HTML

Hit: a reménylett dolgok valósága

"[A béreaiak] napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok." (ApCsel 17,11) _________________ "Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek." (1Kor 14,20)

Címkék

2Korinthus (1) abortusz (3) antiszemitizmus (3) átadott élet (1) ateizmus (3) az élet fája (1) az ember felépítése (1) az én megfeszítése (1) a halál és ami utána van (2) a hit fegyvere (1) a hívő jutalma (1) a kereszt munkája (3) a szenvedés értelme (1) a tíz leprás (1) a viskó kritika (2) Betánia (1) biblia (5) bibliai próféciák (4) biblikus gyereknevelés (3) biblikus kereszténység (28) biblikus lelkigondozás (2) buddhizmus (2) bűn (5) c.s. lewis (1) cursillo (3) D.M. Panton (1) dalai láma (2) dave hunt (8) dicsőítés (1) dinoszauruszok (1) diszpenzácionalizmus (1) diszpenzacionalizmus cáfolata (1) egység krisztusban (2) Egyszerű fordítású Biblia (2) eleve elrendelés (1) élő áldozat (1) elragadtatás (1) első feltámadás (1) elveszíthető-e az üdvösség (8) emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház (13) én halála (2) én megtagadása (2) Eszménykép és valóság (3) evangélium (15) evangelizáció (7) evolúció-teremtés (15) Ezeréves Királyság (7) ezotéria (1) felkenés (1) féloldalas tanítások (1) feltételek az Igében (1) fiúság (1) G.H. Lang (4) győzelmes keresztény élet (11) gyülekezet (17) gyülekezeti élet (2) hegyi beszéd (1) hinduizmus (1) hit (6) hitélet problémái (1) hitvédelem (6) hit és cselekedetek (2) hívő élet nehézségei (9) hívő jutalma (1) homoszexualitás (3) hústest (2) húsvét jelentése (1) igazság (1) igaz és hamis megtérés (8) igehirdetés (1) ige szolgálata (1) imádság-imádkozás (4) Istennel járni (1) istentisztelet (13) isten imádása (9) Isten munkája (1) ítélet (1) ítélkezés (2) izrael (2) jézus (13) Jézus tanítása (1) Jób magyarázata (1) john macarthur (2) John Saunders (1) judaizálók (1) jutalom (3) karizmatikusság (3) katolicizmus (5) katolikus pap (4) kegyelem (2) kegyelem korszaka (1) kenet (1) kereszt (2) kereszténység (2) keresztényüldözés (1) keresztény filmek (1) keresztség-bemerítés (2) királyság (1) kiválasztás (1) ki prédikálhat (1) korinthusi gyülekezet (1) közösség (1) Krisztus a hívőben (1) Krisztus a mennyben (1) Krisztus bennünk (1) Krisztus és a Gyülekezet egysége (1) Krisztus ítélőszéke (5) Krisztus képére formálódás (1) Krisztus Teste (2) kritika (5) különbségtétel (1) külső sötétség (1) Lance Lambert (1) laodicea (1) lélek üdvössége (1) lelkigondozás (1) Mária (1) Márta (1) Máté evangéliuma magyarázat (1) meditáció (1) megagyülekezetek (2) megszentelődés (3) megtérés (9) megtéréstörténet (5) megváltás (1) méltónak lenni a jutalomra (2) mennyek királysága (2) menyegző (2) miért teremtett az Isten embert (1) misztikus-kontemplatív-spirituális (13) müller györgy (1) new age-okkultizmus-ezotéria (8) növekedés (5) óember (1) őrállók (1) ortodox kereszténység (1) pészach (1) Philip Mauro (1) posztmodern egyház (4) prédikáció (3) pszichológia az egyházban (2) ray comfort (3) Rick Warren-céltudatos (2) rick warren-céltudatos (1) segítség (1) segítség a szenvedésben (1) spirituális útkeresés (1) Stephen Kaung (2) szabadság (1) szabad akarat (1) szellem lélek test (3) szellem üdvössége (1) Szent Szellembe merülés (2) Szent Szellem munkája (4) Szent Szellem teljessége (1) szenvedés (1) szivárványszínű szvasztika (2) szolgálat (1) T. Austin-Sparks (4) tanítvánnyá tétel (1) teológiai különbségek oka (1) teremtés (1) tévtanítások az utolsó időkben (12) tévtanítók (9) the berean call (1) the shack (1) tíz szűz példázata (1) törvény korszaka (1) tozer (1) üdvösség (19) üdvösség kimunkálása (1) újonnan születés (2) új ember (1) Új és és új föld (1) Új Jeruzsálem (1) új reformáció (2) univerzalizmus (1) uralkodás Krisztussal (3) úrvacsora (1) vallás (2) véghezvinni az üdvösséget (1) végidők (1) watchman nee magyarul (1) william paul young (1) Címkefelhő

Mire való a dicsőítő zene a posztmodern (emergent) gondolkodás szerint?

2010.02.11. 18:18 Kéry Zsuzsanna

 

 Ez most rövid poszt lesz, csak leírom a legfrissebb döbbenetemet. Megrendeltem Robin Mark legújabb CD-jét, mert nagyon szeretem a zenéjét és az eddigi dalait, amik közül sokat magyarítottak, és éneklik mindenfelé (pl. Csak pillanat létünk; Jézusé, minden Jézusé; Ébredés stb.).

Az imént megnéztem a CD hátsó borítóját, és mit olvasok. A kiadó vezetőjének szavai:

"Our commitment is to help people worldwide experience the manifest presence of God."

Azaz: "Elkötelezettek vagyunk aziránt, hogy az egész világon segítsünk az embereknek kézzelfoghatóan megtapasztalni (átélni) Isten jelenlétét."

A zene által??? Aki ezzel az elhatározással és várakozással révül zenehallgatás közben, annál kétségtelenül így is lesz. Megtapasztalhatja egy isten jelenlétét.

 

Jézus mondja: "senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam."

 

9 komment

Címkék: emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház misztikus-kontemplatív-spirituális

Régi-új eretnekségek: Klaus Douglass és az új reformáció – 2. rész

2010.02.07. 11:55 Kéry Zsuzsanna

 Miszticizmust és okkult spiritualitást az egyházba!

 „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik.” (Kol 2,8)
 
Minél többet olvasok Herr Douglass-től, annál világosabban bontakozik ki előttem, milyen képet nyújt ez a lelkész úr az Isten és ember kapcsolatáról, és milyen evangélium az, amit hirdet. Ami saját magának nincs meg, azt persze nyilvánvalóan nem is fogja tudni tovább adni; ő arra törekszik, hogy más is azt élje át (figyelem, kulcsszó), amit ő is átélt. A szándékai kétségtelenül emberbarátiak, szeretné, ha más is olyan fantasztikus és közvetlen tapasztalatokat (kulcsszó!), szerezzen Istenről, mint ő. És hogy ez milyen egyszerű, még a Bibliát sem kell kinyitni hozzá (illetve van olyan gyakorlat, amihez igen, de majd arra is kitérek). És teszi mindezt persze a spiritualitás felszabadítása jelszó alatt. Nézzük meg, mit jelent ez!
 
Nulladik típusú találkozások
 
Ha azt mondanám a kedves Olvasónak, hogy tudok egy módszert arra, hogy közvetlenül kapcsolatba kerülhessen Istennel, érdekelné a dolog? Gondolom, először kételkedne egy picit, de vallja be, kecsegtető a gondolat, hogy úgy kommunikálhatna Istennel, mintha csak felhívná mobilon, nem igaz? De amikor utánanézne az ajánlatomnak, és kiderülne, hogy a kommunikáció eszköze egy pohártologatós tábla (tudja, amin betűk vannak, és a pohár megy fölöttük ide-oda), akkor egyből visszakozna. Így tenne legalábbis minden hívő keresztény, főleg, ha tudja, hogy az ilyen betűkkel ellátott, pohártologatós tábla (amerikában külön gyártanak ilyet, Ouija-board a neve) nem más, mint divinációs eszköz, ami azt jelenti, hogy ez egy olyan dolog, aminek a segítségével kapcsolatba lehet kerülni odaátról valakivel (aki minden esetben démoni szellem). Isten ezt tiltja, és nyilván nem véletlenül. 
 
„Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik.” (5Móz 18,10-12)
 
Az tehát a probléma a divinációval, azaz a kapcsolatfelvételi próbálkozással, hogy hiába Istennel szeretne a gyakorlatot végző találkozni, hiába hívő, és teljesen őszintén Istent keresi a gyakorlat során, nem Ővele fog kapcsolatba kerülni, hanem Istent, Jézust, angyalokat, ufókat, elhunyt szeretteket megszemélyesítő és utánzó démoni szellemekkel. 
 
A legtöbb esetben nagyon könnyen észre is vesszük az ilyen gyakorlatokat és helyzeteket, és nyilván nem az Elixír magazinból fogunk Istenről tudakozódni a Biblia helyett. A keresztény spriritualitás piacán azonban már távolról sem ez a helyzet. Ha valamire rásütik a keresztény jelzőt, gyakorlatilag válogatás nélkül bevesszük (tudok olyan gyülekezetet, ahol Mel Gibson Passióját a gyerekeknek levetítették! Az a film, a rendezőjével meg a szereplőivel együtt mióta keresztény, könyörgöm...!). És Klaus Douglass – de a Mátrix-beszélgetéses Kerekes Szabolcs is – ezt a vonalat erősíti. A jelszavuk: új spiritualitást az egyházba! Előkotorják az első évezred katolikus szerzeteseit, leporolják a misztikus gyakorlataikat, és van képük újként – és keresztényiként! - hirdetni. Amerikában Brian McLaren (ő Kerekes Szabolcs ihletője), Richard Foster (ő Douglass kedvence) viszik ezt az irányt, és onnan csöpög át hozzánk is. (Én meg legtöbbször az ottani őrállóktól merítek, így megy ez...)
 
Maharishi Douglash jógi tanácsai
 
Isten az Ő Igéjét és Szentlelkét adta, hogy meg tudjuk különböztetni, hogy mi az, ami Tőle, és mi az, ami nem Tőle van. Ijesztő méretekben öntötte el azonban főleg a fiatalokat a nem Tőle való spirituális áradat gyülekezeteinkben (a posztmodern emberek elérése címszó alatt). Az olyan spirituális, misztikus gyakorlatokkal, amelyeket Klaus Douglass is részletesen taglal pl. az Isten szeretetének ünnepe c. könyvében (111-118. old.) egyre növekvő számban vezetik be a mit sem sejtő fiatalokat az okkultizmusba. Íme egy példa Douglass említett könyvéből:
 
„Ha már megtalálta a megfelelő [légzés]ritmust, menjen egy lépéssel tovább: képzelje el, hogy fényt lélegzik befelé. Fogadja magába Krisztus fényét, ami körülveszi Önt, aztán fújja ki magából a sötét felhőket. (...) Próbálja ki először az ortodox egyház Jézus-imáját. A belégzésnél gondoljon erősen Jézus nevére. Könnyedén lélegezze be: „Úr Jézus Krisztus” A kilégzésnél pedig engedjen ki minden Önben lappangó sötétséget, és így folytassa a mondatot: „Könyörülj rajtam!”. Végezze a gyakorlatot néhány percen keresztül, és meg fogja látni, mennyire jóleső érzéssel fogja eltölteni.”
 
Ha a bíróságon lennénk, ezek után ennyit mondanék Douglass-nek: Nincs több kérdésem. Ha latinos műveltségű lennék, pedig ezt: Quod erat demonstrandum, angolul meg ezt: Thank you for proving my point. Kár, hogy németből, mint már említettem, gyenge vagyok, pedig az lenne csak igazán adekvát.
 
Isten van a vonalban?
 
De mégis mi ezzel a fő baj, hiszen Isten is azt akarja, hogy minél közelibb kapcsolatban legyünk vele, és minden, valóban újjászületett hívő is ismeri az újjászületés csodálatos élményét, amikor valóban kapcsolatba kerülünk Istennel - az Úr Jézus révén, a Szentlélek által. Hát az a baj vele, hogy az ember felcseréli az Isten által megszabott módot az ember – sőt rosszabb – által mutatott módszerért. Az okkult és misztikus módszerek már szerte az országban, a legkülönfélébb helyeken  bukkantak fel. Legutóbbi döbbenetem, hogy a MEKDSZ-ben is, a bizonyíték ide kattintva látható.   
Baptista gyülekezetekben kajálják Douglass és Kerekes Szabolcs könyveit, és ha belegondolunk, ez azért már valóban ijesztő. (Bizonyíték Douglass-szel kapcsolatban a gugli, Kerekessel kapcsolatban a Mátrix-beszélgetések hátsó borítója).
 
Az Ön gyülekezetében mi a helyzet? Csináltak-e már olyat, hogy imaséta, imalabirintus, szemlélődő imádság, ki-be légzés ütemére mondott imádság, Lectio Divina (igék monoton ismételgetése), képek használata az imádkozás elősegítésére, tárgyak használata imádkozáshoz, Taizé-i imádság, Jézus-ima, cursillo-hétvége, tudatos ülés, tudatos állás ima közben („képzelje el, hogy Ön egy fa” - Douglass)? Mind-mind kézzelfogható spriritualitás. Több, felekezetek közötti szervezet is propagál ilyen élményközpontú tréningeket, egyik pl. a gyülekezeti vezetők képzésével foglalkozó Barnabás csoport, a másik a gyülekezeti gyermekmunkásokat képző Reménység Magjai Alapítvány. Biztos van még több is ilyen, én ezekről hallottam. A szándékuk kétségkívül nemes, az eredmény, a lelkekben végzett rombolás viszont katasztrofális.
 
Kontemplatív, szemlélődő technikákat vezetnek be tehát a gyülekezetekbe, és az eredmény a misztikus katolicizmus felé való nagyobb nyitottság, ami a végidők forgatókönyvének ismeretében a Rómával való egyesülés felé vezet.
A szemlélődés szó jelentése elvileg az, hogy valaki valamit figyel, elgondolkodik rajta – a gyakorlatok lényege azonban éppen az elme kiüresítése. Ha kikapcsoltuk az elemző gondolkodást, eljutunk a gyakorlat céljához, ami a különféle élmények megtapasztalását jelenti. A gyakorlatok propagálói, így Klaus Douglass szerint is Isten igazi ismerete csak tapasztalat útján nyerhető el. Meg kell tapasztalni, meg kell érezni Istent. Érezni kell Isten jelenlétét. Ez a megközelítés azonban megcsúfolása annak, amit a Biblia az értelmes gondolkodásról, Isten megismeréséről, és a hívőnek az Úr Jézussal való kapcsolatáról mond.
 
„Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr” (Jer 9,23, kiemelés tőlem).
 
Folytatjuk!
 
Írta: Kéry Zs. 
Felhasznált irodalom: T.A. McMahon: Please Contemplate This
 

28 komment

Címkék: tévtanítások az utolsó időkben tévtanítók új reformáció cursillo emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház misztikus-kontemplatív-spirituális

Klaus Douglass és a Biblia ihletetlensége

2010.02.06. 13:58 Kéry Zsuzsanna

 

"A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." (2Tim 3,16-17)

"Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek. (2Pt 1,19-21)

 

Mégiscsak találtam Klaus Douglass kritikát! Mégpedig a Biblia Szövetség Biblia és Gyülekezet c. folyóiratában. Eléggé megdöbbentem magam is a beidézett szövegen, mert mivel Herr Douglass Megalapozott hit c. könyvére legutóbb még sajnáltam a pénzt, ezért a Biblia eredetével kapcsolatos véleményét sem ismertem (bár sejthettem). Íme:

 A milyen értelemben igaz a Biblia? c. részben többek között ez áll:

„A Biblia messzemenően emberi dokumentum: számos tévedést, ellentmondást, összetákolt történetet, sőt gonoszságot találunk benne… teljességgel emberi szó. A Biblia igazsága nem feltétlenül abban áll, amit emberek beleírtak, hanem az e mögött álló tapasztalatban… sőt morális szempontból is sok minden viszonylag kérdéses… A cél az, hogy megtaláljuk a szavak mögött az Igét… A Biblia nem Isten szava, hanem Isten szava általa érkezik hozzánk.”

És erre ad tippeket Douglass úr, az új reformáció és a posztmodern életérzés  jeles szószólója, hogy hogyan mantrázzuk az Igét*, és akkor majd kapcsolatba kerülünk Istennel. Én inkább úgy fogalmaznék: egy istennel.

 

*ez az a bizonyos Lectio divina, amiről szintén lesz poszt.

