Hit: a reménylett dolgok valósága

A fenti címet nem én találtam ki, hanem az origo szerkesztői. Az ide kattintva olvasható cikkből az derül ki, hogy Egyesült Államokbeli tudósok kiszámolták, hogy a Hold keletkezésével kapcsolatos eddigi elméletek mind olyan problémákat vetnek fel, amelyekből arra lehet következtetni, hogy valamennyi elmélet téves, és valami más magyarázatot kell találni "égi kísérőnk" (állandó közhely) ittlétére. 

"A legújabb geokémiai vizsgálatok, számítógépes modellek, elméleti kutatások és űreszközökkel végzett mérések több ponton megkérdőjelezik a becsapódásos hipotézist, vagyis azt, hogy a Hold anyaga közvetlenül a Föld testéből szakadt ki egy becsapódás után."

A széles körben elfogadott elmélett szerint "a Holdat kozmikus becsapódás szakíthatta ki a Föld testéből. Eszerint a becsapódó test akkora lehetett, mint a Mars (amelynek tömege tizede a Földének). A kozmikus katasztrófa 4,56 milliárd évvel ezelőtt következhetett be, bár a holdkőzetek legújabb geokémiai vizsgálata alapján a kutatók valamivel későbbi, 4,4-4,46 milliárd évvel ezelőtti időpontot valószínűsítenek. A különbség évmilliárdok távlatából nem nagy, de az égitestek korai geokémiai fejlődése szempontjából mégis jelentős."

"A Holdról hozott kőzetminták geokémiai elemzése szerint égi kísérőnk izotóp-összetétele nagyon hasonló a Földéhez. Ezt nehéz a becsapódásos elmélet korábbi változatával megmagyarázni. Az ugyanis nem tenné lehetővé az egykori Föld és Hold anyagának ilyen tökéletes keveredését."

További probléma, hogy:

"A Hold keletkezését magyarázni szándékozó elméleteknek mindenekelőtt kielégítő magyarázatot kell adniuk a Hold nagy méretére. (A Hold a bolygójához képest a legnagyobb tömegű kísérő az egész Naprendszerben. A Jupiter és a Szaturnusz nagy holdjai között vannak a Holdnál nagyobbak, ám az óriásbolygókhoz képest eltörpül a méretük.)"

A legújabb elmélet szerint a Hold eredetileg a Vénusz körül keringett (ha így maradt volna, Asimov sosem írhatta volna meg a Hold tragédiáját :) ), és valaminek a hatására került át a Föld mellé.

Csakhogy nincs meg a becsapódó test:

"A legnagyobb problémának azt tartják, hogy - akár a Földön, akár a Vénuszon történt az egykori óriás kozmikus katasztrófa - elképzelésünk sincs, honnan jöhetett a becsapódó test. Akár egy másik bolygó gravitációs teréből kiszabadult hold, akár egy óriás aszteroida is lehetetett."

Ez nagyon furcsa, ha valami ekkora erővel nekicsapódott mondjuk a Földnek, hogy-hogy nem lökte azt arrébb? Hiszen a naprendszer keletkezéséről épp azt írják, hogy az Uránusz és a Neptunusz (meg az újonnan felfedezett, rózsaszín exobolygó) is akkorák, hogy a jelenlegi ismeretek szerint nem keletkezhettek a jelenlegi helyükön, hanem minden bizonnyal közelebb voltak a Naphoz, és valami nekik ütődött, és így kerültek kijjebb. Namost ha a Földnek is megváltozott volna a Naptól való távolsága, annak minden bizonnyal lenne nyoma - de nincs.

A Hold ugyanis nem kialakult, és nem is a Vénusztól került ide, hanem a Teremtő Isten alkotta meg, hogy éjszaka világítson (1Mózes 1,14; Zsoltárok 136,9 - ez magyarázatot ad a méretére) és hogy jelül szolgáljon az idő számításának és az ünnepeknek (Zsoltárok 104,19 - ez pedig a forgási ciklust magyarázza meg).

A tudósok tehát nem tudnak felállítani egyetlen olyan hipotézist sem, amelyet saját maguk ne tudnának megcáfolni, a világnézetük azonban nem engedi számukra, hogy megtegyék a következő logikus lépést, és a tények vizsgálatából a teremtettségre következtessenek. EZ a Hold tragédiája (Asimov...), és nem az, hogy nem a Vénusz mellett keletkezett. 

Írta: Ray Yungen What Is Meditation?

