Hit: a reménylett dolgok valósága

Bevezetés a SZIVÁRVÁNYSZÍN SZVASZTIKÁBA

A szerző jegyzetei - 2000. dec. - Kislév 5761
A jelen cikk eredetileg „Az elvakító fény mesterei: amit a New Age mozgalomról a zsidóknak tudniuk kell” címmel került fel a netre 1997 márciusában (Ádár Bet 5757) a Coloradói Egyetem Zsidó Diákszervezete révén. Ezzel egyidőben az antiszemitizmus kutatásáért felelős Sassoon Center (jeruzsálemi Héber Egyetem) is eltárolt egy másolatot belőle. 1999 októberében a Coloradói Egyetem figyelmeztetés és magyarázat nélkül eltávolította a webszerveréről, de akit érdekel, egyéb oldalakon még fellelheti.

Az alábbi egy újabb változat, amely számos fontos kiegészítést, frissített adatokat és jobb linkeket tartalmaz. Mint korábban is, a cikksorozatban szereplő anyag közvetlenül a New Age vezetőktől származik, direkt idézetek illetve elsődleges forrásokból származó összefoglalások felhasználásával. Mindössze helyenként hagyatkoztam másodkézből származó információra (amikor valaki kívülről írt a New Age-ről); ezeket megfelelően jelöltem, és csakis a New Age filozófiával kapcsolatos semleges vagy pozitív forrásokra korlátozódtam. Dokumentálatlan idézeteket szóbeszédnek nyilvánítottam, ezért ilyet sehol nem használtam. [Minden saját hozzászólásomat vagy véleményemet ehhez hasonlóan szögletes zárójelbe tettem, hogy megkülönböztethető legyen az objektív jelentéstől.] Ha bárkinek van egyéb dokumentált bizonyítéka az itt tárgyalt témával kapcsolatban, kérem, keressen meg vele.

*FONTOS* Részemről NINCSENEK copyright korlátozások az anyag egyetlen részével kapcsolatban sem. Szabadon lehet idézni, sokszorosítani és terjeszteni két feltétel mellett: (1) hogy a szöveg úgy marad, ahogy van – ne tegyen senki „szavakat a számba” vagy töröljön a szövegből anélkül, hogy világosan jelezné; és (2) mindezt ingyen, anyagi ellenszolgáltatás nélkül teszi.

Először azonban néhány szó azoknak Olvasóknak, akik ezeket az oldalakat böngészik.
Innentől kezdve az A részig minden szöveg az én felfogásomat tükrözi, amely azonban a New Age mentalitásban való négyévnyi intenzív elmerülésemen alapul. Ezért azzal a meggyőződéssel osztom meg ezeket, hogy helyességükben bizonyos vagyok.

Hírek a New Age csoportokba bevonódott zsidók számára:

A „New Age”, dióhéjban, olyan politikai/vallási mozgalom, amelynek célja a világ egyesítése különböző szellemi lények vezetése alatt. A folyamat során a judaizmust – és végül a zsidókat – pusztulásra szelektálják ki. Az „új” dolgok egyike az „új” korban a minden zsidó jelenléttől megtisztult az emberiség.

„Hiszen ez nevetséges!” – kiáltanak föl most sokan. Ha a „New Age” bármiért is kiáll, akkor az éppen a megvilágosodott egyenlőség új korszaka minden nép és vallás számára! Készek vagyunk próbára tenni ezt az állítást? Ha ugyanis ez igaz, akkor bizonyára mindenfelé találunk olyan New Age vezetőket, akik a történelmi judaizmusról – amelyik 4000 év alatt fejlődött ki, és ma „orthodox judaizmusnak” nevezik – azt tanítják, hogy ugyanúgy megvilágosodott vallás, mint az összes többi a földön, ugye? Hát hoppá.

„Izé, oké – van egyszer a zsidó nép, és van a judaizmus.” A tény, hogy az eljövendő új korszakban az orthodox judaizmus teljes eltávolítása a cél, megdöbbentően hathat azok számára, akik olyan New Age csoportokban vesznek részt, amelyek a „világ minden vallása iránti toleranciát” hirdetik. Mások ugyan észrevették ezt, de úgy érzik, hogy a judaizmus tényleg egy szeparatista, arrogáns vallás, amely egy Tórának nevezett, meghaladott, szűklátókörű szabályrendszeren nyugszik, és amely szükségtelenül korlátozza az emberiséget; hát persze, hogy mennie kell – vagy legalábbis felülvizsgálatra szorul, mígnem az egyedi sajátosságai eltűnnek belőle. Ami azonban az etnikai zsidó identitással kapcsolatos ellenségességet illeti, a legtöbb New Age-es bizton állítja: „Semmiképpen! A zsidókat teljes mértékben elfogadják a New Age körökben”. Ha az Olvasó ezt elhiszi, akkor őt bizonyára el is fogadták. Két dolgot kell végiggondolni:

1. A judaizmus elleni támadás a zsidók kiiktatására tett kísérlet. Megkockáztatva, hogy evidencia, amit mondok: ha nem lett volna valódi Ábrahám, Izsák és Jákób; nem lett volna egy Kivonulásnak (Exodus) nevezett esemény a történelemben; nem lett volna a Sínai megtapasztalás, vagy az „Ígéret földje”, „kiválasztott nép”; és különösen nem lenne „Izrael Istene”, aki a kiválasztást végezte és az ígéreteket tette – akkor nincs legitim alapja a „zsidóknak” nevezett leszármazottak továbbélésének. Ezen keretek között a zsidó örökség kétségtelenül értékelhető a tanulságos mesék miatt; az viszont megengedhetetlen, hogy zsidó örökségnek a való világ politikájába, vallási megegyezéseibe vagy társadalmi tudatosságába is behatoljon – annál jobban, mint hogy a kis Piroska bántalmazás miatt tegyen feljelentést a bíróságon a nagy, gonosz farkas ellen.

Ha a zsidó Biblia nem a zsidók történetének igaz krónikája, akkor nem marad más, mint egy téves identitásban élő nép, aki ahhoz ragaszkodik, hogy a világ többi része vele játsszon. (Pontosan ez az, amit a New Age-építész Alice Bailey kikövetkeztett.) Hasonlóan egy tébolyult személyhez, aki nem tudja elválasztani a fantáziát a valóságtól, a zsidók legjobb esetben is diszfunkcionálisak, de könnyen lehet, hogy veszélyesek magukra és másokra nézve is. Azokkal szemben, akik nem hajlandóak feladni a mesevilágot, az izoláció és elrekesztés válhat szükségessé a többség érdekében.

Éppen csak betekintést nyerhettünk „A Terv” (ezt a szerény nevet adták a New Age vezetők a programjuknak) belső logikájába. A zsidó nép, akár tud róla, akár nem, az emberiség diszfunkcionális részét képezi. Bárki, aki nekik kedvez, ezzel nem tesz nekik vagy a világnak szívességet. A rehabilitációjuknak annak a vallásnak a kiiktatásával kell kezdődnie, amelyből ezek a téveszméik származnak. A vallásnak, amely annyira erőteljes, hogy sajnálatosképpen megfertőzött más vallásokat és embereket is az egy I-tenben való hittel, úgy, ahogyan az Izraelnek kijelentetett.

A hiba kiküszöbölése érdekében a New Age-es „társadalmi átalakulás” egy része magában foglalja a téves információk terjesztését a zsidó vallásról. Ténybeli pontosságra sem igény, sem törekvés nincsen. Az igazság irreleváns a közvélemény-alakítás művészetének számára az Entitásháborúban (ahogyan a New Age-es ENSZ vezető, Robert Muller mondta). A judaizmus delegitimizációja mögötti cél, hogy eltávolítsák a befolyását egyéb spirituális rendszerekből (különösen a zsidóság leányvallását képező kereszténységből, amelyet az a leginkább „megrontott”). A cél az, hogy ha lehet, a zsidókat is eltávolítsák a judaizmus befolyásából; és azok, akik sóvárognak a világ általi elfogadottságra, készségesen fognak segédkezni a szemétre hajításában – a hozzá tartozó néppel együtt. Azoknak a zsidóknak a számára, akik nem hajlandók föladni ezt az „identitás-téveszmét”, A Tervnek van egy végső megoldása (természetesen jószándékú).

Ha valaki azt a „haladó” elképzelést támogatja, hogy a zsidóknak van jövőjük az „ősöreg” judaizmus nélkül, akkor tesztelje csak le bátran! Menjen és nézze meg, hogy talál-e olyan zsidó gyerekeket, akiket a Tórához való hűség nélkül neveltek, ám akik mégis zsidókként határozzák meg magukat. Lesz esetleg néhány ilyen, de nézzék meg az ő gyerekeiket... Beszéljenek azokkal, akik elhagyták a „zsidó” jelzőt, mint lényegtelent – és egyaránt intelligensnek és brutálisan őszintének fogják őket találni. Mindössze sokkal nyíltabban szembesültek az igazsággal, mint a szüleik: „az új judaizmus” nem tudja magát átmenteni a következő nemzedékbe. (Nem összetévesztendő ez azokkal, akik a judaizmust a képmutatás, a langyos istentisztelet, a faji arrogancia miatt utasítják el, ami mind a Tóra elleni bűn – mindez teljesen más dolog, ennek van jogalapja, és máshol tárgyalni is fogjuk. Itt arra az „új judaizmusra” gondolok, amely magát a Tórát, mint bűnt utasítja el.)

2. A New Age szellemi rasszizmuson alapszik. Ha valaki azt gondolja, hogy a zsidó népet egyenlőkként fogadják el az eljövendő Vízöntő korszakban, akkor bizonyára nem jól tájékozott a „faji karma” fogalmának mibenlétét illetően. A teozófiának, a New Age mozgalom fő hajtóerejének alaptanítása ez, és Alice A. Bailey írásaiban kerül bővebb kifejésre. Minden zsidót alsóbbrendű szellemi státuszúnak tekint, „megvilágosodott magatartásuktól” függetlenül. Sosem hallottunk még erről? A jelen cikksorozat célja, hogy megismerkedjünk a New Age filozófia ezen és más alapvető tanításaival, amelyek fölött „elsiklanak” a keresők számára szervezett kurzusokon, a világot szolgálóknak tartott szemináriumokon valamint ezoterikus iskolákba és társaságokba való alsó szintű beavatásokon. Az állításaim valóságtartalmát bárki igazolhatja, aki hozzá tud jutni azoknak a New Age kulcsfiguráknak az eredeti terjedelmű műveihez, akiktől ebben a sorozatban idézek.

