III/I.a rész – Az üdvösség MIÉRT-je
írta: Cindy Zeigler: The Who, What, When, Where, Why and How of Salvation - Part I of III ─ The WHY of Salvation
Mindannyiunk életében el kell jönnie az időnek, amikor megállunk egy pillanatra, vagy akár többre, hogy elgondolkozzunk a saját üdvösségünk [más szóval: megmenekülésünk] felől. El kell jönnie az időnek, amikor véggiggondoljuk az üdvösségünk minden aspektusát: ki, mit, mikor, hol, miért és hogyan tesz érte?
-
Ki adja az üdvösséget és ki fogadja?
-
Mi az üdvösség? Mi történik az üdvösség keretein belül, és mire terjed ki a hatálya?
-
Mikor kezdődik az üdvösség; mikor fejeződik be? Mikor lehet megtapasztalni?
-
Hol történik meg az üdvözülés, itt vagy ott?
-
Miért van egyáltalán szükség az üdvösségre? És Isten miért így tervezte el?
-
Hogyan történik az üdvösség? Hogyan kezdődik, és hogyan fejeződik be?
Ezek azok a kérdések, amelyeket keresztényként, ha megkérdeznek tőlünk, meg kell tudnunk válaszolni, hiszen arra van parancsunk, hogy készek legyünk választ adni, ha számon kérik a bennünk lévő reménységet! Ezért most az elkövetkező három hétben az üdvösség lesz a témánk; ma a a MIÉRT résszel foglalkozunk. A legjobb hely pedig, hogy elkezdjük a választ keresni arra, MIÉRT van üdvösségünk, ugyanaz, mint ahol bármely más Igével kapcsolatos témát elkezdenénk – az elején! Tegyük tehát ezt!
1Móz 1,1: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.”
Kol 1,16: „Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek; (…) 20: És hogy Őáltala békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által; Őáltala mindent, a mi csak van, akár a földön, akár a mennyekben.” (Károli)
A Kolossé levélnek ebben a részében Pál apostol felfedi előttünk, hogy Isten (a szövegösszefüggés alapján a Fiú- Isten, Aki, a 15. vers szerint a láthatatlan Isten képe) teremtett minden dolgot – a láthatatlan és a látható dolgokat az égben és a földön egyaránt. Az ebben a szakaszban hivatkozott láthatatlan és látható dolgok az uralkodással kapcsolatosak – trónusok, uralmak, fejedelemségek és hatalmasságok. Ezek a dolgok Jézus Krisztus által és Jézus Krisztusért lettek teremtve. Ha pedig továbblépünk a 20. versre, megérthetjük, hogy Jézus Maga nem csak teremtette ezeket a dolgokat, hanem meg is békéltette ugyanezeket a dolgokat Magával a kereszthalála által. Hogy Jézus megbékéltette a látható és láthatatlan uralmakat, felfedi előttünk, hogy valamikor, miután megteremtette ezeket, valamilyen okból szükségessé vált a velük való megbékélés. Ezek a láthatatlan és látható trónusok, uralmak, fejedelemségek és hatalmasságok az égben és a földön egyaránt – az Ószövetségben kifejtett okok miatt – kiestek az eredeti rendelésükből, ezért vissza kellett hozni őket az eredetileg teremtett, rendes állapotukba. A világon egyetlen út és mód pedig, ami elhozhatta ezt a megbékélést, az pontosan Annak a halála és kiontott vére volt, Aki eredetileg is teremtette őket. Zsid 9,11: Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül, 12 és nem bakok és bikák vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.
Az üdvösség MIÉRT-je
Egy korábbi tanulmányozásunkból tudjuk, mi történt. Tudjuk, hogy Lucifer, a láthatatlan uralkodó, aki azért teremtetett, hogy az égből uralkodjon a föld felett, valamikor a régmúltban fellázadt Isten ellen, hogy társai fölé emelje magát és trónusát az egész Világegyetemben, sőt, hogy Isten Trónjára üljön „messze északon”.
Ézsaiás 14,12: Hogy lehulltál az égből, fényes hajnalcsillag! Aki népeken tapostál, elterültél, mint a kivágott fa! 13 Pedig szívedben azt forgattad: »Felemelkedem a Mennybe, fölemelem trónomat Isten csillagai fölé, felülök a szent hegyre, messze északon, ahol az istenek összegyűlnek. 14 Fölemelkedem a felhők fölé, s olyanná leszek, mint a Felséges!«
Azt is tudjuk, hogy Lucifer angyalseregeinek harmada követte őt a lázadásban, és a szentélyek, amelyekben és amelyek fölött uralkodtak, megszentségtelenültek (Ezékiel 28,11-19; Jelenések 12,4). Ez az ok, amiért az egek láthatatlan királyi székeinek [a velük való] megbékéltetésre van szükségük! A szentélyük megszentségtelenítésének tömör leírása rögtön a Biblia második versében van: 1Móz 1,2: „A föld kaotikus, lakatlan és üres volt (szó szerint lett), a mélységet sötétség borította be (EFO)”.