Egészen pontosan mi is a meditáció? A meditáció, ahogyan legtöbben ismerjük, nem más, mint elmélyült, tudatos gondolkodás valamivel kapcsolatban. A New Age meditáció azonban ennek éppen az ellenkezője – az a lényege ugyanis, hogy megszabaduljunk minden gondolattól annak érdekében, hogy „lecsendesítsük” az elmét azáltal, hogy semleges, kikapcsolt állapotba helyezzük. Analógiával megvilágítva ez úgy néz ki, mint amikor egy sebesen zubogó patakot csendes kis tóvá változtatunk a víz szabad lefolyásának eltorlaszolásával. Pontosan ez a New Age meditáció célja: visszatartja az aktív gondolkodást és megváltozott tudatállapotot idéz elő. A következő magyarázat teljesen világossá teszi ezt a folymatot:

„Az elme lecsendesítésével kezdjük – sokaknak ez nem megy könnyen, de amikor az elme végre csendes és nyugodt, akkor válik lehetővé az Isteni Erő számára, hogy alászálljon és a fogadókész egyénbe lépjen. Először csak csordogál, később hullámokban jön. Egyszerre átformál és megtisztít; és ennek az erőnek a révén érjük el az isteni átalakulást.” (Holistic Health magazin, 1986 tél)

Ezt az állapotot nem szabad összekeverni a napközbeni álmodozással, amikor az agyunk egy adott témán időz. A New Age meditáció úgy működik, hogy egy bizonyos dolog tartómechanizmusként funkcionál, mígnem az elme gondolatok nélküli, üres lesz – azaz „lecsendesül”.

Az angol misztikus, Mandus testvér „This Wonderous Way of Life” c. könyvében beszámolt az ebben a világban átélt kalandjairól. „Beleolvadt a Fénybe”, amelyet úgy írt le, mint „a legnagyszerűbb élményt egész életében”, amely olyan „eksztázist” adott neki, amely „felülmúlt bármit, amit megérthető vagy leírható lett volna”.

Hogy megérthessük, ez a mozgalom valójában mivel jár, az Olvasónak meg kell értenie, mi történt Mandus testvérrel. Ő nem pusztán hitt valamiben intellektuális síkon, hanem egy természetfeletti találkozásban volt része. Az történt, hogy a meditáció révén mentális űrt hozott létre magában, és egy szellemi erő pedig megtöltötte ezt.

A gondolatok nélküli állapot kiváltására használt két leggyakoribb módszer a légzőgyakorlat, ahol a figyelem a légzésre összpontosul, és a mantrázás, amely egy szó vagy kifejezés ismételgetése. A folyamat lényege a koncentráció fenntartása és a fókuszálás, anélkül, hogy gondolkodnánk azon, amire összpontosítunk. A fókuszált dologgal kapcsolatos ismételgetés az, amely az elme kiüresedését kiváltja.

Vegyük például a „mantra” szót. A szanszkritból való fordítás szerint a „man” „gondolkodni”-t jelent, a „ti-a” pedig, hogy „megszabadulni valamitől”. A szó tehát azt jelenti: „megszabadulni a gondolatoktól”. A mantra akár fennhangon, akár csendben való ismételgetésével a szó vagy kifejezés lassan elveszíti a korábbi jelentését.
Ugyanez igaz a ritmusos légzésre, az ember fokozatosan kiiktatja a tudatos gondolkodást, míg végül megváltozott tudatállapotba nem kerül.

Emlékszem egy harcművészeti edzésre, amit láttam. Az edző hárommásodpercenként tapsolt egyet, miközben a tanulók meditáltak. A taps hangja úgyanúgy működött, ahogyan a légzés vagy a mantra is – valami, amire a figyelmüket összpontosíthatták az aktív gondolkodás leállítása érdekében.

A meditáció egyéb formái közé tartozik például a dobolás, táncolás és kántálás. Az üstdob hangjára történő meditáció a transz kiváltásának legáltalánosabb eszköze az afrikai, észak/dél-amerikai indián és brazil spiritiszta hagyományokban. Az iszlám világban a Szúfi Misztikus Testvériség vált ismertté a kántálás és rituális tánc révén, ők az ún. kerengő dervisek. Egy Rajneesh nevű indiai guru pedig az aktív meditáció egy formáját fejlesztette ki, amelyet dinamikus meditációnak hívnak, és az üstdob hangja, ugrálás és ütemes légzés kombinálódik benne.

