"A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." (2Tim 3,16-17)
"Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek. (2Pt 1,19-21)
Mégiscsak találtam Klaus Douglass kritikát! Mégpedig a Biblia Szövetség Biblia és Gyülekezet c. folyóiratában. Eléggé megdöbbentem magam is a beidézett szövegen, mert mivel Herr Douglass Megalapozott hit c. könyvére legutóbb még sajnáltam a pénzt, ezért a Biblia eredetével kapcsolatos véleményét sem ismertem (bár sejthettem). Íme:
A milyen értelemben igaz a Biblia? c. részben többek között ez áll:
„A Biblia messzemenően emberi dokumentum: számos tévedést, ellentmondást, összetákolt történetet, sőt gonoszságot találunk benne… teljességgel emberi szó. A Biblia igazsága nem feltétlenül abban áll, amit emberek beleírtak, hanem az e mögött álló tapasztalatban… sőt morális szempontból is sok minden viszonylag kérdéses… A cél az, hogy megtaláljuk a szavak mögött az Igét… A Biblia nem Isten szava, hanem Isten szava általa érkezik hozzánk.”
És erre ad tippeket Douglass úr, az új reformáció és a posztmodern életérzés jeles szószólója, hogy hogyan mantrázzuk az Igét*, és akkor majd kapcsolatba kerülünk Istennel. Én inkább úgy fogalmaznék: egy istennel.
*ez az a bizonyos Lectio divina, amiről szintén lesz poszt.
