HTML

Hitről szóló blog

"[A béreaiak] napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok." (ApCsel 17,11) _________________ "Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek." (1Kor 14,20)

Utolsó kommentek

Címkék

abortusz (3) antiszemitizmus (3) ateizmus (4) Atya (1) az ember felépítése (1) a halál és ami utána van (2) a hit fegyvere (1) a hívő jutalma (1) a kereszt munkája (2) a szenvedés értelme (1) a viskó kritika (1) biblia (5) bibliai próféciák (4) biblikus gyereknevelés (3) biblikus kereszténység (29) biblikus lelkigondozás (2) buddhizmus (2) bűn (5) c.s. lewis (1) cursillo (3) D.M. Panton (1) dalai láma (2) dave hunt (8) dinoszauruszok (1) egység krisztusban (3) Egyszerű fordítású Biblia (2) elragadtatás (1) első feltámadás (1) elveszíthető-e az üdvösség (8) emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház (13) én halála (2) én megtagadása (2) Eszménykép és valóság (3) evangélium (15) evangelizáció (7) evolúció-teremtés (16) Ezeréves Királyság (7) féloldalas tanítások (1) feltételek az Igében (1) fiúság (1) G.H. Lang (4) győzelmes keresztény élet (11) gyülekezet (17) gyülekezeti élet (2) hinduizmus (1) hit (6) hitélet problémái (1) hitvédelem (6) hit és cselekedetek (2) hívő élet nehézségei (9) homoszexualitás (2) hústest (2) húsvét jelentése (1) igazság (1) igaz és hamis megtérés (8) imádság-imádkozás (4) Istennel járni (1) istentisztelet (12) isten imádása (8) Isten munkája (1) ítélet (1) ítélkezés (1) izrael (2) jézus (11) Jób magyarázata (1) john macarthur (2) jutalom (3) Kánaán (1) karizmatikusság (3) katolicizmus (5) katolikus pap (4) kegyelem (2) kereszt (1) kereszténység (3) keresztényüldözés (1) keresztény filmek (1) keresztség-bemerítés (2) királyság (1) közösség (1) Krisztus a hívőben (1) Krisztus a mennyben (1) Krisztus bennünk (1) Krisztus és a Gyülekezet egysége (1) Krisztus ítélőszéke (5) Krisztus teljessége (1) Krisztus Teste (2) kritika (6) különbségtétel (1) külső sötétség (1) laodicea (1) lelkigondozás (1) megagyülekezetek (2) megszentelődés (1) megtérés (9) megtéréstörténet (5) méltónak lenni a jutalomra (2) mennyek királysága (2) menyegző (2) miért teremtett az Isten embert (1) misztikus-kontemplatív-spirituális (14) müller györgy (1) new age-okkultizmus-ezotéria (9) nincsrecept (3) növekedés (6) óember (1) őrállók (1) ortodox kereszténység (2) pészach (1) posztmodern egyház (4) prédikáció (3) pszichológia az egyházban (2) ray comfort (3) Rick Warren-céltudatos (2) rick warren-céltudatos (1) segítség (1) segítség a szenvedésben (1) Stephen Kaung (2) szabadítás (1) szabadság (3) szellem lélek test (2) Szent Szellem munkája (2) szenvedés (1) szivárványszínű szvasztika (2) T. Austin-Sparks (3) tanítvánnyá tétel (2) teológiai különbségek oka (1) teremtés (1) tévtanítások az utolsó időkben (12) tévtanítók (9) the berean call (1) tíz szűz példázata (1) tozer (1) üdvösség (16) új ember (1) Új és és új föld (1) Új Jeruzsálem (1) új reformáció (2) univerzalizmus (1) uralkodás Krisztussal (3) úrvacsora (1) vallás (2) végidők (1) william paul young (1) Címkefelhő

John MacArthur: Amire gyermekeinknek leginkább szüksége van

2011.07.31. 09:30 Kéry Zsuzsanna

  Egy szülőnek nem okoz nagy meglepetést, ha azt mondom: gyermekeink a rosszra való hajlam leküzdhetetlen képességével jönnek a világra. Kicsi babánk pici szíve már a születés előtt is a bűnre és az önzésre programozottan dobog. A romlottságra való hajlam olyan nagy, hogy ha szabadon kiteljesedhetne, minden csecsemő potenciális szörnyeteggé válna.