(A folytatás Ray Yungen könyvében olvasható: For Many Shall Come in My Name)

Won’t Get Fooled Again
Posted by Alan Knox on Jan 16, 2008 in discipleship, synchroblog

Isten egykoron egy szamarat használt. Micsoda bolondság! Ma már nem így van. Istennek ma más közlekedési eszközök állnak a rendelkezésére. Ma jó kocsikat használ: Cadillacet, BMW-t, Mercedest és még limuzinokat is. Sőt, repülőgépet is. Miért akarna Isten valami olyan butaságot használni, mint a szamár, amikor repülőgépet is használhat?

Isten egykoron pogány prófétákat és filozófusokat használt. Micsoda bolondság! Ma már nem így van. A kultúrából semmi jó nem származhat. Ma Isten azt akarja, hogy a népe keresztény könyveket olvasson, keresztény filmeket nézzen és keresztény zenét hallgasson. Ha Istennek bármi mondanivalója van, soha nem lenne olyan bolond, hogy egy pogányon keresztül szólaljon meg.

Isten egykoron prostituáltakkal, részegekkel, tolvajokkal és egyéb kétes egzisztenciákkal evett együtt. Micsoda bolondság! Ma már nem így van. Istennek ma már éppen elég jó embere van, hogy ne kelljen az ilyenekkel tölteni az idejét. Őrültség lenne a részéről, ha a társadalom söpredékének köreiben találnánk meg.

Isten egykoron az embereket mezőkön, egy hegyen, egy völgyben, házaknál és egy iskolában gyűjtötte egybe. Micsoda bolondság! Ma már nem így van. Ha ma valaki találkozni akar Istennel, eljöhet a házába – egy templomépületbe. Nem lenne őrültség azt gondolniuk az embereknek, hogy Isten eljöjjön hozzájuk, miközben már ilyen csodálatos épületei vannak?

Isten egykoron képzetlen embereken keresztül szólt. Micsoda bolondság! Ma már nem így van. Rengeteg főiskolai és egyetemi teológiát végzett ember áll Isten rendelkezésére, hogy szóljon általuk. Nincs szüksége rá, hogy a tanulatlanokat használja. Hiszen mi van, ha valamit rosszul mondanak? Milyen bolondság lenne azt gondolni, hogy Isten ma is szólhat tanulatlan embereken keresztül.

Isten egykoron azokat hívta, akik senkik – bolondok, gyengék, ismeretlenek voltak a társadalom szemében. Micsoda bolondság! Ma már nem így van. Isten az okosakat, az erőseket és a hírességeket hívja, hogy előadókörutakon szólaljanak fel, könyveket írjanak és konferenciákat tartsanak. Milyen őrültség azt gondolni, hogy a keresztény hírességeink nélkül is elboldogulnánk!

Isten egykoron arra kérte az embereket, hogy hagyjanak mindent hátra és kövessék Őt. Micsoda bolondság! Ma már nem így van. Isten jól tudja, hogy jó fizetésű, fix állásra, házra, két autóra, egészség- és életbiztosításra, kitűnő iskolákra, nyaralásra és biztos nyugdíjra van szükségünk. Ki az a bolond, aki azt gondolja, Isten arra kérne, hogy kövessük Őt mindezek nélkül?

Isten egykoron azt várta a népétől, hogy bátorítsák és buzdítsák egymást az összejöveteleiken. Micsoda bolondság! Ma már nem így van. Isten hivatásos szakembereket adott nekünk, akik elvégzik a piszkos munkát, tanítanak, magyaráznak, énekelnek és megoldják a problémákat. Milyen bolondság azt gondolni, hogy Isten ma is elvárná tőlünk ezeket.

Isten egykoron azt akarta, hogy a népe teljesen megbízzon Benne anélkül, hogy a saját értelmére támaszkodna. Micsoda bolondság! Ma már nem így van. Isten tudja, hogy ma az embereknek logikusan végig kell gondolniuk a dolgokat és ésszerű döntéseket kell hozniuk. Tudja, hogy ismernünk kell a terveinek minden részletét, különös tekintettel a kimenetelre. Ki az a bolond, aki azt gondolja, Isten ma is azt várja, hogy teljes mértékben megbízzunk Benne?

Isten egykoron szövetségeket kötött és tartatott be. Micsoda bolondság! Ma már nem így van. Isten ma azt várja, hogy fektessük le a saját feltételeinket, és tartassuk is be az emberekkel. Ha mi nem vonjuk felelősségre őket, akkor ki fogja? Milyen őrültség lenne azt gondolni, hogy Isten ma is képes a szövetségeiről és a gyermekeiről gondoskodni.

De velünk ugyan nem fogják a bolondját járatni.