Tények leleplezők és szkeptikusok számára:

1. „Ez is egy új hisztérikus összeesküvés-elmélet?” A szkepticizmus érthető és szükséges is. Mindazonáltal tudomásom szerint ez az első olyan összeesküvés, amely büszkén annak is nevezi magát, és a nyilvánosság elé állt az elérendő céljainak részleteivel. A New Age főkolomposai olyan magabiztosságot és nyitottságot sugároznak, amely egyértelműen azt jelzi (helyesen vagy helytelenül), hogy senki sem állíthatja meg őket. Ami még nyugtalanítóbb, hogy meg vannak győződve róla: senki épeszű ember nem is AKARJA megállítani őket. Még a zsidók sem. Az antiszemitizmusukat jószándékú korrekcióként prezentálják, amelyet a zsidók is szívesen elfogadnak – amikor végre valóban megértik, hogy szükségük van rá. Hadd tegyem egyértelművé: A New Age-esek általában véve NEM gyűlölik a zsidókat. Ez azonban nem teszi kevésbé antiszemitává a Tervüket... csak veszélyesebbé.

„A szivárványszínű szvasztika” nem más, mint ennek az ún. Felvilágosodásnak (Enlightenment) a filozófiájának és terveinek sűrített leírása – a saját szövegeiken keresztül. Az ebben a cikksorozatban említett minden állítást a különféle New Age csoportok nyilvánosan hirdettek. Mindennek pontosan utána lehet járni. Amint fentebb is említettem, az anyag közvetlenül a vezető New Age előadók és tanítványaik magyarázatainak idézete ill. összefoglalása, nem pedig az, amit mások mondanak róluk. A közvetlen idézeteknek megadtam a forrását, és az összefoglalásokhoz is tudok forrást nyújtani. Azokat a forrásokat, amelyekről tudom, hogy az interneten elérhetők, az Olvasó kényelméért be is linkeltem. Minden olyan kommentárt, ami tőlem vagy egyéb, nem New Age-es forrásból származik [szögletes zárójelbe] tettem. Egyedül a legutolsó rész (Zsidó válasz) származik teljes mértékben a saját kútfőmből.

2. „Kit izgat, hogy mit csinál egy elmebeteg, marginális csoport?” Ahogyan később látni fogjuk, Alice Bailey volt a század egyik legantiszemitább okkultistája. Azok számára, akik ragaszkodnak hozzá, hogy Bailey tanításai biztonságosan el vannak rekesztve marginalizált kis okkult csoportoknál, megdöbbentően fog hatni a felismerés, hogy Bailey közvetetten megkapta az UNESCO Békeoktatási Díjat (Prize for Peace Education) 1989-ben, és hogy a tanításait már belefoglalták az iskolai programokba szerte a világon, közte az USÁ-ban is (a „Goals 2000” programon keresztül). Elmebeteg? Lehet. Marginális? Már nem az. Különösen nem, hogy a globális sztár, Robert Muller [2010-ben elhunyt – a ford.] nyíltan hirdeti a tanításait.

A „Jószándékú összeesküvés” (ahogyan a New Age vezető Marilyn Ferguson nevezte még 1980-ban) annyira sikeres, hogy mára ez lett a társadalmi, politikai és vallási elfogadhatóság alapja. A New Age-et prominens közszereplők és széles néprétegek csoportjai támogatják tudatosan megdöbbentő számban (habár nincsenek mindnyájan tisztában az antiszemizmusával), és a tanításait akaratlanul is még többek teszik magukévá. Már ezekből az okokból kifolyólag is elengedhetetlenül szükséges, hogy megismerjük az alapelveiket.

Vannak szkeptikusok, akik nem kételkednek a New Age összeesküvés (jószándékú vagy sem) létezésében, és fel is ismerik a veszélyeit a zsidó népre nézve, azonban biztosak benne, hogy egy ilyen mozgalomnak sosem lesz meg világszerte az a támogatottsága, amelynek segítségével megvalósíthatná az elképzeléseit. Azokra a New Age által megjövendölt, ismételt időponteltolásokra mutatnak rá, amikor elő kellett volna állnia a Világtanítónak, aki elvezeti az emberiséget a „planetáris (luciferi) beavatásba”, világkormányba és egy „új korszakba” (azaz New Age-be). Ezek a késlekedések valójában – mindezidáig – az isteni vétó következményei, amelyet a New Agesek közvetetten elismernek, és amelyet megkerülni nem képesek. Ezeket a hibákat a mozgalom szervezetlenségének tulajdonítani veszélyes, ezen kívül nem veszi figyelembe a tényt, hogy a New Age befolyása évről évre exponenciálisan nő világszerte. Mielőtt valaki gúnyolódna, kérem, hogy a teljes anyagot olvassa el.

3. Nem lehet általánosítani a New Age mozgalommal kapcsolatban; túl széles és változatos ahhoz, hogy mindezeket a csoportokat egy kalap alá lehessen venni Alice Bailey-vel.” Nem az a fontos, hogy megnevezik-e Bailey-t a hiedelmeik forrásaként – hanem az, hogy magukévá teszik-e a filozófiáját. Még nem sikerült találnom olyan csoportot, amely „New Age”-nek nevezi magát, és nem várja és üdvözöli az „Old Age” letűnését. Legtöbbjük nem jár utána, ki határozta meg, hogy az „old” (tehát a régi) mely jellemzőitől kell megszabadulni, viszont az „ősi tudást” senkinek nem jut eszébe megkérdőjelezni. Ha a „nagy invokációt” recitálják, szellemi vezetőkre hagyatkoznak a megvilágosodásért, megtagadják a „szeparatizmust” (különállást), mint a világ nagy gonoszságát, és/vagy a judaizmust mint „idejétmúlt szellemi rendszert” feketítik be, akkor ők Bailey tanítványai, akik Bailey hitvallását hirdetik. [Egyéb hasonlóságokat lásd lent].

A New Age tanítások ellenzőinek figyelmébe:

Nagyon ritka manapság az, akinek ne lenne olyan ismerőse vagy rokona, akit megbabonázott a New Age-es „fény és szeretet” halandzsa. Akinek van, tudja, mennyire fájdalmas végignézni, amint a hozzánk közelálló ember elveszíti a pszichológiai stabilitását, elhanyagolja a normál kötelességeit és kapcsolatait, és belesüllyed az önmagába fordult (újra meg újra bukásra ítélt) keresésbe a „csináld magad” istenné válás útján. A lentebb megosztott információ csak hozzátesz az aggodalmakhoz – különösen, ha az olvasó és/vagy az ismerőse zsidó. De ezen kívül betekintést nyerünk abba, hogyan hihet el valaki ilyen üres ígéreteket és ellentmondásos dolgokat. Ez az információ hozzásegít minket, hogy segítsünk nekik visszajutni a szilárd talajra. Ha hiszünk Izrael I-tenében, azt fogjuk találni, hogy Ő az ügyben érdekelt, nélkülözhetetlen szövetségesünk azoknak az embereknek a megmentésében, akikkel törődünk.

Ha az Olvasó nem is ismer személyesen olyat, akinek felborult az élete a New Age-es gondolkodásmód miatt, viszont zsidó és/vagy szereti a zsidó népet, akkor érdekéhez fűződik a zsidó közösség megőrzése és a megsemmisítésükre tett kísérletekkel szembeni megvédelmezése. Nem lehet azonban az ellen harcolni, amit nem ismerünk. Bármi legyen is tehát a motiváció, legyen itt néhány alapvető tény, amivel felszerelkezhetünk:

1. Különböző új ágak, ugyanazok a régi gyökerek: A New Age (innentől NA) alapprogramját – amelyet helyenként új világrendnek (New World Order) is neveznek –, legegyértelműbben az (1875-ben Helena Blavatsky által alapított) Teozófiai társaságnak nevezett csoport fejtette ki, és ez volt az, amely megalkotott számos olyan „kódszót”, amelyek ebben az anyagban is találhatók, és amely továbbra is elsődleges forrása marad az NA alapelvek összeállításának. Az NA fogalmak legtöbbje, ha nem az összes, megelőzi a teozófiát, ahogyan azt az alapító nyíltan el is ismerte.

Erőteljesen kölcsönöztek a klasszikus hinduizmusból és a tibeti buddhizmusból, nagy adag gnoszticizmussal, asztrológiával és más okkult erők keresésével vegyítve. Annak ellenére tehát, hogy az elnevezés New Age, azaz „Új” Korszak, valójában egy ősi vallásrendszerről van szó, amely különböző formákban szerte a világon megtalálható (a babilóniai, egyiptomi, északi, atlanti, pán/animista, amerikai indián [tegyük hozzá nyugodtan a szibériai vagy az ősmagyar sámánvallást is – a ford.] és más egyéb vallások, amelyek a különféle szellemi vezetőktől (spirit-guides) származó felhatalmazástól függenek). Ezért lehetséges, hogy a New Age-es tanítást olyan könnyen lehet annyiféle különböző kultúrához adaptálni. Alice Bailey, a következő fő NA vezető „csatornázta odaátról” a New Age – amelyet ő új világrendnek nevezett – keretrendszere számára az átfogó irányelveket, amellett persze, hogy teljesen azonosult a teozófiával is.

2. A logikára nincs szükség: A jó ítélőképességű olvasó észre fogja venni, hogy egyes NA kijelentések ellentmondanak egymásnak, különösen azok, amelyek a jóval és a rosszal, a sorssal és a választás lehetőségével, az egyenlőséggel és az elitizmussal, igazsággal és hamissággal valamint Maitreya/Lucifer eredetével kapcsolatosak. Ha rámutatunk ezekre az ellentmondásokra, a hardcore New Age-est nem fogja megrendíteni. Mivel elfogadta azt a Hindu világképet, miszerint az igazság, a jó és a valóság bármi lehet, amit az ember (minden adott pillanatban) saját magában megtalál, ezért türelmesen azt fogja válaszolni, hogy a következetességgel kapcsolatos minden igényünk önkényes, földhöz ragadt és fölösleges korlátoltságot tükröz.

Ne számítsunk rá, hogy a logikus elemzést, az empirikus megfigyelést vagy az összehasonlító érvelést komolyan vegyék, mivel a New Age-esek egyedül a szubjektív megtapasztalásokat veszik figyelembe (és csak azokét, akik elsőkézből tapasztalták meg). A zsidók eredetével kapcsolatban van néhány ellentmondás, de hogy mi lesz a végzete azoknak, akik ragaszkodnak atyáik hitének megtartásához, azzal kapcsolatban érdekes módon nincsen.

