HTML

Hitről szóló blog

"[A béreaiak] napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok." (ApCsel 17,11) _________________ "Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek." (1Kor 14,20)

Utolsó kommentek

Címkék

abortusz (3) antiszemitizmus (3) ateizmus (4) Atya (1) az ember felépítése (1) a halál és ami utána van (2) a hit fegyvere (1) a hívő jutalma (1) a kereszt munkája (2) a szenvedés értelme (1) a viskó kritika (1) biblia (5) bibliai próféciák (4) biblikus gyereknevelés (3) biblikus kereszténység (29) biblikus lelkigondozás (2) buddhizmus (2) bűn (5) c.s. lewis (1) cursillo (3) D.M. Panton (1) dalai láma (2) dave hunt (8) dinoszauruszok (1) egység krisztusban (3) Egyszerű fordítású Biblia (2) elragadtatás (1) első feltámadás (1) elveszíthető-e az üdvösség (8) emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház (13) én halála (2) én megtagadása (2) Eszménykép és valóság (3) evangélium (15) evangelizáció (7) evolúció-teremtés (16) Ezeréves Királyság (7) féloldalas tanítások (1) feltételek az Igében (1) fiúság (1) G.H. Lang (4) győzelmes keresztény élet (11) gyülekezet (17) gyülekezeti élet (2) hinduizmus (1) hit (6) hitélet problémái (1) hitvédelem (6) hit és cselekedetek (2) hívő élet nehézségei (9) homoszexualitás (2) hústest (2) húsvét jelentése (1) igazság (1) igaz és hamis megtérés (8) imádság-imádkozás (4) Istennel járni (1) istentisztelet (12) isten imádása (8) Isten munkája (1) ítélet (1) ítélkezés (1) izrael (2) jézus (11) Jób magyarázata (1) john macarthur (2) jutalom (3) Kánaán (1) karizmatikusság (3) katolicizmus (5) katolikus pap (4) kegyelem (2) kereszt (1) kereszténység (3) keresztényüldözés (1) keresztény filmek (1) keresztség-bemerítés (2) királyság (1) közösség (1) Krisztus a hívőben (1) Krisztus a mennyben (1) Krisztus bennünk (1) Krisztus és a Gyülekezet egysége (1) Krisztus ítélőszéke (5) Krisztus teljessége (1) Krisztus Teste (2) kritika (6) különbségtétel (1) külső sötétség (1) laodicea (1) lelkigondozás (1) megagyülekezetek (2) megszentelődés (1) megtérés (9) megtéréstörténet (5) méltónak lenni a jutalomra (2) mennyek királysága (2) menyegző (2) miért teremtett az Isten embert (1) misztikus-kontemplatív-spirituális (14) müller györgy (1) new age-okkultizmus-ezotéria (9) nincsrecept (3) növekedés (6) óember (1) őrállók (1) ortodox kereszténység (2) pészach (1) posztmodern egyház (4) prédikáció (3) pszichológia az egyházban (2) ray comfort (3) Rick Warren-céltudatos (2) rick warren-céltudatos (1) segítség (1) segítség a szenvedésben (1) Stephen Kaung (2) szabadítás (1) szabadság (3) szellem lélek test (2) Szent Szellem munkája (2) szenvedés (1) szivárványszínű szvasztika (2) T. Austin-Sparks (3) tanítvánnyá tétel (2) teológiai különbségek oka (1) teremtés (1) tévtanítások az utolsó időkben (12) tévtanítók (9) the berean call (1) tíz szűz példázata (1) tozer (1) üdvösség (16) új ember (1) Új és és új föld (1) Új Jeruzsálem (1) új reformáció (2) univerzalizmus (1) uralkodás Krisztussal (3) úrvacsora (1) vallás (2) végidők (1) william paul young (1) Címkefelhő

MÜLLER GYÖRGY – A bibliai bemerítkezés

2012.03.08. 11:22 Kéry Zsuzsanna

Az elmúlt vasárnapon - 14 évvel a megtérésem után - bemerítkeztem. Mivel népegyházi tag voltam korábban, számomra is a csecsemőkeresztség volt természetes, sőt, két nagyobbik gyerekünket is megkereszteltettük - a harmadikat viszont már nem. Addigra jutottam el arra a látásra, hogy ez a dolog nem az ige szerint való, de összességében négy-öt éven keresztül kerestem az igazságot ezzel a dologgal kapcsolatban.

