Írta: Carl Kerby, Jr, és Drew Thorwall (eredeti: Minecraft: Friend or Foe?)
Meglepődnénk vajon, ha azt hallanánk, hogy videójátékok spirituális üzetenet is hordozhatnak? Nem a grafika finomodása az egyetlen, ami sokat fejlődött az elmúlt évek alatt, hiszen a játékok cselekménye valamint kulturális háttere is felveszi a versenyt bármely más médiummal. Exponenciálisan megnőtt azonban a videójátékok spirituális tartalommennyisége is. Videójátékokkal kapcsolatos szolgálatunkhoz mindenféle kérdés érkezik a különböző játékokkal kapcsolatban, és talán a leggyakoribb pedig ez: Mi van a Minecrafttal?
A válaszhoz meg kell ismernünk először a számítógépes játékokban megjelenő spiritualitás történetét. Megnézzük, milyen megküzdeni egy játék világában felmerülő etikai kérdésekkel, hogy utána néhány konkrét példát lássunk erőteljes spirituális üzenetekre.
A Minecraftot 2009-ben adták ki először, és nagyon gyorsan népszerűvé vált, mivel a játékosnak szabad teret biztosít az alkotáshoz („craft”), hogy mindent meg lehessen építeni, amit csak elképzelünk. Ahhoz lehetne hasonlítani, hogy olyan, mintha végtelen számú legókészlet állna a rendelkezésünkre, amelyből bármit megalkothatunk. Sok minden kedvelhető dolog van a Minecraftban, és a különböző nehézségi szintek, játékmódok lehetővé teszik, hogy fiatalabb és idősebb közönségre egyaránt szabható legyen, ezért könnyen válhatott kisgyerekes családok és hardcore gamerek közös kedvencévé. Mindenféle platformon játszható, legyen akár csúcsteljesítményű PC vagy okostelefon. Meg lennénk-e vajon lepve, ha azt hallanánk, hogy a Minecraftnak spirituális üzenete is van?
Ezt hamarosan jobban kifejtjük, de előbb még egy kis háttérinfó. A spiritualitás számos formában, igen erőteljesen megjelenik a modern játékokban. Néha a cselekmény része (pl. a megvilágosodást kell keresni vagy szembeszállni Istennel), néha meg a játék, a játék hőse, illetve, még gyakrabban a gonosz (pl. egy gyülekezeti vagy szellemi vezető, aki befolyásolja a követőit) egy-egy spirituális figura-archetípus (sztereotípia) lehet. Van, hogy a spiritualitás rejtett áramlata van jelen, amely segíthet az „élet értelmének” keresésében, a jó és a rossz lényegének meghatározásában, vagy Isten természetének megértésében. A játékokban lévő spirituális tartalom lehet érdekes, de veszélyes is, és számos lehetőséget is biztosíthat spirituális beszélgetésekre, ha felkészültünk rá, hogy a játékot, amit játszunk, Isten Igéjének fényében szemléljük.
A különféle játékokkal kapcsolatban nálunk érdeklődő szülők gyakran remélik, hogy van valaki, aki egyszerű választ tud adni egy valójában igen összetett dologra. Nekünk, az Apolomediánál néha az az érzésünk, hogy az emberek azt szeretnék, ha valamiféle „játék-papok” lennénk, akik egyértelműen megmondják, hogy mivel lehet játszani és mivel nem. Azonban az embernek nem csak az kell, hogy zöld vagy piros lámpája legyen egy játékkal kapcsolatban! Mindenkinek tudnia kell, hogyan találjon választ bármilyen felmerülő kihívásra, kérdésre vagy szellemi-spirituális természetű témára. Azt valljuk, hogy a legfontosabb dolog, amit a szolgálatunkon keresztül végzünk, hogy megtanítsuk a szülőket és a játékosokat Isten Igéjébe merülni, hogy felfedezzék, kicsoda Isten, hogy milyen az, amikor Neki szerzünk dicsőséget mindennel, amit teszünk, még a játékban is.