3. Szándékos rejtvények: A New Age vezetők tanításai és nyilvános nyilatkozatai, habár rendszerint angolul hangzanak, mégis valamiféle idegen nyelvnek tűnhetnek – felismerhető kifejezéseket használnak értelmetlen kontextusban, illetve ellentmondásos asszociációkat adnak meg. Az ezoterikus iskolákban ezeket „álcának” vagy kódszavaknek nevezik, olyan rejtvények, amelyeket szándékosan kódoltak azért, hogy a még titkos információkat eljuttathassák a beavatatlanok, illetve ellenséges megfigyelők feje fölött. Számos ilyen, a New Age-ben használt álca van, és azokhoz kapcsolódnak, amelyeket az okkultizmusban is használnak (Helena Blavatsky, „The Secret Doctrine” /A titkos tan/, 435. oldal). Így tehát, mi, kívül lévők csak annyit tudhatunk, amennyiről a NA szószólók úgy gondolják, hogy elmondhatják nekünk; ahogyan minden okkult csoportban bizonyos információkat feltehetően csak a legfelsőbb szintű beavatottakkal osztanak meg.

Ezzel együtt egyre nagyobb gyakorisággal nyitnak fel önként rejtélyeket nyilvánosan, ami azt jelzi, hogy a NA annyira megfelelőnek látja a támogatói bázisát, hogy ellen tud állni bármilyen ellenséges megnyilvánulásnak a céljaival szemben. Más esetekben kiugrott, magas szintű vezetőktől is jönnek kiszivárogtatások, ami azt mutatja, hogy még a hardcore NA hívek is ki vannak téve a kiábrándulásnak saját maguk által kreált valóságban megélt évek után.

4. A naiv idealisták kihasználása: Személyes tapasztalataim alapján úgy látom, hogy meglepően sokan fogadják örömmel az „Új világrendet”, „a Vízöntő korát”, az „új emberiséget” vagy az „Ősi bölcsességet”, azonban siralmasan tájékozatlanok az ügyben, hogy honnan jön ez az egész, és hová tart. Gyakran azért van ez, mert anélkül döntöttek egy adott NA-s ügy támogatása mellett, hogy ellenőrizték volna a mozgalom eredetét, vagy mert nem ellenőriztek egyéb NA-s forrásokat. Ezeknek a támogatóknak a legtöbbje a hierarchiában alacsonyabb szinten áll, és sokuk keményen dolgozik azzal a meggyőződéssel, hogy a NA tényleg jobb hellyé teszi a földet mindenki – inkluzíve zsidók – számára.

A felsőbb vezetés érdeke, hogy fenntartsák ezt az illúziót, és a munkás szinten lévő New Age-eseknek ne hagyják észrevenni a valódi célokat, különben sokan megtagadnák az együttműködést. Már ezzel együtt is sokat hallani a „globális megtisztulásról”, amelynek célja, hogy a világ népességének minimum 80%-ától megszabaduljanak, hogy egyértelművé tegyék: nem csak a zsidók, hanem számos más, elhivatott „világ szolgáját” ítélnek alkalmatlannak a New Age számára, amint az elit hatalmi struktúrájuk elfoglalja a helyét. Időbe telik ezeknek az elhivatott „könnyűmunkásoknak” megemészteni, hogy kihasználták őket és hazudtak nekik, és néha a tagadás szakaszába jutnak, de megérdemlik, hogy megismerjék az igazságot. Ezért ajánlom, hogy a jelen információkat ne csak a New Age ellenzőinek juttassuk el, hanem a támogatóinak is – különösen, ha olyanokról van szó, akik zsidók, vagy a házastársuk zsidó.

A sorozat máris kezdődik itt lent, a végén pedig linkeket találunk az összes fejezethez [ami még nem készült el magyarul, ott a link az eredeti cikkre visz]. A visszajelzéseket természetesen szívesen fogadom, és el is várom – legyen a reakció akár egyetértő, kétkedő vagy felháborodott. Egyetlen kérésem, hogy mindent olvassanak el, mielőtt írnak nekem. -- HN

Tovább a C részre: https://hitunkcelja.files.wordpress.com/2018/10/szivc3a1rvc3a1nyszc3adn-szvasztika.pdf

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

BEVEZETÉS

A. MEKKORA AZ ÖSSZEESKÜVÉS?

B. AZ EMBERISÉG TÖRTÉNELME A NEW AGE SZERINT

C. A NEW AGE ISTENEI: 

D. A NEW AGE „NAGY TERVE”.

E. NEW AGE-ES NÉZETEK A ZSIDÓKKAL ÉS A JUDAIZMUSSAL KAPCSOLATBAN

F. NÁCIZMUS ÉS NEW AGE

G. A TÁRSADALOM ÁTALAKÍTÁSA (TRANSZFORMÁCIÓ)

H. OKTATÁS A NEW AGE-BEN

I. MISSZIONÁLÁS A ZSIDÓK KÖZÖTT

J. MIT TEGYÜNK? A ZSIDÓ VÁLASZ

A következő hetekben a New Age bugyraiba szeretném bevezetni kedves Olvasóimat, egy izraeli háziasszony, Hannah Newman segítségével. Innentől az ő szövege következik, az én megjegyzéseim [szögletes zárójelben és dőlt betűvel] szerepelnek majd. A cikkeket folyamatosan fordítom; amíg a magyar verzió nem készül el, addig a lenti linkek az angol eredetire mutatnak majd. (Ide kattintva olvasható az alábbi felvezető eredetiben.)

Szivárványszín szvasztika

A New Age antiszemitizmusa - Jelentés a zsidó nép számára

írta: Hannah Newman -- freeway@netvision.net.il

Üdvözlet a barátságos és kifinomult végső megoldás feltárásában. Zsidó elemzés a New Age-ről.
Az alábbi linkek [folytatólagos posztokban fognak következni - KZs.] egy mindenki számára ismerős, ám jelentőségében kevesek által – különösen a zsidó nép által nem – felismert világméretű jelenség kulisszái mögé vezetik el az olvasót.

A jelenség olyan ún. paradigmaváltást hozott, amely az antiszemitizmus új, mégis rémisztően ismerős formáját viseli. Globális környezetünkben olymértékben szórta szét magjait, hogy esetleg nehezünkre is lesz elhinni az olvasottakat. Ez azonban teljesen rendben van – legyünk szkeptikusak; járjunk utána magunk is. Minden dokumentálva van.
Ami leginkább megdöbbentő, hogy ez a vészharang 1980 óta zúg, de miért nem hallották meg a zsidók korábban? Azért, mert a figyelmeztetés keresztényektől jött, és mi, zsidók nem figyelünk semmire, ami lehetséges térítő üzenetet tartalmazhat. Így hát nem vettük észre.

De miért nem hangoztatták a zsidók a saját figyelmeztetéseiket az elmúlt húsz évben? Fogalmam sincs. Kérdezzük meg a rabbit vagy a zsidó közösségi vezetőnket! Semmit sem szeretnék jobban, mint rokon témájú oldalakat belinkelni az enyémhez, de rajtam kívül összesen három komoly zsidó kutatóról tudok a rendkívül jól képzett és tanult milliók között – és egyikőjük sem tette online elérhetővé a munkáját.

Linkek a Szivárványszín szvasztikához:

BEVEZETÉS A KÜLÖNBÖZŐ OLVASÓK SZÁMÁRA - ANGOL  MAGYAR
Megjegyzések a New Age mozgalomban részt vevő zsidók, az összeesküvés-elméletek leleplezői és szkeptikusok, valamint azok számára, akik sosem rajongtak a Vízöntő korszakért.

A. MEKKORA AZ ÖSSZEESKÜVÉS?
A vezető New Age-esek olykor hajmeresztő állításokat tesznek. Túloznak vajon? Hogyan működhetnek, ha a „jószándékú összeesküvés” csakugyan akkora, mint amilyennek mondják?

B. AZ EMBERISÉG TÖRTÉNELME A NEW AGE SZERINT
Az emberi evolúció óriási léptekkel – és határozottan rasszista felhangokkal halad. Vajon a zsidókkal mi a helyzet? A reinkarnáció és a karma mindenre választ ad. Az, hogy drága Földanyánk megmentése érdekében a az emberiség 80%-ától meg kell szabadulni, csak egy része a nagy, kozmikus tervnek.

C. A NEW AGE ISTENEI
A „Teremtő”, a „Krisztus” – nem azt jelentik, amit a zsidók gondonak, hogy igen. De ez is a Terv része. Ismerjük meg a New Age Hierarchiáját, „szentháromságát” és Lucifert (kicsodát?!)... Mit kínálnak „a Mesterek” az emberiségnek, mit akarnak tőlünk, és ebből mit értek el eddig?

D. A NEW AGE „NAGY TERVE”.
A Terv célja: a világbéke. Először azonban a Hierarchiának meg kell nyernie egy csatát az ősi háborúban. Ezután foglalkoznak majd az olyan „világproblémákkal”, mint a zsidók. Olvassunk utána a mi időpontunknak (dátumunknak) a bolygószintű beavatásban (Planetary Initiation), amely az Új Emberiség Projektet (New Humanity Project) irányítja, és valójában mit szolgál a nukleáris leszerelés ösztönzése.

E. NEW AGE NÉZETEK A ZSIDÓKKAL ÉS A JUDAIZMUSSAL KAPCSOLATBAN
A „Zsidó Probléma”: hogyan tettük tönkre az emberiséget a judaizmussal, a cionizmussal és a puszta létezésünkkel. Miért kellett ezt tennünk, és miért kell a New Age-nek visszacsinálnia? Ők nem gyűlölik a zsidókat (a szekuláris zsidók megteszik helyettük). A zsidók mögötti „sötét erővel” azonban más a helyzet.

F. NÁCIZMUS ÉS NEW AGE
Hitler, a gyakorló okkultista, a Grál gnosztikus őrzője, az Új Emberiség messiása. Okkultista támogató tudták, hinduk és nyugati New Age-esek felismerték, a neonácik ünneplik. Mégis kevés történész kutatta ezt a kapcsolatot. Miért nem foglalkozik vele oly sok Holokauszt-kutató sem?

G. A TÁRSADALOM ÁTALAKÍTÁSA
Több, mint ismerős szlogen; a „Transzformáció” a New Age stratégiája, hogy a Tervhez illeszkedjünk – akár szándékosan, akár nem. A média és a szórakoztatóipar jól végezte a munkáját. Vannak ugyan elakadások a transzformációban, és vannak az emberiségnek ellenálló elemei is.

H. OKTATÁS A NEW AGE-BEN
A New Age alakítja a felnövekvő nemzedéket szülői hozzájárulással vagy anélkül. Hogy milyen régen is kezdődött, meg fogja döbbenteni az amerikaiakat. Mi a közös Alice Bailey-ben, az ENSZ-ben, a Clinton házaspárban és a Colorado-beli Littletonban? Betekintés a Globális Tanterv (World Core Curriculum) és a Kimenetel Alapú Oktatás trójai falovába. Még az otthonoktatás sincs a hatókörükön kívül.