Emlékszem, már a keresésem elején megtaláltam Müller Györgynek ezt az írását a neten, de akkor még hitetlenkedve fogadtam a konklúzióját. Most újra elém került, és szinte szóról szóra ugyanez zajlott le bennem is, ugyanezen az úton jutottam arra a meggyőződésre, ami végül a bemerítkezésemhez vezetett.

Nekem különösen tetszik az a logikus mód (az előző posztban is olvasható), ahogyan Müller György Isten akaratát keresi, és a saját ellenkezéseire is kíméletlenül megadja a választ - és utána az elnyert világosság szerint cselekszik. Én is ugyanezzel a módszerrel - tehát, hogy felteszem Istennek a kérdést, és elkezdem az elejétől az Újszövetséget olvasni - jutottam már számos felismerésre akár az evangelizáció módjával, akár az ún. élménykereszténységgel kapcsolatban.

Idemásolom a teljes cikket:

"Müller György az angol keresztyén gyülekezetekben élte áldásos életét. Életrajza magyarul is megjelent, ezért sok magyar keresztyén részére lesz tanulságos és bátorító önvallomása a hívő keresztyéni élet nehéz kérdésében.
Müller György (1805-1898)
Müller György, kinek imádkozó élete és gyümölcsöző munkássága sok magyar keresztyén előtt ismeretes. 1805. szeptember 27-én született Németországban (Kroppenstedtben, Halberstadt mellett). Halleban tanult teológiát. 1829-ben ment át Angliába, és itt előbb a zsidómisszióban dolgozott. Később Bristolban telepedett le. Itt alapította 1836-ban a híres árvaházakat. Élete utolsó éveiben nagy evangelizáló utazásokat tett a világ minden részében. 93 éves korában halt meg, 1898. május 9-én.
 
Hogyan világosodott meg Müller György a megtértek keresztségéről?
 
Müller György az ő saját maga által írt, 1844-ben nyomtatásban megjelent életrajzában következőképpen nyilatkozik a keresztségről: „1830. április havában Sidmouthba mentem prédikálni. Miközben ott voltam, három nő, kik az Úrban testvéreim voltak, az én jelenlétemben a keresztségről beszélgetett. Közülük az egyik már felvette a megtértek keresztségét. Miután egy ideig erről beszélgettek, felszólítottak, hogy mondjam el erre vonatkozó felfogásomat.
Így feleltem: „Nem hiszem, hogy még egyszer meg kellene keresztelkedtem.”
A megkeresztelt nővér erre azt kérdezte tőlem: „Hát meg van már keresztelve?”
„Igen, mint gyermek”- feleltem.
Ő azonban azt kérdezte: „Olvasta Ön már ezen pontra való tekintettel a Szentírást
és imádkozott ezért?”
„Nem”-mel feleltem.
„Akkor – mondta ő – arra kérem Önt, hogy addig egyáltalán ne nyilatkozzék a kérdésről, míg ezt meg nem tette.”
 
Tetszett az Úrnak, hogy ezen tanács fontosságát nekem megmutassa, mert miközben én éppen ez időtájt mindenkit intettem, hogy semmit se fogadjon el, ami Isten Igéjéből nem bizonyítható, mégis én magam ismételten a hívők keresztsége ellen nyilatkoztam, anélkül, hogy az Írást e tekintetben vizsgáltam, vagy ezért komolyan imádkoztam volna. Most azonban elhatároztam, hogy Isten segítségével ezt a kérdést is megvizsgálom, és abban az esetben, ha a gyermekkeresztség az Írás szerint való, azt komolyan fogom védelmezni; ha azonban a hívők keresztsége az igazi keresztség, akkor azt épp oly hűségesen fogom védeni és megkereszteltem magamat. Mihelyst időm megengedte, elkezdtem e kérdést vizsgálni, még pedig a következő módon. Ismételten kértem Istent, hogy oktasson ki engem ebben a fontos kérdésben, és az Újtestamentumot kezdtem elölről elolvasni ezen kérdésre való különös tekintettel.
 