A következő eseményre, remélem, hogy a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület elnöke, prof. dr. Bagdy Emőke is ellátogat, és bűnbánatot tart amiatt, hogy kilobbizta az iskolai relaxáció (Diákrelax program) Nemzeti Alaptantervbe való bekerülését: http://www.parokia.hu/esemeny/mutat/2256/

Hogy miről is van szó:

"A Diákrelax felépítése magában foglalja az autogén tréninget, a progreszszív relaxációt, mozgásmeditációt, interaktív relaxációt, stresszkezelést, a testtudatosságot, a szimbolikus gondolkodást, a tantárgyi szimbolikát, mesemunkát, és metatörténeti feldolgozást, és életkori bontásban illeszkedik az oktatási programokhoz. A testnevelés időkeretéből heti harminc percet vesz igénybe." (forrás)

Arról, hogy hogyan is néz majd ki mindez a gyakorlatban, pl. itt olvashatunk. Amint látjuk, a testnevelés órába beépített, KÖTELEZŐ elemről van szó. Én a magam részéről mindazokat a szülőket, akik hozzám hasonlóan aggályosnak látják ezt a New Age technikákat alkalmazó programot, arra buzdítom, hogy miután tájékozódtak, tegyenek nyilatkozatot arról, hogy a lelkiismereti szabadság alkotmányos jogára hivatkozva gyermeküket nem engedik a diákrelax programban résztvenni. 

A tisztánlátáshoz muníciót a pasaréti református gyülekezetben tartandó előadáson Dr. Erdélyi Judit szolgáltat, aki orvosi/tudományos és biblikus szempontok alapján fogja értékelni a fentieket - ha összejön, én is ott leszek és jegyzetelek (és majd beírom ide :).

Mottó: "Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd, te tetted helyükre a csillagokat s a napot." (Zsoltárok 74,16)

A fenti címmel láttam meg a következő, érdekes cikket az indexen. Idézem [szögletes zárójelben az én megjegyzéseimmel]:

"Nagyjából 57 fényévnyire a Földtől egy nagy, magenta színű bolygót találtak csillagászok. (...) Ez a tény még nem tette volna különlegessé a bolygót [fordítási hiba, az eredetiben éppen azt mondja, hogy már önmagában ez a tény is figyelemre méltóvá teszi...], az annál inkább, hogy a bolygó kialakulása ellenkezik minden ma ismert elmélettel.

[A teremtés elméletével viszont nem ellenkezik, hanem éppenséggel teljesen összeegyeztethető vele - lásd lejjebb.]

A GJ 504b jelű bolygó mérete a Jupiterrel egyezik, de a súlya a többszöröse a Naprendszer legnagyobb bolygójának. Eddig ez a legkisebb bolygó, amit közvetlenül is meg lehet figyelni [teleszkóppal, és nem úgy, hogy a csillagja elé kerülve látszik].

A Jupiter nagyságú bolygók viszonylag gyakoriak a Tejútrendszerben. A GJ 504b bolygóban az a szokatlan, hogy nagyon messze van saját csillagánál [csillagától], több mint négymilliárd mérföldre található napjától, ami 43,5-szöröse, mint a Nap–Föld-távolság. Ha a mi Naprendszerünkben lenne, akkor a Neptunusz pályáján kívül esne.

A távolság okozza a zavart a csillagászokban. Az elmélet szerint a Jupiterhez hasonló nagyságú bolygók úgy alakulnak ki, hogy a csillag körül keringő anyagok összeütköznek és bolygóvá alakulnak. Az egyre növekvő tömegű bolygó egyre több anyagot vonz magához [és végül kialakul a gázóriás - teszik hozzá még az eredetiben]. A problémát az okozza, hogy jelenlegi ismereteink szerint pont a Neptunusz pályája az a határvonal, amelyen kívül ilyen bolygók nem tudnak kialakulni. Ennél messzebb egyszerűen már nincs elég anyag ahhoz, hogy kialakuljanak a nagy bolygók.

A GJ504b azonban létezik és jóval messzebb van saját csillagától, mint a Neptunusz. Markus Janson csillagász szerint emiatt nagyon nehezen illeszthető bele a mostani bolygófejlődési elméletekbe. A felfedezés miatt komolyan el kell gondolkodni alternatív elméleteken.

Nem ez az első eset, hogy az elméletek által elfogadottnál jóval távolabbi bolygót találnak csillagászok. A Hubble űrteleszkóp idén fedezett fel egy fiatal bolygót a TW Hydrae csillag körül. [Pontosabban: Találtak valamit, amit bolygónak vélnek; ez is jóval távolabb kering a napjától, valamint sokkal fiatalabb is annál, mint ami a jelenlegi bolygófejlődési elméletek alapján megjósolható lenne (kiemelés tőlem).