 Gyermekeink bűnös hajlamaira az eredendő bűn biblikus tana ad magyarázatot: a gyerekek nem úgy jönnek ebbe a világba, hogy Istent és az igazságot keresik. Mégcsak nem is semleges ártatlansággal érkeznek, úgy jönnek a világba, hogy bűnös és önző vágyaik kielégítését keresik. A Szentírás egy másik alapelvet is tanít, amit teljes romlottságnak nevezünk, és ami az eredendő bűn mértékére utal. Habár a bűnös természet megnyilvánulásai nem feltétlenül érik el a maguk teljességét minden ember magatartásában, mégis totális romlottságról beszélhetünk, hiszen nincsen az emberi személyiségnek, jellemnek, elmének, érzelmeknek vagy akaratnak egy olyan része sem, amelyik mentes lenne a bűntől, vagy immúnis lenne a bűn csábításával szemben.
 
 A bűnt tehát nem tanuljuk – a bűn velünk született, örökletes hajlam. A gyerekeink a bűnös természetüket tőlünk örökölték, mi a szüleinktől, azok az ő szüleiktől, és így tovább, egészen Ádámig. Ádám bukása így az egész emberiséget bűnnel szennyezte be; a bűn és a bűn általi romlottság egyaránt egyetemes. Pál apostol írja: „Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett” (Róma 5,12). „Ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá” (18. vers) – tehát örököltük a bűnösséget. Továbbá azt írja: „egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké” (19. vers) – a bűn általi romlottságot tehát örököltük. Senki sem kivétel. Senki sem születik ártatlannak. 
 
 Mindez azt jelenti, hogy magukra hagyatva a gyermekeink a bűn útját fogják járni. Ha pedig teljesen azt csinálhatnak, amit akarnak, nincs az a gonoszság, amire ne lennének képesek. Bizonyára nehéz ezt elfogadnunk, főleg, amikor újszülöttként szemléljük őket. A csecsemők látszólag a tiszta, értékes, gyermeki ártatlanság megtestesítői – de ne hagyjuk, hogy az édes pofikák, játékos gügyögések, a ragyogó szemek megtévesszenek – ezek a gyerekek pontosan ugyanolyanok, mint mi, csak kicsiben! A szívükben lévő romlottság már ott várja a lehetőséget, hogy kitörhessen.
 
 Hogyan befolyásolhatja tehát az eredendő bűn és a teljes romlottság tana a gyereknevelésünket? Mielőtt ezt megválaszolnám, hadd mutassak be három gyereknevelési hozzáállást, ami mind eltéveszti a célt.
 
Ha a viselkedés áll a középpontban
 
 Sok szülő ott rontja el, hogy minden erejével a gyerek magatartását igyekszik kontrollálni. Legyünk óvatosak! Ha minden energiánkat a külső viselkedés javításába fektetjük, illetve a helytelen viselkedést a büntetés kilátásba helyezésével szorítjuk vissza, nem nagyon teszünk mást, mint hogy a gyerekből képmutatót nevelünk.
 
Egyre-másra látom ezt.  Ismerek olyan keresztény szülőket, akik azt hiszik, sikeresen nevelik a gyerekeiket, mert megtanították nekik, hogyan kell udvariasan viselkedni, rendesen köszönni, és csak akkor szólni a felnőttekhez, ha azok megszólították őket. Míg az ilyen fajta viselkedéskontroll úgy tűnik, egy ideig csodákat tehet (különösen, ha a szülők a közelben vannak), azonban nem foglalkozik a romlottság gyökerével. A bűnös viselkedés a bűnös szív tünete.
 
Ha a gyerek környezete áll a középpontban
 
 Más szülők a gyerek környezetét igyekeznek ellenőrzésük alatt tartani. Selyemgubót próbálnak építeni a gyerekeik köré, hogy megvédjék őket a káros befolyásoktól. Korlátozzák a tévénézést, kitiltják a házból a mai zenéket, és az is előfordulhat, hogy nem engedik, hogy a gyerekeik olyanokkal játsszanak, akiknek a szülei más gyereknevelési elveket vallanak.
 
