Gyerekkoromtól kezdve nyughatatlanul kerestem az igazságot és vágytam arra, hogy bizonyosságom legyen. Fiatalkori meggyőződésem szerint a papság volt az igazság megtapasztalásának és a lélek üdvösségének a legbiztosabb útja. Egyik tanárom mondta nekem egyszer: „Nehezebb egy papnak elvesznie, mint a kőnek úszni a vízen.” Tizenkét éven keresztül tanultam a papi szemináriumban, ahol teljesen átadtam magamat a Római Katolikus Egyház előírásaival megegyező életnek. Különféle aszketikus gyakorlatokat végeztem, és oktattam is az aszketizmust, amikor a Metropolitan papnevelde igazgatója, valamint az aszketikus és misztikus teológia professzora voltam a Spanyolországbeli Oviedóban. (Az aszketizmus az én leküzdésének művészete, az érzelmek, kívánságok és vágyak erős kontrollja által, amelynek eszköze a komoly önfegyelem, az önmegtartóztatás és a test fenyítése.)
Mégis, soha nem tudtam megtalálni sem azt az önuralmat, sem azt a békességet és bizonyosságot, aminek az elérésére másokat tanítottam. A belső nyugtalanságom, amihez hozzájárult a számos csalódás, ami a Római Katolikus Egyház részéről ért, amikor a tanításait a Bibliával összehasonlítottam, egyre növekvő belső küzdelemhez vezettett. Ebben a szellemi zaklatottságomban ragadták meg a figyelmemet a külföldről sugárzott protestáns rádióadások. Ezek felébresztették bennem az éhséget Isten valódi üzenete iránt, és hamarosan a Biblia lett világosság és táplálék a lelkemnek.
A Biblia, mint az igazság forrása
Annyira szerettem volna tisztán és pontosan megérteni, hogy mi volt valójában Jézus tanításainak a lényege, hogy felvettem a kapcsolatot egy gyülekezettel, akikről azt hallottam, hogy egyedül a Biblia az útmutatójuk a hit kérdéseiben. Saját bibliatanulmányozásaim és az újonnan megismert keresztényekkel történő beszélgetéseim révén teljesen újszerűen kezdtem látni Jézus Krisztust: tökéletes Megváltóként, akit közvetlenül és személyesen szólíthatok meg - egyedül hit által.
Minél többet kutattam a Bibliát, annál világosabban láttam a római katolicizmus tévedéseit, és meg akartam tapasztalni azt a fajta megtérést, amiről a Biblia beszél. Másfelől, mivel szorosan kötődtem az egyházamhoz, ezt anélkül szerettem volna átélni, hogy elhagytam volna azt.
Mindazonáltal fokozatosan rá kellett jöjjek, hogy a Római Katolikus Egyház téves tanításaival és bonyolult egyházszervezetével félretolta Jézust a középpontból. Nagyon fájdalmas volt számomra ez a végkövetkeztetés.
Jézus az út és az igazság
Soha nem fogom elfelejteni a megtérésem éjszakáját. Komoly belső küzdelemmel teli újabb nap előzte meg, ami az Úrhoz és az Ő Igéjéhez, a Bibliához való menekülésemmel végződött. Képtelen voltam elaludni.
Nem is annyira próbáltam imádkozni, hanem egyszer csak imádság fakadt fel a szívemből, amit nem tudtam visszatartani. Addigi életem bűneinek súlya és gyötrelme jobban rám nehezedett, mint korábban valaha is. Tudtam, hogy teljes mértékben bűnös vagyok. Nem tudom megszabadítani magamat, és Isten szemében hasznavehetetlen és semmire se jó vagyok. Soha korábban nem éreztem, hogy ennyire képtelen lennék bármi jót is cselekedni. Azután eszembe jutott, hogy a Bibliában hányszor hívta az Úr Jézus Krisztus az elveszetteket, hogy jöjjenek Őhozzá. Erős vonzást éreztem felé, mert ingyenes, és ki nem érdemelhető megbocsátást kínált nekem. Valóban, Jézus nem vonakodott jönni, hogy elszenvedje a jogosan nekünk járó büntetést.
Végül anélkül, hogy magamtól tenni akartam volna bármit is, Isten, az én Atyám karjaiba vetettem magam, aki Jézus Krisztust adta az én megváltásomért. „Jöjj hozzám, Úr Jézus” imádkoztam, „átadom magamat Neked, mint egyetlen, személyes és mindenre elegendő Megváltómnak.” Az órák percekként röpültek. Soha nem éreztem még ennyire, teljesen egynek magamat az én Istenemmel, az Úrral. Azt mondtam magamban, mélyen, legbelül: „Enyém vagy, ó Uram, és én a Tiéd vagyok, a te tulajdonod vagyok most és az örökkévalóságban.” Nem tudom, hogyan történt, de tény, hogy minden ingadozásom, kétségem és tétovázásom eltűnt, és kiteljesedett bennem az öröm.
A döntésem révén válaszút elé kerültem: Jézus Krisztus vagy a Római Katolikus Egyház – és én Krisztus követését választottam, bármilyen következménnyel járjon is ez.
Felfedeztem, hogy Jézus átvette az irányítást az életem felett, és eggyé vált velem, pusztán azért, mert rábíztam a lelkemet.
Az Úr nem pusztán egy jó ember, aki megmutatja nekünk az utat, hanem Ő maga az út. Az Úr nem csak nagy igazságok tanítója, hanem Ő maga az igazság. Az Úr nem egy hős, aki az életét adta az emberek ügyéért, hanem Ő az egyetlen Megváltó, aki maga az élet mindazoknak, akik Őhozzá fordulnak.
Soha nem lelhetjük meg az üdvösséget, amíg az egyik részünk abban bízik, amit Jézus tett, hogy elvegye a bűn büntetését, ám a másik felünk még mindig a szentségekben, a búcsúkban, és a saját jó cselekedeteinkben bízik. Az igazi megváltás csak akkor lehet a miénk, ha teljesen az Úr Jézusra bízzuk magunkat.
