Nagyon szép, tanulságos írás. Szöges ellentéte a manapság elterjedt new age szemléletnek, mint pl. az agykontroll, ahol azt tanítják, hogy kis istenek vagyunk, és a megfelelő technikákkal bármit elérhetünk.

Ha valakinek volna a fentiekkel kapcsolatban személyes élménye, szívesen olvasnék róla.

@krüger: Bocs, hogy csak én, de nekem annyi a sztorim, hogy éveken keresztül ezotériáztam (agykontroll, okkultizmus, amit el tudsz képzelni) - bár Istenben mindig is hittem (a családunk református volt), tehát volt egyfajta istenképem. Aztán egyszer találkoztam az Igazival, és más lett minden :)

Az ismeretségi körömben van azonban nem egy olyan (konkrétan jó sok, ahogy így utána gondolok), aki teljesen ateista háttérből jött, és úgy jutott élő hitre Jézus Krisztusban.

Szívesen olvasnánk a te személyes élményedet is.

@Kéry Zsuzsanna: Köszönöm a választ és az érdeklődést is. Én eléggé agnosztikus környezetben nőttem fel, a szüleim "biztos ami biztos" alapon kereszteltettek meg, ráadásul stikában, jó messze, hogy a faluban meg nem tudják, mert abban az időben ez a munkahelyükön rossz pontnak számított. Én meg a magam kenyerén ateista lettem (bár érdekes módon ateista koromban sem voltam egyházellenes).

Aztán fokozatosan rájöttem, hogy ez így nem tartható, és bár először inkább a buddhizmus vonzott, rájöttem, hogy az nem az igazi. Talán az volt a fordulópont, amikor a lányom megszületett (van egy fiam is amúgy), és végig kellett gondolnom, hogy akkor most mit is kezdjek Istennel, és milyen példát mutassak a gyerekeimnek. Most már - remélem és szeretném - elég erős hitem van. A feleségem viszont nem foglalkozik az egésszel, nincsen kifogása a kereszténységgel szemben, de őt hagyjam ki belőle.

Ha már az imánál tartunk... Jó néhány évvel ezelőtt olvastam a következőt egy fórumon. Valaki fölvetette, hogy egy karizmatikus keresztyén gyülekezetben (hogy melyikben, azt szándékosan nem írta meg) valaki beteg lett. A többiek szorgalmasan imádkoztak érte, de mikor eltelt pár hét, és nem lett jobban, akkor alábbhagyott a lelkesedésük. Mivel nem lett jobban, elkezdték kerülni, kvázi kiközösítették, mert hogy biztosan valami baj van vele, ha az Úr nem segít rajta az ima nyomán. Nem azért írtam le, hogy bárkit is rossz színben tüntessek fel, inkább érdekelne, hogy hasonló helyzetben ti mit tennétek, mit mondanátok a betegnek.

@krüger: Sajnos nagyon jól példázza az eset a karizmatikus keresztény gyülekezetek csodavárását. Helyesebben nem is azzal van a baj, hogy várják a csodát, hiszen Isten gyermekeiként nem egy ilyet élünk meg ugye, hanem azzal, hogy fontosabbnak tartják a csodát még Isten akaratánál is. Jézus maga is így imádkozott: "Legyen meg a Te akaratod."

Én valahogy így imádkoznék, ha valaki beteg:

"Mennyei Édesatyánk, Te, aki a mennyet és a földet teremtetted, látod, hogy milyen betegségben szenved most X. Te azt mondtad a Te igédben, hogy "Én, az Úr vagyok a te gyógyítód", és tudjuk, hogy Neked hatalmadban áll meggyógyítani X-et, ha ez a Te akaratod. Az Úr Jézusért kérünk, légy kegyelmes, és gyógyítsd meg őt a te dicsőségedért, hogy hálát adhassunk neked. De mindazonáltal arra kérünk, legyen meg a Te akaratod, és bármi legyen is az, mi magasztalni fogunk Téged."

