HTML

Hit: a reménylett dolgok valósága

"[A béreaiak] napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok." (ApCsel 17,11) _________________ "Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek." (1Kor 14,20)

Címkék

2Korinthus (1) abortusz (3) antiszemitizmus (3) átadott élet (1) ateizmus (3) az élet fája (1) az ember felépítése (1) az én megfeszítése (1) a halál és ami utána van (2) a hit fegyvere (1) a hívő jutalma (1) a kereszt munkája (3) a szenvedés értelme (1) a tíz leprás (1) a viskó kritika (2) Betánia (1) biblia (5) bibliai próféciák (4) biblikus gyereknevelés (3) biblikus kereszténység (28) biblikus lelkigondozás (2) buddhizmus (2) bűn (5) c.s. lewis (1) cursillo (3) D.M. Panton (1) dalai láma (2) dave hunt (8) dicsőítés (1) dinoszauruszok (1) diszpenzácionalizmus (1) diszpenzacionalizmus cáfolata (1) egység krisztusban (2) Egyszerű fordítású Biblia (2) eleve elrendelés (1) élő áldozat (1) elragadtatás (1) első feltámadás (1) elveszíthető-e az üdvösség (8) emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház (13) én halála (2) én megtagadása (2) Eszménykép és valóság (3) evangélium (15) evangelizáció (7) evolúció-teremtés (15) Ezeréves Királyság (7) ezotéria (1) felkenés (1) féloldalas tanítások (1) feltételek az Igében (1) fiúság (1) G.H. Lang (4) győzelmes keresztény élet (11) gyülekezet (17) gyülekezeti élet (2) hegyi beszéd (1) hinduizmus (1) hit (6) hitélet problémái (1) hitvédelem (6) hit és cselekedetek (2) hívő élet nehézségei (9) hívő jutalma (1) homoszexualitás (3) hústest (2) húsvét jelentése (1) igazság (1) igaz és hamis megtérés (8) igehirdetés (1) ige szolgálata (1) imádság-imádkozás (4) Istennel járni (1) istentisztelet (13) isten imádása (9) Isten munkája (1) ítélet (1) ítélkezés (2) izrael (2) jézus (13) Jézus tanítása (1) Jób magyarázata (1) john macarthur (2) John Saunders (1) judaizálók (1) jutalom (3) karizmatikusság (3) katolicizmus (5) katolikus pap (4) kegyelem (2) kegyelem korszaka (1) kenet (1) kereszt (2) kereszténység (2) keresztényüldözés (1) keresztény filmek (1) keresztség-bemerítés (2) királyság (1) kiválasztás (1) ki prédikálhat (1) korinthusi gyülekezet (1) közösség (1) Krisztus a hívőben (1) Krisztus a mennyben (1) Krisztus bennünk (1) Krisztus és a Gyülekezet egysége (1) Krisztus ítélőszéke (5) Krisztus képére formálódás (1) Krisztus Teste (2) kritika (5) különbségtétel (1) külső sötétség (1) Lance Lambert (1) laodicea (1) lélek üdvössége (1) lelkigondozás (1) Mária (1) Márta (1) Máté evangéliuma magyarázat (1) meditáció (1) megagyülekezetek (2) megszentelődés (3) megtérés (9) megtéréstörténet (5) megváltás (1) méltónak lenni a jutalomra (2) mennyek királysága (2) menyegző (2) miért teremtett az Isten embert (1) misztikus-kontemplatív-spirituális (13) müller györgy (1) new age-okkultizmus-ezotéria (8) növekedés (5) óember (1) őrállók (1) ortodox kereszténység (1) pészach (1) Philip Mauro (1) posztmodern egyház (4) prédikáció (3) pszichológia az egyházban (2) ray comfort (3) Rick Warren-céltudatos (2) rick warren-céltudatos (1) segítség (1) segítség a szenvedésben (1) spirituális útkeresés (1) Stephen Kaung (2) szabadság (1) szabad akarat (1) szellem lélek test (3) szellem üdvössége (1) Szent Szellembe merülés (2) Szent Szellem munkája (4) Szent Szellem teljessége (1) szenvedés (1) szivárványszínű szvasztika (2) szolgálat (1) T. Austin-Sparks (4) tanítvánnyá tétel (1) teológiai különbségek oka (1) teremtés (1) tévtanítások az utolsó időkben (12) tévtanítók (9) the berean call (1) the shack (1) tíz szűz példázata (1) törvény korszaka (1) tozer (1) üdvösség (19) üdvösség kimunkálása (1) újonnan születés (2) új ember (1) Új és és új föld (1) Új Jeruzsálem (1) új reformáció (2) univerzalizmus (1) uralkodás Krisztussal (3) úrvacsora (1) vallás (2) véghezvinni az üdvösséget (1) végidők (1) watchman nee magyarul (1) william paul young (1) Címkefelhő