Míg nagyon is gondolom, hogy meg kell védenünk a gyereket a gonosz megtapasztalásától, azt is meg kell tanítanunk nekik, hogy ha a gonosszal találkoznak, bölcsek legyenek, és képesek legyenek a különbségtételre. Ezt a leckét nem tudják megtanulni teljes elszigeteltségben. Az elszigetelő hozzáállás pusztán naiv gyerekeket eredményez, akik hiszékenyek és sebezhetők – védelem nélkül a világban.
 
 Akármennyire is próbáljuk, nem fogjuk tudni örökké megvédeni a gyerekeinket. Amikor eljön a nap, hogy kilépjenek a világba, szükséges, hogy fel legyenek készítve egyrészt a különbségtétel képességével, másrészt bölcsességgel, hogy felismerjék az ördög és a világ csábításait, és ellenállhassanak neki. Ha elrekesztjük a gonosz külvilágtól, figyelmen kívül hagyjuk a bennük lévő ellenséget: a gonosz szívet. Ha azonban megnyerjük a szívet, megnyerjük a gyermeket is.
 
Ha az önbecsülés áll a középpontban
 
 A legáltalánosabb megközelítés manapság az, hogy növelnünk kell a gyerek önbecsülését. A módszer szerint, ha a gyerek magát jónak, nemesnek és csodálatosnak látja, nem csak jobban fog viselkedni, hanem másokkal is szebben és jobban bánik majd. Az ilyen megközelítés erényt csinál az önszeretetből.
 
 Az igazság az, hogy azoknak az erőfeszítéseknek nagy része, amikkel a gyerek önbecsülését igyekeznénk felturbózni, nem jár más eredménnyel, mintha benzinnel próbálnánk erdőtüzet oltani. Arra bátorítja a már amúgy is önző gyerekeket, hogy azt gondolják, helyes az, ha a maguk feje és a saját kívánságaik után akarnak menni. A szülő pedig azt hiszi, hogy történjék bármi, neki engednie kell a gyereknek, mert annak joga van a szabad önkifejezéshez – hiszen csak így lehet jó véleménnyel saját magáról, így érezheti jól magát a bőrében. Mindez csak a kontrollvesztett magatartásra való hajlamot növeli, és az emberi romlottság legsötétebb mozgatórugóit feszíti. Azt akarjuk, hogy a gyerek hanyaggá, kötelességmulasztóvá váljék? Tápláljuk az önbecsülését, majd tetézzük a bajt azzal, hogy nem korrigáljuk, nem javítjuk ki, ha valamiben téved.
 
 Az önbecsülés azon a Bibliával ellentétes felfogáson alapul, ami tagadja az eredendő bűnt és a teljes romlottságot. A Biblia semmi jót nem mond az önbecsülésről, az önszeretetről vagy az énközpontúság bármely más verziójáról. Azt tanítja a gyereknek, hogy tagadja meg magát, nem pedig, hogy szeresse magát (Lukács 9,23).
 
A szív legyen a középpontban!
 
 Egyetlen gyógyír létezik a gyermek veleszületett romlottságára: az újonnan születés, a megigazulás. Ahogyan Jézus mondta Nikodémusnak: „Ami testtől született, test az, és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek” (János ev. 3,6-7). Testtől születetten, tele bűnös hajlamokkal a gyermekeknek nincs rá sem erejük, sem hatalmuk, hogy a bűn megkötözöttségéből egymaguk kiszabaduljanak. Nincs bennük Isten Szelleme, és ezért lehetőségük sincs rá, hogy Isten tetszésére éljenek, illetve, hogy szívből engedelmeskedjenek Neki (lásd Róma 8,7-8). Amíg a gyermek újonnan nem születik, addig halott a vétkei és a bűnei miatt (Efezus 2,1). 
 
 A szülő legfontosabb dolga tehát, hogy misszionárius legyen a saját házában. Meg kell tanítanunk gyermekeinket az Isten törvényére, rá kell vezetnünk őket, hogy Megváltóra van szükségük, és meg kell mutatnunk nekik, hogy Jézus Krisztus az egyetlen, aki képes megmenteni őket. Ha a saját bűnös voltuk ismerete és a megváltásra való rászorultság biztos tudata nélkül hagyják el az otthonunkat, nem teljesítettük a legfontosabb szülői feladatunkat, szellemi vezetőként megbuktunk. Tanítsuk meg nekik az evangéliumot, és kérjük Istent, hogy végezze el bennük megigazító (üdvözítő) munkáját.  
 