Ha ez világos, akkor vissza a Minecrafthoz. Népszerűsége, kreativitása, valamint mindig új verziók kihozását nem igénylő, könnyű bővíthetősége azt jelzik, hogy ez a játék bizony még jó ideig velünk lesz. Szereztünk tapasztalatokat a játékkal, de egyszerűen nem tudtunk olyan mennyiségű időt ráfordítani, amit az igényelt volna, hogy igazán mestereivé válhassunk. Sőt, maguk a játékosok közül is voltak olyanok, akik sokáig nem is tudták, hogy a játéknak egyáltalán van vége! Mindazonáltal, a játék nagyon kreatív és lebilincselő, az ember olyan anyagokat bányászhat ki benne, amelyekből tornyokat, épületeket, hidakat, szobrokat stb építhet. A legjobb leírás talán az, ha a játékot egy digitális festővászonhoz hasonlítjuk, hozzá minden lehetséges festékkel és ecsettel. Amikor a Minecrafttal játszunk, mi vagyunk a művész, és a játék a vászon.
Mire figyeljünk?
Eleinte senki nem hozott fel semmilyen spirituális kérdést, holott voltak azért kezdeti aggodalmak a játékkal kapcsolatban. A zombiszerű és egyéb (pl. creeper, hervasztó csontváz stb.) karakterek megrémiszthetik a kisebb gyerekeket (és az ijedős felnőtteket!). Van egy leírás a digitális pokolról a játékban, amelyet alvilágnak (Nether) hívnak, ez egy vörös, lávafolyamos, kietlen táj, amely a pokol leírását idézi. Most tehát már közelítünk, de még ez is csak bizonyos játékmódokban elérhető.
Másik aggodalom, amely időről-időre felbukkan a videójátékokkal kapcsolatban, az addiktivitás. Itt annyi mindent lehet csinálni, annyi mindent lehet alkotni, hogy a játékba fektetett idő teljesen korlátlan lehet.
Tényleg van vajon olyan spirituális üzenet, amely miatt aggódnunk kellene? Ha igen, mit tehetünk? Tiltsuk meg a játékot? Töröljük le? Ez az egyszerűbb megoldás lehet, de ássunk kicsit mélyebbre együtt. Mi mindig két dolgot próbálunk megtanítani az embereknek a videójátékokkal kapcsolatban:
- Nézzük meg, mit játszunk! Ne vegyünk semmit készpénznek, és ne feltételezzünk semmiről ártatlanságot. Értsük meg az üzeneteket, menjünk Isten Igéjéhez, és találjuk meg a válaszokat. Ahogy az 1 Thessz 5,21-ben olvassuk: „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg" [és tartózkodjatok mindentől, ami gonosznak látszik]!
- Figyeljük, hogy mennyi ideig játszunk! Nem gondoljuk azt, hogy videójátékokkal játszani rossz – mi magunk is gamerek vagyunk. Fontos azonban, hogy ne eméssze fel az életünket! Van egy régi mondás, miszerint „mutasd meg a csekkönyvedet (mire mennyit költesz), és megmondom, mi fontos a számodra”. Ugyanez igaz az időnkre is. Mutasd meg, mivel töltöd az idődet minden nap, és megmondom, mi fontos számodra az életben. Az Efezus 5,15-16 szerint: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.”
Amint tehát elkezdtünk jobban megnézni, hogy mit játszunk, és odafigyeltünk a Minecraft potenciális üzeneteire, még minket is meglepett az a spirituális tartalom, amelyet felfedeztünk. Habár elsődlegesen kockaépítő játék, a Minecraftnak cselekménye és mögöttes motívumai is vannak. Nézzük meg magának a játéknak a természetét! Fura, és lehet, hogy nem is szándékosan csinálták, de a játék etikai dilemmákat is felvet a játékosok számára. Ha online játsszuk a Minecraftot, szabadon csinálhatunk bármit, amit csak szeretnénk, még a mások által alkotott világokban is. Van a játékban egy „griefing” nevű lehetőség, amikor az egyik játékos szándékosan tönkreteszi másnak a munkáját, hogy bánatot okozzon neki!
Ez érdekes kérdést vet fel: Helytelen dolog vajon valami rosszat tenni egy játékban? Hiszen ez csak egy játék, nem? Segíthet végiggondolni ezt a következő illusztráció. A Minecraftot ugye egy festővászonhoz hasonlítottuk. A való világban számos tehetséges festőművész van – ha az egyik elé egy vásznat tennénk, csodálatos művészi munkát készíthetne, amely Istent dicsőíti azáltal, hogy az Ő kreativitását tükrözi. Mások azonban esetleg ugyanarra a vászonra, ugyanazzal a festékkel és ecsettel valami csúf, groteszk, nyomasztó, sőt gonosz dolgot festhetnének.