MÜLLER GYÖRGY – A bibliai bemerítkezés

2012.03.08. 11:22 Kéry Zsuzsanna

Az elmúlt vasárnapon - 14 évvel a megtérésem után - bemerítkeztem. Mivel népegyházi tag voltam korábban, számomra is a csecsemőkeresztség volt természetes, sőt, két nagyobbik gyerekünket is megkereszteltettük - a harmadikat viszont már nem. Addigra jutottam el arra a látásra, hogy ez a dolog nem az ige szerint való, de összességében négy-öt éven keresztül kerestem az igazságot ezzel a dologgal kapcsolatban.

Emlékszem, már a keresésem elején megtaláltam Müller Györgynek ezt az írását a neten, de akkor még hitetlenkedve fogadtam a konklúzióját. Most újra elém került, és szinte szóról szóra ugyanez zajlott le bennem is, ugyanezen az úton jutottam arra a meggyőződésre, ami végül a bemerítkezésemhez vezetett.

Nekem különösen tetszik az a logikus mód (az előző posztban is olvasható), ahogyan Müller György Isten akaratát keresi, és a saját ellenkezéseire is kíméletlenül megadja a választ - és utána az elnyert világosság szerint cselekszik. Én is ugyanezzel a módszerrel - tehát, hogy felteszem Istennek a kérdést, és elkezdem az elejétől az Újszövetséget olvasni - jutottam már számos felismerésre akár az evangelizáció módjával, akár az ún. élménykereszténységgel kapcsolatban.

Idemásolom a teljes cikket:

"Müller György az angol keresztyén gyülekezetekben élte áldásos életét. Életrajza magyarul is megjelent, ezért sok magyar keresztyén részére lesz tanulságos és bátorító önvallomása a hívő keresztyéni élet nehéz kérdésében.
Müller György (1805-1898)
Müller György, kinek imádkozó élete és gyümölcsöző munkássága sok magyar keresztyén előtt ismeretes. 1805. szeptember 27-én született Németországban (Kroppenstedtben, Halberstadt mellett). Halleban tanult teológiát. 1829-ben ment át Angliába, és itt előbb a zsidómisszióban dolgozott. Később Bristolban telepedett le. Itt alapította 1836-ban a híres árvaházakat. Élete utolsó éveiben nagy evangelizáló utazásokat tett a világ minden részében. 93 éves korában halt meg, 1898. május 9-én.
 
Hogyan világosodott meg Müller György a megtértek keresztségéről?
 
Müller György az ő saját maga által írt, 1844-ben nyomtatásban megjelent életrajzában következőképpen nyilatkozik a keresztségről: „1830. április havában Sidmouthba mentem prédikálni. Miközben ott voltam, három nő, kik az Úrban testvéreim voltak, az én jelenlétemben a keresztségről beszélgetett. Közülük az egyik már felvette a megtértek keresztségét. Miután egy ideig erről beszélgettek, felszólítottak, hogy mondjam el erre vonatkozó felfogásomat.
Így feleltem: „Nem hiszem, hogy még egyszer meg kellene keresztelkedtem.”
A megkeresztelt nővér erre azt kérdezte tőlem: „Hát meg van már keresztelve?”
„Igen, mint gyermek”- feleltem.
Ő azonban azt kérdezte: „Olvasta Ön már ezen pontra való tekintettel a Szentírást
és imádkozott ezért?”
„Nem”-mel feleltem.
„Akkor – mondta ő – arra kérem Önt, hogy addig egyáltalán ne nyilatkozzék a kérdésről, míg ezt meg nem tette.”
 