Ezeknek a megfigyeléseknek köszönhetően a csillagászok sokkal többet tudnak meg a naprendszerünkön kívüli bolygókról; és a végén még az is lehet, hogy újra kell gondolniuk, hogyan alakulhattak ki ezek.]"

A teremtés modellje viszont pontos választ ad a csillagok és bolygók eredetére.

Mikor jöttek ezek létre? Kezdetben - a teremtés kezdetén.

Ki hozta őket létre? A Teremtő Isten - az Úr Jézus által: "Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött." (János 1,3)

Mi célból?

• Hogy világítsanak, 
• hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és
• meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek. 
• Isten dicsőségét hirdessék az embernek: "Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?" (Zsoltárok 8,2;4-5)

Kicsit keresgéltem a neten a bolygók kialakulásának elméletével kapcsolatban, és találtam egy ilyet is:

Kozmikus porkorongok - por nélkül. A cikk a csillagok körül keringő törmelékkorongokról szól, elvileg ebből alakulnak ki a bolygók, de a megfigyelhető hideg törmelékekkel ez nem történik meg. A cikk magyarázata szerint:

"Az extrém alacsony hőmérsékletek magyarázata egy további rejtélyhez vezet: ezekből a korongokból a feltevések szerint hiányoznak azok a kis méretű (néhány tized és néhány mikrométer közé eső átmérőjű), magasabb hőmérsékletű porszemcsék, amelyek jellemzően a nagyobb testek összeütközésekor jönnek létre. A kutatók számításai azt mutatják, hogy az újonnan talált korongokban az alkotóelemek mérete néhány milliméter és néhány kilométer közé esik. Ezeknél nagyobb testek nagy valószínűséggel nem keringenek a vizsgált csillagok körüli övezetekben; ebben az esetben a korongok ugyanis sokkal dinamikusabbak lennének, a testek nagyobb gyakorisággal ütköznének egymással, ami porszemcséket generálna. 

Persze, hiszen törmelékből nem lesz bolygó. Ezt pontosan meg lehet figyelni.

A wikipedia szerint viszont a Naprendszerünk így alakult ki (az elmélet félelmetesen hasonlít a "molekulától emberig" c. elképzeléshez.):

"A Naprendszer bolygóinak összeállása cigarettafüsthöz hasonló finom porszemcsékből indult, amelyek fokozatosan milliméteres, centiméteres, majd méteres, végül néhány kilométeres) anyagcsomókká, planetezimálokká álltak össze. Ezek kis sebességgel történt rugalmatlan ütközése, egymáshoz tapadása hozta létre a 100-1000 kilométeres méretű bolygócsírákat, amelyekbe további planetezimálok ütközve bolygóembriókká nőttek. További növekedésük következményeként több száz test keringett a Naprendszerben, amelyek végül egymásba csapódva létrehozták a ma is létező nyolc nagybolygót." 

"A Föld-Hold rendszer valószínűleg két, közel egyező pályán keringő kisebb bolygótest ütközéséből jött létre (...) A két bolygó magja a planetáris differenciálódás során egyesült, ez lett a mai Föld magja, a két bolygó kérgének és köpenyének leszakadt részeiből állt össze idővel a Hold."

És akik ebben hisznek, kinevetik a teremtés modelljében hívőket. Milyen alapon? Soha, senki nem figyelte meg azt, amiről itt beszélnek, ráadásul maguk is elismerik, hogy csak találgatás ("valószínűleg"; "valami régen nekiütközhetett" stb.).

Nézzük tovább, mert az óriásbolygók (mint a magenta színű exobolygó) kialakulására is van magyarázat:

"A jégvonalon kívül, ahol a vízjég már kristályokban van jelen a Nap körül, a növekvő óriásbolygók a szilárd ásványszemcséket és a jégrészecskéket is begyűjthették, ezért sokkal nagyobbra nőhettek, mint a belső bolygók. Hasonló anyagból keletkezett az Uránusz és a Neptunusz is. De ez a két bolygótest már olyan messze vannak a Naptól, hogy a feltételezések (számítások) szerint, keletkezésük a jelenlegi helyükön több százmillió évet vett volna igénybe. Ez alatt az idő alatt a fiatal Nap a jelenleginél sokkal erősebb napszele jelentős mértékban megritkította a bolygókeletkezéshez fel nem használt anyagot. Ennek alapján egyes kutatók feltételezik, hogy az Uránusz és a Neptunusz mai helyzeténél beljebb, a Szaturnuszhoz közelebb keletkezhetett, és később távolodott el jelenlegi helyére."