 Fontos figyelmeztetés: ha megpróbáljuk a gyerekeinket a „hitük megvallására” kényszeríteni vagy erre rávenni, könnyen lehet, hogy hamis hitvallást csikarunk ki belőlük. Az új születés a Szentlélek műve, a gyerekünk megváltása pedig kizárólag Istenre és őrá tartozik. 
 
 Ne úgy közelítsük meg tehát a gyereknevelést, hogy a szív helyett csak a tünetekre összpontosítunk. Ha a gyereknek csak a viselkedését próbáljuk megváltoztatni, vagy elzárjuk a külvilágtól, illetve az önbecsülését növeljük, nem csak súlyosbítjuk a problémát, hanem a gondok gyökerét is eltévesztjük. Ha azonban a bűnről és a megváltásról tanítjuk őket, valamint az életünkkel is utat mutatunk afelé, amilyenné tanítjuk, hogy ők is váljanak, az üdvösségüket illetően az Isten kegyelmébe vetett bizalommal nyugodhatunk meg. 
 
John MacArthurWhat the Bible Says About Parenting: God's Plan for Rearing Your Child c. könyvéből. Az eredeti cikk itt található: Your Child's Greatest Need
 
 

15 komment

Címkék: john macarthur biblikus gyereknevelés

A bejegyzés trackback címe:

https://hitvedelem.blog.hu/api/trackback/id/tr513113623

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zzlatko 2011.07.31. 12:55:33

A szerző az eredendő bűnt biblikus tannak nevezi. Később arról ír, hogy "örököltük a bűnösséget". Mindkét megállapítás félreérthető, és itt nem a biblikus és a filozófiai, hanem a biblikus és az álbiblikus megközelítés feszültsége miatt. A bűn egyetemességéről szóló tan bibliailag igazolható, sőt: életünkben tapasztalható, kézzelfogható. Nem értem miért szükséges a gyermekek nevelésével kapcsolatban az elsőre hivatkozni(amiről a Biblia így, ezekkel a szavakkal nem is beszél, és csak jóval később vált "biblikussá"), amikor a bűn egyetemességére való utalás bőven elegendő.

Az eredendő bűnnel kapcsolatban ajánlom olvasásra: Az "eredendő bűn" jelentéséről. In: Paul Ricoeur: Válogatott irodalomelmélet tanulmányok, Osiris Kiadó, Budapest, 1999. 73-92.o.

tisztelettel és köszönettel

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2011.07.31. 15:22:09

@zzlatko: Kedves zzlatko,

Köszönöm a hozzászólást.
Rákerestem a Paul Ricoeur + eredendő bűn szavakra, és elég sok találatot kaptam. Például egy ilyet:
"A bűnbeesés mítoszát újraértelmező Paul Ricoeur szerint azonban a bűnt nem úgy kell elképzelni, mint valami örökletes betegségét fajunknak, s az nem természetünk vonása, hanem tetteinkből fakad, a szabad egyéni elhatározás következménye, egyszersmind lehetőségfeltétele."

vagy:

"Paul Ricoeur abban látja az eredendő bűn pszeudo-fogalmának jelentőségét, hogy „a bűn nem természet, hanem akarat”, illetve, hogy az „eredendő bűn” fogalmi meghatározása„ebbe az akaratba inkorporálja a rossz kvázi természetét”.

Pál apostol - Isten Szentlelke által ihletetten - viszont ezt írja a Római levélben:

7,14 Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek.
7,15 Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.
7,16 Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó.
7,17 Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.
7,18 Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs.
7,19 Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.
7,20 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn.
7,21 Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni.

Ha igaz, amit Ricoeur mond, tehát, hogy a bűn nem természet, hanem akarat, akkor min vívódik itt Pál?
Az én megítélésem szerint éppenséggel az ilyen filozofálgatás álbiblikus, hiszen biblikus fogalmakat forgat ki és értelmez át.

A bűn egyetemessége minek köszönhető egyébként az Ön megítélése szerint?

zzlatko 2011.07.31. 20:51:06

Kedves Zsuzsa. Ezek szerint akkor nem olvasta el Ricoeur cikkét, hanem valamit olvasott róla. A Szentírást valószínűleg nem így vizsgálja. Vagy igen? Az eredendő bűn biblikus tana: van ilyen?

