"Ha azonban ezt a könyvet [blogot...] olyanok olvassák, akik nem hisznek az Úr Jézusban, hanem megújulás nélküli szívükben gondatlanul és önelégültségben élnek, akkor szeretettel és komolyan kérem őket, hogy mindenek előtt békéljenek meg Istennel az Úr Jézusba vetett hit által. Bűnös vagy. Büntetést érdemelsz. Ha ezt nem látod, kérd Istent, hogy mutassa meg neked. Legyen ez most az első és különleges imádságod.
Kérd Istent, hogy nyissa fel szemeidet nem csupán arra, hogy milyen helyzetben vagy természettől fogva, hanem inkább azért, hogy mutassa meg az Úr Jézust a szívednek. Isten azért küldte Őt, hogy viselje a büntetést, mely nekünk, bűnösöknek járna. Isten elfogadja az Úr Jézus engedelmességét és szenvedését azok helyett, akik Rá bízzák a lelkük megváltását. Abban a pillanatban, amikor egy bűnös hinni kezd az Úr Jézusban, megbocsátást kap minden bűnére.
Amikor pedig ily módon, az Úr Jézusban való hit által megbékél Istennel, és bocsánatot nyert bűneire, bemehet Isten jelenlétébe, elmondhatja Neki kéréseit. Minél inkább megérti, hogy bűnei megbocsáttattak, és hogy Isten, Krisztusért meg van elégedve azokkal, akik hisznek Benne, annál könnyebben viszi mennyei Atyja elé minden földi és szellemi kérését, hogy Ő tölthesse be azokat*. De amíg a meg nem bocsátott bűn megmarad, addig messze vagyunk Istentől, különösen ami az imádkozást illeti. Ezért ha te még nem nyerted el bűneid bocsánatát, legyen az első és különleges imádságod, hogy Isten jelentse ki a te szívedben az Úr Jézust, az Ő szeretett Fiát."
* lásd: Filippi 4,19
Müller György: Isten válaszol imádságainkra, 53. old. (Evangéliumi Kiadó)