Nem elgondolkodni kellene rajta, inkább utánajárni, hogy pontosan mit is jelent.

Nos a szöveg eredeti forrása:
"Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, a kik egyenes útaikon járának."

(Ézsaiás 57,2).

Innen került a katolikus liturgiába, ahol így szerepel:

Könyörögjünk. (...) Az ő lelke és minden megholt hívők lelkei Isten irgalmából nyugodjanak békességben.”

(Rituale Romanum)

Vagyis a lelkekről van szó, mások úgy magyarázzák, hogy az ember teste Krisztus második eljöveteléig nyugszik, és csak utána támad fel ítéletre.

Akárhogy is van, szerintem nincs ebben a mondásban semmi kivetnivaló. És hát biblikusnak elég biblikus a mondás, bár ószövetségi.

Ilyen szempontból vizsgálódva vajon úgy általában a közbenjáró imának van értelme? Például ennek: "Uram, ha Te is úgy akarod, kérlek add, hogy ő is Téged válasszon!", vagy hasonlók. És mi van, ha megadja, az én kérésem miatt adta meg? És mi van, ha nem kérem, akkor nem is adja? Vagy ha kérem, de nem adja meg? Rosszul kértem, vagy keveset?
Nem hiszem, hogy az imádságot ennyire tárgyilagos szempontból kell megközelíteni. Persze ez most nem egy teológiai nézőpont, talán nem is helyes és talán nem is tudom megfogalmazni, de azt érzem, hogy az imádságra sokkal inkább nekem van szükségem, az én kapcsolatomat ápolja Istennel és közvetett módon, bennem ápolja a kapcsolatomat Krisztus Testével és az egyéb emberekkel.
Ugyanakkor meg és ezzel kicsit ellentmondok önmagamnak, volt már, hogy elmondtunk "instant" imákat, amikor egy testvérünket hirtelen rosszullét érte egy alkalmon, "hogy az mielőbb elmúljon". (Ezt az ellentmondást feloldhatná valaki bennem! :-))

@bandeirante: Nagyon köszi az infót! Hasznos ezt tudni!

@P$+: Sajnos nem tudom én sem feloldani az ellentmondást. A Bibliából többféle válasz is levezethető. Például:

János 16:23,24

Azon a napon pedig semmit sem fogtok kérdezni tőlem. Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: amit az én nevemben kértek az Atyától, megadja majd nektek! Mostanáig semmit sem kértetek az én nevemben - kérjetek, és meg fogjátok kapni, hogy teljes legyen az örömötök!

Ez így tényleg gyönyörű, de hát sajnos a való életben alighanem mindenki megtapasztalta már, hogy "kért" ezt vagy azt, aztán mégsem kapta meg (ráadásul néha az derül ki utólag, hogy úgy járt jobban, ha nem kapta meg...)

Az én teljesen egyéni és szerény véleményem szerint imában csak egy dolgot érdemes kérni: bölcsességet, hogy helyesen döntsünk. Mert nem tudhatjuk, hogy mi szolgálja a javunkat és mi nem. Fogalmunk sincsen róla, hiszen nem láthatjuk úgy az eseményeket, a jövőt és a múltat, ahogyan az Atya látja.

Persze, ha mondjuk az embernek a szerettei bajba kerülnek, veszély fenyegeti az életüket vagy az egészségüket, persze, hogy imádkozunk értük, és másokat is erre kérünk, nincsen ebben semmi rossz, de talán még akkor sem kéne. Mert nem tudhatjuk, hogy nekik hogy jobb.

Van erről egy történet. Ha muszáj, utána tudok nézni a forrásnak, emlékezetből csak annyira emlékszem, hogy egy Larry Dossey nevű szerzőtől van, aki több könyvet írt az ima erejéről (némelyik talán magyarul is megjelent.

Szóval volt egy egyetemi professzor, aki valamilyen súlyos betegségben szenvedett. Nagyon sokan imádkoztak a gyógyulása érdekében, és csodával határos módon meg is gyógyult. Csakhogy erősen megváltozott a természete: korábban derűs, jóindulatú, barátságos ember volt, gyógyulása után viszont mogorva, magába zárkózó, kellemetlen fickó lett belőle. Aztán néhány év múlva, mikor már nem élt, a felesége látott egy álmot, amiben megjelent a halott férje, és valami olyan gesztust tett, aminek az volt az értelme, hogy "na látod, csak sikerült". Szóval ki tudja, talán nem kellett volna a gyógyulásáért imádkozni.

