Írta: Solymos Dániel
Dr. William R. „Bill” Bright (1921-2003) világszerte ismert nevű, amerikai evangélista. Az általa 1951-ben alapított missziós szervezet neve Campus Crusade for Christ (továbbiakban CCC), melynek fő célkitűzése a főiskolai és egyetemi hallgatók felé végzett misszió, bizonyságtétel az Úr Jézus Krisztusról. Ez a misszió az Encyclopaedia Britannica szerint a „világ legnagyobb keresztény szolgálata”. A CCC magyarországi munkája Timóteus Társaság Egyesület néven vált ismertté, majd később a Fiatalok az Élet Küszöbén elnevezésű program által. A CCC magyarországi történetéről a http://hu.wikipedia.org/wiki/
Itt található a következő megfogalmazás:
„A CCC Magyarország célja a keresztény egyházakkal együttműködve minden embernek lehetőséget adni, hogy döntése szerint Jézus Krisztuson keresztül kapcsolatba kerüljön a Biblia Istenével, és a Vele való kapcsolat alapján teljes és tartalmas életet éljen.”
Vajon mennyire valósul ez meg ebben a missziós szervezetben? Ennek próbáltam utánajárni több megbízható forrásból is, olyan módon, hogy Bill Bright elveit és gondolkodásmódját, kapcsolatrendszerének kevésbé ismert oldalát is bemutassam. Tettem ezt azzal a céllal, hogy világos képet kaphassanak mindazok, akik bármilyen módon kapcsolatba kerültek ezzel a szervezettel. Hogy meglássák, vajon mennyire egyeztethető össze Bill Bright szervezetének tanítása és gyakorlata a Biblia igazságával.
Ebben az írásban semmiképpen nem kívánom megbántani vagy támadni a keresztyén hittestvéreimet, akik akár a nemzetközi, akár a magyarországi szervezetben dolgoznak, vagy annak munkája során bármilyen segítséget kaptak az élő Isten megismerésében. Az önkéntesek és a teljes idejű szolgálók megítélése sem célom. Hiszem és tudom, hogy sokan vannak, akik hatalmas erőfeszítéseket tesznek az evangélium továbbadására, s életük sok szempontból példaadó. Azonban azt is megláttam, hogy az Úr Jézusban kapott szeretetből nem hallgathatom el az alább leírtakat. Az Úr kijelentette világos akaratát a Szent Bibliában, csak az a baj, hogy a mostani utolsó időkben sok hívő nagyon kevéssé ismeri a Bibliáját, s ezért kevéssé ismeri az élő és szent Istent. A tudás megnövekedett, csak éppen az Isten-ismeret csekély. Adja meg az Úr a kegyelmet, hogy minden olvasóm helyesen mérlegelje az alábbiakat, és az Úr Jézus Krisztus előtti csendben megértse, mi következik ezekből az ő életére nézve.
Honnan ered a Campus Crusade for Christ missziós szervezet elképzelése?
Hogy a CCC hátterét megértsük, meg kell ismerjük egy, Magyarországon kevéssé ismert mozgalom alapvető jellemzőit. Ezt a mozgalmat új evangélikalizmusnak, vagy új evangéliumi mozgalomnak nevezik. A modernizmus és a liberalizmus készítette elő a terepet e mozgalom számára. Az 1920-as és 30-as években még határozott vonal választotta el a keresztyén fundamentalizmust (határozottan bibliahű evangéliumi irányzat) és a modernizmust. De a két tábor közötti harc odáig jutott, hogy sok fundamentalista nem akart többé harcoló fundamentalista bélyeget hordani, elfáradtak a küzdelemben. Úgy gondolták, eljött az idő egy új szemléletmódra. Ebből a hozzáállásból bontakozott ki az a mozgalom, amit új evangélikalizmusnak nevezünk. Elmondják, hogy ez a mozgalom egy hangulatból született. Nehéz meghatározni egy hangulatot, érzést, mégis nagyon valóságos lehet. Ez a hangulat pedig az volt egyes fiatal fundamentalisták között, hogy türelmetlenek és elégedetlenek lettek a liberálisokkal való konfliktusban. Az is biztos, hogy a szigorú fundamentalisták oldalán is többen elkövettek hibákat, akik veszekedő, összeférhetetlen és másokhoz szeretetlen viselkedést tanúsítottak. Sok hiábavaló és szükségtelen támadást indítottak mások felé.