Most azonban, ahogy komolyan végeztem e dolgot, egy sereg ellenvetés támadt bennem.
 
1. „Minthogy sok szent és világosságban járó embernek ebben a pontban különböző volt a felfogása, és még ma is az, nem bizonyítéka ez annak, hogy mi az egyházak mai tökéletlen állapota miatt nem is várhatjuk, hogy ebben a kérdésben kielégítő megoldáshoz jussunk?” Ez az ellenvetés így háríttatott el: „Ha a Szentírásban kijelentetett, melyik a helyes keresztség, miért ne ismerhetném én el ezt az igazságot, minthogy az egyháznak ma is változatlanul a Szent Lélek (Szellem) a tanítója, mint régen volt.”
 
2. „Barátaim közül csak kevesen vannak megkeresztelkedve, közülük a legtöbb ellene van a hívők keresztségének, s ezek majd hátat fordítanak nekem.” Felelet: „Ha minden ember elhagy is engem, de Jézus velem lesz, akkor boldog leszek.”
 
3. „Jövedelmednek legalább a felét elveszted, ha megkeresztelkedsz.” Felelet: „Ameddig én az Úrhoz hű leszek Ő nem engedi, hogy hiányt szenvedjek.”
 
4. „Az emberek baptistának fognak mondani, és úgy tekintenek majd, mint a baptisták egy tagját, pedig nem helyeselsz mindent, ami náluk történik.” Felelet: „Ha meg is keresztelkedem, abból még nem következik az, hogy azokkal, akik a hívők keresztségét igazságként hirdetik, minden egyéb pontban egyet is értsek.”
 
5. „Te már néhány év óta prédikálsz, s ha megvilágosodna előtted, hogy a hívők keresztsége az igaz, nyilvánosan be kellene ismerned, hogy eddig tévedésben voltál.” Felelet: „Sokkal jobb beismerned, hogy eddig ezen pontban tévedésben voltál, mint ebben megkeményedned.”
 
6. „Még, ha a hívők keresztsége is az igazi, most már még is késő, hogy megkeresztelkedj, mert amikor megtértél, mindjárt meg kellett volna keresztelkedned.” Felelet: „Jobb az Úr parancsát ha későn is, betölteni, mint azt elhanyagolva, tovább élni.”
 
Tetszett az Úrnak az Ő felettébb nagy kegyelméből, hogy szívemet ilyen állapotba hozza, melyben kész voltam azt cselekedni, amit ezen igazságra vonatkozólag az Írásban találok, legyen ez akár az ún. gyermekkeresztség, akár a hívők keresztsége. Elmondhatom, hogy „az Ő akaratát óhajtom cselekedni”, és úgy gondolom, ezen ok folytán ismertem meg oly hamar, „melyik tanítás az Istentől való”, a gyermekkeresztség-e, vagy a hívők keresztsége. S itt közbevetőleg meg szeretném jegyezni, hogy az a hely (János 7,17), melyre már többször hivatkoztam, szentséges hitünk több tanítását és utasítását rendkívül
könnyen világossá és érthetővé tette előttem. Ilyenek pl. Máté 5,39-44, Lukács 12,33, Róm 13,3. Sokan azt mondják ugyan, hogy e helyeket nem lehet betű szerint venni, különben hogyan mennének keresztül a világon Isten gyermekei, de János 7,17 erre felvilágosítást ad. Mindenki, aki kész Isten parancsait életében megvalósítani, meggyőződik Isten azon akaratáról, hogy azokat betű szerint kell érteni.
 
Mihelyst szívem ilyen állapotba jutott, megtanultam a Szentírásból, hogy csakis a hívőket szabad keresztelni, és hogy a keresztség egyetlen Írás szerinti módja a bemerítés, s ezért egyedül ezt lehet számításba venni.
 
Az elsőről főleg az ApCsel. 8,36-38, a szerecsen komornyik bemerítése, az utóbbiról Róm. 6,3-5 győzött meg. Erre bizonyos idő múltán bemerítettek. Ez alkalommal igen nagy békességet élveztem, és soha egy pillanatra sem bántam meg, hogy e kérdésben az Úr parancsának engedelmeskedtem.
 