@bandeirante: De ott van az, hogy azok pihennek, akik "egyenes útaikon járának", az újfordítás szerint "de békességre jut; és fekvőhelyén pihen, aki egyenes úton járt".
Újszövetségi, tehát Krisztus feltámadása és a Szentlélek eljövetele utáni idők értelmében ez az igaz (tehát a megigazult) embereket jelenti. A poszt is erről szól: ők valóban a nyugalom helyén vannak. A nem igazak meg - tudatosan vagy álomban -, de várják az ítéletet a seolban; mindenesetre semmiképpen nem Jézussal vannak.

Megfontolandó, hogy az Úr mit mondott a kereszten megtért bűnözőnek: "ma velem leszel a Paradicsomban".

@bandeirante: És mi a garancia arra, hogy az álomban valóban a férjét látta...?

@P$+: Szerintem a közbenjáró imánál két alapelv az irányadó, legalábbis nekem ez a meglátásom. Az egyik:

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt" (Fil 4,6)

viszont

"Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod." (Mt 26,42)

A gyakorlatban tehát ez úgy néz ki, és így is szoktam, hogy elmondom Istennek, hogy azt szeretném, gyógyítsa meg X.-et, de legyen meg az Ő akarata, és elfogadom, ha mást gondolt jónak, mint amit én kérek. Ehhez kell csak igazán a hit. (Gyakran egy betegség általi összetöretés hozza az ember szívét alkalmas állapotba ahhoz, hogy megnyíljon az Úr előtt.)

@Kéry Zsuzsanna: Hát, úgy általában mi a garancia bármire a spiritualitás világában? Ha mondjuk egy ateista megkérdezi tőled, hogy mi a garancia Isten létére, és Te elmondod neki, hogy számodra mi a garancia, akkor ki fog nevetni, és azt fogja mondani, hogy ez neki minden, csak nem garancia.
Ezek egyéni dolgok. Egyébként én is találkoztam már álmaimban elhunyt szeretteimmel, nem is eggyel, persze nem tudok rá garanciát adni,hogy valóban ők voltak.

@Kéry Zsuzsanna: Én úgy képzelem, hogy az ember halála után azonnal az Úr színe elé kerül. Az idő - tudományosan is bizonyított módon relatív dolog, szerintem az ember a halála után kikerül az idő szövetéből, és azonnaliként éli meg azt, ami esetleg földi mércével sok ezer év. Még hétköznapi körülmények között is előfordul ilyesmi, pl. az ember úgy éli meg, hogy csak egy keveset aludt, pedig valójában órákat.

@bandeirante: Köszönöm, leírtad azt, amit én is akartam tulajdonképpen :) Ennek az igének a magyarázata lett volna:
"És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik" (Zsid 9,27).

"Azután" megfejtése az lehet, amit Te is írtál, szerintem is.

@bandeirante: Mondjuk erre a kérdésre én azt válaszolnám, hogy a bennünket körülvevő teremtett világ felépítése, a beteljesedett próféciák, illetve a zsidó nép mai léte. Persze ettől még nevethet, de ez a logikus és objektív válasz szerintem.

Én is álmodtam elhunyt szeretteimmel, és azt gondoltam, hogy Isten jelentette ki róluk, hogy Nála vannak. Konkrétan a nagymamám aggasztott, hogy az Úrnál van-e (nagyon újszülött voltam még a hitben, amikor meghalt, és nem tudtam vele úgy beszélgetni, ahogy ma tenném). Azt álmodtam, hogy becsöngetett hozzánk, és elmondta, hogy az Úrnál van, és ettől nagyon megnyugodtam. Nem tudom, hogy csak szimpla álom volt, vagy az Úr üzent így, de egy biztos, hogy nem a nagymamámmal beszéltem, hanem csak egy álomképpel (amit tehát vagy az agyam vagy Isten generált).

@Kéry Zsuzsanna: Persze, ezek sokak számára logikus és elfogadható érvek, sokan meg azt mondják, hogy a Biblia tele van ellentmondásokkal, különben is benne volt a reinkarnáció, csak kicenzúrázták, stb. A zsidókról sok érdekes dolgot lehetne leírni, látom, hogy volt erről is vita, vagy eszmecsere, de már vagy egy éve, sajnálatos módon kimaradtam belőle, mert ekkor még nem ismertem ezt a kiváló blogot.