Tetszett az Úrnak, hogy ezen tanács fontosságát nekem megmutassa, mert miközben én éppen ez időtájt mindenkit intettem, hogy semmit se fogadjon el, ami Isten Igéjéből nem bizonyítható, mégis én magam ismételten a hívők keresztsége ellen nyilatkoztam, anélkül, hogy az Írást e tekintetben vizsgáltam, vagy ezért komolyan imádkoztam volna. Most azonban elhatároztam, hogy Isten segítségével ezt a kérdést is megvizsgálom, és abban az esetben, ha a gyermekkeresztség az Írás szerint való, azt komolyan fogom védelmezni; ha azonban a hívők keresztsége az igazi keresztség, akkor azt épp oly hűségesen fogom védeni és megkereszteltem magamat. Mihelyst időm megengedte, elkezdtem e kérdést vizsgálni, még pedig a következő módon. Ismételten kértem Istent, hogy oktasson ki engem ebben a fontos kérdésben, és az Újtestamentumot kezdtem elölről elolvasni ezen kérdésre való különös tekintettel.
 
Most azonban, ahogy komolyan végeztem e dolgot, egy sereg ellenvetés támadt bennem.
 
1. „Minthogy sok szent és világosságban járó embernek ebben a pontban különböző volt a felfogása, és még ma is az, nem bizonyítéka ez annak, hogy mi az egyházak mai tökéletlen állapota miatt nem is várhatjuk, hogy ebben a kérdésben kielégítő megoldáshoz jussunk?” Ez az ellenvetés így háríttatott el: „Ha a Szentírásban kijelentetett, melyik a helyes keresztség, miért ne ismerhetném én el ezt az igazságot, minthogy az egyháznak ma is változatlanul a Szent Lélek (Szellem) a tanítója, mint régen volt.”
 
2. „Barátaim közül csak kevesen vannak megkeresztelkedve, közülük a legtöbb ellene van a hívők keresztségének, s ezek majd hátat fordítanak nekem.” Felelet: „Ha minden ember elhagy is engem, de Jézus velem lesz, akkor boldog leszek.”
 
3. „Jövedelmednek legalább a felét elveszted, ha megkeresztelkedsz.” Felelet: „Ameddig én az Úrhoz hű leszek Ő nem engedi, hogy hiányt szenvedjek.”
 
4. „Az emberek baptistának fognak mondani, és úgy tekintenek majd, mint a baptisták egy tagját, pedig nem helyeselsz mindent, ami náluk történik.” Felelet: „Ha meg is keresztelkedem, abból még nem következik az, hogy azokkal, akik a hívők keresztségét igazságként hirdetik, minden egyéb pontban egyet is értsek.”
 
5. „Te már néhány év óta prédikálsz, s ha megvilágosodna előtted, hogy a hívők keresztsége az igaz, nyilvánosan be kellene ismerned, hogy eddig tévedésben voltál.” Felelet: „Sokkal jobb beismerned, hogy eddig ezen pontban tévedésben voltál, mint ebben megkeményedned.”
 
6. „Még, ha a hívők keresztsége is az igazi, most már még is késő, hogy megkeresztelkedj, mert amikor megtértél, mindjárt meg kellett volna keresztelkedned.” Felelet: „Jobb az Úr parancsát ha későn is, betölteni, mint azt elhanyagolva, tovább élni.”
 
Tetszett az Úrnak az Ő felettébb nagy kegyelméből, hogy szívemet ilyen állapotba hozza, melyben kész voltam azt cselekedni, amit ezen igazságra vonatkozólag az Írásban találok, legyen ez akár az ún. gyermekkeresztség, akár a hívők keresztsége. Elmondhatom, hogy „az Ő akaratát óhajtom cselekedni”, és úgy gondolom, ezen ok folytán ismertem meg oly hamar, „melyik tanítás az Istentől való”, a gyermekkeresztség-e, vagy a hívők keresztsége. S itt közbevetőleg meg szeretném jegyezni, hogy az a hely (János 7,17), melyre már többször hivatkoztam, szentséges hitünk több tanítását és utasítását rendkívül
könnyen világossá és érthetővé tette előttem. Ilyenek pl. Máté 5,39-44, Lukács 12,33, Róm 13,3. Sokan azt mondják ugyan, hogy e helyeket nem lehet betű szerint venni, különben hogyan mennének keresztül a világon Isten gyermekei, de János 7,17 erre felvilágosítást ad. Mindenki, aki kész Isten parancsait életében megvalósítani, meggyőződik Isten azon akaratáról, hogy azokat betű szerint kell érteni.
 
Mihelyst szívem ilyen állapotba jutott, megtanultam a Szentírásból, hogy csakis a hívőket szabad keresztelni, és hogy a keresztség egyetlen Írás szerinti módja a bemerítés, s ezért egyedül ezt lehet számításba venni.
 