Mielőtt túlmennék életem ezen eseményén, közlök még egyet-mást ennek következményeiről, különösen, ami fenti aggályaimat illeti, melyek bennem akkor támadtak, mikor az Írást a keresztség kérdésében vizsgálni kezdtem.
 
1. Az első ellenvetésre most, mint az én teljes meggyőződésemet jelenthetem ki, hogy a Szentírásban kijelentett összes igazságok között egyetlenegy sem jelentetett ki oly világosan, mint éppen a keresztség, s hogy ezt csak az emberek homályosították el, mivel nem voltak készek arra, hogy e kérdésben egyedül Isten Igéjét engedjék dönteni.
 
2. Igazán az Úrban való barátaim közül egy sem fordított hátat nekem, amint gondoltam, sőt, azóta a legtöbben maguk is bemerítkeztek.
 
3. Habár keresztségem által egyik oldalon a bevételeimből vesztettem, még sem engedte az Úr, hogy ez földi dolgokban is hátrányomra lett volna, mert amit az egyik oldalon elvesztettem, azt gazdagon kipótolta a másikon.
 
4. Végül példám sokakat arra indított, hogy a keresztség kérdését Isten Igéjének a világosságában vizsgálják meg, és miután a hívők keresztségének igazságáról meggyőződtek, meg is keresztelkedtek. S mivel ezen igazságot felismertem, indíttatva éreztem magamat erről mások előtt is bizonyságot tenni, úgyhogy mióta csak Bristolban vagyok (kb. 21 éve) több mint 700 hívő merítkezett alá körünkben."
 
Fordította: Dr. Kiss Ferenc, orvos
Szerkesztette: Makai Rozália
George Mueller of Bristol
Forrás: Makai Rozália http://web.tvnetwork.hu/vaise

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hitvedelem.blog.hu/api/trackback/id/tr744297299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zolisz 2012.03.09. 07:17:39

Kedves Zsuzsa! Örömmel olvastam el bizonyságtételed! Ritka szép példája annak, hogy lehet egy vitatott igei igazsággal kapcsolatban igei módon eljárni!

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2012.03.09. 09:38:42

@zolisz: Köszönöm. Arra jutottam, hogy a hagyományokhoz való ragaszkodás a legerősebb gátja a Szentlélek folyton megújító munkájának, és soha nem fogunk tudni növekedni a hitben, ha holt dolgokhoz ragaszkodunk az élők helyett.

abelbarat 2012.03.15. 07:56:21

Sziasztok!

Most látom először ezt a blogot, nem ismerem, úgyhogy bocsi, hogyha már túltárgyalt dolgokról írok. Egy fbook-os bejegyzés alapján jutottam el ide és gondoltam megosztom veletek a meglátásaimat, mert több oldalról érnek ezzel kapcsolatban hatások manapság.

Szerintem a bibi ott van, hogy
- a keresztség kérdése nem ilyen fekete-fehér
- ezt a Sátán kétféleképpen kihasználhatja: vagy teljesen figyelmen kívül hagyják a hívők, vagy mindent alá vetnek és megosztást, szakadást eredményez, aminek az elkerülhetetlen velejárója, hogy a Megváltás üzenete a háttérbe kerül
- református egyházunk is nagyon merev ebben a kérdésben. A bölcs az lenne, ha mindkettő keresztséget prédikálnák és gyakorolnák (persze nem egyszerre, hanem kinek, melyik ad békességet) és egyik ellen se prédikálnának. Ha valami benne van a Bibliába akkor az az, hogy emiatt ne szívjuk egymás vérét (Efézusi levél)
- jó lenne, ha megállna a térítgetés a bemerítgetéssel kapcsolatban és szintén alább hagyna a szemellenzős nézet, miszerint a bemerítkezés nem református=nem kóser.