A Minecraftban sosem lehet tudni, hogy mások milyen „alkotásokat” hoznak létre. (A szülők számára ez azt jelenti, hogy különösen óvatosnak kell lenniük, hogy kivel és hogyan játszanak a gyerekek online.) Térjünk vissza azonban a festőművészhez! Képzeljük el, hogy hetekig dolgozik a mesterművének felvázolásán és megfestésén. Az egész dolog azonban balul sül el, mert egy másik festő, aki mondjuk irigy rá, rosszindulatúan úgy dönt, hogy tönkreteszi a mestermunkát. Kést ragad, és addig hasogatja a vásznat, míg az felismerhetetlenné nem válik. Van bármilyen kétség afelől, hogy ez erkölcsileg elítélendő tett – amiatt a bánat és a veszteség miatt, amit a másik festőművésznek okozott?
A morális megfontolás pedig csak az egyik, hiszen bizonyára jogi következményei is lennének az esetnek. A Minecraftban ugyanez van, amikor a játékosokkal „griefing” történik. Az ember hetekig dolgozik a művén – a játékbeli vásznon –, időt, energiát, sőt, érzelmeket fektet bele, hogy aztán jól elkeseredjen, amikor egy másik játékos percek alatt az egészet szétrombolja és tönkreteszi.
Hogyan reagálunk ilyenkor? Hogyan kellene reagálnunk egyáltalán? Nem túl valószínű, hogy még mindig csak annyit mondanánk: „Hiszen ez csak egy játék!”, amikor látjuk a szomorkodó játékos bánatát és frusztrációját. Bár lehet, hogy nincs semmilyen jogi következménye, de nem ugyanúgy kell Isten törvényeit követnünk a digitális világban, mint a való életben?
Mégis, mondanák egyesek, nem a játékot kell okolni ezért. Valóban, ilyesmi sok és sokféle típusú játékban előfordulhat. Tudva ezt, eddig általában mégis főként pozitív értékeléseket adtunk a Minecraftról. Sőt, olyan gamereket is láttunk, akik elég kreatívan használják eszközként (mintegy online Minecraft bibliatanulmányozásként), hogy tinédzsereknek mondják el az evangéliumot; és az idei MineCon-on (Minecraft Convention) Apolomedia anyagokat is kiosztottunk.
Hogyan jelenik meg Isten a Minecraftban?
Az egyik gamer barátunk azonban odajött hozzánk az egyik prezentáció után, és rámutatott, hogy ami a spirituális dolgokat illeti, kifelejtettük a Minecraft legfontosabb részét – majd küldött egy linket a játék befejezéséről. Amit ott láttunk, elképesztő volt, és teljesen megváltoztatta a Minecraftról alkotott képünket.
Egy teljes dokumentumfilmet lehetne készíteni a játék nyolcperces végjelenetéről, ami lényegében egy, látszólag a semmiből előbukkanó nyolcperces New Age tanítás, amely tökéletesen szembe megy Istennek és a teremtett univerzumnak biblikus nézőpontjával. Ilyenkor fontos, hogy nem csak felismerjük a kihívást, hanem megszerezzük a válaszokat is, és tudjuk, hogyan forduljunk a Bibliához az igazságért.
Nézzük meg a következő állításokat, amelyeket a játékos „jutalmul” nézegethet, ha befejezte a játékot (hozzá kell tennünk, hogy hitelvektől, vallástól függetlenül is frusztráló lehet sokak számára, hogy nyolc percig ezt a szöveget kell nézniük, ha tetszik, ha nem.)
[A teljes szöveg szerint két entitás beszélget a játékosról hosszasan. Az itt közölt rész csak a beszélgetésük vége, konklúziója. Angolul értőknek az egész itt végigolvasható: https://www.youtube.com/watch?gl=BE&feature=related%C2%A0&v=-0a0mtetKt0 3:39-től – a ford.]