Ekkor Isten egy hatnapos periódus alatt helyreállította a tönkretett teremtést, megalkotva az embert a hatodik napon, hogy őt tegye a föld láthatatlan uralkodóinak helyére. Ezzel indult el az az örökkévaló terv, hogy megbékéltesse [Önmagával] az ég láthatatlan uralmait. Hogy Isten az embert a föld fölött való uralkodás miatt alkotta, könnyen megérthető az 1Mózes első fejezetében az ember teremtéséről szóló rész szövegkörnyezetéből. 1Móz 1,26: „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik.”
A szellemi növekedésünk során egyszer meg kell ismernünk ezeket a dolgokat, mivel szükséges tudni róluk, ha jobban meg szeretnénk érteni a saját üdvösségünket.
-
Tudnunk kell, hogy az ember határozott céllal teremtetett, és tudnunk kell, hogy mi ez a cél.
-
Azt is tudnunk kell, hogy határozott céllal lett üdvösségünk (megmenekülésünk), és tudnunk kell, hogy ez a cél micsoda.
Az igazság az, hogy az üdvösségünk célja pontosan ugyanaz, mint a megalkotásunk célja. Ha pedig tudjuk, miért teremtetett az ember (hogy átvegye a Sátánnak és angyalainak helyét a föld fölötti uralomban), az nagyon sokat fog segíteni az üdvösségünk miértjének megértését illetően.
Tekintsünk át még néhány dolgot, amelyeket már tudunk! Amint megértjük, hogy Isten azért teremtette az embert, hogy átvegye a Sátán helyét, azt is meg kell értenünk, hogy ami a jelent illeti, a Sátán továbbra is a föld uralkodója! Az Ige egyértelműen kijelenti (az Újszövetségben is), hogy a Sátán
-
ennek a világnak az istene – 2Kor 4,4 „Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása.”
-
a levegőbeli hatalmasságok fejedelme – Ef 2,2 „amelyekben éltetek, akárcsak a többi ember — a jelenlegi korszakhoz igazodva. Azt a gonosz szellemi fejedelmet követtétek, aki most a levegőbeli hatalmasságok felett uralkodik. Ez a szellem működik mindazokon keresztül, akik nem engedelmeskednek Istennek.” És az Ószövetségben:
-
Felkent kerub, aki betakarja (uralja) a földet – Ez 28,14 „Felkent kerub voltál Isten szent hegyén, aki szárnyaival [betakar, és én helyeztelek oda]”.
És habár a Sátán jelenleg is uralkodik, az általa vezetett ősi lázadással kizárta magát az örökkévalóságig tartó uralkodásból. Amint megértésre jutottunk ezekben a dolgokban, azt is meg fogjuk érteni, MIÉRT teremtette Isten az embert eredetileg az Ő saját képére és hasonlatosságára (1Móz 1,26).
Az üdvösség MIÉRT-jének megértésében Isten képét és hasonlatosságát is meg kell értenünk. Isten képének egyik oldala, hogy Ő Háromság – három rész: Atya, Fiú és Szent Szellem. Könnyű rájönni akkor, hogy az – Isten képére alkotott – ember szintén három részből áll: szellem, lélek és test. Az Újszövetségben ezt például úgy érhetjük nyomon, ha megnézzük, hogyan ihlette a Szent Szellem Pál apostolt a hívőkért való imádságra az 1Thessz 5,23-ban: A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig. (Szent István Társulat fordítása. [Ez és az EFO ugyanis pontos, a Károli testet és lelket, az UFO lelket, elmét és testet ír – a ford.]). Annak jelentősége, hogy Pál azért imádkozik, hogy az ember mind a három része (szellem, lélek és test) teljesen meg legyen szentelve, teljesen megvilágosodik majd, amint végigmegyünk ennek a tanítássorozatnak hátralévő két üzenetén. Most azonban elegendő annyit mondani, hogy az ember, aki Isten képére és hasonlatosságára készült [szándékosan nem a teremtetett-et használjuk, az ember megformálását jelentő héber szó ugyanis már meglévő anyagból történő megalkotást jelent, nem semmiből való teremtést – a ford.], három részből tevődik össze – csakúgy, mint Isten.