Kicsit mégis a „pro-bemerítés“ híveinek szeretném figyelmeztetésként írni – ha már a cikk ezt tárgyalja – hogy ott van a Galatákhoz írt levél. Nekem ez annyit mondott, mikor a bemerítkezés került nekem is napirendre az imatémáim között. Igaz, hogy ott a körülmetélkezésről van szó, de azt is egy hívő, nem is akár ki, Péter kezdi el prédikálni a Megváltás helyett. Ez nem azt jelenti, hogy a bemerítkezés nem biblikus vagy ugyanolyan lenne, mint a körülmetélés. A probléma itt a „következő szint“ tanítással van. Mert nincs következő szint. Egy szint van és ez a Kereszt szintje. Persze a hitünkben növekszünk és újabb meglátások szerint formálódunk a Szentlélek által. Viszont a lényeg itt a motiváción van, azon, hogy a tanítás gyökerei hová nyúlnak vissza. Péternél is ott volt a bibi, hogy amúgy egy logikus, jó dolgot, Istennek kedves dolgot javasolt (körülmetélkezés, zsidó törvények), de mégis tévúton volt. Eltolódott a hangsúly a keresztről, a kereszt mellett/helyett mást is meg kellett tenni, hogy rendben legyünk Isten előtt. Jézus nem azt fogja kérdezni, hogy meg vagy-e keresztelve vagy hogy hogyan, ki által. A kérdés az lesz, hgy bíztál-e benne. Ez minden igehirdetőnek/tésnek a lényege. Ha másféle „igaz hitet/útat“ tanítunk, akkor a Sátán győzött.

Imádkozom, hogy a Sátán munkája romoljon le a hívők közötti különbségek miatt midnkét oldalról és egyszerűen kezeljük nagykorúként a keresztség kérdését (Efézusi levél – másod-harmadlagos kérd.) és ne visszafele süljön el ez is, mint 5-10 évvel ezelőtt a Szentlélek keresztség vagy a nyelveken szólás kérdése, ami javarészt csak botrányt botrányra szült és már rég nem a Golgotáról volt szó. Gyülekezetenként, kisebb körökben, házi csoportokban meg lehet osztani a meglátásokat és természetesen állást kell foglalni, hogy ki-melyik utat járja. Pont úgy, mint az úrvacsorával vagy éppen a gyülekezeti zenével kapcsolatban. Innentől kezdve nem az a feladatunk, hogy a másikat meggyőzzük, hogy a mi meglátásunk, értelmezésünk jobb. Erre én sehol nem találtam eddig bátorítást a Bibliában. Ha a tesóm Jézusban bízik, akkor rendben van. Ha ez nincs így, akkor szeretettel intenem kell, de csak ebben az esetben szeritnem.

Áldás!

Ábel

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2012.03.15. 08:42:21

@abelbarat: Szia Ábel, köszi, hogy megosztottad a gondolataidat!
Magam is évekig gondolkoztam a keresztség/bemerítés kérdésén, és mostanra jutottam szilárd meggyőződésre. (Ami persze nem jelenti azt, hogy bárkire megpróbálnám azt ráerőltetni - bizonyságot viszot tehetek róla :)

Tulajdonképpen azt kéne megnézni, hogy ez a kérdéskör miért ennyire megosztó, miért ennyire felkavaró számunkra? A "számunkra" alatt a zsidó-keresztény alapokon nyugvó, nyugat-európai kultúrkört (amihez valamennyire még mi is talán odatartozunk) értem, ahol ezerév óta népegyházi befolyás alatt élünk, és az a természetes, hogy újszülött gyermekét szinte mindenki megkeresztelteti (a mögöttes teológia a RómKat katekizmusban elolvasható: a keresztvíz mossa le az eredendő bűnt, de ezt a gondolatot két hete egy református lelkész szájából is hallottam).

Szóval mi az, ami meggátol bennünket abban, hogy egyszerűen és tisztán lássunk ebben a kérdésben, és mi az, ami miatt évekig tudunk rágódni rajta? A hagyomány.

Meg lehet nézni, hogy ahol spontán jutnak hitre emberek, és gyülekezetekbe tömörülnek, milyen természetes módon gyakorolják a bemerítkezést. Igaz ez a missziós területekre, de pl. Észak-Amerikában is az evangéliumi gyülekezetekben is a hitre jutottak bemerítése a természetes.

