Mottó: "Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd, te tetted helyükre a csillagokat s a napot." (Zsoltárok 74,16)
A fenti címmel láttam meg a következő, érdekes cikket az indexen. Idézem [szögletes zárójelben az én megjegyzéseimmel]:
"Nagyjából 57 fényévnyire a Földtől egy nagy, magenta színű bolygót találtak csillagászok. (...) Ez a tény még nem tette volna különlegessé a bolygót [fordítási hiba, az eredetiben éppen azt mondja, hogy már önmagában ez a tény is figyelemre méltóvá teszi...], az annál inkább, hogy a bolygó kialakulása ellenkezik minden ma ismert elmélettel.
[A teremtés elméletével viszont nem ellenkezik, hanem éppenséggel teljesen összeegyeztethető vele - lásd lejjebb.]
A GJ 504b jelű bolygó mérete a Jupiterrel egyezik, de a súlya a többszöröse a Naprendszer legnagyobb bolygójának. Eddig ez a legkisebb bolygó, amit közvetlenül is meg lehet figyelni [teleszkóppal, és nem úgy, hogy a csillagja elé kerülve látszik].
A Jupiter nagyságú bolygók viszonylag gyakoriak a Tejútrendszerben. A GJ 504b bolygóban az a szokatlan, hogy nagyon messze van saját csillagánál [csillagától], több mint négymilliárd mérföldre található napjától, ami 43,5-szöröse, mint a Nap–Föld-távolság. Ha a mi Naprendszerünkben lenne, akkor a Neptunusz pályáján kívül esne.
A távolság okozza a zavart a csillagászokban. Az elmélet szerint a Jupiterhez hasonló nagyságú bolygók úgy alakulnak ki, hogy a csillag körül keringő anyagok összeütköznek és bolygóvá alakulnak. Az egyre növekvő tömegű bolygó egyre több anyagot vonz magához [és végül kialakul a gázóriás - teszik hozzá még az eredetiben]. A problémát az okozza, hogy jelenlegi ismereteink szerint pont a Neptunusz pályája az a határvonal, amelyen kívül ilyen bolygók nem tudnak kialakulni. Ennél messzebb egyszerűen már nincs elég anyag ahhoz, hogy kialakuljanak a nagy bolygók.
A GJ504b azonban létezik és jóval messzebb van saját csillagától, mint a Neptunusz. Markus Janson csillagász szerint emiatt nagyon nehezen illeszthető bele a mostani bolygófejlődési elméletekbe. A felfedezés miatt komolyan el kell gondolkodni alternatív elméleteken.
Nem ez az első eset, hogy az elméletek által elfogadottnál jóval távolabbi bolygót találnak csillagászok. A Hubble űrteleszkóp idén fedezett fel egy fiatal bolygót a TW Hydrae csillag körül. [Pontosabban: Találtak valamit, amit bolygónak vélnek; ez is jóval távolabb kering a napjától, valamint sokkal fiatalabb is annál, mint ami a jelenlegi bolygófejlődési elméletek alapján megjósolható lenne (kiemelés tőlem).
Ezeknek a megfigyeléseknek köszönhetően a csillagászok sokkal többet tudnak meg a naprendszerünkön kívüli bolygókról; és a végén még az is lehet, hogy újra kell gondolniuk, hogyan alakulhattak ki ezek.]"
A teremtés modellje viszont pontos választ ad a csillagok és bolygók eredetére.
Mikor jöttek ezek létre? Kezdetben - a teremtés kezdetén.
Ki hozta őket létre? A Teremtő Isten - az Úr Jézus által: "Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött." (János 1,3)
Mi célból?
- Hogy világítsanak,
- hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és
- meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek.