Tehát az elmélet már kiindulásakor sem igaz, hiszen a bolygók jelenlegi helyükön nem is jöhettek létre ezek szerint. Semmi gond, akkor bizonyára beljebb voltak a mai helyzetüknél. De hogy kerültek kijjebb? Csak nem valami nekik ütközött? Bármilyen meseszerű találgatás is legyen, ez egy tudományosnak elfogadott elmélet, csak azért, mert a teremtés modellje világnézeti okokból elfogadhatatlan.

"Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; és az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak." (2Timóteus 4,3-4)

Discovering Participatory Church Meetings 
Írta: Brian Anderson

Napjaink hagyományos protestáns istentisztelete leginkább showbusiness előadásra emlékeztet; mindkettőben találunk beengedő embert, programokat, zenét, jelmezeket, világítástechnikát, kórust, színpadot, forgatókönyvet, közönséget és konferansziét (Christian Smith, Going To The Root, Herald Press, p.88.). A gyülekezet passzívan, közönségként ül, mialatt a (lelki)pásztor előad - a gyülekezet részvétele pedig az összejövetelen a közös éneklésre, felelgetős felolvasásra, adománygyűjtő kosárba való pénzbedobásra, igehirdetés alatti jegyzetelésre korlátozódik. A felszentelt klérus dolga minden jelentős szolgálat ellátása,  mindeközben pedig Isten népének kilencvenkilenc százaléka évről évre, vasárnapról vasárnapra látogatja az istentiszteleteket, anélkül, hogy valaha is részt vennének egyetlen valódi, szellemi szolgálatban is az összegyűlt hívők között.

Isten azt akarta vajon, hogy a gyülekezetének találkozásai így történjenek? Az istentisztelet hagyományos modelljének leírása vajon megtalálható-e az Igében? Meggyőződésem, hogy az a hagyományunk, amely a laikusoktól azt várja, hogy megfigyelők maradjanak, míg a klérus vezeti a „műsort”, nem található meg az Újszövetségünk lapjain, hanem nagyon súlyos elhajlás az Isten Igéjében lefektetett modelltől. Az Újszövetség ugyanis úgy írja le Krisztus testét, hogy összejöveteleikkor minden hívőnek megvan a lehetősége a gyülekezet épüléséhez hozzájárulni valamilyen számottevő módon.

A gyülekezeti összejövetelek történelmi háttere

Hogy megragadhassuk az újszövetségi gyülekezeti összejövetelek ízét, először meg kell értenünk a zsidó zsinagógai összejövetelek természetét, mert ezek szolgáltatják hozzá a szükséges történelmi kontextust. Jézus Krisztus apostolai, akik a legelső keresztény gyülekezeteket alapították, zsidók voltak, akik egész életükben zsinagógába jártak. Nem kétséges, hogy az ottani minta befolyásolta a korai keresztények összegyülekezéseinek módját.

A zsinagógai istentisztelet nagy szabadságot és részvételt engedélyezett a tagoknak. Philip Schaff találóan jegyezte meg: „Mivel nem volt rendes papság Jeruzsálemen kívül, bármelyik megfelelő életkorú zsidó felállhatott, hogy felolvassa a leckéket, imádkozzon és szóljon a gyülekezethez.” (Philip Schaff, History Of The Christian Church, Hendrickson, 1:459.) Valóban, Jézust mindig a zsinagógákban találjuk, amint szombatonként tanít (Lk 4,18-30; Mt 4,23; 13,54-58; Mk 1,21; Jn 18,20), pedig nem volt sem lévita pap, sem zsinagógai elöljáró. Továbbá, nem szűrték elő azokat, akik szólni kívántak a zsinagógai összejöveteleken, nem kérdezték meg, miről fognak majd beszélni, hiszen Pál, közvetlenül a megtérése után hirdethette a zsinagógákban vele szemben ellenséges zsidóknak, hogy Jézus az Isten Fia (ApCsel 9,20).

Továbbá, éppen emiatt a részvételi szabadság miatt használta Pál a zsinagógát stratégiai kiindulópontként az új városok evangelizációjakor. Szombaton betért a zsinagógába, és amikor a tanításra és buzdításra lehetőséget kapott, Jézust, mint Messiást hirdette. A zsinagógában történt, hogy Pál szavai hatására Ikónium számos lakója hitt (ApCsel 14,1), hogy a béreaiak teljes készséggel fogadták az Igét (ApCsel 17,10-12), és ahol minden szombatnapon érvelt (vitatkozott), próbált meggyőzni zsidókat és görögöket egyaránt (ApCsel 18,4). Valóban, a zsinagógai istentisztelet formája annyira szabad volt, hogy még idegeneknek is megengedték, hogy buzdító beszédet intézzenek a gyülekezethez (ApCsel 13,14-41). A zsinagógai istentisztelet bátorította a nyílt részvételt; nem véletlen, hogy a korai keresztények összejövetelei is ezt a formát követték.

