HTML

Hitről szóló blog

"[A béreaiak] napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok." (ApCsel 17,11) _________________ "Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek." (1Kor 14,20)

Utolsó kommentek

Címkék

abortusz (3) antiszemitizmus (3) ateizmus (4) Atya (1) az ember felépítése (1) a halál és ami utána van (2) a hit fegyvere (1) a hívő jutalma (1) a kereszt munkája (2) a szenvedés értelme (1) a viskó kritika (1) biblia (5) bibliai próféciák (4) biblikus gyereknevelés (3) biblikus kereszténység (29) biblikus lelkigondozás (2) buddhizmus (2) bűn (5) c.s. lewis (1) cursillo (3) D.M. Panton (1) dalai láma (2) dave hunt (8) dinoszauruszok (1) egység krisztusban (3) Egyszerű fordítású Biblia (2) elragadtatás (1) első feltámadás (1) elveszíthető-e az üdvösség (8) emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház (13) én halála (2) én megtagadása (2) Eszménykép és valóság (3) evangélium (15) evangelizáció (7) evolúció-teremtés (16) Ezeréves Királyság (7) féloldalas tanítások (1) feltételek az Igében (1) fiúság (1) G.H. Lang (4) győzelmes keresztény élet (11) gyülekezet (17) gyülekezeti élet (2) hinduizmus (1) hit (6) hitélet problémái (1) hitvédelem (6) hit és cselekedetek (2) hívő élet nehézségei (9) homoszexualitás (2) hústest (2) húsvét jelentése (1) igazság (1) igaz és hamis megtérés (8) imádság-imádkozás (4) Istennel járni (1) istentisztelet (12) isten imádása (8) Isten munkája (1) ítélet (1) ítélkezés (1) izrael (2) jézus (11) Jób magyarázata (1) john macarthur (2) jutalom (3) Kánaán (1) karizmatikusság (3) katolicizmus (5) katolikus pap (4) kegyelem (2) kereszt (1) kereszténység (3) keresztényüldözés (1) keresztény filmek (1) keresztség-bemerítés (2) királyság (1) közösség (1) Krisztus a hívőben (1) Krisztus a mennyben (1) Krisztus bennünk (1) Krisztus és a Gyülekezet egysége (1) Krisztus ítélőszéke (5) Krisztus teljessége (1) Krisztus Teste (2) kritika (6) különbségtétel (1) külső sötétség (1) laodicea (1) lelkigondozás (1) megagyülekezetek (2) megszentelődés (1) megtérés (9) megtéréstörténet (5) méltónak lenni a jutalomra (2) mennyek királysága (2) menyegző (2) miért teremtett az Isten embert (1) misztikus-kontemplatív-spirituális (14) müller györgy (1) new age-okkultizmus-ezotéria (9) nincsrecept (3) növekedés (6) óember (1) őrállók (1) ortodox kereszténység (2) pészach (1) posztmodern egyház (4) prédikáció (3) pszichológia az egyházban (2) ray comfort (3) Rick Warren-céltudatos (2) rick warren-céltudatos (1) segítség (1) segítség a szenvedésben (1) Stephen Kaung (2) szabadítás (1) szabadság (3) szellem lélek test (2) Szent Szellem munkája (2) szenvedés (1) szivárványszínű szvasztika (2) T. Austin-Sparks (3) tanítvánnyá tétel (2) teológiai különbségek oka (1) teremtés (1) tévtanítások az utolsó időkben (12) tévtanítók (9) the berean call (1) tíz szűz példázata (1) tozer (1) üdvösség (16) új ember (1) Új és és új föld (1) Új Jeruzsálem (1) új reformáció (2) univerzalizmus (1) uralkodás Krisztussal (3) úrvacsora (1) vallás (2) végidők (1) william paul young (1) Címkefelhő

John MacArthur – A nyolc leggyakoribb nevelési hiba

2011.08.05. 00:34 Kéry Zsuzsanna

 Az Efezus 6,4-ben Pál azt írja: „Ti apák, ne ingereljétek („ne haragítsátok fel” – Csia L., „ne keserítsétek meg” – katolikus, „do not provoke... to anger” – angol, ESV) gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.” Az elmúlt két hét során sorozatunkban megvizsgáltuk a fegyelmezés kérdését (konkrétan a fenekelést) [jön, jön – KZs.], valamint a nevelést (konkrétan az otthoni missziót). Ma a „nem ingerlés” parancsát nézzük meg közelebbről.
 
