HTML

Hit: a reménylett dolgok valósága

"[A béreaiak] napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok." (ApCsel 17,11) _________________ "Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek." (1Kor 14,20)

Címkék

2Korinthus (1) abortusz (3) antiszemitizmus (3) átadott élet (1) ateizmus (3) az élet fája (1) az ember felépítése (1) az én megfeszítése (1) a halál és ami utána van (2) a hit fegyvere (1) a hívő jutalma (1) a kereszt munkája (3) a szenvedés értelme (1) a tíz leprás (1) a viskó kritika (2) Betánia (1) biblia (5) bibliai próféciák (4) biblikus gyereknevelés (3) biblikus kereszténység (28) biblikus lelkigondozás (2) buddhizmus (2) bűn (5) c.s. lewis (1) cursillo (3) D.M. Panton (1) dalai láma (2) dave hunt (8) dicsőítés (1) dinoszauruszok (1) diszpenzácionalizmus (1) diszpenzacionalizmus cáfolata (1) egység krisztusban (2) Egyszerű fordítású Biblia (2) eleve elrendelés (1) élő áldozat (1) elragadtatás (1) első feltámadás (1) elveszíthető-e az üdvösség (8) emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház (13) én halála (2) én megtagadása (2) Eszménykép és valóság (3) evangélium (15) evangelizáció (7) evolúció-teremtés (15) Ezeréves Királyság (7) ezotéria (1) felkenés (1) féloldalas tanítások (1) feltételek az Igében (1) fiúság (1) G.H. Lang (4) győzelmes keresztény élet (11) gyülekezet (17) gyülekezeti élet (2) hegyi beszéd (1) hinduizmus (1) hit (6) hitélet problémái (1) hitvédelem (6) hit és cselekedetek (2) hívő élet nehézségei (9) hívő jutalma (1) homoszexualitás (3) hústest (2) húsvét jelentése (1) igazság (1) igaz és hamis megtérés (8) igehirdetés (1) ige szolgálata (1) imádság-imádkozás (4) Istennel járni (1) istentisztelet (13) isten imádása (9) Isten munkája (1) ítélet (1) ítélkezés (2) izrael (2) jézus (13) Jézus tanítása (1) Jób magyarázata (1) john macarthur (2) John Saunders (1) judaizálók (1) jutalom (3) karizmatikusság (3) katolicizmus (5) katolikus pap (4) kegyelem (2) kegyelem korszaka (1) kenet (1) kereszt (2) kereszténység (2) keresztényüldözés (1) keresztény filmek (1) keresztség-bemerítés (2) királyság (1) kiválasztás (1) ki prédikálhat (1) korinthusi gyülekezet (1) közösség (1) Krisztus a hívőben (1) Krisztus a mennyben (1) Krisztus bennünk (1) Krisztus és a Gyülekezet egysége (1) Krisztus ítélőszéke (5) Krisztus képére formálódás (1) Krisztus Teste (2) kritika (5) különbségtétel (1) külső sötétség (1) Lance Lambert (1) laodicea (1) lélek üdvössége (1) lelkigondozás (1) Mária (1) Márta (1) Máté evangéliuma magyarázat (1) meditáció (1) megagyülekezetek (2) megszentelődés (3) megtérés (9) megtéréstörténet (5) megváltás (1) méltónak lenni a jutalomra (2) mennyek királysága (2) menyegző (2) miért teremtett az Isten embert (1) misztikus-kontemplatív-spirituális (13) müller györgy (1) new age-okkultizmus-ezotéria (8) növekedés (5) óember (1) őrállók (1) ortodox kereszténység (1) pészach (1) Philip Mauro (1) posztmodern egyház (4) prédikáció (3) pszichológia az egyházban (2) ray comfort (3) Rick Warren-céltudatos (2) rick warren-céltudatos (1) segítség (1) segítség a szenvedésben (1) spirituális útkeresés (1) Stephen Kaung (2) szabadság (1) szabad akarat (1) szellem lélek test (3) szellem üdvössége (1) Szent Szellembe merülés (2) Szent Szellem munkája (4) Szent Szellem teljessége (1) szenvedés (1) szivárványszínű szvasztika (2) szolgálat (1) T. Austin-Sparks (4) tanítvánnyá tétel (1) teológiai különbségek oka (1) teremtés (1) tévtanítások az utolsó időkben (12) tévtanítók (9) the berean call (1) the shack (1) tíz szűz példázata (1) törvény korszaka (1) tozer (1) üdvösség (19) üdvösség kimunkálása (1) újonnan születés (2) új ember (1) Új és és új föld (1) Új Jeruzsálem (1) új reformáció (2) univerzalizmus (1) uralkodás Krisztussal (3) úrvacsora (1) vallás (2) véghezvinni az üdvösséget (1) végidők (1) watchman nee magyarul (1) william paul young (1) Címkefelhő