I. MISSZIONÁLÁS A ZSIDÓK KÖZÖTT
Ez a fejezet kétszer hosszabb, mint bármelyik másik, és ez sokatmondó kell, hogy legyen. Miért fektettek a New Age misszionáriusok olyan sok energiát a zsidó közösségekbe való beszivárgásba? Méginkább, hogyan sikerül sokuknak elkerülnie az antimisszionáriusokat és egyéb Tóra-őrzőket? (A kabbalisták megmondhatják, ha akarják.) Ismerjük meg a „hálózateffektust”: hogyan ártott és hogyan segíthet nekünk? „Rövid” lista a legsikeresebb NA (New Age) missziókról, Izraelben és külföldön egyaránt, a szekuláris, tradicionális és orthodox közösségekben. Kapaszkodjunk.

J. MIT TEGYÜNK? A ZSIDÓ VÁLASZ
Reménytelen a helyzet? Számos zsidó számára az. Az Olvasónak nem. Minden attól függ, honnan várjuk a segítséget – és hogy készek vagyunk-e átadni magunkat egy másfajta személyes és közösségi „transzformációnak”. Ez azonban nehéz döntéseket igényel, a Hierarchia pedig azt szeretné elérni, hogy inkább lerázzuk és aludjunk szépen tovább.

Copyright megjegyzések: Hannah Newman anyagai közül egyik sem esik korlátozás alá. A szöveg szabadon idézhető, sokszorosítható, kiadható, két feltétellel:
- nem lehet jövedelemszerzésre használni; anyagi ellenszolgáltatás nélkül kell kínálni. Ez az egyetlen módja az olyan anyagok kezelésének, amelyek ilyen nagy horderejűek az egész nép számára.
- oda kell figyelni, hogy egyértelműen megkülönböztethető legyen, amit én írtam, és amit az utánközlő esetleg hozzáfűzött. Többszáz órát fektettem a kutatásba, és még számosat, hogy a szavaimat gondosan válogassam meg, azért, hogy pontosan, de szenzációhajhászás nélkül, valamint a szubjektivitás minimumával tudjam bemutatni ezt a jelenséget. Kérem ennek szíves tiszteletben tartását. 

„Ki ez a Hannah Newman – és miért higgyünk neki?”

Valójában nem vagyok senki. Nincs olyan tudományos fokozatom, amelynek akár csak távolról is köze lenne ehhez a területhez. Nincs megjelent könyvek listája, katedra, együttműködés híres emberekkel. Nincsenek szponzorok, anyagi támogatók és nincs semmilyen szervezet, amely hozzájárult volna a fáradozásaimhoz. Sosem adtam elő ezzel a témával kapcsolatban és nem is áll szándékomban. Ennek a kutatásnak nincs köze a munkámhoz, és teljes mértékben a szabadidőmben készítettem több év alatt. Más egyebek között ez azt is jelenti, hogy nincs hírnevem, amelyre vigyáznom kellene, nincsenek főnökeim, akiknek meg kell felelnem (Izrael  I-tenét kivéve, akit fenntartás nélkül elfogadok), és nem is törekszem hírnévre vagy ismertségre. Nincs okom hazudni senkinek.

A hívő szkeptikusok számára ez jó hír, ugyanis egyedül a saját értékei alapján kell megítélniük az anyagot. Ezért is tettem elérhetővé rengeteg forrást és linket. E-mailben válaszolok kérdésekre és kihívásokra. Bízom benne, hogy mint gondolkodó emberi lény, az Olvasó meggyőződhet a megbízhatóságommal kapcsolatban.
Akinek tetszik az anyag, és szeretné ajánlani a munkámat, de nem tudja, hogyan mutasson be – nos nagyon elégedetté tenne, ha úgy lennék ismert, mint „egy izraeli háziasszony, aki elvégezte a házi feladatát”.
Alázattal ajánlom a „világ szolgálatának” zsidó szellemében – a Mennyért,
HN.

Tovább: https://hitunkcelja.files.wordpress.com/2018/10/szivc3a1rvc3a1nyszc3adn-szvasztika.pdf

Az erdeti cikk itt: Parents try to force surrogate mother to abort their disabled baby - a CNN videót is érdemes megnézni ugyanitt.

Crystal Kelley szeretett volna kisbabával megajándékozni egy családot, amelynek nem lehetett természetes úton gyermeke, emellett szüksége is volt arra a pénzre, amelyhez a béranyaság révén juthatott. Így lett béranya egy szintén Connecticutban élő házaspár számára - akiknek már volt három gyermekük, de szerettek volna még egyet. A terhesség első félideje nyugodtan és barátságosan telt: Kelley és a házaspár rendszeres kapcsolatban volt egymással.

Az egyik ultrahang azonban rendellenességet mutatott ki. Még több ultrahangvizsgálat után egyértelmű volt a helyzet: a baba bizonyos fogyatékosságokkal jön majd a világra. Ajak- és szájpad-hasadéka volt, szívfejlődési rendellenessége, valamint egy ciszta az agyában. A gyermek szülei rögtön nyomást gyakoroltak Kelleyre, hogy szakíttassa meg a terhességet, mondván, ez a „humánusabb” megoldás. Nos, a legtöbb tisztességes ember nem tartaná éppen humánusnak azt, hogy megfosszanak egy gyermeket az életétől pusztán azért, mert esetleg valamilyen fogyatéka van. Ezzel Kelley is így volt, ezért megtagadta, hogy elvetesse a babát.

A házaspár először csak kérlelte, hogy menjen abortuszra. A CNN szerint:

„Mindketten láthatóan ki voltak borulva. Az anya sírt” – idézi fel Kelley. „Azt mondták, nem akarnak egy kisbabát a világra hozni, csak azért, hogy szenvedjen... Azt mondták, hogy próbáljak meg könyörületes lenni, mint Isten, kegyelmezzek meg a gyermeknek, és hagyjam elmenni.”

„Azt feleltem, hogy ők arra választottak ki engem, hogy kihordjam és megvédelmezzem ezt a gyermeket, és pontosan ezt is fogom tenni” – mondta Kelley. „Megmondtam nekik, hogy nem az ő döntésük Istent játszani.”

Majd távozott.”

Ezután megpróbálták megzsarolni, és 10 000 dollárt ajánlottak neki az abortuszért. Valakit megbíztak, hogy találkozzon vele, és ecsetelje neki, mennyire szörnyűséges lesz majd a baba élete. Azt is közölték vele, hogy ha megszüli, a szülők megtagadják, hogy jogilag vállalják a gyermeket.

„Az anya elmondta, hogy a béranya-ügynökség is kapcsolatba lépett Kelleyvel. Néhány nappal később kapott is egy e-mailt Rita Krontól (Surrogacy International), aki közölte, hogy ha megtartja a gyermeket, a házaspár nem egyezik bele, hogy jogilag a szülei legyenek.

„Maga lesz az egyetlen, aki döntést hozhat a gyerek ügyében, ha megszületik” – írta Kron.

Majd elvitte Kelleyt ebédelni.

„Részletesen ecsetelte a speciális igényű gyermekkel rendelkezők életét. Elmondta, mennyire fájdalmas lesz, kiborító, fárasztó és stresszes. Hogy anyagilag tönkretesz, és hogy a gyerekeim isszák meg a levét” – emlékezett vissza Kelley.”

Amikor a pénz nem jött be, fenyegetésekkel próbálkoztak. Felbéreltek egy ügyvédet, aki megmondta neki, hogy nincs más választása, mint hogy engedjen a követeléseknek.

„2012. február 22-én, hat nappal a végzetes ultrahang után, Kelley levelet kapott. A szülők ügyvédet béreltek.

„Köteles azonnali hatállyal megszakítani a terhességet” – írta Douglas Fishman, egy West Hartford-i (Connecticut) ügyvéd. „Már így is értékes időt vesztegetett el.”

Március 5-én Kelley 24 hetes terhes lesz, és azután nem szakíttathatja meg legálisan a terhességet, állította az ügyvéd.
„A határidő nem járhat le!” – tette hozzá.

Majd emlékeztette Kelleyt, hogy aláírt egy szerződést, amelyben beleegyezett, hogy „súlyos magzati rendellenesség esetén megszakíttatja a terhességet”. A szerződés azonban nem részletezte, hogy mi számít ilyen rendellenességnek.

Kelley szerződésszegésben van, írta, és ha nem megy abortuszra, a szülők vissza fogják perelni tőle azt a pénzt, amit eddig fizettek neki – kb 8 000 dollárt – plusz az orvosi és jogi költségeket is megfizettetik vele.”

Ezen a ponton Kelley is felbérelte a maga ügyvédjét, aki pro bono vállalta az ügyet. Héthónapos terhesen Kelley Michiganbe költözött, ahol [- más állam, más törvények - a biológiai anya helyett] őt jelölhették meg a gyermek anyjaként. Talált egy örökbefogadó családot, akik szívesen vállalták a babát. A biológiai szülők ezt is megpróbálták megakadályozni. Végül az örökbefogadás végbement, és a biológai szülők is meglátogatták a kicsit.

A történet több ponton aggasztó. Van egy gyermek, akinek bizonyos egészségügyi problémái vannak, és lehetséges, hogy valamilyen fogyatéka lesz. Az azonnali reakció azok részéről, akik akarták a gyereket, és akiknek szeretni és védelmezni kellene őt, az volt, hogy azonnal megpróbáltak megtenni mindent, hogy elvegyék az életét. Amikor ez nem jött be, megpróbálták elérni, hogy ne legyen ígéretes élete, hogy nevelőszülőknél lakjon, és megpróbálták távoltartani attól a családtól, akik tudtak az egészségügyi problémáiról, és ezzel együtt hajlandók voltak szeretni és gondozni őt.

Egyszer sem gondoltak rá emberi lényként. Nem gondolták az életre érdemesnek, és, ahogyan Kelley mondta, úgy döntöttek, hogy Istent akarnak játszani. Maga a tény, hogy emberek dönthetnek úgy, hogy megölnek egy gyermeket, csak azért, mert fogyatéka van, iszonyatos. Ki dönti el, hogy valaki mennyire lesz életképes? Ki dönti el, hogy milyen lesz egy ember életminősége?

Nem tudjuk, mi lesz ennek a kisbabának a sorsa. Jónéhány kockázatos műtét előtt áll. Lehet, hogy nem fog tudni járni vagy beszélni. De mosolyog, nevet, játszik a játékaival. Lehet, hogy nem lesz hosszú élete, vagy olyan élete, amit az emberek kiteljesedett életnek tartanak. De miért van az, hogy mi mondjuk ezt meg mások helyett? Miért érzik az emberek felhatalmazva magukat, hogy más helyett döntsék el ezt? Szemmel láthatóan, ha egy kisbabánál bármilyen egészségügyi problémát fedeznek fel magzati korban, az a „helyes”, ha automatikusan megfosztjuk az esélyétől is annak, hogy élhessen.

