A következő fejezetben, melyben Rick Warren könyveiről lesz szó, részletesebben kifejtem majd az igaz evangélium elferdítését, mely napjainkban annyira jellemző. Most a pszichológiai oldaláról szeretnék beszélni ennek a hamis evangéliumnak. Az üzenet lényege az, hogy jó érzéseket keltsünk az emberekben, ne beszéljünk kellemetlen dolgokról, mint: bűn, pokol, büntetés, óember. A szentség szó is ritkán fordul elő, habár az Úr ezt mondja: „Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.” 3.Móz.19,2. Ők azonban ezt mondják: „Senki sem lehet tökéletes, ne ítélkezzünk, az Úr kegyelmes.”

Ezek igaz szavak, de rossz értelmezésben. Igaz hogy csak Urunk Jézus volt tökéletes és teljesen bűntelen, de nekünk ez mindig elérendő cél kell legyen. Nem a perfekcionizmus, hanem az hogy az Atya minél inkább kedvét lelje bennünk, és jó bizonyság lehessen életünk a hitetlenek és hívők előtt egyaránt. Igaz hogy nem könnyű mindig engedelmességben járni, de a Szent Szellem, aki az igaz hívőkben lakik, segít a küzdelemben és természetfeletti segítséget kapunk Tőle, így aki azt mondja, hogy lehetetlen az Úr parancsolatait megtartani az téved, hiszen miért parancsolna nekünk az Úr olyasvalamit, amit nem tudunk megtartani? Sőt, Jézus azt mondja, hogy az Ő igája gyönyörűséges és az Ő terhe könnyű (Máté 11,30). Aki őszintén szeretné az Urat követni, azt az Úr megsegíti ebben. Jézus azt mondja, hogy igaz ítélettel kell ítélnünk (János 7,24) és nem a látszat után. Tehát ítélnünk kell, mégpedig az Ige alapján. Nem szeretetlen ítélkezésről van szó, hanem a hamisság gyűlöletéről és az igazság szeretetéről. Sokan Isten kegyelmét úgy értelmezik, hogy bármit csinálhatnak Isten szó nélkül fogja tűrni és megbocsát, bocsánatkérés és megtérés nélkül is, hiszen Isten a szeretet és nagyon kegyelmes. Az igaz hogy Isten szeret és kegyelmes, de Ő szent is és igazságos is! Ő meg akar bocsátani, de ahhoz megtérés és bűnbánat szükséges a mi részünkről.

Ezekben a kellemes prédikációkban soha sem említik Jézus azon mondásait, hogy: „Mondja pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.” (Lukács 9,23) Inkább hízelegnek az embereknek és manipulálják őket, hiszen ha jól érzik magukat, akkor visszajönnek a gyülekezetbe. Kérdezem én, mi értelme visszajönniük, ha soha nem hallják meg az igazi evangéliumot, mely leleplezi az ember eredendően bűnös és elveszett állapotát és beszámol az egyedüli segítségről, mely a megváltás Jézus Krisztus keresztáldozata által azoknak, akik hisznek és újonnan születnek. A prédikációk többnyire arról szólnak, hogy mi milyen fontosak vagyunk Isten szemében, és többnyire a saját értékünkre van fektetve a hangsúly. Sok olyan prédikációt is hallhatunk melynek lényege, éljünk a tehetségünkkel, a lehetőségeinkkel, legyünk pozitívak önmagunkat illetően, Isten azt akarja, hogy nekünk minden sikerüljön. Az ilyen prédikációk nagyon népszerűek a „viszkető fülűeknek” (2.Timóteus 4,3), akiknek minden gondolatuk saját maguk körül forog.

Most nézzük a manipulációt, mit is jelent ez a gyülekezetekben? A pszichológiai eszközök felhasználása hogy elérjünk bizonyos (akár szellemi) célokat és az emberek érzéseire való szándékos befolyásoló hatást.

Pszicho-dráma jellegű játékok:

A csoportterápiákon sokszor játszanak ismerkedési játékokat, hogy megismerjék egymást és önmagunkat. Sok gyülekezetben megtalálhatjuk ugyanezt a tevékenységet. Nem gondolom hogy a játék önmagában rossz, főleg ha fiatalabbakról van szó, de valahogy én sehol nem látok a Bibliában példákat ilyen gyakorlatokra. A félreértés elkerülése végett megemlítek egy példát, hogy milyen jellegű játékokra gondolok. A résztvevők nevéről mindenki kap egy listát, majd minden név mellé egy pozitív jelzőt kell írnia, ami az illetőt jellemzi. A végén összegyűjtik és kiosztják a hívőknek, hogy lássák mennyi jó dolgot gondolnak róla, és ez jó érzéssel töltse el önmagát illetően.