Hogy megragadjam azt, amire engem is megragadott a Krisztus Jézus (Lance Lambert)

2020.12.16. 18:13 Kéry Zsuzsanna

Teljes igeszolgálat PDF-ben:  Hogy megragadjam..

Részlet:

"Két olyan dologról van itt szó, ami nagyon sok vitának, zűrzavarnak és kavarodásnak ad alapot. Vannak keresztények, akik azt állítják, hogy mindent megkaptunk akkor, amikor megtértünk. Ez bizonyosan nem páli gondolat – egy bizonyos értelemben. És teljes mértékben páli egy másik értelemben! Más keresztények azt állítják, hogy csak egy kicsit kaptunk, amikor megtértünk, és egyértelműen szükségünk van egy második megtapasztalásra, sőt egyesek szerint még számos más megtapasztalás is szükséges. Ezért vagy olyan közeg vesz körül, melyben hálát adunk az Úrnak mindenért, amink van, de a szívünkben ezt nem tapasztaljuk – ekkor azzal vigasztaljuk magunkat, hogy mi hit által élünk és nem érzés által. Igen szomorú tapasztalat ez, olyan, mintha leülnénk egy asztalhoz, és azt mondanánk, köszönjük, hogy itt van az étel, köszönjük, hogy minden el van készítve, köszönjük, hogy most hozzáláthatunk – és nincs semmi az asztalon. Másfelől pedig létezik olyan közeg is, ahol mindig feszültség és nyomás van az emberen. Folyton el kell érni valamit, ami még nincs meg; mindig van valami, amit meg kell kapni, és amikor megkaptad, akkor megérkeztél – ha az ember abban az adott körben mozog. Akkor úgy érzi, hogy megvan, belülre került.

Számomra ez az egy fejezet egyszer és mindenkorra helyreteszi ezt a kérdést, és eloszlatja a zűrzavart, mely ezt a témát övezi. Legelőször is, az apostol azt mondja, „hogy én is megragadjam, amire engem is megragadott Krisztus Jézus”. Valami valóságosan történt az életemben; valami, amit nem tagadhatok, valami, ami megtörtént. Krisztus Jézus megragadott engem.

Utána pedig azt mondja, hogy ő is meg fogja ragadni azt, amire őt is megragadta Krisztus Jézus. Lehet, hogy valaki azonnal rávágná, hogy ó, Pál apostol csak szónokiasan beszél, retorikai eszközöket használ itt, hiszen ő mindent elért; ugyanis megírta a korinthusi leveleket, a római levelet, a thesszalonikai leveleket, a galatákat; sőt a kolossé és az efézusi levelet is megírhatta már eddigre, mikor a filippit írta, hát nyilvánvalóan mindennel rendelkezett! Közülünk akárkinek, ha csak harmadannyi ismerete volna, nem tudna hova lenni az örömtől – ha Isten így kijelentett volna dolgokat nekünk, mint Pál apostolnak, amikorra ezt a levelet írta a filippieknek! De meg fogjuk látni, hogy a 13. versben azt mondja, „Testvérek, magamról nem gondolom, hogy már megragadtam volna” – de, mondhatja valaki, itt arra gondol, hogy amikor a dicsőségbe jut. Nem úgy! Maga megmagyarázza: „de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve igyekszem”! Számomra ez eldönti.

Tehát, amikor megtértünk, amikor Isten megragadott bennünket, Ő mindenről gondoskodott. Ezért teljesen helyénvaló az az állítás, hogy minden, ami szükséges az üdvösségünkhöz; minden, ami szükséges az Úr Jézus képére való átformálódásunkhoz; minden, ami a dicsőséghez szükséges befogadóképességünk kimunkálásához kell; minden, ami szükséges ahhoz, hogy éljük a keresztény életet; minden, ami szükséges az Isten szolgálatához – erő, teljesség, eszköz, ajándék, helyzet (bármi legyen is), tekintély – ez mind biztosítva lett. Mind megvan. Mind megadatott. Mind meg lett nyerve a számunkra. Az Úr Jézus elvégzett munkája szerezte meg ezt, nem az én buzgóságom, sem az Istennel való járásom, sem a szentségem, sem semmi más, ami saját magamnak tulajdonítható. Ezek soha nem tudják megnyerni ezeket a dolgokat, mert egyedül az Úr Jézus Krisztus elvégzett munkája szerezte meg ezt a számomra.