Milyen feje tetejére állt világban élünk, amikor valakinek a megölése humánusabbnak számít annál, minth hogy élni hagyjuk? Ahol a kisbabákat csak akkor engedik élni, ha tökéletesek?

Írta: Cassy Fiano, aki jelenleg Észak-Carolinában él a férjével, aki tengerészgyalogos. Van egy kisfiuk, Ben, és egy másik fiuk, Wyatt, aki Down szindrómás.

A következő kérdés és válasz a Living Waters Ministries facebook-oldaláról származik, és annyira tetszik a logikája, hogy gondoltam, kicsit átszerkesztve blogosítom is. Váljék épülésetekre :)

Az ateistává lett Melissa Hagan a következőt jelentette ki egy keresztény fórumban:

„Hiszitek vagy sem, korábban én is keresztény voltam.”

Az egyik hívő a következőket válaszolta neki:

"Van egy kérdésem számodra, Melissa, de mielőtt felelnél, kérlek, alaposan gondold végig a jelentőségét a válaszodnak. Azt mondod, „keresztény voltál”. Azt mondod tehát, hogy ismerted az Urat, ugye? Mert ez a bibliai definíciója a kereszténynek: ismerni az Urat. 

A válasz ugyanis jelentős dilemma elé állítja azt, aki azt gondolja, hogy ő hívőből lett ateista. Ha ugyanis a válasz „igen”, akkor meggyőződéses ateistaként beismerted, hogy Isten létezik. Így nem marad más válaszlehetőség, mint, hogy azt mondd: „Azt gondoltam, hogy igen, de mégsem”. Az igazság az, hogy nem ismerted az Urat, soha nem voltál keresztény. A megtérésed hamis volt.

Nem vagy egyedül. Millióknak volt hamis megtérése, és ott ülnek a templomokban, és megjátsszák az egészet. A Biblia kecskéknek hívja őket a juhok között (Izraelben együtt, egy nyájban legeltetik a kecskéket és a juhokat). Te, azonban, ahogyan sok más hamis megtérő is, nem maradtál a keresztények között, és nem csináltál sokáig úgy, mintha közéjük tartoznál. Elhagytad a gyülekezetet, és most már be vagy oltva kereszténység ellen - amiről azt gondolod, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ebben a kategóriában szinte mindenki a hamis evangélium tragikus eredménye, akik, mint te is, rezisztensek vagytok az igazsággal szemben.

Ha szeretnéd tudni, hogy miért és hogyan lettél a megtévesztés áldozata, kérlek olvasd el a „Pokol legféltettebben őrzött titka” (a linkre kattintva .doc file töltődik le) és az „Igaz és hamis megtérés” c. írást (pdf, külön ablakban nyílik) - vagy angolul meg lehet ezeket hallgatni a www.livingwaters.com -on.

Kinek ne lenne ezoterikus barátja, barátnője, ismerőse, aki folyton Nepálba vagy mondjuk Indiába vágyik, ahol... ahol még az emberek egyek a természettel és a hinduizmus békés országútján kerülgetik a szent teheneiket? Nepál, a spiritualitás központja, ahol a béke, a bölcsesség és a tudás kulminálódik minden utcasarkon. És ez ki is árad mindenkire, kivéve... Erről szól a mai cikk.

Forrás: Persecution Blog: NEPAL: “Those words were pricking my heart”

Amikor egy keresztény testvér (nevezzük Bilalnak) az elmúlt tavasszal egy kis nepáli városban elhunyt, a családjának fontos volt, hogy a holttestét eltemessék. A nepáli keresztények számára a temetés nem csak a holttesttől való megválás egy módja, hanem „Eben Háézer” (lásd 1Sám 7,12), azaz az elhunyt hitének és Isten hűségességének maradandó jelzőköve is. Nepálban azonban, ahol a lakosság 75 százaléka hindu, ilyenkor a halottak elégetése a bevett szokás.

A város lakossága, ahol Bilal családja él, körülbelül 30 000 fő, de közöttük csak négy-öt keresztény család van. Amikor Bilal meghalt, radikális hinduk megpróbálták megszerezni a holttestét, hogy hindu szokás szerint elégethessék. A halál ugyanis – a születéssel és a házassággal együtt – egyike a hindu kultúra három legfontosabb alapkövének. Bilal holttestének elégetésével a hinduk a keresztény hitéről szóló bizonyságtételét is eltörölni remélték. A hamvasztás az ő kultúrájukban azt az üzenetet hordozta volna, hogy Bilal nem is volt valójában keresztény, és hogy halálakor visszatért a hinduizmushoz - és megfordítva ugyanezt, sírja viszont örök bizonysággal hirdetné, hogy ez az ember keresztényként halt meg.

Bilal családja megtagadta, hogy átadja a holttestet a hinduknak; ők keresztény temetést akartak rendezni. Éppen otthon beszélték meg ennek részleteit a gyülekezetük pásztorával, Saballal, amikor kintről kiáltozást hallottak. Nagy hindu csődület támadt a házuk előtt, kiabálva fenyegetőztek és a holttestet követelték, hogy elvégezhessék rajta a hindu vallási előírásokat és az elégetést.

Sabal megmondta nekik, hogy Bilal keresztény volt, és hogy a családja keresztény temetést akar, ám a csőcselék ettől feldühödött, megragadták Sabalt két másik kereszténnyel együtt, és ököllel meg botokkal ütlegelni kezdték őket. A keresztények kerékpáron próbáltak menekülni, de az őrjöngő tömeg az üldözésükbe kezdett és tovább támadta őket.

A menekülők egy keresztény özvegy, Bima házába futottak, aki a feldühödött üldöző tömeg ellenére integetett nekik, hogy hozzá bemehetnek. Vajon miért tette ki az otthonát támadásoknak a keresztények befogadásával?
„Az Úr szolgája vagyok” – válaszolta Bima a VOM (Voice of the Martyrs) munkatársainak, „ezért erősnek kell lennem. Nem félek, mert Ő velünk van. Gondoltam rá, hogy azok közül az emberek közül néhányan gondot okozhatnak nekem, de erősnek kell lennem.”

A hindu tömeg végül meghátrált, és Sabalt és társait a többi keresztények motorbiciklikkel ki tudták menteni a veszélyből. Sabalnak a bántalmazás során elszenvedett sérüléseit ellátták, és később a VOMedical vezetője is megvizsgálta. Míg a sérülései gyorsan gyógyultak, lelkileg-érzelmileg válságba jutott; a támadás után egy hétig nem tudott aludni.
„Imádkoztam magamért, és amikor olvastam a Bibliát, megértettem, hogy meg kell bocsátanom nekik” – magyarázta Sabal, „mert az Úr azt mondja, ha te nem bocsátasz meg másoknak, te sem nyersz bocsánatot. Ezek a szavak a szívembe markoltak.” Isten segített Sabalnak megbocsátani a támadóinak azzal, hogy emlékeztette őt arra a bűnbocsánatra, amiben ő is részesült.

„Én is tettem helytelen dolgokat, és sokat hibáztam – szóval az Úrnak is van dolga velem, hogy megbocsásson. Így nekem is meg kell bocsátanom. Az Úr szólt hozzám: – Bocsáss meg nekik! Nekik is Hozzám kell jönniük. – Igen, az Úr szólt hozzám. És én azt feleltem: Igen. Munkálkodni fogok közöttük, hogy ők is Krisztushoz jöhessenek.” Egy hónappal a támadás után Sabal eljutott arra a pontra, hogy teljesen meg tudott bocsátani azoknak, akik megtámadták és megsebesítették őt.

Továbbra is ugyanabban a városban szolgál, de az eset után a gyülekezetének létszáma a felére csökkent. Sok keresztény a félelem miatt marad távol, ezért Sabal igehirdetéseinek a hívők bátorítása a célja, hogy megerősítse őket, és ellen tudjanak állni az üldözésnek, amiben tudja, hogy részük lesz.
„Egy napon mindenkinek meg kell halnia” – magyarázza a gyülekezetnek. – „Az élet nagyon rövid itt [a földön]. Bármit is tesznek velünk azért, mert Krisztust követjük, bármin is megyünk majd keresztül, még ha meg is kell halnunk, meghalhatunk, mert hosszú életünk lesz [az örökkévalóságban Krisztussal].”

Azok közül a hívők közül, akik túlságosan félnek ahhoz, hogy gyülekezetbe járjanak, többen kérik Sabalt, hogy jöjjön el hozzájuk, és imádkozzon velük, és Sabal hisz abban, hogy egy napon ők is felbátorodnak és visszatérnek a gyülekezetbe. „Hiszem, hogy egy napon eljönnek majd”, mondja, „mert tudom, hogy megízlelték az Urat”.

TE JÖSSZ: Te mit teszel, amivel olyan hagyatékot hagysz magad után Krisztusban, amitől mások is áldást nyernek a halálod után?

Nahát, milyen közhellyel jövök már megint, gondolhatja a kedves Olvasó, hát ilyen uncsi témát hogy lehet előszedni. Persze lehet, hogy csak magamból indulok ki, nekem eddig ugyanis nem sok mindent mondott ez a szó, hogy megbocsátás (szigorúan j nélkül, hogy magyarnyelv-őrködjek is egy kicsit :)). Kifejezetten unalmasnak találtam az erről szóló írásokat, ha ugyan elolvastam őket egyáltalán. Én ugyanis nem vagyok egy haragtartó típus, jól felhúzom magam valamin, aztán viszonylag hamar napirendre térek fölötte. Elég könnyen megbocsátok, annál is inkább, mert tudom, hogy én is bántottam már meg másokat, és tudom, hogy nem volt szándékos, és így én is ezt feltételezem  másokról.

Valami oka nyilván azért mégis van, hogy ezzel a címmel írok posztot, és a bevezető is talán sejtetni engedi, hogy rá kellett jöjjek: én se vagyok egy ilyen szuper-keresztény, akiben annyira túlteng a szeretet, hogy lepereg rólam minden sértés, bántás és mellőzés. Na mire is gondolok.

Úgy három hete azt vettem észre a reggeli csendességemben, hogy nem tudok imádkozni. Pedig terjedelmes lista volt előttem, és a hitem is megvolt hozzá, hogy az Úr elé vigyem a rajta szereplő embereket és ügyeket - főleg, hogy a mennyei Atya néhány kérésemre korábban valami egészen elképesztő módon válaszolt. Hiába keltem föl azonban korán, hiába olvastam előtte az Igét, elkalandoztak a gondolataim, és amikor kényszerítettem magamat a noteszemben szereplő dolgok fölsorolására, éreztem, hogy az egész mechanikus, külsőleges és erőltetett - vagyis olyan üresen vallásos. Nem volt meg az a közösségem Istennel, mint ami korábban. Biztosan azért van ez, mert beteg vagyok, gondoltam (tüszős mandulagyulladásom volt akkortájt, juhé), és emiatt nem tudok odafigyelni.