8 komment

Címkék: tévtanítások az utolsó időkben tévtanítók emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház misztikus-kontemplatív-spirituális

Régi-új eretnekségek: Klaus Douglass és az új reformáció – 1. rész

2010.02.04. 23:31 Kéry Zsuzsanna

Egyszerűen hihetetlen, de nem találtam a neten Klaus Douglass-kritikát. (Németül is próbáltam, pedig abban elég gyenge vagyok. De meglehet, hogy csak bénán guglizok, keryzsu kukac gmail pont com-ra írhat, aki birtokában van ilyennek.) A legváltozatosabb keresőkifejezéseket használtam pedig (Douglass+meditáció; Douglass+imádkozás formái; Douglass+New Age stb.), de semmi-semmi kritika.

--- update: tényleg béna vagyok. Találtam!!!

Viszont az evangélikusoktól a reformátusokon keresztül a baptistákig idézik Douglasst, példaként hozzák fel a németországi gyülekezetét, bibliaórákon és felnőtt konfirmációi előkészítőn olvassák a könyveit, kötelező olvasmány a teológián, tanulmányokat írnak róla a különböző egyházi lapokba, blogokba... és folytathatnám. Igaz, könyvei megkapták a leginkább reklámcélokat szolgáló, eposzi „nagy_vitákat_kiváltott” jelzőt, de én ennek a vitának nyomát sem találtam a neten (volt valami ugyan a parókia.hu-n az egyházzene megújításával kapcsolatban, de kéremszépen, mi az az imádkozás távol-keleti formáihoz képest?).

Azt mondja az Ige, hogy „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok.” (1Thessz 5,21-22) Elvégezte valaki ezt a vizsgálatot azok közül, akik mondjuk az Evangélikus Életet írják, szerkesztik és kiadják? És megvizsgálták-e vajon Herr Douglass állításait, tanácsait az Ige mérlegén a reformátusok, a Kálvin Kiadó munkatársai? Aligha. A nyakas kálvinisták simán lenyelték a szépen becsomagolt spiritizmust, a keresztény köntösbe öltöztetett transzcendentális meditációt és a jógából ismert légzőgyakorlatokat. De nem csak ők, a jelek szerint a legkülönfélébb evangéliumi, protestáns kisegyházak gyülekezetei közül is sokan vakon bedőltek a Sátán eme legújabb szemfényvesztésének (személyes tapasztalat is, sajnos).

„Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; pedig nincsen más. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen! Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” Mondja Pál apostol a Galata 1,6-9-ben.

Kemény szavak, mert az Úr Jézus Krisztus Gyülekezetét félrevinni nem vicc. Nézzük tehát pontokba szedve Douglass úr eretnekségeit:


Az egyház jövőképe 

Idézet az Evangélikus Élet-ből:

„Minden esztendőnek van egy mottója, amelyet igyekszünk szem előtt tartani. Az idei évé [2007] Klaus Douglass Az új reformáció – 96 tétel az egyház jövőjéről című könyvéből való: „A jövő egyházáról álmodni annyi, mint Isten álmainak nyomába szegődni.” 

Amellett, hogy a Douglass-idézet második tagmondata istenkáromlásnak is beillene, milyen jövőről beszélnek ezek itt? Milyen jövője van az egyháznak? A posztmodern (emergent) szemléletmód egyik jellemzője, hogy felhagytak a Jézus-várással. Az Úr Jézus visszajövetelét vagy a távoli jövőbe helyezik, vagy szimbolikusan értelmezik. Ehelyett inkább ők maguk akarják megvalósítani a földön a békét – erre valók a szociális hitvallások (az Ön gyülekezetének van ilyen?). Említhetjük Rick Warren P.E.A.C.E. tervét, amelyben ökumenikusan fog össze bolygónkért. A Biblia azonban ebben is egyértelmű: nem lesz igazi béke a földön, csak Jézus Krisztus ezeréves királysága alatt. Persze lesz egy rövid életű világbéke, ez is meg van írva, csakhogy ezt az Antikrisztus fogja megvalósítani (ezért is fogják Megváltóként – Krisztusként – tisztelni).

Csak körül kell nézni a világban, hogy meglássuk, mennyire az idők végén járunk. A Biblia próféciái sorra teljesednek be. Izrael helyreállítása az egyik, ami magáért beszél, a másik pedig szintén a szemünk előtt zajlik, ez pedig a hittől való elszakadás, az aposztázia. 

„A Lélek [Szellem] pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre [szellemekre] és ördögi tanításokra hallgatnak” (1Tim 4,1).

Nincs tehát semmi meglepő és váratlan az Emerging Church térhódításában, és a posztmodernizálás iszonyatos, világméretű népszerűségében. 

„Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.” (2Tim 4,3-4)

Növekedés Douglass-posztmodern-emergent (sőt Mátrix, de erről majd később) – módra

Szintén az Evangélikus Életből:

„Egy álom az egyházról” (Ein Traum von Kirche). Mielõtt arra gondolnánk, hogy mindez csupán álmodozás, amelynek semmi gyakorlati értelme nincs, lássuk a tényeket! Tizenhét évvel ezelõtt, mielõtt Klaus [Douglass] lett a lelkész, az istentiszteletet húsz-harminc idõs ember látogatta. Ma kétezer-négyszáz az aktív tagok száma, és körülbelül kétszáznyolcvan-háromszáz önkéntes segíti a négy lelkész és a négy-öt fizetett munkatárs szolgálatát…”  

Hűha! Milyen sok ember. Amerikában is van ilyen, pl. Bill Hybels Willow Creek nevű, vagy Rick Warren Saddleback nevű csoportterápiás központja megagyülekezete (tízezres lélekszámmal). Remekül hangzik, de csak egy kis utánajárásba kerül kideríteni, hogy egyrészt ezek a gyülekezetek 80-90%-ban más, kisebb gyülekezetekből szipkáztak el hívőket; tehát kb. 10-20% csak a keresők vagy az újonnan megtértek száma (külön poszt témája lehetne, hogy milyen evangéliumot fogadtak el ezek), másrészt ha beleolvasunk amerikai keresztény fórumokba, az is kiderül, hogy az érett hívők szép sorban el is hagyják ezeket a gyülekezeteket! (Könyv is van erről; Julia Duin: Quitting Church: Why the Faithful are Fleeing and What to Do about It, azaz Miért lépnek ki a[z érett] hívek a gyülekezetből, és mit tegyünk ellene)  

A fiatalok és a szellemileg kiskorúak maradnak csak meg az ilyen helyeken, nekik vonzó a sok színes program, meg rockos dicsőítés, és az igényeik is csak eddig terjednek, hogy szép legyen a körítés, és legfőképpen, hogy jó legyen a közösség (a közösség kulcsszó és adu ász posztmoderniában, mindent visz). 

A posztmodern gyülekezetben nem lehet hitben növekedni, maga a növekedés fogalma is a létszámbeli növekedést jelenti a szótárukban. Mivel az istentisztelet lett a misszió elsődleges terepe, így azt kereső-érzékenyre kell szabni, tehát olyasmit kell kínálni, amit az utcáról beeső szívesen fogad. Douglass kifejti ennek a szempontjait, például a kellemes hangulatot, meleg légkört, színvonalas és modern dicsőítő zenét, interaktív prédikációt, istentisztelet után teázást és kötetlen beszélgetéseket, tehát mindent, ami találkozik a kereső életérzéseivel (Douglass szava). Szerintem is nagyon jól hangzik mindez, olyan klub-hangulata van, az ember csupa kedves emberrel találkozik, süti-tea-dumcsizás, van minden. Csak a lényeg vész el. A prédikációnak meg persze muszáj érdekesen semmitmondónak lennie, a bűnbánat és bűnbocsánat evangéliuma nem pc a posztmodern füleknek (pedig ez az egyetlen, ami megment!).

A folytatásban szó lesz a meditációról és a légzéstechnikás imádságról. Izgi lesz! Addig is hadd ajánljam kedves olvasóim figyelmébe a blog legelső bejegyzését, amelyből kiderülhet, betette-e már Herr Douglass a lábát az Ön gyülekezetébe?

 

40 komment

Címkék: tévtanítók új reformáció rick warren-céltudatos emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház

Te milyen Istent szeretnél? – Értekezés William Paul Young: A Viskó (The Shack) c. könyvéről - 2. rész

2010.01.23. 20:19 Kéry Zsuzsanna

 Az 1. rész ide kattintva olvasható. 

