Írta: Jacob Ninan, az eredeti (teljes) cikk itt olvasható: The Dangers of Imagined Faith

Szellemi életünk legalapvetőbb eleme a hit, mert hit által ismerhetjük meg Istent, és hit által juthatunk arra az üdvösségre, amit Isten elkészített számunkra. Mi sem természetesebb tehát, hogy a Sátán arra fog törekedni, hogy meghamisítsa a hitet, hogy az emberek ne juthassanak el a valódi hitre. Kétségbeejtő a hamis hit, azaz a nem Istenbe, hanem valamibe vagy valaki másba vetett hit következményeivel szembesülni; hasonlóképpen az olyan hitet is szomorú látni, ami névleg ugyan Istenben gyökerezik, de olyan istenben, amit az ember saját magának talált ki. Könnyű azonban azonosítani ezt a fajta hamis hitet azoknak, aki Istent és az Ő Igéjét személyesen ismerik.

A képzelt hitet azonban sokkal nehezebb felsimerni, mert szinte teljesen olyan, mintha valódi istenhit lenne, és valóban Isten Igéjén alapulna. Azok, akik ilyen hittel bírnak, látszólag ugyanazt a nyelvet beszélik, mint a valódi hívők, a visszásság benne azonban az, hogy ebben a hitben nincsen igazság. Ezek az emberek csak becsapják magukat azzal, hogy azt gondolják, amijük van, az valódi.

Valóban Istentől születtünk?

Alapjában véve a képzelt hittel bíró ember azt feltételezi, hogy ő Isten gyermeke, és a menny felé tart, miközben az igazság az, hogy még mindig az ördög gyermeke, és nem született újonnan (János 8,44; 1János 3,10). Az első igevers azokra a zsidókra vonatkozik, akik azt gondolták, hogy Ábrahám (és ezáltal Isten) gyermekei, mert az ő leszármazottai voltak. Hát nincsenek ma számosan olyanok, akik azt gondolják, hogy a mennybe jutnak, csak azért, mert keresztény családhoz tartoznak [meg is vannak keresztelve], és templomba járnak [egy gyülekezet tagjai]? A második igevers a gyakorlati életben megmutatkozó különbségekről beszél, amikoris Isten valódi gyermekeit az igazságosság [igazság cselekvése, szentség] jellemzi, az ördög gyermekeit pedig ennek a hiánya.

Isten Igéje továbbá rámutat arra, hogy ha valaki gyűlöli a testvérét, becsapja magát azzal, hogy azt hiszi, szereti Istent (1János 3,15). Számos más hasonló példán keresztül láthatjuk, mennyire máshogyan viselkedik Isten gyermeke és az ördög gyermeke. Ha felidézzük, hogy Jézus minden embert az ördög gyermekének nevezett, aki nem született újonnan és nem lett Isten gyermeke, megértjük, hogy milyen alapvető különbségtétel szükséges a valódi és a képzelt hit között – mert menny vagy pokol múlik rajta.

Hogyan lehetséges, hogy valódi, üdvözítő hitet képzelünk magunknak, miközben nincsen ilyenünk? Például lehet, hogy nem is hallottuk azegyedül Jézuson keresztüli üdvösség örömüzenetét, hanem csak követjük a saját felekezetünk vallási előírásait és gyakorlatait, azt feltételezvén, hogy a vallás mindössze erről szól. Vagy lehet, hogy csak részleges evangéliumot hallottunk, amelyben megismertük Jézus történetét, és az értettük meg belőle, hogy „be kell fogadnunk a szívünkbe”, hogy a mennybe juthassunk.

Talán nem tapasztaltuk meg a Szent Szellem munkáját, amint szívbéli meggyőződést adott a bűnnel kapcsolatban, és talán sosem vallottuk meg bűneinket és fordultunk Jézushoz, mint Megváltónkhoz. Talán azt gondoltuk, hogy mivel elismételtük az imádságot, amit a lelkipásztor tanácsolt [„megtérők imája”], már minden rendben is van. De ha gyakorlatilag semmi változást nem tapasztalunk a szívünkben, gondolatainkban és magatartásunkban, valamint nincs igazi hála a szívünkben Jézus iránt, aki eljött értünk és megtalált minket, amikor elveszettek voltunk, nagy rá az esély, hogy csak annyi változás történt az életünkben, hogy gyülekezeti összejövetelekre, Biblia- és imaórákra kezdtünk járni, de közben becsapjuk magunkat és tévedésben élünk.

A folytatás ide kattintva olvasható.