Harold Ockenga a bostoni Park Street Church pásztorától származtatják az új evangélikál vagy új evangéliumi kifejezést, amit egy tanácsülésen használt a Fuller Theological Seminary-ban. Őt hívják gyakran az új evangélikalizmus atyjának.
Milyen tényezők segítették elő e mozgalom kialakulását? Többek között a következők:
1. A fundamentalisták részéről sokan túlzott negatív beállítottságot tapasztaltak. Erre ők azt mondták, hogy legyünk pozitívak, és nem negatívak.
2. Vágyódtak arra, hogy a tudományos világ elfogadja őket.
3. A liberális intézményekben nyert képzés befolyása.
4. A kor általános beállítottsága és szelleme.
5. A fundamentalizmust ért kritikára adott válasz, miszerint a fundamentalizmuból hiányzott a szociális tenni akarásra való látás.
6. A növekvő ökumenikus szellem a fundamentalizmust túl szeparatikusnak látta.
Harold Ockenga a következőkben foglalta össze az új evangéliumiak céljait:
1. A kortárs kultúra miatt aggodalmat éreztek, mert az elvesztette kapcsolatát az igaz Istennel, és a keresztyénség megújulását várták, amely jelentős hatással lenne a szekuláris kultúrára.
2. Elfogadtatást szerettek volna az akadémiai világ részéről, és úgy szerették volna visszaszerezni a tiszteletet, hogy arra képes akadémikusok megvédenék a keresztyénséget az intellektuális talajon.
3. Vissza akarták szerezni a felekezetek vezetését a liberálisoktól. Ezt ún. infiltráció, azaz fokozatos beszüremlés útján kívánták elérni.
4. Vágytak arra, hogy a gyülekezeteket a szociális reformok eszközeként lássák.
A mozgalommal kapcsolatban idézem David W. Cloud-ot, a téma egyik elemzőjét: „Az új evangélikalizmus nem egy felekezet vagy egy csoport. Ez az engedetlenség egyik szelleme. A kompromisszum-készség kedve. Az újszövetségi keresztyénség sok negatív aspektusának elutasítása. A pozitivizmus gondolkodásmódja. Régi vonalas presbiteriánusok, metodisták, baptisták, független fundamentalista baptisták is lehetnek új evangéliumiak. Sokan közülük azok is, és számuk gyorsan nő. Vigyázzunk! Ne tévesszen meg a címke. Vizsgáljuk meg a tartalmat, és kerüljünk mindent, ami Isten Igéjével ellenkezik, attól egy hajszálnyira is eltér. Nevezzék akárminek, a „csakis pozitívat” az nem újszövetségi keresztyénség.”
Az ún. új evangélikalizmus mozgalma felekezetközi csoportokban, missziókban is kifejti erejét. Ilyen a Campus Crusade for Christ. Sok neves új evangélikál vezető munkálkodott ebben a szervezetben, úgy mint Harold Ockenga, Dan Fuller és Mark Hatfield. Maga a CCC alapítója, Bill Bright is, úgy az általa alapított szervezet a gyökerének megfelelően az ökumenikus evangéliumiság és a világ Krisztus számára történő pragmatikus megnyerésének propagátora.
Bill Bright azt mondta, hogy ő kész együtt dolgozni bárkivel, aki Jézust Úrnak vallja. Mikor szembesítették a Mt 7:21-23-mal, nem válaszolt, hanem csendben kiment a szobából. (M. H. Reynolds, Jr., AD 2000 Ecumenical Evangelism – A Warning!, p. 11.)
Vajon Bright életében honnan ered a kapcsolat az új evangélikál mozgalommal? Onnan, hogy a mozgalom egyik központjában tanult. A Fuller Theological Seminary diákja volt, ahol hamarosan a főiskolai hallgatók szellemi szükségletei kezdték foglalkoztatni, s köztük kezdett el munkálkodni. Nem fejezte be a szemináriumot, hanem 1951-ben elment megalapítani a szervezetét, a CCC-t. De milyen indíttatásból? Erről hadd valljon ő maga.