          Nem is kell olyan messzire mennünk, hogy példákat találjunk az Istenről alkotott hamis elképzelésekre. Számos olyan megtért exkatolikusról tudok, akiket akár évtizedeken keresztül is távol tartottak az üdvbizonyosságtól az emberi spekuláción és tévelygésen alapuló katolikus egyházi tanítások. Hányakat tartott vissza az Úr Jézus igazi megismerésétől az, hogy Őt, aki dicsőséges Úr és Király szánalomra méltó mártírként, vagy anyja karján ülő csecsemőként ábrázolták, és ábrázolják ma is! Az ajándékot hozó Jézuska elképzelése bájos ugyan, de örökkévaló negatív következményei lehetnek. A csecsemő Jézus senkit nem ment meg. A hosszú hajjal ábrázolt, szőke, kék szemű, bárgyú arcú Jézus sem ment meg senkit. A bármilyen módon elképzelt és vizualizált Jézus, a Biblián kívüli forrásokban megszólaló Jézus sem ment meg senkit. Egyedül a Biblia által kijelentett, megtestesült Isten képes erre, aki meghalt, feltámadt, és most fenn ül a mennyben, az Atya jobbján.

         Természetes, hogy időről időre mindnyájunkban felmerülnek olyan gondolatok Istennel kapcsolatban, amik nem igazán vágnak egybe azzal, amit Ő a Szentírásban kijelentett Magáról. Azonban a szándékos megtévesztés és a félrevezetés mára aggasztó méreteket öltött az evangéliumi keresztények körében. A jelenség elsődleges hajtóereje az Emerging Church mozgalom, amely állítólag a posztmodern kultúrát, illetve az ebben élő posztmodern embereket szeretné megnyerni Krisztusnak. Jézus és a kereszténység fogalmának újraalkotása (annak érdekében, hogy elfogadhatóbb legyen a még meg nem mentett tömegek számára) egyaránt a módszer és a cél. Újraalkotják Istent az ember bukott képmására. Akármennyire hihetetlennek is tűnik, hogy ez működőképes metódus lenne az elveszettek megnyerésére, meglepő módon gyakorló keresztények milliói estek a megtévesztés ezen hálójába. 
         Jelenleg a módszer legnépszerűbb hordozója egy fikciós regény, amely vagy 60 hétig volt a New York Times bestseller listájának élén. Közel 40 nyelvre lefordították, és elérte a tízmilliós eladott példányszámot. William Paul Young A Viskó c. könyvéről van szó. Olvasók tömegei állítják, hogy a könyv megváltoztatta az életüket, mert olyan „új és csodálatos tudatosságot szereztek Istenről, amilyet soha nem értettek meg a Bibliából”.
 
         A történet középpontjában egy Mack Philips nevű férfi áll, akinek a kislányát elrabolták egy családi nyaralás során. Habár a holttestét nem találják meg, a gyilkosságra utaló nyomokat egy elhagyatott kunyhóban (a Viskóban) fedezik fel az USA-beli Kelet-Oregon erdőségeiben. Érzelmi viharokkal terhelt évek (a Nagy Szomorúság) után Mack egy levelet talál a postaládájában, melyben ugyanabba a viskóba hívja őt az aláíró, „Papa”. (Papának Mack felesége szólítja Istent.) Mack belső küzdelmek árán ugyan, de eljut a viskóba, ahol a Szentháromság Istennel (Atya, Fiú, Szentlélek) találkozik. A három Isteni Személy megjelenítése egyáltalán nem biblikus és kifejezetten bizarr. Az Atya egy sztereotip, túlsúlyos, színesbőrű asszony, akit egyébként Papának hívnak. Néha kicsit közönséges, szereti a funkzenére rázni a fenekét, és olykor nyelvtanilag hibásan beszél. A Szentlélek egy Sarayu nevű ázsiai nő.
 
         Lehet, hogy a könyv fikció, de Isten nem az. Ha az Atya Isten, a Fiú Isten vagy a Szentlélek Isten olyasmit tesz és mond ebben a könyvben, ami nem egyezik a Szentírásban feltáruló isteni karakterrel, akkor az ábrázolás nyilvánvalóan hamis. Az Istenről való értekezés és magyarázat nem más, mint tanítás. Ez pedig vagy egészséges tanítás, ami hű az Isten Igéjéhez – vagy pedig hazugság; emberek által kitalált mese. Pál figyelmeztető prófétai szavai a 2 Timóteus 4,3-4-ben jól alátámasztják, miért is olyan népszerű A Viskó: 
„Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.”
 
         A Jézus-figura egy kacarászó idióta, aki szerelemes a saját teremtésébe. Kissé ügyefogyott, elejti a paradicsomszószt, amivel jól leönti Papa szoknyáját, de a „Szentháromság” csak jót nevet ezen. (A történetben Jézus végig kacarászik és röhögcsél - sőt, a magyar fordításban "kuncog".) Ő és a Szentháromság másik két tagja annyira hozzánk hasonló karakterek, hogy sok olvasó állítja: sokkal megnyugtatóbb istenképük lett tőle. Elképesztő, hogy milyen mértékű sértésekkel kell a szent Isten tulajdonságait lebutítani, hogy egy hívő keresztény megnyugodjon tőle. 
 
          A könyv irodalmi eszköztára gyakorlatilag nem áll másból, mint érzelmekre ható vagy pszichológiai hívószavak sorozatából. A csali pedig az olvasói igények kiszolgálása. Jézus, az ács például egy koporsót készít Mack kislányának, akinek a holttestét végül megtalálták. A kislány – apja fájdalmán enyhítendő – a mennyből üzeni neki (halottidézés?), hogy mennyire boldog most. Másik példaként említhetjük, hogy Isten, az Atya nőként jelenik meg Macknek, akinek nem volt túl pozitív hozzáállása saját erőszakos és alkoholista apjához (aki amúgy szintén a mennybe jutott, a regény ideológiai hátterét adó univerzalista – a végén Isten mindenkit megbékéltet magával – felfogásnak megfelelően). Tévtanítások és a bibliai igazságok elferdítése jellemzik A Viskót gyakorlatilag az elejétől a végéig (külön poszt lesz erről, konkrétumokkal).
 
 
          Ha felidézzük Jézus szavait a Máté 24-ből, miszerint hamis Krisztusok támadnak majd, hogy megtévesszék, ha lehet, a választottakat is, akkor láthatjuk, hogy A Viskó Jézusa világosan betölti ezt a próféciát. Vagy tízmillió ember ismerhette meg eddig ezt a hamis Jézust, és vannak közöttük olyanok, akiknek ez az egyetlen képük Róla. Ez az, ami mélységesen elszomorít: egy hamis Jézus ugyanis nem ment meg senkit. A Jézusról alkotott téves elképzelések a reményét is megölik annak, hogy valóban gyümölcsöző kapcsolatban élhessünk Vele. Jézus valóságos ember volt, és most is az. De Ő Isten is, és az ember-léte is tökéletes minden tekintetben. Ennek fényében minden arra vonatkozó kísérlet, hogy akár egy könyvben, vagy akár csak a gondolatainkban, de hozzánk (a bűnös és esendő emberiséghez) hasonlóvá tegyük, nem más, mint istenkáromlás. Az istenkáromlás nem csak azt jelenti, hogy Isten nevét használva káromkodunk, hanem azt is, hogy olyan személyiségjegyet tulajdonítunk Neki, ami hamis – bármi is legyen ez. Így készül a „másik Jézus”, amiről a Szentírás beszél.
 
„Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük.” (Efezus 4,17-18)
 
            A Viskó népszerűsége a magukat hívő kereszténynek vallók között legalább annyira szégyenletes, mint amennyire pusztító, és azt is jelzi, hogy a hiábavaló gondolkodás és a tudatlanság (Károli ford.) a hívők számára sem ismeretlen terület. Csakis az igazság iránti szeretet, valamint az elhatározás az Isten akaratának cselekvésére őriz meg minket a hittől való elszakadástól, ami az Ige szerint végig fog söpörni a világon.
 
           Urunk, segíts, hogy szilárdan megálljunk a hitben, hogy alávessük magunkat Neked minden dologban, és hogy Szellemben és igazságban imádhassunk Téged. Marana tha!
 