Az ilyen típusú játékok csak az énünket hizlalják, semmi építő nincs bennük és az összejövetelből, az értékesebb dolgoktól veszi el az időt, holott Pál apostol mondta, hogy az összejöveteleken minden épülésünkre legyen (1.Korintus 14,26).

Az én-központú, és a szórakoztató, de egyben gyermeteg játékok még nem olyan vészesek, mert vannak gyülekezetek, ahol meditatív, sőt, jóga programok is vannak. A résztvevők lefekszenek, elengedik magukat és a zene hallgatása közben „Istenre koncentrálnak”. Sokan a koncentráció alatt vizionálnak és passzívan hagyják hogy az ördög mindenféle érzéseket keltsen bennük.

Kis-csoportok:

Elterjedtek Amerikában a kis-csoportos Bibliaórák, amit nem tartok rossz dolognak, de a probléma az hogy egyes gyülekezetek azért alkalmazzák ezt a módszert, mert kis csoportokban jobban lehet befolyásolni az embereket. A marxista Hegel módszerére emlékeztet, ahogy manipulálják a csoportot. Annak érdekében, hogy beilleszkedjen az ember a csoportba és elfogadják őt, el kell fogadnia, amit hirdetnek. A biblikus gondolkodásmód szerint, ami meg van írva, ahhoz kell tartanunk magunkat, és mást nem fogadhatunk el. A csoport-dinamikában pedig nem az a döntő, hogy mi mit hiszünk helyesnek, hanem az hogy elkerüljük a konfliktust a csoportban és elfogadjuk egymás nézeteit, még ha nem is értünk egyet vele. Ha nem fogadjuk el, akkor a csoport nem fogad el, esetleg kirekeszt. A csoportokban rendszerint kialakul egyfajta érzelmi kötődés is a tagok között és ez még nehezebbé teszi az ellenállást a hamis tanokkal szemben.

Ezt a fajta módszert Dean Gotcher, az Authority Kutatóintézet alapítója megfigyelte a gyülekezetekben is az utóbbi időkben. Nem minden csoportos találkozó ilyen, de van egy-kettő, és én ezekről beszélek, hogy ha valaki ilyen helyzetbe kerül, meg tudja ítélni, hogy mi történik körülötte.

Zene:

A „dicséret” ezekben a gyülekezetekben azt a célt szolgálja, hogy feldobja, belelkesítse az embereket, és az érzelmeikre hasson, nem pedig azt a szent célt, hogy az Úr előtt hódoljunk, szentségben és Istenfélelemmel.

Beszédstílus:

A prédikátor gyakorlott színész, tudja mikor kell ordítoznia és mikor szelíd csendességben érzelgősködnie. A prédikáció már rég nem Isten üzenetének a Szent Szellem kenete alatt történő közvetítése, hanem érzelmes, vagy üres, okoskodó, esetleg hatásvadász információközlés.

Díszletek:

Gyönyörű virágcsokrok, extravagáns pulpitus, lézer, csicsás háttér-dekoráció. Ez mind a „szemek kívánsága, az élet kérkedése” (1.János 2,16).

Ezeknek a fentebb említett dolgoknak a tiltása nincs benne a Bibliában, de a bátorítása sincs. Ilyen esetekben azt kell figyelembe vennünk, hogy hogyan is zajlottak az összejövetelek az apostolok idejében és mi volt a fő céljuk ezeknek az összejöveteleknek. A minta az Apostolok cselekedetei könyvében található, és Pál leveleiben. Figyelembe kell vennünk továbbá a Szent Szellem vezetését, mert a mi emberi jószándékunk is gyakran kudarcra van ítélve szellemi dolgokban, hiszen a testi ember nem tudja megragadni Isten dolgait (1.Korintus 2,14) Kérdezzük meg magunkat: milyen volt Jézus? Egyszerű vagy csicsás? (helyes válasz: egyszerű) Hízelkedő vagy egyenes beszédű (helyes válasz: egyenes beszédű). Továbbá: mi a célunk az összejövetelekkel? Krisztus testének építése, Isten igazságainak hirdetése, Isten imádása, vagy szórakozás? Azért is veszélyes a pszichológiai hitetés, mert nincs benne könnyen felfedezhető eretnekség és azt állítják, hogy Isten dicsőségére teszik amit tesznek. A probléma azonban az, hogy míg bizonyos igazságokat túlhangsúlyoznak (pl. Isten szeretete) és gyakran kiemelnek a szövegkörnyezetből, addig más ugyanolyan fontos igazságokról hallgatnak, így torzítva el a teljes evangéliumot. Az egyértelmű eretnekség nyilvánvaló minden keresztény számára, de a bújtatott, 99% igaz - 1% hamis üzenetben nehéz felismerni a hitetést. Az az 1 százalék olyan veszélyes lehet, mint a levesbe csepegtetett egy csepp méreg.