De aztán, amikor jobban lettem, az imahelyzet akkor sem változott, ugyanúgy nem volt meg az Istennel való közösség, olyan volt, mintha a falnak beszéltem volna, de leginkább mindig elkalandoztak a gondolataim. Pár napja aztán megint csak elém került egy írás a megbocsátásról. Bla-bla-bla, gondoltam először, de azért elolvastam (ez volt az). 

És közben rájöttem, hogy van ám nekem egy dédelgetett sérelmem. Amit nem akarok megbocsátani, hiszen akkor nem vághatnék vele vissza, és nem hivatkozhatnék rá egy alkalmas pillanatban. Ha megbocsátanám, akkor kedvesnek kellene lennem azokkal, akik megbántottak, és úgy kéne csinálnom, mintha nem is bántottak volna meg. Mi több, nekem kellene kezdeményeznem velük a kapcsolatfelvételt, méghozzá úgy, hogy ne is tudják meg, hogy megbántottak. 

Eszti (lásd az előző linket) tanácsait követve aztán az Úr elé vittem az ügyet. Elmondtam Neki, hogy milyen szemetek voltak velem, és igazságtalanok is. De most megbocsátok. Eszembe jutottak például a gyerekeim, akik gyakran verekszenek meg piszkálják egymást, de én ugyanúgy szeretem mindegyiket, és azt szeretném, ha nem állnának bosszút egymáson, hanem inkább megbocsátanának egymásnak, hiszen az én szemszögemből olyan apróságokon tudnak összekapni. Ha valakit helyre kell igazítani, az az én dolgom (meg az apjuké persze), de ők ne vegyenek revansot.

Rájöttem, hogy Isten is így van velünk. Akik engem megbántottak, őket ugyanúgy szereti, mint engem. Másrészt meg én is vétkeztem Isten ellen, és Ő megbocsátott nekem - akkor ki vagyok én, hogy másnak felrójak bármit is? És Isten nem fog addig meghallgatni, amíg ezt el nem rendezem. Igazából ez volt a legrosszabb, azt akartam, hogy újra meghallgasson, és ne csak a falnak beszéljek. Szóval megbocsátottam. Akarattal, nem érzésekkel. Utána kedvesen telefonáltunk, és rájöttem, hogy tényleg nem haragszom. Na jó, egy kicsit még igen, de ez már csak amolyan utóérzet, tudom, hogy el fog múlni, meg ha jobban belegondolok, csak az önérzetemet bántották, és arra meg úgyis ráfér, hogy egy kis alázatot tanuljak. Végül is kell-e egy ilyennél jobb alkalom, hogy Krisztust kiábrázolhassam? Mintha azt mondanák nekem: Na, most mutasd meg, hogy valóban követed-e az Urat, vagy csak dumálsz róla? Úgy reagálsz, mint a világ, és annak a gyümölcse harag lesz és ellenségeskedés - vagy úgy reagálsz, ahogy Jézus tanította, és annak a gyümölcse békesség lesz és szeretet?

Mindig megbántam, ha világi módon reagáltam, és mindig áldás lett a vége, ha Istenre bíztam az ügyeimet. Most is van egy függőben lévő esetem, ezt már az új ismeretem fényében az Úrra bíztam (a felháborodás és a pampogás helyett), és türelmesen várom, hogy mit hoz ki belőle :)

(Be akartam rakni képeket, de csak olyan giccseseket találtam, hogy gondoltam, inkább megkímélem tőle magunkat. Akinek hiányérzete van, írja be a google képkeresőbe, hogy forgiveness vagy valami hasonlót, és nézegessen. Vagy inkább bocsásson meg valakinek. Nekem is :))

Kedves Olvasóim, nemrégiben rátaláltam egy nagyon szuper blogra, amelyet egy keresztyén édesanya, Eszti ír. Jobbnál jobb és fontosabb és fontosabb (elsősorban a családdal és a gyermekneveléssel, -oktatással kapcsolatos) témákat vet fel, és elemez rendkívüli igei alapossággal és abszolút megalkuvásmentesen. Az alábbi írást, amit az engedélyével közlök, nagyon fontosnak tartom. Jómagam is régóta szerettem volna szavakba önteni az ún. gyermekmunkával, gyülekezeti gyerekfoglalkozásokkal, kreatív templomi játszóházakkal kapcsolatos véleményemet, de Eszti kimondta helyettem, úgyhogy az olvasása közben folyton az ún. aha-élmény kerülgetett (ez ám az élményközpontúság, hehe). Fogadják szeretettel!

Mi a baj a gyermek-evangélizációval? Írta: Eszti. Ide kattintva az eredeti cikk érhető el.

A gyerekórák témájához szorosan kapcsolódik a gyerekek (mint korcsoport) tömeges evangélizálásának a gondolata is. Jól szervezett báb-előadások, szórakoztató rendezvények, keresztény nyári gyerektáborok, gyereknapi programok, gyerekeknek szóló hívő könnyűzenei koncertek - azt hiszem, a sort még lehetne folytatni. Ezek az alkalmak mind azzal a szervezői szándékkal jönnek létre, hogy az elveszett gyerekekhez elvigyék az evangélium örömüzenetét.

Sok helyütt maga a gyermek bibliakör vagy vasárnapi iskolai foglalkozás is tulajdonképpen egy gyermek-evangélizációs törekvés, de most elsősorban nem erről, hanem az előbb említettekről lesz szó.

(A mostani poszt egy sorozat harmadik, egyben utolsó része. Az első részt itt, a másodikat itt olvashatod.)


Bármilyen jó szándékú kezdeményezés hatására valósul is meg, a gyermek-evangélizáció nem biblikus. Bár nincsen konkrét tiltás az Igében a gyerekalkalmakkal és a gyermek-evangélizáció különféle formáival kapcsolatban, de bizonyos igei alapelvek alapján eljuthatunk arra a következtetésre, hogy a Biblia nem támogatja a kettő egyikét sem. Az Úr más tervet gondolt el a gyerekek megmentésére.


De konkrétan mégis mi szól a gyermek-evangélizáció ellen?

Először is, gondolkodjunk el, hogy mennyire nagy a hangsúlyeltolódásunk a bibliai modellhez képest, amikor kizárólag a legfiatalabbakra koncentrálnunk. Az Igében azt látjuk, hogy főként érett felnőttek osztják meg az evangéliumot más érett felnőttekkel. Sem Jézus, sem a tanítványok, sem a később alakult gyülekezetek nem tűztek ki olyan missziós célokat maguknak, hogy kizárólag gyermekeket vagy fiatalokat nyerjenek meg Isten országának, mégpedig a szüleiktől függetlenül. Ez a modell tehát, amikor a gyerekekre fókuszálunk, nem található meg a Bibliában.

Másodszor, tudomásul kell vennünk, hogy minden gyerek az őt gondozó szülő tekintélye alá tartozik - szellemi értelemben is. Éppen emiatt, ha a szülő szellemi sötétségben él, akkor kétségtelen, hogy az ő szellemi sötétsége a gyerekére is hatni fog.

A megoldás azonban nem a gyerek kivonása a szülő tekintélye alól, hanem a szülő 'szellemi hovatartozásának' megváltoztatása (erre nyilván csak Isten képes).

Helytelen dolog kivonni a legvédtelenebb családtagot és a családjától izolálva mindenféle szórakoztató programokkal a szívéhez közel hozni az evangéliumot (remélve, hogy a gyerek megtérése a család többi tagját is megtérésre ösztönzi).

Bontsuk most szét ezt egy kicsit. "Helytelen dolog kivonni a legvédtelenebb családtagot." Persze, sokkal kényelmesebb és kevésbé ijesztő egy befolyásolható és formálható korosztálynak elvinni az örömhírt, mint felnőtt férfiakat, vagyis apákat elérni. De a családfő nem a gyerek, hanem az apa, és az ő szellemi tekintélye alá tartozik a gyermeke. (Hogyha az apa nincsen jelen a családban, akkor nyilván az anya vagy más gondozó felnőtt lesz az, akit 'meg kell célozni', semmiképpen sem a gyerek).

Ha valóban meg akarunk nyerni egy gyermeket, akkor arra tegyünk erőfeszítéseket, hogy megnyerjük az apját. Így nemcsak a gyereket nyertük meg, hanem az összes többi családtagot is, mivel az apa háza népe is hitre fog jutni jó reménység szerint (hiszen egy hívő személy szellemi tekintélye alá kerülnek).

A gyerekek viszont befolyásolhatóak, és ahogyan mi sem örülnénk, ha a tudtunkon kívül egy furcsa szekta tagjai behálóznák gyanútlan szeretteinket mindenféle ártatlannak tűnő gyerekprogramon keresztül, ugyanilyen módon a nem-hívő szülők sem reagálnának ennyire pozitívan ezekre az alkalmakra, ha tudomást szereznének arról, hogy az igényesen szervezett rendezvényeink mögött titkoltan megfogalmazott, de határozott megtérítési szándék van.

Eleve nem helyes, nem is biblikus evangélizálási mód mézesmázba csomagolni az örömhírt. A Biblia arról tesz tanúságot, hogy aki evangélizál, az mindig nyílt lapokkal játszik. Nem jó dolog úgy tenni, mintha 'csak' jól csengő programot szerveznénk a gyerekek szórakoztatására - de titokban azért imádkozni, hogy a résztvevők térjenek meg.

És ez már a szétbontott gondolat másik fele. Vagyis, hogy az evangéliumot nem szabad becsomagolni a fogyaszthatóság kedvéért.

Ha az emberek nem fogadják el nyíltan hirdetve, akkor még nem készek a megtérésre.

Ez előbb-utóbb akkor is kiderül, ha a becsomagolt evangéliumra látszólag reagálnak: mert, amikor a máz lekopik, akkor lelepleződik az evangéliummal kapcsolatos valós hozzáállásuk. Viszont kezdetben a mázra való pozitív reakciót könnyen össze lehet keverni az evangélium iránti komoly érdeklődéssel. De erről később még szó lesz.

Talán az evangélium becsomagolása is oka annak, hogy annyi sok ál-megtérés van manapság.


Hívő vagy hitetlen?

Az Igében azt látjuk, hogy az emberiség két csoportra van osztva, és e két csoport jól körülhatárolható. Vannak istenfélő és vannak Istent nem félő emberek: vagyis vannak keresztények és vannak olyanok, akik nem azok. E két csoport között markáns és kikerülhetetlen választóvonal húzódik - természetesen szellemi értelemben.

