HTML

Hitről szóló blog

"[A béreaiak] napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok." (ApCsel 17,11) _________________ "Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek." (1Kor 14,20)

Utolsó kommentek

Címkék

abortusz (3) antiszemitizmus (1) ateizmus (3) az ember felépítése (1) a halál és ami utána van (2) a hit fegyvere (1) a hívő jutalma (1) a kereszt munkája (2) a szenvedés értelme (1) biblia (5) bibliai próféciák (4) biblikus gyereknevelés (3) biblikus kereszténység (29) biblikus lelkigondozás (2) buddhizmus (2) bűn (4) c.s. lewis (1) cursillo (3) D.M. Panton (1) dalai láma (2) dave hunt (8) dinoszauruszok (1) egység krisztusban (2) Egyszerű fordítású Biblia (2) elragadtatás (1) első feltámadás (1) elveszíthető-e az üdvösség (8) emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház (12) én halála (2) én megtagadása (2) Eszménykép és valóság (3) evangélium (15) evangelizáció (7) evolúció-teremtés (16) Ezeréves Királyság (7) féloldalas tanítások (1) feltételek az Igében (1) fiúság (1) G.H. Lang (4) győzelmes keresztény élet (11) gyülekezet (17) gyülekezeti élet (2) hinduizmus (1) hit (6) hitélet problémái (1) hitvédelem (6) hit és cselekedetek (2) hívő élet nehézségei (9) homoszexualitás (2) hústest (2) húsvét jelentése (1) igazság (1) igaz és hamis megtérés (8) imádság-imádkozás (4) Istennel járni (1) istentisztelet (12) isten imádása (8) Isten munkája (1) ítélet (1) ítélkezés (1) izrael (2) jézus (11) Jób magyarázata (1) john macarthur (2) jutalom (3) karizmatikusság (3) katolicizmus (5) katolikus pap (4) kegyelem (2) kereszt (1) kereszténység (2) keresztényüldözés (1) keresztény filmek (1) keresztség-bemerítés (2) királyság (1) közösség (1) Krisztus a hívőben (1) Krisztus a mennyben (1) Krisztus bennünk (1) Krisztus és a Gyülekezet egysége (1) Krisztus ítélőszéke (5) Krisztus Teste (2) kritika (5) különbségtétel (1) külső sötétség (1) laodicea (1) lelkigondozás (1) megagyülekezetek (2) megszentelődés (1) megtérés (8) megtéréstörténet (5) méltónak lenni a jutalomra (2) mennyek királysága (2) menyegző (2) miért teremtett az Isten embert (1) misztikus-kontemplatív-spirituális (13) müller györgy (1) new age-okkultizmus-ezotéria (6) növekedés (5) óember (1) őrállók (1) ortodox kereszténység (1) pészach (1) posztmodern egyház (4) prédikáció (3) pszichológia az egyházban (2) ray comfort (3) Rick Warren-céltudatos (2) rick warren-céltudatos (1) segítség (1) segítség a szenvedésben (1) Stephen Kaung (2) szabadság (1) szellem lélek test (2) Szent Szellem munkája (2) szenvedés (1) T. Austin-Sparks (3) tanítvánnyá tétel (1) teológiai különbségek oka (1) teremtés (1) tévtanítások az utolsó időkben (11) tévtanítók (8) the berean call (1) tíz szűz példázata (1) tozer (1) üdvösség (16) új ember (1) Új és és új föld (1) Új Jeruzsálem (1) új reformáció (2) univerzalizmus (1) uralkodás Krisztussal (3) úrvacsora (1) vallás (2) végidők (1) Címkefelhő

A részvételen alapuló gyülekezeti összejövetelek felfedezése - 6. rész

2014.01.25. 16:13 Kéry Zsuzsanna

Discovering Participatory Church Meetings  Írta: Brian Anderson.  Első rész.  Második rész.  Harmadik rész. Negyedik rész Ötödik rész. 

Osztozás egymás örömében, bánatában a gyülekezeti összejöveteleken

 Az újszövetségi iratok megerősítik, hogy az egymás örömeiben, bánataiban való osztozás egy másik olyan fontos tevékenység, amely jelen kell, hogy legyen az összejöveteleinken. Az 1Péter 3,8-ban az Ige mindenkit arra buzdít, hogy együttérzőek legyünk egymással. Az együttérzőnek fordított görög szó jelentése: „a másikkal együtt szenvedni vagy ugyanúgy érezni, mint ő”. Nem meglepő tehát, hogy Pál azt mondja a hívőknek: „Örüljetek együtt azokkal, akik örülnek, és sírjatok azokkal, akik sírnak!” (Róma 12,15). Továbbá azt is megjegyzi, hogy „Ha valamelyik rész szenved, vele együtt szenved a test többi része is. Ha valamelyik tag megtiszteltetésben részesül, a többi tag is együtt örül vele” (1Kor 12,26). 

