Ray Comfort oldalán találtam az alábbi írást; szerintem jópofa, ezért megosztom itt is:
"Hogyan fejezhetjük ki a szeretetünket valaki iránt? Például úgy, hogy veszünk neki egy értékes gyűrűt. Ez hatásos bizonyíték lehet, hiszen nyilvánvalóan valamiféle áldozatot kellett hoznunk érte. A gyűrű többet mond a szavaknál is – ha elhisszük. Mert ha az illető, akit szeretünk, úgy dönt, hogy nem hiszi el, hogy szeretjük, azzal nem nagyon tudunk mit csinálni.
Nemrégiben Új-Zélandon jártam, ahol helyi keresztények egy egyetemen, úgy százötven főnyi hallgatóság előtt nyilvános vitát szerveztek köztem és egy ateista között. A kezdés előtt egy magas, laza pasi, Ryan jött oda hozzám nagy lelkesedéssel, és kb. a következőket mondta: „Micsoda megtiszteltetés találkozni veled, Ray! Az interneten megnéztem videóidat, elolvastam a könyveidet, és most végre személyesen is találkozhatunk! Annyira izgatottan várom ezt a vitát!” Majd a széke felé indult, de utánaszóltam: „Melyik oldalon állsz?” mire így felelt: „Ellene vagyok mindennek, ami mellett Te kiállsz.”
Amikor lehetőség nyílt rá, Ryan feltett néhány jó kérdést, amelyeket a legjobb ismereteim szerint megválaszoltam. Ryan másnap egy újabb találkozón is megjelent, ahol beszédet tartottam, majd egy gyülekezeti programon is végighallgatott, vagy egy órán keresztül.
Utána leültünk kicsit beszélgetni, dedikáltam neki az egyik könyvemet (a címe: Elvezethetünk egy ateistát a bizonyítékig, de nem kényszeríthetjük, hogy gondolkodjon is), fotózkodtunk, sőt, még segített a könyves asztalunknál is. Tényleg érdekelt Ryan, és nagyon jól esett, amikor az este végén azt mondta: „Öregem, csak tudnám, miért bírlak ennyire!” Maga az a tény, hogy érezte az iránta való szeretetemet és törődésemet hatásosabb volt minden érvnél, amit Isten létezése mellett felhozhattam volna.
Vannak olyan ateisták, akik úgy olvasnak el mindent, amit írok, mintha gyűlölném őket, pedig még a „Pokol” nevű hellyel kapcsolatos figyelmeztetésem is szeretetből fakad. Megvádolnak, hogy a könyveim árusításából és az evangéliumból húzok hasznot, azonban ötezernél is több alkalommal hirdettem az Igét az utcán és nyilvános helyeken, és sosem kaptam érte semmit. Azért csinálom, mert szeretem az embereket, és nem mindegy számomra, hogy hol töltik az örökkévalóságot. Ha nem így lenne, nem fárasztanám magamat az utcai prédikálással és a könyvírással. Mielőtt kereszténnyé lettem, sikeres cégem volt, amiből most is jól megélnék, de azt választottam, hogy az időmet azzal töltsem, hogy másoknak érveljek arról: gondolják meg, hol akarják tölteni az örökkévalóságot. Nem nagy áldozat ez részemről, mégis a szeretetem kézzelfogható kifejeződése eziránt a haldokló világ iránt. Ha nem hiszik ezt el nekem, azzal nem nagyon tudok mit csinálni.
A világ legnagyobb része tudja, hogy Jézus áldozatul adta az életét a kereszten, de nem értik, miért. Valójában ez egy jogi procedúra volt. Mi hazugsággal, lopással, istenkáromlással, kéjvággyal, házasságtöréssel, gyűlölettel, paráználkodással, önzéssel, [ellene való lázadással] stb. megszegtük Isten Törvényét. Ez a Törvény azt mondja, hogy bűnös törvényszegők vagyunk, akik a világegyetem Bírája előtt állunk. Isten börtöne, egy szörnyűséges hely felé tartunk, aminek a neve: pokol. A jó hír azonban az, hogy a kereszten elvégzett áldozatával Jézus megfizette a nekünk járó büntetést. Ez azt jelenti, hogy a Názáreti Jézus kínhalála és feltámadása révén Isten jogszerűen megszüntetheti az ellenünk folyó eljárást; eltörölheti a halálos ítéletünket, és a Jézusban való hit és a megtérés által örök életünk lehet, mert a „bírságot” kétezer évvel ezelőtt megfizették. Ahogyan a Biblia mondja: "Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus (a Messiás, a Felkent) már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk" (Róma 5,8). Ez a bizonyítéka a szeretetének. Csak rajtunk múlik, hogy elhisszük-e."
Ray Comfort: Home from New Zealand