Az elsőről főleg az ApCsel. 8,36-38, a szerecsen komornyik bemerítése, az utóbbiról Róm. 6,3-5 győzött meg. Erre bizonyos idő múltán bemerítettek. Ez alkalommal igen nagy békességet élveztem, és soha egy pillanatra sem bántam meg, hogy e kérdésben az Úr parancsának engedelmeskedtem.
 
Mielőtt túlmennék életem ezen eseményén, közlök még egyet-mást ennek következményeiről, különösen, ami fenti aggályaimat illeti, melyek bennem akkor támadtak, mikor az Írást a keresztség kérdésében vizsgálni kezdtem.
 
1. Az első ellenvetésre most, mint az én teljes meggyőződésemet jelenthetem ki, hogy a Szentírásban kijelentett összes igazságok között egyetlenegy sem jelentetett ki oly világosan, mint éppen a keresztség, s hogy ezt csak az emberek homályosították el, mivel nem voltak készek arra, hogy e kérdésben egyedül Isten Igéjét engedjék dönteni.
 
2. Igazán az Úrban való barátaim közül egy sem fordított hátat nekem, amint gondoltam, sőt, azóta a legtöbben maguk is bemerítkeztek.
 
3. Habár keresztségem által egyik oldalon a bevételeimből vesztettem, még sem engedte az Úr, hogy ez földi dolgokban is hátrányomra lett volna, mert amit az egyik oldalon elvesztettem, azt gazdagon kipótolta a másikon.
 
4. Végül példám sokakat arra indított, hogy a keresztség kérdését Isten Igéjének a világosságában vizsgálják meg, és miután a hívők keresztségének igazságáról meggyőződtek, meg is keresztelkedtek. S mivel ezen igazságot felismertem, indíttatva éreztem magamat erről mások előtt is bizonyságot tenni, úgyhogy mióta csak Bristolban vagyok (kb. 21 éve) több mint 700 hívő merítkezett alá körünkben."
 
Fordította: Dr. Kiss Ferenc, orvos
Szerkesztette: Makai Rozália
George Mueller of Bristol
Forrás: Makai Rozália http://web.tvnetwork.hu/vaise

18 komment

Hogyan bizonyosodjunk meg Isten akarata felől?

2012.02.22. 00:33 Kéry Zsuzsanna

"1. Mindenekelőtt arra TÖREKSZEM, hogy szívemet olyan állapotba hozzam, hogy ne legyen saját akaratom az adott dologgal kapcsolatban. Az emberekkel kapcsolatos problémáink kilencven százaléka lényegében ebben rejlik. A nehézségek kilencven százalékát le lehet küzdeni, amikor szívünk kész az Úr akaratát tenni, bármi legyen is az. Amikor valaki valóban ilyen állapotban van, már nincs messze attól, hogy megtudja, mi is az Ő akarata.

2. Ezt megtéve, nem keresem a vezetést érzelmekben vagy egyszerű benyomásokban. Ha ezt tenném, nagy félrevezetéseknek tenném ki magamat.

3. Isten Szellemének akaratát keresem Isten Igéjén keresztül, illetve Isten Igéjével összhangban. A Szellemet és az Igét össze kell kapcsolni. Ha csak a Szellemre nézek Isten Igéje nélkül, akkor is nagy félrevezetéseknek teszem ki magam. Ha bennünket a Szent Szellem vezet, akkor azt a Biblia szerint fogja tenni, és soha sem azzal ellentétesen.

4. Következőként a gondviselő körülményeket veszem számításba. Ezek gyakran egyszerűen megmutatják Isten akaratát az Ő Igéjével és Szellemével összhangban.

5. Imádságban kérem Istent, hogy tárja fel nekem akaratát.

6. Így, Istenhez való imádságon, az Ige tanulmányozásán és az arról való gondolkodáson keresztül, legjobb képességem és tudásom szerinti megfontolt döntésre jutok, és ha szívemnek békessége van, és ez a békesség megmarad még két vagy három további imádság után is, úgy e szerint haladok tovább. Hétköznapi dolgokban és a legfontosabb kérdésekben egyaránt mindig hatékonynak találtam ezt az utat."