 A „haragra való felingerlés” arra a rendszeres, folyamatos bánásmódra utal, ami fokról fokra olyan mélyen gyökerező dühöt és neheztelést épít fel a gyerekben, ami kifelé nagyfokú ellenségességben nyilvánul meg – holott az ilyenfajta bánásmód célja általában nem a harag kiprovokálása. Nézzük meg tehát azt a nyolc nevelési hibát, amivel a szülők a gyermekeiket haragra ingerlik:
 
1. A jó szándékú mindentől óvás gyakori oka a gyermeki dühnek. Azok a szülők, akik szinte megfojtják a gyerekeiket és szigorúan korlátozzák, hova mehetnek és mit csinálhatnak, akik soha nem bíznak meg a gyermekeikben, hogy maguk végezhessék a saját ügyeiket és folyamatosan megkérdőjelezik az értékítéletüket, falat építenek maguk és a gyermekeik közé – jellemzően azzal a biztos meggyőződéssel, hogy így lesz szoros a kapcsolatuk. A gyerekeknek gondos iránymutatásra és bizonyos korlátokra van szükségük, ám másfelől ők különálló egyéniségek, és meg kell tanulniuk – az életkoruknak és az érettségüknek megfelelő mértékben – az önálló döntéshozatalt. Az életüket lehet irányítani, de nem lehet totális kontroll alatt tartani. 
 
2. A haragra való ingerlés másik gyakori oka a kivételezés. Izsák jobban kedvelte Ézsaut Jákóbnál, Rebeka pedig Jákóbot szerette jobban Ézsaunál. Ez a kettős és egymással ellentétes kivételezés nem csak a közvetlen családnak okozott nagy bajt, hanem a Jákób és Ézsau leszármazottai közötti konfliktusokban mind a mai napig érezteti a hatását! Ugyanis, ha a szülők egymáshoz hasonlítgatják a gyerekeiket – különösen, ha az ő fülük hallatára teszik ezt –, az hihetelenül romboló hatású lehet a kevésbé tehetséges vagy kevésbé kedvelt gyermek számára. Még inkább bátortalan, dühös, visszahúzódó és megkeseredett lesz.
A kivételezés pedig oda vezet, hogy szülők gyakorlatát követve a gyerekek maguk is kivételezni fognak, preferenciáik lesznek a családon belül – például jobban fogják szeretni egyik testvérüket a másiknál, és gyakran egyik szülőt is a másiknál.
 
3. A gyermek ingerlésének harmadik módja, ha az ésszerű határokat meghaladó teljesítményt tűzünk ki elé. Egy kisgyereket tönkre lehet tenni a nyomáskényszerrel, ami a minél jobb teljesítmény elérése érdekében ránehezedik. Hamar megtanulja, hogy bármit is tesz, semmi sem elég jó a szüleinek. Alighogy teljesített egy feladatot, máris valami még nagyobba vághatja a fejszéjét. Azok az apák, akik a fiaik sportsikerein keresztül a saját teljesítményüket ünneplik, vagy azok az anyák, akik a lánygyermekük életén keresztül képzelnek maguknak ragyogó karriert, nem tesznek mást, mint hogy felelős szülői magatartás helyett a saját vágyaik oltárán feláldozzák a gyerekeiket.
 
Egy alkalommal egy fiatal nőt látogattam meg, aki bélelt falú szobában, katatónás sokk állapotában volt. Keresztény családban felnőtt, hívő lány volt, de az anyja folyamatosan azzal gyötörte, hogy ő legyen a legnépszerűbb, legszebb és legsikeresebb lány az iskolában. Ez valóban sikerült is neki, nagyon népszerű volt a társai között, majd az iskola után pedig modellként dolgozott. Ám a rá nehezedő nyomás egyszer csak túllépte a számára elviselhető mértéket, és idegösszeomlást kapott. Miután kiengedték a kórházból, visszakerült ugyanabba a művi és teljesítményhajhász környezetbe. Amikor megint rájött, hogy képtelen eleget tenni az elvárásoknak, öngyilkosságot kísérelt meg. A frusztrációját így összegezte nekem egyszer: „Teljesen mindegy, mit csinálok, anyámnak soha nem lesz elég jó.”
 
4. A gyermek ingerlésének negyedik módja az elbátortalanítás. Annál a gyereknél, akit soha nem dicsértek meg vagy nem bátorítottak a szülei, borítékolható a baj. Ha mindig csak azt mondják meg neki, hogy mit csinál rosszul, és soha nem azt, hogy mi az, amit jól, hamar elveszíti a reményt, és az lesz a meggyőződése, hogy ő képtelen bármit is jól csinálni. Akkor pedig már nem is lesz is rá semmi oka, hogy megpróbálja.
Minden szülő tud pedig találni valami olyat a gyerekében, amit az valóban jól csinál, és ki is kell mutatni ilyenkor az elismerésünket. A gyereknek helyeslésre és bátorításra van szüksége a jó dolgokban, éppen olyan mértékben, mint ahogyan korrekcióra szorul a rosszakban.
 