Nálunk viszont azért is megosztó a kérdés, mert ha népegyházi környezetben egyszer csak valaki bemerítkezik, a többieket maga ez a tény is állásfoglalásra kényszeríti. Ezt pedig van, aki támadásként éli meg, hiszen az merül fel benne: lehet, hogy az én keresztségem nem volt biblikus? Erre is kétféleképpen lehet reagálni: az illető maga is elkezdi keresni az igazságot ezzel kapcsolatban - vagy pedig eldöntötte magában a kérdést, és különféle közvetett magyarázatokkal áll elő, gyakorlatilag kiforgatja az Igét, hogy a saját igazát alátámassza (Jézusnak is térdig ért a Jordán, abban nem lehetett alámerülni, amikor 3000 ember tért meg, nem lehetetett egyszerre bemeríteni őket, csak vizet spriccelni a fejükre stb). Ebben azután megnyugszik, és a döntését biblikusnak tartja, holott szerintem csak a lelkiismeretét altatja el, mert a Szentlélek ebben is az igazságra akarja elvezetni az embert.

Isten tehát a tudatlanság idejét mindenkinek elnézi, de amikor valaki tudatosan dönt a hagyomány követése mellett annak ellenére, amiben elvileg világosságra jutott, az már elég necces szerintem. De ez is az egyén dolga, én semmiképpen nem törvényeskednék ebben (meg másban sem).

Igazad van, hogy Krisztusnak kell a középpontban lennie, éppen ezért nem is a saját meglátásunk felől kell győzködni másokat, hogy az "jobb" lenne. Az ún. "Szentlélek-keresztség" és a bemerítés kérdése pont olyasmi, ami felől egyértelműen szól az Ige, ez nem ízlés kérdése (a gyülekezeti zene viszont totálisan az, abban teljes szabadságunk van szerintem, mint hogy pl. abban is, hogy imádkozás közben milyen testtartást veszek fel, ha felveszek valamilyet egyáltalán).

Hát "röviden" ennyi. :)

abelbarat 2012.03.15. 20:34:10

Kedves Zsuzsa!

Köszönöm, hogy írhattam és köszönöm a reakcióid.

Tisztelettel és szeretettel elfogadom a bemerítkezés igei helyességéről kialakított álláspontodat. Amint arra utaltam, szerintem ez nem a fekete-fehér témák közé tartozik. Én és a családom a gyerekkeresztség jelképét használjuk hitünk megélésében. Hogy erről vitát nyissak. nem látom építő dolognak egy keresztyén között sem, főleg nem ma itt Magyarországon. Köszönöm, hogy te sem akarsz meggyőzni ezzel kapcsolatban.

Nem merül fel bennem tehát, hogy az én keresztségem nem biblikus, megvagyok győződve arról, hogy mind a kettő teljes mértékben az. Emellett erőteljes ezköze a Sátánnak is, ha hagyjuk.

A Szentlélek keresztségről sem leszek jó partner a vitában, illetve a nyelveken szólásról sem szeretnék érvelni. Szerintem ezek mind gyülekezetenként változhatnak, hiszen fordítások, igemagyarázatok más-más helyre teszik a hangsúlyt. Ehhez kapcsolódik a zene is, bár nem egy olyan rangú kérdés talán, de ez is az adott gyülekezet ige-interpretációjától függ. Nincs tökéletes gyülekezet, mindenhol vannak olyan dolgok, amiket csinálhatnának jobban. Ha én egy gyülekezetbe megyek látogatóba, a bemerítkezés, a zene, a nyelveken szólás kérdése sokadlagos dolgok. Ami fontos:
elhangzik-e az Evangélium?
Kereszt és feltámadás központú-e a vezetés (tanítás, döntéshozások)
Tanítványozó, ige és istenismeretben növekvő-e a gyülekezet
Szeretetteljes közösség jelei (kiscsoportok, minőségi kapcsolatok kialakulása)
stb
stb
stb
bemerítés/gyerekkeresztség – tök mindegy
zenei, dicsőítő zene – tök mindegy
Szentlélekkeresztséget néven nevezik-e – tök mindegy, bár itt lehetnek csúszások, de szerintem ne menjünk bele

Visszakanyarodva a bemerítkezéshez. Szerintem ez egy jó tanítás. Viszont ma a környezetemben romboló hatását érzem. Szétválaszt, gőgössé és tukmálóvá vállnak tesók, illetve – amit nagyon nehezen vallanak be – a motiváció mögött van egy kis tudatalatti sóvárgás a „jobb” iránt, ami nekem már az Evangélium-kiegészítése kategóriába tartozik: „Ha ezt és ezt megteszed, jön majd az áldás, Istennek ez kedves, engedelmeskedj neki ebben is, ha teljes szívvel neki akarsz szolgálni, blablabla.” Számomra ezek a szófordulatok átláthatóak és egyértelműen egy emberközpontú „jó-cselekedet” evangélium van mögötte, akárcsak amit Péter mívelt a Galatáknál. De ne legyen igazam.