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2011.07.31. 22:59:48

Kedves zzlatko,

számomra nagyon furcsa ez a fordított logika, amit az Ön érvelésében megjelenni látok. Pál apostol, amikor arra buzdított, hogy mindent vizsgáljunk meg, feltételezem, nem arra gondolt, hogy a Szentírás tanításait tegyük világi (a névleges, újjá nem született keresztényeket is ide értem) filozófusok elmélkedéseinek a mérlegére, és Isten tanítását az ő értelmezésük fényében (helyesebben: sötétségében) szemléljük.

Paul Ricoeurnak joga van a véleményéhez természetesen, nem tudom azonban, hogy a mazochizmuson kívül engem még mi vihetne rá, hogy a fellelt néhány idézeten kívül az írásait bővebben tanulmányozzam.

Bevallom, sokkal szívesebben olvasom (hallgatom) olyan emberek írásmagyarázatait, tanításait, akikben Isten Szelleme van (mert újonnan születettek), és akik bár nem tévedhetetlenek ugyan, de világosan és az ihlető szándékával egyező módon fejtegetik Isten Igéjét.

Pál apostol nagyon is óv a világi belemagyarázós-kétségbe vonós "írásmagyarázattól":
"Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől,
amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől." (1Tim 6,20-21)

Tehát ragaszkodjunk ahhoz a tanításhoz, aminek a révén hitre jutottunk, és ne fogadjunk el különböző üres és hitetlen, világi magyarázatokat, mert el fogunk tévelyedni a hittől.
Isten ugyanis kiszolgáltatja a tévelygés hatalmának azt (2Thess 2,11), aki szándékosan letér az Ő általa kijelölt útról. Az ember értelme megsötétedik, és többé nem lesz képes megkülönböztetni a jót a rossztól, az igaz tanítást a hamistól.

Radikális bűnbánat és Istenhez való odafordulás biztosan megoldás lehet; saját tapasztalataim szerint az ilyen ember szíve megkeményedett, képtelen az alázatra, csak az önigazultsága nagy.

No mindegy, ez csak egy kis kitérő volt; nem kaptam azonban választ: a bűn egyetemessége Ön szerint honnan ered?

zzlatko 2011.08.02. 19:03:01

Kedves Zsuzsa. Úgy érzem én sem kaptam választ arra a kérdésre: Hol beszél a Biblia az eredendő bűnről? Hol tanít a Szentírás erről? Hol használja ezt a fogalmat? Értem, hogy logikailag hiányzik egy láncszem ahhoz, hogy a bűn egyetemességéről beszéljünk. Valóban az eredet felől kell kérdezni, ahogyan Ön is teszi, amikor ezt a kérdést szegezi nekem. Pont ez a lényeg az én kérdésemben is: logikailag kell, hogy legyen eredet, viszont erről az eredetről, erről az eredendőségről, méginkább pedig ennek az öröklődéséről a Szentírás nem tanít expressis verbis. Augusztinusz volt az, aki a pelagianista vita hatására talán, "megalkotta" ezt a fogalmat. A nyugati kereszténység ezt vette át, a keleti ezt nem ismeri. Nyugati keresztényként, főleg pedig XXI. századi evangéliumi-bibliai megközelítés szerint nincs probléma. Sokkal inkább akkor, ha ezt a fajta - egyszer megalkotott(Augusztinusz), majd a teológiában berögzült fogalmat igazi bibliai alapvetés nélkül vizsgáljuk.
Az, amikor azt írja, hogy újjászületett keresztények és bibliamagyarázók által magyarázott, számomra inkább azt az érzésemet erősíti, hogy saját gondolkodáskörén se túllátni, se túllépni nem akar.
No mindegy, ez csak egy kis kitérő volt; nem kaptam azonban választ: a bűn eredete,eredendősége Ön szerint hol van leírva a Szentírásban?