A betegnek pedig azt mondanám, hogy Isten elé visszük a dolgot, könyörgünk a gyógyulásáért, de el kell fogadnia, ha Istennek más terve van vele. Isten a testi betegséget is fel tudja használni akár a beteg hitének (szellemi emberének) építésére, akár a közösség vagy a beteg családjának az épülésére. De csodálatos gyógyítással is elérheti ezt; nemrégiben gyógyult meg egy agyhártyagyulladásos kislány, akiről gyakorlatilag lemondtak az orvosok, mert nem reagált az antibiotikus kezelésre sem. Nagyon sok gyülekezetben többtucatnyian imádkoztunk érte kb két hónapon keresztül, mígnem jött a hír: jobbra fordult az állapota, és bár még nagyon gyenge, de hazamehetett! Komolyan mondom, sírtam az örömtől, pedig személyesen nem is ismerem a kislányt, de annyira hálás voltam Istennek ezért a csodáért.

Ismerek viszont olyan keresztényeket, akiknek meghalt a gyermekük - és bár iszonyatos fájdalmakat éltek át, de meg tudtak nyugodni Isten akaratában.

A történetedben ott van az a csapda is, hogy az emberek az ilyen közösségekben azt gondolják, hogy ha valaki nem gyógyul meg (vagy ha szegény), az azért van, mert nem elég erős a hite vagy bűnben él stb. És ahelyett, hogy tovább imádkoznának érte vagy segítenék, inkább kiközösítik. Ez nem krisztusi hozzáállás szerintem.

@Kéry Zsuzsanna: Sőt, egy nagyon kedves "anyuka-társam", aki a karizmatikus vonulathoz húz, mesélt, hogy Kenneth Hagin szerint úgy kell imádkozni, hogy egyszer elég kérni a gyógyulást, és utána meg kell köszönni, hogy Isten meggyógyított. Én meg értetlenkedtem, hogy de hát ha továbbra is beteg vagyok? Akkor is azt kell mondanom, hogy "köszönöm, hogy meggyógyítottál", mert hiszem, hogy így van. Mondjuk továbbra sem értettem, hogy miféle duplagondol ez, mígnem egy harmadik anyuka megjegyezte (ja, hívő kismama-összejövetel volt), hogy ez tiszta agykontroll. És tényleg.

@Kéry Zsuzsanna: Igen, ez pontosan az agykontroll, ott tanítják. Valahol talán van az Újszövetségben is egy ilyen értelmű, de ezt most nem tudom konkrétan megmondani. Egyébként szerintem önmagában az agykontroll nem baj, ha Istenhez vezet. Minden lehet Isten eszköze, még az ördög is, ahogy Luther mondta.

Engem is szoktak kérni néha, hogy imádkozzak valakiért, ami teljesen természetes. Szoktam is ilyenkor imádkozni, de hozzáteszem, hogy kizárólag olyan ügyekben, amikor valakinek az egészségéről van szó, sikeres vizsgáért, lottó ötösért vagy ilyesmiért még soha nem imádkoztam.

Ettől függetlenül ott motoszkál bennem, hogy Jézus azért olyasmit tanított, hogy tudja a mennyei Atyánk nálunk jobban, hogy mire van szükségüzenetek, mielőtt még kimondanánk.

@Kéry Zsuzsanna: Na, meg is találtam, hogy mire szoktak hivatkozni (én a Károlyi-féle Bibliából vettem, az a kedvencem:

Márk
11,24 Azért mondom néktek: A mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.

@krüger: Igen, ezt az Ige is amolyan jolly joker, amit egyaránt megtalálnak a bibliában a new age-esek és a karizmatikus "prosperity gospel" hirdetői is komplett tanítást építenek rá. Pedig tudomásom szerint ez olyasmire vonatkozik, ami Isten céljaival is összhangban van (pl. valakinek a megtérése).

