(Részlet a Far from Rome, Near to God c. könyvből, amely 50 megtért katolikus pap bizonyságtételét tartalmazza, Richard Bennett és Martin Buckingham szerkesztésében.)
Krisztus szeretete indít arra, hogy bizonyságot tegyek róla, hogyan lettem római katolikus papból Jézus Krisztusban újjászületett keresztény. Huszonöt éven keresztül voltam pap, és követtem hűségesen egy olyan szervezet előírásait, ami a sötétség és az Isten írott Igéjével szembeni közöny hatalmas és megdönthetetlen erődjeként vett körül engem.
Az Úr tanít
Számtalan csecsemőnek öntöttem vizet a fejére keresztelés gyanánt. Halott „szentek” tiszteletére rendezett nyilvános körmeneteken végeztem szolgálatot, tartottam a fából készült képmásaikat, pedig a második parancsolatban Isten szigorúan megtiltja a faragott képeknek még a készítését is. Naponta felajánlottam a miseáldozatot, amiről tévesen azt gondoltam, hogy Jézus Krisztus Golgotán elvégzett áldozatának a folytatása, és hittem azt, hogy a kenyér és a bor valóságosan is Jézus testévé és vérévé változhatott. Csak később nyílt meg a szemem, amikor Jézusnak a Bibliában leírt szavait tanulmányoztam, és kértem Istent, hogy segítsen tisztán látnom a jelentésüket. Az Úr pedig megértette velem, hogy Jézusnak a kereszten véghezvitt tökéletes áldozatát nem lehet megismételni (Krisztus pedig „nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett” - Zsid 9,12), és azt is megértettem, hogy az utolsó vacsorán Jézus nem változtatta a kenyeret és a bort a saját testévé és vérévé, hanem jelképként használta ezeket.
Komolyan, állhatatosan, és őszintén kerestem az elhunyt „szentek” közbenjárását, és imádkoztam a purgatóriumban lévő lelkekért, mert nem ismertem a Biblia tanítását, miszerint „egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus” (1Tim 2,5). Csakis Ő halt meg helyettünk, és fizette meg a bűneinkért a teljes adósságot. Így már megértjük azt is, miért nincs a Bibliában említés a purgatóriumnak nevezett bűnhődés helyéről, ahonnan a lelkek szenvedés, és a földön értük mondott imádságok révén szabadulhatnak meg. Ezen kívül nagyon bíztam és hittem az isteni erővel felruházott ereklyék és szentségek tiszteletében is.
Egyedül Isten bocsáthatja meg a bűnt
Amíg pap voltam, számos gyónást hallgattam végig, és oldoztam föl az embereket a bűneik alól – holott a Biblia világosan tanítja, hogy egyedül Isten bocsáthatja meg a bűnöket. A Szentírás azt mondja: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,9)
Nem csak azért ragaszkodtam ezekhez és még sok más hiedelemhez és gyakorlathoz, mert ebben a tradicionális rendszerben születtem, és nőttem fel, hanem legfőképpen azért, mert az engedelmességre köteleztem el magamat. Elhittem ugyanis azt a hazugságot, hogy „a Római Katolikus Anyaszentegyházon kívül nincsen üdvösség”. Az egyházban a Tanítóhivatal volt az általánosan elfogadott végső tekintély, és nem Isten írott Igéje, a Biblia (ami gyakorlatilag csukott könyv maradt még azok számára is, akik papnak készültek).
Istentől távol nincsen békesség
A tanulmányaimat Rómában végeztem; 1954-ben doktoráltam teológiából, ezek után Kanadában posztgraduálisan közgazdasági tanulmányokat folytattam. Nyolc éven keresztül voltam a BCM College közgazdaságtan-professzora az indiai Kottayamban. Kilenc évig voltam a St. Stephen's College igazgatója Uzhavoorban, szintén Indiában. Habár ezek a felelősségteljes pozíciók társadalmi elismertséget és anyagi jólétet hoztak a számomra, azalatt a huszonöt év alatt, míg papként szolgáltam, nem volt meg sem a szellemi örömöm, sem a lelki békém, még akkor sem, amikor az egyházi liturgiát végeztem. Egyre inkább elhatalmasodott a lelkemben a sötétség és az üresség érzése, mígnem úgy éreztem, nincs semmi értelme és semmilyen szellemi valósága sem a gyermekkeresztségnek, sem a szentgyónásnak, sem Krisztus valóságos jelenlétének a Miseáldozatban, vagy bármelyik egyéb liturgikus cselekedetnek sem. Fogalmam sem volt, mihez kezdhetnék, hogy végre elérjem a hőn áhított boldogságot, és békességem legyen. A dohányzásba, alkoholba, mértéktelen evésbe, majd színházba járásba és egyéb világi tevékenységekbe menekültem – ám egyik sem tudta megadni, amire a lelkemnek szüksége volt. Ezek a lelki gyötrelem és nyugtalanság évei voltak – és most már tudom, hogy amire vágytam, amit kerestem, az az üdvösség bizonyossága volt.
