségéről beszél: Róma 8,30;
De még tovább gondolva ezt az értelmezést: ha Izrael Isten üdvösségre kiválasztott népe, akkor a világ kezdetétől annak végéig Izrael az üdvtörténet földi főszereplője, s a többi üdvösségre választott közösség, közöttük a keresztyén egyház is, csak epizód-szerepet játszik. Ebben az esetben természetesen, az egyház története is, Izrael történelmének csak egy fázisa és az ezeréves uralom idején az egyház is Izraelbe fog betagolódni. Ha viszont ez í­gy van, akkor miért nem szól erről a Biblia egy szót sem? Akkor Izrael népének története miért csak Egyiptomban kezdődik?
De a legsúlyosabb kérdés, amit ez az elmélet felvet az, hogy ha Izraelé az üdvtörténet főszerepe, akkor hova soroljuk Krisztus szerepét? Akkor tisztázni kell Krisztus és Izrael viszonyát, hogy ti. Krisztus van Izraelért, vagy Izrael Krisztusért? Végül is Krisztus kinek a királya, Izraelé? Vagy az Ő országa ennél sokkal több, mert nem e-világból való? Akkor Istennek minden í­gérete Izraelben fog beteljesedni egykor? Vagy esetleg Pál értette félre a Szentlélek kijelentését, hogy ti. "Istennek valamennyi í­gérete Őbenne (ti. Krisztusban) lett igenné és Őbenne lett ámenné" (2Kor 1,20;).
Ezekre a kérdésekre keresve a választ, mi a Biblia tanulmányozása nyomán az alábbi következtetésekre jutottunk.
a.) Először arra a kérdésre szeretnénk választ adni, hogy Isten üdvözí­tő tervében kié a főszerep, Krisztusé vagy valamely népé (Izraelé, az egyházé)? Ki az üdvösség kezdete és vége, Krisztus vagy valamely nép (Izrael, az egyház)?

Alex ) 2010.12.22. 19:36:33

Ha Izraellel kezdődik a kiválasztás és az üdvtörténet, mi lesz azoknak örök sorsa, akik Izrael megalakulása előtt éltek: mint Ádám, Ábel, Séth, Noé és a többi hí­vők? Ezek az emberek nem voltak zsidók! És mi lesz azon milliárdok örök sorsa, akik Kr.u. 70 után máig a pogányok közül tértek meg és nem lettek zsidóvá? Ezek a Kr. előtt és után élt hí­vő emberek nem tartoznak a választott néphez? Ha viszont, ahogy a Biblia állí­tja; Krisztus a kezdet és a vég, ha benne választattak ki emberek, akkor viszont az üdvtörténet fő-ága nem Izrael, hanem Krisztus, illetve Krisztus egyháza, melybe természetesen az Izraelből üdvösségre választottak is beletartoznak. Eszerint tehát a Krisztus egyháza már Ádámmal elkezdődött, melyhez a világ végezetéig csatlakoznak majd a választottak, ahogy azt a reformátusok hitvallása a Heidelbergi Káté is í­rja, "Hiszem azt, hogy Isten Fia, a világ kezdetétől annak végéig, az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által az igaz hit egyességében magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt össze" (HK 54.) Ebben az esetben viszont Izrael népe csupán epizód szerepet játszott a történelem folyamán, mint az üdvtörténet egyik fázisa.
b.) Következő kérdésünk, hogy mit jelent akkor Izrael kiválasztott volta?
A Biblia szerint Isten egy bizonyos feladatra választotta ki Izraelt, amikor velük szövetséget kötött. Erről a feladatról már a korábbiakban szóltunk. Kiválasztása és küldetése Krisztusban érte el csúcspontját, Krisztusban teljesedtek be Isten í­géretei, és Benne ment tovább Isten minden még be nem teljesedett í­gérete a végső beteljesedés felé. Izraelnek, mint választott népnek története tehát Krisztusban, a megtért zsidóknak a Krisztus-testbe történő beolvadásával ment tovább. Krisztusba, mint az üdvtörténet főfolyójába csatlakoztak Izrael népéből és a pogányok közül a választottak és lettek egy lelki néppé, a Biblia szerint.
Izraelnek, mint népnek (etnikumnak) az üdvtörténeti szerepe tehát Krisztusban egyrészt tetőpontjára ért, másrészt Benne, az Ő testében folytatódik! Ezért Izraelnek ma csupán jel-szerepe van, amennyiben mai története az un. utolsó idők bizonyos fázisait jelzi. Ez természetesen azt is magába foglalja, hogy Izrael helyébe egy nép se léphet, hiszen a Biblia jelzi, hogy Izrael népéből az Úr Jézus visszajöveteléig sokan fognak még megtérni és a Krisztus testhez csatlakozni. Annak viszont, hogy Izrael egy un. ezeréves birodalomban újra főszereplője lesz akár a történelemnek, akár az üdvtörténetnek, semmi bibliai alapja nincs. Jézus nem mondja sehol, hogy Izraelhez jönnek majd a népek, ellenkezőleg, taní­tványait kiküld a széles világba hirdetni az evangéliumot (ez a misszió).
A Jel 20:1-4. szószerinti magyarázatát Oosterzee holland dogmatikus a judaista "aritmetikus kabbalisztika" olyan próbálkozásának nevezi, mely a Szentí­rás egyéb igéivel szöges ellentétben áll. A Biblia ugyanis sehol nem beszél egy földi, evilági krisztokrácia megvalósulásáról.
Az pedig végkép nem igazolható, hogy az utolsó időkben az egész Izrael Krisztushoz tér. A sokak által idézett Róma 11, 25 "miszerint "í­gy az egész Izrael megtér" éppúgy nem jelenti Izrael minden tagjának megtérését, mint az ugyanebben a versben olvasható "pogányok teljessége" sem vonatkozik minden pogány emberre, csupán a kiválasztottakra. Lásd ennek igazolására a Róma 9, 6-8. verseit: "Mert nem mindnyájan izraeliták azok, akik Izraelből valók; Sem nem mindnyájan fiak, akik az Ábrahám magvából valók, hanem Izsákban neveztetik néked a te magod. Azaz nem a testnek fiai az Isten fiai, hanem az í­géret fiait tekinti magul." Vagy idézhetem még a Róma 2,28-29-et is: "Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az, sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szí­vnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés".
Tegyük fel hát a kérdést újra: hány választott népe van Istennek?

