HTML

Hitről szóló blog

"[A béreaiak] napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok." (ApCsel 17,11) _________________ "Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek." (1Kor 14,20)

Utolsó kommentek

Címkék

abortusz (3) antiszemitizmus (3) ateizmus (4) Atya (1) az ember felépítése (1) a halál és ami utána van (2) a hit fegyvere (1) a hívő jutalma (1) a kereszt munkája (2) a szenvedés értelme (1) a viskó kritika (1) biblia (5) bibliai próféciák (4) biblikus gyereknevelés (3) biblikus kereszténység (29) biblikus lelkigondozás (2) buddhizmus (2) bűn (5) c.s. lewis (1) cursillo (3) D.M. Panton (1) dalai láma (2) dave hunt (8) dinoszauruszok (1) egység krisztusban (3) Egyszerű fordítású Biblia (2) elragadtatás (1) első feltámadás (1) elveszíthető-e az üdvösség (8) emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház (13) én halála (2) én megtagadása (2) Eszménykép és valóság (3) evangélium (15) evangelizáció (7) evolúció-teremtés (16) Ezeréves Királyság (7) féloldalas tanítások (1) feltételek az Igében (1) fiúság (1) G.H. Lang (4) győzelmes keresztény élet (11) gyülekezet (17) gyülekezeti élet (2) hinduizmus (1) hit (6) hitélet problémái (1) hitvédelem (6) hit és cselekedetek (2) hívő élet nehézségei (9) homoszexualitás (2) hústest (2) húsvét jelentése (1) igazság (1) igaz és hamis megtérés (8) imádság-imádkozás (4) Istennel járni (1) istentisztelet (12) isten imádása (8) Isten munkája (1) ítélet (1) ítélkezés (1) izrael (2) jézus (11) Jób magyarázata (1) john macarthur (2) jutalom (3) Kánaán (1) karizmatikusság (3) katolicizmus (5) katolikus pap (4) kegyelem (2) kereszt (1) kereszténység (3) keresztényüldözés (1) keresztény filmek (1) keresztség-bemerítés (2) királyság (1) közösség (1) Krisztus a hívőben (1) Krisztus a mennyben (1) Krisztus bennünk (1) Krisztus és a Gyülekezet egysége (1) Krisztus ítélőszéke (5) Krisztus teljessége (1) Krisztus Teste (2) kritika (6) különbségtétel (1) külső sötétség (1) laodicea (1) lelkigondozás (1) megagyülekezetek (2) megszentelődés (1) megtérés (9) megtéréstörténet (5) méltónak lenni a jutalomra (2) mennyek királysága (2) menyegző (2) miért teremtett az Isten embert (1) misztikus-kontemplatív-spirituális (14) müller györgy (1) new age-okkultizmus-ezotéria (9) nincsrecept (3) növekedés (6) óember (1) őrállók (1) ortodox kereszténység (2) pészach (1) posztmodern egyház (4) prédikáció (3) pszichológia az egyházban (2) ray comfort (3) Rick Warren-céltudatos (2) rick warren-céltudatos (1) segítség (1) segítség a szenvedésben (1) Stephen Kaung (2) szabadítás (1) szabadság (3) szellem lélek test (2) Szent Szellem munkája (2) szenvedés (1) szivárványszínű szvasztika (2) T. Austin-Sparks (3) tanítvánnyá tétel (2) teológiai különbségek oka (1) teremtés (1) tévtanítások az utolsó időkben (12) tévtanítók (9) the berean call (1) tíz szűz példázata (1) tozer (1) üdvösség (16) új ember (1) Új és és új föld (1) Új Jeruzsálem (1) új reformáció (2) univerzalizmus (1) uralkodás Krisztussal (3) úrvacsora (1) vallás (2) végidők (1) william paul young (1) Címkefelhő

A csecsemőkeresztség és a körülmetélés párhuzamának igei cáfolata

2012.11.26. 14:55 Kéry Zsuzsanna

A csecsemőkeresztség újszövetségi gyakorlatának cáfolatával foglalkozó posztom több református testvéremet arra indította, hogy szeretetteljes helyreigazítással megmártson ama kálvini tanokban (melyek eredetüket tekintve Rómához köthetők, s amelyekkel a reformáció elfelejtett szakítani), miszerint a csecsemőkeresztség nem más, mint az ószövetségi körülmetélés újszövetségi párhuzama.

Mivel azt az egyszerű és igen logikus érvet, miszerint a körülmetélés a SZÜLŐK, a bemerítés viszont a HÍVŐK engedelmességének a lépése, nem fogadták el, hőn szeretett, újdonsült Bibliámhoz fordultam, az igazság melletti érveket keresvén. A folyamat eredményeképpen arra kellett rájönnöm, hogy a körülmetélés, mint párhuzam már foglalt. Igen, a körülmetélésnek már megvan az újszövetségi párja - ahogyan erre Pál apostol sokszorosan rávilágít -, és ez nem a kereszts bemerítés.

Nézzük csak, mire gondolok!

Róma 2,28-29: Mert nem a külsőségek teszik az embert zsidóvá! Nem az az igazi körülmetélés*, amely külsőleg, a férfi testén történik. Hanem az a zsidó, aki titokban, a szívében az. A valódi körülmetélés pedig a szívben történik, a Szent Szellem által, nem pedig az írott Törvény parancsai szerint. Akinek a szíve van körülmetélve, az Istentől kap dicséretet, nem emberektől.