Így tehát, amikor Isten megragadott engem, már minden el volt végezve. Minden, ami szükséges a kezdettől a végéig, biztosítva lett számomra már akkor, mikor még el sem indultam. Hát nem csodálatos? Miért van akkor kavarodás? Talán a Róma 9-ben mondja Pál apostol, hogy már mielőtt az a két ikertestvér megszületett volna, még azelőtt, hogy Jákóbnak és Ézsaunak nevezték volna őket, Isten már gondoskodott Jákóbról, mindent elvégzett már azelőtt, hogy Jákób megszületett volna. És az egész jellemét és életét fölvázolta és meghatározta már a születése előtt. Ugyanígy volt Jeremiással, amikor az Úr rátette kezét, és azt mondta, „mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek”.

Megragadott a Krisztus Jézus.” Néha azt gondoljuk, hogy amikor felálltunk egy összejövetelen, vagy előrementünk, vagy a szobánkban könnyeinket ontottuk, vagy segítségül hívtuk az Úr nevét – hiába vagyunk megtérve, természetes módon mégis azt gondoljuk, hogy azok mi magunk voltunk. Mi tettünk egy lépést Isten felé. De ez nem egészen így történt. Isten volt az, aki tett egy lépést mifelénk – csak mi nem tudtunk róla. Nem tudtunk erről. Nem lehetséges megtérés, és egyáltalán semmi más sem, ha Isten az Ő kegyelméből nem kezd el munkálkodni valakinek az életében. Tudtátok ezt? Nem tudom megmagyarázni a szabad akarat és az ember felelősségének titkát, de egyvalamiről teljes mértékben meg vagyok győződve: hogy Isten az, aki az első lépést megteszi.

Mire ragadott meg bennünket a Krisztus Jézus? Miért kezdte felhevíteni a szívünket? Hogy mi a mi vakságunkban, nem is tudva róla, hogy Isten az, nem is tudva, hogy az a Szent Szellem dicsőséges munkája, csak azt gondoltuk, hogy magunktól mozdulunk meg, válunk nyugtalanná, érezzük magunkat üresnek, boldogtalannak – de valójában ez egyáltalán nem így volt, mert a Szent Szellem munkálkodott bennünk. Mert az Úr Jézus azt mondta, hogy amikor Ő eljön, meg fogja győzni a világot a bűnről, az igazságosságról, az ítéletről. Hirtelen, szinte nem is tudatosan, komolyabbá válunk, elkezdünk gondolkodni. Miért gondolkodunk? Miért válunk komolyabbá? Mi történik az életünkben? Miért érzünk egyszer csak olyan szükséget, amilyet sosem éreztünk korábban? Az Isten dolgaival kapcsolatos nemtörődömség miért adott helyt egyszeriben annak a vágynak, hogy megértsük és megtapasztaljuk az Isten dolgait? Mert Isten éppen megragadott bennünket.

De egyáltalán miért ragadott meg bennünket Isten? Erre nincs válasz. Nem tudom. Egy napon… – de lehet, hogy még akkor sem fogjuk megtudni. Miért szeretünk valakit? Erre feleljetek. Egyesek a legkülönösebb embereket képesek szeretni, legalábbis az én megítélésem szerint. De szerintük nem azok! Képesek olyan szépséget, jó tulajdonságokat, jellemzőket és mélységeket meglátni bennük, melyeket mi akár egy-két évtizedig is nézhetnénk, akkor sem tudnánk fölfedezni. De a szeretet ilyen. És a Biblia legkülönösebb állítása, hogy „Jákóbot szerettem”. Megmagyarázhatatlan.

De ne arról beszéljünk, ami megmagyarázhatatlan, hanem inkább térjünk vissza arra, hogy amikor az Úr megragadott minket, nekünk is meg kell ragadnunk azt, amire megragadott bennünket. Értitek? Ő megragad minket, mi megragadjuk Őt. Bármi is legyen az, amire Ő megragadott minket, mi megragadjuk azt hit által. És tudnunk kell, hogy miközben véghezvisszük az üdvösségünket, Isten az, aki munkálkodik bennünk. Ő munkálja az akarást is és a cselekvést is, az Ő jótetszéséből.