Kevin Giles a Patterns of Ministry Among the First Christians (Szolgálati minták az első keresztények között) c. könyvében éleslátással ír a zsinagóga és a korai házi gyülekezetek viszonyáról:

„A nagyobb és intézményesültebb zsinagógákban tudjuk, hogy a zsinagóga vezetőjének fő szerepe az istentiszteletek felügyelete, valamint a jelenlevők részvételének bátorítása volt. Minden valószínűség szerint a házi gyülekezetek első vezetői is hasonlóképpen jártak el. A korai keresztények kerülték a zsidók által használatos címet („a zsinagóga vezetője”), és inkább a semleges, ám ugyanennyire megfelelő „episkopos” (felügyelő) kifejezést választották; továbbra is megtartották viszont az összejöveteleket felügyelők legfőbb feladataként a széleskörű részvétel elősegítését, ahelyett, hogy mindent ők csináltak volna. Így pedig, könnyen lehetett, hogy az új házigyülekezetkben, ahol a Szent Szellem új életet és dinamizmust hozott, ezek a személyek úgy találhatták, hogy a feladatuk sokkal inkább a részvétel korlátozása lett, semmint a bátorítása!" (Ken Giles, Patterns of Ministry Among the First Christians, Collins Dove, p.37.)

Folytatás: 2. rész

Todd Friel írása nyomán

Mi lehet az, ami tagadhatatlanul bizonyítja valaminek az isteni eredetét? Nem más, mint a jövő pontos előrejelzésének képessége. Ahogy az Ézsaiás 53-at olvassuk, tartsuk szem előtt, hogy ez a Jézusról, az Isten Bárányáról szóló prófécia több, mint hatszáz évvel az Ő földre jövetele előtt íródott. (A qumránban megtalált Ézsaiás tekercs igazolja a szöveg pontosságát és hitelességét, főleg, mivel a Kr.e. 2. századból származik.) A Messiás szörnyű szenvedéseinek és halálának pontos előrejelzése komoly érv a Biblia Isteni ihletettsége mellett:

A Messiást olyan brutálisan összeverik, hogy alig lehet felismerni az emberi alakját (Ézs 52,14)
A Megváltót megvetik és elutasítják az emberek (Ézs 53,3-4)
A Messiást emberek verik, sebesítik meg és ölik meg, hogy megfizessen a bűneinkért (5-6. v.)
A Megváltó nem nyitja ki a száját, amikor vádolják (7. v.)
A Messiást börtönbe vetik (8. v.)
A Megváltót bűnözőkkel együtt ölik meg, de egy gazdag ember sírjába temetik (9. v.)
A Messiásnak nem volt hamisság a beszédében (9. v.)

Ézsaiás a meggyilkolt Messiás elképesztő leírását ezzel a meglepő mondattal zárja: „Bizony, az Örökkévaló akarta összetörni őt. Ő határozott úgy, hogy Szolgájának szenvednie kell, és életét bűnért való áldozatul kell adnia.” (10. v.) Isten volt az, aki összetörte az egyetlen Fiát a mi érdekünkben (12. v.). Amikor Isten a keresztre nézett, téged látott. Most, amikor Isten rád néz, Jézust látja.

"Pedig betegségeinket ő viselte,
és fájdalmaink nehezedtek rá.
S mi még azt hittük,
hogy Isten csapásai sújtják,
hogy ő veri és bünteti!

5 Bizony, bűneinkért kapott sebeket,
vétkeinkért törték össze őt!
Békességünk büntetését ő fizette meg,
és sebei árán gyógyultunk meg.

6 Mind a saját fejünk után mentünk,
szétszéledtünk és eltévedtünk,
mint nyájtól a juhok,
de az Örökkévaló az ő vállára rakta
mindannyiunk vétkeit.

7 Bántalmazták és megsebesítették,
de alázattal viselte.
Szó nélkül tűrte, s nem tiltakozott,
mint a bárány, ha levágni viszik,
mint juh, mikor némán tűri, hogy megnyírják.

8 Erőszakkal fogták el,
és igazságtalanul ítélkeztek fölötte.
Kortársai közül senki sem értette meg,
hogy népem bűnei miatt ítélték halálra,
és irtották ki az élők közül.