Hogy Pál apostol egyértelmű tanításának engedelmeskedni tudjunk, nyitottá kell tennünk az összejöveteleinket, hogy az emberek elmondhassák a fájdalmaikat, terheiket, vagy hogy együtt örvendezhessünk Isten áldásai miatt. Számos gyülekezetben, ha egy testvér úgy jön az istentiszteletre, hogy Istennek egy csodálatos áldását szeretné megosztani a többiekkel, csak az alkalom után tud odaszaladni öt vagy hat testvérhez, hogy mielőtt hazamennek, gyorsan elmondhassa nekik. Hasonlóképpen, a legtöbb gyülekezetben, ha valakinek bánat nehezedik a szívére, nincs mód az istentisztelet közben arra, hogy megkönnyebbüljön, és a többiek imádkozhassanak érte, szolgáljanak felé, ezzel enyhítve a bánatát. Miért is ne nyitnánk meg az alkalmainkat, hogy az egész gyülekezet együtt örvendezhessen velünk az áldásainkban, és szolgáljon felénk a szenvedéseinkben? Így ugyanis mindenki bátorítást nyerhet az örvendezőtől, és mindenki szolgálhatja a szenvedőt.

Az istentiszteletek hanyatlásának történelmi háttere

 Ahogyan láttuk, az újszövetségi gyülekezeti összejövetelek bővelkedtek nyitottságban és kölcsönös részvételben. Ebben a tekintetben nagyon különböztek a mai kor egy személyre épülő alkalmaitól. Hogyan tértek le a gyülekezeteink ennyire a járt útról? Mi történt, amitől a hívők a nyílt részvételtől a passzív megfigyelésre váltottak? Ahogyan ez minden új mozgalommal lenni szokott, a gyülekezet – már nem sokkal a megalakulása után – fokozatosan kezdett egyre intézményesebbé válni. A második században a belülről jövő eretnekségektől való félelem és a kívülről jövő üldöztetés miatt drasztikusan megnövekedett a püspökök hatalma. (Korábban minden helyi gyülekezetet a véneknek nevezett, elhívott szolgák csoportja pásztorolt – ApCsel 20,28; 1Pt 5,1-4.) Ugyanakkor ezek a püspökök egyre nagyobb részt kezdtek magukhoz ragadni abból a szolgálatból, amely korábban a teljes Testhez [gyülekezethez] tartozott. Lassan, de biztosan a klérus-dominálta istentiszteletek vették át az újszövetségi gyülekezetek izgalmas és pezsdítő, részvételen alapuló alkalmainak helyét. 

A végső csapás pedig a IV. század elején érte a kereszténységet, amikor Nagy Konstantin császár i.sz. 313-ban életbe léptette a Milánói Ediktumot, amely megszüntette Krisztus követőinek üldözését azzal, hogy a kereszténységet hivatalos államvallássá tette. Miután Konstantin maga is felvette az új hitet, nem csak legalizálta azt, hanem elősegítette, hogy a kereszténység Róma előnyben részesített vallása legyen. A rá következő években Konstantin hatalmas templomépületek építését rendelte el közpénzen, és számos gyülekezet püspökének és presbitereinek juttatott állami fizetést; ezen kívül pedig keresztényeket helyezett jól fizető és magas beosztásokba. A kicsi és egyszerű, házaknál tartott összejövetelek átadták helyüket az állami finanszírozású „szentélyekben” tartott, nagyszabású és díszes istentiszteleteknek. Kitűnően képzett szónokok hosszú és ékesszóló prédikációi vették át a helyét az egyszerű hívők szívből jövő, buzdító beszédeinek. A kölcsönös részvételből hivatásos ékesszólás, a spontaneitásból merev struktúra lett – végül pedig az átlagos gyülekezeti tag egyetlen részvételi lehetősége mindössze a közös éneklés maradt.