Alex ) 2010.12.22. 19:40:46

Válaszunk az, hogy egy! Jézus maga mondja ki azt, hogy ez az egy nép nem azonos a politikai és vallási Izraellel. A Máté 8,11-12 szerint Jézus í­gy szólt: "De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában: Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre". A Máté 12, 41-42-ben pedig ezt mondja: "Ninive férfijai az í­téletkor együtt támadnak fel ezzel a nemzetséggel és kárhoztatják ezt. Délnek királyné asszonya felkel majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt és kárhoztatja ezt, mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcsességét, és í­mé nagyobb van itt Salamonnál".
Isten választott lelki népe ma az egy egyetemes keresztyén anyaszentegyházban él sokféle felekezetben szétszórva. Ezt a tömeget nevezi a Szentí­rás a Krisztus testének, melybe a Szentlélek, az elhí­vás, újjászületés-megtérés és hit útján minden választottat, pogányt vagy zsidót, nemre, fajra, nyelvre való tekintet nélkül egy testté keresztel (1Kor 12,13;).
(dr,Sípos E.Álmos )

Elnézést kérek a hosszú írás berakásért,de úgy gondoltam,ennél a résznél nem lehet semmit kiemelni,ahhoz hogy megértsük ....
Sorry.
Sorry.

Csaba123 2012.08.20. 16:09:28

igaza van a volt rk papnak, a római kat egyház azt hiszi, hogy ő az út, és ő adja az üdvösséget a 7 szentség által. A Bibliában pedig nagyon nem ez van (hanem az, h hit által, kegyelemből, nem cselekedetek által), valamelyik hazudik, könnyű kitalálni melyik.:)

meglévő alap 2012.11.01. 13:55:25

A római katolikus egyház magát az igaz egyháznak tartja s a II. Vatikáni Zsinat is azt mondja az igazság bizonyos elemei találhatók meg a katolikus egyház látható határain túl. A hitvallásban is úgy mondja az egyházban hisz, nem az egyházat, mint más egyházak. Ebben az egyházban nem az Isten igéjét kell igaznak tartani, hanem amit a pápa és a vele közösségben levő püspökök mondanak. Természetesen vannak olyan katolikus tanítások, amelyek alátámaszthatók a Szentírással, de némelyek homlokegyenest ellenkeznek vele illetve nem találhatók meg a Bibliában. pl. átlényegülés, szentek közbenjárása, Egyház tanítóhivatala, pápaság, hét szentség stb. Az üdvösséghez pedig Jézus az út, nem az egyház.

meglévő alap 2012.11.01. 13:55:55

A római katolikus egyház magát az igaz egyháznak tartja s a II. Vatikáni Zsinat is azt mondja az igazság bizonyos elemei találhatók meg a katolikus egyház látható határain túl. A hitvallásban is úgy mondja az egyházban hisz, nem az egyházat, mint más egyházak. Ebben az egyházban nem az Isten igéjét kell igaznak tartani, hanem amit a pápa és a vele közösségben levő püspökök mondanak. Természetesen vannak olyan katolikus tanítások, amelyek alátámaszthatók a Szentírással, de némelyek homlokegyenest ellenkeznek vele illetve nem találhatók meg a Bibliában. pl. átlényegülés, szentek közbenjárása, Egyház tanítóhivatala, pápaság, hét szentség stb. Az üdvösséghez pedig Jézus az út, nem az egyház.