Müller György 

- "Müller György (1805-1898), angol evangélista az imádság és a rendíthetetlen hit embere volt, aki földi és szellemi szükségleteiben is teljesen Istentől függött. Mint számos árvaház megalapítója élete során sok millió font értékű anyagiakkal szolgálta Istent, mindazonáltal halálakor személyes vagyonát mindössze 800 fontra becsülték." (részlet a Müller György rövidített életrajzát tartalmazó, Isten válaszol imádságainkra c. könyvből, amely megjelent az Evangéliumi Kiadónál. Szuper hiterősítő olvasmány!)


16 komment

Címkék: hit biblikus kereszténység imádság-imádkozás

Megváltatlan vezetők

2012.02.13. 11:15 Kéry Zsuzsanna

Ray Comfort tegnapi "napi igéjében" volt egy gondolat azokról, akik bár vezető szerepet töltenek be a gyülekezetekben (az egyházban), de maguk nem ismerik személyesen az Urat. Ezt írja:

"Tragikus, amikor megváltatlan férfiak és nők jutnak vezető szerephez az Egyházban.", majd John Wesley-t idézi:

"A zsidók nagyon pontosan követték a saját nemzetségi táblázataikat, hogy meg tudják őrizni a számos törzs és család megkülönböztethetőségét. Ez egyrészt fontos volt a különféle címekhez, hivatalokhoz vagy örökséghez való hozzájutásban, valamint a házasságkötések intézésében, másrészt, Isten különleges kiválasztása végett, hogy pontosan tudni lehessen, melyik törzs melyik családjában fog megszületni a Megváltó." (Ez utóbbit ugye számos helyen részletezi a Szentírás: Ábrahám, ill. Jákób leszármazottja, Júda törzse, Isai családja, Dávid utóda, születési hely: Betlehem. A pontos dátum pedig Dániel könyvéből derül ki.) 

(De mi köze mindennek az újonnan nem születettek vezetői pozíciójához?) Ezsdrás könyvét idézi:

"Ezek keresték bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papságtól." (Ezsdrás 2,62)

Bevallom, sokat kellett gondolkodnom, hogy rájöjjek, mi a cím és az idézett Igék közötti összefüggés; és nem biztos, hogy a helyes következtetésre jutottam. Azt hitték tehát, hogy be van írva a nevük, de nem volt? Vajon hány olyan vezető, lelkész és presbiter van ma az Egyházban (a különböző felekezetek döntéshozó testületeiben, az egyes helyi gyülekezetek vezetésében), akinek a neve nincs beírva az Élet Könyvébe? Akik lehetnek bár teológiailag igen képzettek, de nem ismerik személyesen az Urat? Akiknek már a szülei is lelkészek voltak, de maguk nem tudják, hogy Istennek nincsenek unokái?

Jómagam sajnos (vagy nem sajnos? Ki tudja...) több gyülekezetben is megfordultam a megváltásom óta eltelt tizennégy év során. Ég és föld (szó szerint :)) a különbség aközött, ahogyan egy újonnan született lelkipásztor tanít és vezet, mint ahogyan egy olyan, akinek a számára a Megváltás még nem vált valósággá az életében. A megtéretlen lelkészt sérti az Ige, méltatlannak tartja a biblikus érvelést, az Igére való hivatkozást fenyegetésnek, kekeckedésnek érzi, a Krisztusban lévő érett keresztényeket megosztónak, fanatikusnak, fundamentalistának tartja, és emiatt kerüli őket. Büszke a saját felvilágosult voltára, a kompromisszumkészségére, a párbeszédkeresésére, a kreativitására a vezetésben és az igehirdetésében (amiben emberi bölcsességre épített, semmitmondó gondolatokat közöl, vagy éppen romantikus szólamokat hirdet a szeretetről). A megigazulást kihagyva a megszentelődésről prédikál a hétköznapi pszichológia szintjén - a Szentlélek ereje nélkül. (Azt a népegyházi tendenciát, amikor uszításra, ill. pártszekér-tolásra használják a szószéket, már meg sem említem.)

Az előző leírás nem egy konkrét személyt takar, mielőtt bárki is keresgélni kezdené, kire gondolhatok. Ez egy jelenség, és szerte a világon hasonló dolgok jellemzik azokat, akik valódi elhívás nélkül - bár kétségtelenül a legjobb szándékkal - végzik a gyülekezetekben az aknamunkát, és tudatlanságukban, világosság nélkül gátolják a Szentlélek mindig megújító, életet adó munkáját. Az ilyen gyülekezetben nincs élet - a kulturális programokat, baráti összeröffenéseket, kirándulásokat, beszélgető-esteket, kreatív gyerekfogalkozásokat legalábbis én nem tartom annak bibliai értelemben.