Idézek a „Hogyan segíthetjük elő a Nagy Küldetés teljesítését?” című füzetéből (Továbbadható alapigazságok sorozat, Timóteus Társaság Alapítvány, Budapest, 2001, pp. 10-12.):
„Világra szóló látás. A Nagy Küldetés azóta áll életem középpontjában, hogy 1951 tavaszán egy éjszakai órában Isten szuverén, páratlan, természetfölötti módon szólt hozzám a parancsa teljesítésében játszott szerepemről. A látás, amelyet adott, az egész világra kiterjedt, és a Campus Crusade for Christ (a Timóteus Társaság nemzetközi szervezete) szolgálatához vezetett.
Azóta a Los Angeles-beli Kaliforniai Egyetemen működő két fős csapatból – mely Vonette-ből, a feleségemből és belőlem állt – egy több mint 522000 teljes idejű munkatársat, szolgatársat és képzett önkéntest tömörítő szervezet lett, mely a világ népességének 98%-át képviselő 186 nagyobb országban szolgál. E szolgálat révén emberek tízmilliói fogadták el Jézus Krisztust Megváltójuknak és Uruknak, s emberek millióit képezték tanítvánnyá annak érdekében, hogy Krisztusnak megnyerjenek és tanítvánnyá tegyenek másokat – egyik lelki nemzedéket a másik után. … Időnként fölteszem magamnak a következő kérdést: „Meglepőnek tartod a Campus Crusade for Christ elképesztő növekedését és sikerét?” Az a válaszom, hogy nem, mert az Istentől 1951-ben kapott eredeti vízió szerint még csak most kezdjük látni mindazt, amit Isten tenni fog. A java még hátravan!
Igazi alázattal és mély hálával tölt el az a kiváltság, hogy részt vehetek ebben a szolgálatban. Mégsem lepnek meg azok a csodák, amelyeket Isten kegyelme az utóbbi négy évtizedben véghezvitt, tekintettel arra a drámai vízióra, amelyet Istentől kaptam a világot és a közelgő lelki aratást illetően.
Urunk Nagy Küldetése minden hívőnek szól … Minden keresztyén azt a parancsot kapta, hogy segítsen megnyerni a világot Krisztusnak.”
Láthatjuk, hogy mint sok hamis mozgalomnak, úgy ennek a missziónak is egy látomással kezdődik a története. A figyelmes olvasó észreveheti a megalomán jellem, a számok és a nagyság tudatában élő vezető megnyilvánulásait. Aki ismeri a Bibliát, az tudja, mennyire félreértelmezi Bright az Úr Jézus Krisztus nagy missziói parancsát. Különösen az utolsó idézett mondat áll távol Isten akaratától. A Revolution Now (Forradalom most) című könyvében úgy fogalmazott, hogy Krisztus a legnagyobb forradalmár. És úgy vélekedett, hogy meg kell változtatni a világot, s ennek stratégiáját bontotta ki. A Come Help Change the World (Jöjj, segíts megváltoztatni a világot) című filmben bizonyságát adta annak, hogy súlyosan félreérti a Biblia tanítását a keresztyén Gyülekezet misszióját illetően. A Gyülekezet Isten szerint nem a világ megváltoztatására, hanem az evangélium hirdetésére és az emberek világból való kihívására rendeltetett.
Bill Bright és az ökumené
Bright már 1969-ben úgy fogalmazott, hogy nem szándékozik támadni a Római Katolikus Egyházat, mert szerinte Isten hatalmas munkát végez köztük és bennük, és minden kétség nélkül római katolikusok millióit használja majd fel a világ evangélizálására (The Post & Times Star, Cincinnati, Ohio, 1969. aug. 30.).1970-re számos katolikus tagja lett a CCC-nek. Bright hamarosan a Billy Graham (aki többek között az új evangéliumi mozgalom egyik zászlóvivője) által szervezett ökumenikus evangélizációs hadjáratok rendszeres résztvevőjévé vált. A Lausanne-i ökumenizáló missziós konferencia-mozgalom egyik alapembere lett, majd a Key ’73 ökumenikus evangélizáció résztvevője volt Észak-Amerikában. 1980-tól minden évben részt vett a „Washington for Jesus” rendezvényen, ahol az evangéliumiak közül többen flörtöltek a Római Katolikus Egyházzal. De jelen voltak hetednapi adventisták is, szentháromság-tagadók, pünkösdisták. Olyan tévtanítókkal együtt tűnt fel Bright, mint Demos Shakarian és Pat Robertson.
