(Képaláírás: Misztikus szemlélődés - a posztmodern pünkösdizmus! A középkori szerzetesek gyakorlatainak újrafelfedezésével immáron "megtapasztalhatjuk Istent" a cikis nyelveken szólás nélkül!)
Lényegük, hogy bizonyos gyakorlatok végzésével közelebb kerülhetünk Istenhez, vagy jobb, mélyebb kapcsolatba kerülhetünk Vele. Ez azonban ugyanazon a téves elképzelésen alapul, amin a hamis vallások és szekták hasonló gyakorlatai is nyugszanak. Mégis sokan az Emerging Church mozgalomban (hazánkban pl. „posztmodern”, illetve „mátrix” jelszó alatt futnak) megpróbálják az embereket az első századok Római Katolikus sivatagi atyáinak a gyakorlataihoz visszavezetni. Ezek a szerzetesek ahelyett, hogy az emberek között hirdették volna az evangéliumot, elvonultak a saját magányukba, hogy a misztika útján kerüljenek közelebb Istenhez. Az emergent, posztmodern stb. mozgalom propagálói arra szeretnének tehát rávenni bennünket, hogy olyan emberek gyakorlatait és tanításait kövessük, akik alapvetően nem engedelmeskedtek a Nagy Parancsolatnak.
A valóság az, hogy egy fikarcnyival sem kerülünk közelebb Istenhez sem transzállapotba kerüléssel, sem köldöknézős szemlélődéssel, sem imalabirintusban kavargással, sem szavak vagy bibliai idézetek ismételgetésével, sem szigorú testgyakorlással, sem pedig fájdalmat okozó vezekléssel.
"(...) Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert ez a testi vágyakat nem tudja megfékezni. Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel." (Kol 2,22-23; 3,1-2)
"Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót [do not use vain repetition - KJV], mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg." (Mt 6,7)
A lelkigyakorlatok a figyelmünket végső soron a földi dolgokra irányítják, és még inkább belevisznek a saját magunkban és a saját érzelmeinkben való elmélyülésbe. Ellenben, ha csak az első század keresztényeinek gyakorlatait végeznénk, az minden bizonnyal a hasznunkra válna:
"Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel." (ApCsel 2,42-47)
Ajánlott írások (angol nyelven):
Journey Into Wholeness or Journey Into Worldliness?
Pragmatic Methodology versus Practical Theology
New Spiritual Discipline from Ancient Roman Catholic Sources
Life with God, Reading the Bible for Spiritual Transformation by Richard J. Foster