- Isten dicsőségét hirdessék az embernek: "Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?" (Zsoltárok 8,2;4-5)
Kicsit keresgéltem a neten a bolygók kialakulásának elméletével kapcsolatban, és találtam egy ilyet is:
Kozmikus porkorongok - por nélkül. A cikk a csillagok körül keringő törmelékkorongokról szól, elvileg ebből alakulnak ki a bolygók, de a megfigyelhető hideg törmelékekkel ez nem történik meg. A cikk magyarázata szerint:
"Az extrém alacsony hőmérsékletek magyarázata egy további rejtélyhez vezet: ezekből a korongokból a feltevések szerint hiányoznak azok a kis méretű (néhány tized és néhány mikrométer közé eső átmérőjű), magasabb hőmérsékletű porszemcsék, amelyek jellemzően a nagyobb testek összeütközésekor jönnek létre. A kutatók számításai azt mutatják, hogy az újonnan talált korongokban az alkotóelemek mérete néhány milliméter és néhány kilométer közé esik. Ezeknél nagyobb testek nagy valószínűséggel nem keringenek a vizsgált csillagok körüli övezetekben; ebben az esetben a korongok ugyanis sokkal dinamikusabbak lennének, a testek nagyobb gyakorisággal ütköznének egymással, ami porszemcséket generálna.
Persze, hiszen törmelékből nem lesz bolygó. Ezt pontosan meg lehet figyelni.
A wikipedia szerint viszont a Naprendszerünk így alakult ki (az elmélet félelmetesen hasonlít a "molekulától emberig" c. elképzeléshez.):
"A Naprendszer bolygóinak összeállása cigarettafüsthöz hasonló finom porszemcsékből indult, amelyek fokozatosan milliméteres, centiméteres, majd méteres, végül néhány kilométeres) anyagcsomókká, planetezimálokká álltak össze. Ezek kis sebességgel történt rugalmatlan ütközése, egymáshoz tapadása hozta létre a 100-1000 kilométeres méretű bolygócsírákat, amelyekbe további planetezimálok ütközve bolygóembriókká nőttek. További növekedésük következményeként több száz test keringett a Naprendszerben, amelyek végül egymásba csapódva létrehozták a ma is létező nyolc nagybolygót."
"A Föld-Hold rendszer valószínűleg két, közel egyező pályán keringő kisebb bolygótest ütközéséből jött létre (...) A két bolygó magja a planetáris differenciálódás során egyesült, ez lett a mai Föld magja, a két bolygó kérgének és köpenyének leszakadt részeiből állt össze idővel a Hold."
És akik ebben hisznek, kinevetik a teremtés modelljében hívőket. Milyen alapon? Soha, senki nem figyelte meg azt, amiről itt beszélnek, ráadásul maguk is elismerik, hogy csak találgatás ("valószínűleg"; "valami régen nekiütközhetett" stb.).
Nézzük tovább, mert az óriásbolygók (mint a magenta színű exobolygó) kialakulására is van magyarázat:
"A jégvonalon kívül, ahol a vízjég már kristályokban van jelen a Nap körül, a növekvő óriásbolygók a szilárd ásványszemcséket és a jégrészecskéket is begyűjthették, ezért sokkal nagyobbra nőhettek, mint a belső bolygók. Hasonló anyagból keletkezett az Uránusz és a Neptunusz is. De ez a két bolygótest már olyan messze vannak a Naptól, hogy a feltételezések (számítások) szerint, keletkezésük a jelenlegi helyükön több százmillió évet vett volna igénybe. Ez alatt az idő alatt a fiatal Nap a jelenleginél sokkal erősebb napszele jelentős mértékban megritkította a bolygókeletkezéshez fel nem használt anyagot. Ennek alapján egyes kutatók feltételezik, hogy az Uránusz és a Neptunusz mai helyzeténél beljebb, a Szaturnuszhoz közelebb keletkezhetett, és később távolodott el jelenlegi helyére."
Tehát az elmélet már kiindulásakor sem igaz, hiszen a bolygók jelenlegi helyükön nem is jöhettek létre ezek szerint. Semmi gond, akkor bizonyára beljebb voltak a mai helyzetüknél. De hogy kerültek kijjebb? Csak nem valami nekik ütközött? Bármilyen meseszerű találgatás is legyen, ez egy tudományosnak elfogadott elmélet, csak azért, mert a teremtés modellje világnézeti okokból elfogadhatatlan.
"Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; és az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak." (2Timóteus 4,3-4)