„és az univerzum azt mondta, szeretlek”
„és az univerzum azt mondta, jól játszottál”
„és az univerzum azt mondta, minden, amire szükséged van, tebenned van”
„és az univerzum azt mondta, erősebb vagy, mint gondolnád”
„és az univerzum azt mondta, a világosság, amit keresel, benned van”
„és az univerzum azt mondta, nem vagy egyedül”
„és az univerzum azt mondta, minden más dologgal egy vagy”
„és az univerzum azt mondta, szeretlek, mert szeretet vagy”
„És a játék véget ért, és a játékos felébredt álmából. És a játékos új álomba kezdett. És a játékos újra álmodott, jobbat álmodott. És a játékos volt az univerzum. És a játékos volt a szeretet.
Te vagy a játékos. Ébredj fel.”
Ha még nem lenne világos, gyakorlatilag azt mondják a játékosnak: „Isten vagy”!
„A játékos az univerzum. És a játékos a szeretet.”
Oly sok óra bányászás, oly sok óra építés, mindaz a sok idő, amikor másokat kellett nyaggatni, hogy „használhatom már a gépet?” – minden erőfeszítés betetőzése, az kellene legyen, hogy rájössz, te vagy az isteni univerzum.
És mindez egy üres vászonból, és a végtelen legójátékból! Képzeljük csak el, mi minden lehet akkor azokban a játékokban, ahol a cselekményé és a különböző figuráké a főszerep! Hiszik vagy nem, ezt nem rémisztgetésképpen mondjuk, habár, ha az okozott sokk cselekedetre sarkall, akkor teljesítettük a küldetésünket!
Mit tehetek?
Hogy szülőként ki mit fog tenni, az csakis tőle függ. Neki kell megválaszolnia a kérdést: „Mi legyen a Minecrafttal?” Három fő lehetőség van az alapján, ahogyan az emberek rendszerint reagálnak:
1. válasz: Nincs több játék. „Nem hagyom a gyerekeimet ezekkel a játékokkal többet játszani, mert nem akarom támogatni ezeket az üzeneteket. Van sokkal inkább Istennek dicsőséget szerző módja is a pénzem és az időm eltöltésének.”
2. válasz: Játék nyitott szemmel. „Köszönöm, hogy megtudhattam tőletek, mi van ezekben a játékokban. Leülök a gyerekeimmel, és együtt tanulmányozzuk a Bibliát. Biztosítani akarom, hogy ismerik az igazságot, és így felkészültek lesznek legközelebb, amikor ilyen üzenet eléjük kerül.”
3. válasz: Játék, mint eddig. „Ez csak egy játék! Ne csináljatok már ekkora ügyet belőle!”
Nem fogjuk megmondani senkinek, melyiket válassza, de bárcsak senki ne lenne olyan, aki a harmadikat tartja helyesnek! Ha mégis, jó alkalom ez Isten Igéjéhez fordulni. De bármilyen döntést is hozunk, egyénként vagy családként, imádságos szívvel tegyük! Találjunk valós válaszokat, és osszuk meg ezeket a körülöttünk levőkkel! Nagy esély van rá, hogy legalább egy olyan embert ismerünk, aki Minecraftozik. Ez jó lehetőség lehet arra, hogy olyasmitől folytassunk szellemi beszélgetést, ami amúgy is érdekli! Olyan világban élünk, ahol nagyon nagy szükség van a világosságra a spritiuális sötétségben, és mi vagyunk azok, akik segíthetünk ezt felgyújtani.
Ha felbátorodunk a hitünkben és a Biblia iránti bizalmunkban, esélyünk nyílik Isten Igéjének az igazságát szólni egy csomó játékosnak, akiket talán egyedül játékokon keresztül érnek el szellemi üzenetek. És ez nagyon nagy dolog!
[A Minecraft végfilozófiáját Julian Gough írta, a játék készítője, Markus Perssonnak teljes egyetértésével. Gough megjegyzi: „... a végére teljesen úgy éreztem, mintha az univerzum diktálná a szöveget nekem. Persze tudom, hogy sokféleképpen meg lehet magyarázni ezt az élményt úgy, hogy ne legyenek benne ismeretlen entitásoktól származó, egymással beszélgető kozmikus hangok, de tényleg úgy éreztem, mintha valaki diktált volna nekem. Szóval lehet, hogy valódi bölcsesség van a történetben, ki tudja?”
A folytatásban ebből az interjúból olvashatunk majd további részleteket.]