A jelenlevők természetesen kivételek :) Persze nem ismerlek titeket :)

Áldás,

Ábel

Féltőn-szeretett 2012.03.16. 21:22:07

Róm6,4 A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.
6,5 Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is.

nekem ez EGYÉRTELMŰEN mélyvíz. Mikor ugyanazon a vasárnapon alámerültem, és megszűnt a külvilág. Döbbenetes volt. Zamatos gyümölcseit "ipari mennyiségben" szüretelem és osztom...

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2012.03.17. 19:31:32

@abelbarat: Kedves Ábel,
utolsó bekezdésed intő jel, hogy milyenek ne legyünk. Köszönöm!

Az már az élménykereszténység kategóriája, amikor valaki mindig valami többre-jobbra, nagyobb szellemi élményre vágyik, és _ennek érdekében_ merítkezik, szól nyelveken stb. A sorrend pedig fordított: arra kell vágyni,
hogy minél inkább Krisztushoz hasonlóvá legyünk, hogy minél jobban át tudjuk adni magunkat Neki, hogy minél jobban használhasson bennünket,
hogy ne szomorítsuk meg,
hogy minél jobban megértsük, mi Isten akarata.
És AKKOR következHETnek a szellemi élmények, az áldások, a gyümölcsök - Isten kegyelméből, az Ő jóakarata szerint (nem jutalmul és nem az érdemeimért).

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2012.03.17. 19:37:23

@Féltőn-szeretett: Igen, de mi nem azért merítkeztünk, hogy mekkora flash lesz, meg hú majd biztos jönnek az áldások, hanem mert arra a meggyőződésre jutottunk, hogy itt és most ezt várja _tőlünk_ Isten. Simán engedelmeskedtünk és kész.

abelbarat 2012.03.17. 19:54:51

Kedves Féltőn Szeretett,
"nekem ez EGYÉRTELMŰEN mélyvíz"
- nekem is! :)

Kedves Zsuzsa, egyetértünk!

Áldás, békesség:

Ábel

Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt) · http://zsotza.blogspot.com 2012.03.17. 20:11:36

@Kéry Zsuzsanna: Köszönöm a Bizonyságtételedet!
Melyik közösségben Találtad meg a Helyed?
Kívánom URunk gazdag áldását!

@abelbarat: Nagyon egyetértek!
Mielőtt félreértés esne: bemerítkezett keresztény vagyok. De azt is vallom,-Ábellel együtt-hogy ez nem "fekete-fehér" téma. "Pro,és kontra" sok-sok hosszan lehetne felsorolni az érveket/ellenérveket: több megabájtnyi mennyiségben.

Hiszem,hogy ha üdvösség-kérdés lenne,akkor a Szent Lélek (Szent Szellem) egyértelműen rendelkezne a keresztség részleteiről: kell-e felkészítő tanfolyam,vagy lehet-e anélkül,mennyi idős kortól lehet, mennyi liter vízben...stb...

Isten tudott rendelkezni az Ószövetségi, izraelita Istentisztelet legapróbb részleteivel kapcsolatban. Hiszem,hogy az Újszövetségi Istentisztelettel kapcsolatban is megtette volna az Úr,-ha ez lett volna a szándéka.

Ábelbarát írja: >>" Visszakanyarodva a bemerítkezéshez. Szerintem ez egy jó tanítás. Viszont ma a környezetemben romboló hatását érzem. Szétválaszt, gőgössé és tukmálóvá vállnak tesók"<<

Valahogy ezt fájlalom én is,-még ha "csak" egy kisebbségnél is tapasztalható ez a jelenség.
Szomorú vagyok,és szégyellem,ha a bulldózer-misszió miatt emberek elutasítják a bemerítkezést.
Ma egy adventista közösségben voltam egy barátommal,aki ott gyülekezeti tag.
Délelőtt színvonalas,építő tanítás hangzott el,utána a a (jó)szokásos ebéd-közösség. Akikkel beszélgettem, nem éreztették velem,hogy a(szombat)Igazságtól távol lévő sötétszürke büdös bari lennék a jó illatú áldozatot bemutató hófehér gyapjas NYÁJban.

