Az alábbi levelet egy testvér írta egy ismerősének, aki egy népszerű spirituális tanító iránymutatásait ajánlotta neki. Engedélyt kértem tőle, hogy megoszthassam ezt a választ, mert nagyon hasznosnak és építőnek találtam.
"Köszönöm, hogy gondoltál rám. Egyrészről, boldog vagyok, hogy az emberek már kezdik belátni, hogy a problémák az életben nem mindig ellenünk vannak, de a másik szemem sír, mert jön az "embergyilkos" és gellert ad a jó iránynak és eltéríti az útról. A Bibliából idéz a tanító, Jézus szavait veszi alapnak, majd kiveszi Őt a megoldásból, pedig Ő az Út, ami kivezet a bajból.
Az ember keresi Istent, és ekkor a sok elmélkedés közben - amiről a tanító meg is mondja, hogy nem helyes -, visszairányít a belsőnkbe, hogy találjuk meg önmagunkat. Persze megtalálhatjuk a fene nagy egónkat, amit majd istennek nevezünk, és ismét egyedül leszünk. Ez a csapda, erről aztán lehet elmélkedni tovább.
Sajnos, előbb utóbb ráébred a megtévesztett ember, hogy ha magát találja belül, egy istennek nevezett embert spirituális köntösben, akkor mégis csak egyedül van, és ismét a fél! Pedig Isten velünk van, és kivezet a bajból. Ez Jézus titka, a KERESZT titka, hogy mindenből a legcsodásabbat hozza ki! Imádkozom érte, hogy ez az ember is ezt hozza majd ki a tanításból, az Isten jelenlétét, JÉZUST A KŐSZIKLÁT, mert így csak a felszínt kapargatja. Van annál is mélyebb, mint amit el tud képzelni, és nem meditáció, hanem valódi élő kapcsolat."