Napjainkban sok az a keresztény, akik csak név szerint keresztények, a Szent Szellem gyümölcsei nincsenek meg az életükben, mert nem tudják mi az igazi kereszténység, talán soha sem látták és hallottak róla tanítást. Ezért fontos hogy olvassuk a Bibliát, mert abban található az igazság, Isten kijelentése és útmutatása számunkra. Ne hagyjuk el tehát az élő vizek forrását és ne ássunk repedezett kutakat magunknak (Jeremiás 2,13). Ne tévesszen meg minket a kegyes beszéd, mert szépen beszélni az Úrról mindenki tud. Hanem figyeljünk a gyümölcsökre a beszélő életében és viselkedésében. Szent-e, tiszta-e, alázatos-e? „Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével.” (Jakab 3,13)

A pszichológia lélektan, vagyis az emberi lélekkel foglalkozik. Isten dolgai azonban szellemiek és nem lehet lelki eszközökkel megragadni. „Mi pedig nem a világ (koszmosz) szellemét kaptuk, hanem az Istenből kiáramló Szellemet, hogy tudjuk (felismerjük) azt, amivel Isten kegyelme ajándékozott meg bennünket. Amit szólunk is, nem emberi bölcsesség tanította szavakkal szóljuk, szellemi dolgokkal mérve össze a szellemi dolgokat. (hanem a Szellemtől tanultakkal szóljuk, szellemieket szellemiekhez mérve)” (1.Korintus 2,12-13) A pszichológia emberek bölcsessége. Az emberek bölcsessége az Ige szerint bolondság Isten előtt. (1.Korintus 3,19)

Bizonyságok:

Ismerőseim közül többen szenvedtek a szüleiktől gyermekkorukban és most vagy pszichológiát tanulnak, vagy már gyakorló pszichológusok, de sajnos még mindig gyakran felemlegetik gyermekkori fájdalmaikat, és nem gyógyultak meg lelkükben. A pszichológia a statisztika szerint sem a legjobb gyógyszer a lelki fájdalmak kezelésére. Nekem mindig problémám volt a beilleszkedéssel, akárhol voltam, mindig kilógtam a sorból és senkivel sem tudtam egy hullámhosszra kerülni. Olvastam megtérésem előtt művészekről, akik hasonlóak voltak hozzám és pszichológiai könyveket is. Habár többet megtudtam erről a problémáról, de mégsem változtam meg, a probléma megmaradt. Miután megtértem és hívő közösségbe kerültem már nem állt fenn ez a probléma, mert a testvéreknél nem a személyiségbeli különbözőségek számítanak, hanem az, hogy egy Szellem van bennünk, amely egy Testté tesz minket és az Úrban „új teremtéssé” leszünk (2.Korintus 5,17).

Ezen a honlapon www.the-highway.com olvashatunk egy keresztény prédikátorról, aki gyakran beleszőtte prédikációjába a pszichológia tanait és prédikált arról, hogy hogyan becsüljük meg önmagunkat, és hogyan lehet nagyobb önbizalmunk. Ez a prédikátor azonban Kálvin egyik könyvét olvasva rádöbbent, hogy a keresztény élet nem erről szól, hanem arról, hogy teljesen átadjuk magunkat Krisztusnak, és Őt szolgáljuk. Megtért és nem prédikált több pszichológiai zagyvaságot.

„Meglássátok, hogy senki ne legyen, a ki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem Krisztus szerint való” (Kolossé 2,8)

(folyt. köv.)