A cikk alapjául szolgált T.A. McMahon: Refashioning God  c. írása. 

 

22 komment

Címkék: tévtanítások az utolsó időkben tévtanítók a viskó kritika emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház

Te milyen Istent szeretnél? – Értekezés William Paul Young: A Viskó (The Shack) c. könyvéről - 1. rész

2010.01.23. 00:00 Kéry Zsuzsanna

  A Viskó eladott példányszáma világszerte meghaladta a tízmilliót. Magyarországon a Good News keresztény könyvesbolt 2009-es összesítése alapján A Viskó lett az év keresztény könyve. Amerikában felmerült a könyv megfilmesítésének ötlete is. A keresztény teológia hagyományos felfogásával és istenképével szakító regény tehát sorra dönti az eladási rekordokat, de felmerül a kérdés: szükséges-e egyáltalán, hogy egy fikciós keresztény regény teológiailag korrekt legyen?
 
„Ezért vagy te oly nagy, Uram, ó, Uram! Senki sincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül Isten, egészen úgy, ahogyan hallottuk fülünkkel.” (2Sámuel 7,22)
 
„Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (János ev. 17,3)
 
 
Minden egyes embernek megvan a lehetősége arra, hogy Istennel töltse az örökkévalóságot. Elképesztő, nem? Ennél izgalmasabb és csodálatosabb dolgot még elképzelni is nehezen tudok! És ez a lehetőség nem az emberi fantázia terméke: Mózes első könyvétől végig, egészen a Jelenésekig Isten azt fejti ki és magyarázza el, hogy hogyan válik mindez valósággá. Erről szól a Biblia.
 
Egyedül Isten önmagáról szóló kijelentésén, az írott Igén (a Szentíráson) keresztül ismerhetjük meg jól Isten valóságos tulajdonságait és jellemzőit. Az Ő kijelentése nélkül csak véges és halandó emberek találgatásaira és elgondolásaira hagyatkozhatnánk; csak azt tudhatnánk meg, mit gondolnak ők az örökkévaló, végtelen és halhatatlan Istenről. Legtöbb esetben ilyen elképzelések adják az alapját a világ vallásainak is, amelyek istenségei és a hozzájuk fűződő hiedelmek nem mások, mint a bukott emberiség képzeletének termékei – tegyük hozzá, a bukott angyalok segítségével. Az egyetlen kivétel a biblikus kereszténység (hangsúlyozom, a BIBLIKUS kereszténység). Az Ószövetségben és az Újszövetségben Isten nagyon konkrét és nyilvánvaló módon jelentette ki magát az emberiségnek. Pontos és helyes információk nélkül – amelyekkel egyedül Isten tudott szolgálni –, az embernek nem lenne semmi a kezében, csak a mitológia (amibe a világ nagy része így is belemerült). 
 
Mélységesen szomorú, hogy hasonló állapot fertőzi a magukat biblikus keresztényeknek vallókat is: szép lassan a megtévesztés ugyanezen mocsarába süllyednek bele. Ez az egyik oka annak, amiért olyan kevés keresztény rajong őszintén azért a lehetőségért, hogy van örökkévalóság, és hogy ezt Istennel lehet tölteni. Nem tudnak ehhez a tényhez – vagy Istenhez – valódi, meggyőződéses bizalommal fordulni. Sokan ide-oda hányódnak a különböző bibliátlan forrásokból származó sokféle istenkép között; elolvasnak egy keresztény jelzővel eladott könyvet, megnéznek egy filmet, vagy olyan adásokat, ahol mindenki nagy önbizalommal nyomja a saját meggyőződését Istenről. Amit Istenről ezekben hallani lehet, az mindig valami nagyon pozitív és kellemes (a test kívánsága szerint, ugyebár), de ritkán igaz, és ritkán illik rá az Ő szent karakterére. Még a legvonzóbb tulajdonságok is, ha nem vágnak egybe a Szentírással, félrevezető és babonás kapcsolathoz vezetnek Azzal, Akit igazságban kell imádnunk – és szeretnünk teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből.
 
János, a szeretett apostol írja a levelében, hogy a hívők azért szeretik Istent, mert Isten előbb szeretett minket (1Jn 4,19). Az Isten iránt érzett szeretet azzal kezdődött, hogy alapvető ismeretet szereztünk arról, hogy kicsoda Ő, és mit tett értünk. Amikor végül megértettük és hittük az evangéliumot, azaz Isten jó hírét (hogy Ő annyira szeretett minket, hogy emberré lett, hogy megbékéltessen minket Önmagával az Ő életén, halálán és feltámadásán keresztül), akkor abban a pillanatban Jézus átvitt minket a halálból az életre, megmentett minket, üdvösségre vitt. Azt tette, amit egyedül Isten tudott megtenni – megmenekülést és örök életet adott az embernek azáltal, hogy megfizette a bűnért járó büntetést, amit Isten tökéletes igazságossága megkívánt.
 
A Krisztusban való újjászületésünkkor – ami minden hívőnél a Vele való személyes kapcsolat kezdete – Isten Szentlelkét (aki az Igazság Szelleme) adja nekünk, hogy bennünk éljen, hogy az Ő Igéjére tanítson, és segítsen növekednünk a mi Megváltó Istenünk ismeretében. Ez az egyetlen módja, hogy igazán megismerjük Jézust, és hogy növekedjünk a Vele való kapcsolatunkban. Minden, ami eltér az Ő megismerésének Isten szerinti módjától, megtévesztés – ami végső soron pusztuláshoz vezet. Manapság, amikor mindenki a vágyak gyors kielégülését és érzéki megtapasztalások katarzisát hajszolja, jól oda kell figyelnünk Ézsaiás tanácsára a szellemi érettséget illetően: 
 
„Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? Akiket most választottak el az anyatejtől? Akiket most vettek le az anyamellről? Mivel parancsra új parancs, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi.” (Ézsaiás 28,9-10)
 
Ezek a parancsok Isten utasításai, az Ő teljes tanácsolása, ami teljesen elegendő az Ő gyermekei számára. Ahogy Péter kijelentette: 
 
„Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket.” (2Péter 1,3)
 
Ez a szellemi növekedésnek és gyümölcsözésnek az Isten szerinti módja (a Benne való bizodalomról, és az Iránta érzett egyre növekvő szeretetről nem is beszélve!) számunkra: „Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem gyümölcstelenek” (2Péter 1,8)
 
Isten terve egyáltalán nem valami bonyolult dolog, mi akkor mégis a probléma? Mindenkinek magának kell feltennie a kérdést, hogy volt-e olyan, hogy nem fogadtuk meg Isten parancsolatait, vagy szándékosan eltértünk tőlük. Ahogy Ézsaiás rámutatott, a tanulási-növekedési folyamat nagyon egyszerű (parancsra parancs), de az az alap, hogy megtanuljuk, mik ezek a parancsok, és akarnunk is kell megtartani őket. Ezt magamnak éppúgy mondom, mint mindenki másnak, hogy nehogy mást cselekedjünk ebben a dologban, mint amit Isten megkíván.
 
---------------
A folytatás, azaz a 2. rész ide kattintva olvasható.

 

17 komment

Címkék: william paul young the shack a viskó kritika

Kertész Zsuzsanna: A posztmodern egyház - 7., befejező rész: Mi akar ez lenni?

2009.10.19. 23:26 Kéry Zsuzsanna

A Biblia szerint ez: „Mert olyan idő jön, mikor az egészséges tanítást nem fogják elviselni, hanem saját kívánságaik szerint fognak felhalmozni maguknak tanítókat, mert viszket a fülük.” (2.Timóteus 4,3)

„A Szellem pedig kifejezetten mondja, hogy a késői időkben némelyek elpártolnak majd a hittől, s tévelyítő szellemekre és démonok tanításaira fognak figyelni,” (1.Timóteus 4,1)

 

„Szemfényvesztő, rossz (gonosz) emberek előre törik magukat, hogy még rosszabbra jussanak. Tévelyítenek és eltévelyednek.” (2.Timóteus 3,13)

 

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be, tudniillik magukat és a pénzt kedvelők, kérkedők, fennhéjázók, káromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, elvetemültek, szeretetlenek, engesztelhetetlenek, vádaskodók, mértéktelenek, fékezhetetlenek, a jót nem kedvelők, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább kéjkedvelők, mint Isten kedvelői lesznek az emberek. Olyanok, akiknél megvan az istenfélelem külső látszata, de annak hatalmát megtagadják. Fordulj el tőlük.” (2.Timóteus 3,1-5)

 

Úgy hiszem, hogy az utolsó időkben élünk és az Antikrisztus felbukkanása hamarosan bekövetkezik. Ennek előkészítése érdekében a háttérben már zajlik a szellemi munka. Az utóbbi irányzatok melyekről írtam, különösen a posztmodern Emergent egyház is, de az összes ökumenikus egyház, a politikai irányzatok, és a társadalmi változások is mind előkészületek a nagyobb mértékű globalizációra. Ezt leginkább az ENSZ próbálja elősegíteni. Az ENSZ közeli kapcsolatban áll New Ages szervezetekkel, ezt hamarosan megvizsgáljuk.