Részt vett a March for Jesus (Magyarországon Jézus-menet) rendezvényeken. Ott volt az ún. Interfaith meeting-en, ahol muzulmánok(!) és zsidó rabbik voltak jelen. Bright imájában így fogalmazott: „A mi atyáink Istene.” Ez súlyos Isten-tagadásnak minősül a Biblia szerint.
Bill Bright sok más evangéliumi vezetővel együtt aláírta az „Evangéliumiak és Katolikusok Együtt” dokumentumot 1994-ben. 1997-ben pedig aláírta az „Evangéliumiak és Katolikusok II” dokumentumot, ami még az előzőnél is sötétebb eltévelyedés. 1995-ben II. János Pál pápával találkozott egy felekezetek közi delegáció tagjaként, és részt vett a pápai misén.
Bill Bright karizmatikus tévelygései
Elmondása szerint érezte Isten jelenlétét a „Torontó Áldásban” („Szent Nevetés”). Ez karizmatikus mozgalmi jelenség, mely idegen szellemtől (démontól) ered, és pszichikus jelenségek kísérik. Ezek után érthető, hogy ajánlhatta az embereknek az Alfa Kurzus nevű ökumenizáló karizmatikus tanfolyamot, amit Nicky Gumbel dolgozott ki, aki áthozta Európába a „Torontó Áldás” hamis szellemiségét és tanítását.
Bright Robert Schuller-rel (a karizmatikus mozgalom harmadik hullámának vezéralakjával) is jó kapcsolatot ápolt. A Charisma magazin a 2001. októberi számában Bright ismételgette az ökumenikus filozófiát, ami a Campus Crusade for Christ missziójának szíve, és dicsérte a karizmatikus mozgalmat, mivelhogy sikerült beszüremleniük a katolikus, az ortodox és a fővonalbeli felekezetekbe. Ettől a bibliahű keresztyénnek óvakodnia, sőt menekülnie kellene, nem hogy egyetérteni.
Bill Bright és a New Age
1996-ban Bright megkapta a Templeton-díjat, amit 5 nagy vallás (köztük a hindu és a moszlim vallás) vezetői ítélnek oda valakinek. Templeton, akiről a díjat elnevezték, New Age panteista, aki többek között a New Age tanainak terjesztésébe invesztáló guru volt. Bright gyakran ajánlott New Age-szerzőket, mint pl. Jay Gary-t, és hívott meg a CCC-be szabadkőműves páholytagokat, mint Jesse Helmst és Norman Vincent Peale New Age-tanítót.