Isten képének és hasonlatosságának másik oldala az Istenről szóló leírásban látható, a Zsolt 104,1-2-ben: „(...) URam, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél, világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt.” Istent itt világossággal (dicsőséggel) borítva látjuk, fenségbe és méltóságba öltözve. Istennek ilyetén leírása gyakori az Ószövetségben, és néhány igeszakaszban maga a leírás is jelzi az uralkodói pozícióját. Az egyik példa az 1Krónikák 16-ban található: „23 Énekelj az Úrnak, te egész föld! Hirdessétek szabadítását nap mint nap! 24 Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodatetteit minden népnek! (…) 27 Fenség és méltóság jár előtte, erő és öröm van lakóhelyén. 28 (…) Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát!
29 Magasztaljátok az Úr dicső nevét, (…) 31 Örüljön az ég, örvendjen a föld, és mondják el a népeknek, hogy uralkodik az Úr!”
Isten, az Atya a trónján ül az egekben, dicsőség veszi körül, és fenségbe és méltóságba öltözve gyakorolja szuverén uralmát a teljes teremtés fölött. Jézus pedig Atyjának jobbján, megdicsőülve várja a visszatérését a földre, amikor az Atya visszaküldi majd. Az 1 Krónikákban lévő szakasz arról az időről szól, amikor Jézus visszajön, hogy uralkodjon az egész föld fölött.
Mivel tehát az ember Isten képére és hasonlatosságára lett alkotva, az Isten által megszabott célra: az uralkodásra, nyilvánvaló, hogy a dicsőség, fenség és méltóság is az övé kellett, hogy legyen. A zsoltáros így ír a 8. Zsoltárban:
„Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, 5 micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? 6 Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. 7 Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, 9 az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak.” (UFO)
Ugyanezt a Zsoltárt idézi a Zsidókhoz írt levél szerzője, amikor az elkövetkező messiási korszakról írt, s a szövegben felfedi, hogy „az eljövendő világ [szó szerint a „lakott föld”]” nem lesz már a föld fölött jelenleg uralkodó bukott angyalok alá vetve: Zsid 2,5-8: Isten nem angyalokat választott ki arra, hogy uralkodjanak abban a következő világkorszakban, amelyről most beszélünk. 6 Az Írásban ezt olvassuk: „Micsoda az ember, hogy törődsz vele, Istenem, vagy az ember fia, hogy gondolsz rá? 7 Rövid időre alacsonyabb rangúvá tetted az angyaloknál, azután megkoronáztad őt dicsőséggel, méltósággal, 8 és mindent uralma alá helyeztél.” (EFO)
A 8. vers második feléből tudhatjuk azonban, hogy a 8. Zsoltárban és a Zsidókhoz írt levél 2. fejezetében említett dolgok még nem teljesedtek be! Zsid 2,8: Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, ez a késlekedés azonban, ha tetszik, szintén Isten általános tervének részét képezi.
Figyeljük meg különösen a Zsid 2,8 utolsó mondatát: Most ugyan még nem látjuk, hogy minden [az ember] uralma alatt áll. Mi történt hát? Ha Isten azért alkotta az embert, hogy uralkodjon a földön, de hatezer évvel később még nincs ebben a pozícióban, akkor vajon Istennek az emberrel kapcsolatos terve és céljai meghiúsultak? Van egy szakaszunk Ézsaiás könyvéből, amiből kiderül, hogy Isten összes terve és célja meg fog valósulni! Ézs 46,9-10: „Emlékezzetek csak a régi időkre, értsétek meg, hogy én vagyok az Isten, nincs más Isten kívülem! Nincs senki hozzám hasonló, 10 aki már kezdetben kijelenti a véget, ősidőktől fogva megmutatja amik még meg sem történtek. Tervem nem vall kudarcot soha, s amit akarok, azt véghez is viszem!”
Menjünk akkor vissza az Édenkertbe, hatezer évvel ezelőttre, hogy megnézzük, mi történt, mert az üdvösség miértjének megértése itt kell kezdődjön. Nézzük meg újra az 1Móz 1,26-ot: „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá [az itt használt többesszám elárulja, hogy az Istenség mind a három személye részt vesz] : uralkodjék (...)” minden teremtett lény fölött a földön. Nem csak Isten képe és hasonlatossága jelzi előre az uralkodást, hanem itt Isten egyértelműen kijelenti, miért alkotja az embert a maga képére és hasonlatosságára. Namármost, ha értjük az ember megalkotásának MIÉRT-jét, akkor megérthetjük az üdvösségének MIÉRT-jét is.
(folytatása következik a III/1.b résszel)