 A XVI. század elején Luther Márton számos olyan, alapvető bibliai tanítást visszaállított, amelyek elősegítették a protestáns reformációt; ezek egyike a hívők egyetemes papsága volt. Luther ezt a tanítást vallotta, még ha inkább csak személyes értelemben, mintsem Krisztus testén [a gyülekezeten] belül. A Római Katolikus Egyház évszázadokon át azt tanította, hogy Isten népe a hivatalosan különválasztott klérustól (papság) függ Isten kegyelmének elnyerésében. Luther azonban azt tanította, hogy minden egyes hívő közvetlenül mehet Istenhez Jézus Krisztuson keresztül, hogy elnyerje magának Isten kegyelmét. Ebben az értelemben tehát minden hívőnek közvetlen elérése van Istenhez a Szellem által – azaz mindannyian papok vagyunk. Luther és a többi reformátor azonban nem valósította meg a hívők egyetemes papságának tanítását a helyi gyülekezetekben. Az oltárt pulpitusra, a papot lelkipásztorra cserélték, ám az istentiszteleteket továbbra is klérusdominancia és a tagok passzivitása jellemezte – és továbbra is ugyanez a helyzet a legtöbb protestáns gyülekezetben mind a mai napig.

(Folytatjuk - az utolsó rész következik.)

14 komment

Címkék: katolicizmus gyülekezet biblikus kereszténység

A bejegyzés trackback címe:

https://hitvedelem.blog.hu/api/trackback/id/tr665781086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt) · http://zsotza.blogspot.com 2014.01.26. 19:32:50

Nagyon fontos,és jó tanulmány.
Köszönöm,hogy Publikáltad Zsuzsa!

meglévő alap 2014.01.26. 22:42:56

Bár én evangélikus vagyok, de azzal egyet értek, hogy Luther sok mindenben megőrizte a római egyház hagyományait, mondván ezek adiaphoronok, vagyis a hit szempontjából közömbös dolgok.

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2014.01.26. 22:51:06

@Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt): Örülök, ha építő volt! Már készül az utolsó rész is (amelyben arról ír a szerző, hogy hogyan tudták ezeket az elveket megvalósítani az eredetileg teljesen hagyományos gyülekezetükben).

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2014.01.26. 22:52:36

@meglévő alap: Igen, a külső forma nyilván nem üdvösségkérdés.

calabria007 (törölt) 2014.01.27. 22:53:59

@Kéry Zsuzsanna:

ebbe az "egyetemes papság" irányba legtovább talán a kvékerek mentek és őket - a liberalizmusukkal együtt - általában a többség nem nagyon szerette

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2014.01.27. 23:21:36

@calabria007: Jelenlegi ismereteim szerint az egyik legjelentősebb és indulásakor leginkább a Szentíráson alapuló mozgalom a Testvérgyülekezetek (The Brethren) volt kb 1830-tól kezdve (legismertebb név közülük talán Müller Györgyé).

calabria007 (törölt) 2014.01.27. 23:35:32

@Kéry Zsuzsanna:

ok, de miben jobbak ők a kvékereknél?

"...a kvékerek...alapvető hite az, hogy az isteni kinyilatkozás közvetlen és személyes jellegű, azaz minden személy tapasztalhatja Isten szavát szellemükben, és a Barátok igyekeznek arra figyelni. Azt a kinyilatkoztatást, amit „belső világosság”, vagy „benső Krisztus”-ként emlegetnek, az első Barátot a történelmi Krisztussal azonosították. Elutasítanak mindenféle formális hitvallást, istentiszteleteik alapja a csend és minden résztvevőt az Isten szava „lehetséges edényének”, azaz közvetítőjének tartanak ahelyett, hogy egy, a többiektől elválasztott különleges, fizetett papságra számítanának."

Kvékerizmus
hu.wikipedia.org/wiki/Kv%C3%A9kerizmus#Hit.C3.BCk_jellemz.C5.91i

calabria007 (törölt) 2014.01.27. 23:37:15

@Kéry Zsuzsanna:

mellesleg ez a totálisan _liberális_ vallásértelmezés egyenes út a politikai anarchia felé

Pennsylvania's Anarchist Experiment: 1681-1690
mises.org/daily/1865

calabria007 (törölt) 2014.01.28. 10:25:44

@Kéry Zsuzsanna:

ide vezet az "egyetemes papság" gondolata:)

"Szent Kísérlet (kvéker) Pennsylvániában (1681-90)

Amikor William Penn elhagyta pennsylvániai kvéker kolóniáját, az emberek megtagadták a földadó fizetését és az amúgy is csak formális kormány látszata is megszűnt létezni. A kvékerek tisztelettel bántak az indiánokkal, a földet beleegyezésükkel vették tőlük meg, és a bíróságokon fehér és indián képviseletet is volt. Voltaire szerint a Shackamaxon-egyezmény volt az egyetlen megállapodás keresztények és indiánok között, amire sosem esküdtek meg, és sosem szegték meg. A kvékerek megtagadták bármilyen segítség nyújtását Új-Angliának az indiánok ellen indított háborúihoz. Penn kísérlete, hogy kormányzatot varrjon a kvékerek nyakába, kinevezvén John Blackwell-t, egy nem kvéker katonát kormányzónak, megbukott."