9 Gonosztevők között jelölték ki sírhelyét,
de a gazdagok sírjába került.
Megölték, bár semmi gonoszt nem tett,
nem találtak hamisságot még beszédében sem!

10 Bizony, az Örökkévaló akarta összetörni őt.
Ő határozott úgy, hogy Szolgájának szenvednie kell,
és életét bűnért való áldozatul kell adnia.
Azután Szolgája meglátja majd „utódait”,
hosszúra nyújtja életét,
és sikerre viszi az Örökkévaló akaratát.

11 „Lelke vajúdása után látni fog,
és elégedettség tölti be.
Igaz Szolgámat sokan megismerik,
és ők is igazakká lesznek általa,
mert vétkeiket Szolgám viseli.

12 Mivel lelkét önként adta halálra,
és a bűnösök közé sorolták,
mivel magára vette sokak bűneit,
és a bűnösökért imádkozott,
ezért jutalmat a hatalmasok között osztok neki,
és osztályrészét a győzelmi zsákmányból
a hősök között kapja meg”
— mondja az Örökkévaló."

Fossil Fish. Írta: Roger Oakland, Understand The Times International: Roger Oakland Ministries www.understandthetimes.org

Többezerféle hal csontvázai találhatók meg őskövületekben a világ minden részén. Uniformista geológusok a következő elmélettel álltak elő, hogy megmagyarázzák a vízben élő szervezetek létét a napjainkban víz által nem borított területeken.

Feltételezésük szerint a száraz területek évmilliók alatt fokozatosan a tengerszint alá süllyedtek és ezáltal a tenger el tudta önteni a szárazföldet. Ezután a folyamat után, szintén többmillió év alatt ugyanezek a területek kiemelkedtek a tengerszint fölé – immáron az elpusztult tengeri élőlények maradványaival, amelyek az óceáni üledékekbe temetve megkövesedtek.

A fosszilizáció folyamatának ezen magyarázata számos kérdést vet fel. A megkövesedett tengeri organizmusok finom és bonyolult struktúrái azt jelzik, hogy a fosszilizáció folyamata rövid időszak alatt lezajlik. Sőt, halkövületek milliárdjai azt mutatják szerte a világon, hogy a halál tulajdonképpen a pillanat töredéke alatt történt.

Megvizsgálhatjuk például a számtalan kövületet a Skócia felét borító Old Red Sandstone-nak (öreg vöröshomokkő) nevezett helyen. A megfigyelők szerint a terület vízi temetőre hasonlít, az ezernyi különféle helyszín mind a pusztulás ugyanazon jelenetére derít fényt. A körülbelül 16 ezer négyzetkilométeres területet lefedő, több, mint 45 méter vastag vöröshomokkő-réteg egyértelműen jelzi a katasztrófa jelentős léptékét. Fosszilis halakat találunk természetellenes tartásba torzulva, másokra hirtelen jött a pusztulás úszó helyzetükben.

Ugyanez a látvány tárul elénk Észak-Olaszországban, amely szintén arra mutat, hogy hatalmas mennyiségű hal pusztult el egyszerre. A palás kőzetekben halak ezreinek megkövült csontvázai találhatók. Legtöbb esetben a fosszíliák összezsúfolódtak, számos esetben pedig a bőrük színe átitatódott az őt körülvevő anyagba, jelezve, hogy a lerakódás azelőtt megtörtént, hogy a szövetek bomlani kezdtek volna.

Mi a története vajon ezeknek a kövületeknek? Mivel nyilvánvalóan nem tudunk megkérdezni senkit, aki megfigyelhette volna, hogyan történt a fosszilizáció, szemtanú segítsége nélkül kell következtetéseket levonnunk. Míg az evolúciós geológusok ragaszkodnak hozzá, hogy a fokozatossággal kapcsolatos elméletük megfelelően magyarázza a történteket, azok számára, akik nyitottan állnak a kérdéshez, egyértelmű, hogy ez a magyarázat felülvizsgálatra szorul.

Nyilvánvaló, hogy valami történt a föld történelmében, ami az élet masszív, nagyléptékű pusztulásával járt – nem csak halakéval és egyéb tengeri szervezetekével, hanem szárazföldi növényekével és állatokéval is. A Bibliában leírt nagy vízözön lehetséges magyarázat erre. Isten azt mondja, hogy elpusztított minden életet a földgolyón egy olyan esemény során, amely vízmozgással járt együtt. Azok számára, akik az igazságot keresik, bőséges bizonyíték található annak alátámasztására, hogy ez valóban megtörtént.