„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága”
Azután egyszer csak azt vettem észre, hogy a Biblia elkezdett egyre jobban érdekelni. Egy-egy vers megragadta a figyelmemet. Például: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el” (Márk 13,31). Rájöttem, hogy ez azért van, mert „a teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített (2Tim 3,16-17).
Hálát adok Istennek, hogy az utamba adott néhány újjászületett hívőt, akik segítettek az Ige tanulmányozásában. Isten Igéje lett „mécses a lábam előtt”, és az „ösvényem világossága”. Megtudtam végre a lelki-szellemi szomjúságomnak és a lelki ürességemnek az okát. „Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne van az Atya is, meg a Fiú is.” (2Jn 9). Hiába voltam tehát mélyen vallásos, nem maradtam meg a Krisztus tanításában. A szemeim azonban megnyíltak rá, és megértettem, mi a biblikus tanítás: „hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére”. A Máté 16,26 visszhangzott a fülemben: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?”
Isten Igéjén keresztül bizonyossá vált előttem, hogy a megkeresztelésnél többre van szükség ahhoz, hogy valaki kereszténnyé váljon. A csecsemőkeresztség bizonyosan nem képes erre. Egy csecsemő nem tud hinni, nem tudja átélni a bizonyosságot, nem tud bűnt megvallani, nem tudja a bizalmát Jézusba helyezni, és Benne, mint személyes Megváltójában hinni. Hamarosan magam is teljes bizonyosságot nyertem a saját szellemi szükségemről, arról, hogy bűnös vagyok, és arról is, hogy az igazságos Isten elkészítette rá a megoldást.
Új teremtés
Dicsérem és áldom az Urat, hogy megadta az erőt és a bátorságot, hogy mindent magam mögött hagyva Jézusra, mint személyes Megváltómra és Uramra bízzam magamat. Ez 1980. április 5-én történt. Az Ő Szentlelke általi újjászületésem, és vízbe való bemerítkezésem után az Úr megtöltött engem az Ő békességével, az oly régen vágyott szívbéli örömmel, és új értelmet adott az életemnek. Eltűnt az a belső üresség, ami oly sokáig kínzott, és azóta már tudom, milyen új teremtésnek lenni. A régi elmúlt, és íme: új jött létre (2Kor 5,17).
A Sátán azonban nem hagyott nyugtot nekem; ordító oroszlánként járt körül, és ellenem kezdte használni az ügynökeit, akik fizikailag bántalmaztak, elszigeteltek, kiközösítettek, hamis vádakkal illettek. Az üldöztetés minden formáját elszenvedtem, ami a Zsoltárok 69,5-9-13-ban le van írva. De az Úr maradt végig a vigasztalásom és az erőm. Nem csalódtam benne, és soha nem hagyott el; a Zsoltárok 27,10-ben és a Lukács 6,22-23-ban leírt szavaival erősített meg, bátorított, sőt, adott örömöt nekem.
Az Úr később keresztény feleséggel áldott meg, aki korábban tizenkét évig apáca volt, és azóta élünk együtt hitből, az Urat szolgálva. Indiában és külföldön is számos helyet bejártam, hogy Jézus Krisztus megváltó hatalmát hirdessem, és tanúbizonyságot tegyek a megtérésemről. Sok-sok családot és egyént meglátogattam, hogy az Úrhoz vezethessem őket. Csodálatosnak tűnik, ha számba veszem, hogy üldöztetés ellenére az Úr hogyan vezetett minket egyik helyről a másikra Indiában. Végül 1987-ben utat nyitott, hogy a családommal Amerikába költözhessünk. Dr Bart Breweren, a Nemzetközi Misszió a Katolikusokért (Mission to Catholics International) igazgatójának révén bemutattak minket Ted Duncannek, aki a kaliforniai San José egyik baptista gyülekezetének a lelkipásztora. Mindig is hálás leszek ezeknek az embereknek a jóindulatukért és lelki-szellemi segítségükért; ők valóban jó szamaritánusok voltak.
Isten két gyermekkel, egy fiúval és egy kislánnyal áldott meg bennünket. Jelenleg San Joséban élünk, és a „Liberty” baptista gyülekezetben dicsérjük az Urat.
Kedves Olvasó, nézz fel Jézus Krisztusra! Az Ő kiontott vérének hatalma van arra, hogy lemossa a bűneidet, ahogyan lemosta az enyémeket is. Senki sem korlátozhatja Jézus Krisztus drága vérének a hatását. Egyedül Őbenne bízz, és Isten ingyen fog megigazítani az Ő kegyelméből, miután megváltott téged a Krisztus Jézus által (Róma 3,24).