A délután "beszélgetős", közösségi Bibliatanulmányozás volt,-én is szót kaptam.
Ugyan nem gyülekezetet kerestem, szimplán csak vendég voltam,de egy igen vonzó gyülekezetnek láttam a közösséget. Minden jó,ha a vége jó. Bárcsak így lett volna..."

Az alkalom után egy igen motivált,és buzgó Testvér elkezdett nagy lendülettel beszélni a szombat fontosságáról,és hogy ez mennyire fontos jele lesz az Utolsó Idők Igaz Egyházának.
Nem akartam vendégként bizonygatni,hogy amit hisz,és magyaráz,az fele részt tényleg Biblia, a másik -döntő-fele adventista specialitás,amit tisztán Bibliainak hisz,így avval igyekeztem udvariasan rövidre zárni a (ki)oktatást,hogy én átrágtam magam ezen a témán.

Nem valószínű,hogy újra látogatást teszek ebben a gyülekezetben a közeljövőben. Mindig elszomorít és taszít a vallási gyarmatosítás, nem szeretem,ha valaki egyszerre tekint hittestvérnek,és "missziómezőnek".

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2012.03.18. 17:06:53

@Zsolt520: Szia, köszönöm szépen az áldáskívánást, viszont kívánom!
A Golgotában merítkeztem, de a MET békásmegyeri gyülekezetébe járok. Ott ez nem szokás, ezért mentem máshova - úgy voltam vele, most már nem halogathatom tovább, és itt adódott a lehetőség a barátném (a "Féltőn-szeretett") révén. Nagyon igei módon zajlott minden, és azóta is teljes békességem van az egész dolog felől.

A másik témához:
engem nyelveken szólás ügyében akartak a közelmúltban "lebulldózerolni"; azt mondta egy karizmatikus közösségbe járó testvér, hogy látja, hogy bennem van, csak kéne hagynom, csak nyissam ki a számat. Mondtam, hogy én tudom, mik az ajándékaim, és spec. a nyelveken szólás nincs köztük, és nem is vágyom rá (ezen meghökkent). Mert azt tanítják ugyanis, hogy akiben Szentlélek van, az automatikusan szól nyelveken, pedig ez nem igaz. MIndjárt föl is teszek ezzel kapcsolatban egy bejegyzést, kaptam emailben erről egy nagyon jó tanítást.

firecrest 2012.03.24. 21:26:33

Miért kell a hókusz-pókuszok számát szaporítani? Van elég belőlük a katolikusoknál.

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2012.03.24. 21:54:00

@firecrest: Igen, a kiskancsóból való vízöntés olyan katolikus maradvány, ami változatlanul megmaradt az evangélikusoknál, reformátusoknál és metodistáknál is.

Féltőn-szeretett 2012.03.31. 09:41:16

@firecrest: Máté28,19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.---Jézus nem kért sokat. Megmaradhatunk az Ő beszédeiben?

Féltőn-szeretett 2012.04.13. 09:35:08

Továbbra is munkál bennem, mitől olyan nagy probléma szót fogadni Istennek (bár ez Ádám-Éva óta folyamatos gond :-/ ). Fő református érv a bemerítkezés kapcsán, hogy "nem a víz mennyisége számít". Akkor vitára bocsátanám ezt a részt János3,23: (Keresztelő/bemerítő!) "János is keresztelt Ainonban, Szálim közelében, mert ott SOK VÍZ volt, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek." Neki számított?

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2012.04.13. 10:26:51

@Féltőn-szeretett: Sok víz, ez nagyon jó találat, köszi!
Én olyat is hallottam, hogy amikor Jeruzsálemben háromezer ember megtért, akkor ne gondoljuk már, hogy egyszerre be bírták őket meríteni, logikus, hogy csak vizet locsoltak a fejükre. Ööö, és ki mondta, hogy mind be is merítkeztek akkor???

Féltőn-szeretett 2012.04.13. 21:08:56

@Kéry Zsuzsanna: Lehet, Isten záport bocsátott :-) mint a Jobb Latorra... ;-)