hu.wikipedia.org/wiki/Szerkeszt%C5%91:Burumb%C3%A1tor/Anarchista_k%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9gek_list%C3%A1ja#Szent_K.C3.ADs.C3.A9rlet_.28kv.C3.A9ker.29_Pennsylv.C3.A1ni.C3.A1ban_.281681-90.29

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2014.01.28. 13:47:40

@meglévő alap: Szia, bocsánat, de muszáj valamiben helyesbítenem. Azt írtam, hogy a külső forma nem üdvösségkérdés, mert akartam valami egyetértőt írni neked. De valójában azt gondolom, hogy tulajdonképpen minden üdvösségkérdés. "Félelemmel és rettegéssel munkáljátok a lelketek üdvösségét" - mondja Pál apostol, és itt nem a megváltásunkra gondol, mert azt Krisztus elvégezte a kereszten, ahhoz nem tudunk semmit hozzátenni.

Itt azonban a másról van szó, a lelkünk üdvösségét az engedelmességgel munkáljuk, mennyire járunk aszerint a világosság szerint, amit Krisztusban elnyertünk? Az Ige nem üres beszéd, és emberi véleményekre hagyatkozva nem dönthetünk másképp, mint ami meg van írva.

Szóval bocsánatot kérek, hogy konfliktuskerülésből olyasmit írtam, amivel magam sem értek egyet, és neked sem voltam vele épülésedre. Az igazi véleményem az, hogy teljes szívből kell törekednünk megérteni az Írást és mindig aszerint cselekedni, amit megértettünk belőle, akkor is, ha ez tökéletesen szembe megy minden addigi hagyománnyal.

Kéry Zsuzsanna · http://hitvedelem.blog.hu/ 2014.01.28. 13:53:43

@calabria007: Nem tudom, hogy jobbak-e, mert sajnos nem sokat tudok a kvékerekről, de igyekszem ezt a hiányosságot pótolni, például azzal, hogy elolvasom a linkeket, amiket mutattál. A helyzet az, hogy Isten Szentlelke minden időben indított engedelmes szíveket arra, hogy az Ige szellemében, és annak szavához ragaszkodva szervezzék saját magukat, alapelveiket, az összejöveteleiket - és az elnevezéseket mindig a környezetük aggatta rájuk. Ők legtöbbször testvéreknek vagy simán keresztényeknek nevezték magukat.

Egyháztörténetből kedvenc könyvem E.H. Broadbent műve, A zarándok gyülekezet, amely éppen ezeknek az evangéliumi mozgalmaknak a nyomait keresi és tárja fel a közel kétezer év alatt.

calabria007 (törölt) 2014.01.28. 17:49:18

@Kéry Zsuzsanna:

számomra vhol az a legérdekesebb, hogy mennyire ellentétes dolgokat olvasnak ki az emberek a Bibliából

pl. a puritánok a Bibliára hivatkozva valóságos diktatúrát csináltak gondolatrendőrséggel és kötelező közoktatásra alapozott vallási índoktrínalással,

míg a kvékerek - ugyanúgy a Bibliára hivatkozva - a legvadabb anarchista liberalizmushoz érkeztek el

The First Execution for Religion on American Soil
www.youtube.com/watch?v=udMOkD_nJSM#t=1797

mellesleg a kvékerek valószínűleg közelebb kerültek a Biblia lényegéhez mint a legtöbb rivális keresztény felekezet, mivel - afféle minimumpenzumként - legalább a tízparancsolat betartásában jók voltak:)

calabria007 (törölt) 2014.01.28. 17:51:03

@Kéry Zsuzsanna:

hoppá, rossz linket mellékeltem:)

ezt akartam:

The First Execution for Religion on American Soil
mises.org/daily/6013/

meglévő alap 2014.01.28. 18:12:45

@Kéry Zsuzsanna: Természetesen egy adott egyház liturgikus gyakorlata kifejezi a hitét. Nem fogadhatjuk el pl. áldozat bemutatását Istennek, mert Istennek egyszeri és tökéletes áldozatot nyújtott a bűnért a mi Urunk Jézus Krisztus. Nem imádkozhatunk halottakért, mert ezt nem tanítja a Szentírás. Nem imádhatunk képeket, mert tiltja a második parancsolat. Sorolhatnám bizonyos egyházak liturgikus gyakorlatát.