Írta: Ray Yungen What Is Meditation?
Egészen pontosan mi is a meditáció? A meditáció, ahogyan legtöbben ismerjük, nem más, mint elmélyült, tudatos gondolkodás valamivel kapcsolatban. A New Age meditáció azonban ennek éppen az ellenkezője – az a lényege ugyanis, hogy megszabaduljunk minden gondolattól annak érdekében, hogy „lecsendesítsük” az elmét azáltal, hogy semleges, kikapcsolt állapotba helyezzük. Analógiával megvilágítva ez úgy néz ki, mint amikor egy sebesen zubogó patakot csendes kis tóvá változtatunk a víz szabad lefolyásának eltorlaszolásával. Pontosan ez a New Age meditáció célja: visszatartja az aktív gondolkodást és megváltozott tudatállapotot idéz elő. A következő magyarázat teljesen világossá teszi ezt a folymatot:
„Az elme lecsendesítésével kezdjük – sokaknak ez nem megy könnyen, de amikor az elme végre csendes és nyugodt, akkor válik lehetővé az Isteni Erő számára, hogy alászálljon és a fogadókész egyénbe lépjen. Először csak csordogál, később hullámokban jön. Egyszerre átformál és megtisztít; és ennek az erőnek a révén érjük el az isteni átalakulást.” (Holistic Health magazin, 1986 tél)
Ezt az állapotot nem szabad összekeverni a napközbeni álmodozással, amikor az agyunk egy adott témán időz. A New Age meditáció úgy működik, hogy egy bizonyos dolog tartómechanizmusként funkcionál, mígnem az elme gondolatok nélküli, üres lesz – azaz „lecsendesül”.
Az angol misztikus, Mandus testvér „This Wonderous Way of Life” c. könyvében beszámolt az ebben a világban átélt kalandjairól. „Beleolvadt a Fénybe”, amelyet úgy írt le, mint „a legnagyszerűbb élményt egész életében”, amely olyan „eksztázist” adott neki, amely „felülmúlt bármit, amit megérthető vagy leírható lett volna”.
Hogy megérthessük, ez a mozgalom valójában mivel jár, az Olvasónak meg kell értenie, mi történt Mandus testvérrel. Ő nem pusztán hitt valamiben intellektuális síkon, hanem egy természetfeletti találkozásban volt része. Az történt, hogy a meditáció révén mentális űrt hozott létre magában, és egy szellemi erő pedig megtöltötte ezt.
A gondolatok nélküli állapot kiváltására használt két leggyakoribb módszer a légzőgyakorlat, ahol a figyelem a légzésre összpontosul, és a mantrázás, amely egy szó vagy kifejezés ismételgetése. A folyamat lényege a koncentráció fenntartása és a fókuszálás, anélkül, hogy gondolkodnánk azon, amire összpontosítunk. A fókuszált dologgal kapcsolatos ismételgetés az, amely az elme kiüresedését kiváltja.
Vegyük például a „mantra” szót. A szanszkritból való fordítás szerint a „man” „gondolkodni”-t jelent, a „ti-a” pedig, hogy „megszabadulni valamitől”. A szó tehát azt jelenti: „megszabadulni a gondolatoktól”. A mantra akár fennhangon, akár csendben való ismételgetésével a szó vagy kifejezés lassan elveszíti a korábbi jelentését.
Ugyanez igaz a ritmusos légzésre, az ember fokozatosan kiiktatja a tudatos gondolkodást, míg végül megváltozott tudatállapotba nem kerül.
Emlékszem egy harcművészeti edzésre, amit láttam. Az edző hárommásodpercenként tapsolt egyet, miközben a tanulók meditáltak. A taps hangja úgyanúgy működött, ahogyan a légzés vagy a mantra is – valami, amire a figyelmüket összpontosíthatták az aktív gondolkodás leállítása érdekében.
A meditáció egyéb formái közé tartozik például a dobolás, táncolás és kántálás. Az üstdob hangjára történő meditáció a transz kiváltásának legáltalánosabb eszköze az afrikai, észak/dél-amerikai indián és brazil spiritiszta hagyományokban. Az iszlám világban a Szúfi Misztikus Testvériség vált ismertté a kántálás és rituális tánc révén, ők az ún. kerengő dervisek. Egy Rajneesh nevű indiai guru pedig az aktív meditáció egy formáját fejlesztette ki, amelyet dinamikus meditációnak hívnak, és az üstdob hangja, ugrálás és ütemes légzés kombinálódik benne.
(A folytatás Ray Yungen könyvében olvasható: For Many Shall Come in My Name)