Mire ragadott hát meg bennünket az Úr – hogy világosabb legyen, mit kell nekünk megragadnunk? Először is megragadott bennünket, és ezt szinte szükségtelen is mondani, az üdvösségre. Nem így van? Ezt tudjuk. Megragadott minket. És nincs senki ebben a teremben, aki ne ragadta volna meg ezt az üdvösséget, amikor Ő megragadott minket. Sokan azt gondoljuk, hogy mi voltunk azok, akik megragadtuk Őt. Azt mondjuk: Elfogadtam Megváltómnak – így szoktuk mondani, elfogadtam Megváltómnak. Tudjátok, hogy valójában mit csináltunk? Megragadtuk azt, amire Ő megragadott minket. Megfogott bennünket, úgy, hogy nem tudtunk róla, az üdvösségre, és a szívünkben kiáltás ébredt, és végül formát öltött hitben, és azt mondtuk, elfogadom Megváltómnak. És abban a pillanatban üdvösségünk volt.

Mikor lett üdvösségünk, kétezer évvel ezelőtt? Ekkor lett üdvösségünk, hogyha hiszünk az Igében. Ismert minket a világ megalapozása előtt! Isten tudott mindent, még mielőtt a föld létrejött volna. Mindent tudott rólunk. De tegyük föl, mi lett volna, ha nem ragadjuk meg ezt az üdvösséget? Akkor nem menekültünk volna meg. Egyszerű, nem igaz? Tudjuk, hogy ez elvégzett munka volt, befejezett munka. Tudjuk, hogy Ő szeretett minket, és Önmagát adta értünk. Ezért megnyitottuk a szívünket, és megragadtuk azt, amire megragadott minket.

Bárcsak, amikor üdvösségünk lett, nagyobb látásunk lett volna, bárcsak több és mélyebb lett volna a megértésünk, micsoda változást jelentene; bárcsak, amikor megtérünk, nem csak öröm, békesség és élet lenne, hogy egy nap a mennybe megyünk, hanem megértenénk, hogy itt arról van szó, hogy az Ő képére változunk át, és minél jobban haladunk előre, annál jobban rájövünk, hogy Isten mit munkál. Mi saját magunkban a kettősség olyan fokozatait találjuk, a bűn, a sötétség olyan fokozatait, mélységeit, amilyet még álmunkban sem gondoltunk volna akkor, amikor üdvösségünk lett. Sőt, ahogy haladunk előre, inkább az az érzésünk, hogy egyre kevésbé hasonlítunk az Úrra, ahelyett hogy egyre inkább olyanok lennénk, mint Ő. És az a kérdés merül föl a szívünkben, hogy lehetséges-e ez egyáltalán, meg fog-e történni egyáltalán valaha? Jön a hitetlenség, ami megbéníthat minket.

De hallgassatok ide: Isten megragadott minket. Jézus Krisztus megfogott, megragadott bennünket, hogy átváltozhassunk az Ő képének hasonlatosságára. Hogy olyanok lehessünk, mint Ő. Gondoljuk csak meg! Ő ragadott meg.

A másik pedig, hogy Ő eleve sokkal többet tudott rólunk, mint amit mi tudunk saját magunkról. Ismerte a gonoszságnak, a kettősségnek a mélységeit bennünk. Amikor megragadott bennünket, az egészet pontosan ismerte már azelőtt, hogy egyáltalán belekezdett volna. Számára nincs új felfedezés, Istent nem éri meglepetés. Ő tudta, milyenek vagyunk. Bár felkelnénk hitben, és azt mondanánk, megragadom azt, amire Ő megragadott engem! Megragadom!

Kolossé 1,27: „Krisztus bennetek a dicsőség reménysége”. Majd 1Péter 5,10: Isten „az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban”. De tudjuk, hogy a dicsőség ettől függ: minél több van bennünk Krisztusból, annál több lesz a dicsőség. Át kell hát változnunk az Ő hasonlatosságára, dicsőségről dicsőségre. Mit jelent ez? Azt vajon, hogy az egyik dicsőséges, eksztatikus megtapasztalást követi a másik, még dicsőségesebb, eksztatikus megtapasztalás, és ezt jelenti átváltozni? Istennek hála, hogy valóban megtapasztalunk örömöt, elmondhatatlan örömöt, telve dicsőséggel, de értsük meg nagyon világosan, hogy ez a dicsőségről dicsőségre való átváltozás igen-igen fájdalmas folyamat. Mert nem csak arról van szó, hogy a dicsőség megtölt minket, hanem arról is, hogy a befogadóképességünket növelni kell – és ez az, ami fájdalommal jár. Ha tehát mi megragadjuk az Urat azért, amiért Ő megragadott minket, meg fogunk ismerni némi fegyelmezést, ismerni fogunk valamit az Úr mélységes mély útjaiból – de hát nem éri meg? Óh, mennyire, hogy megéri!