Az Újszövetség tanúsága szerint mind a keresztények, mind a többi ember számára a kezdetektől kristálytiszta és egyértelmű volt, hogy ki a hívő és ki nem az. Ahogyan az ószövetségi időkben is nagyon egyértelmű volt, hogy ki izráelita és ki nem az.

A zsidóknak teljesen mások voltak a szokásai, máshogyan ünnepeltek, és eleve az egész életvitelük merőben más volt, mint azon népeké, akik között éltek. Ezért senki sem bizonytalankodott azzal kapcsolatban, hogy ő maga zsidó-e vagy sem... Ugyanígy a keresztények szokásai, ünnepei és életvitele is radikálisan eltért azokétól, akik nem voltak Jézus követői. Így aztán aki 'belül' volt, arról egyértelműen tudható volt, hogy ő belül van, aki pedig 'kívül' volt, arról tudni lehetett, hogy ő kétségkívül kívül van, és nem belül. A korai egyházról így ír a Biblia:

Érdekes, hogy az Egyebek nem csatlakoztak az első gyülekezethez, de a Hívők igen. Ezen el lehet gondolkozni...

Mert ma, mintha egészen mást tapasztalnánk. Ma úgy tűnik, annyira összemosódik a helyi gyülekezet és a világ közötti markáns vonal, hogy sokan már nem igazán biztosak abban, hogy tulajdonképpen melyik oldalon is állnak... Kegyes hívők a lelkükben folytonosan gyötrődnek (azon, hogy még Isten gyermekei-e egyáltalán), mert reménytelennek látszó harcuk van bizonyos bűnökkel. Mások pedig Krisztussal kérkednek, holott az életvitelükkel nyíltan tagadják azt, Akit Mesterüknek hívnak. Az egyház, mintha fásult kegyelemmel mindenkit magához ölelne a szeretet jegyében, ezzel még tovább fokozva a káoszt.

E káosznak köze kell, hogy legyen ahhoz a módhoz is, ahogyan a mai gyülekezetek a missziót gyakorolják.

Félrekommunikáljuk az örömhírt, megpróbáljuk elfogadhatóbbá tenni a kereszt botrányát, de mindenféle erőfeszítésünk eleve kudarcra van ítélve. Hiszen a Szentlélek csak abban a szívben vesz lakozást, amelyik az igazság teljes megismerése után reagál az elhívásra, és teljesen elköteleződik Jézus Krisztus követése mellett. Nehéz teljesen elköteleződni, ha mázba csomagolva kapja az igazságot.

Ha a nyílt igehirdetés, mint igei 'módszer' mellett másra, pl. a máz előkészítésére fordítjuk az időnk és erőnk legjavát, akkor nem jól használjuk fel az időnket, így a munkánknak nem lesz jó eredménye. Mivel mézesmázba csomagolunk, az emberek örömmel reagálnak a mázra. Megtévesztjük őket, hogy megnyerhessük őket, ők pedig megtévesztenek minket, amikor elhitetik velünk (és önmagukkal), hogy megtörtént a várva várt változás bennük.

Lehetséges, hogy éppen azért nem érünk el valódi eredményt, mert nem az Isten szerinti módon tesszük a dolgunkat.

Az Úrnak az tetszett, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket! Ha mi más úton - foglalkoztatva, szórakoztatva, érdekes és vidám programokat szervezve - próbálunk embereket az üdvösséghez hozzásegíteni, az minimum kétes eredményt hozhat.

Az evangélium mindig is botránykő lesz az elveszettek szemében, mert arról szól, hogy ők bűnös, kárhozatra méltó emberek, akik jogosan érdemlik Isten büntetését a lázadásuk miatt. Ezt a tényt az Isten nélküli ember önmagától soha nem tudja (nem is akarja) befogadni. Egyedül Isten Szentlelke által lehetünk képesek felfogni az igazságot a maga mélységében és elfogadni, hogy ez éppen rólunk szól. Viszont az örömhír nem csak ennyi, hiszen Isten csodálatos kegyelméről is beszélni kell, amivel Jézus Krisztusban lehajolt a maga mocskában fetrengő emberiséghez, hogy kibékítsen minket önmagával. A kettő együtt az evangélium.

A szórakoztatás egyáltalán nem méltó az üzenethez és félrevezető is. Ha félrevezető, akkor lehet, hogy lesznek emberek, akiket félre fog vezetni: akik örömmel reagálnak az erőteljesen hirdetett kegyelemre és örömmel 'választják' maguknak a mennyországot a pokol helyett (ki ne tenné?), de valójában nem akarnak megtérni a bűneikből, nem akarnak Jézus követőivé válni, nem akarják a maguk kívánságait megfeszíteni, és azt sem akarják, hogy Isten megmondja nekik, hogy mit kell tenniük. Ők azok, akik egy nyíltan hirdetett üzenetre közönnyel, elutasítással vagy dühvel reagálnának, de egy becsomagolt üzenetet örömmel üdvözölnek. Ez azonban már egy gyülekezeti szintű probléma (legalábbis abban az esetben, ha ezek a fél-odaszánt emberek bekerülnek a gyülekezetbe).

A szórakoztatás hátránya az is, hogy az emberek nagyobb eséllyel fognak pozitívan reagálni a programra (hiszen éppen ez a célunk, ezért csináljuk). Így viszont nem kapunk valós képet az erőfeszítésünk eredményeiről. Nem derül ki, hogy valójában hányakat mozdított meg maga az üzenet, és hányakat csupán a szórakoztatás.

De... talán nem is szeretnénk valós képet kapni.

Talán a valós eredmények annyira nem is érdekesek nekünk és nem is mérvadóak. Mert, hát csináltunk valamit - nem is keveset. Sokat belefektettünk, és szeretnénk eredményeket elkönyvelni, bármi áron.


A statisztika 'üzenete'

És éppen erről van szó. Mert a gyerekszervezetek statisztikái nem arról beszélnek, hogy hány gyerek tért meg és lett meggyökerezett szolgáló tagja egy gyülekezetnek. Nem is arról, hogy hány teljes család fordult az Úrhoz a megváltozott életű gyerekek otthoni szolgálata miatt. Hanem arról, hogy hányan vettek részt az alkalmakon, hányan járnak a rendszeresen szervezett programokra, és hányan nyilatkozták azt, hogy tetszik nekik a program, máskor is szívesen elmennek.

A gyerekalkalmak szervezői lejjebb szállítják a mércét, mert ezek az általuk meghatározott 'eredmények' mérhetőbbek és valóságosabbak, mint azok az eredmények, amelyek biblikus értelemben valódi eredménynek számítanak: megtért, bemerített tanítványok 'születése', akik megtartják mindazt, amit Jézus parancsolt.

A gyermek bibliaórák vagy vasárnapi iskolai foglalkozások kapcsán is a szolgálattevők éveket fektetnek a gyerekekbe, de ennek eredményei nem igazán érzékelhetőek. Őket ugyanis nem a vasárnapi gyerekfoglalkozás 'juttatja hitre'. Annak ellenére így van, hogy a gyerekmisszió ezen formájának rendszerint pontosan a hitre juttatás a célkitűzése - legalábbis így hirdetik a tevékenységüket.

(Ha egy gyülekezet vasárnapi gyerekalkalmainak nincs kifejezett evangélizációs célkitűzése, inkább istentiszteleti gyerekvigyázó szolgáltatásként üzemel -sokan így tekintenek rá-, akkor egyrészt eltér a vasárnapi iskolai szervezetek céljaitól, másrészt, figyelmen kívül hagyja, hogy az Ige szerint a gyerekeknek a szüleik mellett van a helyük és nem más felnőttekkel.)

Az igazság az, hogy az erős hívő háttérből jövő gyerekek eleve fogékonyak az Ige igazságaira, de elsősorban nem a tanítók, hanem a szülők munkája miatt. A nem hívő és/vagy problémás háttérből jövő szülők gyerekei pedig csak ritkán térnek meg és gyökereznek meg abban a gyülekezetben, amelyben a vasárnapi gyerekórákon részt vettek. Így a szervezők végül mégsem érik el azokat, akiket a programokkal el akarnak érni...

Ha tehát valódi, biblikus eredményeket nézünk, akkor a gyerekmissziós szervezeteknek nincsen túl sok - annak ellenére sem, hogy a gyülekezetek és maguk a szolgálattevők is mennyi értékes időt, energiát és pénzt fordítanak e szolgálat sikerére .

Az eredmény persze nem elegendő a létjogosultság megkérdőjelezéséhez, hiszen attól még, hogy nincsen megfelelő eredmény, még lehetne Istentől való a kezdeményezés. De az, hogy mégis eredménynek tüntetik fel azt, ami nem az, már komolyan elgondolkoztató.


Mit kellene tenni??

Azt a sok anyagi és eszköz-forrást, amivel ezek a szervezetek rendelkeznek, fel lehetne használni a családok igei képzésére, és ahhoz való segítségnyújtásra, hogy a hívő szülők felkészülten hirdethessék az evangéliumot a családjukban és a környezetükben.

Nem kellene vasárnapi iskolát, illetve gyermek bibliakört szervezni a gyülekezetekben és - bár radikális gondolat, de - ha már van, azt le kellene állítani. Ez ugyanis a hívő szülők gyerekeinek szükségtelen, hiszen a szüleiké a feladat, hogy szellemileg neveljék és tanítsák őket. A nem-hívő szülők gyerekeinek pedig eleve nem hasznos ilyesmit szervezni: részben a fent említettek miatt. Részben pedig azért, mert az Ige szerint nem a gyülekezetbe kell behívni a világot, hogy az ott valamiképpen 'hívővé' változzon, hanem a gyülekezetnek kell sóként kimenni a világba és tanítvánnyá tenni másokat.

A hívő családoknak teljes mértékben fel kell vállalniuk, hogy a környezetükben élőkkel megosztják az evangéliumot: nem a gyerekekkel, hanem a felnőttekkel. Így valódi esélyt kapnak a gyerekek is a hitre jutásra és a hitben való meggyökerezésre.


Mit tudunk mi tenni?

Egyéni szinten megoszthatjuk a hitünket másokkal. Ha szülők vagyunk, egyéni szinten felvállalhatjuk a saját családunk szellemi nevelését/tanítását. Ha adódik lehetőségünk, bátoríthatunk ezekre a dolgokra más hívő szülőket is.

Nem kell, hogy úgy legyen minden, mint volt. Lehet változtatni, lehet hatékonyabban és igeileg megalapozottabban munkálkodni a gyerekeink megtérésén. És Isten ennek mögé tud állni.

