Amit itt a földön hiszünk, az határozza meg az örök sorsunkat a halálunk után. Míg az igazi evangélium megment (üdvözít), a hamis evangélium a kárhozatba visz – mégis, ez a meggyőződés mintha kiveszett volna az evangéliumi hitű keresztények közül. Lehet, hogy újra kellene definiálnunk, mit jelent evangéliuminak lenni? Hiszen számos olyan gyülekezetvezető és lelkipásztor van, akik ugyan nem ferdítik el Isten erkölcsi parancsait, az evangéliummal viszont gond nélkül megteszik ugyanezt. Miért nincs a keresztények között legalább akkora aggodalom és felháborodás az örökkévaló kárhozathoz vezető hamis evangéliumok hirdetésével szemben, mint amekkora az abortusz, a gyermekmolesztálás, a pornográfia stb. ellen? Urunk, segíts!
Hogy miért ne legyünk mindössze „pozitívak”? A Sátán a hazugságait Isten igazságának álcázza; az eredetinek tűnő ügyes hamisítványok pedig milliókat tévesztenek meg. Pusztán az igazság hirdetése megerősítheti a hozzá hasonlónak tűnő téves hiedelmeket. A különbséget ezért világosan és egyértelműen hangsúlyozni kell, mert ezen a különbségen lelkek örök sorsa múlik! A tanítások megítélésének, a figyelmeztetésnek, a kiigazításnak valamint az útmutatásnak és a tanításnak szükségességét napról-napra sürgetőbbnek érzem. Eltökéltem, hogy ahogyan az Úr engedi, odaszánom magamat ennek a népszerűtlen, de alapvető fontosságú szolgálatnak, egészen addig, amíg az Úr haza nem visz minket. Munkálkodjunk együtt benne!
Hiszen hatalmas tragédia van kibontakozóban. [Az ortodox kereszténységhez és a római katolicizmushoz való közeledésükkel] vezető evangéliumi lelkipásztorok tagadják meg a reformációt, aminek az árát halálukkal és kegyetlen megkínzatásukkal mártírok százezrei fizették meg. Sokkal szívesebben maradnék csendben, de nem tehetem – lelkek milliárdjainak a sorsa forog kockán!
Írta: Dave Hunt, fordítás és közlés a szerző engedélyével.
