Ray Comfort tegnapi "napi igéjében" volt egy gondolat azokról, akik bár vezető szerepet töltenek be a gyülekezetekben (az egyházban), de maguk nem ismerik személyesen az Urat. Ezt írja:
"Tragikus, amikor megváltatlan férfiak és nők jutnak vezető szerephez az Egyházban.", majd John Wesley-t idézi:
"A zsidók nagyon pontosan követték a saját nemzetségi táblázataikat, hogy meg tudják őrizni a számos törzs és család megkülönböztethetőségét. Ez egyrészt fontos volt a különféle címekhez, hivatalokhoz vagy örökséghez való hozzájutásban, valamint a házasságkötések intézésében, másrészt, Isten különleges kiválasztása végett, hogy pontosan tudni lehessen, melyik törzs melyik családjában fog megszületni a Megváltó." (Ez utóbbit ugye számos helyen részletezi a Szentírás: Ábrahám, ill. Jákób leszármazottja, Júda törzse, Isai családja, Dávid utóda, születési hely: Betlehem. A pontos dátum pedig Dániel könyvéből derül ki.)
(De mi köze mindennek az újonnan nem születettek vezetői pozíciójához?) Ezsdrás könyvét idézi:
"Ezek keresték bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papságtól." (Ezsdrás 2,62)
Bevallom, sokat kellett gondolkodnom, hogy rájöjjek, mi a cím és az idézett Igék közötti összefüggés; és nem biztos, hogy a helyes következtetésre jutottam. Azt hitték tehát, hogy be van írva a nevük, de nem volt? Vajon hány olyan vezető, lelkész és presbiter van ma az Egyházban (a különböző felekezetek döntéshozó testületeiben, az egyes helyi gyülekezetek vezetésében), akinek a neve nincs beírva az Élet Könyvébe? Akik lehetnek bár teológiailag igen képzettek, de nem ismerik személyesen az Urat? Akiknek már a szülei is lelkészek voltak, de maguk nem tudják, hogy Istennek nincsenek unokái?
Jómagam sajnos (vagy nem sajnos? Ki tudja...) több gyülekezetben is megfordultam a megváltásom óta eltelt tizennégy év során. Ég és föld (szó szerint :)) a különbség aközött, ahogyan egy újonnan született lelkipásztor tanít és vezet, mint ahogyan egy olyan, akinek a számára a Megváltás még nem vált valósággá az életében. A megtéretlen lelkészt sérti az Ige, méltatlannak tartja a biblikus érvelést, az Igére való hivatkozást fenyegetésnek, kekeckedésnek érzi, a Krisztusban lévő érett keresztényeket megosztónak, fanatikusnak, fundamentalistának tartja, és emiatt kerüli őket. Büszke a saját felvilágosult voltára, a kompromisszumkészségére, a párbeszédkeresésére, a kreativitására a vezetésben és az igehirdetésében (amiben emberi bölcsességre épített, semmitmondó gondolatokat közöl, vagy éppen romantikus szólamokat hirdet a szeretetről). A megigazulást kihagyva a megszentelődésről prédikál a hétköznapi pszichológia szintjén - a Szentlélek ereje nélkül. (Azt a népegyházi tendenciát, amikor uszításra, ill. pártszekér-tolásra használják a szószéket, már meg sem említem.)
Az előző leírás nem egy konkrét személyt takar, mielőtt bárki is keresgélni kezdené, kire gondolhatok. Ez egy jelenség, és szerte a világon hasonló dolgok jellemzik azokat, akik valódi elhívás nélkül - bár kétségtelenül a legjobb szándékkal - végzik a gyülekezetekben az aknamunkát, és tudatlanságukban, világosság nélkül gátolják a Szentlélek mindig megújító, életet adó munkáját. Az ilyen gyülekezetben nincs élet - a kulturális programokat, baráti összeröffenéseket, kirándulásokat, beszélgető-esteket, kreatív gyerekfogalkozásokat legalábbis én nem tartom annak bibliai értelemben.
Minden gyülekezetben vannak megtéretlenek, ez a kezdet kezdetén sem volt másképpen (Gal 2,4), de ha maga a vezető, illetve a maga köré gyűjtött vezetőség ilyen, onnan előbb-utóbb vagy elmenekülnek Krisztus valódi követői (illetve kizárják őket), vagy megalkudnak, de az számukra is a szellemi kóma állapotát fogja jelenteni. El kell mindenkinek döntenie, hogy hol van az a pont, ahol még szolgálat számára őrállónak lenni, és hol van az, amikor már közösséget vállal a sötétséggel, jelenlétével jóváhagyva azt.
"Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!
Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája." (Galata 1,9-10)