 

A New Age tulajdonképpen egy új világrendben hisz, mely el fog jönni, miután véget ért a kereszténység korszaka, és eljön a „vízöntő” korszaka. Hitelveiket becsempészték a politikába (ENSZ, globalizáció, zöldek, stb..), a társadalomba (művészet, kultúra), és immár az egyházba is. Már nem csak a keleti vallásokban, hanem keresztény körökben is ráismerhetünk a New Ages tanokra. Ha ezeknek bedőlünk, akkor az Antikrisztus eljövetelét segítjük elő. Hiszen ha az Antikrisztus legnagyobb földi ellensége, a keresztény egyház is térdet hajt a New Age szellemiségnek, akkor kétségkívül hamarosan eljön.

 

Most röviden nézzük meg az AAC (Aquarian Age Community - Vízöntő Korszak Közösség) és a Lucis Trust befolyását az ENSZre. Ezek a kormányon kívüli szervezetek asszisztálnak, tanácsot adnak az ENSZ hivatalnokoknak. Az AAC az ENSZ épületében tartja találkozóit. Saját elmondásuk szerint nem hivatalos hálózatuk van az ENSZben, amely olyan emberekből áll akik „azon fáradoznak, hogy az Új Világot megteremtsék.” „Nem csak a titkárságon tálalhatóak, hanem az ENSZ delegációkban is, A diplomaták között is „és olyanok között is mint mi, kormányon kívüli szervezetek képviselői között, melyek az ENSZ körül vannak”. „Az eltolódó energiák közvetlen megtapasztalása által fel lehet ismerni, hogy progresszíven haladunk a régóta várt Vízöntő korszak felé- a korszak, melyben várjuk, és számítunk a Világ Szellemi Tanítójának megjelenésére” Ezt Alice Bailey mondta, akinek egy „szellemi vezére”, vagyis egy démon sugallja az üzeneteket. Szerintük az ENSZ egy nagyszerű katalizátor hogy véghez vigyék az új világrendet.

 

„Mi az ENSZ szellemi célja? Hogy megtalálja a közös nevezőt minden vallásban, és olyan gyakorlatokat teremtsen, melyek egyesítik minden kultúra szellemi kifejezését.” A Lucis Trust eredetileg New Yorkban alakult mint „Lucifer Kiadó”. Tagja az ENSZ gazdasági és társadalmi tanácsának a „World Goodwill” vagyis „Jóakarat Világ” név alatt. Kapcsolatuk van a Világ Bank elnökével, az UNICEFfel, a zöldekkel, stb.. Most nézzünk meg egy 1986-os New York Times cikket, amiből kiderül, hogy a nagy üzleti cégeket is behálózza az okkultizmus:” A nemzet néhány legnagyobb cégének képviselői, köztük az I.B.M., A.T.&T. és a General Motors, azért találkoztak Új Mexikóban júliusban, hogy megvitassák hogyan segíthet a metafizika, az okkultizmus, és a Hindu misztika a vezetőknek a világpiaci versenyben.” Ezek a New Agesek tehát mindenfelől behálózzák a világot, hogy véghezvigyék céljukat és újabban beszivárogtak a keresztény egyházba is.
 

Ahogy az igaz keresztények készülnek az Úrral való találkozásra, úgy az Antikrisztus szolgái készülnek arra, hogy előkészítsék az utat az Antikrisztus világbirodalmának eljövetelére. Ennek fontos része az egységes világvallás kialakítása (mely természetesen nem a kereszténység). Nekünk, keresztényeknek nem szabad hagynunk, hogy befolyásoljon minket az ökumené. Billy Graham, a leghíresebb amerikai evangélista nyilvánosan összeölelkezett Rómával. Norman Vincent Peale (33. rangú szabadkőműves) - a pozitív gondolkodás „keresztény” filozófusa, aki a fentebb említett keresztény pszichológus - eretnek Robert Shuller „szellemi atyja” (aki viszont Rick Warren szellemi atyja). Peale aki keresztény pásztornak és prédikátornak vallja magát New Ages szerzőket támogat, mint például Dr.Bernie Siegel.
 

(Ha valaki azt gondolja, hogy összeesküvési elméleteket gyártok, az nézzen utána ezeknek és lássa meg hogy ezek tények. A New Agesek akiket említettem és az Emergent egyház vezetői mind rendelkeznek honlappal, amiben saját szavaikkal számolnak be büszkén eme eretnekségekről. Nem célom hogy vádaskodjak, csak az igazságot szeretném tudni.)
 

A New Agesek szerint a hithű keresztények vissza vannak maradva a „szellemi evolúciós fejlődésben”. Az okkultabb New Agesek szerint mindazoknak, akik hátráltatják az új világrend eljövetelét, el kell tűnniük a földről, mert természetüknél fogva nem tudnak abba beilleszkedni. Bizony, a hívő keresztények nemcsak hogy nem tudnak, de nem is akarnak beilleszkedni az antikrisztusi világbirodalomba. Hála Istennek, hogy valóban „el fogunk tűnni a föld színéről” mert az Úr elragad minket magához. „mert a törvényrontás titka már működésben van, de le nem lepleződhet, amíg az útból el nem hárítják azt, aki lefogva tartja. Akkor aztán le fog lepleződni a törvényrontó, akit az Úr Jézus szája leheletével megemészt majd, s megérkezésének láthatóvá válásával hatástalanná fog tenni.” (2.Thesszalonika 2,7-8)

 

Ha ez a posztmodern kereszténység elterjed napjainkban, milyen kereszténység lesz felkínálva a következő generációnak? Az aposztázia, az igaz hit elhagyása fog elterjedni, ha nem történik egy Isten Szelleme által munkált ébredés.
 

Tudományos kutatók szerint az északi pólus egyre inkább húzódik Szibéria felé, minden évben 10 km-t elmozdul. A legutóbbi évben már 40 km-t mozdult el. (Forrás: NASA http://science.nasa.gov/headlines)

 

Állítólag – ugyan nagyon hosszú időszakonként, de – a pólusok helyet cserélnek. Egy tudós által készített szimulátor azt mutatta meg, hogy a helycsere nem egyik pillanatról a másikra történik, hanem először káosz keletkezik, egyszer itt, másszor ott bukkannak fel a pólusok, mielőtt teljesen átcserélődnek. A pólusok elhelyezkedése a föld legmélyén levő nagyon forró mag(ma) aktivitásától függ. Tudom, hogy a tudomány gyakran téved, ezt is csak illusztrációnak szerettem volna fölhasználni, hogy mi is történik napjainkban. Mi is egyre távolodunk a teljes igazságtól, először egy kicsit, megint egy kicsit, aztán egyre inkább (progresszív romlás), míg végül teljes lesz a káosz, a keveredés és végül az igazságot felcseréli a hazugság, mely uralomra jut az Antikrisztus uralkodása alatt. De hála a mi Urunknak, Ő visszajön, legyőzi a gonoszt, véget vet a hazugságnak, és megalapítja királyságát, mert Ő hatalmasabb mindennél és mindenkinél.

 

Amennyiben a szívünk kezd hidegülni az Úr iránt, amikor magunkra többet figyelünk, mint Rá, akkor egyre testiesebbek leszünk és a saját céljainkat fogjuk előtérbe helyezni és nem Isten célját. A Bibliát egyre kevésbé olvassuk, inkább meséket hallgatunk, az nem olyan szigorú, nem kell megtérni, megváltozni, küzdeni. Ha igazán szeretnénk az Urat, ha igazán hinnénk Benne, akkor a végsőkig kitartanánk Mellette, minden körülmény között, és ha el is esünk, végül felállunk, hála az Úr kegyelmének és hűségének. Szeressük hát az Urat teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből.