Kedves Olvasóim,

előrebocsátom, hogy nem vagyok teológus (szociális munkás vagyok egyébiránt), és a Biblia egyik eredeti nyelvét sem ismerem. Erre vonatkozó szellemi ajándék és felhatalmazás hiányában azt sem fogom tudni megtenni, hogy olyan színvonalas bejegyzéssel (tanítással) álljak elő, mint sok más keresztény blogger-testvérem. Nem is ez az én feladatom, azt hiszem. Hogy miért írok mégis bejegyzést ezzel a címmel? Hát azért, mert baromira belelkesültem ettől a felfedezésemtől, és most kezdem jobban beleásni magamat a témába (azaz tanításokat keresgélek erre vonatkozólag). Ez a poszt tehát amolyan útjelző szeretne lenni, hogy ha más is nagyot nézett a cím kapcsán, és érdekli a dolog, akkor célzatosan tudjon ennek utána járni (és mondjuk kommentben a forrást be is linkelheti majd ide :) ).

Azt tapasztaltam az évek során (és tudtommal ez minden hívő közös tapasztalata), hogy minél többet olvasom az Igét, annál több minden tárul fel belőle számomra, egyre mélyebb összefüggéseket értek meg, és ezekre valami hihetetlen döbbenettel tudok rácsodálkozni. Tényleg olyan érzés, mint amikor kincset lel az ember, és van, hogy az efelett való öröm szinte szétfeszít belülről, úgy repes a szív a ráeszmélés és a megértés bolodgságától. Ezek az Úrral való találkozás különleges pillanatai, hiszen a Szent Szellem megvilágosító ereje nélkül aligha lennének lehetségesek ezek – amikor egyre újabb és újabb kirakódarabkák kerülnek a helyükre. „Mekkora flash!” – szoktuk mondani ezekre a mi „neo-kánaáni” nyelvünkön, hihi.

Vankó Zsuzsa mondta az egyik előadásában, hogy a Biblia az összefüggések könyve, és ezt nagyon igaznak találom. Egy korábbi posztban lelkesen regéltem az új, EFO, azaz egyszerű fordítású Bibliámról, amit tényleg nagyon jó szívvel ajánlok mindenkinek; számomra áldások tárházává vált az elmúlt kb. négy hónap során, amióta olvasni kezdtem (bár ne legyek igazságtalan a korábbi fordításokkal szemben sem: a Károlyi Biblia olvasása közben születtem újonnan; az volt az első Bibliám, amit olvasni kezdtem - és a protestáns újfordításom is elég tiri-tarka a sok aláhúzástól, és otthonosan kopottak a lapjai a sok használattól. Akárhányszor vettem kézbe ezeket, Isten mindig szólt hozzám, és mindig új dolgokat értettem meg az Igéjéből).

Hogy végre a tárgyra térjek, a legújabb flash-em ráeszmélésem az volt, amikor a gyerekeimnek éppen a Bírák könyvéből olvastam föl Gedeon történetét, ahol is Gedeon az Örökkévaló angyalával találkozik. Ez a rész nagyon ütős szerintem, bemásolom (Bírák 6, 15-18, EFO):

"Akkor az Örökkévaló odafordult Gedeonhoz, és ezt mondta neki: „Én téged küldelek, hogy szabadítsd meg Izráelt a midjániaktól! Indulj el így, ahogy vagy, amennyi erőd van, azzal!”

„Ó Uram! Én szabadítsam meg Izráelt? De hogyan, mikor Manassé egész törzsében a mi családunk a legszegényebb, és apám családjában én vagyok a legfiatalabb?” — szabadkozott Gedeon.

„Én veled leszek — felelte az Örökkévaló —, ezért le fogod győzni a midjániakat, mintha csak egyetlen embert kellene megverned.”

Erre Gedeon így felelt: „Uram, ha kedves vagyok neked, kérlek, erősítsd meg, hogy valóban te vagy az, aki beszélsz velem! Most hazamegyek, és áldozatot készítek a számodra. Kérlek, várj meg, amíg visszajövök, és eléd teszem az áldozatot!”

„Megvárom, amíg visszajössz” — válaszolta.”

Gedeon szemtől szemben látott valakit, aki E/1 személyben beszélt az Örökkévaló nevében. Isten viszont Szellem, Ő láthatatlan; Izráel népe is füst- és tűzoszlop formájában láthatta csak. Számomra teljesen mellbevágó volt a felismerés, hogy ez csakis az Úr Jézus lehetett – abban a formájában, amelyben Dániel látta Őt a Tigris folyó partján (Dániel 10), vagy az átváltozásakor Péter, János és Jakab a hegyen, valamint amelyben János apostol később a Patmosz-szigeti látomásában szemlélhette.

Angyal azért nem lehetett, mert bármikor, amikor angyalok jelentek az embereknek akár az Ó-, akár az Újszövetségben, nem engedték, hogy imádják őket, nem fogadták el az imádatot, ami csakis Istent illeti. Lásd pl. ezt a részt: 

"Ekkor én, János, az angyal lába elé borultam, hogy imádjam őt, de ő visszatartott: „Vigyázz, ne tedd, mert én csak szolgatársad vagyok neked is, meg a testvéreidnek is — mindazoknak, akik Jézus tanúságtételét hordozzák. Istent imádd!" (Jel 19,10)

A Gedeonnak megjelenő "Örökkévaló angyala" viszont elfogadja az imádatot, sőt a neki való áldozatbemutatást is, és E/1 személyben, Isten nevében beszél!

Innentől egyre-másra bukkantak fel előttem azok a részek, ahol az Ószövetségi Ige nagyon sok helyen, miközben Örökkévalót mond, valójában Jézusról beszél (és e ráeszméléstől rendszerint elementáris erővel tör rám a felismerés, hogy a kettő ugyanaz). Például amikor Zakariás könyvéhez értem, megdöbbenve tapasztaltam, hogy mintha a Jelenések könyvét, vagy mintha Jézus végidőkről szóló szavait olvastam volna. Pl. Zakariás 11,9-11; 13,1, kiemelések tőlem:

„Ezt mondja az Úr: „Akkor hozzálátok, hogy megsemmisítsem mindazokat a nemzeteket, akik Jeruzsálem ellen támadtak.

Dávid családjára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a kegyelem, a könyörület és az imádság szellemét. Bizakodva néznek rám, akit ők átszúrtak. Gyászolni fognak engem, ahogy siratják az egyetlen fiút. Sírnak miattam, mint az elsőszülött fiúért, aki meghalt. Akkor egész Jeruzsálemben olyan nagy gyászt tartanak, mint Hadad-Rimmón mellett, a meggidói síkságon.”

Azon a napon forrás fakad Dávid családja és Jeruzsálem lakosai számára, hogy megtisztítsa őket minden bűntől és tisztátalanságtól.”

A prófécia folytatódik, Zakariás 13,6:

„Ha pedig valaki megkérdezi tőle: »Akkor miféle sebhelyek ezek itt a melleden?« Erre így felel: »Ezeket a sebeket a barátaim házában kaptam.«”

Ez is eléggé magáért beszél szerintem, és abszolút megvan mindennek az Újszövetségi párhuzama, amikor Jézus az utolsó időkről és a második eljöveteléről beszél. Pl.:

Máté 24:30, Jézus mondja: "Akkor megjelenik az égen az Emberfiának a jele, és a világon minden ember gyászolni és sírni fog. Mindannyian meg fogják látni az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin hatalommal és nagy dicsőséggel."

De a legütősebb még hátra van, Zakariás 14 – olvassátok el az egészet, most én csak kivonatolom a lényeget:

„Nézzétek, eljön az Örökkévaló napja! Akkor ellenségeid kirabolnak, Jeruzsálem, és a zsákmányt szemed láttára osztják szét a város közepén. Ezt mondja az Úr: „Összegyűjtök minden nemzetet, hogy megostromolják Jeruzsálemet. El is foglalják a várost, kifosztják a házakat és megerőszakolják az asszonyokat. A város lakóinak felét fogságba hurcolják, de a többiek megmaradnak. Akkor az Örökkévaló kivonul, és harcba száll a Jeruzsálemet megtámadó nemzetekkel, mint ahogy régen, a csaták idején tette.” 4 Azon a napon az Olajfák hegyére lép, amely Jeruzsálemtől keletre emelkedik, és a hegy kettéhasad: egyik fele észak felé, a másik dél felé mozdul el. A hasadék pedig kelet-nyugati irányban igen nagy völggyé szélesedik. 5 Futva menekültök ebben a völgyben, mely Ácalig ér. Úgy fogtok futni, ahogy a nagy földrengés idején menekültek őseitek, amikor Júdában Uzzijjá király uralkodott. Eljön az Örökkévaló, az én Istenem, és vele együtt minden szentje is!"

Párhuzam a Jelenések 19,11-16-ból: 

"Ismét láttam: megnyílt a Menny, és egy fehér ló jelent meg. Lovasának neve „Hűséges és Igaz”, mert igazságosan ítél és harcol. 12 Tekintete, mint a tűz lángja, fején pedig sok koronát visel. Erre a lovasra olyan név van ráírva, amelyet rajta kívül senki sem ismer. 13 Vérbe mártott köpenyt visel, és így nevezik: „Isten Igéje” [Isten Igéje = Jézus]. 14 Mennyei seregek követik fehér lovakon, tiszta fehér, gyolcsvászon ruhákba öltözve [ezek pedig a szentek, azaz a megváltottak serege]. 15 Az elöl haladó lovas szájából éles kard jön ki, amellyel csapásokat mér a nemzetekre. Vaspálcával uralkodik fölöttük, és ő tapossa majd a szőlőt a Mindenható Isten szörnyű haragjának szőlőtaposó helyén. 16 A lovas derekánál, a köpenyére ez a név volt írva: KIRÁLYOK KIRÁLYA ÉS URAKNAK URA"

Zak 14,16 folyt.: "Ezek után azok, akik életben maradnak azokban a nemzetekben, amelyek Jeruzsálem ellen támadtak, évről-évre feljönnek Jeruzsálembe, hogy részt vegyenek a Sátorok ünnepén, és hogy a Királyt, az Örökkévalót, a Seregek Urát imádják." - Ez pedig az ezer éves királyságról szól! 

De menjünk vissza a próféciáktól az Örökkévaló angyaláig, ami Jézust jelöli. Rákerestem erre a szókapcsolatra, és a gotquestions oldalán megtaláltam kigyűjtve azokat az igehelyeket, ahol Jézus jelenik meg az Ószövetségben (ráadásul észrevettem, hogy a cikk magyarul is elérhető, ezért azt is linkeltem be). Íme a megadott helyek:

1 Mózes 16:7-12; 21:17-18; 22:11-18; 2 Mózes 3:2; Bírák 2:1-4; 5:23; 6:11-24; 13:3-22; 2 Sámuel 24:16; Zakariás 1:12; 3:1; 12:8 

Kellemes, elmélyült kutatómunkát kívánok minden kedves Olvasómnak!