Alternatív eszközök az Ige hirdetése helyett
Az 1960-as évek vége felé jelentette meg a CCC a „Four Spiritual Laws” (Négy szellemi/lelki törvény) című eredeti traktátusát, ami Magyarországon is ismertté vált (Ha személyesen megismerhetnéd Istent, érdekelne-e?). Minden bizonnyal voltak és vannak olyan munkatársak a CCC-nél, akiknek evangélizációs erőfeszítéseik messze meghaladják a szervezet által előírt sémákat, mégis a számukra követendő üzenet csak haloványan tartalmazza a valódi evangélium egyes elemeit. „Istennek csodálatos terve van az életedre.” – kezdi a füzet. Mintha Isten állandóan mosolyogna, és csak arra vár, hogy megáldhasson, de – a füzet szerint – csupán egy kis probléma van ennek útjában. Mielőtt megáldhatna az Isten, ezt a bűn kérdést el kell intézni, félre kell tenni az útból. Szerencsére, ez elintézhető egy rövid mondattal, és már mehetsz is a következő kedvesebb lépcsőre. Ez egy kicsit talán parodizálásnak tűnhet, de így próbálja érzékeltetni Dr Peter Masters, a londoni Metropolitan Tabernacle (a gyülekezet, ahol korábban C.H. Spurgeon szolgált) prédikátora (Dr Peter Masters, Physicians of Souls, The Wakeman Trust, London, 2002., p.121.), hogy mennyire minimalizálja ez a formula a dolgokat, és így elkerüli a valódi bűnről való meggyőzöttséget, bűnlátást, bűnbánatot – tulajdonképpen a valódi megtérést. Ez a lényege minden direkt Igehirdetést kikerülő módszernek, ami az írás elején említett új evangélikál mozgalomra különösen jellemző. Nem szeretnék a hiteles üzenet meggyőző, rábizonyító jellegét és erejét. Ez mára megnyilvánul a legtöbb evangélizációs eszközben, amit a CCC-nél használnak. Ezektől valamelyest eltérhetnek az egyes munkatársak, azonban annak valamilyen következménye szokott lenni a munkatárs pályafutására nézve. David W. Cloud, amerikai fundamentalista baptista prédikátor szolgálatának kezdeti idejében az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején szolgált CCC alkalmakon. Elmondta, hogy mikor a bibliai éles üzenetet hirdette, megszólták, és vissza akarták terelni a lágyabb kifejezések területére, és a megtanított módszerekre. Mikor ő erre huzamosabb idő után nem volt hajlandó, akkor eltiltották a szolgálattól.
Hogy mennyire nem enged alapelveiből a CCC, s ha kell, a Bibliával is szembe megy, azt jól példázza a Louisville-i egyetem missziói csapatvezetőjének elbocsátása. Daniel Harman-t azért küldték el, mert engedelmeskedni akart a Biblia parancsának, hogy az asszonynak nincs megengedve, hogy férfiakat tanítson (1Tim 2:12). Nem volt hajlandó a szervezet irányelve alapján eljárni, miszerint a férfi és női tagok közösen végzik a vezetői teendőket, beleértve a Biblia tanítását, magyarázatát. (“Cru Leader Demoted,” Christian Post, 2012. dec. 3.)
Másik terület, ahol Bill Bright világi eszközöket akart bevetni, az a zene. Az ún. „keresztény rockzenét” propagálta. Ennek hatása ma is meglátszik, hiszen a CCC szervezet nem ítéli el az ún. kortárs karizmatikus „dicsőítő” énekeket és zenéket. Sőt, a missziói munkájuk során használják is azokat (a nagy rendezvényeiken is együttesek szórakoztatnak, show-biznisz jellegű bizonyságtételekkel és ultra-rövid igei üzenetekkel, torzított evangéliummal), s ezzel félrevezetik különösen a fiatalokat, világias „keresztyénséget” tanítva sok egyéb eszközzel is. Hogy ez mennyire távol áll a Szent Istentől és az Ő Igéjétől, arról ki-ki meggyőződhet az alábbi linkek megtekintése során:
https://www.youtube.com/watch?
https://www.youtube.com/watch?
https://www.youtube.com/watch?
http://www.speakout.hu/
https://www.youtube.com/watch?
A CCC készíttette el a Jesus című filmet (Magyarországon Jézus élete címmel). Ennek a filmnek, mint evangélizációs eszköznek a bibliai alapú kritikáját Els Nannen írta meg, Evangélizáció a Jézus filmmel címen. A Charisma magazin 1995 szeptemberében megjelentetett egy cikket „Playing God”, Istent játszani címmel. Ebben leírja, hogy Brian Deacon, aki Jézust játszotta a filmben, saját bevallása szerint nem keresztyén, inkább olyan katolikus, aki nem gyakorolta a hitét. Más véleménye van az Igazságról, mint a Bibliának. Azt állítják a statisztikák vezetői, hogy 200 millió ember tért hitre a film megnézése után. Ha ez igaz volna, akkor hol van az a sok megváltozott élet, amiről a Biblia beszél, hogy a megtérés után nyilvánvalóvá válik (2Kor 5:17)?