Minden gyülekezetben vannak megtéretlenek, ez a kezdet kezdetén sem volt másképpen (Gal 2,4), de ha maga a vezető, illetve a maga köré gyűjtött vezetőség ilyen, onnan előbb-utóbb vagy elmenekülnek Krisztus valódi követői (illetve kizárják őket), vagy megalkudnak, de az számukra is a szellemi kóma állapotát fogja jelenteni. El kell mindenkinek döntenie, hogy hol van az a pont, ahol még szolgálat számára őrállónak lenni, és hol van az, amikor már közösséget vállal a sötétséggel, jelenlétével jóváhagyva azt.

"Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!
Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája." (Galata 1,9-10)

28 komment

Címkék: hitvédelem tévtanítók biblikus kereszténység emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház

Darwin-nap kapcsán

2012.02.13. 10:10 Kéry Zsuzsanna

A retinán keresztül, ami a másodperc törtrésze alatt olyan összetett számításokat végez, ami egy szuperszámítógépnek is évekig tartana, az emberi szem százmillió fényérzékeny sejtje a látóideg millónyi idegszálán keresztül szállít információt az agyba. Az általunk készített optikai berendezések viszont még csak közelébe sem tudnak jönni az emberi szemnek. Egy újonnan felfedezett tengeri csillag-fajnak ezernél is több szeme van, és mindegyiknek olyan lencséje, ami legalább tízszer összetettebb és jobb, mint bármi, amit az emberi tudomány képes volt létrehozni - és mindez egymástól függetlenül, mégis párhuzamosan fejlődött ki magától, véletlenszerűen? Na ne.

Írta: Dave Hunt

63 komment

Címkék: evolúció-teremtés

Bibliaértelmezés egyszerűen

2011.12.22. 22:51 Kéry Zsuzsanna

Amikor valaki azzal jön, hogy "ne ítélj, hogy ne ítéltess", azt felelem neki: "ne forgasd ki az Igét, hogy ne találtass a Sátánhoz hasonlóvá".

Paul Washer

17 komment

Címkék: tévtanítások az utolsó időkben

Próbatétel idején

2011.12.21. 11:32 Kéry Zsuzsanna

Isten elhívása nehéz időszakokon vihet keresztül bennünket, az ellenség támadásainak kereszttüzében (Máté 4,1). A megpróbáltatások és a kísértések azonban nem azt jelentik, hogy letértünk volna Isten útjáról. Isten pontosan azt akarja elvégezni bennünk, amivel a sötétség hatalmai leginkább szembenállnak. Nem engedhetjük, hogy a nehézségek és a próbatételek megakadályozzanak minket az Isten elhívásának való engedelmességben! Ha bízunk Isten elhívásában és alávetjük magunkat neki, engedelmességünk révén dicsőséget szerzünk az Úrnak, és a hitünk jelentősen megnövekedik.

-- J. Sidlow Baxter

 

Szólj hozzá!

Címkék: hívő élet nehézségei

Jézus üzenete

2011.12.14. 20:18 Kéry Zsuzsanna

Jézus üzenete alapvetően saját Maga volt.

Nem csak azért jött, hogy az Isten jó hírét hirdesse, Ő maga ez a jó hír.

Nem csak azért jött, hogy kenyeret adjon - azt mondta: "Én vagyok az a kenyér".

Nem csak azért jött, hogy világosságot gyújtson - azt mondta, "Én vagyok a világosság".

Nem csak azért jött, hogy megmutassa az ajtót - azt mondta, "Én vagyok az ajtó".

Nem csak azért jött, hogy mutasson egy pásztort - azt mondta, "Én vagyok a pásztor".

Nem csak azért jött, hogy megmutassa az utat, hanem azt mondta: "én vagyok az út, az igazság és az élet".

J. Sidlow Baxter (ausztrál születésű angol lelkipásztor és teológus)


12 komment

Címkék: jézus evangélium

A titokzatos hoacin esete: a neodarwinizmus újabb biogeográfiai cáfolata

2011.12.04. 17:32 Kéry Zsuzsanna

  (az eredeti cikk rövidített változata)

2009-ben Eugenie Scott, az Egyesült Államokbeli Nemzeti Tudományos Oktatási Központ munkatársa azt javasolta, hogy azokban az esetekben, amikor a bizonyítékok cáfolják az egyes evolúciós elméleteket, a tudósok ne ismerjék ezt el, inkább mondják azt, hogy a dolog "új fényt vet az illető organizmus evolúciójára".

