Az egyik leggyakoribb kérdés, ami a Bibliával kapcsolatban felmerül, hogy vajon csak mese az egész, vagy jobb esetben irodalmi mű, esetleg történelemkönyv vagy tudományos értekezés? Nos, alapvetően egyik sem. Akik a Bibliát nap mint nap rendeltetésszerűen használják, azok számára egyértelműen kiderül, hogy ez egy kézikönyv, méghozzá az Istennel való kapcsolat kézikönyve. A lapjain (a történeteken, a tanításokon) keresztül maga Isten szól hozzánk – ez a hívők egyöntetű tapasztalata földrajzi elhelyezkedéstől és történelmi korszakoktól függetlenül.
Tapasztalni, átélni persze sokmindent lehet, és hinni is hisznek az emberek mindenfélében a víz rezgésétől kezdve a Hartmann-csomókon át az egyensúly-karkötőig, és állítják, hogy használt, bejött, meggyógyította, elmulasztotta, kinövesztette... De van-e ezeknek a hatásoknak valóságosan igazolható alapja?
Általános vélekedés, hogy mindegy, hogy miben hiszünk, csak higgyünk valamiben. Miért is? Ha mindegy, hogy miben hiszek, akkor engem tényleg nem izgat az, hogy van-e a hitemnek alapja? Mert ha így van, akkor az szerintem nem hit, hanem hiedelem, és nem sokat ér.
Éppen ezért fontos újra és újra megvizsgálni, hogy min is alapul a hitünk. Van-e szilárd alapja vagy csak úgy lóg a levegőben? Ha megkérdezik tőlem, meg tudom-e indokolni, hogy miért gondolom azt, hogy a Biblia Isten szava? Éppen a múlt héten hallottam egy kereszténytől azt, hogy a hitünkre nincs racionális magyarázat. Ezzel nagyon nem értettem egyet. Mi az, hogy nincs racionális magyarázat? Akkor mi mind hülyék vagyunk, akik Jézus Krisztusban hiszünk?
A Biblia szerintem már önmagában is elég racionális alap a hitre. Ez egy történelmi kontextusba ágyazott mű, a szereplői valóságosan élt személyek, akik régészetileg igazolhatóan is azon a helyen éltek, ahol a Biblia is említi őket. Nabukadneccár, Szanhérib, Círus, Artaxerxész, Heródes, Pilátus mind-mind létező személyek voltak, hogy csak néhányat említsek. Számos ország, illetve nép történelme is kibontakozik a lapjain: zsidók, egyiptomiak, hettiták, filiszteusok, asszírok, babilóniaiak, perzsák, rómaiak stb. szerepelnek benne. A történetek helyszíne is valóságos: Egyiptomban, Kánaánban, Szíriában, Mezopotámiában, Izraelben stb. történnek az események. Mindezek régészetileg igazolható nevek, források, történetek - tehát már ezek is cáfolják, hogy a Biblia pusztán mese lenne.
A bibliai régészet az elmúlt másfél évszázadban hatalmas eredményeket mutatott fel; ez alatt az idő alatt százezrével fedeztek föl Bibliához köthető tárgyakat, épületeket, helyszíneket, írásos emlékeket. (Egyik legjobb példa a hettiták, akikről a Biblia sokat beszélt, de a tudomány nem hallott róluk, egészen 1876-ig, amikor az első nyomaikat felfedezték. Mára pedig a hettita civilizáció egykori létezése jól dokumentált ténnyé lépett elő.) Mind a mai napig nem találtak egyetlen olyan régészeti leletet sem, ami egyértelműen cáfolná a Biblia történelmi feljegyzéseit.
A belső bizonyítékokkal kapcsolatban: A Biblia valójában nem egy nagy könyv, hanem 66 kicsi. 1500 év alatt több, mint 40 szerző írta ezeket, olyan emberek, akik igen távol voltak egymástól mind földrajzilag, mint történelmileg és szociokulturálisan is. Gyakran nem is ismerték egymást, sőt, nem is hallottak egymástól. Mégis, a 66 könyvet egynek lehet tekinteni, mert ugyanaz a történet bontakozik ki a lapjain a legelejétől a legvégéig. Ennek a történetnek íve van, és nincsen benne ellentmondás; a szerzők gyakorlatilag mind ugyanarról a dologról beszélnek.
A Biblia egyharmada prófécia; egyedül Jézusra 300-nál is több utalás történik az Ószövetségben. Ezek pontos utalások, nem Nostradamus-féle kétértelmű jóslatok. Tessék csak megnézni pl. az Ézsaiás 53-at, és őszinte választ adni rá: vajon kiről beszél ez a szakasz?
Valaki megszámolta, hogy a Bibliában kb 1800 jövendölés található, 700 különböző témában, 8300 igeversre szétosztva. Ezekből számtalan beteljesedett (pl. Dániel történelmi próféciái, amiről épp a múlt hónapban hallgattam egy nagyon érdekes, és baromi ütős Vankó Zsuzsa előadást, be is írom egyszer a jegyzetet), és várható, hogy a többi is meg fog történni. Vajon mi a matematikai valószínűsége akár néhány konkrét jövendölés betejesedésének – és itt, ismétlem, több százról van szó!
A mesékkel és a mítoszokkal szemben a Biblia életek millióit formálta át, és valaminek valóban kell benne lennie, ha elnyomásban, üldöztetésben a hívők az életük kockáztatása árán is megpróbálták olvasni, megpróbáltak akár csak egyhez is hozzájutni, amit aztán kézzel másoltak tovább (referencia pl: Dave Hunt: To Russia with Love – ezt el is kezdtem lefordítani –, Haralan Popov: Tortured for his Faith, Brother Andrew: Isten csempésze voltam stb-stb.).
Minden diktatúra és elnyomó hatalom tiltotta a Biblia birtoklását és olvasását a katolikus egyháztól kezdve Hitleren át a kommunistákig. Miért? Mert ennek a könyvnek hatalma van, aki eszerint él az valóban szabad, és a szabad ember a diktatorikus hatalom legnagyobb ellensége, akkor is, ha a Könyv szerint nem szabad lázadnia. A valódi hívőből, aki a Biblia szava szerint él, soha nem lesz elvhű rendszerszolga, mert neki más az Ura, ő tudja, kinek szolgál.