Következtetések
Azok az olvasóim, akik nem látják az ökumenikus és karizmatikus mozgalom veszélyeit, vagy a világiasság veszélyét (aki a világot szereti, abban nincs meg az Atya szeretete; aki a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz), valószínűleg nem fogják föl a leírtak súlyát. Nekik szeretettel tanácsolom, hogy az Úr előtti őszinte szívvel vizsgálják meg az említett mozgalmakat, mert a mai keresztyénség többek közt ezek fertőzésének van kitéve. De ismerjék meg mindenekelőtt és mindennél jobban az Igazságot, amint van a Jézus Krisztusban, a mi Urunkban!
Írásom elején tömören igyekeztem vázolni, hogy mi jellemzi az ún. új evangéliumi mozgalmat, aminek elvei alapján építkezett/építkezik ma is a Campus Crusade for Christ és a különböző országbeli megfelelőik. Az indulási nívó mára semmit nem javult, hanem még inkább romlott. Bill Bright néhány fontos elvével, gondolkodásmódjával is megismerkedtünk, amik alapján elmondható, hogy sok ponton szembe mentek ő és az ő munkatársai a Biblia tanításával. A megfeszített Krisztus, a kereszt botránya, a bűn rettenetes volta, és ezért a valódi kegyelem marad ki az üzenetből. Sajnos sok tíz-, százezer, netán millió embernek félrevezetőivé váltak így, akiknek a valódi evangélium helyett egy kilúgozott, lecsiszolt, felhígított hamis evangéliumot hirdettek és hirdetnek ma is. Ilyen módon csak álmegtérések születnek. Az álmegtérés rettenetesen veszélyes dolog, mert ezzel ringat el sátán, a hazugság atyja sokakat az örök kárhozatra. Ó, mennyi becsapott fiatal!
Jó lenne, ha az Úr Jézus Krisztus adna kegyelmet olvasóimnak arra, hogy meglássák az Ő Igéje fényében ennek a szervezetnek a veszélyeit, és ezért szakítanának vele! És jó lenne, ha a felelősök meglátnák felelősségüket, hogy felemeljék szavukat az ilyen tévtanító közösséggel szemben. Ezért imádkozom, s a félrevezetettek szabadulásáért.
Hogyan figyelmeztet bennünket a Biblia az ilyen tévtanítókkal és szervezeteikkel való kapcsolatunkat illetően?
1Tim 6:5 és 2Tim 3:5 szerint kerülni kell, sőt el kell távozni messzire az ilyen hamis tanítóktól és munkájuktól. Az Ef 5:6-12 szerint nem szabad közösséget vállalni a sötétség gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg kell feddeni a hamisságot nyíltan, hogy mások is felébredjenek. Arra kell figyelnünk, hogy mi kedves az Úrnak! És inkább Istennek kell engedelmeskednünk, semmint embereknek.
Az ilyen szervezetek helyett könyörögjünk bibliahű gyülekezetekért, gyülekezeteink megújulásáért, bibliai reformációjáért, és amire az Úr vezet, tegyük meg az Ő kegyelmében bízva. Végezzük a ránk bízott fiatalok felé is a szolgálatunkat az Úrtól kapott keretek között, Neki tetsző módon, hűséggel és engedelmességgel. Az Övé legyen a dicsőség mindörökké!
Budapest, 2013. február 22.
Felhasznált irodalom
Dr. Cathy Burns: Billy Graham and His Friends – A Hidden Agenda?, Sharing, USA, 2001.
David W. Cloud: Evangelicals and Rome – The Ecumenical One World Church. Way of Life Literature, 1999.
Ernest D. Pickering: The Tragedy of Compromise. Bob Jones University Press, USA, 1994.
Kevin Reed: Making Shipwreck of the Faith. Evangelicals and Roman Catholics Together. Protestant Heritage Press, 1995.
Dr Peter Masters: Physicians of Souls, The Wakeman Trust, London, 2002.
Bill Bright: Hogyan segíthetjük elő a Nagy Küldetés teljesítését?, Timóteus Társaság Alapítvány, Budapest, 2001.
A Lausanne-mozgalom története. Az egyház egésze az egész evangéliumot az egész világnak! Lausanne-i Világevangélizációs Bizottság. 1987.
Friday Church News Notes, January 4, 2013, www.wayoflife.org fbns@wayoflife.org, 866-295-4143 866-