5. A haragra ingerlés ötödik módja az, amikor a szülők nem hoznak áldozatokat a gyermekeikért, és neheztelnek még a létezésük miatt is. Azokban a gyerekekben, akikkel azt éreztetik, hogy zavarnak, hogy mindig útban vannak, és hogy ők a szülők terveinek és boldogságának akadályai, természetes, hogy felgyülemlik a keserűség és a harag. Ezeknek a gyerekeknek a számára előbb-utóbb pontosan maguk a szülők lesznek zavaró tényezők, akik betolakodásukkal akadályozzák a gyerek boldogságát és terveit.  
 
6. Az ingerlés hatodik formája, ha nem hagyjuk, hogy a gyerek normális tempóban nőjön fel. Ha folyton azért korholjuk, mert gyerekesen viselkedik, még akkor is, amikor amit tesz, teljesen normális és ártalmatlan dolog, nem az érettségéhez járulunk hozzá, hanem éppen a gyerekességet erősítjük meg benne.
 
7. A gyerekek dühítésének hetedik módja, ha a szeretetet használjuk jutalmazásként vagy büntetésként – megadjuk, ha a gyerek jó, és megvonjuk, ha rossz. Gyakran ez tudattalanul zajlik, de a gyerek megérzi, ha a szülő kevésbé törődik vele, ha engedetlen, mint amikor jól viselkedik. Isten szeretete nem ilyen, és azt sem akarja, hogy az emberi szülők így szeressenek. Isten ugyanúgy szeretetből fenyíti meg a gyermekeit, ahogyan szeretetből áldja is meg őket. „Mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti” (Zsid 12,6). Mivel olyan könnyű dühből és haragból büntetni, a szülőknek különösen oda kell figyelniük, hogy a gyerekek akkor is biztosak lehessenek a szeretetükben, amikor éppen fenyítik őket.
 
8. A haragra ingerlés nyolcadik módja a fizikai illetve a verbális bántalmazás. A gyermekbántalmazás egyre inkább növekvő tragédia napjainkban. Még keresztény szülők is – különösen az apák – túlreagálnak néha, és a szükségesnél sokkal erősebben fenekelik el a gyerekeiket. A megfelelő testi fenyítés nem a felsőbbség és az erő kifejezése, hanem az ésszerűségből és szeretetből fakadó helyreigazításé. 
Szavakkal is lehet bántalmazni egy gyermeket. A szülő éppolyan könnyen a gyerek fölébe kerekedhet verbálisan, mint testi erővel. Ha fennsőbbségeskedő érvekkel vagy maró gúnnyal vágunk vissza neki, komoly kárt okozhatunk a lelkében, amivel csak a düh és a harag felé taszítjuk a gyermeket. Elképesztő, hogy néha olyanokat vagyunk képesek mondani a saját gyerekeinknek, amiket soha nem mondanánk senki másnak – nehogy tönkretegyük a renoménkat!
 
Végül fontoljuk meg egy keresztény apa vallomását:
 
„A családomban már mindenki felnőtt, a gyerekeim kirepültek. De ha újra kellene kezdenem az egészet, hát ezt csinálnám: Jobban kimutatnám a feleségem iránti szeretetemet a gyerekek előtt. Többet nevetnék együtt a gyerekeimmel, a hibáinkon és az örömeinken egyaránt. Jobban odafigyelnék arra, amit mondanak, még a legkisebb dolgokra is. Őszintébb lennék a saját gyengeségeimmel kapcsolatban, nem tettetném a tökéletességet. Máshogyan imádkoznék a családomért; az ő hibáik helyett a sajátjaimra koncentrálnék. Több mindent csinálnék együtt a gyerekeimmel. Bátorítanám őket és jobban megdicsérném őket. Több figyelmet fordítanék az apró dolgokra, amiket például a kicsik nagy komolysággal tesznek vagy mondanak. És végül, ha mindent újra végig kellene csinálnom, sokkal bensőségesebben beszélnék Istenről a családomnak; minden egyes nap minden apró dolgot felhasználnék rá, hogy Isten felé irányíthassam őket." 
 
Forrás: John MacArthur: Ways Parents Provoke 

 

2 komment

Címkék: john macarthur biblikus gyereknevelés

A bejegyzés trackback címe:

https://hitvedelem.blog.hu/api/trackback/id/tr113126928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt) · http://zsotza.blogspot.com 2011.08.09. 11:59:24

Gyakorló szülőként írom:
Köszönöm Zsuzsa,hogy Feltetted!

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2011.08.09. 14:10:13

Örülök, hogy szolgálhattam vele, dicsőség az Úrnak. Tervezem, hogy fordítok még ilyet; szerintem is nagyon hasznos tanácsok, és az összes "biblikus gyereknevelős" okosság közül, amit eddig olvastam (három kisgyerekem van nekem is), MacArthur hozzáállása a legbiblikusabb és legéletszerűbb (egyébként ő maga is igen-igen problémás gyerek volt, és lám, mi lett belőle). Legjobb, hogy nem idomítani akarja a gyereket, hanem szeretettel nevelni.