EFO magyarázat a lap alján: "Pál itt szellemi értelemben használja a „körülmetélés” hasonlatát. Olyan hívő emberekre alkalmazza, akik Jézus Krisztus által az Új Szövetséghez tartoznak."

A "körümetélést" tehát a Szentlélek végzi, az ember szívét "metéli körül". Ahogyan az ószövetségi körülmetélés révén a mózesi szövetségbe "oltatott be" a gyermek, a szív körülmetélése révén az új szövetségbe "oltatik be" a hívő. Csecsemő ebben nem tud részt venni, mert egyszerűen nem képes hinni, nem képes megérteni az örömhír üzenetét, nem tud önálló döntést hozni. 

A körülmetélés újszövetségi párhuzama szerintem ugyanis nem más, mint a HIT.

Filippi 3,3: "Az igazi körülmetéltek* ugyanis mi vagyunk! Mi Istent az ő Szent Szelleme által imádjuk, egyedül csak a Krisztus Jézusban dicsekszünk, és nem magunkban bízunk, vagy abban, amit magunktól is meg tudnánk tenni."

* EFO lap alji magyarázata: "igazi körülmetéltek Szó szerint: „mi vagyunk a körülmetélkedés”. (...) Szellemi értelemben azokat jelenti, akik Jézusban hisznek, és az Új Szövetség részesei."

Az Újszövetség a körülmetélkedést tehát egy teljesen más dolog párhuzamába állítja, ami nem a magatehetetlen csecsemő víz alá tartása, hanem egy értelemmel bíró ember (gyerek is lehet!) hite!

Nem vitatom természetesen azt az érvet, miszerint a bemerítés is akkor ér valamit, ha valaki hisz. Ez teljesen így igaz. Olvassuk el ezt a részt úgy is, hogy a körülmetélést keresztelésre cseréljük (és ez vonatkozik akkor mindenkire, akit akár csecsemőként, akár felnőttként megkereszteltek vagy bemerítettek):

Róma 2,25: Az, hogy körül vagy metélve (meg vagy keresztelve), csak akkor ér valamit, ha engedelmeskedsz is a Törvénynek (újonnan is vagy születve). Ha nem engedelmeskedsz (ha nem születtél újonnan), akkor hiába vagy körülmetélve (megkeresztelve), semmiben sem különbözöl azoktól, akik nincsenek körülmetélve (megkeresztelve).

Kérdem én: akkor miért kell ELŐRE bebiztosítani gyermekeinket, meghozni helyettük egy döntést, megfosztván őket a saját döntésből végrehajtott bemerítkezéstől? (Mintha előre megvennénk az angol középfokúját az Ecserin, és neki már nem is kell majd nyelvvizsgáznia - akár tanult angolul, akár nem. Papírja lesz róla. Érvényes akkor ez a papír? De még ha meg is tanul angolul, az előre megvett nyelvvizsga nem az ő tudását fogja tükrözni!)

Miért nem neveljük őket hitben, az Úr tanítása szerint, imádkozva értük, hogy a megtérésük után együtt örüljünk velük, amikor saját elhatározásból bemerítkeznek? Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei, nekik maguknak kell kialakítaniuk az Istennel való kapcsolatukat, és felelős döntéseket kell hozniuk a Vele való járás során.

Végül kitérnék még valamire, ami a keresésem elején engem is sokáig visszatartott attól, hogy bemerítkezzek: egyes református teológusok (Kálvinnal az élen) ugyanis nagy hangon kárhoztatták az újrakeresztelkedés gyakorlatát. Pedig erre is van újszövetségi példa (EFO, kiemelés tőlem):

"Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál más városokat látogatott meg, majd Efezusba érkezett. Itt találkozott néhány tanítvánnyal. Megkérdezte tőlük: „Megkaptátok-e a Szent Szellemet, amikor hívők lettetek?” De ők így válaszoltak: „Nem, de még csak nem is hallottunk a Szent Szellemről!” Ekkor Pál megkérdezte: „Hát akkor hogyan merítettek be titeket?” Mire ők azt mondták: „Úgy, ahogyan Bemerítő János tanította a bemerítkezést.”

János azért merítette be az embereket, hogy ilyen módon fejezzék ki, hogy őszintén Istenhez akarnak fordulni. Azt is mondta nekik, hogy higgyenek abban, aki majd ő utána fog jönni, vagyis Jézusban” — mondta Pál. Amikor a tanítványok ezt meghallották, bemerítkeztek az Úr Jézus nevébe."

Tehát még azok is, akik ugyan felnőttként merítkeztek be, de nem a helyes ismeret szerint, újra bemerítkeztek, ezúttal Jézus nevébe. Ennyire nem mindegy a dolog. Egy csecsemő pedig még a János féle keresztséget sem képes felfogni... 

Erzsi_bemeri.jpg(ezen a képen nem én vagyok :)

Szólj hozzá!

Címkék: biblikus kereszténység keresztség-bemerítés

A bejegyzés trackback címe:

https://hitvedelem.blog.hu/api/trackback/id/tr694925866

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.