 

Milyen legyen a hívők hozzáállása a tévtanítókhoz?

 

Határolódjanak el tőlük! Róma 16,17: „Esengem hozzátok testvéreim, hogy tartsátok a szemeteket azokon, akik a körül a tudomány körül, melyet tanultatok, egyenetlenségeket (széthúzást) és kelepcéket készítenek, és hajoljatok el (maradjatok távol) tőlük.”

 

Titusz 3,10: „A szakadár (eretnek) embert egy vagy két intés után utasítsd (kerüld) el”

 

2.János 9-11: „Senkinél sincs ott az Isten, aki továbbmegy, és nem marad meg a Krisztus tudományában. Annál, aki megmarad a tudományban, ott van az Atya is, a Fiú is. Ha valaki hozzátok megy, és nem viszi ezt a tudományt, ne fogadjátok azt házatokba, örömkívánással se köszöntsétek. mert ha valaki köszönti őt, közösséget vállal annak rossz (gonosz) tetteivel.”

 

A tévtanítókért imádkozzunk, hogy megtérjenek, és azok is, akik az ő beszédükre eltévelyedtek. Emlékezzünk meg róla hogy: „mert a mi küzdelmünk nem vér és hús ellen folyik, hanem a mostani sötétségnek fejedelemségei, fennhatóságai és világuralkodói ellen, a rosszaság (gonoszság) szellemi lényei ellen, kik az egekben vannak.” (Efézus 6,12)

 

Tehát nem az embert kell gyűlölni, hanem a tévtanítást. Ebben viszont nem szabad kompromisszumot kötni, akármilyen nehéz is, mégha megszűnik is a békesség, vagy ha szeretetlennek is bélyegeznek. De az igazság mellett szilárdan ki kell állni, különben egyre több kompromisszumot kell kötnünk, Isten igéjéből és parancsolataiból mellőzni bizonyos dolgokat, esetleg a „szeretet nevében”. Elsősorban Istent kell szeretni és Neki engedelmeskedni. Az Ő kedvét keresni és nem emberekét. Ez nehéz, pláne ha teljesen egyedül vagyunk, akik engedelmeskedni akarunk az Úrnak, és mindenki más leugat. Ennek ellenére szeretetben kell járni, ez Isten akarata. Az igazi szeretet a legjobbat akarja a másiknak, a legjobb dolog pedig Isten útján való járás. Nem kényszeríthetünk erre senkit, az akarást csak a Szent Szellem tudja kimunkálni az emberben (Filippi 2,13). Szeressünk mindenkit őszintén. Isten szerető, kegyelmes és hosszútűrő. Legyünk mi is ilyenek.


 

(vége)

8 komment

Címkék: tévtanítások az utolsó időkben tévtanítók new age-okkultizmus-ezotéria emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház

Kertész Zsuzsanna: A posztmodern egyház - 6. rész: "Keresztény" filmek

2009.10.19. 23:18 Kéry Zsuzsanna

Egy testvérnő meghívott hogy DVD-n megnézzek egy filmet, melyen Pál apostol a börtönből prédikálja az egyik levelet szóról-szóra. A végén megkérdezte hogy tetszett, mire azt mondtam, hogy nem tetszett, az ahogy a színész ordítozik, mint egy őrült. Erre meglepődött és azt mondta, hogy nem a színész alakítását kell nézni, hanem az üzenetet. Kérdem én, ha ugyanaz az üzenet benne van a Bibliában, akkor miért kell nekem egy ripacskodó, valószínűleg megtéretlen színész szájából hallgatnom Isten Igéjét?

De én most főként a legújabb őrületről szeretnék beszélni, mely a Narnia sorozat első részének megfilmesítése, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény. A könyvet C.S. Lewis írta (saját bevallása szerint nem evangélizációs szándékkal). Őszintén bevallom, hogy nem láttam a filmet és a könyvet sem olvastam, ezért azoktól fogok idézni, akik látták és rendelkeznek kellő szellemi ismerettel. De beszéljünk egy kicsit magáról C.S. Lewisról. C.S. Lewis mindig is szerette a misztikus, okkult könyveket, Wagner zenéjét, a kelta mitológiát. Tolkiennal (A gyűrűk ura írója) közeli kapcsolatban állt. Lewis hitt a purgatórium létezésében. Katolikus papokhoz járt gyónni. Elfogadta az evolúciós elméletet. Szerinte vannak hibák a Bibliában (C.S. Lewis: Reflections on the psalms). Lewis mondja: „Vannak emberek más vallásokból, akiket Isten vezérel abban, hogy vallásaik azon részére koncentráljanak, amelyek egybevágnak a kereszténységgel és ily módon ők is Krisztushoz tartoznak anélkül hogy tudnák.” Sőt, ezt is ő mondja: „A legmélyebben tisztelem a pogány mitológiákat, de leginkább azokat a mitológiákat, melyek a Szentírásban tálalhatók.” Ezt a The problem of pain című könyvében olvashatjuk. Láthatjuk tehát hogy C.S. Lewis sem tiszta forrás, melyből meríthetnénk. Habár kereszténynek vallja magát, de ilyen és hasonló megjegyzéseiből kiderül, hogy nem követte az igazságot.

Most térjünk rá a filmre. Sokan azt mondják, hogy ez egy keresztény film. Hááát, nézzük csak meg a szereplőket. Narniát a főszereplő oroszlán (mely állítólag Krisztust akarja megjeleníteni) mindenféle misztikus lényekkel, törpékkel, nimfákkal, boszorkányokkal, szörnyekkel és egyéb okkult lényekkel népesíti be, sőt ő is teremtette őket. Ez nem Biblikus. Ez okkult.

A Narnia sorozat egy másik könyvében (The last battle) valaki az oroszlán (állítólag Jézus) előtt áll és megvallja, hogy egész életében a gonosz lényt szolgálta de az oroszlán befogadja őt és azt mondja hogy mindent, amit a gonosz lényért tett tulajdonképpen neki, az oroszlánnak tette. Ez sem biblikus és van egy olyan érzésem, hogy Lewis nem is szánta annak. Nem lehet egyszerre az Úrnak és az ördögnek szolgálni. Elképesztő hogy keresztények tömkelege meg sem kérdőjelezi hogy ez „keresztény” film. Ügyes üzletemberek rárakják a címkét, hogy keresztény, és a keresztények már tódulnak is a moziba, kisgyermekeikkel együtt hogy egy okkult filmet nézzenek. Állítólag evangélizációra is használják ezt a filmet. Nem tudom hogy miért kell mindenféle boszorkányságot hozzáadni az evangélium üzenetéhez, és miért kell Jézust egy vadállatként bemutatni. Nem tudom elképzelni, hogy ez a film bárkinél is biblikus megtérést eredményezne. Miért kell mindenáron a tiszta evangéliumi üzenetet „vonzóbbá” és „korszerűbbé” tenni? Isten Igéje megáll önmagában, nincs szükség a mi „segítségünkre”. „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszédén (rhéma) keresztül.” (Róma 10,17). Ha valakinek a megtérés üzenete nem elég vonzó, annak akármilyen mesét beadhatnak, megtérése nem lesz valódi, mert hamis evangéliumot hallott. Zsidókhoz írt levél 13,8: „Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz.”. Nem kell tehát Őt korszerűsíteni, sem semmit a Bibliából. Ahogy Krisztus és az apostolok hirdették az Igét, úgy kell nekünk is hirdetni. A megtérés evangéliumát hirdették szeretettel és jócselekedetekkel, szent élettel. 

Rejtély számomra hogy Mel Gibson Passió című filmje is miért varázsolt el annyi keresztényt. Mi jót várhatunk Mel Gibsontól? Ő egy katolikus színész. Ráadásul beleszőtt a filmbe a Bibliában nem szereplő dolgokat is. Ő nem volt ott Krisztus keresztjénél és nem tudhatja, hogyan is nézett ki mindez, így csak az ő fantáziájára kell hagyatkoznunk. Én ilyen fontos kérdésben nem akarok Mel Gibson fantáziájára hagyatkozni, sem semmilyen hollywoodi rendezőjére. [A Passió forgatókönyve egy 17. században élt katolikus apáca látomásai alapján készült, számos, Bibliában nem szereplő részlettel (pl. Veronika kendője, amivel Jézus arcát megtörölte, és rajta maradt a képmása), ezen kívül pedig beteges sebfétisizmus szerintem - Kéry Zs.]