Egyszer engem is győzködött egy buddhista (vagy inkább buddhista "fan", az európai és amerikai buddhisták döntő többsége inkább "fan" mint a buddhizmus tényleges gyakorlója). Szóval én azt mondtam neki, hogy aki egy keresztény országban született, az örüljön neki, hogy "készen" kaphatja a kereszténységet, és ne Kelet fele tekintgessen kultuszok ügyében. Erre nem is tudott mit mondani, de persze nem győztem meg, azóta is buddhistának gondolja magát. Vagy szimpatizáns, de mindenesetre nem keresztyén.

Ami az álmokat illeti, szerintem nem érdemes sokat foglalkozni velük. Én sem foglalkoztam különösebben álmomban megjelenő szeretteimmel, csak regisztráltam a tény, hogy jé, megjelentek.

@bandeirante: Én is jól ismerem a klasszikus szövegeket olyanoktól, akik sosem olvasták a Bibliát (én is ugyanígy gondolkodtam vagy 15-20 évvel ezelőtt), de ha ilyen beszélgetésre sor kerül, újabban már nem állok le győzködni az illetőt. A meggyőzés a Szentlélek dolga, nekem meg az, hogy - szelíden, mint a galamb és ravaszul, mint a kígyó - az igazságot elmondjam.

Milyen igaz, amit a buddhista-fanokról mondasz, de onnan is van megtérés: egy közeli barátnőm is ilyen nyugati típusú buddhista volt még három évvel ezelőtt, ma pedig már az Úr szőlőskertjének munkása (pedig amikor legelőször beszélgettünk - akkor még idegenként - ilyen témákról, nagyon erősen hárított, vitatkozott. Akkor még én is azt gondoltam, hát ez reménytelen, de Istennek már ezek szerint akkor sem volt az.)

És én is így gondolkodom az álmokról.

@Kéry Zsuzsanna: Igen, fontos, hogy nem szabad előre feladni vagy rálegyinteni látszólag reménytelen esetekre sem.

Egy máskülönben nem keresztény meggyőződésű ismerősöm mesélte,hogy katona korában szemtanúja volt, amint egy nagyon egyszerű, képzetlen katonatársa olyan beszédet tartott a többieknek a kereszténységről, ami rendkívül hatásosnak bizonyult. A barátom szerint kizárt dolog, hogy egyszerű katonatársa maga találta volna ki a beszédet, biztos volt benne, hogy egy magasabb rendű bölcsesség szólalt meg benne. Úgyhogy mindig érdemes bizakodni.

@bandeirante: :) Az én férjem is magyarázta már másnak - tökéletes teológiai pontossággal - a megváltás lényegét, pedig a témát sajnos ő is csak hírből ismeri. Képzeld, ha egy ilyennek hatására az a másik megtér, majd ezt látva az addig hitetlen bizonyságtevő is... Fú. Tényleg, van is egy ilyen oda-vissza csatolásos megtérésről sztorim, ide is felraktam, itt a linkje: hitvedelem.blog.hu/2010/08/04/hans_kristian_dan_misszionarius_es_bibliacsempesz_tortenete

@Kéry Zsuzsanna: Köszönöm, el is olvastam, nagyon szép történet, nekem különösen, mert egyébként én is lutheránus vagyok.

A dán lutheránus egyház egyébként kezd a vicc kategóriába áttolódni, mióta hivatalosan is alkalmaznak olyan lelkészt, aki ateistának vallja magát... Hihetetlen, de így van.

creation.com/pastor-openly-rejects-the-creator

@Kéry Zsuzsanna: Igen, igen, nekem is az a véleményem, hogy így érdemes imádkozni, alázattal kérni és elfogadni, amit/ahogy kapom. Csak éppen ebben van benne az az ellentmondás, vagy kérdés, hogy akkor tulajdonképpen mi is a célja a kérésemnek. Ahogy az is kérdés, mi volt Jézus célja az idézett igehelyen a kéréssel. Hiszen tudta pontosan, hogy az nem lehetséges. És pont ebből az igehelyből gondoltam azt, amit korábban mondtam, hogy talán nekem van igazából szükségem arra, hogy imába foglaljam a kérést, akárkinek is kérem.
Milyen érdekes, hogy egy mindennapi tevékenységünkről meggyőződéssel valljuk, hogy így kell tennünk, de nem tudjuk igazán megindokolni. És közben időről-időre érezzük, mekkora ereje van. Áldott az Úr!