Azóta jobban odafigyelek az ilyen és hasonló nyelvezetre.

Például arra a Science Daily-ben  nemrégiben megjelent cikkre, aminek a következő címet adták: "Úszó hordalékon az Atlanti-óceánon át: Új fosszilis lelet vet fényt a titokzatos madár, a hoacin eredetére". A cikk szerint Dél-Amerikán kívül egészen mostanáig sehol máshol nem találtak hoacinkövületet, amikor is "egy német, brazil és francia kutatókból álló csoport (...) nem csak feltárta ennek a titokzatos madárcsoportnak a legkorábbi, ismert fosszíliáját, hanem az első Dél-Amerikán kívüli bizonyítékokat is szolgáltatta." A jelek szerint az afrikai Namíbiából származó kövületek úgy 17 millió évesek, és az ismertetőjeleik alapján hoacinokról van szó. A darwini biogeográfia számára azonban gondot jelent, ha kihalt, hoacinszerű madarat találnak Afrikában. Hogy miért is, a cikkből kiderül:

"Elvben kétféle magyarázatot adhatunk rá, ha két, egymással rokonságban álló állatcsoportra különböző kontinenseken bukkanunk rá. Az egyik lehetőség, hogy a kontinenseket egykor föld közötte össze egymással, a másik, hogy a vízen keresztül jutott el az adott csoport a távoli helyre. Afrika és Dél-Amerika egykor ugyanannak a szuperkontinensnek, Gondwanának a részét képezték - csakhogy az 20 millió évnél is régebben széttöredezett, és az Atlanti-óceán ékelődött a kontinensek közé. A hoacinoknak tehát át kellett valamikor kelniük az óceánon, hogy egyik kontinensről a másikra jussanak."

"De hogyan jut el egy madár, amelyik ráadásul különösen rosszul repül hosszú távon, az ezer kilométernél is szélesebb óceán túlsó partjára? Még ha a hoacin őseinek röpképessége jobb is lett volna a jelenleginél, nagyon valószerűtlen, hogy le tudták volna küzdeni ezt a távolságot a levegőben. Gerald Mayrnek, valamint brazil és francia kollégáinak megvan a magyarázatuk, ami amúgy szokatlan a madarak esetében: "Azt feltételezzük, hogy a hoacin úszó hordalékon szelte át az Atlanti-óceánt. Az utazás ezen módja már ismert volt egyes emberszabásúak, növényevők és hüllők esetében, de ez az első bizonyítékunk arra, hogy egy madár is hasonlóképpen tett meg távolságokat."

Oké, értem: Ha a közös származás nem támasztja alá a megfigyelt biogeográfiai tényeket, csak jelentsük ki, hogy az organizmusunk tutajon átkelt az óceán végeláthatatlan messzeségein keresztül, és máris megoldódott a probléma. Persze tegyük hozzá: egyetlen tutajos hoacin kevés, legalább kettőnek kellett lennie (vagy egy fészekalja tojást is magával vitt az útra?) - különben a tutajos hoacin nem más, mint evolúciós zsákutca (másnéven mese).

Forrás: evolutionnews.org 

 

 

 

28 komment

Címkék: evolúció-teremtés

Isten nyugosztalja

2011.11.21. 08:25 Kéry Zsuzsanna

Elgondolkodtunk-e már azon, mit jelent egy halottal kapcsolatban azt mondani: "Nyugodjék békében", "Isten nyugosztalja"? 

A halottak számára az egyetlen nyugalom a mennyben van - és hogy valaki odakerül-e vagy sem, az a halál előtt már eldőlt. Ha valaki nincs a mennyben, soha nem lesz nyugalma, és túl késő Istentől azt kérni, hogy "nyugosztalja". Ha pedig a mennyben van, akkor sértő Istentől azt kérni, hogy adjon neki nyugalmat, hiszen már adott. Az illendőség végett talán lehet helyes ilyet mondani, de biblikusan semmiképpen nem az.

Dave Hunt mai fb posztja nyomán

16 komment

Címkék: a halál és ami utána van

süti beállítások módosítása