 

Sokakat vonz a Bibliai történetek vizuális megjelenítése, hogy így jobban el tudják képzelni. Sajnos ez valóban csak képzelgés marad, mert a film az nem valóság. A filmet emberek rendezik, színészek alakítják Jézust és nem a valódi Jézust látjuk. A filmekben nem tudják részleteiben visszaadni a teljes valóságot, mert a rendezők, színészek, stb. nem voltak ott. Személy szerint én csak a teljes valóságot akarom tudni, meg ha sok részlet homályban is marad, mert nincs feljegyezve a Bibliában. Én is tudni akarom hogy hogyan történtek a dolgok részleteiben, és jó lenne látni is, de egyenlőre erre nincs mód, és ez valószínűleg azért van, mert nincs rá igazán szükség, amíg e földön élünk. Nem bűn megnézni ezeket a filmeket és nem akarok senkit kárhoztatni, aki szereti, sok keresztény testvérem is szereti ezeket a filmeket. Csak ugyanazt szeretném mondani, amit Pál apostol mondott: „Mindent (szellemileg) vizsgáljatok meg és ami jó, csak azt tartsátok meg!” (1.Thesszalonika 5,21). És hogy ne fogadjunk el vakon mindent, amit kereszténynek bélyegeznek, megkérdőjelezés nélkül, és hogy megemlékezzünk: „Vajon a forrás ugyanabból az egy nyílásból bugyogtatja elő az édeset és a keserűt? Vajon teremhet-e a fügefa olajbogyókat és a szőlőtőke fügét? A sós forrás nem adhat édes vizet.” (Jakab 3,11-12)
 

Sok filozófiában és vallásban lehet találni igaz mondásokat, de mivel hamis dolgokat is tartalmaznak, az egészet el kell vetnünk. Nem tiszta forrásból származnak, nem az Igéből és nem Isten szent embereitől.


(utolsó rész következik)

14 komment

Címkék: kritika keresztény filmek c.s. lewis

Kertész Zsuzsanna: A posztmodern egyház - 5. rész: az Emerging Church

2009.10.18. 23:05 Kéry Zsuzsanna

Hogy hova vezet mindez? A szomorú válasz már meg is érkezett. A neve: Emergent (vagy: Emerging) Church Movement. Nagyon nehéz lesz körülírni, hogy mik is eme mozgalom jellemzői, mert tagjai nem hisznek az abszolút igazságban, hanem úgy hiszik, a Biblia történetek gyűjteménye, amelyből bárki bármilyen következtetést levonhat. Nem akarják sem meghatározni, sem pedig korlátozni magukat. A gyülekezeti struktúrát ellenzik. Sok Emerging gyülekezet különbözik hitelveiben a másik Emerging gyülekezettől. A lényeg tehát: csak semmi konkrétum! Sok ilyen gyülekezet kávéházakban jön össze, leülnek a szófákra, kávéznak és megtárgyalják életfilozófiáikat. A tagok jó része fiatal vagy középkorú (kecskeszakállas) középosztálybeli férfi.

Ez egy eléggé új mozgalom, mindössze pár évtizede alakult, válaszul a modern egyházra (mega-gyülekezetek). Ők posztmodernnek tartják magukat és céljuk, hogy beilleszkedjenek e posztmodern korba, így elérve eme generáció fiataljait az „üzenettel”. Véleményük szerint a „szokványos” egyházak ideje lejárt, a prédikációk unalmasak és nem szólnak a mai embernek. Ezért fő céljuknak tekintik a missziót, a hitetlenek elérését és az egyház „posztmodernizálását”. Sok ilyen egyházban meditálnak és jógáznak, ezt közös imának nevezik. Némelyek közülük különböző mantrákat is mormolnak, lásd: Tony Campolo, a mozgalom egy fontos alakja negyed órán át mondogatja Jézus nevét és azt állítja hogy a „szent” szellem ilyenkor betölti őt, annyira, hogy megszűnik számára a határ menny és föld között, ember és Isten között. Nem vetik el az egyéb vallásokat, sőt, ökumenikusak. Felfogásuk gnosztikus, szeretik a misztikus dolgokat. Szerintük Jézus azért beszélt példázatokban, mert misztikus volt, és nem akarta hogy megértsék. Átvesznek gyakorlatokat a katolikusoktól, az ortodoxoktól, a középkori keresztényektől, sőt a zen buddhistáktól és egyéb New Ages vallástól is. Szerintük aki azt vallja hogy érti a Biblia üzenetét az büszke, felfuvalkodott. Nagy hangsúlyt fektetnek az érzésekre és a szellemi élményekre. A Bibliát nem tartják hibátlannak és nem mérce számukra az Ige, hanem amit ők úgy hívnak, a „személyes kapcsolat Jézussal”. Jézussal valóban kell hogy legyen a hívőknek személyes kapcsolatuk, de azoknak akik tagadják a Biblia tévedhetetlenségét ebben nem lehet részük, hacsak meg nem térnek.


 

Fontos nekik a művészet és a kultúra. Melyet összejöveteleiken is néha hangsúlyoznak. Legyen szó akár japán „kotó” zenéről, kelet-indiai táncokról, költők pszicho-spirituális Haiku vers olvasásáról, ujj-festészetről, szellemi „önkifejezésről”, náluk mindez megtalálható. Az egyik legfontosabb egyénisége ennek a mozgalomnak Brian McLaren.


 

Íme néhány idézet tőle:


 

„A mi kortárs evangéliumunk főként információ arról, hogy hogyan jussunk a mennybe miután meghalunk.


 

Egy nagy lábjegyzettel, hogy miként legyünk boldogok és sikeresek Isten által.


 

Egy kisebb lábjegyzettel a karakterfejlesztésről.


 

Egy még kisebb lábjegyzet, a szellemi tapasztalatról.


 

Egy még kisebb lábjegyzet, a szociális és globális transzformációról (átalakulásról).”


 

„A keresztény hit – ahogy én gondolom – a világ vallásainak barátja kell hogy legyen, nem pedig a fenyegetésének.” (A generous orthodoxy, McLaren)


 

„Megismertem embereket, akik bemutatják nekem, mindegyik más módon, hogy milyen az újfajta keresztény. Sokban különböznek, de abban általánosan egyetértenek, hogy a régi shownak vége, a modern buli itt van, és itt az ideje valami radikálisan újnak” „...hogyha új a világ, új egyházra van szükség. Nem új vallásra van szükség, hanem egy új keretre a teológiánkhoz. Nem egy új Szellem, hanem egy új szellemiség. Nem egy új Krisztus, hanem egy új keresztény” (A new kind of christian - Egy újfajta keresztény, McLaren)


 

Brian McLaren támogatja Alan Jonest, aki könyvében (Reimagining Christianity) azt írja hogy a keresztet el kellene távolítani a kereszténység középpontjából. Ezt mondja Jonesról: „Alan Jones egy úttörő a keresztény hit átformálásában, amely egy autentikus szellemiségből jelentkezik. Az ő munkája stimulál és nagyon bátorít engem.”


 

Brian McLaren az Emergent mozgalom egyik kulcsfigurájának nevezte Richard Fostert, aki összeállt mindenféle vallásokból jövő szellemi tanítási project tanárjaival, köztük Buddhistákkal, New Agesekkel, Zen mesterekkel, Rabbival. A project célja a felekezetközi, interspirituális tanítás. Foster mondandója igen hasonlít a New Age mondanivalójához. Lássunk csak egy példát:


 

„Kezdtük megtapasztalni azt az „édes Istenségbe süllyedést”, amiről Madame Guyon beszélt.”


 

Az Emerging egyház filozófiája tehát nagyon hasonlít a New Age filozófiájához: a panteizmus tanítása (Isten van mindenben és minden emberben, és minden ember isten.), a misztikus szellemi megtapasztalások, az ökumenizmus, humanizmus, stb.. mind erre mutatnak. Aki kicsit is jártas a Biblia tanításaiban, és egy kicsit is rendelkezik némi szellemi ítélőképességgel, az azonnal felismeri az Anti-biblikus, Anti-krisztusi tanítást.


(folyt. köv.)

Szólj hozzá!

Címkék: tévtanítók emerging-keresőcentrikus-posztmodern egyház

süti beállítások módosítása