Iskoláskoromban volt egy tanárom, aki folyamatosan franciául magyarázott nekünk, és mivel engem egyáltalán nem érdekelt, csak ábrándozva néztem ki az ablakon. Voltatok már így? Ti, fiatalabbak, még nem ismeritek ezt, de ti idősebbek tudjátok, milyen az, később megbánni az ilyet. Hányszor hallottam: Ó, bárcsak odafigyeltem volna gyerekkoromban, ó bárcsak… mennyire szeretném, ha most meg tudnám azt csinálni, mennyire szeretném megérteni most ezt – de már nincs rá időm.

Tudjátok, egy napon a dicsőségben egy kicsit hasonló lesz, amikor végül ott leszünk az Úr előtt, és valaki azt mondja, „Ó, bárcsak kész lettem volna Istennel azon az úton járni, amelyiken vezetni próbált, de én nem akartam! És nézd meg most XY-t, mennyire sugárzik a dicsőségtől! Ragyog! Nem mintha ott lenne még egyáltalán irigység, de mégis, ezt tudni fogjuk, hiszen a tény az tény, az igazság az igazság. Azt fogjuk mondani, nézzétek, hát nem gyönyörűséges az Úr benne, csak nézzetek rá! És nézzetek rám, olyan vagyok csak, mint egy kis szentjánosbogár... Istennek hála, hogy van legalább valamennyi dicsőség bennem, hiszen itt vagyok! Az örökkévalóságig hálás leszek Istennek azért, hogy itt lehetek! De bárcsak hagytam volna, hogy végezze a munkáját bennem, bárcsak hagytam volna, hogy azon az ösvényen vezessen, amelyen vezetni akart, de én nem voltam kész. Nem ragadtam meg azt, amire Ő megragadott engem. Csak ültem, és azt mondogattam magamnak: Megkaptam mindent – ami persze teljesen igaz –, de nem ragadtam meg! Nem ragadtam magamhoz a Mennyek Királyságát erőszakkal, nem vettem birtokba azt, ami az enyém, nem érintettem le a talpamat a földre, és nem mondtam, hogy – Isten kegyelméből – ez az enyém!"

Tovább a teljes igeszolgálatra: Hogy megragadjam...

1 komment

Címkék: szabad akarat megtérés üdvösség kiválasztás eleve elrendelés Szent Szellem munkája Szent Szellembe merülés újonnan születés Lance Lambert Szent Szellem teljessége üdvösség kimunkálása véghezvinni az üdvösséget hívő jutalma Krisztus képére formálódás

A bejegyzés trackback címe:

https://hitvedelem.blog.hu/api/trackback/id/tr6616346650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Varga Zoltan 2021.06.05. 16:51:14

tüzelöre szeretnék kérni!!///!tavaly majusban volt egy mütétem bocsanat leirom ,herezacskon folyamatos magas cukor miatt ,lett egy tályog ill. a lágyrészen megmütöttek ,, és a mütét után kialakult egy sipoly ,, a sipolybol 9 honapig lógott belöllem egy mütét közben bennem hagyott géz darab ... a sipoly ami a lágyrészen van nem lehet emelni hajolni váladékozik még dolgozom közmunkán mindkettönk fizetéséböl von végrehajto //nagy fiamnak családja van a kicsi elment albérletbe//én 30 ezer ftot kapok végrehajtó két letiltást von közmunka fizetésböl ,,feleségem 37 ezer ftot kap varga zoltán vadna szabadság tér 15 3636//vagy vargáné szücs csilla erste bank 116 00006 00000000 25766862// VAGY FÁBIAN LAJOS SAJOVELEZD FATELEP 20 958 5852
-- swift bic kod:gibahuhb...iban hu8911600006 00000000
25766862 tel 70 2487546 FÜRDÉSHEZ NYÁRON IS MELEGITJÜK VIZET
süti beállítások módosítása