Tisztelettel, és megköszönve a vitakészségét

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2011.08.03. 01:03:23

Kedves zzlatko,

a Bibliában a "Szentháromság" szó sem szerepel, mégsem állíthatjuk, hogy ne lenne abszolút mértékben biblikus fogalom (feltételezem, hogy ezt Ön is így gondolja).
Az eredendő bűn is ilyen fogalom, bár kétségtelen, hogy a megfogalmazása félreértésre adhat okot; az angolban original sin-nek mondják, magyarul még áteredőnek is hallottam, de akárhogyan is nevezzük, az Ádám bűnét és annak az egész emberiségre kiható következményeit értjük alatta. És hogy hol beszél erről a Biblia? Pl. itt, bemásolom az egész szakaszt:

Róma 5,12 Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.
5,13 Mert a törvényig is volt bűn a világban, bár a bűn nem róható fel, ha nincs törvény.
5,14 Mégis úrrá lett a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám vétkéhez hasonlóan estek bűnbe. Ő pedig előképe az eljövendőnek.
5,15 De nem igaz az, hogy amilyen a vétek, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egynek a vétke miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és ajándéka még bőségesebben kiáradt az egy ember, a Jézus Krisztus kegyelme által sokakra.
5,16 És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember bűnbeesése. Az ítélet ugyan egyetlen eset folytán vitt a kárhozatba, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából vitt megigazulásra.
5,17 Ha pedig az egynek elbukása miatt lett úrrá a halál egyetlen ember által, akkor azok, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát, még inkább uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által.
5,18 Mármost, ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává.
5,19 Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká.
5,20 A törvény pedig közbejött, hogy megnövekedjék a vétek. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem;
5,21 hogy amiképpen úrrá lett a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazsággal az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által.

Azt hiszem, ehhez kommentár nem szükséges.

Az utolsó előtti bekezdéshez: Épp a minap vádolt meg egy kedves amerikai hölgy a facebookon szűklátókörűséggel, mert anélkül minősítettem kamunak egy, a klinikai halál állapotában a mennyben Jézussal haverkodó (és Róla részletes leírást adó stb.) kisfiú történetét, hogy elolvastam volna a róla írt könyvet. De tudja mit, szívesen vállalom ezt a jelzőt - ha már a keskeny úton járok, inkább menjek a magam csőlátásával a menny felé, minthogy jobbra-balra tekingetve letérjek az útról. Valóban nem akarok se túllátni, se túllépni ezen.
Számomra teljesen magától értetődőnek tűnik, hogy a Szentírás tanításaival kapcsolatban olyasvalakire hallgatok, aki személyesen ismeri az Urat, nem pedig legfeljebb homályos fogalmai vannak Róla; akinek a tanítása a Lélek gyümölcse, nem pedig téves, hamis és üres emberi okoskodás. Baj ez?

Hadd kérdezzek még: Ön hogyan tesz különbséget igaz és hamis tanítás között? Mi alapján választ magának tanítókat?

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2011.09.03. 13:16:00

Szerintem sok tévtanítás rakódott rá erre a témára az idők során. Én is úgy látom, hogy a Bibliában leírt "eredendő bűn" más, mint amit manapság tanítanak.

Talán az is bekavar, hogy a mai világban a megörökölt és örökség szavakról mindenkinek a genetika jut eszébe, és emiatt azt hisszük, hogy ilyesmi lehet a bűn átörökítése is.

Szerintem a gyerekek nem rosszak, hanem rosszak és jók egyszerre. Tehát minden bennük van. Ha a rossz nem lesz elnyomva, akkor ottmarad. Jóval kell legyőzni a rosszat. Persze ez a felnőttekre is igaz.

A genetika-szerű bűn-öröklés tanának legjobban talán pont az Ádám és Éva történet mond ellent. Őbennük nem volt bűn? Akkor miért követtek el bűnt?
Vagy: Jézus miért nem örökölte a bűnt az anyjától?

Szerintem az Ádámtól és Évától örökölt bűnös voltunk oka egyszerű: az Istentől való elszakadásuk. Amíg ők Istennel voltak, mindig volt válasz a rosszra. Ezt továbbadhatták volna a gyerekeiknek is. Amikor úgy határoztak, hogy most majd ők döntik el mi a jó és mi a rossz, átok alá kerültek. Isten elszakadt tőlük és ezután már nem volt mit továbbadni a gyerekeiknek.

Ezt örökli az ember tőlük, és nem genetikai úton.... azaz nem kapjuk meg a szüleinktől a tanítást a jóra.

Persze a helyzet bonyolultabb, hiszen Isten a bűnbeesés után sem hagyta el teljesen az embert. Aki kereste az igazságot, az kapott Istentől információkat... aztán jött az Ószövetség, majd az Új...