Az önző kívánságokkal kapcsolatban:

"Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni." (Jakab 4,3)

Én egyébként mindig úgy szoktam imádkozni pl vizsga előtt (államvizsga előtt állok mellesleg...), hogy Isten dicsőségére tudjak vizsgázni, hogy áldja meg a kicsit is, amennyit ugye a gyerekek mellett tanulni tudtam, stb. És Isten eddig sosem hagyott cserben, én mindig megtettem, ami tőlem telt, a többit meg Ő kipótolta. 4,64 az össz-tanulmányi átlagom 3 és fél év alatt, pedig közben szültem egy harmadik gyereket is. Azért írom le, mert nem a saját ügyességemmel dicsekszem, hanem ez mind az Úrtól van, Őróla tesz bizonyságot. Szóval nagyon hálás vagyok ezekért a megtapasztalásokért Neki.

@Kéry Zsuzsanna: Erre szokták a következő viccet mesélni.

Egy prédikátor eltéved a sivatagban, de sok óra kóborlás után talál egy aprócska oázist. Azt mondja a kertésznek, aki az oázist gondozza: igazán megköszönheti Istennek, hogy ez a kert ilyen szép. Mire a kertész: igaza van tisztelendő uram, Isten és én közösen tartjuk fenn ezt a kertet. De látta volna akkor, amikor még egyedül Isten gondozta...

Viccen kívül, én úgy gondolom, tudom a választ a látszólagos ellentmondásra, hogy akkor most megkapjuk-e amit kérünk, vagy nem kapjuk meg... Olyan választ, ami szintén a Bibliából ered.

@krüger: :))
Kifejted?

@Kéry Zsuzsanna: Hogyne. Szóval szerintem a kulcs Máté evangéliumának 5. részében, a Hegyibeszédben rejlik:
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.
23
Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
24
Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.
25
Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged.
26
Bizony mondom néked: ki nem jősz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Szóval akkor lesz az imának foganatja, ha a fentiek szellemében imádkozunk, gyűlölködés, ítélkezés, másokra mutogatás nélkül, hanem elfogadással és szeretettel. Úgy, hogy "a másik orcánkat is odafordítjuk."
Ez egyben azt is garantálja, hogy nem fogunk olyat kérni, ami Isten akaratával ellentétes.

@krüger: Tudod, mi jutott eszembe ezzel kapcsolatban? Hogy a Miatyánkban is van egy hasonló dolog, csak az a megbocsátással kapcsolatos. "Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek" - ebből a fordításból nem igazán jön át sajnos, de itt arról van ugye szó, hogy Isten akkor bocsátja meg a vétkeinket, ha mi is hajlandóak vagyunk az ellenünk vétkezőnek megbocsátani.

De amit írtál, és ez a rész is azt jelenti szerintem, hogy nem mehetünk úgy Isten elé, hogy közben képmutatók vagyunk: tehát, hogy szép szavakkal imádkozunk, és elvárjuk, hogy Isten szeretettel tekintsen ránk - közben pedig tele a szívünk gonosz gondolatokkal az embertársunk iránt.

(Mellesleg ma azt kérte a kisebbik fiam (6 és fél éves), hogy imádkozzunk azért, hogy sikerüljön fognia egy pókszázlábút... Azt vettem egyébként észre, hogy Isten a gyerekek imádságaival kapcsolatban néha különösen kegyelmes, és legyen bármilyen banálisnak tűnő dologról szó, komolyan veszi a gyerekek hitét.)

@Kéry Zsuzsanna: Kedves Zsuzsa!

Ha esetleg van egy kis időd, a figyelmedbe ajánlanék két angol nyelvű cikket az imáról, illetve konkrétan a gyógyító imáról. Mindkettő rövid és lényegretörő, nekem tetszenek, bár teljesen így gondolom, azért meggyőzőek. A linkek:

jaysnell.org/Articles/key.htm

jaysnell.org/MiniBooksHTML/battlehealingprayer.htm