„Rájöttem, hogy a Római Katolikus Egyház tanításainak nincs evangéliumi megalapozottságuk – közöltem Samuel Vila lelkipásztorral, aki teljesen elhűlve hallgatta ezt egy római katolikus pap szájából (akit ugyan már jóval korábban meggyőzött az Igazság ereje). Égtem a vágytól, hogy végre valakivel megoszthassam, amit a Szent Írások, azaz a Biblia lapjain fedeztem föl, ezért eljöttem, hogy beszélhessek vele.
Ekkorra végre meghoztam azt a fájdalmas és veszélyes döntést is (különösen Spanyolországban veszélyes), hogy feladom a hivatásomat és a Barcelonai Loyola Intézet igazgatói és óraadói posztját, hogy hű lehessek ahhoz a világossághoz, amelyet befogadtam.
Róma nem az igaz egyház
A döntésem hátterében számos ok húzódott. Negyvenhárom évnyi mélyen vallásos katolikusság, tizenöt évig tartó egyházi oktatás, tíz évnyi, papként és népszerű igehirdetőként való szolgálat, ezen kívül összesen huszonhárom évnyi jezsuita rendtagság után arra a meggyőződésre jutottam, hogy a Római Katolikus Egyház nem Jézus Krisztus igaz Egyháza. Tizenhárom évnyi intenzív apologetika-tanulmányozás után megdönthetetlen bizonyosságra jutottam. Jól ismerem mindkét oldal érveit. Gondosan elemeztem mindet.
Kézbe vettem a Szentírást, és keresni kezdtem benne – de hol volt a pápai tévedhetetlenség? Sehol nem találtam benne ilyesmit. Hol van az eucharisztia, az oltáriszentség imádása, a mise? Hol van az összes többi? Nem találtam sehol. Minél többet tanulmányoztam a Bibliát, annál inkább rá kellett jönnöm, hogy a kereszténység egy dolog, és a római katolicizmus meg egy másik; teljesen különböznek egymástól. A római katolicizmusban Jézus Krisztust egy keresztre szegezett testként, és nem élőként állítják be. Így az egyház nem is tudja elérni a híveknél, hogy őszintén és teljes szívből szeressék az Urat – ha pedig nincs szeretet, az üdvösségre sincs esély, legyen bármennyi mise, szentkép, skapuláré, csodás érme, rózsafüzér és egyebek. Mind hasztalan, ha nincs belülről jövő, őszinte szeretet és hit, s ilyen szeretet nem lehetséges, csak ha meg vagyok győződve róla, hogy Krisztus él, az áldozata befejezett.
A római katolicizmusban az ember megváltása, azaz az üdvössége saját magán múlik, a sok imádságon, a skapulárék használatán, a Szent Szűz iránti odaadáson, az áldozáson. Ezekből, és még sok egyéb dologból arra a meggyőződésre jutottam, hogy a római katolikus tanítás nem lehet az igazság. Bárcsak le tudnám, írni, min mentem keresztül! Nagyon súlyos és komoly következtetés volt ez számomra.
Lelki gyötrelem
Ebben a helyzetben ugyanis az ember egy élethossznyi hagyománnyal találja magát szemben, a megszokott és ismerős légkörrel, a családjával, a rokonaival és minden barátjával. Két dolgot mondhatnak, akár mindkettőt egyszerre, mert nincsen más érvük, ha valaki elhagyja a Római Katolikus Egyházat a kereszténységért: vagy megőrültél, vagy szerelmes lettél.
Kevesen vannak tisztában azzal a lelki gyötrelemmel, amit a katolikusok elszenvednek. Azok az emberek, akik minden nap misére járnak, és folyamatosan látogatják a katolikus szertartásokat, lelki gyötrelemben élnek, mert folyton azt kérdezik maguktól: „Üdvözülni fogok vagy elkárhozom? Helyesen gyóntam meg a bűneimet vagy sem?” Nincs békességük. Ez lenne az igaz vallás? Mi ez az egész egyáltalán? Az evangéliumokban hol találunk arra példát, hogy gyötörték a bűnösöket? Mikor gyötörték Jézus vagy az apostolok a bűnösöket a kérdéseikkel?
Mennyire csodálatos tudni a szívünkben, hogy Jézus Krisztus, a mi Urunk megváltott bennünket, hogy kegyelemből üdvösségünk lett! Nem azt mondja Pál, hogy „Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg” (Gal 2,21)? Az ember üdvössége egyedül Jézus Krisztuson, a mi isteni Megváltónkon múlik.
Jézus az egyetlen és igaz Út
Ő az út. Soha nem mondta, hogy az Egyház lenne az út. „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,6). Másfelől, a Római Katolikus Egyház maga akar lenni az út, és az Igazság egyedüli és kizárólagos birtokosa, azért, hogy a saját akarata szerint módosíthassa. Ennek érdekében a papságot helyezte Krisztus helyére, és az egyházat a Biblia helyére.
Egyetlen tanácsom van annak, aki az igazságot akarja megismerni: olvassa az Újszövetségben az evangéliumokat és az apostoli leveleket olyan gyakran, amilyen gyakran csak tudja. Ott megláthatja, hogy aki keresztényként szeretne élni, annak mit kell hinnie és tennie.
Soha nem leszek képes eléggé megköszönni az Úrnak, hogy Magához és az igazsághoz vont engem. Az apám és a többi rokonaim nagyon szomorúak, mert azt gondolják, hogy elszakadtam a hittől. De a maga teljes tisztaságában követni Jézust és olvasni az Isten Igéjét, azoktól a torzításoktól és hozzáadásoktól mentesen, amik a római katolicizmus révén rárakódtak, semmiképpen sem nevezhető a hittől való elszakadásnak szerintem.