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2011.09.03. 15:49:09

@endike:
"Szerintem sok tévtanítás rakódott rá erre a témára az idők során. Én is úgy látom, hogy a Bibliában leírt "eredendő bűn" más, mint amit manapság tanítanak."

Akkor miért nem nyitjuk ki a Bibliát, és nézzük meg, hogy mit mond róla?
Ha ugyanis hisszük, hogy a Szentlélek minden időben, mindenkit elvezet a teljes igazságra (aki azt tudni akarja), akkor az "eredendő bűn" kérdésével sem lehet másképp. Ma is ugyanúgy megvan a lehetőségünk az Isten szerinti értelmezésre - és a tévedésre is.

A bűn öröklődése nem genetikus (ezt MacArthur sem állítja, mindössze hasonlatnak használja), hanem szellemi természetű - viszont a rosszra való hajlam ugyanúgy átöröklődik, mint a gének.
Ádámnak és Évának nem volt honnan ezt örökölnie, ők a szabad akaratukkal éltek (vissza). Jézusnak pedig azért Isten az Atyja, mert egy földi apától örökölte volna a szellemi elszakítottságot. Ha semmi bűnt nem követett volna el egész életében, akkor sem lehetett volna megváltó, pontosan az áteredő bűn miatt.

Én így látom legalábbis ezeket, de kellően alátámasztott érveléssel meggyőzhető vagyok.

Alex ) 2011.09.21. 18:06:59

Áldás békesség,szia Zsuza,nagy-nagy örömmel olvaslak Téged,és annak is örülök,hogy új írásokat tettél fel! Áldja meg az Úr a készséges szolgálatodat,mert általad is tanít az Úr. Csak röviden:Isten a hatalmas,és a kegyelmes Fián nagyon tanít,és ezt is elmagyarázta élő hitű szolgáin keresztül az első bűn esett /Ádám és Évánál jött be/ Mert hittek a kígyónak,és ezáltal Istennel szakítottak,és az egész emberiség ezáltal bűn alá van rekesztve,azaz vakon születünk (lelkileg) érzéketlenek vagyunk,mégis oly érzékenyek vagyunk önmagunkra(egónkra)de az élő Istenre,meg teljesen megromlottak,és ezért nem találjuk az élő Istennel az élő kapcsolatot,azaz magunktól nem tudunk Őhozzá menni,és csak rosszat tudunk tenni! Zsoltárok könyvében,is mondja Dávid,hogy "bűnbe fogant meg engem az anyám"azaz bűnbe születtem! De beszeretnék erről adni egy linket,mert ezáltal biblikusan alá van támasztva.
Ezzel búcsúzóm,és áldjon meg Téged az Úr,és ragyogtassa tereád az Ő orcáját! Alex :)

www.bibliai.com/eredendo-bun/

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2011.09.21. 19:01:24

Köszönöm a visszajelzést, mindig öröm látni, ha nem hiába fárad az ember :)
Isten áldjon meg Téged is gazdagon.
Zsuzsa

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2013.10.23. 00:00:57

Kedves Zsuzsanna, orommel olvastam John MacArthur fenti cikket. Amennyiben barkit (angol nyelven) erdekel a szerzo (aki nagy tiszteletnek orvendo, es tobb tucat konyvet publikalt pasztor Kaliforniaban) egyeb tanitasai, ajanlom az alabbi web oldalt. Abban a szerencseben lehet reszem, hogy John Macarthur tanitasait hetrol hetre eloben hallgathatom a lakohelyem kozeleben. www.gty.org/

egy lábas 2016.04.14. 23:23:27

Ha anyád a falhoz csapkodta volna a fejedet egynapos korodban, valóban egy degenerált bűnös lélekkel kevesebb élne ma a Földön. Idióta barom állat vagy.

egy lábas 2016.04.14. 23:25:02

@Zsuzsi65: attól hülyültél meg, idióta. Hogy merészeltek gyermekek megrontói lenni? Köpp köpp

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2016.04.15. 08:31:22

@egy lábas: Én is haragszom az egyházra, ki is jöttem onnan. (Engem leidiótázhatsz, de a kommentelőimet légyszi ne, mert akkor a későbbiekben moderálnom kell, persze, csak ha folytatni szeretnéd eme kedélyesen megkezdett beszélgetést.)